65.rész- Baleset

Amint visszaértünk a hotelbe én rögtön elaludtam. Nagyon elfáradtam ezen a napon, ahogy a rajongók elől menekültünk. Csak reggel ébredtem fel arra,hogy éhes vagyok. Felhívtam a pincért,hogy hozzon nekem valami reggelit.
-És mégis mi legyen az a valami? -kérdezte.
-Bármi. Magára bízom. -mondtam majd letettem a kagylót
10 perc múlva már kopogott is a srác.
-Jó reggelt. Meghoztam a meglepetés reggelit.
-Jó reggelt. -mosolyogtam rá.
-Szóval vajas pirítóst hoztam narancslével,ha az megfelel.
-Tökéletes! -mondtam.
-Akkor örülök.
-Köszönöm.-kimondtam ezt a szót és máris kiment az ajtómon.
Elkezdtem falatozni a reggelimet,amikor Danielle nyitotta ki az ajtómat.
-Szia! -köszöntem.
-Szia! -köszönt vissza.-Csak azért jöttem,hogy szóljak,hogy 2 óra múlva próbálunk a csarnokban. Táncpróba a ma esti koncertre.
-Juhuuu! -ujjongtam.
-Akkor várlak. Még szólok a többieknek is.
-Rendben.
Befejeztem a reggelimet, aztán kerestem egy pink felsőt és egy táncos nadrágot,felvettem az edzőcipőmet és pár karkötőt. Bementem Niall szobájába,majd ráugrottam és csikizni kezdtem.
-Mi az? Ég a hotel? Vagy rajongó vagy? -kiáltott.
-Csak én vagyok te hülye.
-Ja neked is jó reggelt. Egy normális ember bekopog és megkérdezi,hogy alszol...
-Szóval nem vagyok normális? -kérdeztem. -Jó mert többen is mondták már.-nevettem.
-Mért nem hagysz aludni?
-Ja most aludni akarsz,nem enni? Beteg vagy? -kérdeztem.
-Nagyon vicces. De most,hogy mondod kezdek éhes lenni...
-Maradt még egy kis kajám,amit hozott a srác, kéred? -kérdeztem.
-Aha.
-Akkor várj,mindjárt áthozom.
Átszaladtam a szobámba,megfogtam a tálcát és átvittem Niall szobájába.
-Tessék.-adtam oda neki.
-Hm. Köszi.
-Na megyek is. Mindjárt próba. Este találkozunk koncert előtt.-nyomtam egy puszit az arcára.
Megkerestem a csapatot,majd Daniellet és elmentünk a csarnokba próbára. Először elkezdtük a What Makes You Beautiful táncát,majd következett az I want, a One thing, Taken,Same Mistakes,aztán megcsináltuk a Na Na Na-t. Bár ne tettük volna... Történt egy kis baj.
-Jessica! Jessica! Jól vagy? -futott oda hozzám Danielle.
-Hát fogjuk rá, a lábam mondjuk rohadtul fáj. -fogtam meg.
-Hívjunk orvost? -kérdezte ijedten.
-Nem hiszem,hogy kell. Au.
-Szóval hívjunk, valaki adjon egy telefont. Siessetek már! -utasított mindenkit Danielle.
Laura odasietett a telefonjával,odaadta Daniellenek, ő pedig tárcsázni kezdett egy jól megszokott számot, biztos sokszor történik ilyen egy próbán.
-Ne mozgassátok a lábát!-mondta hangosan.
-Miért ne? -kérdeztem.
-Jessica ez nem játék. Te se csinálj semmit.
Beszélt még pár dolgot az orvossal,majd letette a telefont.
-Szóval?-kérdeztük többen.
-Itt van a közelben,mindjárt jön.Addig így kell maradnod.
-Ez komoly? Nincs semmi bajom Danielle.
-Én ezt nem így látom. Jessy tényleg maradj így. Azt mondta,hogy kb negyed óra és itt van a csarnokba.
Ez így is történt. Negyed óra múlva ideért az orvos,megnézte mi baja lehet a lábamnak. Nem túl jó hírekkel szolgált...
-Miss Mason.
-Igen? Nagy a baj?-kérdeztem.
-Hát az az igazság,hogy úgy látom,hogy be kell vinnem a kórházba, és hát tudom,hogy szeret táncolni és ma lett volna a nagy koncert,ahol megmutathatja magát,de ez nem fog menni.
-Mi? Mi az,hogy nem fog menni? -ijedtem meg.
-Úgy látom,hogy jól megütötte magát és eltört a lába.
-Na nemár. Most csak hülyül ugye? -kérdeztem.
-Ez halál komoly. Mindjárt hozom az autómból a hordágyat és beviszem.
-Danielle? -néztem rá félve.
-Ne félj.Megyek veled.
-De most ez tényleg? Hogy lehettem ilyen szerencsétlen? Itt lett volna a lehetőség,hogy táncoljak, talán fel is fedezzenek,erre eltöröm a lábam a próbán. Remek. -könnyeztem.
-Ne sírj Jess! Ez bárkivel megesett volna.
-Nem. Ez nem igaz. Csak velem...
-Szóljak Niallnak? -kérdezte.
-Ő neki most fontosabb a koncert. Ne szólj. Majd úgyis észreveszi.
-De..
-Nincs de. Ne szólj neki.
-Na mehetünk? -kérdezte az orvos.
-Menjünk...Talán túlélem.
-Nem olyan nagy baj ez Miss Mason.
-Nem nagy baj? Eltört a lában.
-De nem egy műtétről van szó. Ne féljen.
-Könnyű ezt mondani.
Berakott az autójába, Danielle leült mellém,erősen fogta a kezemet. Igaz,csak pár napja ismerem,de most úgy viselkedik velem,mint egy régi baráttal.
-Ígérd meg,hogy ha beértünk hagy szóljak Niallnak.-mondta.
-Jó...De ne ijeszd meg. Muszáj megcsinálnia jól a mai koncertet.
-Rendben.-mosolygott.
Beértünk a kórházba,az orvos sínbe rakta a lábamat és egyelőre feküdnöm kellett. Hazavitt a kocsijával,vagyis a hotelbe, az 5 srác már a bejáratnál vártak rám.
-Jól vagy? -futott oda hozzám Niall.
Nem tudtam válaszolni, könnyezni kezdtem. Ránéztem Daniellere és ő kezdett el beszélni.
-Az van srácok,hogy Jessynek haza kell utaznia. Nem maradhat itt a turnén. Egyelőre feküdnie kell neki,járni se bír.-mondta Danielle.
-Nemár.- szólalt meg Zayn.
-Mi lesz velünk nélküle? -szólalt meg Liam.
-Ez így nem lesz buli.-szólalt meg Harry is.
-Akkor én is megyek vele! -ugrott elő Niall.
-Nem! Az lehetetlen! -mondtam vissza.
-Mért?
-Felfogtad hol vagy most? A rajongóidnak szükségük van rád. Nem hagyhatod csak itt őket. És ennek én lennék az oka, megutálnának rögtön. Elleszek egyedül. Ti csak csináljátok meg a turnét.
-Nem foglak egyedül hagyni Jessica.
-De fogsz. Nem engedem,hogy itt hagyd a csapatot.
-Igaza van. Ezt nem teheted meg csak úgy. -fogta meg a vállát Zayn.-Tudod mi történt amikor nekem is hirtelen el kellett hagyni a bandát pár napra...
-Jó tudom. De akkor is.
-Szóval itt kell maradnod Niall! -utasítottam.
-De...
-Nincs de! Oké,hogy eltört a lábam, amilyen szerencsés vagyok tudtam,hogy fog történni valami,bár nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar...
-Akkor majd meglátogatunk,ha muszáj elmenned.-szólt Harry.
-Úgyis lesz pár szabad napunk! -ugrott elő Louis is.
-Na akkor máris megvan oldva minden. -jött elő Eleanor is.
-De nem akarom,hogy elmenj! -ölelt át Niall.
-Én se. El kell fogadnunk...
-Tudjuk. Hiányozni fogsz.
-Várjatok srácok. Mégse maradhat egyedül. Én úgy se csinálok semmit ezen a turnén,csak itt vagyok.Elkísérhetném és még kitudja lehet legjobb barátnők leszünk.-szólalt meg Eleanor.
-Én barátnőm! -húzta ki magát Louis.
-Ez jó ötlet. Megtennéd? -kérdeztem.
-Persze!
-Komolyan? Hát ez óriási. Köszönöm. -öleltem meg,ahogy tudtam.
-Akkor gyere,összepakolok helyetted.-mosolygott és felmentünk a lifttel,vagyis én épp azon a tolókocsi szerűségen voltam...