32.rész- Az őrült élet

A telefonbeszélgetésünk után hamar elaludtam. Fáradt voltam. Reggel kinyitódott a szemem. Még mindig fáradt voltam. De sehogy se tudtam visszaaludni. Kiballagtam a fürdőszobámba. Saját magamtól riadtam meg. Úristen! Hogy nézek ki? -kérdeztem magamtól. A szemem ki volt sírva, a szemem alatt karikák voltak.Remek! Ezeket nem lehet eltüntetni. Semmit nem csináltam magammal,csak vettem fel egy fekete melegítőt egy kék pólóval. Unalmas vasárnap. Reggelizni se volt kedvem. A szüleim elmentek bevásárolni. Én megint egyedül maradtam. Visszamentem a szobámba azzal az unott fejemmel és tanulni kezdtem. Én? Tanulni? Igen az unalom és a fájdalom ezt teszi velem. Tanulok. Holnap hétfő. Egy hetet hiányoztam. Muszáj már mennem és bepótolnom mindent. Nem vettem észre,hogy anyuék hazaértek. Ők meg azt hitték,hogy még alszom, ezért nem is kerestek. Délután már kezdtem éhes lenni, olyan 4-5 óra fele. Lementem hátha találok valami kaját.

-Jó reggelt Jess! Így délután 5 órakor.

-Már rég fent voltam. Tanultam.

-Mit csináltál? -nevetett apu.

-Tanultam. Nem vicces apu. -néztem rá.

-Rossz kedved van? -kérdezték.

-Á semmi...

-Na! Mi baj?

-Pasik...-mondtam anyunak.

-Niall? Mit csinált veled? Megölöm. -idegeskedett apu.

-Nyugi már apu! Semmi baj nincs. Vagyis van, de az a mi dolgunk.

-Mond már mi történt! -hajoltak felém a szüleim.

-Szakítottam vele.-mondtam szomorúan.

-De hát miért? Olyan aranyosak voltatok együtt. És szerettétek is egymást nem?! -kérdezte anyu.

-Én mindig is tudtam,hogy ez a Niall gyerek nem való hozzád...

-Apu...-mondtam-Igen szerettem, de ő megcsalt. Alig ment el a turnéra máris új barátnője van...

-Az a srác... Hú! -idegeskedett apu.

-Nyugi apu. Lesz jobb...-mondtam reménykedve.

Felmentem a szobámba. Már nem csináltam semmit. Lefeküdtem az ágyamra és gondolkodni kezdtem a falat bámulva. A fiúkra gondoltam. Vajon mit csinálhatnak most? De ha a fiúkra gondoltam,akkor eszembe jutott Niall is és az új "barátnője". Inkább aludtam egy nagyot. Reggel az ébresztőórámra ébredtem. Ugrottam fel az ágyból! Úristen! Hétfő van. Kirohantam a fürdőbe, tettem egy gyors zuhanyt,felvettem az egyik szakadt farmerem egy Everyday I'm shufflin' pólóval és egy balettcipővel. Reggelizni se volt időm. Nem is voltam éhes. Indultam a suliba. Az utcán találkoztam Fruzsival.

-Szia. Jól vagy? -kérdezte.

-Szia. Fogjuk rá...

-Hallottam mi történt.

-Á inkább ne is beszéljünk róla... -mondtam.

Szerencse,hogy itt van nekem Fruzsi! Annyira jó fej. Mindig meg tud nevettetni, akármilyen gondom is van. Beértünk a suliba. Ő és a többi lány sajna más órára ment. Úgy utálom ezt! Egyedül voltam. Magányosan az órákon. Kaja szünetben belekeveredtem egy kisebb balhéba. Vittem a kajám az asztalunkhoz, amikor megfogta a vállamat, az a fura lány.

-Na mizu kis csaj? Hallottam,hogy dobott a pasid. -nézett rám flegmán a barátaival együtt.

-Én dobtam őt. De teljesen mindegy.

-Ó az mindegy. Az a lényeg,hogy most már szabad. Az enyém lehet.

-Azt csinálsz,amit akarsz. -vágtam egy pofát.

-Tényleg? -nevetett rám és rám öntötte a kávéját.

-Te nem vagy normális! -ugrottam rá- Kinek képzeled magad?! -ordítottam és tépni kezdtem a haját.

Begurultam. Amióta itt vagyok,azóta ez a lány szekál. Most komolyan,semmi rosszat nem tettem ellene. Miért kell engem leönteni, meg szívatni? Nem szoktam hirtelen begurulni. De most betelt a pohár nálam is. Így is rossz napom van. Most még ő is kezdi. Az igazgató szedett szét minket.

-Mindketten az irodámba! Most! -ordított velünk.

Remek! Beültünk az irodába. Az a lány,akinek még most se tudom a nevét, flegmán nézett rám. Még mindig. Az igazgatóra vártunk. Közben "beszélgetni" kezdtünk.

-Most ez mire volt jó? -kérdeztem tőle.

-Mire volt jó? Utállak te kis ribi.

-Én vagyok a ribi? Halo! -ráztam meg.

-Hozzám ne érj! -mondta.

Elengedtem nagy nehezen. Megint kiabálni akart velem, vagy rám ugrani, de ezt az igazgató nem engedte. Pont akkor nyitott be.

-Hölgyeim! Örüljenek,hogy nem rúgom ki önöket! Ezt mégis,hogy képzelték? Iskolai verekedés? -kérdezte.

-Sajnáljuk.-mondtuk egyszerre.

-Most elmehetnek egy figyelmeztető kíséretével.Többet ne forduljon elő ilyen! -mondta hangosan. Kimentünk az irodából. A folyosón ketté váltunk. Nem akartam még egy percet együtt tölteni azzal a lánnyal. Elegem van belőle. Teljesen!