Köszönöm!

Sziasztok! 

Eddig nem írtam semmit hozzátok,csak twitteren és facebookon köszöntem meg mindazt,amivel segítettétek az írást. Köszönöm,hogy olvastátok mind a 77 részt. Köszi mindent,köszi a lájkokat,a dislájkokat,a kritikát,a dicsérő szavakat,az ötleteket,a díjakat és mindent,amit Tőletek kaptam ebben a pár hónapban!:) Sajnálom,hogy be kellett fejeznem a blogot, de egyszerűen nincs időm írni a suli miatt.Már ötleteim se voltak mostanában, gondoltam ez lesz a legegyszerűbb. Talán ha úgy alakul, akkor újra folytatni kezdem Jessica és Niall történetét. Örülök,hogy ennyi embernek tetszett. Hihetetlenül sokan olvastátok (és remélem még fogjátok is) !:) Soha nem gondoltam volna,hogy ennyi ember fogja látogatni az oldalam. Először csak magamnak írtam, aztán rátaláltok, olvasni kezdtétek,tovább adtátok a barátaitoknak és most itt tartok. És aminek nagyon örülök,hogy olyanok is olvasták ezt a több részes kis történetet,akikről nem is gondoltam volna,és iszonyatosan jól esik!!!:) Még egyszer mindent köszönök Nektek!:) 

77.rész-Álmodom?

-Jessica! Gyere le!-hallottam anyu hangját a nappaliból.
Hirtelen a régi szobámban találtam magam. Ijedten kinéztem az ablakon,ahol Kanadát láttam. Most mi van?! Lesétáltam a lépcsőn.
-Jessica fontos üzenetem van számodra. Most kaptam egy állást Londonba! Odaköltözünk.
Odaköltözünk? Kanadában vagyunk? Akkor én mért éreztem úgy,hogy már Londonban lakunk és ott van egy csodás életem egy Niall Horan nevezetű emberkével, aki egy énekes.
-Londonba költözünk? Úristen! De jó! Mikor indulunk?-kérdeztem anyutól,nehogy észrevegyen rajtam valami furát.
-Pár nap múlva. Úgyhogy kezdhetsz pakolni.
Hihetetlen az,hogy az egészet csak álmodtam. De hogy került a képbe Niall Horan? És Eleanor,Danielle, a One Direction? Hisz sose hallottam még róluk. Az egyetlen akit ismerek az Tony és Puskás Peti,aki koncertet tartott,ha jól emlékszem. Na mindegy. Felejtsük el az álmom. Tiszta hülyeség...
*Pár nap múlva*
Végre elindultunk. Annyira izgulok! Mi lesz velem Londonba? Igaz,hogy hiányozni fognak a barátaim,de jó lesz a változás.
*Pár óra múlva*
Ez a lakás olyan,mint... Nem az nem lehet! -beszéltem magamban. Az lehetetlen, de ez a konyha, a szobám,a nappali és a fürdő is ugyanaz! Akkor én most jövőbe látok? Az hülyeség. Engem diliházba kéne zárni. Nem fogok erre gondolni többet. Ez csak egy ház... Inkább elmegyek és körülnézek a városban.
-Elmentem nézelődni! Majd jövök. -szóltam anyuéknak.
-Máris elmész? Még ki se pakoltál. -mondta anyu.
-Majd holnap kipakolok.-csuktam be az  ajtót.
Elindultam szétnézni az utcákon,a városban. Bár nem jutottam sokáig,nehogy valahol eltévedjek és ne jussak  vissza a lakáshoz. Az buli lenne,de nem tettem. Bementem egy boltba hátha találok valami könnyű kaját,amit össze tudok dobni vacsira. Beledobtam pár cuccot a kosárba,kifizettem majd elindultam hazafele. Ahogy kiléptem az ajtón,nekem jött valaki.Nem érdekelt az,hogy ki volt és mért csak ennyit tudtam ki nyögni:
-Nem! Ez lehetetlen. Ezt is csak álmodom.
-Ne haragudj. Nem figyeltem...-segített fel egy kék szemű srác.
-Semmi baj.
-Hé várj! Én téged ismerlek...-szólított meg újra.
-Ööö igen?
-Jessicának hívnak? -kérdezte.
-Igen.-feleltem félénken.
-Várj! Te meg Niall?
-Igen. Azt ne mond,hogy nem ismersz. A One Directionnek a tagja vagyok.
-Nem ismertelek, de...
-De?
-Volt egy fura álmom... Ami elég ciki,mert benne voltál,de úgy,hogy nem ismerlek.
-Igen?
-Várj és te honnan ismersz engem?!-kérdeztem.
-Nekem is benne voltál az álmomba... És az az igazság,hogy együtt jártunk.
-Nemár! Ki szórakozik velünk? Az enyémbe is ez volt. Sőt. Ugyanígy történt,ahogy megismertelek most. Kanadából jöttem Londonba, a boltba futottunk össze.
-Elmeséled az egészet?
-Biztos érdekel?
-Még  szép.

-Hááát, szóval a boltban találkoztunk,te elvittél egy városnézésre,összejöttünk, egy suliba jártunk 6-an,mert bemutattál a többi tagnak. Aztán turnézni mentetek,és megkértetek,hogy legyünk mi a háttértáncosaitok, de én eltörtem a lábam,úgyhogy haza kellett jönnöm, Eleanor hazajött velem, de újra összetalálkoztam az ex pasimmal,aki bajban volt, és jött 2 bűnöző a házunkba,hogy fizessen Tony nekik,vagy nekem esik bajom. Te küldtél értünk 1 John nevezetű testőrt, aztán elutaztunk hozzátok Spanyolországba,hogy újra együtt legyünk, ott Liam bejelentette,hogy megkérte Danielle kezét és esküvőjük lesz.Aztán elvittél Magyarországra egy kézilabda meccsre,ahol találkoztam a kedvenc sportolóimmal. Nagyjából ennyi.
-Huh!
-Bolond vagyok?-kérdeztem.
-Dehogyis! Csak fura,mert nekem is volt ilyen álmom. Innen tudtam  a nevedet is... És nem mindenre emlékeztem,de valósnak tűnt. És tádám! Itt vagy. Ez egy jel lehet?-kérdezte.
-Nem tudom. De elég fura...
-Mi lenne ha teljesülne ez az álom...? -nézett rám szép kék szemeivel.
-Úgy érted mi ketten..?
-Úgy..Szóval holnap elvihetlek egy városnézésre Jess?
-Jess?
-Szólíthatlak így nem? Az álmomba mindig így hívtalak...
-Ööö persze.-nevettem.
-Akkor most haza is kísérhetlek?
-Ha szeretnél...-mosolyogtam rá.
Mindent elmeséltem Niallnak az álomról, kiderült,hogy ő is ugyanezt álmodta,ugyanakkor amikor én. Ez véletlen? Vagy a sors? Igen,megtanultam,ha valakire sokat gondolunk,az megérzi és ő is rád gondolhat. Ez beteljesült. De,hogy ilyen hamar? Ki gondolta volna? A kis beszélgetésünk után megtörtént a városnézés, a kapcsolat, a suli, a turné és minden ami ebben a kis "álomban" volt...  BELIEVE