62.rész- Az utazás

Mivel Niall nem aludhatott nálunk, elköszöntem tőle és besétáltam a konyhába.
-Hmmm. Alig ettem ma valamit. Mi a kaja? -kérdeztem.
-Főztem borsófőzeléket, megfelel? -kérdezte anyu.
-Persze! Köszi.
Elővettem egy tányért és szedtem bele kaját. Anyu borsófőzeléke visz mindent. Isteni. Lassan elfalatoztam,aztán felmentem a szobámba, aztán egyenesen a fürdőszobába és lezuhanyoztam és megmostam a hajam is. Holnap délután indulunk. Annyira várom, de félek is. Megszárítottam a hajamat és még felhívtam a csapatot,hogy biztos,hogy jönnek-e. Hatalmas igennel válaszoltak,holnap mindennek simán kell mennie. A telefonbeszélgetések után rögtön elnyomott az álom. Délelőtt 10 órakor ébredtem fel a telefonom csörgésére. Felkaptam a rózsaszín köntösömet és lesétáltam a konyhába,ahol anyu már a reggelivel várt, apu pedig az aznapi újságot olvasta.
-Jó reggelt! -köszöntem.
-Szia! Izgulsz már? -kérdezték.
-Igen nagyon! Félek a repüléstől... Meg ettől az egésztől.
-Nem kell félni. Minden jól fog alakulni.
-Meg 2 hónap múlva jövök csak vissza. Hiányozni fogtok. -mondtam.
-Te is nekünk! De úgyis visszajössz egyszer! -nevettek.
-Jól van hagyjuk ezt a nagyon érzelgős részét a búcsúnak. -nevettem én is.-Amúgy finom a reggeli. Köszi.
-Bármikor. -szólt anyu.
-Most visszamegyek a szobámba, még átnézem,hogy mindent beraktam-e. Aztán nem sokára jönnek a srácok és elvisszük a cuccaim is.-mosolyogtam.
-Oké! -válaszoltak.
Felballagtam a lépcsőn és megnéztem a ruháimat,hogy mi hiányozhat. Úgy láttam,hogy semmit se hagyok otthon, mindent betettem. Tárcsázni kezdtem Niallt a telefonomon.
-Szia! -szóltam bele a kagylóba.
-Szia édes! Ugye nem akarod lemondani az egészet? -ijedt meg.
-Nem,dehogy! Csak azért hívlak,hogy mikor jöttök?
-Már kész is vagy? -kérdezte.
-Öö nagyjából. Még fel kell öltöznöm.
-Húh. Gyors vagy. Akkor 1 óra múlva nálad,úgy jó?
-Aha.Várlak.-tettem le a telefont.
Felvettem a kikészített ruhámat, ami egy rövid farmernadrágból állt és egy pink ananászos topból. Felvettem a hozzá illő szandálomat, aztán megcsináltam a hajamat egy copfba. Olyan hamar eltelt az idő,hogy már csöngettek is. Ott állt az 5 srác az ajtómba.
-Hellooooo! -szóltak.
-Heeey! -ugrottam a nyakukba.
-Levihetjük a bőröndjeidet?
-Megköszönném.-mosolyogtam Liamre.
-Akkor gyerünk! Zayn te viszed azt a kéket, Harry tiéd a lila, Liam vidd a zöldet, Louis te pedig vidd a rózsaszínt.-utasított mindenkit Niall
-És te mit fogsz levinni Niall?! -kérdezte Louis.
-Én? Őt! -mutatott rám és felkapott.
-Héééé! Tegyél le! -mondtam.
-Nem teszlek.Le kell,hogy vigyelek a lépcsőn.
-De nem bírsz el. Lefogunk esni.
-Nem fogunk. Elbírlak, nem vagy nehéz. -mosolygott.
-Na nézzétek a szerelmes párt... Mi itt cipekedünk,ők meg itt falják egymást. -nevetett Harry.
-Hallottam! -ordítottam fel az előszobából.
-Vedd úgy,hogy nem mondtam semmit! -kiáltott le Harry.
Én elbúcsúztam a szüleimtől és aztán indultunk a srácok lakására, ahonnan indulni fog a kocsi a reptérre.
-Akkor az első cél Olaszország? -kérdeztem.
-Igen. -mosolyogtak.
Eközben megérkezett még Barbi és a tánccsapat is. Nem sokkal később betoppant Danielle és Eleanor is. Mindenkit üdvözöltem, aztán segítettem bepakolni a bőröndöket a nagy autóba. Mindenki beült a három autóba,ami elvitt minket a reptérre, elővettük a jegyünket, leadtuk a csomagokat. Vettem egy nagy levegőt, átöleltem Niallt és csak arra tudtam gondolni,hogy minden jól fog sikerülni és ez lesz életem egyik legjobb nyara. Felszálltunk a magángépre, ami egyenesen Olaszországba repített minket. Leültem Niall és Harry közé .
-Ugye most nem fogsz meztelenül utazni,ahogy szoktál? -kérdeztem komolyan Harryt.
-Nem. De csak miattad.-nevetett.
-Hála az égnek! Köszönöm.-nevettem vele.
A gép felszállt, nem is értem,hogy miért féltem ennyire,hiszen már repültem,amikor Londonba költöztünk. Biztos nagyon unalmas volt az út,mert elaludtam. Arra keltem,hogy nagyon nevetnek a többiek. Kinyitottam a szememet,de a repülőn nagy csönd volt,mindenki aludt,vagy olvasott, vagy épp zenét hallgatott. Tuti,hogy álmodtam ezt az egész nevetgélős dolgot. Előkaptam a laptopom és felnéztem twitterre.
-Niall! -ütöttem meg a gépen lévő párnával.
-Mi az?
-Látod ezt? -mutattam a képernyőre.
-Jaa! Ööö izé... Zayn akarta!-mutatott a srácra.
-Mi van?! Haver ne fogd rám, mindenki tudja,hogy Louis akarta.-nevetett.
-Ez nem vicces.
-De olyan aranyosan aludtál... És gondoltam miért ne örökíthetnénk meg? -nézett rám Louis.
-De Louis! Miért kellett felrakni a netre?
-Mert aranyos kép?
-De...
-Nincs de, szerintem jobb,ha nem is veszekszel velük emiatt. Velem már ezerszer történt ilyen. Meg kell szoknod,hogy ez az 5 srác ilyen. -mosolygott Eleanor.
-Hát muszáj leszek...-nevettem.
Kb. fél óra múlva leszállt a gépünk.
-Hú már ilyen sok idő óta utaztunk? Fel se tűnt. -szólalt meg Liam.
-Pedig de. -válaszoltuk.
Leszálltunk a gépről, ahol rajongók vettek körül minket.
-Remek! Már az első nap ilyen. Milyen lesz a többi? -kérdeztem.
Danielle megfogta a kezemet, és a fülembe mondta:
-Muszáj lesz megszoknod. Addig örülj, amíg nem keltik a halálhíred.-nevetett.
-Húú...
A 3 kocsi mindannyiunkat, mármint az 5 srácot, Daniellet, Eleanort, Barbit, a táncosokat és engem a szállodába furikázott.
-Külön emeletet kaptunk? -kérdezte Barbi.
-Aha. Ugye milyen jó? -ölelte át Zayn.
Elfoglaltuk a szobáinkat, és gondoltuk,hogy lefekszünk aludni is,mert későre járt és még fáradtak is vagyunk. Holnap pedig városnézés. Lezuhanyoztam a saját lakosztályomban, aztán befeküdtem az ágyamba. Hihetetlenül puha volt. Pár perc múlva az ajtónak a nyikorgását és egy fényt láttam.
-Alszol? -kérdezte a hang.
-Igen.Szerinted? -kérdeztem.
-Csak arra gondoltam,hogy mi lenne ha...-láttam Niall huncut mosolyát.
-Nem. Ma nem. -mosolyogtam.
-Jó...-szomorodott el.-Attól még itt maradhatok?-kérdezte.
-Hááááát...-húztam a számat.
-Hoztam epret és csokit is.
-Maradhatsz! -ugrottam fel.
-Tudtam én,hogy mivel kell elcsábítani téged.
-Héé! Tudod a gyenge pontjaimat. -nevettem.