54.rész- Tökéletes randi

Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba. Dobtam egy smst Niallnak.
"Szia! Hiányzol." -küldtem el. Alig vártam két percet máris jött a válasz. "Te is nekem. Találkozhatnánk:)" 

"Majd megbeszéljük. Szeretlek"- küldtem el az utolsó smst. Elnyomott az álom. Reggel az ébresztőórámra keltem. "Ecca ecca eccavú" Gyorsan kinyomtam és lesétáltam a konyhába. Megtaláltam a reggelimet az asztalon egy cetli kíséretével. "Szia Jess! Ha hazaértél a suliból, kérlek mosogass el, és porszívózz ki az egész lakásban! Köszi. Anyu" Remek. Akkor délután takaríthatok... Felmentem a szobámba, kiválasztottam egy farmernadrágot, egy jó meleg pulcsit és a csizmámat. Bepakoltam a táskámba és elindultam a suliba. Ez a nap hamar eltelt. Kémia,Biosz,Matek,Angol,Fizika és egy Föci. Aztán hazasiettem takarítani. Gyorsan megebédeltem. Vagyis nem volt az olyan nagy ebéd,mert két szendvicset faltam csak be. Kitakarítottam az egész lakást, elaludhattam,mert anyu keltett fel a nappaliban,hogy köszöni,hogy kitakarítottam. Nagyon szép lett a lakás. Elrepült az idő, máris este fél 10 volt. Felszaladtam a szobámba, lezuhanyoztam és el is aludtam. Holnap péntek. Vagyis Fruzsiék randija. Annyira izgulok. Pedig nem is nekem kéne izgulnom. Reggel újra az ébresztőm hangjára ébredtem. Az a jó a péntekben,hogy péntek van. Aznap két pulcsit is vettem fel egy kabáttal együtt, nagyon hideg volt. Szakadt a hó. Megreggeliztem és indultam az iskolába. Ma csak 5 órám lesz. Hála az égnek. Fruzsi ahogy meglátott, máris a nyakamba ugrott.

-Úgy izgulok!-mondta.

-Nem vagy egyedül!-nevettem. 

-Akkor izguljunk együtt! -nevetett.

Ez a pénteki napom hamar eltelt. Délután Fruzsi átjött hozzám,hogy felkészítsem a randira. Felöltöztettem, kisminkeltem és megcsináltam a haját. Gyönyörű lett. Nem sokkal később csörgött a telefonom.

*Harry*

-Szia! Na mikor jöttök? Vagy mikor jön a lány?-kérdezte.

-Szia! Most indulunk. 

-Jeee! Kíváncsi vagyok. Ismerem? -kérdezte.

-Majd meglátod.-nevettem.

Elindultam Fruzsival az étterembe. Kb. 20 perc alatt értünk oda. 

-Menj be. Minden jól fog alakulni. -szóltam és öleltem meg.

-És ha nem rám számított? -kérdezte szomorúan.

-Akkor majd most meglátja,hogy te vagy. 

-De..

-Nincs de Fruzsi! Menj be.

Én ott hagytam Fruzsit és hazaindultam.

*Fruzsi szemszöge*

Iszonyatosan izgultam. Mi van ha én nem tetszem neki, és elküld? És mi van ha mégse? Jess azt mondta ne is foglalkozzak ilyennel... Elindultam az étterembe. Megláttam Harryt, ő még nem vett észre. Féltem. A gyomromban pillangók röpködtek. 

-Szia Fruzsi! -állt fel Harry- Szóval te vagy a titkos lány?-kérdezte mosolyogva.

-Szia! Háááát igen... -hajtottam le a fejem.

-Miért vagy szomorú? -kérdezte.

-Nem vagyok az...

-De látom,hogy az vagy.

-Úgy érzem,hogy nem rám számítottál és meglepődtél. És most kicsit cikinek érzem ezt az egészet.

-Ne érezd így magad. Zayn eltalálta,hogy te fogsz jönni. 

-Tényleg?-csillant fel a szemem.

-Igen. -mosolygott majd átölelt.

-Szóval nem haragszol,hogy én jöttem? -kérdeztem.

-Te hülye vagy. Örülök,hogy te jöttél. Titokban mindig is jobban kedveltelek egy kicsit. Sőt! Csak nem mertem mondani. 

-Ezt most csak úgy mondod.

-Ez nem igaz! Tényleg így érzek. 

-Akkor örülök...-nevettem.

-Gyere! Üljünk le. Tökéletes asztalt kaptunk. -mosolygott.

Leültünk és már jött is a pincér.

-Mit hozhatok?-kérdezte.

-Rendelhetek neked is spagettit? -kérdezte kedvesen Harry.

-Persze! -mosolyogtam. 

-Amúgy... -kezdte.

-Igen? -kérdeztem.

-Gyönyörű vagy. -mosolygott.

-Köszönöm!-pirultam el. 

-Bocsi,hogy zavarba hoztalak.-pirult el ő is. 

-Á nem...-nevettem.

Meghozták a spagettinket. Nevetgéltünk. Harry irtó aranyos. Egyszer csak észrevettem valamit a vacsorámban.

-Harry... Nem akarok ünneprontó lenni, de...

-Igen?

-De valami mászik a tányéromon.

-Úristen! Az egy giliszta! Sajnálom. -és már ment is a szakácshoz. 

Én egyedül maradtam,de pár perc múlva már jött is egy pincér, hogy elvigye az ételem és bocsánatot is kértek. Harry nem bírt tovább ott maradni,úgyhogy fizetnünk se kellett, már el is viharoztunk abból az étteremből.

-Ide se jövök többet... -mondta.

-Hát hogy is mondjam, én se...-nevettem. 

-Ne haragudj.

-Miért haragudnék? Nem a te hibád volt.

-De kárpótolni szeretnélek. -mosolygott.

-Nem kell.

-De. Úgyhogy gyere! -fogta meg a kezem. 

Elindultunk a kocsija felé és egy cukrászdába vezetett be. 

-Igaz,hogy vacsival itt nem szolgálnak fel, de a sütijük isteni. Ide nem hozok el akárkit.-mondta és aranyosan rám nézett.

-Köszönöm. -pirultam bele. 

Rendelt nekem az egyik legfinomabb sütiből. 

-Remélem nem baj,hogy ugyanazt rendeltem neked,amit magamnak is.

-Dehogy baj. -mosolyogtam.

*Fél óra múlva*

-Indulhatunk? -kérdezte. 

-Persze.-álltam fel.

*3 perccel később*

-Mi az? Van valami az arcomon? -kérdeztem kétségbeesetten.

-Nincs.

-Akkor miért bámulsz folyton?

-Mert gyönyörű vagy, és nem tudom levenni rólad a szemem.

Elpirultam. 

-Hé! Nézd! Hullócsillag! -mutatott az ég felé- Kívánj! 

Mindketten kívántunk egyet, aztán a kocsi felé indultunk. Ő úriemberként hazavitt engem, kinyitotta nekem a kocsi ajtót a házunk előtt. 

-Köszönöm ezt a csodás estét. -mondta.

-Én köszönöm.

-Örülök,hogy te jöttél el. 

-Én is.-mosolyogtam. 

Közeledett felém, mosolyogva. Pár pillanat múlva már az ajkát az én ajkamon érezhettem. 

-Wow! Ezek a hullócsillagok tényleg valóra válnak. Ez most épp hamar bevált. -nevetett.

-Azt kívántad,hogy...? -kezdtem el.

-Igen, azt,hogy hagy csókolhassalak meg. És sikerült. -mosolygott.

-Aranyos vagy. -mondtam.

-Most már menj be, mert megfogsz fázni, és azt egyikünk se akarja. -mondta.

-Ez igaz. Szia. -öleltem át.

-Szia. Vigyázz magadra és álmodj velem. -kacsintott...