Köszönöm!

Sziasztok! 

Eddig nem írtam semmit hozzátok,csak twitteren és facebookon köszöntem meg mindazt,amivel segítettétek az írást. Köszönöm,hogy olvastátok mind a 77 részt. Köszi mindent,köszi a lájkokat,a dislájkokat,a kritikát,a dicsérő szavakat,az ötleteket,a díjakat és mindent,amit Tőletek kaptam ebben a pár hónapban!:) Sajnálom,hogy be kellett fejeznem a blogot, de egyszerűen nincs időm írni a suli miatt.Már ötleteim se voltak mostanában, gondoltam ez lesz a legegyszerűbb. Talán ha úgy alakul, akkor újra folytatni kezdem Jessica és Niall történetét. Örülök,hogy ennyi embernek tetszett. Hihetetlenül sokan olvastátok (és remélem még fogjátok is) !:) Soha nem gondoltam volna,hogy ennyi ember fogja látogatni az oldalam. Először csak magamnak írtam, aztán rátaláltok, olvasni kezdtétek,tovább adtátok a barátaitoknak és most itt tartok. És aminek nagyon örülök,hogy olyanok is olvasták ezt a több részes kis történetet,akikről nem is gondoltam volna,és iszonyatosan jól esik!!!:) Még egyszer mindent köszönök Nektek!:) 

77.rész-Álmodom?

-Jessica! Gyere le!-hallottam anyu hangját a nappaliból.
Hirtelen a régi szobámban találtam magam. Ijedten kinéztem az ablakon,ahol Kanadát láttam. Most mi van?! Lesétáltam a lépcsőn.
-Jessica fontos üzenetem van számodra. Most kaptam egy állást Londonba! Odaköltözünk.
Odaköltözünk? Kanadában vagyunk? Akkor én mért éreztem úgy,hogy már Londonban lakunk és ott van egy csodás életem egy Niall Horan nevezetű emberkével, aki egy énekes.
-Londonba költözünk? Úristen! De jó! Mikor indulunk?-kérdeztem anyutól,nehogy észrevegyen rajtam valami furát.
-Pár nap múlva. Úgyhogy kezdhetsz pakolni.
Hihetetlen az,hogy az egészet csak álmodtam. De hogy került a képbe Niall Horan? És Eleanor,Danielle, a One Direction? Hisz sose hallottam még róluk. Az egyetlen akit ismerek az Tony és Puskás Peti,aki koncertet tartott,ha jól emlékszem. Na mindegy. Felejtsük el az álmom. Tiszta hülyeség...
*Pár nap múlva*
Végre elindultunk. Annyira izgulok! Mi lesz velem Londonba? Igaz,hogy hiányozni fognak a barátaim,de jó lesz a változás.
*Pár óra múlva*
Ez a lakás olyan,mint... Nem az nem lehet! -beszéltem magamban. Az lehetetlen, de ez a konyha, a szobám,a nappali és a fürdő is ugyanaz! Akkor én most jövőbe látok? Az hülyeség. Engem diliházba kéne zárni. Nem fogok erre gondolni többet. Ez csak egy ház... Inkább elmegyek és körülnézek a városban.
-Elmentem nézelődni! Majd jövök. -szóltam anyuéknak.
-Máris elmész? Még ki se pakoltál. -mondta anyu.
-Majd holnap kipakolok.-csuktam be az  ajtót.
Elindultam szétnézni az utcákon,a városban. Bár nem jutottam sokáig,nehogy valahol eltévedjek és ne jussak  vissza a lakáshoz. Az buli lenne,de nem tettem. Bementem egy boltba hátha találok valami könnyű kaját,amit össze tudok dobni vacsira. Beledobtam pár cuccot a kosárba,kifizettem majd elindultam hazafele. Ahogy kiléptem az ajtón,nekem jött valaki.Nem érdekelt az,hogy ki volt és mért csak ennyit tudtam ki nyögni:
-Nem! Ez lehetetlen. Ezt is csak álmodom.
-Ne haragudj. Nem figyeltem...-segített fel egy kék szemű srác.
-Semmi baj.
-Hé várj! Én téged ismerlek...-szólított meg újra.
-Ööö igen?
-Jessicának hívnak? -kérdezte.
-Igen.-feleltem félénken.
-Várj! Te meg Niall?
-Igen. Azt ne mond,hogy nem ismersz. A One Directionnek a tagja vagyok.
-Nem ismertelek, de...
-De?
-Volt egy fura álmom... Ami elég ciki,mert benne voltál,de úgy,hogy nem ismerlek.
-Igen?
-Várj és te honnan ismersz engem?!-kérdeztem.
-Nekem is benne voltál az álmomba... És az az igazság,hogy együtt jártunk.
-Nemár! Ki szórakozik velünk? Az enyémbe is ez volt. Sőt. Ugyanígy történt,ahogy megismertelek most. Kanadából jöttem Londonba, a boltba futottunk össze.
-Elmeséled az egészet?
-Biztos érdekel?
-Még  szép.

-Hááát, szóval a boltban találkoztunk,te elvittél egy városnézésre,összejöttünk, egy suliba jártunk 6-an,mert bemutattál a többi tagnak. Aztán turnézni mentetek,és megkértetek,hogy legyünk mi a háttértáncosaitok, de én eltörtem a lábam,úgyhogy haza kellett jönnöm, Eleanor hazajött velem, de újra összetalálkoztam az ex pasimmal,aki bajban volt, és jött 2 bűnöző a házunkba,hogy fizessen Tony nekik,vagy nekem esik bajom. Te küldtél értünk 1 John nevezetű testőrt, aztán elutaztunk hozzátok Spanyolországba,hogy újra együtt legyünk, ott Liam bejelentette,hogy megkérte Danielle kezét és esküvőjük lesz.Aztán elvittél Magyarországra egy kézilabda meccsre,ahol találkoztam a kedvenc sportolóimmal. Nagyjából ennyi.
-Huh!
-Bolond vagyok?-kérdeztem.
-Dehogyis! Csak fura,mert nekem is volt ilyen álmom. Innen tudtam  a nevedet is... És nem mindenre emlékeztem,de valósnak tűnt. És tádám! Itt vagy. Ez egy jel lehet?-kérdezte.
-Nem tudom. De elég fura...
-Mi lenne ha teljesülne ez az álom...? -nézett rám szép kék szemeivel.
-Úgy érted mi ketten..?
-Úgy..Szóval holnap elvihetlek egy városnézésre Jess?
-Jess?
-Szólíthatlak így nem? Az álmomba mindig így hívtalak...
-Ööö persze.-nevettem.
-Akkor most haza is kísérhetlek?
-Ha szeretnél...-mosolyogtam rá.
Mindent elmeséltem Niallnak az álomról, kiderült,hogy ő is ugyanezt álmodta,ugyanakkor amikor én. Ez véletlen? Vagy a sors? Igen,megtanultam,ha valakire sokat gondolunk,az megérzi és ő is rád gondolhat. Ez beteljesült. De,hogy ilyen hamar? Ki gondolta volna? A kis beszélgetésünk után megtörtént a városnézés, a kapcsolat, a suli, a turné és minden ami ebben a kis "álomban" volt...  BELIEVE

76.rész-Meglepetés!

Jó volt újra érezni szobám melegségét. Hosszas zuhanyzást töltöttem,majd felvettem a pink köntösömet. Nem gondoltam semmire,csak befeküdtem a puha ágyamba és rögtön elaludtam. Aludhattam vagy 15 órát egy huzamban,mert alig aludtam ezen a héten. Aztán a telefonom csörgésére keltem. Remek.
*Niall*
-Halo? -szóltam bele álmosan.
-Pakolj!
-Mivan?!
-Csomagolj össze pár cuccot. Elutazunk.
-Miii?! Hova?
-Budapestre.
-Hogy mi?
-Tudod, Magyarország.
-Nem vagyok hülye Niall. Tudom hol van Magyarország.Van ott egy barátnőm is.
-Tudom...-éreztem,hogy elmosolyodott.
-Mikor indulunk? És minek?
-Tudom,hogy szereted a kézilabdát...
-Kézi meccsre megyünk? -kérdeztem.
-Eltaláltad. De az csak szombaton lesz. Mi ma indulunk,csütörtökön.
-Ma csütörtök van?
-Igen...Szóval pakolj! Pár óra múlva ott vagyok és indulunk. Budapesten lesz egy kis városnézésünk is.-nevetett.
-Juhuuu!
Kiugrottam az ágyból és lerohantam a konyhába. Anyu ott ült és olvasta az aznapi újságot.
-Anyuuuu! Ma Magyarországra utazok!
-És én erről mért nem tudok?
-Hát most már tudsz. -nevettem.- Niall vett két jegyet a kézilabda meccsre,hisz tudja,hogy imádom és azt is tudja,hogy imádom a magyar csapatot.
-Akkor jó. De vigyázzatok magatokra!
Anyu tök hamar belement, ilyet...Összedobtam egy gyors szendvicset, megettem egy pohár narancslé kíséretével majd felszaladtam a szobámba. Előkerestem a bőröndömet és kinyitottam a szekrényemet,hogy miket viszek Budapestre. Nem tudtam,hogy ott épp most milyen idő van,ezért gondoltam megkérdezem Adrit, a magyar barátnőmet. Bekapcsoltam a laptopomat,majd láttam,hogy pont fent van,ezért rá is írtam.
-Szia! -kezdtem a beszélgetést.
-Szia Jess! Jajj! De rég beszéltünk! Mi újság? -kérdezte Adri.
-Képzeld! Ma Budapestre repülök.
-Tudok róla. -nevetett. -Kimegyek elétek.
-Miii? Már tudsz róla? Milyen pletykás a pasim...
-Csak egy kicsit.-nevetett.-Szóval majd én várlak titeket a reptéren, én viszlek el a hotelbe, amit Niall kiválasztott a sok közül és én leszek a ti idegenvezetőtök. Ami nehéz feladat lesz,mert Niall nem egy átlagos ember...
-Tudom.. És köszi,hogy eljössz értünk.Azt akartam kérdezni,hogy amúgy milyen idő van Magyarországon?
-Most egész jó. Süt a nap,úgyhogy csak egy-két meleg ruhát hozz.
-Akkor jó. Megyek is pakolni. Csak ennyit akartam. Hamarosan találkozunk. Szia Adri! -köszöntem el.
-Már alig várom. Szia!
Kikapcsoltam a gépem és pakolni kezdtem a bőröndbe. Tettem be 2 farmert,egy melegebb pulcsit, több pólót, 2 rövidnadrágot és cipőt,szandált. Csak 3 napra mentünk,vagy 2? De annyi cuccot vittem,hogy ááá. Sikeresen betudtam pakolni a bőröndömbe és pont letudtam csukni. Mire mindennel kész lettem felöltöztem, és lementem a nappaliba. Ott vártam Niallt,amikor csöngetett is. Milyen pontos... Hát mi lett vele? Lehoztam a bőröndömet, majd indultunk is a reptérre. Még elköszöntem előtte anyutól, aput meg felhívtam,hogy elmegyek pár napra. Leadtuk a csomagjainkat, és felszálltunk a repülőre. Niall már akkor is napszemüvegben és sapkában volt,hogy ne ismerjék fel. De ez felesleges volt. Hisz elfelejtettem,hogy már engem is ismernek...Rájöttünk,hogy felesleges sapkát viselni,ha ígyis-úgyis ránk támadnak. Teljesen nyugodtan töltöttük el ezt a pár órát,amíg Magyarországra értünk. Leszállás után rögtön megpillantottam Adrit.
-Adriiiiii! -ugrottam a nyakába.
-Hééé! Ne fojts meg,ha megakarod még nézni a várost. -nevetett.
-Ja jó.
-Szerezzük meg a csomagjaitokat és induljunk a hotelbe.
-Remek! Már alig várom.
-És...-kezdtem bele.- Szabad tudnom melyik csapat játszik szombaton?
-Persze! MKB Veszprém és az RK Celje. Már rendeztem egy kocsit,ami elvisz titeket.-mondta Adri.
-Komoly? Kedvenc magyar csapatom. Wááá.
-Aha.
-Zsír. Köszi.-öleltem át.
-Kösz,hogy gyorsan lerendezted nekünk a jegyeket Adri. -szólt közbe Niall.
-Semmiség.-kacsintott Adri.
Adri elvitt minket a hotelbe,ahol leraktuk a cuccainkat, aztán indultunk is városnézésre.
-Éhes vagyok.-szólalt meg Niall.-Merre van a Nando's?
-Itt nincs Nando's...
-Hogy mi?! Nincs Nando's?!! Akkor mit fogok enni?
-Más kaját...-nevettünk.
Elmentünk az egyik ottani étterembe és kajáltunk valami magyarosat. Nem tudom pontosan mit ettünk,de finom volt. Párszor megtámadtak minket a rajongók,de hát ez van. El kell fogadnunk. Csütörtökön amennyi időnk maradt estig még megnéztük a Parlamentet, a Lánchidat és pár kajáldát Niall miatt.  Aztán késő este lett, ezért a hotelbe indultunk. Pénteken is megnéztünk pár helyet Budapesten, rajongókkal foglalkozott Niall és én is fotózkodtam velük. Pizzát sütöttünk Adriéknál. Annyira finom lett. Bár nem maradt belőle semmi,mert Niall megette... De azért jó volt.Nagyon hamar elrepült ez a pénteki nap is. Fáradt voltam és kiakartam pihenni magam a holnapi meccsre. Korán lefeküdtünk. Aztán szombat reggel lett. Kb 11 óra körül indultunk Veszprémbe,mert ott volt a kézimeccs. Azért indultunk ilyen korán,mert kiderült,hogy VIP jegyünk van... Amit el se hittem. Találkozhattam mindkét csapattal. Wow. Úristen. Megláttam Őket.
-Azta! -szóltam.
-Naa? Tetszik? Megakartalak lepni,ez a hét nagyon durva volt neked.
-Nagyon tetszik! -szóltam.
Közös képeket csináltunk a játékosokkal, el se hitték,hogy Londonból jöttünk azért,hogy lássuk őket játszani. Pedig így volt. Aztán elfoglaltuk a helyünket a teremben. Csináltam egy képet a csarnokról,ahol már a csapatok készülődtek a játékhoz.
" Na hol vagyok most? Igen Magyarországon, Veszprémben, egy kézilabda meccsen. Hajrá MKB Veszprém!" -pötyögtem ki twitterre.
Annyira jól éreztem magam a meccsen! Hihetetlen! A végén pedig nyert a kedvenc csapatom,úgyhogy minden ok. Sajnos aznap este indult a gépünk,ezért már aznap este Londonban voltam, de nagyon élveztem ezt a 3 napot.

75.rész- Kiszabadultam!

*Jessica szemszöge*
Én még mindig fáztam,éhes voltam,vacogtam, de nem bírtam aludni se. Aludni? Összekötözve? Nevetséges. Aztán betoppant a hideg pincébe Jason. Levette a számról a ragasztót,majd ennyit szólt:
-Nem vagy éhes?
-De... Nagyon is. De ezt a moslékot nem eszem meg. Inkább éhen halok.-mondtam flegmán.
-Tudom. Ezért hoztam neked egy hambit.
-Hm... Milyen jól tartotok el. Mármint te. Te hamburgert hozol, Tony meg valamilyen undorító főzeléket. Mellesleg tudja,hogy utálom a főzelékeket...
-Én bírlak. Semmi bajom veled, úgyhogy...-nevetett.
-Akkor eloldoznál,hogy megehessem a kaját?
-Ja persze.
Elvágta a kötelet a kezemnél és a lábamnál is.
-Szerinted mikor enged haza?-kérdeztem.
-Hát reméljük minél előbb. Már unom ezt az egészet... Hé! Van egy ötletem, de én ebbe benne se voltam,jó? -kérdezte.
-Jó.
-Szóval,amikor itt hagylak,véletlenül kiesik a telefonom a zsebemből.
-Véletlenül. Persze.-nevettem.
-Ez most komoly. Láttam a Cobra 11-be is.
Itt elkezdtem nevetni. Cobra 11? Komolyan? De végül is,nem is olyan rossz ötlet... Fejből tudom Niall számát,úgyhogy...
-De várj! Hol vagyunk? Mit mondjak Niallnak,hogy megtaláljon?
-Salfordban vagyunk a tábla utáni erdőben. Könnyen megtalálható,ha valaki tudja a címet...
-Köszönöm! Életmentő vagy! -mondtam.
-Na akkor kezdjük.-majd kiment az ajtón,úgy ahogy megbeszéltük kiesett a telefon a zsebéből.
Szép csendben odalopóztam az ajtóhoz,felvettem a telefont,majd tárcsázni kezdtem Niall számát.
-Halo? -szólt bele az a hang.
-Niall! Kérlek! Segíts! -mondtam.
-Jessica?! Merre vagy?
-Salfordban, a tábla utáni erdőben egy kis házban. Gyere értem kérlek!! -mondtam.
-Indulok! De jól vagy?
-Fogjuk rá.
-Sietek édes! -mondta majd lerakta a kagylót.
Én eldobtam a telefont,hogyha esetleg Tony bejönne ne lássa,hogy van a közelemben egy telefon.. És rájöjjön mindenre. Egy kis idő múlva újra bejött hozzám Jason.
-Na? -kérdezte.
-Elindult.
-Remek. Akkor én el is tűnök innen. Tony úgyse jön ide, nincs a városban,szóval örültem,hogy megismerhettelek. Még ha ilyen rossz körülmények között is.-nevetett..
-Hé Jason! Kösz...-mondtam.
-Nincs mit.-kacsintott,majd kiment az ajtón.
Amikor kilépett az ajtón,gondolkodni kezdtem azon,hogy mért volt ilyen kedves velem. Oké,említette,hogy benne se akart lenni ebben az egészben, de mi van,ha ez egy csapda? Bár nem így ismertem meg,de bármi lehet. Mindegy... Most arra kell koncentrálnom,hogy Niall megtalál és elmehetünk innen. Próbáltam kinyitni az ajtót,hogy hátha Jason nyitva hagyta,bár megértem,hogy nem,mert így hitelesebb,hogy tényleg véletlenül ejtette ki a telóját. De ennyi erővel simán el is engedhetett volna. Nem értem a pasikat. Az a lényeg,hogy jól vagyok, és Tony többet nem tud bántani. Max megkérem Niallt,hogy fizessük ki Tonyt, és aztán tényleg békén fog hagyni egy életre. Vagyis nagyon remélem. Csak vártam,vártam,vártam. És fáradni kezdtem. Hiszen alig aludtam valamit. De aztán meghallottam azt,hogy egy kocsi leáll a ház előtt. Csak reménykedtem,hogy Niall az és elkezdtem kiabálni,hogy "Segítség".
-Jövök már Jess!! -hallottam,hogy visszakiált.
Hallottam hatalmas lépteit,ahogy fut le a lépcsőn. Aztán próbálja kinyitni az ajtót, aztán pedig meglátja a zárhoz való kulcsot. Nehezen,de sikerült kinyitnia azt a fránya ajtót, majd befutott hozzám,én félholt állapotban felkeltem és szorosan magamhoz öleltem,majd egy csókkal köszöntöttem.
-Köszönöm!!-súgtam a fülébe.
-Mit?
-Azt,hogy megmentettél.
-Hát ahogy látom egész jó életed volt itt... Mekis kaja. Hambi, sültkrumpli.
-Héé! -löktem meg-Azt csak akkor kaptam,ha Jason volt velem. Amúgy meg borzalmas volt...
-Jó értem. Bocs,csak hülyülni akartam.
-Hát ne tedd. Inkább menjünk el innen minél hamarabb...
Felmentünk a lépcsőn,amikor szembetaláltuk magunkat Tonyval.
-Nocsak,nocsak kik vannak itt? A kicsi Jessica és a kicsi Niall.Mit képzeltél drágaságom csakúgy megszöksz? Olyat Tony bácsinál nem szabad csinálni. Itt maradsz,amíg meg nem kapom a pénzem.
-Itt van a büdös pénzed.-dobott oda egy kisebb zacskót Niall Tonynak.
-Honnan tudom,hogy ez annyi,amennyit kértem?
-Jaj ne szórakozz már... Tudod,hogy pontos vagyok.
-Jó,de ha mégse... Láttok még engem,ember.-ordított ránk.
-Gyere Jess! Menjünk innen..-húzott magával Niall és beültetett az autójába.
-Megálljunk valami kajáldánál?
-Aha... Jó lenne. Éhen halok,de elvitelre kérjük,mert annyira fáradt,hogy itt helyben elalszom.
-Ok,akkor megveszem,te maradj itt és már indulunk is hozzátok.
-Jó,addig felhívom anyut,hogy minden oké.
-Rendben. De el ne tűnj megint.
-Nem áll szándékomba.-nevettem.

-Kislányom! -anyu sírva vette fel a telefont.
-Jól vagyok. Ne izgulj! Már megyünk hazafele. Csak megálltunk kajáért. Nem sokára otthon vagyunk. Ne sírj kérlek! -nyugtatgattam.
-Próbálok,de nem tudom elhinni,hogy elraboltak.
-Én se... De most már minden rendben. Nyugi! Otthon találkozunk.-majd leraktam a telefont.
Közben Niall is megérkezett, oda adta a kaját,amibe volt minden fura étel. Furán ránéztem a mellettem lévő srácra,aki csak ennyit mondott:
-Mi van? Azt mondtad éhes vagy.
-De nem ennyire.
-Hát akkor most bepótolod az egész hetet.-nevetett.
-Háááát jó...
Kb. 1óra alatt értünk vissza Londonba,a lakásunkba. Anyu sírva ölelt át,amikor beléptem az ajtón..
-Nyugi már anyu! Már itthon vagyok. Jól vagyok... De ezt mondtam a telefonba is.
-De annyira hiányoztál! Többet ne legyen ilyen!
-Nem is akarom,hogy több legyen. Most már felmehetnék a szobámba? Lezuhanyoznék és aludnék egy jót.
-Persze menj csak! -szóltak utánam.

74.rész- Mennyi?

Pár óra múlva magamra hagytak,majd jól bezártak... Segítségért kiabáltam, ütöttem a falakat, több órán keresztül próbálkoztam,de semmi. Elfáradtam. Fáztam és éhes voltam. Később újra próbálkoztam az ordibálással, de úgy látszik nem kellett volna... Ismeretlen ember közeledett a zárka felé, és egy kötél volt a kezében.
-Nem megmondtuk,hogy kussoljál??! -ordított rám.
-De...-kuporodtam össze.
-Kellett neked ordítani,dübörögni...
-Ne! Kérem,ne kötözzön le! És ne...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert leragasztotta a számat. Remek.

*Niall szemszöge*
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Jessica anyukája? Miii? Rögtön felvettem.
-Jó reggelt Mrs Mason.
-Reggelt. Nálad van a lányom?-kérdezte.
-Nem.
-Akkor?
-Este együtt jöttünk haza. Kiszállt a taxiból,majd befelé indult a házba. Eltűnt?
-Nem jött haza.
-Úristen. Elrabolták? Ne. Az nem lehet.
-De... -hallottam,hogy sírni kezd és összecsuklik.
-Máris indulok. Nyugodjon meg Mrs Mason..-raktam le a telefont,majd gyorsan felhúztam egy gatyát és egy pólót és rögtön a kocsiba ugrottam.
Biztos kapni fogok majd egy gyorshajtási büntetést,de most ez sem érdekel. Jessica talán eltűnt. Sőt biztos,mivel ő nem olyan,hogy nem megy haza. Lefékeztem a házuknál,befutottam,majd összeszedtem az anyját a földről. Ott feküdt, sírva. Felültettem a kanapéra, majd telefonálni kezdtem.
-Hé haver kéne egy nagyon nagy segítség. Eltűnt a barátnőm,és nem tudjuk,hol van. Össze kéne szedned pár embert,hogy megtaláljuk.
-Jó mindent megteszek. Hogy néz ki a csaj?
-Küldök egy képet róla mms-be jó? Nagyon fontos. Az anyja teljesen kész van.
Elküldtem a képet,amit tegnap este készítettem róla az esküvőn. Csináltam Mrs Masonnak egy forró teát,hogy lenyugodjon. Alig telt el fél óra és csörgött a telefonom.
*Mitchel*
-Na találtál valamit? -szóltam bele a telefonba.
-Ami azt illeti igen. Az egyik haverom,Ryan látta ezt a lányt, a benzinkúton, amikor a hátsóülésen ült, és ült mellette egy srác. Biztos nem mert megszólalni,tuti,hogy megfenyegették,ha segítségért kiált,akkor megölik,vagy ilyesmi.
-És ez merre fele volt?
-Manchester felé igyekeztek.
-Kösz haver.
-Ugyan.

*1 héttel később*
*Jessica szemszöge*
Koszos voltam. Egy rosszul sikeredett csövesnek nézhettem ki. Fáztam, bár kaptam egy takarót,de ősszel ez édeskevés. Tonyval azóta csak egyszer beszéltem..Nem jött be hozzám. Mit tervezhet? Kaptam kaját is,de ezt a moslékot inkább kihagytam... Csak abban reménykedtem,hogy valaki megtalál...

*Tony szemszöge*
Itt az ideje felhívni a kedves barátunkat Niallt. Dobd ide Jessica telefonját Jason! Ott van az asztalon.
Tárcsázni kezdtem.
-Halo?-szólt bele a hang,mivel rejtett számról hívtam.
-Halihó Niall.
-Ki maga?
-Az most mindegy. A lényeg annyi,hogy nálam van Jessica.
-Mit tett vele? -hallottam,hogy hangja idegessé válik.
-Semmit. Még. Csak eléggé fázik... Úgyhogy ha megtennéd...
-Mit akar?!
-Pénzt.
-Te vagy Tony?
-Honnan tudtad? Gratula.
-Az mindegy. Mennyi kéne?-kérdeztem.
-Hát annyi,hogy fedezni tudhassam  a húgom drogügyeit,mivel kapott 2 koncertjegyet a koncertetekre... De kiderült,hogy hamis.
-Azért állsz rajtam bosszút? Te bolond vagy. Nem én intézem a jegyügyeket...
-Az mindegy kedves Dan.
-Niall...
-Akkor Niall. Tök mindegy.
-Szóval mennyi pénz kéne,hogy elengedd Jesst?
-2000 euro
-Mennyi? Úristen...
-Megadod,vagy Jessicát még itt tarthatom... És nem tudhatod,hogy mit csinálok vele.
-Jó, megoldom. Mikorra?
-Holnap,délelőttre. A helyet még megmondom... -leraktam a telefont.
Hmm. Nem mertek szólni a rendőrségnek. Helyes.

*Niall szemszöge*
Remélem nem lesz baja Jessicának. Holnapra megszerzem a pénzt és végre újra magamhoz ölelhetem.
-Mrs Mason! Jessica jól van! Holnap átadom Tonynak a pénzt, és újra itt lehet velünk.
-TONYNAK? Annak?! Mindig is tudtam,hogy a legrosszabb srác a világon.
-Kérem nyugodjon meg. Minden rendben lesz.
-Nem,nem lesz. Ez a srác tönkre teszi a lányom életét.
-De holnaptól nem.

73.rész- Engedj el te szemét!

A lagzi után mindenki hazaindult. Hívtunk magunknak taxit,mivel ittasan nem vezethetünk. Mit is beszélek? Vezethetünk? Én nem is tudok még vezetni. Mindenkinek megérkezett a taxija. Én Niallel ültem egy taxiba. Engem vittek haza először, korom sötét volt. Nem égett sehol se egy lámpa. Nem értettem,hogy miért. Kiszálltam a taxiból, elkezdtem sétálni a házunk felé,de már nem értem be. Hátulról két nagydarab ember fogott meg. Az egyik befogta a számat,hogy ne tudjak sikítani, a másik pedig cipelt. Kik ezek az emberek? Erősnek kellett mutatnom magam,hogy ne bántsanak. Már majdnem sírtam,de nem tettem. Szép szóval bedobtak egy fekete autó hátsóülésére és csak mentünk-mentünk. Fel akartam hívni valakit csöndben,de nem vettem észre,hogy elvették tőlem a telefont a nagy cipelés közbe. Remek. Kik lehetnek ők? És mit akarnak tőlem? Csöndben maradtam. Ki tudja,hogy mit tesznek velem,ha még ordítok is?
-Nézd már Jason milyen csöndbe van a kis fogjunk. Talán nem elvitte a cica a nyelvét?-nézett rám.
-Szólalj már meg szivi. -mondta a másik ember, akit Jasonnek hívtak.
Jason? Ácsi! Nem az a Jason,aki Tony miatt látogatott meg minket?
-Mit akarnak tőlem? -kérdeztem félénken.
-Mi semmit. A főnök küldött el érted.
-És az a főnök...?
-Igen, Tony.
-És mégis mért kellett elrabolni?
-Ne kérdezősködj ennyit!-ordított rám az egyik.
Befogtam a számat és csak nézelődtem,hogy hol lehetek. Pár perc múlva megállt az autó. Egy sötét elhagyatott helyen találtam magam. Kirángattak az autóból,egyenesen a pincébe. Hideg volt.
-Nem vagy szomjas? -kérdezte Jason.
-Nem...-mondtam.
-Na ne csináld már. Igyál. Itt van egy kis víz.-dobott hozzám egy vízzel teli üveget.
-Mért ilyen kedves velem? És a haverja mért ilyen "szemét"?-kérdeztem.
-Nekem se kéne kedvesnek lennem,de én benne se akartam lenni  az egészbe.  Kényszerítettek. Úgyhogy,ha szerencséd lesz,akkor velem leszel,amíg fogva tartunk,és akkor nem esik nagy bajod.
-Ööööö jó... Mit akarnak tőlem?
-Azt nem tudom. Tony fogja megmondani.
-Mért kellett elrabolni?
-Azt is csak ő tudja...Pszt! Jön! -mondta.
-Nocsak,nocsak Jessica. Mi szél hozott erre? Ja én hozattalak ide. Ilyet. -nevetett Tony.
-Mit akarsz?
-Pénzt.
-Még mindig? Miért most? Már hónapok óta jöttél elő először...
-Kértem egy kis időt. Nem sokára az is lejár, úgyhogy...
-Mért tőlem kérsz?
-Mert téged ismerlek,meg téged tudtalak elérni... Mindenki utál.
-Haha. Én is utállak. Akkor elengedsz?-nevettem.
-Velem te ne szórakozz! -ütött meg.
-Ezt,hogy képzelted?!-ordítottam.-Megütni egy lányt? Gratulálok.
-Bocsi. Vagy tudod mit? Nem is kérek bocsánatot. Mért kéne? -nevetett.
-Te rohadék. Engedj el!
-Dehogy engedlek,amíg nincs pénzem,sehova se mész.
-Mit ártottam én neked?
-Te? Semmit. Igazából a kis barátaid tettek tönkre.
-Ők? Mégis hogy?
-Vettem két jegyet a koncertjükre a húgomnak,gondoltam meglepem vele, mert imádja őket. Eljött a koncert napja, de kiderült,hogy a jegyünk hamis, nem is VIP-ra szól, és nem engedtek be.
-Magánügy. Nem a "barátaidtól" kellett volna venned,akik csak kinyomtatják. Idióta.-nevettem a képébe.
-De ez más volt. A húgom elkezdett drogozni, tőlem kérte a pénzt,de nem tudtam,hogy mire költi. Aztán egy ideig nem fizetett a dílereknek, csak kapta az anyagot, aztán pedig rám szállták a kis "barátai".
-És az Én barátaimat hibáztatod emiatt?
-Igen.
-Szánalmas vagy.
-Ez nem igaz. Ha most nem mondtál volna ilyeneket,talán elengedtelek volna.. De így ez lehetetlen. Szia Jessyyy.-köszönt el tőlem.
Újra bejött a pincébe a Jason nevű új haverom. Kedvesen hozott nekem kaját,ne azt a száraz kenyeret és csak a vizet egyem,amit Tony dobott oda hozzám. Még jó,hogy nem voltam megkötözve. Sehogy se tudtam volna elszökni,úgyhogy felesleges volt próbálkozni.Már csak reménykedni tudtam,hogy valaki megtalál...

72.rész- Esküvő

*3 hónap múlva*
Elmúlt a nyár,már október van. Mindannyian visszautaztunk Londonba. Igaz,ezen a nyáron nem táncolhattam, de a srácokkal voltam és országokat ismerhettem meg.A lábamról is lekerült a gipsz. De azért jó újra itthon lenni. Már a suli is elkezdődött. Idén érettségizem. Eljött ez az idő is. Wohoo! Ja és a legjobb részt kihagytam. Együtt szervezem Danielle-lel az esküvőt. Eleanor-ral együtt leszünk koszorúslányok. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább elmesélem a szervezős napokat.
-Jess! Telefonáltál már a torta ügyben?-kérdezte idegesen Danielle.
-Nyugi. Minden rendben van. Lesz a torta tetején egy kis Danielle és egy kis Liam is.
-Oh de édes vagy köszi! Nem tudod Eleanor elintézte a virágokat?
-Hívd fel. Vagy felhívjam én?
-Megtennéd?
-Persze,hívom is.
...
-Szia! Danielle érdeklődne,hogy...-kezdtem bele.
-Igen! Megvannak a virágokat. -nevetett.
-Honnan tudtad?-kérdeztem.
-Éreztem. Most minden fontos,ezért minden elvan intézve. Már a pincéreket is "megrendeltem". A kaját Niall intézi.
-Niall? Komolyan?-kérdeztem.
-Megbízunk benne. Jó az ízlése...
-Végülis. Mindig ő eszik a legtöbbet. -nevettem.
-Jó,akkor a kaja pipa, a pincérek pipa,torta pipa.
-Remek.
-Most vagyunk ruhapróbán. Benézel?
-Aha. Indulok.
-Szia El.
-Ott tali. Szia Jessy.

*2 hét múlva*
-Danielle! Nyugi! -fogtuk meg a vállát Eleanorral.
-De úgy izgulok.
-Miért?
-Mert ááá. Ez mégis csak az esküvőm.
-De nyugi már. Szereted Liamet,nem?
-De.
-Akkor? Kimondod az igent, lesz egy jó lagzitok és ennyi.
-Igazad van. Nincs miért aggódni. Vagy mégis? Nem láttam a fátylamat.
-Itt van az asztalon. Nyugi.
-És a virágok?
-Danielle. Minden oké. Már a vendégek is itt vannak.
-Mi lenne velem nélkületek?-kérdezte.
-Talán nem lenne ilyen jó esküvőd.-nevettünk együtt.
-Az lehetséges...
-Na én még lelépek átöltözni a "koszorúslány" ruhámba. Jössz velem Eleanor?-kérdeztem.
-Aha. Mindjárt jövünk Danielle. Addig ne igyál túl sok pezsgőt,ha lehet,jó?
...

-Gyönyörű vagy! -szólt Eleanor.
-Én?! Te. Csodás ez a lila ruha. -mosolyogtam rá.
-És még Danielle milyen gyönyörű. Én is ilyen esküvőt szeretnék majd Louisval. Gondolom te is Niallel.
-Hát igen. Egy szép napon igen.-mosolyogtam és néztem a tőle kapott nyakláncomra.
-Kezdünk! Gyertek! -jött be egy ismeretlen nő,aki nem is volt olyan ismeretlen,mert rájöttem,hogy ő az énekesnő...
Megtörtént a bevonulás, az a bizonyos szó kimondása. "Igen". Annyira szépek együtt. Liam anyukája végig sírta az egészet. Mellettem állt egész végig.
-Jaj nézd Jessica! Hát nem édesek? Olyan hamar felnőnek. Az előbb szaladgált pelenkába az édes kisfiam. Most meg itt vagyok az esküvőjén.
Elmosolyodtam az anyja kijelentésén. Mikor vége volt az ünnepségnek,én kiszúrtam egy paparazzit.
-Őt ki hívta még? -néztem Eleanorra.
-Nem tudom,de jobb ha mihamarabb elküldjük. -mondta.
-Szerintem is... Jobb a békesség. Meg már amúgy is van egy fotósunk.-nevettem.
Lassan odasétáltunk a fotóshoz, megkocogtattuk a vállát.
-Talán eltévedt? -kérdeztem komolyan.
-Nem.
-Akkor mit keres itt?
-Az esküvőt fotózom.
-Ismétlem. Eltévedt?
-Mondom,hogy nem.
-Szerintem igen. Úgyhogy tűnjön innen,amíg szépen mondjuk.-mosolyogtam rá.
-Csak még egy utolsót.
-MOST! -mondta El.
-Jó megyek már. Nyugi. Rólatok is csináljak egy fotót?
-Nem kell... -fordultunk hátat.
Visszamentünk a lagzi helyszínére. Mindenki táncolt mindenkivel.
-Együnk mááááááááááár! -hallottam Niall ordítását a konyhából.
Odamentem hozzá,átöleltem hátulról,majd a fülébe súgtam:
-Mindjárt kész a kaja! Ne ordíts kérlek. Gyere, inkább üljünk le az asztalunkhoz.
-Jóóó... De siessenek. Éhen halok!
-Tudom... Tudom...
Leültettem mellém a szőke srácot. Beszélgetéssel tereltem el a figyelmét.
-Szeretlek.-mondtam.
-Tudom...
-Részeg vagy?
-Dehogy.
-Akkor mért nem mondod,hogy én is?-nevettem.
-Részeg vagyok. Meg én is szeretlek...-csókolt meg.
-Helyes.
Sikítást hallottam,majd kinyitottam a szemem.
-Elment az áram?-kérdeztem.
-Mindenki nyugodjon meg. Fogja meg kisgyerekét, és mindjárt hozok pár gyertyát. -mondta a pincér.
-Ez izgi lesz...-nevetett Niall.
Pár perc múlva már nem is kellett a gyertya,mert visszajött az áram. A zenészek újra elkezdték nótájukat, következett a menyasszony tánc. Később pedig a bolondmenyasszony boldogított mindenkit,aki persze Louis volt. Ez volt az egyik legszebb nap az életemben, és nem hiszem,hogy csak az enyémben. Danielle és Liam gyönyörű pár. Jó ötlet volt ez az esküvő. Imádtam!