61.rész- A pakolás

Alvás közben hallottam,ahogy nyitódik a szobaajtóm, de nem volt erőm kinyitni a szememet és megnézni,hogy ki az. Csak annyit vettem észre,hogy közeledik és ad egy puszit a homlokomra,majd mondja,hogy jó éjt. A hangjából ítélve Niall lehetett az,de nem voltam benne biztos. Reggel azt hittem,hogy álmodtam az egészet, aztán észrevettem egy cetlit az íróasztalomon.
"Szia! Remélem,hogy még reggelizés előtt olvasod ezt, ha felébredtél hívj fel és elviszlek kajálni. Niall:)"
De édes. Ezt még biztos este rakhatta ide. Leültem az ágyamra és tárcsázni kezdtem Niall telefonszámát.
-Jó reggelt. -szóltam bele.
-Neked is. -kaptam a választ.
-Szóval hova is megyünk reggelizni?
-Hova szeretnél?
-Nem lehetne az,hogy mondjuk átjössz és együtt csinálunk valami reggelit? -kérdeztem félénken.
-Ezt mért kérdezed ilyen félénken? Persze,hogy lehet. Átjössz te, vagy menjek én?
-Én még sehol se tartok, úgyhogy inkább te gyere, ha nem baj. -válaszoltam.
-10 perc és ott vagyok.-nevetett.
Én felvettem a rózsaszín köntösömet, összekötöttem a hajamat és lesétáltam a nappaliba tv-t nézni, amíg megérkezik Niall. Táncolni kezdtem a Music Channelen játszódó Hot Chelle Rae számra. Ekkor csöngettek. Lekapcsoltam a nagy dobozt az asztalon és kinyitottam az ajtót.
-Jó reggelt újra! -ugrottam Nialler nyakába.
-Szia! -köszönt vissza.
-Mit kérsz reggelire? -kérdeztem.
-Mit kaphatok?
-Ööööö... Van tojás, paradicsom,paprika, lekvár, nutella,szalámik. Mit csináljunk? -kérdeztem.
-Hmmm. Csináljunk szendvicseket. Az megfelel?
-Persze! Akkor kezdjünk neki.-mondtam.
Elővettem a kenyeret, a szalámit, a zöldségeket, a vajat és a még szükséges dolgokat a szendvics készítéshez. Szerintem ketten megoldjuk.Nem olyan durva dolog szendvicseket gyártani,nem? Elkezdtem megkenni a kenyereket, egyet sikeresen leejtettem,mert Niall megijesztett hátulról. Nem is ő lett volna,ha nem ijeszt meg, és nem is én lettem volna,ha nem ijedek meg és ejtem le a kenyeret.
-Hééééé! Ezt miért csináltad? -kérdeztem.
-Mert olyan aranyos vagy ebben a rózsaszín köntösben. -mosolygott.
-Jaaaj te! -löktem el magamtól és mosolyogni kezdtem rá.- Még nem volt időm felöltözni. Túl korán jöttél. -nevettem.
-Te hívtál!
-Tudom. -nevettem.
Negyed óra alatt kész lettek a szendvicsek, aztán felkarikáztam a paprikát és a paradicsomot és kitettem őket egy tányérra. Csináltam jeges teát és letettem Niall elé. Leültem mellé és reggelizni kezdtünk.
-Ízlik? -kérdeztem.
-Igen.Mindig finom szendvicseket tudsz gyártani. -mondta.
-Ez megtisztelő. -húztam ki magam. -Nem azért,hogy magamat fényezzem,de ez tényleg jó lett. -nevettem.
-Ugye? Együtt csináltuk. Azt ne felejtsd el.
-Ez igaz. Máskor is csinálhatnánk ilyen reggelit. Mi a mai programod? -kérdeztem.
-Még nem tudom pontosan. Azt hiszem ma már én is bepakolok a turnéra. Segítesz? -kérdezte.
-Igeeen! -szóltam.
-Akkor öltözz fel és induljunk. -utasított.
-Jó. -indultam fel a szobámba.
Ő követett, én pedig becsuktam előtte az ajtómat.
-Hééé! -mondta.
-Na jó bejöhetsz. De csak ha segítesz mit vegyek fel.
-Bármikor. Bár nekem az is tetszene,ha nem vennél fel semmit.
-Naaa! -dobtam meg egy párnával.
Odasétált a szekrényemhez, még maradt benne pár ruha,mert a többit már bepakoltam.
-Van itt egy farmer rövidnadrág, ez jó lesz. Egy pink topp és a pink papucs. Ez megfelel? -kérdezte.
-Huh! Ha én ilyen gyorsan tudnék mindig ruhát választani reggelente...
-Ha nincs ihleted,hogy mit  vegyél fel,csak hívj engem. -nevetett.
-Megfogadom. Na induljunk.-feleltem.
Lementünk a lépcsőn,bezártam az ajtót és már indultunk is Niallékhoz. 10 perc alatt odaértünk.
-Mivel kezdjük? -kérdeztem.
-Válogassuk ki a pólókat. Aztán a gatyák, alsók, pulcsi is legyen benne. Rendbe rakod? -kérdezte.
-Aha. Megoldom.
-Jó. Addig én keresek cipőket.
Pakolás közben találtam egy plüss mackót is.
-Hú! Jó,hogy megtaláltad! Azt is beraknád kérlek?
-Igen, de ez mi?
-Ez a kabalám. Minden koncerten nálam van.-mosolygott.
-De cuki.
-Ugye? -nevetett újra.
Niallnak annyi cucca van. Rosszabb,mint én. Na jó, azért annyira nem. Alig tudtuk bezárni a bőröndöt. Megint rá kellett ülnöm. Miért mindig engem ültet rá? Ennyire nehéz lennék? Bár nem érdekel,de akkor is. Ez a napom a pakolással telt el. Nagyon elrepült az idő. Bár lehet csak azért,mert későn ébredtem? Bármi megtörténhet még. Igen, ez az a mondat, amit utálok."Bármi megtörténhet". Sose szerettem ezt hallani, de néha én is mondogattam. Este Niall még hazafurikázott, akartam,hogy nálunk aludhasson,de anyuék nem akarták, azzal a mondattal,hogy "úgyis vele leszel 2 hónapig,nem lesz az elég?" Igazuk van, de na...