71.rész- Éhen halok

-Éhen halok! -fogta meg a hasát Niall.

-Most,hogy mondod én is. 

-Én is. -szólalt meg Eleanor.

-És én is. -szólalt meg Liam.

-Szerintem mindenki éhes. Egyezünk meg abban. -nevettem.

-Mit együnk? -kérdezte Harry.

-Hááát... Szerintem kaját. -nevettem.

-Látom vicces kedvedben vagy kedves Jessica Mason.-nézett rám.

-Igen! Csakis azért vagyok itt,hogy téged idegesítselek.

-Igen?

-Nem,csak viccelek.

-Inkább rendeljünk valami kaját... Ne fárassz le. -nevetett.

-De mit? 

-Ne azon gondolkodjatok,hogy mit, hanem rendeljünk mááár! Tudjátok,hogy ha éhes vagyok,akkor milyen vagyok...-mondta Niall.

-Halljátok? Tárcsázzatok és az első kaját,ami az étlapon van rendeld meg és hozzák ki gyorsan. Nem hallod?! -utasított minket Liam. 

-Jól van na.

-Halo? -szólt bele a telefonba az étterem egyik pincére.

-Jó estét. Én Harry Styles vagyok és...

-Az a Harry Styles?

-Igen az.

-Úristen! Legnagyobb rajongód vagyok!-sikított a lány.

-Elnézést,de ez a rendelés élet-halálra megy. Úgyhogy ne most kérlek.

-Ó,bocsánat. Mondd. 

-Mindenből 9 darab lesz,jó?

-Persze,már írom is.

-Előételnek hagymaleves, borsóleves és lehet egy kis hús leves is. Főételnek sült krumpli,ami legyen jó ropogós, rántott hús,ha lehet csirkemell,egy kis kínai mézes csirke, hozzá rizs. Desszertnek pedig hááát...legyen tiramisu,gesztenye püré,csokis muffin és somlói galuska.

-Wohoo! Fél óra múlva a szállodában van. Még egy kérdésem lehetne? -kérdezte a pincér.

-Aha

-Ha én viszem ki,kaphatok egy közös képet veletek? 

-Persze! Csak hozd! -nevetett Harry.

-Juhuuu! Ott leszek. Helloo.

-Ööö Harry. Ezt hány hétre rendelted? -kérdeztem.

-Jessica! Mi van veled? Mindig is ennyi mindent rendelünk. Ebből tök sok minden csak Niallé. 

*5 perc múlva*

-Hol van már az a lány? Ha nem hozza ki időbe a kajámat,nem kap közös képet! -duzzogott Niall.

-Édesem, még csak 5 perce rendeltük. Azt mondta fél óra,amíg megcsinálnak mindent.

-Ja.. Örökké tart.

*25 perc múlva*

Csöngettek.

-Majd én kinyitom! -szólt Liam.

-Menj innen,majd én! -lökte el Niall.

-Haver...

-IMÁDLAK! -ölelte át Niall a futárt. 

-Hé! Még féltékeny leszek.-nevettem.

-Köszönjük,hogy kihoztad a kaját. -mondták a srácok,majd lefotózták magukat a lánnyal.

-Ez a kaja isteni!-tömte be a szájába a kaját Nialler.

-Hé! Azért hagyj nekünk is!-ült le mellé Zayn.

-Jól van már DJ Malik... -túrt bele Zayn hajába az imádott pasim.

-Mi a francot csinálsz?! A hajam. Most tiszta mézes csirkés lett. Fúj! Hagyj békén! -futott át a fürdőbe Zayn.

-Mit csináltál? -kérdeztük egyszerre.

-Éhes voltam na. Tudjátok,hogy ilyeneket teszek,ha éhes vagyok és nem hagynak enni.

-De te meg tudod,hogy milyen ha a hajáról van szó.

-Jól van na... Bocs.

-Kérj tőle bocsánatot. -szólt Danielle.

*Fél óra múlva*

-Ez a kaja isteni. Túl jókat rendeltél Harold. 

-Tudom. Mindig jókat rendelek.

Zayn visszajött, a haja csodásan nézett ki.

-Bocs haver.-szólt neki Niall.

-Nincs bocsánat! Tudod,hogy a hajam a legfontosabb. És te összekented. De mivel volt egy hatalmas kád és egy hatalmas tükör, és a jó öreg hajzselém, ezért még élveztem is az új hajcsinálást. 

-Akkor meg? 

-Jó,akkor meg van bocsájtva. De ne legyen még egy ilyen! -nevetett.

-Értettem főnök! -állt fel az asztaltól a szőke srác és katonáskodott.

*3 perc múlva*

-Éhes vagyok.-szólt a szőke srác.

-Nemár Niall! Előbb ettünk.

-De éhes vagyok.

-Te faltad fel szinte az összes kaját. 

-De akkor is.

-Maradt még egy kicsi az enyémből,ha nem vagy finnyás megeheted. -mosolyogtam rá.

-Életmentő vagy. -mondta.

-Tudom.-nevettem.

70.rész- Koszorúslány leszek?

Egész éjjel nem aludtam, csak ültem a kanapén, majd hirtelen megszólalt a telefonom.
*Louis*
-Hála az égnek! Mondd,hogy mindjárt ideér John!
-Igen! 10 perc és ott van. Mielőtt ajtót nyitnál kérdezd meg,hogy ki az.
-Gondolom John-t fog mondani.
-Ööö ja. -szólt furán Lou.
-Kösz Lou. Szeretlek.
-Én is szeretlek Eleanor.
-Szerinted megoldható lenne,hogy eltűnjünk Londonból? Mármint,hogy visszamenjünk hozzátok? Jessica már amúgy is vissza akart menni,már a lába is jobban van, az orvos is megmondta amikor itt volt.
-Majd megbeszéljük reggel,jó?
-Jó. Szólhatok róla Jessnek?
-Persze.
-Akkor majd reggel hívlak. Leteszem, mindjárt jön John és addig főzök egy teát.
-Vigyázz magadra. Jó éjt.-hallottam Louis szavait.
Odatettem a teát főzni,aztán meghallottam a kopogást.
-Ki az? -szóltam ki az ajtón,ahogy Lou utasított.
-John Gibson, a testőr.
Kinyitottam az ajtót, bemutatkoztam,majd oda adtam neki a teát,amit főztem.
-Szóval ez,hogy is működik? Voltam már testőrrel,hisz Louis Tomlinson a pasim, de önnek mit kell tenni "ilyenkor"? -kérdeztem.
-Semmit. Vigyázok magukra, folyton a közelükbe leszek és én nyitom ki az ajtót.-nevetett.
-Ó már értem.
-Jó reggelt Eleanor!-gurult ki Jess a szobából.-Ő ki?
-Jó reggelt. Ő John Gibson. Éjjel volt 2 látogatónk... És felhívtam Louist,aki hívott hozzánk egy testőrt. Arra gondoltam,hogy mi lenne,ha visszamennénk a srácokhoz? Jól vagy már annyira?
-Persze. Ennyire súlyos az ügy?
-Tony miatt van minden...
-Mi van?!
-Az ő "barátai" miatt van minden. Ők voltak itt este és szép szóval megfenyegettek.
-És most el kell tűnnünk?
-Hát öö... Figyu ki is fizetheted a tartozást.
-Nem akarom,de azt se,hogy bántsák Tonyt.
-Most is őt véded.
-Nem védem őt Eleanor. Csak mégis a volt pasim és féltem.
-Ő dolga. Minek vett drogot, vagy akármit is vett,amit nem fizetett ki?
-Jó,de akkor is.
-Jess! Ugye nem akarod emiatt elveszíteni Niallt?
-Nem.
-Akkor pakoljunk!
-De..
-Jessica!
-Jól van... John segítenél?-kérdezte Jess az új "barátunkat".
-Persze! Alig értem ide,máris indulunk? Szerzek 3 jegyet Spanyolországba.
-Már Spanyolba vannak a srácok?-kérdeztem.
-Aha! Szép hely.
Pár óra alatt összepakoltunk,majd a reptér felé vettük az irányt. Megálltunk egy kis boltnál is,ahol vettünk valami reggelit. Felszálltunk a Londonból induló gépre és vártuk,hogy Spanyolországba érjünk.

*Jessica szemszöge*
Alig várom,hogy újra láthassam Niallt. Meg persze a további 4 bátyámat. Bár kicsit fáj a lábam, remélem hamar lekerül róla a gipsz. Se járni,se semmit nem tudok csinálni. És félek. Igaz,nem voltam ott a "támadásnál", de ahogy Eleanor elmesélte azt a két csávót,elég ijesztőnek tűnnek. Mi van,ha megtámadnak Tony miatt? Mit tennének velem? Már évek óta nem beszéltem Tony-val, bezzeg ha pénz kell,akkor meg tud keresni. Ja és persze,ilyenkor én kerülök a legnagyobb bajba miatta.Mindegy. Most a felépülésemre kell koncentrálnom és nem arra,hogy mi lesz ha nem adja meg Tony a pénzt. Pár óra múlva találkozom a barátaimmal,akik már nagyon hiányoznak. Ééééés kíváncsi vagyok,hogy mit akar Liam mondani. Mielőtt elindultunk, kaptam tőle egy sms-t. "Kimegyünk elétek a reptérre, van egy meglepetésem Danielle-lel.:)" Vajon mi lehet az? Sejtek valamit,de semmi biztosat nem tudok még. De nem csak én, Eleanor se. Akkor csak nem maradtam le semmiről. A sok fura gondolataim után elaludtam a gépen. Már csak a leszálláskor ébredtem fel,amikor Eleanor felébresztett. A gépünk leszállt,majd "letoltak" a gépről,egyenesen a srácokhoz,akik napszemüvegben voltak és melegítőben. Akárcsak én. Elmentünk a szállodába, majd hozzá szóltam Liamhez:
-Na mi az a fontos dolog,amit elakartál mondani Danielle-lel kapcsolatban?
-Hé srácok! Mindenki figyeljen ide. Az van,hogy öööö.-kezdte.
-Nyögd már ki Liam!-szóltam rá.
-Megkértem Danielle kezét.
-Hogy mi van?-kérdeztük egyszerre riadtan.
Aztán észbe kaptam és mosolyogva mondtam:
-Gratulálok! Ugye lehetek a koszorúslány?
-Persze!
-Komolyan? Juhuu! De még előbb meggyógyulhatok ugye? -kérdeztem nevetve.
-Hahah! -nevettek.-Még szép!
-Juhuuuu! Koszorúslány leszek.-mosolyogtam,mint egy őrült...

69.rész- Zűrzavar

-Begurulok a vendégszobába és lefekszem. -mondtam.

-Ja jó! Nem sokára én is megyek. -szólt utánam Eleanor és a telefonjához nyúlt.

Nagy nehezen lefeküdtem és elővettem a laptopomat. Felléptem twitterre,mert már napok óta nem jártam ott. Visszakövettem pár embert, majd írtam: "Borzalmas napon vagyok túl." Kaptam pár választ rá,alig fél másodperc alatt. Az egyik kedves lánynak válaszoltam is,akit kiszúrtam a "tömegből". "Mi a baj? Hiányzik Niall?" -írta. Erre kedvesen válaszoltam neki egy "Igen"-t. Kikapcsoltam a laptopot,majd lehunytam szememet és elaludtam. 

*Eleanor szemszöge*

Miután Jessica bement a szobába, én rögtön felhívtam Niallt. 

-Halo?-szólt bele.

-Ne haragudj Jessyre kérlek. Fáradt, felidegesítette őt Tony. Bár ezt megérthetnéd...-mondtam.

-Jó oké. Igazad van. De mért nem tudta megadni a számát, és mért a srácot védi? 

-Nem védi őt Niall! Csak nem akar balhét. Se magának,se neked. Hisz bármit csinálsz, másnap már a neten és az újságokban vagy. 

-Ez igaz.

-Akkor?! 

-Jó, felhívom Jesst.

-Ne! Már alszik. Majd holnap kérj tőle bocsánatot. 

-Két dologért is kell bocsánatot kérnem...

-Kettőért? Mit csináltál?

-Öööh... Megvannak a kapcsolataim, és megkerestem Tony telefonszámát. 

-Felhívtad? -kérdeztem ijedten.

-Igen. 

-És? Mondd már mi volt. Ne kelljen minden mondatot úgy kihúzni belőled.

-Ezt igazából el se kellett volna mondanom neked Eleanor. Alig ismerlek.

-Alig ismersz Niall? Ne szórakozz velem. Mondd tovább.

-Na jó... 

-Szóval?

-Csak felhívtam,hogy én vagyok Niall Horan, Jessica barátja.És Jess elmesélte,hogy mit akar tőle, és,hogy igazából csak ennyi volt. 

-Te is tudsz magyarázni...

-De komoly csak ennyi volt. Meg kicsit leordítottam a fejét...-hallottam halkuló hangját.

-Mit mondtál neki?

-Csak,hogy szálljon le Jessről, és nem kap pénzt, de elmondta,hogy mire kell neki.

-És mire kell?

-Belekeveredett valami zűrös ügybe.

-Nem tudja megoldani? Mért kereste fel pont most Jessicát? Ha belekeveredett valamibe,akkor az tuti,hogy nem most kezdődött. 

-Azt nem tudom. 

-Hé várj egy kicsit. Majd visszahívlak. Valaki csöngetett.

-Este 9kor? 

-Hát látod.

-Jó.

Odasétáltam az ajtóhoz,majd kinyitottam.

-Ó helo szivi. -jött be az ajtón egy óriási ember,tetkókkal és piercinggel. 

-Ki maga? És hogy képzeli azt,hogy maga csak úgy besétál ide?

-Jaj ne haragudj édes! Be se mutatkoztam,milyen bunkó vagyok.-nevetett.- Jason Mcford vagyok. 

-Mért jött? 

-Láttam,hogy a kis Tony barátod...-szakítottam félbe.

-Nem a barátom. Nem is ismerem.

-Az mindegy. Szóval a kis Tony barátod vagy akárki is neked, ide telefonált ma. Lenyomoztam a címet és mit ne mondjak nagyon szép ház. Lehet,hogy még visszanézek ha nem lesztek itthon. 

-Menjen innen! -kiáltottam rá! 

-Eleanor valami baj van? -hallottam Jess hangját a vendégszobából.

-Semmi Jess! Maradj a szobában!-utasítottam.

-Á! Szóval van itt más is. Akkor békén hagylak és már itt se vagyok. De azért megmondhatnád a kis barátnődnek,vagy ha neki nem is,akkor Tonynak,hogy kerestem és már csak pár napja maradt. Ja meg azt is  add át neki,hogy ha nem adja meg a pénzt, a volt barátnőjének is baja eshet. Tudom,hogy szereti...-nevetett.

-Gyere már Jason! -jött be az ajtón még egy férfi.

-Megyek már!

-Ó be se mutatkoztam baby. Én Lesly Griffin vagyok. Egy szóval Jason bűntársa. Azt említette már Jason,hogy ha szólsz erről valakinek a "barátaidon" kívül, mondjuk a rendőrségnek,hogy itt jártunk,akkor nagy baj lesz?
-Nem...
-Na akkor most én mondom. Csáó! -mosolyogtak rám.
Ahogy kitették a lábukat a küszöbön én rögtön bezárkóztam, remegtem,majd tárcsázni kezdtem Louist.
-Szia Eleanor! Mizu?
-Lou! Segíts! Küldj ide valakit,aki megtud védeni minket. Most! -utasítottam és sírtam.
-Mi a baj? Mi történt?
-Niall nem mesélte a Tony nevű srácot,aki pénzt kért Jesstől,mert bajban van?
-Nem.
-Na annak a nem túl jó barátai látogattak meg az előbb.
-Tettek veled valamit?
-Nem,de nagyon félek. Azt mondták,hogy ha  Tony nem adja meg a pénzt,akkor mi is megsérülünk.
-Honnan tudta,hogy ti kik vagytok?
-Lenyomozták Tony telefonját,hogy kivel beszélt utoljára. Így találtak ránk.
-Remek! Mindjárt küldök valami testőrt, vagy nem tudom.
-Siess Lou! Nagyon félek.
-Jessica?
-Jess alszik. Semmit nem tud erről.
-Akkor most feküdj le te is.
-De mi van ha visszajönnek?
-Nem fognak. Nyugodj meg.
-Mi van ha mégis?
-El! Nyugi! Pár óra múlva megérkezik a testőr, jó? John-nak hívják, magas, öltönyben lesz. Csak,nehogy azt hidd,hogy valaki más. De most feküdj le aludni. Ha leszállt a gépe,akkor hívlak,jó?
-Nem fogok tudni aludni. Itt megvárom.
-Ahogy akarod. Beszéljünk egész éjjel? Szeretnéd?
-Dehogy. Nyugodtan menj a dolgodra. Megleszek. Csak nem dilizek be Lou...
-Hát én megkérdeztem.
Leültem a kanapéra és remegve vártam a "testőrt". 

68.rész-Tony?

Este 7 órakor csöngetésre riadtunk fel. Eleanor odasétált az ajtóhoz,ahol egy futár állt egy hatalmas csokorral. Eleanor aláírt egy papírt majd becsukta az ajtót.
-Azt hiszem ezt neked hozták. -nyújtotta oda a csokrot.
-Biztosan Niall küldte. De aranyos.-mosolyodtam el.
-Nem akarok ünneprontó lenni,de ezt nem Niall küldte.
-Mi? Akkor mégis ki?
-Van hozzá egy kis kártya. -mondta Eleanor.
"Hallottam mi történt veled. Remélem hamar meggyógyulsz! Tony x"
-Tony? Nemár.
-Ő ki? -kérdezte.
-Gimi első évében jártunk,de megbántott. Sőt, átvert. Csak a volt barátnőjét akarta féltékennyé tenni velem,de persze ezt mind tagadta.
-Ó már értem. És mért pont most keresett fel?
-Tuti,hogy akar valamit.
-És mégis mit?
-Azt csakis ő tudhatja. Én nem megyek bele semmiféle játékba.
Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom.
-Halo? -szóltam bele.
-Szia baby. Mizu veled mostanában? -hallottam Tony hangját a kagyló másik oldaláról.
-Ne hívj baby-nek. Mi kéne?
-Gondolom most már megkaptad a csokrot, amit küldtem.
-Igen,megérkezett.
-És tetszett?
-Nem.
-Na ne legyél már ilyen bunkó Jessica. Tudom,hogy még mindig szeretsz.
-Te, a szeretés és én 3 különböző dolog. Tudod jól.
-De én még mindig szeretlek.
-Aha persze. Azért dobtál 4 éve a gimiben ugye? Csak kihasználtál te szemét.
-Ez nem igaz Jess. Én szeretlek.
-Általában akkor szoktál felkeresni, ha kéne valami. Most mi kéne?
-Háááát...-kezdett bele Tony.
-Kaja, új csaj,akivel féltékennyé tehetsz mást, vagy esetleg más?
-Pénz kéne...
-Pénz? Azt hiszed nekem van?! -kérdeztem ordítva.-Ha lenne is,akkor se rád költeném!
-De Jess. Tudom,hogy van pénzed. Ott van a pénzes bandácskád,akikkel mindig együtt lógsz. Nagyon híresek mostanában. Még a nagyim is őket hallgatja.. Úgyhogy nekik van pénzük. Kérj tőlük,majd visszaadom.
Itt rácsaptam a telefont.
-Ez nem normális.-mondtam idegesen.
-Mi az? Nagyon feldúlt lettél,amikor beszéltél vele.
-Pénzt akar.
-Pénzt? Mégis minek?
-Nem érdekel. Biztos bajban van. Oldja meg. Ott a drágaságos kis barátnője Isabella. Kérjen kölcsön tőle.
-Igazad van.
-Megtennéd,hogy azt a csokrot kidobod a kukában?-kérdeztem Eleanort.
-Persze.
-Köszi El. -mosolyogtam rá.
-Rendelünk valami kaját? Most nincs kedvem főzőcskézni.
-Aha persze. Mit rendeljünk?-kérdeztem.
-Pizza jó?
-Igeen!-ordítottam mint egy kisgyerek.
Megrendeltük a pizzát,amit 20 perc alatt kihoztak. Megettük egy kis kólás-narancslével,aztán megint csörgött a telefonom.
*Rejtett szám*
-Nem gondoltad meg magad?-hallottam Tony hangját.
-Nem! Hagyj békén! -csaptam rá a telefont.
2 perc múlva megint egy Rejtett szám telefonált. Már reflexből így vettem fel a telefont:
-Hagyj békén!! Nem adok se neked,se másnak pénzt. Tűnj el az életemből!
-Jess! Jól vagy?-itt már nem Tony hangját, hanem Niallt hallottam a másik oldalról.
-Á Niall.. Szia!-köszöntem neki.
-Valami baj van?
-Nincs...
-Akkor mért így vetted fel a telefont? Mért nem úgy,mint egy normális ember?
-Felkeresett egy régi "barátom".
-És pénzt akart?
-Igen. Meg,hogy szerezzek tőletek,mert híresek vagytok... Stb. Már tiszta röhej,amit csinál.
-Add meg  a számát!-utasított Niall.
-Nem.
-Jessica! Megkértelek valamire!
-Niall,ez nem ilyen egyszerű.
-Csak add meg a számát. Beszélgetni szeretnék vele.
-És mégis miről? Mert tudom,hogy nem egy romantikus vacsorára akarod elvinni...
-Nem mindegy? Add meg a számát.
-Nem fogom.
-Védeni akarod őt?
-Védeni? Mégis mért kéne?!
-Szóval igen. -majd rám csapta a telefont.
Vártam pár pillanatot majd hozzászóltam Eleanorhoz.
-El, a pasik mért most,mért ma őrülnek meg?
-Szokd meg. Sajnos minden nap van egy kis őrültségük
-De most Tony miatt van minden. Ha ő nem lenne,akkor nem vesztem volna össze Niallal.
-Majd beszélek Niallal Jess.
-Nem azért mondtam,csak hülyeségnek tartom.
-A pasiknak vannak ilyen napjaik. Hagyd rájuk.-fogta meg a vállam...

67.rész-Filmezés

*Eleanor szemszöge*
Reggel arra ébredtem,hogy kaptam egy SMS-t Louistól.
"Ne gyertek a reptérre, nem tudtam elintézni a repülőjegyet. Bocs"
Hát ez remek.Mégse tudunk visszamenni Olaszországba. Hogy lehet ilyen béna a pasim?
"Hogy lehetsz ennyire béna?"-írtam neki egy válasz sms-t.
"Bocs! Majd talán pár nap múlva sikerül jegyet szerezni.Nem olyan egyszerű..."
Király. Jó,hogy nem mondtam meg Jessicának,hogy ma utaznánk vissza hozzájuk. Mindegy is. Megnéztem az időt, és láttam,hogy már fél 11 van. Wohoo! Hogy tudtunk ilyen sokáig aludni? Felvettem az aznapi ruhámat, majd reggelit készítettem Jessynek és nekem. Gofrit akartam készíteni, ezért elmentem a boltba és bevásároltam hozzá. Jessicának írtam egy cetlit,hogy hol vagyok,fel ne merjen kelni, oda tettem az ágy mellé. Megvettem a hozzávalókat, egy kis epret, tejszínhabot és nutellát is,hogy legyen rá mit rakni. Ez kb. 20 perc alatt megvolt. Visszamentem a házba és elkészítettem a reggelit. Alig telt fél órába. Megterítettem,majd felkeltettem Jessyt.
-Jó reggelt. Kész a reggeli. Itt a köntösöd,vedd fel,majd segítek kimenni az asztalhoz.
-Rendben. Köszi. -mosolygott rám.

*Jessica szemszöge*
Eleanor olyan aranyos. Csinált reggelit, törődik velem. Igaz barátom lett. Reggeli közben kaptam egy sms-t.
"Szeretlek. Niall x"
-Ki írt? -kérdezte kíváncsian El.
-Niall.
-Hiányzol neki. Milyen édes.-mosolygott.
-Igen,az.
-Mit csináljunk ma? -kérdezte Eleanor.
-Hááát... Nem tudom még.
-Én arra gondoltam,hogy mi lenne ha Pletykafészek maratont tartanánk?
-Ez egy igazán jó ötlet. -mondtam.
-Akkor lassan el is kezdhetjük. Megkeresem a DVD-t. Fent van a szobádban,igaz? -kérdezte.
-Aha. Az asztalom környékén.
Eleanor felment a lépcsőn,egyenesen a szobámba, nem kellett 3 perc és már lent is volt.
-Gyors voltál. -mondtam.
-Jól látható helyen volt a DVD.-nevetett.
-Igen... Folyton azt nézem.-nevettem én is.
Berakta a lejátszóba, és nézni kezdtük a 3. évad 16.részét.
-Imádom Chuck Bass-t. -mondta nevetve El.
-Én is.  Ő a kedvenc karakterem.
-Ja meg persze Blair Waldorf-ot is annyira jól játssza Leighton Meester.-szólt újra.
-Húú! Pontosan.
-Csinálunk popcornt? Hoztam reggel.
-Te mindenre gondolsz.
-Milyet kérsz? Hoztam vajasat,sósat és karamellásat.
-Hú a karamellásat nagyon szeretem. Legyen az.
-Én is így gondoltam.-nevetett.
Kész lett a popcorn,amikor enni kezdtük elkezdtem nevetni.
-Min nevetsz ennyire? -kérdezte a mellettem lévő lány.
-Ja semmi... Csak volt egy régi ismerősöm,aki egyszer megkérdezte,hogy miből van a popcorn.
-Nekem is volt egy ilyen. Nem egy személyről beszélünk?
-Nem hiszem. Ő is kanadai volt.-nevettem.
-Ja értem. Megnézzünk még egy részt? -kérdezte.
-Igeeen! Ma egész nap csak ezt fogjuk nézni. Legalább nem unatkozom.
*15 perc múlva*
-Állítsd meg! Hívnak a srácok.-utasítottam Eleanort.
-Ő rögtön leállította a filmet,majd felvettem a telefont és kihangosítottam.
-Helloooooo! -szóltak bele.
-Heey! -mondtuk egyszerre.
-Na mizu? Hogy vagy Jess? -kérdezték egyszerre.
-Ezt betanultátok? -kérdeztem döbbenten.
-Nem,mert?
-Mert olyan egyszerre mondtátok.
-Ja bocs. A "Hi. We're One Direction"-t is folyton együtt mondjuk,lehet azért.
-Ja. Amúgy egész jól vagyok. Eleanorral film maratont tartunk.
-Akkor elvagytok, ugye?
-Aha.
-Nem unatkozol?
-Nem nagyon, van aki elszórakoztat.-néztem Eleanorra.
-Nem is hiányzunk?-kérdezték.
-De nagyon. De sajnos nem tudok mit tenni... Itt kell maradnom egy ideig. Amit bánok. De ez van.
-Tudom. Majd meglátogatunk. Vagyis remélem elengednek.-mondta Zayn.
-Megkaptad az sms-em? -kérdezte Niall.
-Igen. És üzenem,hogy én is szeretlek.-nevettem.
-Akkor megnyugodtam.-mondta.
-Most le kell tennünk, hangpróba lesz... Bocsi. Majd később hívunk. -köszönt el Louis.
-Jó. Sziasztok.-mondtuk egyszerre.
-Na folytathatjuk a Pletykafészek maratont? -nézett rám El.
-Persze! Alig várom.
-Juhuuu!-kiáltott fel El.
-Én szerintem ma fel se öltözök.
-Már minek? Délután 4 van. -nevetett.
-Végül is...
Egész nap filmet/filmeket néztünk. Ebben a pár órában alig gondoltam a törött lábamra,a turnéra, és minden másra. Szerencsére Eleanor elfelejtette ezeket velem. Olyan rendes. Csoda,hogy még nem unt meg engem.

66.rész- Újra otthon

Nem volt még kipakolva sok mindenem,úgyhogy csak beledobáltunk mindent a bőröndbe, Eleanor segített átöltözni,hogy ne orvos illatú ruhában üljek a repülőn. Mivel nadrágot nem tudtam felvenni,ezért egy kék-fekete ruha mellett döntöttem,mivel már úgyis ki volt festve a körmöm kékre. Megfogtam a fekete kis táskámat,amibe belepakoltam a sminkjeimet,a telefonomat,egy üdítőt és még felvettem egy karkötőt,amit Nialltól kaptam. Eleanor betolt a liftbe,indulásra készen álltunk. Még egyszer elbúcsúztam mindenkitől,majd a reptérre igyekeztünk. Elég fura taxit kellett hívnunk,mert tolókocsival nehéz az élet,de sikerült olyan kocsit küldeniük. Hamar odaértünk az olasz reptérre,bár kicsit nehézkesen jutottunk be az épületbe a fotósok miatt. Nem is értem miért engem/minket kell fotózni,amikor én nem vagyok híres,csak az egyik bandatag barátnője. És nem törhet el csak úgy bárki lába? Takartam az arcom,majd felszálltunk a repülőre,ami egyenesen Londonba repített minket. A hazafelé vezető úton felhívtam anyut,hogy perceken belül otthon vagyok,mert történt egy kis baleset,de ne izguljon,mert jól vagyok. Amire mi ketten hazaértünk Eleanorral, már anyu is otthon ült,hogy ápoljon. Alig volt otthon fél órát,mert vissza kellett neki mennie dolgozni. Ilyen az élet Londonban.
-Hé Jess! Nem vagy éhes?-hallottam Eleanor hangját a konyhából.
-Most,hogy mondod,de.
-Mi lenne ha rendelnénk valami kaját? Kínait szereted?
-Aha. Mézes csirke rajongó vagyok.
-Nemár. Én is. Akkor meg is rendelem,aztán a délután többi részére is van ötletem.
-Igen? Mi az?
-Legyen meglepetés.
Felhívta az éttermet,megrendelte az ebédünket, ami fél óra múlva már meg is érkezett hozzánk.
-Hmm. Finom.-szóltam.
-Ez mindig finom.-nevetett.
-Szóval mi a terved ebéd után?
-Legyen csajos délután, kifestjük egymás körmét,kisminkeljük egymást,aztán elmegyünk sétálni.
-Benne vagyok,de a séta most nekem nem fog menni.-mutattam a lábamra.
-Majd tollak.-nevetett.
-Akkor jó.-nevettem én is vele

Megettük a kínai mézes csirkét,majd el is kezdtük ezt a csajos délutánt. Ő kifestette a körmöm narancssárgára, én az övét kékre, majd kisminkeltük egymást. Közben nevettünk,új zenéket hallgattunk. Ha tudtam volna,rögtön felkelek és elkezdek a Simple Plan-Summer Paradise című számra táncolni,hát ez nem nagyon jött össze. Felvettem egy narancssárgás szoknyát egy fekete toppal. Eleanor pedig egy kék szoknyát fehér toppal. Elindultunk a londoni sétánkra.
-Milyen jó,hogy kivételesen nem esik az eső.-mondtam.
-Aha,Londonban a nap nem megszokott. Most szép idő van.-mosolygott.
-Eleanor..-szólítottam meg.
-Igen?
-Én nem akarok itthon maradni. Vissza akarok menni a srácokhoz. Hiányoznak, hiányzik a nyüzsgés, a rajongók,még ha mindig is sikítanak,ha meglátnak valakit... Minden hiányzik, én megfogok itthon bolondulni. Kérlek,menjünk vissza.-mondtam szomorúan.
-Jaj Jess ha az olyan egyszerű lenne.
-Én nem bírok itt maradni.
-Tudom,hogy nehéz,de muszáj lesz. De figyelj,nem adjuk fel. Valahogy megoldjuk,hogy vissza tudjunk utazni,jó? -kérdezte.
-Köszönöm! -mosolyogtam rá.
Hazaindultunk a sétából,kezdtünk kicsit éhesek lenni így este 8 óra fele.
-Szia anyu! -köszöntem,mikor beértünk a házba.
-Sziasztok! Mindjárt kész a vacsora,ne menjetek sehova.
-Ó nyugodj meg anyu. Nem mozdulok innen, még a szobámba se tudok felmenni,emiatt a tolókocsi miatt.
Eleanor nevetni kezdett.
-Hééé! -mondtam.
-Bocsi,csak ezt olyan viccesen mondtad.
-Gyertek enni! -szólt anyu.
-Apu hol van? -kérdeztem.
-Ma nem tud hazajönni,megbeszélése van, ezért inkább bent alszik.
-Hm... Rendben.
-Ez nagyon finom Mrs. Mason. -szólalt meg Eleanor.
-Köszönöm. Szedjél még.-mosolygott anyu.
-Köszönöm elég volt. -nevetett El.
-Akkor megágyazok nektek a vendégszobában lányok,mert csak az a van a földszinten.
-Jó,köszi...-mondtam.
Azon az estén én hamar elaludtam. Eleanor még lezuhanyzott,de később jött be a szobába,ahogy hallottam. Sőt telefonált valakivel, de mire megtudtam volna,hogy kivel már elnyomott az álom.

*Eleanor szemszöge*
-Louis? -szóltam bele a telefonba.
-Szia El. Na mizu Londonban? És mért beszélsz ilyen halkan?-kérdezte.
-Azért mert már Jess alszik, és ma voltunk sétálni,és mondta,hogy akárhogyan,de vissza akar menni hozzátok. Azt mondta,hogy ő itt befog dilizni. Amit meg is értek, négy fal között nem élet az élet.
-Akkor most hozzuk vissza?
-Lehet,hogy azt kéne. Nem akarom,hogy rosszul érezze magát. Oké,hogy én itt vagyok neki, de látom rajta,hogy hiányoztok neki.
-Van egy ötletem. Mindent elintézek,holnap reggel lesz egy gép,megveszem nektek a jegyet,a reptéren mondjátok,hogy Louis Tomlinson névre van eltéve 2 jegy Olaszba, még holnap itt leszünk. Várunk titeket az olasz reptéren délután,jó? Jessnek egy szót se, bár ha a reptérre mentek úgyis észre veszi,hogy mi van.
-Oké, vágom. Kösz Lou. -majd letettem a telefont.
Bementem a vendégszobába,ahol már Jessica mélyen aludt. Csak mosolyogni tudtam,ha arra gondoltam,hogy holnap valóra válik az újabb álma,hogy nem kell Londonban maradnia a turnén. Igaz,hogy nem táncolhat, de legalább ott lehet velük/velünk. Holnap új nap, új élet. Új élet? Milyen hülyeségeket beszélek én. Semmilyen új élet nem lesz. Inkább alszom egyet, úgy látszik ez a fáradtság hatása nálam...

65.rész- Baleset

Amint visszaértünk a hotelbe én rögtön elaludtam. Nagyon elfáradtam ezen a napon, ahogy a rajongók elől menekültünk. Csak reggel ébredtem fel arra,hogy éhes vagyok. Felhívtam a pincért,hogy hozzon nekem valami reggelit.
-És mégis mi legyen az a valami? -kérdezte.
-Bármi. Magára bízom. -mondtam majd letettem a kagylót
10 perc múlva már kopogott is a srác.
-Jó reggelt. Meghoztam a meglepetés reggelit.
-Jó reggelt. -mosolyogtam rá.
-Szóval vajas pirítóst hoztam narancslével,ha az megfelel.
-Tökéletes! -mondtam.
-Akkor örülök.
-Köszönöm.-kimondtam ezt a szót és máris kiment az ajtómon.
Elkezdtem falatozni a reggelimet,amikor Danielle nyitotta ki az ajtómat.
-Szia! -köszöntem.
-Szia! -köszönt vissza.-Csak azért jöttem,hogy szóljak,hogy 2 óra múlva próbálunk a csarnokban. Táncpróba a ma esti koncertre.
-Juhuuu! -ujjongtam.
-Akkor várlak. Még szólok a többieknek is.
-Rendben.
Befejeztem a reggelimet, aztán kerestem egy pink felsőt és egy táncos nadrágot,felvettem az edzőcipőmet és pár karkötőt. Bementem Niall szobájába,majd ráugrottam és csikizni kezdtem.
-Mi az? Ég a hotel? Vagy rajongó vagy? -kiáltott.
-Csak én vagyok te hülye.
-Ja neked is jó reggelt. Egy normális ember bekopog és megkérdezi,hogy alszol...
-Szóval nem vagyok normális? -kérdeztem. -Jó mert többen is mondták már.-nevettem.
-Mért nem hagysz aludni?
-Ja most aludni akarsz,nem enni? Beteg vagy? -kérdeztem.
-Nagyon vicces. De most,hogy mondod kezdek éhes lenni...
-Maradt még egy kis kajám,amit hozott a srác, kéred? -kérdeztem.
-Aha.
-Akkor várj,mindjárt áthozom.
Átszaladtam a szobámba,megfogtam a tálcát és átvittem Niall szobájába.
-Tessék.-adtam oda neki.
-Hm. Köszi.
-Na megyek is. Mindjárt próba. Este találkozunk koncert előtt.-nyomtam egy puszit az arcára.
Megkerestem a csapatot,majd Daniellet és elmentünk a csarnokba próbára. Először elkezdtük a What Makes You Beautiful táncát,majd következett az I want, a One thing, Taken,Same Mistakes,aztán megcsináltuk a Na Na Na-t. Bár ne tettük volna... Történt egy kis baj.
-Jessica! Jessica! Jól vagy? -futott oda hozzám Danielle.
-Hát fogjuk rá, a lábam mondjuk rohadtul fáj. -fogtam meg.
-Hívjunk orvost? -kérdezte ijedten.
-Nem hiszem,hogy kell. Au.
-Szóval hívjunk, valaki adjon egy telefont. Siessetek már! -utasított mindenkit Danielle.
Laura odasietett a telefonjával,odaadta Daniellenek, ő pedig tárcsázni kezdett egy jól megszokott számot, biztos sokszor történik ilyen egy próbán.
-Ne mozgassátok a lábát!-mondta hangosan.
-Miért ne? -kérdeztem.
-Jessica ez nem játék. Te se csinálj semmit.
Beszélt még pár dolgot az orvossal,majd letette a telefont.
-Szóval?-kérdeztük többen.
-Itt van a közelben,mindjárt jön.Addig így kell maradnod.
-Ez komoly? Nincs semmi bajom Danielle.
-Én ezt nem így látom. Jessy tényleg maradj így. Azt mondta,hogy kb negyed óra és itt van a csarnokba.
Ez így is történt. Negyed óra múlva ideért az orvos,megnézte mi baja lehet a lábamnak. Nem túl jó hírekkel szolgált...
-Miss Mason.
-Igen? Nagy a baj?-kérdeztem.
-Hát az az igazság,hogy úgy látom,hogy be kell vinnem a kórházba, és hát tudom,hogy szeret táncolni és ma lett volna a nagy koncert,ahol megmutathatja magát,de ez nem fog menni.
-Mi? Mi az,hogy nem fog menni? -ijedtem meg.
-Úgy látom,hogy jól megütötte magát és eltört a lába.
-Na nemár. Most csak hülyül ugye? -kérdeztem.
-Ez halál komoly. Mindjárt hozom az autómból a hordágyat és beviszem.
-Danielle? -néztem rá félve.
-Ne félj.Megyek veled.
-De most ez tényleg? Hogy lehettem ilyen szerencsétlen? Itt lett volna a lehetőség,hogy táncoljak, talán fel is fedezzenek,erre eltöröm a lábam a próbán. Remek. -könnyeztem.
-Ne sírj Jess! Ez bárkivel megesett volna.
-Nem. Ez nem igaz. Csak velem...
-Szóljak Niallnak? -kérdezte.
-Ő neki most fontosabb a koncert. Ne szólj. Majd úgyis észreveszi.
-De..
-Nincs de. Ne szólj neki.
-Na mehetünk? -kérdezte az orvos.
-Menjünk...Talán túlélem.
-Nem olyan nagy baj ez Miss Mason.
-Nem nagy baj? Eltört a lában.
-De nem egy műtétről van szó. Ne féljen.
-Könnyű ezt mondani.
Berakott az autójába, Danielle leült mellém,erősen fogta a kezemet. Igaz,csak pár napja ismerem,de most úgy viselkedik velem,mint egy régi baráttal.
-Ígérd meg,hogy ha beértünk hagy szóljak Niallnak.-mondta.
-Jó...De ne ijeszd meg. Muszáj megcsinálnia jól a mai koncertet.
-Rendben.-mosolygott.
Beértünk a kórházba,az orvos sínbe rakta a lábamat és egyelőre feküdnöm kellett. Hazavitt a kocsijával,vagyis a hotelbe, az 5 srác már a bejáratnál vártak rám.
-Jól vagy? -futott oda hozzám Niall.
Nem tudtam válaszolni, könnyezni kezdtem. Ránéztem Daniellere és ő kezdett el beszélni.
-Az van srácok,hogy Jessynek haza kell utaznia. Nem maradhat itt a turnén. Egyelőre feküdnie kell neki,járni se bír.-mondta Danielle.
-Nemár.- szólalt meg Zayn.
-Mi lesz velünk nélküle? -szólalt meg Liam.
-Ez így nem lesz buli.-szólalt meg Harry is.
-Akkor én is megyek vele! -ugrott elő Niall.
-Nem! Az lehetetlen! -mondtam vissza.
-Mért?
-Felfogtad hol vagy most? A rajongóidnak szükségük van rád. Nem hagyhatod csak itt őket. És ennek én lennék az oka, megutálnának rögtön. Elleszek egyedül. Ti csak csináljátok meg a turnét.
-Nem foglak egyedül hagyni Jessica.
-De fogsz. Nem engedem,hogy itt hagyd a csapatot.
-Igaza van. Ezt nem teheted meg csak úgy. -fogta meg a vállát Zayn.-Tudod mi történt amikor nekem is hirtelen el kellett hagyni a bandát pár napra...
-Jó tudom. De akkor is.
-Szóval itt kell maradnod Niall! -utasítottam.
-De...
-Nincs de! Oké,hogy eltört a lábam, amilyen szerencsés vagyok tudtam,hogy fog történni valami,bár nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar...
-Akkor majd meglátogatunk,ha muszáj elmenned.-szólt Harry.
-Úgyis lesz pár szabad napunk! -ugrott elő Louis is.
-Na akkor máris megvan oldva minden. -jött elő Eleanor is.
-De nem akarom,hogy elmenj! -ölelt át Niall.
-Én se. El kell fogadnunk...
-Tudjuk. Hiányozni fogsz.
-Várjatok srácok. Mégse maradhat egyedül. Én úgy se csinálok semmit ezen a turnén,csak itt vagyok.Elkísérhetném és még kitudja lehet legjobb barátnők leszünk.-szólalt meg Eleanor.
-Én barátnőm! -húzta ki magát Louis.
-Ez jó ötlet. Megtennéd? -kérdeztem.
-Persze!
-Komolyan? Hát ez óriási. Köszönöm. -öleltem meg,ahogy tudtam.
-Akkor gyere,összepakolok helyetted.-mosolygott és felmentünk a lifttel,vagyis én épp azon a tolókocsi szerűségen voltam...

64.rész- Ez a te hibád Zayn!

Hirtelen elaludtam Niall karjai között. Reggel csókja ébresztett fel.
-Jó reggelt! Hamarosan indulunk. Jössz reggelizni? -kérdezte mosolyogva.
-Reggelt. Ööö igen. Csak még rendbe szedem magam. Még egy zuhanyzás belefér? -kérdeztem.
-Persze.
-Hála az égnek. Akkor mindjárt lezuhanyzom,felöltözöm és mehetünk reggelizni.
-Megvárlak.
-Menj nyugodtan,ha nagyon éhes vagy. -mosolyogtam.
-Neeem! Megvárlak.
-Hm. Akkor tényleg fontos vagyok neked. Sietek.-kacsintottam rá.
Gyorsan lezuhanyoztam,felvettem az aznapi ruhámat,ami egy kék topból,egy rövid farmernadrágból és egy kék tornacipőből állt. Copfba tettem a hajam és már indultam is ki a fürdőszobából.
-Hűha. Ezt most vetted? -kérdezte az ágyon lévő srác.
-Ez már régi...
-Ja bocs. Indulhatunk le? -kérdezte.
-Igeeen! Éhen halok.
-Na akkor gooo.
Lementünk a lifttel a földszintre,ahol volt egy ebédlő. Már mindenki ott volt,csak ránk vártak.
-Bocs a késésért,csak nehezen keltem fel.-mondtam.
-Hosszú volt az este,mi ? -nevetett Liam.
-Héé!
Elvettünk pár szendvicset,benyomtuk reggelire,egy pohár narancslével,aztán elindultunk és megnéztük a várost. Voltunk egy kikötőnél,már nem emlékszem a nevére,mert azt hamar ott kellett hagynunk a rajongók miatt. Nem tudom,hogyan,de valahogy felismerték a fiúkat. Biztos Harry nagy fürtjei.
-Haarry! Nem meg mondtam,hogy csinálj valamit a hajaddal? Sapka,vagy valami?
-Ööö. Sapkát nem mindig szabad felvennem. Ha sapka van rajtam a rajongók azt hiszik,hogy előző este egy nővel voltam együtt.
Nevetni kezdtem.
-Ez komoly?-kérdeztem.
-Aha.
-Hát akkor megértelek.-nevettem megint.
A kikötő után beültünk egy kávéházba, ahol a hátsó asztalhoz ültünk, majd ittam egy tejes kávét fagyival. Imádom! A többiek is ilyen kávét fogyasztottak. Ott is csak fél órát tölthettünk,mert megint megrohamoztak a rajongók. Aztán észrevettem,hogy Zayn twitterezik.
"Most megyünk a Garda tóhoz. Ott tali?"
-Te normális vagy? -ütöttem meg a vállát.
-Mert?!
-Te komoly kiírod,hogy hova megyünk most? Minden rajongó miattad volt? -kérdeztem.
-Dehoogy....
-Aha. Szóval miattad. Te ezt élvezed mi?
-Jó,bevallom egy kicsit.
-De most komoly miattad követnek a rajongók?
-Ha legalább itt vagyunk,akkor élvezzük egy kicsit. Meg ők is biztos örülnek ennek.
-De Zayn...
-Nyugi Jessy. Nem lesz baj.
Lassan odaértünk a Garda tóhoz. Gyönyörű! Itt leültünk egy padra Niallal.
-Ez olyan szép.-mondtam.
-Ugye? Kicsit meg is éheztem emiatt.
-Mindig csak a gyomrodon jár az eszed.
-Ez nem igaz. Mondjuk most például rád gondolok.
-Biztos ez? Bizonyítsd be. -mondtam.
Ekkor hirtelen megcsókolt.
-Ez elég bizonyíték? -kérdezte.
-Igen. -nevettem.
Ekkor sikítást hallottam a fa mögül. Remek. De most többen voltak. Sokkal többen,ezért futni kezdtünk Paul utasítására.
-Zayn! Ez mind miattad van!
-Miattam mért?! -kérdezte.
-Szerinted? -kiáltottam.
-Nyugi Jess. Minden oké.
-Azt mondod minden oké? Liamről most tépték le a fél zokniját,Niallnak elszakították a pólóját, Louisról most szedték le a cipőt, és Harryből meg kitéptek egy darabot. Mármint a hajából.
-Aucs! Ez fájt! -szólalt meg a mellettem lévő göndör srác.
-És most én következem. Awh! -mondtam.-Vagy mégse? -kérdeztem hangosan,majd beugrottunk a turné buszba,ami visszavitt minket a hotelbe.
-Ez elég borzalmas volt. -mondtam lihegve.
-De látod? Megmondtam,hogy minden rendben lesz. -húzta ki magát Zayn.
-Idióta. -vágtam hozzá az egyik cipőm.
-Te most komoly levetted az egyik cipőd,hogy hozzám vágd?
-Igen,mert megérdemled.
-Én is szeretlek.
-Tudod,hogy én is bátyus. -nevettem.