50.rész- Hot or not?

Ez a kerti parti egész jól alakult. A barátaim késő este elhagyták a házat. Reggel 9kor felriadtam. Egy kutya ugatott az utcán. Remek! Nem tudtam vissza aludni. Leballagtam a konyhába, anyu épp bundás kenyeret csinált.
-Juhuu! Jó reggelt anya!
-Szia kicsim! Hogy aludtál?
-Egész jól. Csak az a kutya felkeltett...
-Á értem. Mindjárt kész a reggeli. Szólj apádnak,hogy jöjjön.
Beszaladtam a szüleim szobájába és ráugrottam apura.
-Jó reggelt!-mondtam.
-Hát te már fent vagy? Beteg vagy? -kérdezte.
Én elnevettem magam.
-Nem talált. Korán keltem.  Baj? Gyere enni, anyu üzeni.-szálltam le róla.
-Jó mindjárt. Csak előbb felöltözöm. -szólt.
Kisétáltam a szobájukból egyenesen be a konyhába. Megterítettem,ahogy anyu kérte.
-És mi a mai terved? -kérdezte apu.
-Szerintem tanulni fogok egész nap. Holnap föci tz.
-Te tényleg beteg vagy. Tanulni fogsz egész nap? Ez hogy történhet meg? -nevetett.
-Nagyon vicces vagy apu. Tényleg! -nevettem.
-Akkor jó tanulást. -mondta anyu.
-Köszi. -álltam fel a reggeli befejeztével.
Felmentem a szobámba és visszafeküdtem az ágyba a könyvekkel együtt. Elhatároztam,hogy ma nem is fogok felkelni/felöltözni. Előkaptam a laptopomat,hogy gyorsan megnézem az emaileimet,aztán folytatom a tanulást. Kaptam egy üzenetet, egy ismeretlentől. Hot or not? You're so not... Általában nem szoktam az ilyen leveleket figyelembe venni, de ez most szíven ütött. Mit érdekel mást,hogy én,hogy nézek ki? Tudom,hogy nem vagyok egy szépség... De akkor is. Perceken át könnyeztem... Kopogást hallottam.
-Igen?! Ki az? -kérdeztem.
-Niall.-jött a válasz.
-Várj egy kicsit. -szóltam.
Megtöröltem a szememet, megnéztem magam a tükörben és visszafeküdtem az ágyra,majd szóltam Niallnak,hogy bejöhet.
-Te sírtál? -ült oda mellém aggódva.
-Nem... -húztam el a szám.
-Te sírtál! Miért? Mi baj van? -kérdezte.
-Semmi...-mondtam könnyezve.
-Tudom,hogy van valami baj. -ölelt át.-Nekem elmondhatod. Bennem megbízhatsz.
-Tudom,hogy megbízhatok benned, de...
-De mi?
-Mindegy.
-Nem,nem mindegy! -mondta határozottan.
-Hagyjuk.
-Addig nem megyek el,amíg el nem mondod,hogy mi a bajod!-mondta.
Elővettem a laptopot, megkerestem azt az üzenetet és Niall orra elé "dobtam".
-Na most már tudod,hogy mi a bajom. -sírtam.
Láttam ahogy Niall fura arcmozdulatokkal olvassa az üzenetet.
-Ne sírj! -ölelt át.
-Ezt te nem érted...
-Miért ne érteném?-kérdezte.
-Mert pasiból vagy. Ha egy pasira azt mondják,hogy nem vagy helyes, vagy mit tudom én, akkor titeket ez nem érdekel. De ha egy lánynak mondják ezt, bennünk mindig megmarad.
-De te gyönyörű vagy.-ölelt meg.
-Hazudsz.-könnyeztem.
-Neked sose hazudnék.
-Nem tudok neked hinni... -kuporodtam össze.
-Azt mondod?! Akkor várj egy kicsit... Negyed óra múlva itt vagyok. -mondta majd kiviharzott az ajtón.
Én abban a negyed órában csak gondolkodtam, sírtam, szipogtam, könnyeztem, párnát dobtam a falhoz. Ideges voltam. De miért is?! Miért idegesítettem fel magam ezen? Én így vagyok jó,ahogy vagyok. Vagy mégse? Ekkor benyitott Niall a háta mögött a gitárjával.
-Ne! Ne szólj semmit -szólt rám.
Elkezdődött egy ismerős dallam.
-Baby you light up my world like nobody else... You don't know oh oh you don't know you're beautiful. -énekelte.
Mosolyogtam.
-Végre! -kiáltott.
-Mi az?
-Mosolyogsz! -ugrált,mint egy kisfiú karácsonykor.
-Annyira aranyos vagy. Köszönök mindent. Na gyere ide. -nyújtottam a karom egy ölelésre.
-Megnyugodtál?-kérdezte.
-Igen. Hála neked.
-És megtanultad,hogy ne érdekeljen más véleménye, csak saját magad legyél? -szólt,mint egy lelki doktor.
-Persze. Szeretlek.-adtam egy puszit az arcára.
Szerencsére Dr. Horan vasárnaponként is rendel, ezért meg tudott nyugtatni a hangjával, a szeretetével és ahogy ő van. Szeretem. Örülök,hogy egymásra találtunk...