54.rész- Tökéletes randi

Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba. Dobtam egy smst Niallnak.
"Szia! Hiányzol." -küldtem el. Alig vártam két percet máris jött a válasz. "Te is nekem. Találkozhatnánk:)" 

"Majd megbeszéljük. Szeretlek"- küldtem el az utolsó smst. Elnyomott az álom. Reggel az ébresztőórámra keltem. "Ecca ecca eccavú" Gyorsan kinyomtam és lesétáltam a konyhába. Megtaláltam a reggelimet az asztalon egy cetli kíséretével. "Szia Jess! Ha hazaértél a suliból, kérlek mosogass el, és porszívózz ki az egész lakásban! Köszi. Anyu" Remek. Akkor délután takaríthatok... Felmentem a szobámba, kiválasztottam egy farmernadrágot, egy jó meleg pulcsit és a csizmámat. Bepakoltam a táskámba és elindultam a suliba. Ez a nap hamar eltelt. Kémia,Biosz,Matek,Angol,Fizika és egy Föci. Aztán hazasiettem takarítani. Gyorsan megebédeltem. Vagyis nem volt az olyan nagy ebéd,mert két szendvicset faltam csak be. Kitakarítottam az egész lakást, elaludhattam,mert anyu keltett fel a nappaliban,hogy köszöni,hogy kitakarítottam. Nagyon szép lett a lakás. Elrepült az idő, máris este fél 10 volt. Felszaladtam a szobámba, lezuhanyoztam és el is aludtam. Holnap péntek. Vagyis Fruzsiék randija. Annyira izgulok. Pedig nem is nekem kéne izgulnom. Reggel újra az ébresztőm hangjára ébredtem. Az a jó a péntekben,hogy péntek van. Aznap két pulcsit is vettem fel egy kabáttal együtt, nagyon hideg volt. Szakadt a hó. Megreggeliztem és indultam az iskolába. Ma csak 5 órám lesz. Hála az égnek. Fruzsi ahogy meglátott, máris a nyakamba ugrott.

-Úgy izgulok!-mondta.

-Nem vagy egyedül!-nevettem. 

-Akkor izguljunk együtt! -nevetett.

Ez a pénteki napom hamar eltelt. Délután Fruzsi átjött hozzám,hogy felkészítsem a randira. Felöltöztettem, kisminkeltem és megcsináltam a haját. Gyönyörű lett. Nem sokkal később csörgött a telefonom.

*Harry*

-Szia! Na mikor jöttök? Vagy mikor jön a lány?-kérdezte.

-Szia! Most indulunk. 

-Jeee! Kíváncsi vagyok. Ismerem? -kérdezte.

-Majd meglátod.-nevettem.

Elindultam Fruzsival az étterembe. Kb. 20 perc alatt értünk oda. 

-Menj be. Minden jól fog alakulni. -szóltam és öleltem meg.

-És ha nem rám számított? -kérdezte szomorúan.

-Akkor majd most meglátja,hogy te vagy. 

-De..

-Nincs de Fruzsi! Menj be.

Én ott hagytam Fruzsit és hazaindultam.

*Fruzsi szemszöge*

Iszonyatosan izgultam. Mi van ha én nem tetszem neki, és elküld? És mi van ha mégse? Jess azt mondta ne is foglalkozzak ilyennel... Elindultam az étterembe. Megláttam Harryt, ő még nem vett észre. Féltem. A gyomromban pillangók röpködtek. 

-Szia Fruzsi! -állt fel Harry- Szóval te vagy a titkos lány?-kérdezte mosolyogva.

-Szia! Háááát igen... -hajtottam le a fejem.

-Miért vagy szomorú? -kérdezte.

-Nem vagyok az...

-De látom,hogy az vagy.

-Úgy érzem,hogy nem rám számítottál és meglepődtél. És most kicsit cikinek érzem ezt az egészet.

-Ne érezd így magad. Zayn eltalálta,hogy te fogsz jönni. 

-Tényleg?-csillant fel a szemem.

-Igen. -mosolygott majd átölelt.

-Szóval nem haragszol,hogy én jöttem? -kérdeztem.

-Te hülye vagy. Örülök,hogy te jöttél. Titokban mindig is jobban kedveltelek egy kicsit. Sőt! Csak nem mertem mondani. 

-Ezt most csak úgy mondod.

-Ez nem igaz! Tényleg így érzek. 

-Akkor örülök...-nevettem.

-Gyere! Üljünk le. Tökéletes asztalt kaptunk. -mosolygott.

Leültünk és már jött is a pincér.

-Mit hozhatok?-kérdezte.

-Rendelhetek neked is spagettit? -kérdezte kedvesen Harry.

-Persze! -mosolyogtam. 

-Amúgy... -kezdte.

-Igen? -kérdeztem.

-Gyönyörű vagy. -mosolygott.

-Köszönöm!-pirultam el. 

-Bocsi,hogy zavarba hoztalak.-pirult el ő is. 

-Á nem...-nevettem.

Meghozták a spagettinket. Nevetgéltünk. Harry irtó aranyos. Egyszer csak észrevettem valamit a vacsorámban.

-Harry... Nem akarok ünneprontó lenni, de...

-Igen?

-De valami mászik a tányéromon.

-Úristen! Az egy giliszta! Sajnálom. -és már ment is a szakácshoz. 

Én egyedül maradtam,de pár perc múlva már jött is egy pincér, hogy elvigye az ételem és bocsánatot is kértek. Harry nem bírt tovább ott maradni,úgyhogy fizetnünk se kellett, már el is viharoztunk abból az étteremből.

-Ide se jövök többet... -mondta.

-Hát hogy is mondjam, én se...-nevettem. 

-Ne haragudj.

-Miért haragudnék? Nem a te hibád volt.

-De kárpótolni szeretnélek. -mosolygott.

-Nem kell.

-De. Úgyhogy gyere! -fogta meg a kezem. 

Elindultunk a kocsija felé és egy cukrászdába vezetett be. 

-Igaz,hogy vacsival itt nem szolgálnak fel, de a sütijük isteni. Ide nem hozok el akárkit.-mondta és aranyosan rám nézett.

-Köszönöm. -pirultam bele. 

Rendelt nekem az egyik legfinomabb sütiből. 

-Remélem nem baj,hogy ugyanazt rendeltem neked,amit magamnak is.

-Dehogy baj. -mosolyogtam.

*Fél óra múlva*

-Indulhatunk? -kérdezte. 

-Persze.-álltam fel.

*3 perccel később*

-Mi az? Van valami az arcomon? -kérdeztem kétségbeesetten.

-Nincs.

-Akkor miért bámulsz folyton?

-Mert gyönyörű vagy, és nem tudom levenni rólad a szemem.

Elpirultam. 

-Hé! Nézd! Hullócsillag! -mutatott az ég felé- Kívánj! 

Mindketten kívántunk egyet, aztán a kocsi felé indultunk. Ő úriemberként hazavitt engem, kinyitotta nekem a kocsi ajtót a házunk előtt. 

-Köszönöm ezt a csodás estét. -mondta.

-Én köszönöm.

-Örülök,hogy te jöttél el. 

-Én is.-mosolyogtam. 

Közeledett felém, mosolyogva. Pár pillanat múlva már az ajkát az én ajkamon érezhettem. 

-Wow! Ezek a hullócsillagok tényleg valóra válnak. Ez most épp hamar bevált. -nevetett.

-Azt kívántad,hogy...? -kezdtem el.

-Igen, azt,hogy hagy csókolhassalak meg. És sikerült. -mosolygott.

-Aranyos vagy. -mondtam.

-Most már menj be, mert megfogsz fázni, és azt egyikünk se akarja. -mondta.

-Ez igaz. Szia. -öleltem át.

-Szia. Vigyázz magadra és álmodj velem. -kacsintott...

37.rész- Hogyan is tovább?

Niallnak igaza volt. Élveztem a csókot. Nem kellett volna. Mire válaszolni tudtam volna neki,hallottam egy ajtó csapást. Kimentem a szobából megnézni ki volt az.

-Harry! Ne! Harry kérlek hallgass meg!

-Nincs mit meghallgatnom.-láttam a könnyes szemét.

Ez most komoly? Ez nem történhet meg velem. Vagy mégis? Igen. Megtörtént.

-Harry várj! Kérlek. -estem össze a földön.

-Hagyj békén! -ordította.

Niall utánam jött és felkapott a földről.

-Megütötted?! -szaladt le Harryhez.

-Dehogy ütöttem meg. Annyira bolond nem vagyok. Sose ütök lányt.

-Szerencséd!

-Téged kéne megütnöm! Azt hittem haverok vagyunk. Erre meg megcsókolod.

-Bocs,hogy megcsókoltam a volt barátnőmet.

-Ott van a hangsúly! A VOLT barátnődet. Ő már az enyém. Legalábbis az enyém volt... Úgy látom megint egymásra találtatok.

Lerohantam hozzájuk.

-Hagyjátok abba. Nem érek ennyit. Jobb ha most elmegyek.

-Ne menj! Kérlek! -mondták.

-Nincs itt semmi keresnivalóm. Biztos egy ribinek képzeltek,amiatt,hogy 4 hét alatt találtam új pasit és máris dobnám a volt pasim miatt.

-Ez nem igaz.

-Akkor mind hazudtok... -majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Hazarohantam. Nem néztem semerre, csak egyenesen az utat figyeltem. Negyed óra múlva hazaértem. Felrohantam a szobámba és sírtam. Még én sírok? Ez hülyeség. Miért tettem ezt? Miért élveztem Niall csókját? Talán mégis őt szeretem és Harry csak egy "lelki segély" volt nekem? De őt is szeretem. Akkor most melyiket válasszam? Vagy jobb lenne, ha egyiket se? Nem tudok választani. Anyu segítségét nem merem kérni. Meg nem is tudnám, hisz nincs itthon. Mit tegyek? Most olyan kedvemben vagyok,hogy senkivel se szeretnék beszélni. Egyszer csak valaki csöngetett. Ki lehet az este 7kor? Lementem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem.

-Baj,hogy jöttelek megvigasztalni? Elvégre miattam van minden.

-Nem, nem miattad van.

-De, miattam van. Te sírtál?! -kérdezte.

-Nem, dehogy.

-Te sírtál. Miért?

-Még kérdezed?

-Az is miattam. Remek. Ne sírj kérlek. Nem akartalak megbántani.-mondta Niall.

-Nem bántottál meg. Vagyis mégis. Sőt... De szeretlek. Mit tehetnék?!

-Szóval szeretsz. -mosolyodott el.

-De nekem ott van Harry.

-Csak volt.

-Gondoltam,hogy emiatt szakít velem. Mit is gondolhattam volna? Hülye voltam.

-Bevallotta,hogy szeret téged. De tudja,hogy Te csak úgy tekintenél rá,mint a második Niallra.

-Ezt ő mondta?

-Igen Ő...

-Biztos ez?

-Halál komoly.

-Miért gondolja ezt?

-Gondolom azért mert látta a csókunkat...

-Aj istenem! Miért történik mind ez velem? -kérdeztem szomorúan és leültem az ágyra.

-Ne szomorkodj! -ölelt át- Én itt vagyok neked.

-Tudom... De milyen érzés lenne ez nekünk hármunknak ha újra összejönnék veled?

-Hármunknak?

-Állítólag most dobott Harry,nem? Te pedig máris boldogítasz?

-Kibírná.

-Én nem hiszem.

-Mégse szeretsz?
-Nem erről van szó.

-Akkor meg?

-I want but that's crazy...-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Miért?

-Ajj Niall ne kérdezz már ennyit vissza. Magamat se tudom megérteni...

Itt újra megcsókolt.

-Niall. Kérlek, ne most... -egy könnycsepp szökött ki a szememből.

-Abbahagyom, csak kérlek ne sírj! -mondta.

36.rész- Melyiket válasszam?

A suliban az egész hetem dolgozat írásból telt. Tanultam,tanultam és csak tanultam. Megígértem anyunak,hogy jól fogok tanulni. Nem hagyhatom cserben. Töri témazáró egy irodalom dolgozattal egybevéve. Angol felelés. Nézzetek hülyének, de mindenre tanultam. Kaptam egy négyest föci felelésre is. Mi van velem? A nagy unalomban rám tört a tanulhatnék... Voltam háromszor a táncórán. Kiderült,hogy James benevezett minket egy kisebb táncversenyre. Jól gondoltam, a Give your heart a break-re fogunk táncolni. Még jobbnak kell lennie, mint most az. Arra gyakoroltunk. A verseny 2 hét múlva lesz. Már most várom. Szóval ez a hét is hamar elment. Péntek délután 2 órakor kaptam egy smst Harrytől.

"Két óra múlva leszállunk. Remélem találkozhatunk még ma"

2 óra múlva landol a gépük. Gondoltam meglepem őket és kimegyek eléjük a reptérre. De félek. Ez lesz az első találkozásom Niallal a szakítás óta. Ahogy rá gondoltam pillangók kezdtek el röpködni a gyomromban. Mit jelent ez? Talán még mindig szeretem? Nem, erre nem szabad gondolnom. Nekem már itt van Harry. Miért kéne még szeretnem Niallt? Az nem lehet. Ezt már 4 hete lezártam. Hagyjuk is. A jó dolog, hogy láthatom a "bátyusaimat" és Harryt is. Hiányoznak. Akármennyire is nem akarok Niallal találkozni Ő is hiányzik. Elkezdtem készülődni. Hiszen már csak 2 óra és végre láthatom őket. 28 napja várom ezt a napot. Igen... Számolom. Odakullogtam a szekrényemhez. Kiválasztottam az egyik fekete csőgatyámat, egy fehér toppal és egy fekete tornacipővel. Mivel nekem még nincs kocsim... Sajnos. És anyu se volt otthon ezért buszra szálltam és elindultam a reptér felé. Kb. háromnegyed órát utazhattam,amikor végre leszállhattam a reptér előtt. Na még negyed óra és leszáll a gép. Alig várom. -mondtam. Vártam,vártam és csak vártam. Semmi. Ideje lenne elindulni valahova szétnézni. Vettem magamnak egy szendvicset. Ami a kukába landolt. Ez borzalmas. Hogy tudják ezt megenni az emberek? -gondoltam magamban. Egy kedves női hangot hallottam meg a hangos bemondóban. "A 16:15-ös gép hamarosan leszáll" Jee! Végre! Már csak pár perc és találkozunk. Egyre több pillangó mozgott a gyomromban. A gép leszállt én pedig odamentem a váróteremhez.

-Srácok!!!-futottam oda hozzájuk.

-Egy őrült rajongó! Futás!!! -kiáltott Louis.

-Louis. Csak én vagyok. Jessica!

-Ja akkor jó. Téves riasztás! -nevetett.

Beálltam a kör közepére és mindannyian megöleltek.

-Annyira hiányoztatok! -mondtam majd külön-külön megöleltem mindenkit.

-Te is nekünk.-mondták.

Mikor Niallhoz értem és megöleltem Ő ezt súgta a fülembe:

-Sajnálom.

-Már késő. -mondtam szomorúan.

Akart még mondani valamit, de Harry megzavart minket.

-Édesem! -mondta-Gyere ide. Annyira hiányoztál. -adott egy puszit az arcomra.

Láttam,hogy Niall húzta a száját. De megérdemli. Vagy mégse? Amikor vele beszéltem újra előjöttek a pillangók. Ugyanezt éreztem Harryvel is. Akkor most mégis mi legyen?! Miért érzem ezt? Miért történik ez velem? Miért? Annyi kérdésem volt magamhoz. Észbe se kaptam máris a fiúk házában találtam magam.

-Amúgy milyen volt a turné? -kérdeztem.

-Hatalmas! A rajongók nagyon durvák. Kaptunk pár durva ajándékot is...-nevetett Zayn.

-Ja arról hallottam. -nevettem.

-Hé Jess! Zavarhatnálak pár percre? -kérdezte kedvesen Niall.

Ránéztem Harryre, ő aranyosan bólintott és bementem Niallal az egyik szobába.

-Szóval...

-Igen? -kérdeztem.

-Csak bocsánatot szeretnék kérni. Hülye voltam. Nem is értem miért jöttem össze azzal a lánnyal. Amúgy már vége. Becsapott...

-Jó és ezt most miért mondtad el nekem?

-Hogy megbocsáss.

-Bocsássak meg? Niall... Ez ez ez...lehetetlen.

-Lehetetlen? Miért? Újra összejöhetne minden. Kérlek.

-Tudod, amíg te nem voltál mellettem Harry tartotta bennem a lelket. És megmondom őszintén,hogy jól esett...

-De én szeretlek.

-Tudod mit? Én is szeretlek Niall. De ez így nem mehet tovább.

-Miért nem?

-Hogy miért nem? Ez még kérdés?

-Szeretsz, én is szeretlek. Miért ne jöhetnénk újra össze?

-Mert nekem itt van Harry. Őt is szeretem... Nem tudok köztetek választani.

Az utolsó mondatom után kiakartam lépni a szobából, amikor Niall visszahúzott magához és megcsókolt.

-Ezt nem szabad. -toltam el magamtól.

-Valld be,hogy élvezted...

21.rész- Egy váratlan meglepetés

A telefonom csörgésére ébredtem. Álmosan felvettem.

-Szia anyu.

-Szia Jess! Hogy vagy?

-Már egy kicsit jobban.

-Akkor nem muszáj hazamennem?

-Nem,dehogy. Majd este jössz.

-Vigyázz magadra. Puszi-köszönt el.

-Oké. Szia.

Alig raktam le a telefont,máris újra csörgött. Milyen népszerű vagyok. Haha.

-Halo? -szóltam bele.

-Jobban vagy? -hallottam Niall hangját a kagyló másik végén.

-Igen. Egy kicsit.

-Annak örülök. Csak azért hívtalak,mert szóltam Laurának,hogy beteg vagy és nem tudsz menni edzésre. Mondta,hogy majd mondja Jamesnek,hogy sajna nem tudsz járni 1 hétig. Ja és gondoltam benézek hozzád,mert már tanultam is, sőt a leckém is kész van.

-Ó. Hirtelen elkezdtél leckét írni?-nevettem.

-Hé! Úgy látom már túlságosan is jól vagy.Szóval mehetek?

-Persze! Gyere majd fel. Nincs erőm lemenni és kinyitni az ajtót.

Kb. 15 perc múlva kopogtak.

-Gyere be. -szóltam halkan.

-Szia. Máris jobb színed van. Hoztam egy kis csokit neked.

-De édes vagy. Köszönöm szépen. -mondtam.

Leült az ágyam szélére. Megakart csókolni, de eltoltam magamtól.

-Nem akarlak megfertőzni. Szerintem te se szeretnéd azt,hogy ne tudj énekelni. Vagy épp suliba járni.

-Nem érdekel.

-Te tudod. -nevettem.

Beszélgettünk még egy kicsit. Amikor benyitott anyu, hogy szóljon,hogy hazaért és kérek-e valamit. Csak megrántottam a vállam.

-Akkor húsleves? Oké. Csinálom.

Niall elnevette magát.

-Milyen könnyen megértitek egymást.-nevetett- Segítsek valamiben Mrs. Mason? -kérdezte.

-Kedves vagy, de nincs szükség rá. -mosolygott rá anyu.

Niallnak megcsörrent a telefonja. 2 perc múlva pedig ezt mondta:

-Jessy! Ne haragudj, el kell mennem. Apu hívott, beszélni akar velem. És tudod...

-Semmi baj. Menj csak. El leszek egyedül is. -mosolyogtam.

Nialler elment. Anyu főzött. Elővettem a laptopom. Felléptem Twitterre megnézni,hogy mi újság. Unalom. Mindenhol. Bepötyögtem a kis fehér mezőbe,hogy "Betegen...". Amire jöttek a válaszok,hogy jobbulj. Harry is írt.

"Szia Jess! Remélem,hogy jobban vagy. Átmehetnék? Nem zavarok?"

Amire én írtam is neki vissza.

"Szia! Dehogy zavarsz. Gyere nyugodtan. Várlak x"

20 perc múlva kopogtak az ajtómon.

-Szia Harry! -mondtam.

-Szia Jess! Látom már jobban érzed magad. Ez csakis nekem köszönhető. -húzta ki magát.

-Aha persze. Mit tettél értem?-kérdeztem.

-Itt vagyok. Már az segítség.

Nevetni kezdtem.

-Az ego az benned van. Túlságosan is.

-Mondani akartam valamit Jess.

-És mi lenne az? Mondd.

-Ezt nem lehet mondani.

Mire válaszolni tudtam volna már az ajkai az enyémen voltak.

-Harry! Ezt nem szabad!

-De igenis szabad! -erősködött.

-Harry Styles! Tűnj innen most! Ezt mégis,hogy képzelted?

-Így...-újra felém közeledett.

Én felugrottam az ágyból.

-Harry! Tűnj innen! Most!-ordítottam.

-Nyugi már!-mondta.

-Nem! Nincs nyugi. Harry, nekem barátom van. Az egyik legjobb barátod a pasim. Ez nem esett le eddig?

-Nem érdekel.

-Jó, akkor menj el.

-Nem megyek.

-Hagyj békén.-ordítottam.

Köhögni kezdtem. Nem bírtam tovább. Azt hittem megfulladok. Amikor már a földön landoltam,azt hittem vége az életemnek. Harry épp indult volna ki az ajtómon,mikor én összeestem.

-Jessica! Jessica! Ébredj fel! Hallod? Jessica!-csak ezt a hangot hallottam...