57.rész- Buli

A kocsiba táncoltunk, énekeltünk, csikiztük egymást. Igen,tudom,hogy kocsiba a csikizés nem ér, de nem lett baj. És Liamet, aki vezetett békén hagytuk.
-Engem még hazadobnátok? -kérdeztem.
-Miért?
-Mert tiszta víz vagyok és át kéne öltöznöm.
-Na jó. De tényleg csak egy gyors öltözés legyen és megyünk! -utasított Harry.
-Miért hova sietsz?
-Hát sehova.
-Akkor miért siettetsz?!-szóltam rá.
-Mert tudom,hogy órákig tudsz készülődni.
-De most csak felkapok valamit,hogy ne fázzak meg.
-Tudom,hogy nem így fog történni... -flegmázott.
-Harry! Mi bajod van?!
-Semmi...
-Akkor?! -kiáltottam rá.
-Semmi. Csak szórakozok.
-Szórakozz mással. Menjetek el. Én nem megyek Bettiékhez.-sírva rohantam be.
-Jessica! -rohant utánam Niall.-Mi a baj?
-Szerinted? -kérdeztem.
-Harry?
-Igen...
-Ne is figyelj rá. Csak hülyült. Változó korba van, ahogy te is. Ő hülyül mindenen, te meg mindenen felhúzod magad. -ölelt át.- De ez normális.
-Mikor lettél te pszichológus?
-Ja ezt csak úgy láttam az egyik újságba...
-Aha persze. -nevettem.
-Végre mosolyogsz! Gyere, menjünk fel,öltözz át és menjünk át arra a "partira".
-Nem megyek.
-Dehogynem!
-Nem.
-De!
-Nem megyek! Hagyjál! -löktem el magamtól.
-Jessica! Ne csináld ezt! -kiáltott utánam.
Én felrohantam a szobámba és gondolkodni kezdtem. Talán csak tényleg változó korban vagyunk és azért vagyunk mostanában ilyen "idegesek"? Pár perc múlva lépteket hallottam.
-Jessy! Bejöhetek? -kopogott Niall.
-Gyere. -válaszoltam.
Ő bejött, odalépett a szekrényemhez és kivett belőle egy kék csőgatyát, egy kék pólót és egy pulcsit. Aztán elvett az asztalomról egy karkötőt, amire az volt ráírva,hogy "Taken". Rám mosolygott és hozzám szólt.
-Öltözz fel, a karkötő meg csak azért,hogy tudják,hogy foglalt vagy. -nevetett.
-Köszönöm.-öleltem át.
-Ja és lent majd keresek neked egy cipőt is.
-Köszönöm,hogy tartod bennem a lelket. -nevettem.
-Nem fogok nélküled elmenni a buliba. Már ha az buli lesz. -mosolygott.
Gyorsan felöltöztem, megmostam az arcom, megfésülködtem és lementem Niallhoz,aki épp a kis kori fotóalbumot nézegette.
-Hééééé! -vettem el tőle.
-Naa! Ne már! Olyan cuki voltál. -mutatott az egyik képre.
-Ez nem igaz. Add ide .-vettem el újra.
-Jól van. Kész vagy? -kérdezte.
-Igen.
-Akkor mehetünk?
-Nem Niall. Azért jöttem le,mert nem mehetünk.
-Jól van na. Csak megkérdeztem.
-Ne haragudj... Most így minden összejött... És rajtad töltöm le. Ne haragudj kérlek. -csókoltam meg.
-Semmi baj. De majd elmondhatnád,hogy pontosan mi bánt.
-De nem bánt semmi...
-Jessica!
-Jó, de... De most nem akarom elrontani az estét...
-Ilyen súlyos?
-Csak egy kicsit.
-Biztos,hogy nem akarsz itthon maradni és elmondani?
-Nem. Menjünk!
Elindultunk Bettiékhez. Benyitottunk és láttuk,hogy mindannyian a földön és a kanapén fekszenek.
-Hát ti? -kérdeztem.
-Mi? Öööö csak lazulunk. Fruzsi feküdt a kanapén Bettivel. Liam Daniellel volt, Zayn Barbin feküdt és Louis pedig Eleanorral volt. A lányokat  még nem is ismertem,úgyhogy jó volt velük találkozni. Aztán pár perc múlva észre vettem valamit.
-Srácok, hol van Harry?-kérdeztem.
-Ez egy igazán jó kérdés. -mondta Liam.
-Kettőt és könnyebbet kérlek. -szólalt meg Louis.
Benéztem a konyhába.Harry az asztalon feküdt vagy ült ilyen meditálós pózba.
-Harry te mit csinálsz?
-Meditálok.
-Miért is?
-Kicsit ideges voltam a "veszekedésünk" után.
-Ne haragudj.-mondtam
-Te ne haragudj. Hülye voltam.
-Mindegy. Hagyjuk. Béke? -nyújtottam a kisujjam.
-Nem vagyunk már ovisok... -nevetett.
-Jó akkor ölelés?
-Úgy már oké. -mosolygott.
Felállt és odasétált hozzám. Megöleltük egymást, aztán kimentünk a többiekhez.
-Kibékültetek?-kérdezte Zayn.
-Össze se voltunk veszve.-feleltük egyszerre.
-Akkor most már kezdődhet a buli? -kérdezte Betti.
-Igeeeen! -feleltük mind a 10-en.
Juhuuu! Danielle-t és Eleanort jobban megismertem. Mindketten kedves csajok. Szerintem jó barátságban leszünk. Zayn beindította  a zenét,  egész este csak ezt ordította a mikrofonba "DJ Malik All Day All Night." Már átjött a szomszéd néni,hogy hagyjuk abba vagy kihívja a rendőrséget. Jaj igen! Elfelejtettünk szólni a szomszédoknak,hogy vagy elmennek otthonról vagy átjönnek. Hát most már teljesen mindegy. Hatalmas partit csaptunk aznap. Emlékszem még egy dologra. Amit,hát hogy is mondjam.... Elmentem a mosdóba megigazítani a sminkemet,mert Barbi véletlenül leöntött üdítővel. Véletlenül arcba, hát igen. Zayn meglökte. Amikor jöttem kifele, Louis várt az ajtó elé.
-Helloo Baby! -szólalt meg.
-Összekevertél Eleanorral?
-Nem! Én rád vártam.
-Louis! Részeg vagy.
-Dehogyis...Na jó csak egy ici-picit.
-Aha persze. Nagyon is. Szerintem hagyjál.
-Dehogy hagylak. Csak,csak,csak...
-Csak? -kérdeztem.
-Szeretnék elmondani valamit.
-Jaj! Kérlek csak ne azt,hogy szeretsz. Utálom,ha részeg vagy!
-De! Eltaláltad! Szeretlek.
-Louis! Kérlek! Menj vissza Eleanorhoz. Ő a barátnőd, én a bátyámként kezellek.
-Nem érdekel!
-Eleanor!!!-kiáltottam.
-Igen? -jött a hang és hallottam lépteit.
-Ezt most miért csináltad?! -kérdezte Lou.
-Azért mert részeg vagy, és csak ő tudja,hogy hogy tudnánk leállítani.
-Eleanor! Gyere ide kérlek! -szóltam hangosabban.
-Megyek már! Jött a válasz.
-Nee! Kérlek! Én téged szeretlek.
-Louis hagyd abba! -mondtam.
-Elenor megtennéd,hogy elvinnéd a pasidat a közelemből? Kicsit részeg és nem tudja miket beszél.
-Ó! Már megint? Ne haragudj...Gyere édesem. Hazaviszlek.-hurcolta el Louist.
-De,de.
-Nincs de. Pszt!
Hála az égnek nem történt más... Nem is értem Louist. Miért iszik ennyit,ha tudja,hogy részeg lesz? Vagyis na értitek... E kis történtek után visszasétáltam a srácokhoz...

56.rész- Megfagyunk!

Idegesen felmentem a szobámba. Mondjuk megértem aput. De tudok magamra vigyázni. Az este többi részén neteztem egy kicsit, és egy fura híren akadt meg a szemem. "Harry Styles megkérte barátnője kezét? És ki ez a lány?" Mivaaan? Harry megkérte Fruzsi kezét? Én erről miért nem tudok? Rögtön felhívtam Harryt.
-Te idióta! -szóltam bele a telefonba.
-Nyugi Jessy! Mi az?
-Te megkérted Fruzsi kezét?
-Igen,rögtön az első randin. Megőrültél?! -szólt rám.
-Akkor csak pletyka. Hála az égnek.
-Pletyka? Elmesélnéd nekem is,hogy miről van szó?
-Háááát...
-Igen?
-Szóval... Csak láttam a neten.
-Bővebben?
-Van egy kép rólatok a randiról.
-És?
-Fruzsin van egy gyűrű. És azt hitték,hogy megkérted a kezét.
-Ez hülyeség.
-Én is ezt mondtam.
-Hát akkor meg?!
-Ne velem kiabálj kérlek... -szólaltam meg félénken.
-Ne haragudj. Nem akartam, csak felidegesített...
-Megértelek.
-Most ha nem haragszol leteszem. Beszélek Fruzsival.
-Oké. Szia Harry.
-Szia Jess! -köszönt el.
Írtam a cikkhez,egy hozzászólást. "Hazugság. Miért kell mindent túl lihegni? Igen randiztak, de nem kérte meg a kezét... Hülyeség."  Kikapcsoltam a gépet, lezuhanyoztam és beugrottam az ágyba. Hamar elnyomott az álom. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.
-Halo? -szóltam bele.
-Szia! Láttad már a híreket?! -ordított bele egy hang.
-Kivel beszélek?
-Ne csináld már ezt Jessica! -szólt a hang.
-Ki vagy?
-Fruzsi...
-Ja,bocs.  Most keltettél és nem ismertem meg a hangod.
-Szóval... Láttad?
-Igen láttam. És hülyeség. Nem is értem...
-Amúgy nem is emiatt hívlak. Hanem,hogy elmehetnénk ma így 9-en egy nyugis helyre. Mondjuk valami hegyekbe.
-Hegyekbe? -nevettem.
-Aha, miért ne?
-És ki lenne az a 9 ember?
-Te,Niall,Harry,Zayn,Louis,Liam,Barbi,Betti és én.
-Benne vagyok. Mikor?
-1 óra múlva?
-1? Nem lehetne másfél?
-Oké. De csak a te kedvedért.
-Köszi.
Felpattantam az ágyból, megmostam a hajam, megszárítottam, felvettem egy csőgatyát egy pink pólóval és egy nagyon meleg pulcsival. Komolyan télen akarnak elvinni a hegyekbe? Megfogunk fagyni. Na de mindegy. Megreggeliztem és vártam a többieket. Alig vártam negyed órát máris duda szót hallottam.
-Megyek már! -ordítottam ki  a lakásból.
Felvettem a csizmámat, és még egy meleg kabátot. Beültem Niall mellé a kocsiba és elindultunk a "hegyekbe".
-Amúgy milyen hegyekbe megyünk? -kérdeztem.
-Vannak itt hegyek és átfúrjuk magunkat rajtuk Jessy. -nevettek a fiúk.
-Naa! Ne nevessetek ki! Hülyén mondtam,de ezt nem lehet másképp. -nevettem.
-És azért megyünk oda mert ott nincsenek rajongók. -szólt közbe Zayn.
-Nem mondod? -nevetett Liam.
-Csak felvilágosítottam Jessicát...-durcizott Zayn.
-Jól van na. Hagyjátok. -öleltem át Zaynt Liamen keresztül.
-Hééé! Ne ölelgesd,mert féltékeny leszek.-nevetett Niall.
-Csak megöleltem a bátyusomat. Már az is baj?
-Ja, az úgy más. -nevetett.
Kb. fél óra múlva megérkeztünk. Hideg volt és fáztunk. Mind a 9-en egymáshoz bújtunk és úgy melegítettük egymást.
-Rohadt hideg van. -vacogott Louis.
-Hova hoztatok minket?-vacogott Liam is.
-A hegyekbe.-mondtuk.
-Mondjátok,hogy hoztatok meleg teát. -mondtam.
-Hoztunk meleg teát. Se... -mondta Harry.
-Harold Edward Styles! Mondd,hogy hazudsz! -szóltam.
-Hazudok!
-Tényleg?
-Nem.
-Naaa! -toporzékoltam.
-Csak vicceltem. Hé Zayn! Ide dobnád azt a táskát? Abba vannak az italok.
Zayn odadobta Harrynek a táskát.
-O-ó.-mondta Harry.
-Mi az? -kérdezte Betti.
-Hááát...
-Hát? -kérdezett vissza Barbi.
-Hát szóval izé.
-Mond már! -ordítottam rá.
-Kiömlött a tea!
-Nemár! Komoly? -szaladt oda Louis.
-Ez most halál komoly.
-Neee! Megfogunk halni. -mondta Fruzsi.
-Jaj nemár! Csak megfogunk fagyni. Az nem ugyanaz. -mondtam.
-De! Ugyanaz.-nevettek.
-Akkor mi lenne,ha most hazamennénk, elmennénk hozzánk és ott folytatódna ez a "parti"? Ott egy kicsit melegebb van. -szólt Betti.
-Nem is rossz ötlet.
-Tudom. Nekem mindig jó ötleteim vannak. -húzta ki magát Betti.
-Ego ott van. -mondtam.
-Hol? -kérdezte komolyan.
-Na jól van. Inkább menjünk...

55.rész- Nem engedem!

*Jessica szemszöge*
Este olvasás közben  megcsörrent a telefonom.
-Ne vedd fel, ha hívlak, tényleg...-szólt egy hang flegmán.
-Neked is szia Harry! -szóltam vissza.
-Ja bocs, szia. Szóval miért is nem vetted fel a telefont? Már háromszor kerestelek.
-Lent voltam a nappaliba, bocs. Mit akarsz?
-Csak megszeretném köszönni,hogy összehoztad ezt a tökéletes randit Fruzsinak és nekem. Élveztem. Ha te nem cselekedsz, nem mertem volna odamenni hozzá és elmondani az érzéseimet. Annyira jó volt. Ja de többet nem megyünk abba az étterembe,ahova vittél minket. Giliszta volt a spagettibe.
-Úristen! Sajnálom. Nem tudtam. -nevettem.
-Semmi baj. Az este még jobb lett. -nevetett ő is.- Amúgy annyira tetszett. Imádom ezt a csajszit. És gyönyörű. Nem csalódtam benned. Köszönöm,hogy segítettél összehozni ezt a találkát.
-Jól van Harry. Nincs mit. Bármikor segítek.
-De ez más. Remek volt minden. És ha te nem lennél, szerintem sose találtunk volna egymásra Fruzsival.
-Óó. Köszönöm e kedves szavakat. Elpirulok. -nevettem.
-És és és és.
-És?-kérdeztem.
-Csak annyi,hogy lehetne még egy ilyet szervezni?
-Kedves Harry! Én nem programszervező vagyok, és nem is szeretnék az lenni. Ha szeretnél még egy randit vele, akkor neked kell elintézned. Biztos vagyok benne,hogy bele menne.
-Azt mondod?
-Azt.
-Hé Harry! Kivel beszélsz? -hallottam egy hangot a telefon másik oldaláról.
-Hagyjál már Niall! -hallottam Harryt is.
-Ott van Niall?-kérdeztem.
-Jól hallottad. -mondta.
-Mond meg neki,hogy legyen kéznél a telefonja,vagy kapcsolja be a gépét. Köszi puszi. -mondtam.
-Jó-jó. Rázz le nyugodtan. -mondta szomorkásan.
-Jaj ne haragudj. Csak  tudod, ezt még egyszer végig kell majd hallgatnom,ha Fruzsi meséli el. Úgyhogy ne haragudj. -szóltam nevetve.
-Ja tényleg. -nevetett.-Akkor hagylak is. Niall mindjárt a gépnél van. Szia.
-Köszi. Szia.
-És Jess! Még egyszer köszi.-mondta.
-Nincs mit.
Leraktam a telefont, megfogtam a laptopom és visszafeküdtem az ágyra. Épp,hogy bekapcsoltam Niall máris felkért webcamra.
-Szia! -mosolyogtam a kamerába.
-Szia Édes! Hogy vagy? Olyan rég találkoztunk.-mondta szomorúan.
-Sajnos.. Én jól vagyok. És te? -kérdeztem.
-Én is megvagyok. Mit szólnál,ha átmennék hozzátok? Vagy esetleg te is átjöhetnél hozzánk... -mosolygott.
-Hááát nem is tudom. Megkérdezem anyut. Megvársz?
-Aha. Remélem belemennek.
Lefutottam a nappaliba,ahol anyu és apu épp tv-t nézett.
-Anyuuuuu! -néztem kiskutyaszemmel.
-Nem! -mondta.
-Na nemár. Még nem is mondtam semmit.
-Na jó. Mondd.
-Átjöhetne Niall? Vagy esetleg én átmehetnék hozzá? -kérdeztem.
-Kérdezd apád.-szólt határozottan.
-Jaj... Apuuuu!-kezdtem bele.
-Nem!
-Jaj nemár.
-Nem fogom hagyni,hogy a kislányom 5 sráccal legyen egy lakásba. Kitudja mit csinálnátok ott...
-Nem vagyok már kislány. És ha ő jönne át?
-Nem.
-De miért?
-Mert nem.
-Mehetnél ügyvédnek...
-Ne szemtelenkedj! -ordított rám.
-De én csak...
-Semmi de! Menj fel a szobádba és ne is lássalak! -ordította.
-De apa!
-Nincs semmi de! Már mondtam.
Felmásztam a lépcsőn,egyenesen be a szobámba. Leültem könnyezve a gép elé.
-Úristen! Te sírtál? -aggódott Niall.
-Nem...
-Látom,hogy sírtál. Mi a baj?
-Apu. Semmit se enged meg.
-Szóval nem lehetünk együtt? Megtiltja?
-Igen,mert még kislány vagyok. És nem akarja,hogy olyan történjen.
-Hát már teljesen mindegy. -nevetett.
-Ez nem vicces.
-Jó bocs. Tudod mit? Van egy ötletem. Ne sírj. -kikapcsolta a kamerát.
Nem értettem,hogy miben sántikál. Könnyeztem. Nem is értem,hogy apu miért nem akarja,hogy együtt legyek Niallal. De nem úgy. Szeretem .Akkor miért ne bújhatnék hozzá,hogy érezzem a közelségét? Olyan rég találkoztam már vele. Erre ő nem enged meg semmit. A jegyeim is jók a suliba, tánciskolába is rendszeresen járok. Akkor? Végig se tudtam gondolni ezt az egészet, valaki csöngetett. Ki lehet az ilyen későn? Kiléptem a szobámból, de láttam,hogy már anyu kinyitotta az ajtót. Én fentről hallgatóztam.
-Jó estét Mrs.Mason.-hallottam Niall hangját.Vajon mit akar itt?
-Szia.-köszönt neki anyu.- Gyere beljebb.
-Jó estét Mr. Mason.
-Hello...-bökte oda flegmán apu.
-Miért jöttél?-kérdezte anyu.
-Hááát. Szeretném elkérni a lányukat erre az estére.
-Az lehetetlen. -szólt oda apu.
-Miért? -kérdezte kedvesen Niall.
-Mert nem.
-De miért? Megtudná magyarázni,hogy miért ne lehetnék együtt az Ön lányával? Szeretem őt.
-Azt elhiszem, de akkor sem.
-De ha nem tudja megmondani,hogy miért, akkor miért ne lehetne?
-Mert nem.
-Én szeretném,ha ma eljöhetne velem.Vagy esetleg én itt maradhatnék? -kérdezte.
-Nem.
-De Mr. Mason. Miért?!
-Mert nem vagy szimpatikus.
-És azért nem szerethetem a lányát?
-Nem szeretném ha rosszat tennél benne.
-Rosszat tennék? Ezt mégis hogy érti?
-Egyszer már összetörted a szívét, még egyszer nem szeretném ezt látni!
-Többször nem fog előfordulni.
-Az összes srác ezt mondja. -hallottam apu hangját.
Én könnyeztem. Hogy lehet ilyen apám? Szeretem aput, de ilyenkor nem tudom megérteni.
-Megmutassam,hogy én nem ilyen vagyok?
-Nem érdekel.
-Ha olyan lennék,mint a többi srác, akkor nem írtam volna neki egy dalt, nem foglalkoznék vele. Mivel ön nem engedte át hozzám, ezért muszáj voltam eljönni ide,hogy eljátszhassam ezt a dalt.
-Tűnj innen! -ordított rá apu.
-Nem megyek el innen addig, amíg Jessica nem hallotta a dalt.
-Hagy menjen fel! -hallottam anyu hangját.
Niall elindult a lépcső felé.
-Te oda nem mész fel! -szólt hangosabban apu.
-Akkor hívják le Jesst.-szólt vissza Niall.
-Jessica! Azonnal gyere le! -hallottam apu hangját.
Én úgy tettem mintha a szobámból jöttem volna ki.
-Mi az? Niall? Te meg mit keresel itt?! -kérdeztem.
-Mondtam,hogy van egy ötletem.
-Ülj le Jessica! -húzott oda magához anyu.
-Szóval írtam neked egy dalt. Nem játszhattam úgy el,hogy a szüleid nincsenek itt. De ez mindegy is.
Gitározni kezdett. Elkezdődött egy nagyon szép szám. 2 perc múlva könnyezni kezdtem. Annyira szép szám.
-Ezt nekem írtad? -kérdeztem könnyes szemmel.
-Igen. Csakis neked.-nézett rám nagy kék szemeivel.
-Szeretlek! -suttogtam.
-Tudod,hogy én is.
-Apu! -kezdtem bele a mondandómba.-Most már elhiszed,hogy nem csak játszik velem? -kérdeztem.
-Hááát.-kezdte el.
-Hát?
-Talán el. Ezzel még nincs vége a "háborúnak". Ma este nem mehetsz sehová, és te se maradhatsz itt! -mutatott Niallra.
Niall rám nézett és bólintott,hogy oké, hagyjuk. Majd rájön,hogy szeretjük egymást és nem tilthat el egymástól.
-Köszönöm! -suttogtam és átöltetem Niallt.
-Jól van most már elég! Mars fel a szobádba! -utasított apu. -Te meg menj haza! -küldte el Niallt...

54.rész- Tökéletes randi

Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba. Dobtam egy smst Niallnak.
"Szia! Hiányzol." -küldtem el. Alig vártam két percet máris jött a válasz. "Te is nekem. Találkozhatnánk:)" 

"Majd megbeszéljük. Szeretlek"- küldtem el az utolsó smst. Elnyomott az álom. Reggel az ébresztőórámra keltem. "Ecca ecca eccavú" Gyorsan kinyomtam és lesétáltam a konyhába. Megtaláltam a reggelimet az asztalon egy cetli kíséretével. "Szia Jess! Ha hazaértél a suliból, kérlek mosogass el, és porszívózz ki az egész lakásban! Köszi. Anyu" Remek. Akkor délután takaríthatok... Felmentem a szobámba, kiválasztottam egy farmernadrágot, egy jó meleg pulcsit és a csizmámat. Bepakoltam a táskámba és elindultam a suliba. Ez a nap hamar eltelt. Kémia,Biosz,Matek,Angol,Fizika és egy Föci. Aztán hazasiettem takarítani. Gyorsan megebédeltem. Vagyis nem volt az olyan nagy ebéd,mert két szendvicset faltam csak be. Kitakarítottam az egész lakást, elaludhattam,mert anyu keltett fel a nappaliban,hogy köszöni,hogy kitakarítottam. Nagyon szép lett a lakás. Elrepült az idő, máris este fél 10 volt. Felszaladtam a szobámba, lezuhanyoztam és el is aludtam. Holnap péntek. Vagyis Fruzsiék randija. Annyira izgulok. Pedig nem is nekem kéne izgulnom. Reggel újra az ébresztőm hangjára ébredtem. Az a jó a péntekben,hogy péntek van. Aznap két pulcsit is vettem fel egy kabáttal együtt, nagyon hideg volt. Szakadt a hó. Megreggeliztem és indultam az iskolába. Ma csak 5 órám lesz. Hála az égnek. Fruzsi ahogy meglátott, máris a nyakamba ugrott.

-Úgy izgulok!-mondta.

-Nem vagy egyedül!-nevettem. 

-Akkor izguljunk együtt! -nevetett.

Ez a pénteki napom hamar eltelt. Délután Fruzsi átjött hozzám,hogy felkészítsem a randira. Felöltöztettem, kisminkeltem és megcsináltam a haját. Gyönyörű lett. Nem sokkal később csörgött a telefonom.

*Harry*

-Szia! Na mikor jöttök? Vagy mikor jön a lány?-kérdezte.

-Szia! Most indulunk. 

-Jeee! Kíváncsi vagyok. Ismerem? -kérdezte.

-Majd meglátod.-nevettem.

Elindultam Fruzsival az étterembe. Kb. 20 perc alatt értünk oda. 

-Menj be. Minden jól fog alakulni. -szóltam és öleltem meg.

-És ha nem rám számított? -kérdezte szomorúan.

-Akkor majd most meglátja,hogy te vagy. 

-De..

-Nincs de Fruzsi! Menj be.

Én ott hagytam Fruzsit és hazaindultam.

*Fruzsi szemszöge*

Iszonyatosan izgultam. Mi van ha én nem tetszem neki, és elküld? És mi van ha mégse? Jess azt mondta ne is foglalkozzak ilyennel... Elindultam az étterembe. Megláttam Harryt, ő még nem vett észre. Féltem. A gyomromban pillangók röpködtek. 

-Szia Fruzsi! -állt fel Harry- Szóval te vagy a titkos lány?-kérdezte mosolyogva.

-Szia! Háááát igen... -hajtottam le a fejem.

-Miért vagy szomorú? -kérdezte.

-Nem vagyok az...

-De látom,hogy az vagy.

-Úgy érzem,hogy nem rám számítottál és meglepődtél. És most kicsit cikinek érzem ezt az egészet.

-Ne érezd így magad. Zayn eltalálta,hogy te fogsz jönni. 

-Tényleg?-csillant fel a szemem.

-Igen. -mosolygott majd átölelt.

-Szóval nem haragszol,hogy én jöttem? -kérdeztem.

-Te hülye vagy. Örülök,hogy te jöttél. Titokban mindig is jobban kedveltelek egy kicsit. Sőt! Csak nem mertem mondani. 

-Ezt most csak úgy mondod.

-Ez nem igaz! Tényleg így érzek. 

-Akkor örülök...-nevettem.

-Gyere! Üljünk le. Tökéletes asztalt kaptunk. -mosolygott.

Leültünk és már jött is a pincér.

-Mit hozhatok?-kérdezte.

-Rendelhetek neked is spagettit? -kérdezte kedvesen Harry.

-Persze! -mosolyogtam. 

-Amúgy... -kezdte.

-Igen? -kérdeztem.

-Gyönyörű vagy. -mosolygott.

-Köszönöm!-pirultam el. 

-Bocsi,hogy zavarba hoztalak.-pirult el ő is. 

-Á nem...-nevettem.

Meghozták a spagettinket. Nevetgéltünk. Harry irtó aranyos. Egyszer csak észrevettem valamit a vacsorámban.

-Harry... Nem akarok ünneprontó lenni, de...

-Igen?

-De valami mászik a tányéromon.

-Úristen! Az egy giliszta! Sajnálom. -és már ment is a szakácshoz. 

Én egyedül maradtam,de pár perc múlva már jött is egy pincér, hogy elvigye az ételem és bocsánatot is kértek. Harry nem bírt tovább ott maradni,úgyhogy fizetnünk se kellett, már el is viharoztunk abból az étteremből.

-Ide se jövök többet... -mondta.

-Hát hogy is mondjam, én se...-nevettem. 

-Ne haragudj.

-Miért haragudnék? Nem a te hibád volt.

-De kárpótolni szeretnélek. -mosolygott.

-Nem kell.

-De. Úgyhogy gyere! -fogta meg a kezem. 

Elindultunk a kocsija felé és egy cukrászdába vezetett be. 

-Igaz,hogy vacsival itt nem szolgálnak fel, de a sütijük isteni. Ide nem hozok el akárkit.-mondta és aranyosan rám nézett.

-Köszönöm. -pirultam bele. 

Rendelt nekem az egyik legfinomabb sütiből. 

-Remélem nem baj,hogy ugyanazt rendeltem neked,amit magamnak is.

-Dehogy baj. -mosolyogtam.

*Fél óra múlva*

-Indulhatunk? -kérdezte. 

-Persze.-álltam fel.

*3 perccel később*

-Mi az? Van valami az arcomon? -kérdeztem kétségbeesetten.

-Nincs.

-Akkor miért bámulsz folyton?

-Mert gyönyörű vagy, és nem tudom levenni rólad a szemem.

Elpirultam. 

-Hé! Nézd! Hullócsillag! -mutatott az ég felé- Kívánj! 

Mindketten kívántunk egyet, aztán a kocsi felé indultunk. Ő úriemberként hazavitt engem, kinyitotta nekem a kocsi ajtót a házunk előtt. 

-Köszönöm ezt a csodás estét. -mondta.

-Én köszönöm.

-Örülök,hogy te jöttél el. 

-Én is.-mosolyogtam. 

Közeledett felém, mosolyogva. Pár pillanat múlva már az ajkát az én ajkamon érezhettem. 

-Wow! Ezek a hullócsillagok tényleg valóra válnak. Ez most épp hamar bevált. -nevetett.

-Azt kívántad,hogy...? -kezdtem el.

-Igen, azt,hogy hagy csókolhassalak meg. És sikerült. -mosolygott.

-Aranyos vagy. -mondtam.

-Most már menj be, mert megfogsz fázni, és azt egyikünk se akarja. -mondta.

-Ez igaz. Szia. -öleltem át.

-Szia. Vigyázz magadra és álmodj velem. -kacsintott...

53.rész- Randi?

-Kezdjük is el. -mondtam.
-Most? -kérdezte kikerekedett szemmel Fruzsi.
-Igen. Miért mikor máskor?
-Hát öö... Nem túl korai?
-Mi lenne túl korai Fruzsina?
Elővettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem Harry számát.
-Te most komoly felhívod? -kérdezte ijedten.
-Jaj! Ne félj már.
-Nem félek...
-Látom,hogy félsz. Pszt! Kicsöng. -mondtam.
-Halo? -jött a hang.
-Szia Harry! -szólaltam meg.
-Szia Jess! Mi kéne? -nevetett.
-Öööö... Csak megszeretném kérdezni,hogy van-e programod péntek estére?
-Nem tudok róla. Miért?
-Akkor most már van.
-Mit tervezel Jessica?
-Titok.
-Naaa!
-Titok! Majd még hívlak. -majd leraktam a telefont.
Fruzsi meg se tudott szólalni...
-Hé Kislány! Péntek este randid lesz Harry Styles-szal.
-Most ez komoly?
-Halál komoly. Úgyhogy most megvesszük a ruhád. Irány a bolt.
-De...
-Nincs de gyere!
*fél óra múlva*
-Nézd ezt a ruhát! Irány a próbafülke! -utasítottam.
-Hát jó... De ez az utolsó.
-Jó jó.
Amíg Fruzsi felpróbálta a ruhát én addig nézelődtem cipő ügy terén.
-Na,hogy tetszik?-jött ki Fruzsi a fülke mögül.
-Mese szép! Ezt meg kell vennünk.
-Nekem is tetszik. Ez tetszik a legjobban. -mosolygott.
-És nézd ezt a cipőt! Ezzel tökéletes lenne.- javasoltam.
-Ahogy mondod! Köszönöm Jess! Ez a ruha és ez a cipő annyira jó. Imádlak.
-Tudom. -nevettem.
-Egot nem veszítettél... -mondta.
-Azt is tudom. -nevettem.-Mit szólsz egy kis fagyihoz?
-Télen? -nevetett.
-Miért ne? -mondtam.
-Nem lehetne inkább gumicukor?
-De... CandyBox-ba minden van. Igazad van, most a cukor jobb lenne fagyi helyett. -mondtam.
-Akkor indulás a Candybe! -nevetettünk együtt.
Pakoltunk egy kis szatyorba savanyú cukrokat, csokikat és mindenféle más édességet. Aztán lemérettük, kifizettük és elindultunk hazafele.
-Úgy érzem,hogy ez a pénteki randid jól fog sikerülni. -kacsintottam Fruzsira.
-De mit mondjak neki?
-Amit kell.
-De mit kell?
-Fruzsi....
-Jó oké,hogy Szeretem... Eddig nem mertem elmondani és akkor megkérdezem,hogy ő,hogy érez? Legrosszabbik esetben visszautasít.-hajtotta le a fejét.
-Ilyenre ne is gondolj! Gondolkodj pozitívan!
-Én próbálok...
-Ne csak próbálj.
-Akkor tudom,hogy sikerülni fog és kész!
-Helyes!!
-Köszönöm,hogy mindenben segítettél Jessica! Ezt majd még egyszer meghálálom.-ölelt át.
-Nem kell.
-Dehogynem.
Fruzsit hazakísértem,aztán én is hazasétáltam. Ledobtam a táskámat,lefeküdtem az ágyamra és felhívtam Harryt.
-Végre! -szólt bele.
-Neked is szia kedves Harold.
-Ja igen,szia Jess! Alig vártam,hogy újra felhívj.
-A péntek esti programod miatt?
-Igen. Szóval mi lesz nekem pénteken?
-Mondtam már.
-Csak annyit mondtál,hogy titok.
-Mert az is.
-Jessica! Ne tedd ezt velem kérlek.
-Na jó! Elmondom.
-Jeee!
-Titok. -nevettem.
-Kérlek!
-Csak annyit mondhatok el,hogy a "The Gun" nevezetű étterembe lesz megtartva.
-Hmmm. Szóval vakrandim lesz?
-Eltaláltad. De többet nem mondhatok.
-És jó csaj?-kérdezte.
-Gyönyörű. -feleltem.
-Akkor jó. Ha te azt mondod,hogy gyönyörű, akkor hiszek neked.-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Két nap múlva meglátod,hogy ki ő. -mondtam, majd letettem a telefont...

52.rész- Csajos nap

Besétáltam a lakásba, sötétség mindenhol.
-Anya! Apu! Merre vagytok? -kérdeztem.
Nem kaptam választ, besétáltam a konyhába,ahol egy cetlit találtam a pulton.
"Kicsim! Üzleti tárgyalásra kellett utaznunk Franciaországba. 2  nap múlva jövünk. Remélem el leszel egyedül. Puszi. Anyu és Apu."
Hm... Remek. Maradhattam volna még a srácoknál,ha ezt tudom. Mondjuk holnap suli... Aj! Felmentem a szobámba lezuhanyoztam aztán elnyomott az álom. Reggel 6:30. Akkor próbáljunk meg felkelni. Felpattantam az ágyból, kivettem a szekrényemből egy világoskék csőgatyát, egy fekete I Like Cats pulcsit és egy színes karkötőt. Lementem a konyhába valami reggelit csinálni magamnak, amiből  végül tojásrántotta lett. Reggeli után felvettem a fekete csizmámat, mert esett az eső és hideg is van. December... Nem szeretem. Suliba menet találkoztam Fruzsival.
-Szia! -kiáltottam át az utca másik oldalára.
-Szia Jess! De rég láttalak. -mondta.
-Ja igen, pár  napja.-nevettem.
-Arra gondoltam,hogy mi lenne,ha átjönnél ma este és ott aludnál nálam? Anyuék elutaztak és nem szeretnék egyedül lenni... Van kedved?
-Persze,hogy van. Megbeszélem még anyuval, de szerintem bele megy.
-Akkor jó. És mi lenne ha holnap suli után elmennénk vásárolni is? -kérdeztem.
-Juhuuu! Csajos délután. Benne vagyok. -mosolygott.
Bementünk az órákra, ami volt töri,biosz, matek, angol, kémia és egy föci.
-Végre vége! Hála az égnek. -szóltunk a fiúkkal egyszerre.
Laurával elindultunk táncórára. Ami végül nem lett megtartva, mert James beteg lett. Nem is tudtunk róla. Azért jobbulást Jamesnek. Mikor hazaértem, kivettem a hűtőből a tegnapi rántott húst, amit anyu csinált,mielőtt elmentek. Megírtam a házimat, tanultam is másnapra. Wohoo! Mi történt velem? Megcsörrent a telefonom.
*Fruzsi*
-Szia! Mikor mehetek? -kérdezte.
-Akár most is.
-Jupiijájé. Akkor összeszedem a cuccaimat és indulok. -mondta.
-Várlak. -mondtam kedvesen.
Összepakoltam egy kicsit a szobámba, tudniillik nálam mindig kupi van. Nem tudok úgy összepakolni,hogy jó legyen, úgyhogy 5 perc után abba is hagytam. Előkészítettem pár dvd-t a nappaliban. Csöngettek.
-Szia Fruzsi!-ugrottam a nyakába.
-Szia! -nevetett.
-Örülök,hogy eljöttél. Csajos este készülj. Itt jövünk! -kiáltottam.
-Pontosan!
-Szóval melyik filmet nézzük meg? Ilyen a formám, Monte Carlo, esetleg egy kis High School Musical? -nevettem.
-Szerintem egyezünk meg az Ilyen a formámban.
-Jó választás! -mondtam.
Rendeltünk 2 pizzát. Egy gyrososat és egy sonkásat dupla sajttal. Hozattam üdítőt is. Kb. fél óra múlva minden megérkezett.
-Minden itt van. Akkor neki kezdhetünk a  filmnek. -mondtam.
-Aha. Jöhet.
*2 óra múlva*
-Ez a film rohadt jó! -szólt Fruzsi.
-Túl jó. Annyit nevettem rajta. -mondtam újra nevetve.
-Ahaaa.
-Hozok valami üdítőt. Kérsz? -kérdeztem.
-Most nem, köszi.
Mire visszaértem Fruzsi már aludt a kanapén. Hogy kifárasztottam szegényt. Na mindegy. Hagyom aludni...
Lefeküdtem mellé és engem is elvitt az álomvilágba az álommanó. 6:30.
-Mi ez a zaj? -ugrott fel Fruzsi.
-Ja, az ébresztőm... Bocsi. -nevettem.
-Uh basszus. Ma suli van. -ugrott fel.
-Pontosan.
-Akkor ideje felkelni... -mondtuk egyszerre.
Felkeltünk és elindultunk a fürdőbe.
-Hééé! A fenti fürdőszoba az enyém. -mondtam.
-Ajj. Hát jó. Akkor marad az enyém a lenti. -nevetett.
-Milyen okos vagy. Nem is gondoltam volna.
Gyorsan felöltöztünk, megmosakodtunk és elintéztük a reggeli teendőket. Még gofrit is sütöttem.
-Ez finom. Te tudsz ilyen csinálni? Taníts mester! -mondta Fruzsi.
-Bármikor. De most már induljunk,mert elfogunk késni. -utasítottam magunkat.
-Jól van anya... -nevetett.
*6 órával később*
Ez a suli ma nem is volt olyan vészes. Sőt. A matek ötös. Elég jól esett. Fruzsival ledobtuk a cuccunkat a házunknál és már indultunk is a plázába.
-Szóval milyen a kapcsolatotok Niallal? -kérdezte mosolygósan.
-Most jól megvagyunk. Remélem ez így is marad.
-Aha értem... -nézett lefele Fru.
-Szóóóóval... És mi van Harryvel? Emlékszem,hogy amikor volt az a "parti" nálunk,akkor együtt aludtatok. -húzogattam a szemöldököm.
-Nem történt semmi. Csak aludtunk. -mondta.
-Aha persze. Én is ezt mondanám.
-Tényleg! -nevetett.
-De nem bánnád ha történt volna,nem?
-Megmondom őszintén,hogy bejön Harry. De miért kellenék neki én? Amikor bárhonnan megkaphat bárkit.
-Mondok egy példát. Én miért kellettem volna Niallnak? És most hol tartunk?
-Jó te nyertél.
-Mindig én nyerek. Szóval, szeretnéd ha megpróbálnálak összehozni vele?
-Megtennéd? -kérdezte kiskutyaszemmel.
-Neked bármit. Meg amúgy is összeillenétek.
-Köszönöm Jess!

51.rész- Twitcam

Az "érzelmes" percek után megcsörrent Niall telefonja. Liam volt az. Niall kihangosította a telefont és lerakta az ágyamra.
-Hol vagy haver? -jött a hang.
-Nálam! -szólaltam meg.
-Á! Értem. -mondta.
-Miért hívtál? -kérdezte Niall.
-Ööö csak azért,mert kb 2 órája megígértem a rajongóknak,hogy tartok egy twitcamot. De nincs kedvem egyedül csinálni. És arra gondoltam,hogy mi lenne ha...
-Ha átmennénk? -vágott a szavába Niall.
-Pontosan.
-Én is? -kérdeztem.
-Igen! -vágták rá egyszerre.
-Nem is tudom. Én minek kellenék oda?
-Mert a barátnőm vagy. -ölelt át Niall.
-De...
-Nincs de! Jössz és kész. Negyed óra alatt ide értek? -kérdezte Liam.
-Hááát nem lehetne inkább fél óra? -nyögtem ki.
-Mert?
-Még fel se öltöztem. -nevettem.
-De Jessica... Délután 5 óra van. -nevetett velem Liam.
-Azt a fél órát kibírod haver. -mondta Niall.
-Hát jó. Ne késsetek! -utasított minket.
Én kiugrottam az ágyból és a szekrényem felé vettem az irányt.
-Mit vegyek fel? -kérdeztem Niallert.
-Semmit. -nevetett.
-Naa! -hozzávágtam egy párnát.
Odajött mellém, megfogott egy narancssárga csőgatyát, egy I love You-s pulcsit és elvett egy nyakláncot az asztalomról.
-Szerintem ezt vedd fel. -adta oda.
-Hmm. Nem is rossz. Köszi. -dobtam neki egy puszit.
Felöltöztem, megfésültem a hajam,fogat mostam és aztán lesiettünk az előszobába egy cipőért. Elővettem egy narancs színű One Direction-ös tornacipőt.
-Hééé! Ilyened mióta van? -kérdezett Niall.
-Ööö. Pár napja. Fruzsitól kaptam. -nevettem.
-Aha persze.
-Tényleg!
-Egész jó. -nevetett.
-Na jó. Ne oltogasd a cipőmet, meg a bandád... Inkább induljunk.
Beültünk a kocsijába és Liam házáig furikáztunk.
-Végre itt vagytok! Már így is szétszedtek a rajongók.
-És merre vannak? -kérdeztem komolyan.
-A Twitteren? -kérdezte furán.
-Csak hülyülök te idióta. -löktem meg.
-Akkor kezdhetjük? -kérdezte.
-Aha. -válaszoltuk.
-Akkor kiírom twitterre,hogy jön egy meglepetés vendég is. -mondta.
-Jee! Ki lesz a meglepetés vendég? -kérdeztem.
-Vajon ki? -nézett újra furán rám.
-Pixie Lott? Justin Bieber? Esetleg Jessie J?
-Szerintem rád gondolt. -nevetett Niall.
-Uhh... Tudtam én! -kiáltottam fel.
Elkezdődött a twitcam.
-Na felkészültetek a meglepetésre? -nézett bele Liam a kamerába.
-Gyere be Jessica! -szólt Niall.
Én leültem a fiúk mellé és féltem.
-Ne félj már! Tök jó lesz. -öleltek át.
-De...
-Most már megy az adás, ne találj ki hülyeséget. -nevettek.
"Szia Jessica" "Szia! Örülök,hogy végre láthatlak" "Jeee! Közös twitcam Liammal, Niallal és Jessicával. Végre" -láttam a chatet.
-Látod? Nem is olyan rossz.-mondta Liam.
-Sőt! Elég jó. -mondtam.
-Rakok be valami zenét. -szólt Liam.
-Jó! Én meg hozok kaját. -mondta Niall.
"Mindig csak a kaján jár az eszed Niall" -olvastam. "Jessica! Te,hogy bírod,hogy a pasid folyamatosan eszik?" -jött a kérdés.
-Őszintén? Ő ilyen. Így szeretem. -nevettem.
"Kedvesnek tűnsz, örülök,hogy Niall ilyen barátnőt választott, nem pedig egy pláza cicát. Amúgy bocsi,hogy ezt mondom, de gyönyörű szemeid vannak"
-Olyan aranyosak.-néztem rá Liamre.
-Igen, azok! Kérdezzetek bátran, tőlem vagy Jessicától, amíg Niall nincs itt.
-Ja és köszönök mindent. -szólaltam meg félénken.
"Hogy ismerkedtetek meg?" -jött egy kérdés.
-Háááát! Ez egy érdekes történet. Én nem rég költöztem Londonba, vacsorát akartam főzni a szüleimnek, elmentem a közeli boltba, és Niall nekem jött.
-Ez érdekes. -nevetett Liam.
-Rajtam nevettek? -jött be Niall teli szájjal.
-Dehogy... Csak Jess elmesélte,hogy ismerkedett meg veled.
-Ó. Már értem.
"Hé Niall! Dobsz egy kis kaját?" -olvastam be a chatet.
-Persze! -kiáltott fel Niall.-Hova küldjem Kevinnel? -kérdezte teljesen komolyan.
"Olaszország"
-Hm. Az drága lesz. De majd lezsírozom vele. -nevetett.
"Köszi" "Hé Liam! Beatboxolsz nekünk egy kicsit? Kérlek! Spanyolország annyira akarja hallani,ahogy beatboxolsz." -jött egy kérés Stellatól.
-Oké! Benne vagyok.
*3 perc múlva*
-Ö ö ö ... -kezdtem.
-Igen? Mi baj van Jess? -kérdezte Liam.
-Hát csak annyi,hogy rohadt jó vagy. -nevettem.
"Egyetértek" -olvastam a chatről a válaszokat.
-Már fél 10? Úristen! -ugrottam fel az ágyról.
-És? Fél 10 van. És? -kérdezte Niall.
-10re muszáj otthon lennem. Anyu kifog akadni. -ijedtem meg.
-Nyugi! Úgyis elakartam már köszönni,mert éhes vagyok. -mondta Liam.
-Akkor jó.
-Köszönjük,hogy velünk tartottatok ebben a pár órában. Jól éreztük magunkat. Máskor találkozunk. Sziasztok. -köszöntünk el mindhárman.
Liam kikapcsolta  a kamerát, mi pedig Niallal a kocsihoz "rohantunk".
-Elrepült az idő.-mondtam.
-Eléggé! De nagyon jó volt. A rajongók imádnak téged. Lehet,hogy híresebb leszel még nálunk is, ha kijön a kliped.
-Aj ne mond már ezt. Zavarba hozol...-mondtam.
-De hát ez az igazság.-mosolygott.
-Hát itt vagyunk... -mondtam.
-Igen. Köszi,hogy velem töltötted szinte az egész napot.
-Én köszönöm. Megnyugtattál, este pedig jól szórakoztunk. Köszönöm! -öleltem meg.

-Szia. Álmodj velem. -mondta...

50.rész- Hot or not?

Ez a kerti parti egész jól alakult. A barátaim késő este elhagyták a házat. Reggel 9kor felriadtam. Egy kutya ugatott az utcán. Remek! Nem tudtam vissza aludni. Leballagtam a konyhába, anyu épp bundás kenyeret csinált.
-Juhuu! Jó reggelt anya!
-Szia kicsim! Hogy aludtál?
-Egész jól. Csak az a kutya felkeltett...
-Á értem. Mindjárt kész a reggeli. Szólj apádnak,hogy jöjjön.
Beszaladtam a szüleim szobájába és ráugrottam apura.
-Jó reggelt!-mondtam.
-Hát te már fent vagy? Beteg vagy? -kérdezte.
Én elnevettem magam.
-Nem talált. Korán keltem.  Baj? Gyere enni, anyu üzeni.-szálltam le róla.
-Jó mindjárt. Csak előbb felöltözöm. -szólt.
Kisétáltam a szobájukból egyenesen be a konyhába. Megterítettem,ahogy anyu kérte.
-És mi a mai terved? -kérdezte apu.
-Szerintem tanulni fogok egész nap. Holnap föci tz.
-Te tényleg beteg vagy. Tanulni fogsz egész nap? Ez hogy történhet meg? -nevetett.
-Nagyon vicces vagy apu. Tényleg! -nevettem.
-Akkor jó tanulást. -mondta anyu.
-Köszi. -álltam fel a reggeli befejeztével.
Felmentem a szobámba és visszafeküdtem az ágyba a könyvekkel együtt. Elhatároztam,hogy ma nem is fogok felkelni/felöltözni. Előkaptam a laptopomat,hogy gyorsan megnézem az emaileimet,aztán folytatom a tanulást. Kaptam egy üzenetet, egy ismeretlentől. Hot or not? You're so not... Általában nem szoktam az ilyen leveleket figyelembe venni, de ez most szíven ütött. Mit érdekel mást,hogy én,hogy nézek ki? Tudom,hogy nem vagyok egy szépség... De akkor is. Perceken át könnyeztem... Kopogást hallottam.
-Igen?! Ki az? -kérdeztem.
-Niall.-jött a válasz.
-Várj egy kicsit. -szóltam.
Megtöröltem a szememet, megnéztem magam a tükörben és visszafeküdtem az ágyra,majd szóltam Niallnak,hogy bejöhet.
-Te sírtál? -ült oda mellém aggódva.
-Nem... -húztam el a szám.
-Te sírtál! Miért? Mi baj van? -kérdezte.
-Semmi...-mondtam könnyezve.
-Tudom,hogy van valami baj. -ölelt át.-Nekem elmondhatod. Bennem megbízhatsz.
-Tudom,hogy megbízhatok benned, de...
-De mi?
-Mindegy.
-Nem,nem mindegy! -mondta határozottan.
-Hagyjuk.
-Addig nem megyek el,amíg el nem mondod,hogy mi a bajod!-mondta.
Elővettem a laptopot, megkerestem azt az üzenetet és Niall orra elé "dobtam".
-Na most már tudod,hogy mi a bajom. -sírtam.
Láttam ahogy Niall fura arcmozdulatokkal olvassa az üzenetet.
-Ne sírj! -ölelt át.
-Ezt te nem érted...
-Miért ne érteném?-kérdezte.
-Mert pasiból vagy. Ha egy pasira azt mondják,hogy nem vagy helyes, vagy mit tudom én, akkor titeket ez nem érdekel. De ha egy lánynak mondják ezt, bennünk mindig megmarad.
-De te gyönyörű vagy.-ölelt meg.
-Hazudsz.-könnyeztem.
-Neked sose hazudnék.
-Nem tudok neked hinni... -kuporodtam össze.
-Azt mondod?! Akkor várj egy kicsit... Negyed óra múlva itt vagyok. -mondta majd kiviharzott az ajtón.
Én abban a negyed órában csak gondolkodtam, sírtam, szipogtam, könnyeztem, párnát dobtam a falhoz. Ideges voltam. De miért is?! Miért idegesítettem fel magam ezen? Én így vagyok jó,ahogy vagyok. Vagy mégse? Ekkor benyitott Niall a háta mögött a gitárjával.
-Ne! Ne szólj semmit -szólt rám.
Elkezdődött egy ismerős dallam.
-Baby you light up my world like nobody else... You don't know oh oh you don't know you're beautiful. -énekelte.
Mosolyogtam.
-Végre! -kiáltott.
-Mi az?
-Mosolyogsz! -ugrált,mint egy kisfiú karácsonykor.
-Annyira aranyos vagy. Köszönök mindent. Na gyere ide. -nyújtottam a karom egy ölelésre.
-Megnyugodtál?-kérdezte.
-Igen. Hála neked.
-És megtanultad,hogy ne érdekeljen más véleménye, csak saját magad legyél? -szólt,mint egy lelki doktor.
-Persze. Szeretlek.-adtam egy puszit az arcára.
Szerencsére Dr. Horan vasárnaponként is rendel, ezért meg tudott nyugtatni a hangjával, a szeretetével és ahogy ő van. Szeretem. Örülök,hogy egymásra találtunk...

49.rész- Kerti parti

A szombati napom a stúdióban telt el. Annyira örülök a daloknak.
-Jövőhéten forgatjuk a videó klipet. Persze, ha csak megfelel. -ölelt át Niall.
-Persze,hogy megfelel! Mindent köszönök srácok.
-Nincs mit húgi. -öleltek át.
Kiindultunk a stúdióból. Láttam pár vakufényt.
-Most csak képzelődtem,vagy tényleg van itt pár paparazzi? -kérdeztem.
-Jól láttad. De ha énekes szeretnél lenni, akkor muszáj lesz megszoknod.
-Ácsi! Én nem szeretnék énekes lenni, csak csinálni pár számot.
-Ja, vagyis énekes szeretnél lenni. -nevetett Niall.
-Te nyertél... Veletek nem lehet veszekedni.
-Tudjuk! -nevettek.
Beültünk a kocsiba, és hazafurikáztunk. A fiúk kiraktak a házunk előtt, ők elhajtottak én pedig bementem a házunkba.
-Szia Anya! -köszöntem.
-Szia kicsim! Hol voltál?-kérdezte.
-A barátaimmal...
-És mit csináltatok?
-Stúdióztunk...
-Stúdióba voltatok? Hogyhogy? Elkísérted őket?
-Rosszabb.
-Rosszabb? Mi van? Mit csináltatok?
-Lesz egy saját számom.
-Neked?!
-Nem, a Maris néninek. Szerinted?!
-De miért?
-Anyu, miért ne?
-Most komolyan lesz egy saját számod?!
-Igen.
-A fiúk,hogy engedhették meg ezt?
-Ők akarták...
-Mi van? Komolyan?
-Igen. És velük is lesz egy duettem.
-Mondd azt,hogy hazudsz.
-Ez nem hazugság anya. -majd kiballagtam a nappaliba.
*15 perc múlva*
-Látod? Már a tv-ben is benne vagyok.
-Te?!
-Anyu ne csináld már ezt. Azt képzelted,hogy a lányodból nem lesz egyszer semmi?
-Neeem... Csak furcsálom ezt az egészet. Mit mondanak rólad? Hangosítsd fel! -utasított.
"A One Direction ma a stúdióban járt. De miért ezzel a lánnyal? Ez a lány,tudniillik Niall Horan barátnője. Csak elkísérte őket, vagy talán egy új énekest köszönhetünk az adásban? Mindent megtudhatunk a következő adásból..."
-Ez most komoly? -kérdezte.
-Hazudtam én neked valaha? -kérdeztem- Inkább ne válaszolj...-nevettem.
-Nehéz elhinni,hogy a kicsi lányom felnő és máris a tvben szerepel.
-18 vagyok anya.
-De olyan kicsi voltál még tegnap.
-Tegnap is 18 voltam.
-Az mindegy.-nevetett.
-Ez nem vicces. -mondtam.
-Jut eszembe, este kerti partizunk. Ne menj sehova, ha lehet.
-Talán megoldom.-nevettem.
Felmentem a szobámba, megírtam a leckémet, megtanultam a törit és a matekot. Aztán lementem a konyhába anyunak segíteni.
-Ki jön erre a kerti partira?
-Csak mi leszünk.
-Akkor nagy baj lenne, ha áthívnám a barátaimat? -kérdeztem.
-Hányan jönnének? -kérdezte apu.
-Hááát öö. Jönne Barbi,Fruzsi,Betti,Nicole,Liam,Louis,Zayn,Harry és Niall.
-Felőlem jöhetnek. -mondták.
-Jee! Akkor felhívom őket.
*Pár perccel később*
-Szóval akkor szólsz a srácoknak,hogy jöjjenek ők is? -kérdeztem Niallt.
-Persze!
-De ne felejtsd el!
-Nem fogom.
-Tudom,hogy elfogod...
-Jó,akkor most át is adom nekik,hogy halld,hogy átadtam. Így jó lesz?
-Igen! Köszönöm!
-Srácok! Ma parti Jessicánál. -hallottam az ordítását.
-Milyen parti? -hallottam egy hangot.
-Kerti parti. -válaszolt Niall.
-Ott leszünk! -hallottam Liam hangját.
Felhívtam Fruzsit,hogy szóljon Nicole-nak,hogy jöjjenek. Aztán felhívtam Bettit és Barbit is,hogy várok rájuk. Előkészítettük anyuval a húst és a zöldségeket. Nem sokkal később csöngettek.
-Vas Happenin'? -köszönt Zayn.
-Jaj de jó,hogy megérkeztetek. -megöleltem mindenkit, majd Niallt egy csókkal fogadtam.
-Mit eszünk? -kérdezte Niall.
-Kaját ember. Kaját! -vágta az orrához Liam.
-Tényleg?! Nem mondod?! -nevetett Niall.
Kimentünk a kertbe, mi lányok segítettünk anyunak a kajával kapcsolatban. Addig a fiúk fociztak, meg hülyültek. Amikor kész lett a kaja, leültünk egymás mellé az asztalhoz és elfalatoztuk ,közben apu régi történeteket mesélt rólam... Elég ciki volt, mit ne mondjak. De ilyenek a szülők. Vacsi után Niall előkapta a gitárját és énekelgetni kezdtünk. Énekeltünk pár nyári számot.
-Azta! Nem is lesz olyan rossz, hogy lesz saját dalod Jessica! Tényleg jó hangod van! -szólt anyu.
-Én megmondtam,hogy nem lesz mitől félned. -ölelt át Niall.
-Köszönök mindent...