74.rész- Mennyi?

Pár óra múlva magamra hagytak,majd jól bezártak... Segítségért kiabáltam, ütöttem a falakat, több órán keresztül próbálkoztam,de semmi. Elfáradtam. Fáztam és éhes voltam. Később újra próbálkoztam az ordibálással, de úgy látszik nem kellett volna... Ismeretlen ember közeledett a zárka felé, és egy kötél volt a kezében.
-Nem megmondtuk,hogy kussoljál??! -ordított rám.
-De...-kuporodtam össze.
-Kellett neked ordítani,dübörögni...
-Ne! Kérem,ne kötözzön le! És ne...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert leragasztotta a számat. Remek.

*Niall szemszöge*
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Jessica anyukája? Miii? Rögtön felvettem.
-Jó reggelt Mrs Mason.
-Reggelt. Nálad van a lányom?-kérdezte.
-Nem.
-Akkor?
-Este együtt jöttünk haza. Kiszállt a taxiból,majd befelé indult a házba. Eltűnt?
-Nem jött haza.
-Úristen. Elrabolták? Ne. Az nem lehet.
-De... -hallottam,hogy sírni kezd és összecsuklik.
-Máris indulok. Nyugodjon meg Mrs Mason..-raktam le a telefont,majd gyorsan felhúztam egy gatyát és egy pólót és rögtön a kocsiba ugrottam.
Biztos kapni fogok majd egy gyorshajtási büntetést,de most ez sem érdekel. Jessica talán eltűnt. Sőt biztos,mivel ő nem olyan,hogy nem megy haza. Lefékeztem a házuknál,befutottam,majd összeszedtem az anyját a földről. Ott feküdt, sírva. Felültettem a kanapéra, majd telefonálni kezdtem.
-Hé haver kéne egy nagyon nagy segítség. Eltűnt a barátnőm,és nem tudjuk,hol van. Össze kéne szedned pár embert,hogy megtaláljuk.
-Jó mindent megteszek. Hogy néz ki a csaj?
-Küldök egy képet róla mms-be jó? Nagyon fontos. Az anyja teljesen kész van.
Elküldtem a képet,amit tegnap este készítettem róla az esküvőn. Csináltam Mrs Masonnak egy forró teát,hogy lenyugodjon. Alig telt el fél óra és csörgött a telefonom.
*Mitchel*
-Na találtál valamit? -szóltam bele a telefonba.
-Ami azt illeti igen. Az egyik haverom,Ryan látta ezt a lányt, a benzinkúton, amikor a hátsóülésen ült, és ült mellette egy srác. Biztos nem mert megszólalni,tuti,hogy megfenyegették,ha segítségért kiált,akkor megölik,vagy ilyesmi.
-És ez merre fele volt?
-Manchester felé igyekeztek.
-Kösz haver.
-Ugyan.

*1 héttel később*
*Jessica szemszöge*
Koszos voltam. Egy rosszul sikeredett csövesnek nézhettem ki. Fáztam, bár kaptam egy takarót,de ősszel ez édeskevés. Tonyval azóta csak egyszer beszéltem..Nem jött be hozzám. Mit tervezhet? Kaptam kaját is,de ezt a moslékot inkább kihagytam... Csak abban reménykedtem,hogy valaki megtalál...

*Tony szemszöge*
Itt az ideje felhívni a kedves barátunkat Niallt. Dobd ide Jessica telefonját Jason! Ott van az asztalon.
Tárcsázni kezdtem.
-Halo?-szólt bele a hang,mivel rejtett számról hívtam.
-Halihó Niall.
-Ki maga?
-Az most mindegy. A lényeg annyi,hogy nálam van Jessica.
-Mit tett vele? -hallottam,hogy hangja idegessé válik.
-Semmit. Még. Csak eléggé fázik... Úgyhogy ha megtennéd...
-Mit akar?!
-Pénzt.
-Te vagy Tony?
-Honnan tudtad? Gratula.
-Az mindegy. Mennyi kéne?-kérdeztem.
-Hát annyi,hogy fedezni tudhassam  a húgom drogügyeit,mivel kapott 2 koncertjegyet a koncertetekre... De kiderült,hogy hamis.
-Azért állsz rajtam bosszút? Te bolond vagy. Nem én intézem a jegyügyeket...
-Az mindegy kedves Dan.
-Niall...
-Akkor Niall. Tök mindegy.
-Szóval mennyi pénz kéne,hogy elengedd Jesst?
-2000 euro
-Mennyi? Úristen...
-Megadod,vagy Jessicát még itt tarthatom... És nem tudhatod,hogy mit csinálok vele.
-Jó, megoldom. Mikorra?
-Holnap,délelőttre. A helyet még megmondom... -leraktam a telefont.
Hmm. Nem mertek szólni a rendőrségnek. Helyes.

*Niall szemszöge*
Remélem nem lesz baja Jessicának. Holnapra megszerzem a pénzt és végre újra magamhoz ölelhetem.
-Mrs Mason! Jessica jól van! Holnap átadom Tonynak a pénzt, és újra itt lehet velünk.
-TONYNAK? Annak?! Mindig is tudtam,hogy a legrosszabb srác a világon.
-Kérem nyugodjon meg. Minden rendben lesz.
-Nem,nem lesz. Ez a srác tönkre teszi a lányom életét.
-De holnaptól nem.

73.rész- Engedj el te szemét!

A lagzi után mindenki hazaindult. Hívtunk magunknak taxit,mivel ittasan nem vezethetünk. Mit is beszélek? Vezethetünk? Én nem is tudok még vezetni. Mindenkinek megérkezett a taxija. Én Niallel ültem egy taxiba. Engem vittek haza először, korom sötét volt. Nem égett sehol se egy lámpa. Nem értettem,hogy miért. Kiszálltam a taxiból, elkezdtem sétálni a házunk felé,de már nem értem be. Hátulról két nagydarab ember fogott meg. Az egyik befogta a számat,hogy ne tudjak sikítani, a másik pedig cipelt. Kik ezek az emberek? Erősnek kellett mutatnom magam,hogy ne bántsanak. Már majdnem sírtam,de nem tettem. Szép szóval bedobtak egy fekete autó hátsóülésére és csak mentünk-mentünk. Fel akartam hívni valakit csöndben,de nem vettem észre,hogy elvették tőlem a telefont a nagy cipelés közbe. Remek. Kik lehetnek ők? És mit akarnak tőlem? Csöndben maradtam. Ki tudja,hogy mit tesznek velem,ha még ordítok is?
-Nézd már Jason milyen csöndbe van a kis fogjunk. Talán nem elvitte a cica a nyelvét?-nézett rám.
-Szólalj már meg szivi. -mondta a másik ember, akit Jasonnek hívtak.
Jason? Ácsi! Nem az a Jason,aki Tony miatt látogatott meg minket?
-Mit akarnak tőlem? -kérdeztem félénken.
-Mi semmit. A főnök küldött el érted.
-És az a főnök...?
-Igen, Tony.
-És mégis mért kellett elrabolni?
-Ne kérdezősködj ennyit!-ordított rám az egyik.
Befogtam a számat és csak nézelődtem,hogy hol lehetek. Pár perc múlva megállt az autó. Egy sötét elhagyatott helyen találtam magam. Kirángattak az autóból,egyenesen a pincébe. Hideg volt.
-Nem vagy szomjas? -kérdezte Jason.
-Nem...-mondtam.
-Na ne csináld már. Igyál. Itt van egy kis víz.-dobott hozzám egy vízzel teli üveget.
-Mért ilyen kedves velem? És a haverja mért ilyen "szemét"?-kérdeztem.
-Nekem se kéne kedvesnek lennem,de én benne se akartam lenni  az egészbe.  Kényszerítettek. Úgyhogy,ha szerencséd lesz,akkor velem leszel,amíg fogva tartunk,és akkor nem esik nagy bajod.
-Ööööö jó... Mit akarnak tőlem?
-Azt nem tudom. Tony fogja megmondani.
-Mért kellett elrabolni?
-Azt is csak ő tudja...Pszt! Jön! -mondta.
-Nocsak,nocsak Jessica. Mi szél hozott erre? Ja én hozattalak ide. Ilyet. -nevetett Tony.
-Mit akarsz?
-Pénzt.
-Még mindig? Miért most? Már hónapok óta jöttél elő először...
-Kértem egy kis időt. Nem sokára az is lejár, úgyhogy...
-Mért tőlem kérsz?
-Mert téged ismerlek,meg téged tudtalak elérni... Mindenki utál.
-Haha. Én is utállak. Akkor elengedsz?-nevettem.
-Velem te ne szórakozz! -ütött meg.
-Ezt,hogy képzelted?!-ordítottam.-Megütni egy lányt? Gratulálok.
-Bocsi. Vagy tudod mit? Nem is kérek bocsánatot. Mért kéne? -nevetett.
-Te rohadék. Engedj el!
-Dehogy engedlek,amíg nincs pénzem,sehova se mész.
-Mit ártottam én neked?
-Te? Semmit. Igazából a kis barátaid tettek tönkre.
-Ők? Mégis hogy?
-Vettem két jegyet a koncertjükre a húgomnak,gondoltam meglepem vele, mert imádja őket. Eljött a koncert napja, de kiderült,hogy a jegyünk hamis, nem is VIP-ra szól, és nem engedtek be.
-Magánügy. Nem a "barátaidtól" kellett volna venned,akik csak kinyomtatják. Idióta.-nevettem a képébe.
-De ez más volt. A húgom elkezdett drogozni, tőlem kérte a pénzt,de nem tudtam,hogy mire költi. Aztán egy ideig nem fizetett a dílereknek, csak kapta az anyagot, aztán pedig rám szállták a kis "barátai".
-És az Én barátaimat hibáztatod emiatt?
-Igen.
-Szánalmas vagy.
-Ez nem igaz. Ha most nem mondtál volna ilyeneket,talán elengedtelek volna.. De így ez lehetetlen. Szia Jessyyy.-köszönt el tőlem.
Újra bejött a pincébe a Jason nevű új haverom. Kedvesen hozott nekem kaját,ne azt a száraz kenyeret és csak a vizet egyem,amit Tony dobott oda hozzám. Még jó,hogy nem voltam megkötözve. Sehogy se tudtam volna elszökni,úgyhogy felesleges volt próbálkozni.Már csak reménykedni tudtam,hogy valaki megtalál...

72.rész- Esküvő

*3 hónap múlva*
Elmúlt a nyár,már október van. Mindannyian visszautaztunk Londonba. Igaz,ezen a nyáron nem táncolhattam, de a srácokkal voltam és országokat ismerhettem meg.A lábamról is lekerült a gipsz. De azért jó újra itthon lenni. Már a suli is elkezdődött. Idén érettségizem. Eljött ez az idő is. Wohoo! Ja és a legjobb részt kihagytam. Együtt szervezem Danielle-lel az esküvőt. Eleanor-ral együtt leszünk koszorúslányok. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább elmesélem a szervezős napokat.
-Jess! Telefonáltál már a torta ügyben?-kérdezte idegesen Danielle.
-Nyugi. Minden rendben van. Lesz a torta tetején egy kis Danielle és egy kis Liam is.
-Oh de édes vagy köszi! Nem tudod Eleanor elintézte a virágokat?
-Hívd fel. Vagy felhívjam én?
-Megtennéd?
-Persze,hívom is.
...
-Szia! Danielle érdeklődne,hogy...-kezdtem bele.
-Igen! Megvannak a virágokat. -nevetett.
-Honnan tudtad?-kérdeztem.
-Éreztem. Most minden fontos,ezért minden elvan intézve. Már a pincéreket is "megrendeltem". A kaját Niall intézi.
-Niall? Komolyan?-kérdeztem.
-Megbízunk benne. Jó az ízlése...
-Végülis. Mindig ő eszik a legtöbbet. -nevettem.
-Jó,akkor a kaja pipa, a pincérek pipa,torta pipa.
-Remek.
-Most vagyunk ruhapróbán. Benézel?
-Aha. Indulok.
-Szia El.
-Ott tali. Szia Jessy.

*2 hét múlva*
-Danielle! Nyugi! -fogtuk meg a vállát Eleanorral.
-De úgy izgulok.
-Miért?
-Mert ááá. Ez mégis csak az esküvőm.
-De nyugi már. Szereted Liamet,nem?
-De.
-Akkor? Kimondod az igent, lesz egy jó lagzitok és ennyi.
-Igazad van. Nincs miért aggódni. Vagy mégis? Nem láttam a fátylamat.
-Itt van az asztalon. Nyugi.
-És a virágok?
-Danielle. Minden oké. Már a vendégek is itt vannak.
-Mi lenne velem nélkületek?-kérdezte.
-Talán nem lenne ilyen jó esküvőd.-nevettünk együtt.
-Az lehetséges...
-Na én még lelépek átöltözni a "koszorúslány" ruhámba. Jössz velem Eleanor?-kérdeztem.
-Aha. Mindjárt jövünk Danielle. Addig ne igyál túl sok pezsgőt,ha lehet,jó?
...

-Gyönyörű vagy! -szólt Eleanor.
-Én?! Te. Csodás ez a lila ruha. -mosolyogtam rá.
-És még Danielle milyen gyönyörű. Én is ilyen esküvőt szeretnék majd Louisval. Gondolom te is Niallel.
-Hát igen. Egy szép napon igen.-mosolyogtam és néztem a tőle kapott nyakláncomra.
-Kezdünk! Gyertek! -jött be egy ismeretlen nő,aki nem is volt olyan ismeretlen,mert rájöttem,hogy ő az énekesnő...
Megtörtént a bevonulás, az a bizonyos szó kimondása. "Igen". Annyira szépek együtt. Liam anyukája végig sírta az egészet. Mellettem állt egész végig.
-Jaj nézd Jessica! Hát nem édesek? Olyan hamar felnőnek. Az előbb szaladgált pelenkába az édes kisfiam. Most meg itt vagyok az esküvőjén.
Elmosolyodtam az anyja kijelentésén. Mikor vége volt az ünnepségnek,én kiszúrtam egy paparazzit.
-Őt ki hívta még? -néztem Eleanorra.
-Nem tudom,de jobb ha mihamarabb elküldjük. -mondta.
-Szerintem is... Jobb a békesség. Meg már amúgy is van egy fotósunk.-nevettem.
Lassan odasétáltunk a fotóshoz, megkocogtattuk a vállát.
-Talán eltévedt? -kérdeztem komolyan.
-Nem.
-Akkor mit keres itt?
-Az esküvőt fotózom.
-Ismétlem. Eltévedt?
-Mondom,hogy nem.
-Szerintem igen. Úgyhogy tűnjön innen,amíg szépen mondjuk.-mosolyogtam rá.
-Csak még egy utolsót.
-MOST! -mondta El.
-Jó megyek már. Nyugi. Rólatok is csináljak egy fotót?
-Nem kell... -fordultunk hátat.
Visszamentünk a lagzi helyszínére. Mindenki táncolt mindenkivel.
-Együnk mááááááááááár! -hallottam Niall ordítását a konyhából.
Odamentem hozzá,átöleltem hátulról,majd a fülébe súgtam:
-Mindjárt kész a kaja! Ne ordíts kérlek. Gyere, inkább üljünk le az asztalunkhoz.
-Jóóó... De siessenek. Éhen halok!
-Tudom... Tudom...
Leültettem mellém a szőke srácot. Beszélgetéssel tereltem el a figyelmét.
-Szeretlek.-mondtam.
-Tudom...
-Részeg vagy?
-Dehogy.
-Akkor mért nem mondod,hogy én is?-nevettem.
-Részeg vagyok. Meg én is szeretlek...-csókolt meg.
-Helyes.
Sikítást hallottam,majd kinyitottam a szemem.
-Elment az áram?-kérdeztem.
-Mindenki nyugodjon meg. Fogja meg kisgyerekét, és mindjárt hozok pár gyertyát. -mondta a pincér.
-Ez izgi lesz...-nevetett Niall.
Pár perc múlva már nem is kellett a gyertya,mert visszajött az áram. A zenészek újra elkezdték nótájukat, következett a menyasszony tánc. Később pedig a bolondmenyasszony boldogított mindenkit,aki persze Louis volt. Ez volt az egyik legszebb nap az életemben, és nem hiszem,hogy csak az enyémben. Danielle és Liam gyönyörű pár. Jó ötlet volt ez az esküvő. Imádtam!