2012. június 30., szombat

63.rész-Esti romantika

-Egész jó ez a csoki...
-Ugye? Az előbb rendeltem, tudod mennyiféle csoki van azon az asztalon? Ha mindet megkóstoljuk,tuti,hogy  reggelre csokiundorunk lesz.
-Jobb ha hagyunk másnapra is.-nevettem.
-De epret is együnk hozzá. Úgy még jobb! -dobott be egy epret a számba.
-Hmmm. Finom.
-Várj csak...Van valami a szád szélén.-mutatott az arcomra és közeledett felém.
 15 másodperc múlva már ajkai az ajkamhoz értek. Finoman megcsókolt aztán rám nézett és csak ennyit kérdezett:
-Még most se akarod?
Félénken ránéztem és csak egy mondat jött ki a számon:
-I want but that's crazy.-mosolyogtam rá.
-Maradt még egy kis eprünk, szeretnéd ha rendelnék egy üveg pezsgőt? -terelte el a témát.
-Az jó lenne...
Felkapta a hotel telefonját és leszólt a recepciósnak,hogy hozzanak fel  egy üveg pezsgőt és két poharat. 5 perc múlva már a kezünkbe tarthattuk az alkoholt. Niall felbontotta az üveget, a poharakba bele tette az epret,aztán ráöntötte a pezsgőt. Leült mellém az ágyra és odaadta a poharat. 
-Tessék. Remélem ízlik. Ez az egyik legjobb fajta. 
-Biztos,hogy nagyon jó. 
-Sőt. Túl jó. -mondta.
-Haragszol? -kérdeztem félénken.
-Dehogyis. És ne kérdezz sose félénken,mert úgy tűnik,mintha félnél tőlem. Bántottalak valaha? 
-Nem...
-Tudod,hogy sose ütnék meg egy lányt.
-Tudom.
-Akkor mitől félsz?
-Igazából nem félek,csak olyan,mintha haragudnál rám valamiért.
-Ez nem igaz. Csak egy kicsit fáradt vagyok.-mosolygott.
-Akkor jó. Ahhoz is fáradt vagy?-kérdeztem.
-Meggondoltad magad? -nézett rám a huncut mosolyával. 
-Hát igen...-nevettem.
-Éreztem.-nevetett ő is.
*30 perc múlva* 
*Kop-kop*
Remek. Ki lehet az pont most...Gondoltam magamba.
-Ki az?-kérdeztem.
-Liam.
-Mit akarsz? 
-Bemehetek? -kérdezte.
Ránéztem Niallra,ő majdnem elnevette magát, de csak csöndben. 
-Ööööö. Pillanat! 
Gyorsan megkerestem a köntösömet,ami nem ment könnyen,mert nem emlékeztem melyik bőröndbe tettem. 
-Baj van Jess? -kérdezte Liam.
-Nincs. Minden a legnagyobb rendben.
-Akkor bemehetnék végre? -kérdezte.
-Mindjárt. Á meg van! -felkiáltottam.-Bejöhetsz.-mondtam.
-Mi van meg?-lépett be az ajtón.
-Á semmi.
-Niall mit keres itt az ágyadban, a takaró alatt? 
-Átjött,mert...-kezdtem bele.
-Azért mert patkányokat látott Jessy.-fejezte be Niall.
-Az ágyban? -nevetett Liam.
-Ööö igen...-nevetett Nialler is.
-Aha persze. Szóval megzavartam valamit? Bocs...-nevetett.
-Hát ami azt illeti igen...-szólalt meg komolyan Niall.
-Mit is akartál? -kérdeztem.
-Nem fontos. -mondta.
-Ez most komoly? Azért kerestem meg a köntösömet a nagy kupiban,hogy azt mondd,hogy nem fontos? 
-Igen. Baj? Vagyis ami azt illeti,azt akartam mondani,hogy vigyázz Niallal,mert hát hogy is mondjam... Pasiból van. De már teljesen mindegy. -nevetett.-Meg vigyázni akartam rád, kicsi vagy még Niallhoz. 
-Liam. 18 vagyok és nem vagy az apám. 
-Tudom. De olyan mintha a húgom lennél és...
-Liam, megtennéd,hogy most már kimész? Kicsit furán érzem magam itt a takaró alatt, és nem akarom hallgatni a nagy bátyus beszédedet. Persze ha csak nem okoz nagy gondot. -szólalt meg Niall.
-Ja bocs, folytassátok csak. Mintha itt se lettem volna. -kirohant a szobából. 
Egymásra néztünk Niallal és nevetni kezdtünk. 
-Remek! -szólaltam meg. -Biztos megint el lesz híresztelve,hogy mit csináltunk.
-Liam nem olyan. Vagyis nagyon remélem. -nevetett.
-Éhes vagyok...-tereltem a témát.
-Én barátnőm! -húzta ki magát.-Az az igazság,hogy én is. Rendeljünk valami kaját. Szerinted pizza van a hotelben?
-Kérdezzük meg. 
Letelefonáltunk megint és hozattunk fel egy gyrosos pizzát. 
-Hmm. Finom. Máris jobb.-mondtam.
-Nekem is. Finom az itteni kaja. Olasz pizza.Hmm.
-Holnap nem csak a lányokkal megyünk városnézésre,ugye? Ti is jöttök,ugye? -kérdeztem.
-Persze! Nem hagylak egyedül az Olasz városban. Itt tudod mennyi jó pasi van? Nehogy lecsapjanak rád. -mosolygott.
-Kinek kellenék? -nevettem.
-Sok mindenkinek,de mivel én ott leszek,ezért majd nem tudnak rád csapni.-nevetett.
-Idióta...-csaptam fejbe egy párnával...

2012. június 29., péntek

62.rész- Az utazás

Mivel Niall nem aludhatott nálunk, elköszöntem tőle és besétáltam a konyhába.
-Hmmm. Alig ettem ma valamit. Mi a kaja? -kérdeztem.
-Főztem borsófőzeléket, megfelel? -kérdezte anyu.
-Persze! Köszi.
Elővettem egy tányért és szedtem bele kaját. Anyu borsófőzeléke visz mindent. Isteni. Lassan elfalatoztam,aztán felmentem a szobámba, aztán egyenesen a fürdőszobába és lezuhanyoztam és megmostam a hajam is. Holnap délután indulunk. Annyira várom, de félek is. Megszárítottam a hajamat és még felhívtam a csapatot,hogy biztos,hogy jönnek-e. Hatalmas igennel válaszoltak,holnap mindennek simán kell mennie. A telefonbeszélgetések után rögtön elnyomott az álom. Délelőtt 10 órakor ébredtem fel a telefonom csörgésére. Felkaptam a rózsaszín köntösömet és lesétáltam a konyhába,ahol anyu már a reggelivel várt, apu pedig az aznapi újságot olvasta.
-Jó reggelt! -köszöntem.
-Szia! Izgulsz már? -kérdezték.
-Igen nagyon! Félek a repüléstől... Meg ettől az egésztől.
-Nem kell félni. Minden jól fog alakulni.
-Meg 2 hónap múlva jövök csak vissza. Hiányozni fogtok. -mondtam.
-Te is nekünk! De úgyis visszajössz egyszer! -nevettek.
-Jól van hagyjuk ezt a nagyon érzelgős részét a búcsúnak. -nevettem én is.-Amúgy finom a reggeli. Köszi.
-Bármikor. -szólt anyu.
-Most visszamegyek a szobámba, még átnézem,hogy mindent beraktam-e. Aztán nem sokára jönnek a srácok és elvisszük a cuccaim is.-mosolyogtam.
-Oké! -válaszoltak.
Felballagtam a lépcsőn és megnéztem a ruháimat,hogy mi hiányozhat. Úgy láttam,hogy semmit se hagyok otthon, mindent betettem. Tárcsázni kezdtem Niallt a telefonomon.
-Szia! -szóltam bele a kagylóba.
-Szia édes! Ugye nem akarod lemondani az egészet? -ijedt meg.
-Nem,dehogy! Csak azért hívlak,hogy mikor jöttök?
-Már kész is vagy? -kérdezte.
-Öö nagyjából. Még fel kell öltöznöm.
-Húh. Gyors vagy. Akkor 1 óra múlva nálad,úgy jó?
-Aha.Várlak.-tettem le a telefont.
Felvettem a kikészített ruhámat, ami egy rövid farmernadrágból állt és egy pink ananászos topból. Felvettem a hozzá illő szandálomat, aztán megcsináltam a hajamat egy copfba. Olyan hamar eltelt az idő,hogy már csöngettek is. Ott állt az 5 srác az ajtómba.
-Hellooooo! -szóltak.
-Heeey! -ugrottam a nyakukba.
-Levihetjük a bőröndjeidet?
-Megköszönném.-mosolyogtam Liamre.
-Akkor gyerünk! Zayn te viszed azt a kéket, Harry tiéd a lila, Liam vidd a zöldet, Louis te pedig vidd a rózsaszínt.-utasított mindenkit Niall
-És te mit fogsz levinni Niall?! -kérdezte Louis.
-Én? Őt! -mutatott rám és felkapott.
-Héééé! Tegyél le! -mondtam.
-Nem teszlek.Le kell,hogy vigyelek a lépcsőn.
-De nem bírsz el. Lefogunk esni.
-Nem fogunk. Elbírlak, nem vagy nehéz. -mosolygott.
-Na nézzétek a szerelmes párt... Mi itt cipekedünk,ők meg itt falják egymást. -nevetett Harry.
-Hallottam! -ordítottam fel az előszobából.
-Vedd úgy,hogy nem mondtam semmit! -kiáltott le Harry.
Én elbúcsúztam a szüleimtől és aztán indultunk a srácok lakására, ahonnan indulni fog a kocsi a reptérre.
-Akkor az első cél Olaszország? -kérdeztem.
-Igen. -mosolyogtak.
Eközben megérkezett még Barbi és a tánccsapat is. Nem sokkal később betoppant Danielle és Eleanor is. Mindenkit üdvözöltem, aztán segítettem bepakolni a bőröndöket a nagy autóba. Mindenki beült a három autóba,ami elvitt minket a reptérre, elővettük a jegyünket, leadtuk a csomagokat. Vettem egy nagy levegőt, átöleltem Niallt és csak arra tudtam gondolni,hogy minden jól fog sikerülni és ez lesz életem egyik legjobb nyara. Felszálltunk a magángépre, ami egyenesen Olaszországba repített minket. Leültem Niall és Harry közé .
-Ugye most nem fogsz meztelenül utazni,ahogy szoktál? -kérdeztem komolyan Harryt.
-Nem. De csak miattad.-nevetett.
-Hála az égnek! Köszönöm.-nevettem vele.
A gép felszállt, nem is értem,hogy miért féltem ennyire,hiszen már repültem,amikor Londonba költöztünk. Biztos nagyon unalmas volt az út,mert elaludtam. Arra keltem,hogy nagyon nevetnek a többiek. Kinyitottam a szememet,de a repülőn nagy csönd volt,mindenki aludt,vagy olvasott, vagy épp zenét hallgatott. Tuti,hogy álmodtam ezt az egész nevetgélős dolgot. Előkaptam a laptopom és felnéztem twitterre.
-Niall! -ütöttem meg a gépen lévő párnával.
-Mi az?
-Látod ezt? -mutattam a képernyőre.
-Jaa! Ööö izé... Zayn akarta!-mutatott a srácra.
-Mi van?! Haver ne fogd rám, mindenki tudja,hogy Louis akarta.-nevetett.
-Ez nem vicces.
-De olyan aranyosan aludtál... És gondoltam miért ne örökíthetnénk meg? -nézett rám Louis.
-De Louis! Miért kellett felrakni a netre?
-Mert aranyos kép?
-De...
-Nincs de, szerintem jobb,ha nem is veszekszel velük emiatt. Velem már ezerszer történt ilyen. Meg kell szoknod,hogy ez az 5 srác ilyen. -mosolygott Eleanor.
-Hát muszáj leszek...-nevettem.
Kb. fél óra múlva leszállt a gépünk.
-Hú már ilyen sok idő óta utaztunk? Fel se tűnt. -szólalt meg Liam.
-Pedig de. -válaszoltuk.
Leszálltunk a gépről, ahol rajongók vettek körül minket.
-Remek! Már az első nap ilyen. Milyen lesz a többi? -kérdeztem.
Danielle megfogta a kezemet, és a fülembe mondta:
-Muszáj lesz megszoknod. Addig örülj, amíg nem keltik a halálhíred.-nevetett.
-Húú...
A 3 kocsi mindannyiunkat, mármint az 5 srácot, Daniellet, Eleanort, Barbit, a táncosokat és engem a szállodába furikázott.
-Külön emeletet kaptunk? -kérdezte Barbi.
-Aha. Ugye milyen jó? -ölelte át Zayn.
Elfoglaltuk a szobáinkat, és gondoltuk,hogy lefekszünk aludni is,mert későre járt és még fáradtak is vagyunk. Holnap pedig városnézés. Lezuhanyoztam a saját lakosztályomban, aztán befeküdtem az ágyamba. Hihetetlenül puha volt. Pár perc múlva az ajtónak a nyikorgását és egy fényt láttam.
-Alszol? -kérdezte a hang.
-Igen.Szerinted? -kérdeztem.
-Csak arra gondoltam,hogy mi lenne ha...-láttam Niall huncut mosolyát.
-Nem. Ma nem. -mosolyogtam.
-Jó...-szomorodott el.-Attól még itt maradhatok?-kérdezte.
-Hááááát...-húztam a számat.
-Hoztam epret és csokit is.
-Maradhatsz! -ugrottam fel.
-Tudtam én,hogy mivel kell elcsábítani téged.
-Héé! Tudod a gyenge pontjaimat. -nevettem.

2012. június 21., csütörtök

61.rész- A pakolás

Alvás közben hallottam,ahogy nyitódik a szobaajtóm, de nem volt erőm kinyitni a szememet és megnézni,hogy ki az. Csak annyit vettem észre,hogy közeledik és ad egy puszit a homlokomra,majd mondja,hogy jó éjt. A hangjából ítélve Niall lehetett az,de nem voltam benne biztos. Reggel azt hittem,hogy álmodtam az egészet, aztán észrevettem egy cetlit az íróasztalomon.
"Szia! Remélem,hogy még reggelizés előtt olvasod ezt, ha felébredtél hívj fel és elviszlek kajálni. Niall:)"
De édes. Ezt még biztos este rakhatta ide. Leültem az ágyamra és tárcsázni kezdtem Niall telefonszámát.
-Jó reggelt. -szóltam bele.
-Neked is. -kaptam a választ.
-Szóval hova is megyünk reggelizni?
-Hova szeretnél?
-Nem lehetne az,hogy mondjuk átjössz és együtt csinálunk valami reggelit? -kérdeztem félénken.
-Ezt mért kérdezed ilyen félénken? Persze,hogy lehet. Átjössz te, vagy menjek én?
-Én még sehol se tartok, úgyhogy inkább te gyere, ha nem baj. -válaszoltam.
-10 perc és ott vagyok.-nevetett.
Én felvettem a rózsaszín köntösömet, összekötöttem a hajamat és lesétáltam a nappaliba tv-t nézni, amíg megérkezik Niall. Táncolni kezdtem a Music Channelen játszódó Hot Chelle Rae számra. Ekkor csöngettek. Lekapcsoltam a nagy dobozt az asztalon és kinyitottam az ajtót.
-Jó reggelt újra! -ugrottam Nialler nyakába.
-Szia! -köszönt vissza.
-Mit kérsz reggelire? -kérdeztem.
-Mit kaphatok?
-Ööööö... Van tojás, paradicsom,paprika, lekvár, nutella,szalámik. Mit csináljunk? -kérdeztem.
-Hmmm. Csináljunk szendvicseket. Az megfelel?
-Persze! Akkor kezdjünk neki.-mondtam.
Elővettem a kenyeret, a szalámit, a zöldségeket, a vajat és a még szükséges dolgokat a szendvics készítéshez. Szerintem ketten megoldjuk.Nem olyan durva dolog szendvicseket gyártani,nem? Elkezdtem megkenni a kenyereket, egyet sikeresen leejtettem,mert Niall megijesztett hátulról. Nem is ő lett volna,ha nem ijeszt meg, és nem is én lettem volna,ha nem ijedek meg és ejtem le a kenyeret.
-Hééééé! Ezt miért csináltad? -kérdeztem.
-Mert olyan aranyos vagy ebben a rózsaszín köntösben. -mosolygott.
-Jaaaj te! -löktem el magamtól és mosolyogni kezdtem rá.- Még nem volt időm felöltözni. Túl korán jöttél. -nevettem.
-Te hívtál!
-Tudom. -nevettem.
Negyed óra alatt kész lettek a szendvicsek, aztán felkarikáztam a paprikát és a paradicsomot és kitettem őket egy tányérra. Csináltam jeges teát és letettem Niall elé. Leültem mellé és reggelizni kezdtünk.
-Ízlik? -kérdeztem.
-Igen.Mindig finom szendvicseket tudsz gyártani. -mondta.
-Ez megtisztelő. -húztam ki magam. -Nem azért,hogy magamat fényezzem,de ez tényleg jó lett. -nevettem.
-Ugye? Együtt csináltuk. Azt ne felejtsd el.
-Ez igaz. Máskor is csinálhatnánk ilyen reggelit. Mi a mai programod? -kérdeztem.
-Még nem tudom pontosan. Azt hiszem ma már én is bepakolok a turnéra. Segítesz? -kérdezte.
-Igeeen! -szóltam.
-Akkor öltözz fel és induljunk. -utasított.
-Jó. -indultam fel a szobámba.
Ő követett, én pedig becsuktam előtte az ajtómat.
-Hééé! -mondta.
-Na jó bejöhetsz. De csak ha segítesz mit vegyek fel.
-Bármikor. Bár nekem az is tetszene,ha nem vennél fel semmit.
-Naaa! -dobtam meg egy párnával.
Odasétált a szekrényemhez, még maradt benne pár ruha,mert a többit már bepakoltam.
-Van itt egy farmer rövidnadrág, ez jó lesz. Egy pink topp és a pink papucs. Ez megfelel? -kérdezte.
-Huh! Ha én ilyen gyorsan tudnék mindig ruhát választani reggelente...
-Ha nincs ihleted,hogy mit  vegyél fel,csak hívj engem. -nevetett.
-Megfogadom. Na induljunk.-feleltem.
Lementünk a lépcsőn,bezártam az ajtót és már indultunk is Niallékhoz. 10 perc alatt odaértünk.
-Mivel kezdjük? -kérdeztem.
-Válogassuk ki a pólókat. Aztán a gatyák, alsók, pulcsi is legyen benne. Rendbe rakod? -kérdezte.
-Aha. Megoldom.
-Jó. Addig én keresek cipőket.
Pakolás közben találtam egy plüss mackót is.
-Hú! Jó,hogy megtaláltad! Azt is beraknád kérlek?
-Igen, de ez mi?
-Ez a kabalám. Minden koncerten nálam van.-mosolygott.
-De cuki.
-Ugye? -nevetett újra.
Niallnak annyi cucca van. Rosszabb,mint én. Na jó, azért annyira nem. Alig tudtuk bezárni a bőröndöt. Megint rá kellett ülnöm. Miért mindig engem ültet rá? Ennyire nehéz lennék? Bár nem érdekel,de akkor is. Ez a napom a pakolással telt el. Nagyon elrepült az idő. Bár lehet csak azért,mert későn ébredtem? Bármi megtörténhet még. Igen, ez az a mondat, amit utálok."Bármi megtörténhet". Sose szerettem ezt hallani, de néha én is mondogattam. Este Niall még hazafurikázott, akartam,hogy nálunk aludhasson,de anyuék nem akarták, azzal a mondattal,hogy "úgyis vele leszel 2 hónapig,nem lesz az elég?" Igazuk van, de na...

2012. június 19., kedd

60.rész- Bőrönd

Beültünk a Friday's-be mint egy nagy család. Az 5 srác, a szüleim és én. Niall rendelt mindenkinek. Ő benne mindenki megbízik kaja ügyben. Most már a szüleim is. Megjött a pincér.
-Jó napot. Szeretnénk kérni 8 főre hagymalevest, aztán 8 Chicken Fingerst, desszertként ezt a Mascarpones finomságot és üdítőnek pedig Cola jó mindenkinek? -mondta.
Bólintottunk és a pincér elment. Kb. negyed óra múlva megérkezett a hagymalevesünk.
-Hmm. Ez rohadt jó! -szólalt meg Zayn.
-Ugye? Kaja ügyben sose tévesztek. -húzta ki magát Niall.
-Ez tényleg jó.-mondták a szüleim is.
Nem sokkal később meghozták a csirkét is. Az is jó volt. Niall tényleg túl jó ezen a téren. Nyithatna egy éttermet is. Hangosan gondolkodtam,mert Nialler válaszolt.
-Köszönöm! Ez az álmom. -nevetett.
A csirke isteni volt. Ebéd közben sokat nevettünk,aztán felmerült egy kérdés aputól.
-Ugye nem csak ő lesz lány veletek?
-Nem! Jön a barátnőm és Louis barátnője is. -szólalt meg Liam.
-És az enyém is! -mondta Zayn.
-Jön Barbi is? Én erről mért nem tudtam?!-szóltam.
-Ja... Basszus. Meglepetés lett volna. Most már mindegy. Szóval jön Ő is. -nevetett.
-Jó tudni. Látod apu? Nem leszek egyedül a srácokkal. Ne aggódj! -mondtam.
-Már én is rájöttem. Nyugodt vagyok. -lélegzett nagyokat.
-Mi a baj?
-Ja semmi, csak nyugodtnak kell maradnom.-nevetett.
-Ez elég érdekes apu. -nevettem.
Még megettük a desszertünket is aztán hazaindultunk.
-És mikor lenne ez a turné? Vagyis mikor indulnátok? -kérdezte anyu.
-3 nap múlva. -válaszolt kedvesen Liam.
-Húha! Jó korán. És mi az első cél?
-Olaszország.
-Az gyönyörű! -mondták a szüleim.
-Olaszország?! Wohoooo! Imádom! -szólaltam meg.
-Ja,hogy te nem tudtad. De béna vagy. -nevetett Zayn.
-Honnan tudhattam volna te idióta,amikor ma kértetek fel,hogy menjek veletek?!
-Relax Jessy. Csak hülyülök.-nevetett.
-Akkor miért csinálod mindig velem ezt?
-Csak tesztellek,hogy meddig mehetek el. -nevetett újra.
-Hé! Hagyd békén a csajom! -szólt Niall.
-Nyugiii.-nevettem.
-Indulhatunk haza? Ha 3 nap múlva indultok,akkor ideje összepakolnod Jessica! 2 hónap az sok idő. -utasított anyu.
-Tudom...Akkor induljunk.
-Engedjék meg,hogy hazavigyem önöket. -udvariaskodott Niall.
-Ha már ilyen szépen kéred. -nevettem.
Niall hazafurikázott minket kb 10 perc alatt.
-Akkor még majd beszélünk. -adott egy csókot.-Viszlát Mr. és Mrs. Mason! -köszönt el.
-Hát akkor irány pakolni. Hol találom a bőröndöket anyu? -kérdeztem.
-Fent a szobánkban a szekrény mellett.
Felsétáltam a szobájukba és megkerestem a bőröndöket,amibe majd tudok pakolni. Ki gondolta volna,nem?  Átcipeltem őket a szobámba és kipakoltam a ruháimat az ágyra.
-Mit vigyek? Vigyek mindent? Meleg ruhát, rövid ujjút, vagy mégis mit szokás ilyenkor? -kérdeztem magamtól.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
*Niall*
-Szóval amit hozz, feltétlenül legyen nálad rövidnadrág,toppok,szandál,papucs,cipő, farmer,pulcsi,pólók, fehérneműk.- És még sorolta volna,ha nem állítom meg.
-Niall! Niall! Niall! -szóltam.
-Mi az?-kérdezte.
-Honnan tudtad,hogy most pakolok be, és tanácstalan vagyok?
-Ööööö...
-Ugye nem vagy a házunk előtti fán, ami pont a szobámra nyit kilátást?
-Neeem...-húzta el az "e"-t.
-Szóval de. Miért nem jössz inkább be? -kérdeztem nevetve.
-Ez egy igazán jó ötlet. Nyiss ajtót. -és lemászott a fáról.
3 perc múlva már nyithattam is ki az ajtót.
-Megjöttem! Örülök,hogy hívtál. -nevetett.
-Én is. -öleltem át. -Szóval segítenél? Te már egy kicsit többet tudsz az ilyen bepakolásokról. Vagy hogy is mondjam.
-Persze! Menjünk és átnézem a szekrényed.
Felmentünk a lépcsőn,egyenesen be a szobámba.
-Hmm. Nincs kupi.-nevetett.
-Jól van na! Most minden ruhám szanaszét van a turné miatt! Most foghatom rád. Amúgy meg nem...
-Na akkor kezdjünk neki. -mondta.
-Mit vegyek elő?
-Hagyd! Majd én megcsinálom.-pár pillanat múlva pedig ezeket a mondatokat hallottam a szájából:-Ez fölösleges, ezt hanyagoljuk, ez mi? Jessica! Ugye ezt nem hordod? -nevetett.
-Naa! Azt a nagymamám kötötte! És az egy sál.
-Ja akkor meg van bocsájtva. Na összekészítettem pár cuccot, pólók,nadrágok, minden hülye cucc. Na érted. Meg kell jegyeznem,hogy cukik a fehérneműid. -nevetett.
-Hééé! -vágtam hozzá egy párnát.
-Mi az? Komolyan mondtam.-nevetett újra.
-Köszönöm,hogy segítettél, most már boldogulok én is. -löktem ki az ajtón.
-Azért még itt maradok egy kicsit, megnézem az ír meccset apukáddal, ha nem haragszol. Meg tudom,hogy még szükséged lesz rám a bőrönd bezárásánál. Lent leszek a nappaliban. Szia édes. -integetett.
Még hogy szükségem lesz a segítségére... Megoldom egyedül is.
*45 perc múlva* *Kop-kop*
-Ki az? -kérdeztem.
-Niall.
-Mit akarsz?
-Öö.. Hangokat hallottam az emeletről. Olyan hangokat, mintha valaki nem tudná bezárni a bőröndjét. Segítsek?
-Nem kell. -mondtam határozottan.
Bejött az ajtón és leült mellém.
-Ülj rá, én meg megpróbálom behúzni.
-Jó...-válaszoltam.
*3 perc múlva*
-Ugye,hogy kellett a segítségem?
-Miért van mindig igazad? -kérdeztem.
-Sosincs igazam, csak most. -nevetett.
-Akkor jó. Már kezdtem megszokni...
-Tudok még valamiben segíteni kisasszony? -kérdezte.
-Nem. Köszönöm. -öleltem át.
-Akkor lejössz velem meccset nézni? -nézett rám kiskutya szemekkel.
-Le... De csakis miattad. -nevettem.
-Jeee!-ugrált mint egy kisgyerek.
Lesétáltunk a lépcsőn, és nézni kezdtük a második félidőt, kb.20 perc múlva meg is untam,úgyhogy ott hagytam apumat és őt a nappaliban, én pedig felmásztam a lépcsőn, be a szobámba, lezuhanyoztam és elnyomott az álom...

2012. június 12., kedd

59.rész -A próbatételek

Hazaindultunk.
-Juhuu! Alig várom ezt a nyarat. Már csak anyuéknak el kell engednie.
-Remélem sikerül és nagyon jó nyarunk lesz együtt. -ölelt át Niall.
Kb. 20 perc alatt a házam előtt voltunk.
-Öööö. Nem jönnétek be velem? -kérdeztem félénken.
-Félsz?
-Hát egy kicsit. Anyuék nem olyanok,hogy rögtön belemennek az ilyenekbe. 
-Majd meglátjuk.
-Hát jó... Akkor bejöttök? Kérlek.
-Persze. -mosolyogtak.
Bementünk a lakásba, anyut és aput a nappaliban találtuk.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Jó napot Mr. és Mrs. Mason! -köszöntek egyszerre a fiúk.
-Mi kéne?-kérdezték egyszerre a szüleim.
-Hééé! Miért kellene bármi? Nem jöhetünk haza 6-an? -kérdeztem teljesen ártatlanul.
-Hát szóval izé...-kezdtek bele a fiúk.
-Na jó. Tényleg lenne valami. -kezdtem.
-És mi?
-A fiúk láttak ma táncolni, és megkértek,hogy a turnéjukon lépjünk fel mi a csapattal.
-Tessék?! -kérdezték.
-Jól hallották. 
-De hát-hát-hát az több mint 2 hónap. Ezt nyárra tervezitek? -kérdezte apu.
-Igen.
-Az most nem jöhet össze Jessy.
-Miért?
-Azért mert nem engedlek el 5 sráccal külföldre. Még nem ismerem őket annyira.
-Akkor ismerjen meg minket. -mondta Zayn.
-Mi rendes srácok vagyunk. -szólt Liam is.
-Aha, minden srác ezt mondja.
-De mi komolyan is gondoljuk.
-Ezt honnan tudjam meg?
-Hé mi lenne ha tartanánk egy ismerkedős napot a srácokkal? -kérdezte anyu.- És akkor megismerhetnénk őket, és meggondolhatnánk,hogy elmehessen velük Jess. 
-Köszi anyu.-mondtam.
-Hát jó. Mit szóltok mondjuk a holnaphoz? -kérdezte apu.
-Benne vagyok. -mondta Harry.
-Akkor mi most el is megyünk, holnap reggel jövünk.-kacsintottak. 
Én felmentem a szobámba és összepakoltam egy kicsit. Tudniillik nagyon rendetlen vagyok. Sőt. Sose tudok rendesen összepakolni. 
-Jessica!! Gyere le, kész a vacsora. -hallottam anya hangját.
-Vacsora? Így elment az idő? -kiabáltam le.
-Már több mint 5 órája bent vagy a szobádban.-válaszolta.
-Komolyan? Indulok!
Leballagtam a lépcsőn, egyenesen a konyha felé.
-Pizzaaaa? Wohooo! -ültem le az asztalhoz.
-Az egyik kedvenced. -mosolygott anyu.
-Kösziii.
Csendesen megettük a vacsorát, és közben beszélgettünk a holnapi napról.
-Szóval, mit fogtok tenni a fiúkkal,hogy elijesszétek őket? -kérdeztem komolyan.
-Jaaaj! Ne félj, nem fogjuk őket elijeszteni, csak téged féltünk.
-Anyu! 18 éves vagyok. Tudok magamra vigyázni.
-De ha mégse?
-Nem bízol bennem?
-De bízom. Csak tudod,hogy milyen érzés ez nekünk...
-Tudom. De nem kell félteni.
-Jó, de akkor is.-mondta apu.
-Most már elmondanátok,hogy mit fogtok velük csinálni?
-Ne féltsd őket. Nem lesz bajuk. -nevettek.
-De... De...
-Ne félj már Jessy. Semmi bajuk nem lesz. Komolyan.
-Akkor jó. -nevettem én is.-Köszönöm a vacsit anyu.
-Szívesen. Finom volt?
-Még szép. A pizza mikor nem finom?
-Igazad van.
Felmentem a szobámba a holnapra várva. Még felnéztem egy kicsit twitterre,hogy zajlik az élet. De megmondom őszintén,hogy mindenki bealudt, vagy lehet,hogy kevés embert követtem? Ki tudja. Megmostam a fogamat, összekötöttem a hajamat,lezuhanyoztam és elaludtam. Reggel a fiúk hangjára ébredtem.
-Ébresztő álomszuszék! -ugrott rám Zayn.
-Nektek is jó reggelt. Hány óra?
-Reggel 7.
-Mi? És ti fent vagytok reggel 7kor? Betegek vagytok? -kérdeztem.
-Nem. Apud mondta,hogy reggel 7re legyünk itt. -mondta Liam.
-És mivel mi jó fiúk vagyunk,ezért szót fogadunk neki.-húzta ki magát Harry.
-Juhuuu! Gyere már Jessy. Reggelizzünk valamit. Az első feladat a reggeli készítés, úgyhogy hajrá. -ugrált Niall.
-Nem is vártunk volna mást tőled Niall... Mindig csak a kaja jár az eszedben. -lökte meg Louis.
-Ez nem igaz! -ellenkezett.
-Na de menjünk,mert elkésünk a konyhából.
-Gyere már Jessica! Ne kelljen kihúzni az ágyból. -szólt rám Zayn.
-Megyek már! -válaszoltam.
-De még ma. Ha lehet. Nem akarok bunkó lenni,de még ki se nyitottad a szemed... -nevetett Harry.
-Harold Edward Styles! Szerintem ne nekem szólj be. -mosolyogtam rá és végre kinyitottam a szememet is.
-Igenis főnök! -ugrott fel.
Én felkeltem az ágyamból, amíg a srácok kimentek. Odaballagtam a szekrényemhez és kivettem belőle egy rövidnadrágot egy kék pólóval. Felöltöztem és leballagtam a lépcsőn.
-Hmm. Mik ezek a jó illatok? Csak nem palacsinta és gofri? -kérdeztem kíváncsian.
-Jól érzed. -ölelt át Niall.
-Ezek a kedvenceim reggelire.
-Tudom. Azért csináljuk.
-Hmm. Mikor lesz kész? -kérdeztem.
-Kb. 10 perc múlva. -szólt a konyhából Harry.
-Harry tud sütni úgy,hogy nem égeti el a palacsintát? -úgy tudtam,hogy nem hallja, de biztos meghallotta mert válaszolt rá.
-Én is szeretlek! -ordította.
-Tudom! -nevettem.
Anyuék is kijöttek a szobájukból.
-Hmm. Micsoda illatok.
-Kérem foglaljanak helyet Mr. és Mrs. Mason. -húzta ki a székeket Liam.
-Micsoda úri ember. -mosolygott anyu.
-Mondtam,hogy rendes srácok.
-Nekem ez még mindig fura.-mondta apu.
-Az,hogy kedveskednek?
-Igen...
10 perc múlva már az asztalon volt a palacsinta és a gofri is. 
-Ez isteni.-szólaltam meg.
-Tényleg az. -mondták.
-Az első próbát kiálltátok. -szólalt meg apu.
-Juhuu! Köszönjük!
-Ne nekem köszönjétek. Magatok csináltátok a reggelit.
-A következő próba pedig...-kezdte el anyu.
-Igen? Mi lesz? -kérdezték egyszerre.
-Először legyen egy kérdés.-mondta apu.
-Mégpedig az,hogy hogyan védenétek meg a lányunkat,ha esetleg valami baj lenne a turné közben? Mondjuk a rajongók szétszednék,vagy mit tudom én. -nevetett anyu.
-Ez egyszerű. -szólalt meg Louis.
-Igen? -kérdezett vissza apu.
-Igen,mert én vagyok Superman!
Apu itt nevetni kezdett.
-Superman? Persze! Én meg a Mikulás.
-Nem hisz nekem Mr. Mason? Akkor majd megmutatom.
-Na mutasd. Hogy állítod le a tömeget,ha valami baj történik körülöttetek?
-Csak magamat adom, kérek egy mikrofont, szépen megkérem a rajongóinkat, hogy álljanak le, mert így baleset lesz, és senki se akarja azt,hogy elmaradjon a koncert. Ha igazán szeretnek minket szót fogadnak.-mosolygott Louis.
-Helyes! Más ötlet?
-Ez a legjobb. Mást nem nagyon tudunk. -szólt Niall is.
-Helyes. -nevetett apu. -Akkor következzen a harmadik próba.
-Mi lesz az?
-Vigyétek el vásárolni a lányomat, készítsetek neki ki pár ruhát, amit gondoltok,hogy jól fog állni neki, hozzá illő cipővel.
-De apuuuu! -szóltam rá.
-Mi az? Ez egy egész jó próba lesz. Ha ezt megcsinálják szívesen engedlek el velük.
-De ennek mi köze van a turnéhoz?
-Semmi. Biztos jó móka lesz. -nevetett.
-De ez milyen már.
-Juhuuu! Megyünk vásárolni! -ugrándozott Zayn.
-Látod? Még tetszik is nekik. -nevetett újra.
-Hát jó... Ha ezt akarod.
-Na akkor indulás! Be a kocsiba. Mindannyian megyünk.
20 perc múlva odaértünk a plázához.
-Melyik üzlet legyen legelőször?-kérdezte Harry.
-New Yorker?
-Benne vagyok. -szóltunk mind a 6-an.
Berohantunk az üzletbe, én vártam a szüleimmel,amíg meg nem érkezett az első kollekció.
-Hm. Ez egész jól néz ki. -mondtam Zaynnek.
-Tudom. Hiszen én választottam. Jó,hogy jól néz ki.-kacsintott.
Bementem a próbafülkébe és felpróbáltam Zayn választását. Egész jól állt. Megmutattam anyuéknak is.
-Ez tényleg jó. Szép munka! -veregette meg Zayn vállát apu.
Közben megérkezett Louis választása is. Csupa csíkos ruhadarab. Ez nagyon tetszett. Apunak már kevésbé,de anyunak is bejött,akárcsak nekem. Mire levettem, máris megjött Niall kollekciója is. Tele volt rózsaszín és lila ruhadarabokkal. Tudja az ízlésem. Ezért szeretem. Ez már mindenkinek tetszett. Aztán megérkezett Liam és Harry is. Azon veszekedtek,hogy melyiket próbáljam fel előbb. Mintha nem lenne mindegy. Liamét választottam,hogy Harry kicsit szomorkodjon. Ne értsétek félre, őt is nagyon imádom! Ez egy kockás inges kollekció volt. Imádtam! Utoljára pedig felpróbáltam Harryét. Ez is nagyon ütős volt!
-Na,hogy tetszettek a ruhák Mr. és Mrs. Mason?
-Egész jók voltak...
-Csak egész jók? -kérdezték.
-Nem. Nagyon tetszettek. Csalódtam... Jó értelemben. -nevetett.
-Akkor jó! Átmentünk a próbán? -kérdezte udvariasan Liam.
-Persze,hogy át! Most már érzem,hogy biztonságban el tudom engedni a lányomat veletek. De vigyázzatok rá! -utasította őket.
-Akkor most már mehetünk enni? Ebéd? -kérdezte Niall.
-Nem csalódtam benned Niall! -öleltem át.




2012. június 8., péntek

58.rész-Gyereknap

-Szerintem én hazamegyek. -szólaltam meg.
-Neee! -mondták egyszerre.
-De! Már nem bírom itt tovább.
-Miattam?-szólalt meg Louis.
-Mit csináltál vele haver?! -kérdezte Niall.
-Semmit nem csinált. Hagyjad. -mondtam.
-De akkor mi a baj?-kérdezte.
-Egyszerűen csak fáradt vagyok.
-Akkor hazaviszlek.
-Köszi.-mosolyogtam Niallra.
Összeszedtem a cuccaimat és elindultunk a kocsihoz.
-Most komolyan nincs semmi bajod?
-Nincs. -mosolyogtam rá.
-Tényleg, valamit akartál mondani ma, de azt mondtad,hogy most nem akarod elrontani a hangulatot. Az valami nagy baj? Mondd most. -nézett rám vezetés közben.
-Hááááát...Már nem fontos.
-Kérlek. Mondd el mi volt a baj. Ha már nincs.
-De ígérd meg nem akadsz ki.
-Megígérem.
Megálltunk a házunk előtt én pedig félénken belekezdtem a mondandómba.
-Én csak annyit szerettem volna mondani....-kezdtem el.
-Jessica! Téged vártalak egész este! Hol voltál? -jött ki apu a házból.
Remek. Apu is mindig jókor tud időzíteni.
-Csak Bettiéknél voltunk.
-Ja akkor nincs semmi baj. Gyere be hamar! -utasított.
Besétált a házba, mi pedig újra kettesben maradtunk.
-Szóval? -kérdezte.
-Csak annyi,hogy...
-Mondd már!
-Egy pillanatra azt hittem,hogy terhes vagyok, de ne aggódj. Már nincs baj. Már tudom,hogy ez lehetetlen.
-Hála az égnek. Bár örültem volna neki. -mondta.
-Hát én még nem. Túl fiatalok vagyunk szerintem a gyerekvállalásra, úgyhogy én nagyon örülök neki,hogy nem vagyok terhes. -könnyeztem és nevettem egyszerre.
-Jaaaj! Ne sírj. Ez jó hír, nem rossz. Úgyhogy nyugi. -ölelt át.-Akkor ezért voltál feszült az elmúlt pár napban?
-Hát igen, emiatt.

*2 hónap múlva*
-Utolsó nap a suliban. Végre eljött ez a nap is! -sóhajtottunk egy nagyot a többiekkel.
-Figyelem gyerekek! -szólalt meg az igazgató.-A mai napot még bírjátok ki,amit gyereknapnak szervezünk meg. Ha hátra mentek a focipályához,találhattok különböző "játékokat". Érezzétek magatokat jól. 12:30-ig mindenkinek itt kell maradnia.
-Remek! Mit csinálunk mi addig? -nyögött egyet Louis.
-Majd kitalálunk valamit. -mondtam.
-Jessyyy! -futott oda hozzám Laura.
-Mi az? -kérdeztem.
-Mit szólnál ha idehívnám a tánccsoportot és előadnánk a Give your heart a break-es koreográfiát?
-Hmmm. Nem is rossz ötlet. Én benne vagyok. -kacsintottam.
-Jee! Akkor intézkedem. -futott el.
-Milyen aranyos lány. -nézett utána Liam.
-Az bizony. De neked van barátnőd.-nevettem.
-De nem úgy... Miért kell mindent félreértened? -kérdezte.
-Ja semmi csak úgy na...
-Nézzétek! Egy üres pad! -futott oda Harry.
-Ó hála az égnek. -ült le Zayn.
-Héééé! -kiáltottam.
-Na mi a baj édes? -kérdezték.
-Nekem nem maradt hely!
-Akkor ülj az ölembe. -tárta szét karjait Harry.
-Van egy jobb ötletem. -kacsintottam majd rájuk feküdtem.
-Nem azért,hogy bántsalak kedves Jessica, de ez így nekem nem kényelmes.-szólalt meg félénken Liam.
-Képzeld el kedves Liam, hogy nekem se, de mivel nincs más megoldás, ezért ez van. -nevettem.
-Akkor ide engedlek, csak engedj felkelni. -mondta.
Ő felállt én pedig leültem.
-Nézzétek! Menjünk tollasozni. -ugrott fel Harry.
-Héééé! -mondtam.
-Na mi a baj? -nevettek.
-Most ültem le és máris itt hagytok?
-Nem hagyunk itt, gyere te is. -húzott fel Zayn.
-Hát jó...
-Legyünk hármasával. -osztotta ki a csapatot Liam.
-Juhuuu!-kiáltottam.
-Niall, te Jessicával és velem leszel, Harry te Zaynnel és Louisval.
-Jee! Ez így elég jó lesz.-nevettem.
*40 perccel később*
-Miért vagyok ilyen béna? -kérdeztem.
-Nem vagy béna, csak tudatlan. -nevetett Harry.
-Köszi. Én is szeretlek.
-Tudom, engem mindenki szeret. -nevetett.
-Se... -húztam a számat.
-Héééé! -futott felém és fellökött a homokba.
-Naa! Ezt most mért csináltad? -köpködtem ki a homokot a számból.
-Csak poénból. Meg azért,mert azt mondtad,hogy nem szeret mindenki.
-Ja,hogy ezért. Köszike...
-Na gyertek! Szerezzünk valami kaját. -húzott fel a földről Niall.
-Ez egy jó ötlet.-indultunk el.
Odaértünk a szendvicses asztalhoz,de megjelent mögöttem Laura, és a fülembe súgta:
-Én a helyedben abból nem ennék. Láttam amikor csinálták, és pár szendvics a földön is landolt.
-Húú. Kösz,hogy szóltál. Srácok! Eldobni!
-Miéééééért? -kérdezték.
-Mert rossz.
-Jaj nemár.
-Komolyan mondtam.
-Jessica! Gyere! Fellépünk, itt a csapat.
-Jee! -kiáltottam és ott hagytam a srácokat.
Felmentünk a színpadra, az igazgató bejelentett minket,hogy mi következünk. Elindult a zene. "The day i first met you, You told me you'd never fall in love..."
-Woohooooo! -kiáltottak a srácok,mikor végeztünk.
-Arra gondoltunk, hogy mi lenne ha a nyári turnénkra ti jönnétek táncolni? -kérdezte Niall.
-Mi? Turnéra? Ez most komoly? -sikítozott Laura.
-Ahaa! Miért ne? Elég jók vagytok,úgyhogy várunk titeket sok szeretettel. -fejezte be Zayn.
-Juhuuu! Köszönjük szépen. -mosolyogtam.
-Gyerekek! 12:00 van, de hazamehettek már most.  Kit érdekel az a fél óra? -és az igazgató eldobta a menetrendet.
Nevetni kezdtünk. Ez tökéletes utolsó nap volt. A nyár elkezdődött. Ez a mi nyarunk lesz. Érzem,hogy tökéletes lesz.