71.rész- Éhen halok

-Éhen halok! -fogta meg a hasát Niall.

-Most,hogy mondod én is. 

-Én is. -szólalt meg Eleanor.

-És én is. -szólalt meg Liam.

-Szerintem mindenki éhes. Egyezünk meg abban. -nevettem.

-Mit együnk? -kérdezte Harry.

-Hááát... Szerintem kaját. -nevettem.

-Látom vicces kedvedben vagy kedves Jessica Mason.-nézett rám.

-Igen! Csakis azért vagyok itt,hogy téged idegesítselek.

-Igen?

-Nem,csak viccelek.

-Inkább rendeljünk valami kaját... Ne fárassz le. -nevetett.

-De mit? 

-Ne azon gondolkodjatok,hogy mit, hanem rendeljünk mááár! Tudjátok,hogy ha éhes vagyok,akkor milyen vagyok...-mondta Niall.

-Halljátok? Tárcsázzatok és az első kaját,ami az étlapon van rendeld meg és hozzák ki gyorsan. Nem hallod?! -utasított minket Liam. 

-Jól van na.

-Halo? -szólt bele a telefonba az étterem egyik pincére.

-Jó estét. Én Harry Styles vagyok és...

-Az a Harry Styles?

-Igen az.

-Úristen! Legnagyobb rajongód vagyok!-sikított a lány.

-Elnézést,de ez a rendelés élet-halálra megy. Úgyhogy ne most kérlek.

-Ó,bocsánat. Mondd. 

-Mindenből 9 darab lesz,jó?

-Persze,már írom is.

-Előételnek hagymaleves, borsóleves és lehet egy kis hús leves is. Főételnek sült krumpli,ami legyen jó ropogós, rántott hús,ha lehet csirkemell,egy kis kínai mézes csirke, hozzá rizs. Desszertnek pedig hááát...legyen tiramisu,gesztenye püré,csokis muffin és somlói galuska.

-Wohoo! Fél óra múlva a szállodában van. Még egy kérdésem lehetne? -kérdezte a pincér.

-Aha

-Ha én viszem ki,kaphatok egy közös képet veletek? 

-Persze! Csak hozd! -nevetett Harry.

-Juhuuu! Ott leszek. Helloo.

-Ööö Harry. Ezt hány hétre rendelted? -kérdeztem.

-Jessica! Mi van veled? Mindig is ennyi mindent rendelünk. Ebből tök sok minden csak Niallé. 

*5 perc múlva*

-Hol van már az a lány? Ha nem hozza ki időbe a kajámat,nem kap közös képet! -duzzogott Niall.

-Édesem, még csak 5 perce rendeltük. Azt mondta fél óra,amíg megcsinálnak mindent.

-Ja.. Örökké tart.

*25 perc múlva*

Csöngettek.

-Majd én kinyitom! -szólt Liam.

-Menj innen,majd én! -lökte el Niall.

-Haver...

-IMÁDLAK! -ölelte át Niall a futárt. 

-Hé! Még féltékeny leszek.-nevettem.

-Köszönjük,hogy kihoztad a kaját. -mondták a srácok,majd lefotózták magukat a lánnyal.

-Ez a kaja isteni!-tömte be a szájába a kaját Nialler.

-Hé! Azért hagyj nekünk is!-ült le mellé Zayn.

-Jól van már DJ Malik... -túrt bele Zayn hajába az imádott pasim.

-Mi a francot csinálsz?! A hajam. Most tiszta mézes csirkés lett. Fúj! Hagyj békén! -futott át a fürdőbe Zayn.

-Mit csináltál? -kérdeztük egyszerre.

-Éhes voltam na. Tudjátok,hogy ilyeneket teszek,ha éhes vagyok és nem hagynak enni.

-De te meg tudod,hogy milyen ha a hajáról van szó.

-Jól van na... Bocs.

-Kérj tőle bocsánatot. -szólt Danielle.

*Fél óra múlva*

-Ez a kaja isteni. Túl jókat rendeltél Harold. 

-Tudom. Mindig jókat rendelek.

Zayn visszajött, a haja csodásan nézett ki.

-Bocs haver.-szólt neki Niall.

-Nincs bocsánat! Tudod,hogy a hajam a legfontosabb. És te összekented. De mivel volt egy hatalmas kád és egy hatalmas tükör, és a jó öreg hajzselém, ezért még élveztem is az új hajcsinálást. 

-Akkor meg? 

-Jó,akkor meg van bocsájtva. De ne legyen még egy ilyen! -nevetett.

-Értettem főnök! -állt fel az asztaltól a szőke srác és katonáskodott.

*3 perc múlva*

-Éhes vagyok.-szólt a szőke srác.

-Nemár Niall! Előbb ettünk.

-De éhes vagyok.

-Te faltad fel szinte az összes kaját. 

-De akkor is.

-Maradt még egy kicsi az enyémből,ha nem vagy finnyás megeheted. -mosolyogtam rá.

-Életmentő vagy. -mondta.

-Tudom.-nevettem.

64.rész- Ez a te hibád Zayn!

Hirtelen elaludtam Niall karjai között. Reggel csókja ébresztett fel.
-Jó reggelt! Hamarosan indulunk. Jössz reggelizni? -kérdezte mosolyogva.
-Reggelt. Ööö igen. Csak még rendbe szedem magam. Még egy zuhanyzás belefér? -kérdeztem.
-Persze.
-Hála az égnek. Akkor mindjárt lezuhanyzom,felöltözöm és mehetünk reggelizni.
-Megvárlak.
-Menj nyugodtan,ha nagyon éhes vagy. -mosolyogtam.
-Neeem! Megvárlak.
-Hm. Akkor tényleg fontos vagyok neked. Sietek.-kacsintottam rá.
Gyorsan lezuhanyoztam,felvettem az aznapi ruhámat,ami egy kék topból,egy rövid farmernadrágból és egy kék tornacipőből állt. Copfba tettem a hajam és már indultam is ki a fürdőszobából.
-Hűha. Ezt most vetted? -kérdezte az ágyon lévő srác.
-Ez már régi...
-Ja bocs. Indulhatunk le? -kérdezte.
-Igeeen! Éhen halok.
-Na akkor gooo.
Lementünk a lifttel a földszintre,ahol volt egy ebédlő. Már mindenki ott volt,csak ránk vártak.
-Bocs a késésért,csak nehezen keltem fel.-mondtam.
-Hosszú volt az este,mi ? -nevetett Liam.
-Héé!
Elvettünk pár szendvicset,benyomtuk reggelire,egy pohár narancslével,aztán elindultunk és megnéztük a várost. Voltunk egy kikötőnél,már nem emlékszem a nevére,mert azt hamar ott kellett hagynunk a rajongók miatt. Nem tudom,hogyan,de valahogy felismerték a fiúkat. Biztos Harry nagy fürtjei.
-Haarry! Nem meg mondtam,hogy csinálj valamit a hajaddal? Sapka,vagy valami?
-Ööö. Sapkát nem mindig szabad felvennem. Ha sapka van rajtam a rajongók azt hiszik,hogy előző este egy nővel voltam együtt.
Nevetni kezdtem.
-Ez komoly?-kérdeztem.
-Aha.
-Hát akkor megértelek.-nevettem megint.
A kikötő után beültünk egy kávéházba, ahol a hátsó asztalhoz ültünk, majd ittam egy tejes kávét fagyival. Imádom! A többiek is ilyen kávét fogyasztottak. Ott is csak fél órát tölthettünk,mert megint megrohamoztak a rajongók. Aztán észrevettem,hogy Zayn twitterezik.
"Most megyünk a Garda tóhoz. Ott tali?"
-Te normális vagy? -ütöttem meg a vállát.
-Mert?!
-Te komoly kiírod,hogy hova megyünk most? Minden rajongó miattad volt? -kérdeztem.
-Dehoogy....
-Aha. Szóval miattad. Te ezt élvezed mi?
-Jó,bevallom egy kicsit.
-De most komoly miattad követnek a rajongók?
-Ha legalább itt vagyunk,akkor élvezzük egy kicsit. Meg ők is biztos örülnek ennek.
-De Zayn...
-Nyugi Jessy. Nem lesz baj.
Lassan odaértünk a Garda tóhoz. Gyönyörű! Itt leültünk egy padra Niallal.
-Ez olyan szép.-mondtam.
-Ugye? Kicsit meg is éheztem emiatt.
-Mindig csak a gyomrodon jár az eszed.
-Ez nem igaz. Mondjuk most például rád gondolok.
-Biztos ez? Bizonyítsd be. -mondtam.
Ekkor hirtelen megcsókolt.
-Ez elég bizonyíték? -kérdezte.
-Igen. -nevettem.
Ekkor sikítást hallottam a fa mögül. Remek. De most többen voltak. Sokkal többen,ezért futni kezdtünk Paul utasítására.
-Zayn! Ez mind miattad van!
-Miattam mért?! -kérdezte.
-Szerinted? -kiáltottam.
-Nyugi Jess. Minden oké.
-Azt mondod minden oké? Liamről most tépték le a fél zokniját,Niallnak elszakították a pólóját, Louisról most szedték le a cipőt, és Harryből meg kitéptek egy darabot. Mármint a hajából.
-Aucs! Ez fájt! -szólalt meg a mellettem lévő göndör srác.
-És most én következem. Awh! -mondtam.-Vagy mégse? -kérdeztem hangosan,majd beugrottunk a turné buszba,ami visszavitt minket a hotelbe.
-Ez elég borzalmas volt. -mondtam lihegve.
-De látod? Megmondtam,hogy minden rendben lesz. -húzta ki magát Zayn.
-Idióta. -vágtam hozzá az egyik cipőm.
-Te most komoly levetted az egyik cipőd,hogy hozzám vágd?
-Igen,mert megérdemled.
-Én is szeretlek.
-Tudod,hogy én is bátyus. -nevettem.

62.rész- Az utazás

Mivel Niall nem aludhatott nálunk, elköszöntem tőle és besétáltam a konyhába.
-Hmmm. Alig ettem ma valamit. Mi a kaja? -kérdeztem.
-Főztem borsófőzeléket, megfelel? -kérdezte anyu.
-Persze! Köszi.
Elővettem egy tányért és szedtem bele kaját. Anyu borsófőzeléke visz mindent. Isteni. Lassan elfalatoztam,aztán felmentem a szobámba, aztán egyenesen a fürdőszobába és lezuhanyoztam és megmostam a hajam is. Holnap délután indulunk. Annyira várom, de félek is. Megszárítottam a hajamat és még felhívtam a csapatot,hogy biztos,hogy jönnek-e. Hatalmas igennel válaszoltak,holnap mindennek simán kell mennie. A telefonbeszélgetések után rögtön elnyomott az álom. Délelőtt 10 órakor ébredtem fel a telefonom csörgésére. Felkaptam a rózsaszín köntösömet és lesétáltam a konyhába,ahol anyu már a reggelivel várt, apu pedig az aznapi újságot olvasta.
-Jó reggelt! -köszöntem.
-Szia! Izgulsz már? -kérdezték.
-Igen nagyon! Félek a repüléstől... Meg ettől az egésztől.
-Nem kell félni. Minden jól fog alakulni.
-Meg 2 hónap múlva jövök csak vissza. Hiányozni fogtok. -mondtam.
-Te is nekünk! De úgyis visszajössz egyszer! -nevettek.
-Jól van hagyjuk ezt a nagyon érzelgős részét a búcsúnak. -nevettem én is.-Amúgy finom a reggeli. Köszi.
-Bármikor. -szólt anyu.
-Most visszamegyek a szobámba, még átnézem,hogy mindent beraktam-e. Aztán nem sokára jönnek a srácok és elvisszük a cuccaim is.-mosolyogtam.
-Oké! -válaszoltak.
Felballagtam a lépcsőn és megnéztem a ruháimat,hogy mi hiányozhat. Úgy láttam,hogy semmit se hagyok otthon, mindent betettem. Tárcsázni kezdtem Niallt a telefonomon.
-Szia! -szóltam bele a kagylóba.
-Szia édes! Ugye nem akarod lemondani az egészet? -ijedt meg.
-Nem,dehogy! Csak azért hívlak,hogy mikor jöttök?
-Már kész is vagy? -kérdezte.
-Öö nagyjából. Még fel kell öltöznöm.
-Húh. Gyors vagy. Akkor 1 óra múlva nálad,úgy jó?
-Aha.Várlak.-tettem le a telefont.
Felvettem a kikészített ruhámat, ami egy rövid farmernadrágból állt és egy pink ananászos topból. Felvettem a hozzá illő szandálomat, aztán megcsináltam a hajamat egy copfba. Olyan hamar eltelt az idő,hogy már csöngettek is. Ott állt az 5 srác az ajtómba.
-Hellooooo! -szóltak.
-Heeey! -ugrottam a nyakukba.
-Levihetjük a bőröndjeidet?
-Megköszönném.-mosolyogtam Liamre.
-Akkor gyerünk! Zayn te viszed azt a kéket, Harry tiéd a lila, Liam vidd a zöldet, Louis te pedig vidd a rózsaszínt.-utasított mindenkit Niall
-És te mit fogsz levinni Niall?! -kérdezte Louis.
-Én? Őt! -mutatott rám és felkapott.
-Héééé! Tegyél le! -mondtam.
-Nem teszlek.Le kell,hogy vigyelek a lépcsőn.
-De nem bírsz el. Lefogunk esni.
-Nem fogunk. Elbírlak, nem vagy nehéz. -mosolygott.
-Na nézzétek a szerelmes párt... Mi itt cipekedünk,ők meg itt falják egymást. -nevetett Harry.
-Hallottam! -ordítottam fel az előszobából.
-Vedd úgy,hogy nem mondtam semmit! -kiáltott le Harry.
Én elbúcsúztam a szüleimtől és aztán indultunk a srácok lakására, ahonnan indulni fog a kocsi a reptérre.
-Akkor az első cél Olaszország? -kérdeztem.
-Igen. -mosolyogtak.
Eközben megérkezett még Barbi és a tánccsapat is. Nem sokkal később betoppant Danielle és Eleanor is. Mindenkit üdvözöltem, aztán segítettem bepakolni a bőröndöket a nagy autóba. Mindenki beült a három autóba,ami elvitt minket a reptérre, elővettük a jegyünket, leadtuk a csomagokat. Vettem egy nagy levegőt, átöleltem Niallt és csak arra tudtam gondolni,hogy minden jól fog sikerülni és ez lesz életem egyik legjobb nyara. Felszálltunk a magángépre, ami egyenesen Olaszországba repített minket. Leültem Niall és Harry közé .
-Ugye most nem fogsz meztelenül utazni,ahogy szoktál? -kérdeztem komolyan Harryt.
-Nem. De csak miattad.-nevetett.
-Hála az égnek! Köszönöm.-nevettem vele.
A gép felszállt, nem is értem,hogy miért féltem ennyire,hiszen már repültem,amikor Londonba költöztünk. Biztos nagyon unalmas volt az út,mert elaludtam. Arra keltem,hogy nagyon nevetnek a többiek. Kinyitottam a szememet,de a repülőn nagy csönd volt,mindenki aludt,vagy olvasott, vagy épp zenét hallgatott. Tuti,hogy álmodtam ezt az egész nevetgélős dolgot. Előkaptam a laptopom és felnéztem twitterre.
-Niall! -ütöttem meg a gépen lévő párnával.
-Mi az?
-Látod ezt? -mutattam a képernyőre.
-Jaa! Ööö izé... Zayn akarta!-mutatott a srácra.
-Mi van?! Haver ne fogd rám, mindenki tudja,hogy Louis akarta.-nevetett.
-Ez nem vicces.
-De olyan aranyosan aludtál... És gondoltam miért ne örökíthetnénk meg? -nézett rám Louis.
-De Louis! Miért kellett felrakni a netre?
-Mert aranyos kép?
-De...
-Nincs de, szerintem jobb,ha nem is veszekszel velük emiatt. Velem már ezerszer történt ilyen. Meg kell szoknod,hogy ez az 5 srác ilyen. -mosolygott Eleanor.
-Hát muszáj leszek...-nevettem.
Kb. fél óra múlva leszállt a gépünk.
-Hú már ilyen sok idő óta utaztunk? Fel se tűnt. -szólalt meg Liam.
-Pedig de. -válaszoltuk.
Leszálltunk a gépről, ahol rajongók vettek körül minket.
-Remek! Már az első nap ilyen. Milyen lesz a többi? -kérdeztem.
Danielle megfogta a kezemet, és a fülembe mondta:
-Muszáj lesz megszoknod. Addig örülj, amíg nem keltik a halálhíred.-nevetett.
-Húú...
A 3 kocsi mindannyiunkat, mármint az 5 srácot, Daniellet, Eleanort, Barbit, a táncosokat és engem a szállodába furikázott.
-Külön emeletet kaptunk? -kérdezte Barbi.
-Aha. Ugye milyen jó? -ölelte át Zayn.
Elfoglaltuk a szobáinkat, és gondoltuk,hogy lefekszünk aludni is,mert későre járt és még fáradtak is vagyunk. Holnap pedig városnézés. Lezuhanyoztam a saját lakosztályomban, aztán befeküdtem az ágyamba. Hihetetlenül puha volt. Pár perc múlva az ajtónak a nyikorgását és egy fényt láttam.
-Alszol? -kérdezte a hang.
-Igen.Szerinted? -kérdeztem.
-Csak arra gondoltam,hogy mi lenne ha...-láttam Niall huncut mosolyát.
-Nem. Ma nem. -mosolyogtam.
-Jó...-szomorodott el.-Attól még itt maradhatok?-kérdezte.
-Hááááát...-húztam a számat.
-Hoztam epret és csokit is.
-Maradhatsz! -ugrottam fel.
-Tudtam én,hogy mivel kell elcsábítani téged.
-Héé! Tudod a gyenge pontjaimat. -nevettem.

60.rész- Bőrönd

Beültünk a Friday's-be mint egy nagy család. Az 5 srác, a szüleim és én. Niall rendelt mindenkinek. Ő benne mindenki megbízik kaja ügyben. Most már a szüleim is. Megjött a pincér.
-Jó napot. Szeretnénk kérni 8 főre hagymalevest, aztán 8 Chicken Fingerst, desszertként ezt a Mascarpones finomságot és üdítőnek pedig Cola jó mindenkinek? -mondta.
Bólintottunk és a pincér elment. Kb. negyed óra múlva megérkezett a hagymalevesünk.
-Hmm. Ez rohadt jó! -szólalt meg Zayn.
-Ugye? Kaja ügyben sose tévesztek. -húzta ki magát Niall.
-Ez tényleg jó.-mondták a szüleim is.
Nem sokkal később meghozták a csirkét is. Az is jó volt. Niall tényleg túl jó ezen a téren. Nyithatna egy éttermet is. Hangosan gondolkodtam,mert Nialler válaszolt.
-Köszönöm! Ez az álmom. -nevetett.
A csirke isteni volt. Ebéd közben sokat nevettünk,aztán felmerült egy kérdés aputól.
-Ugye nem csak ő lesz lány veletek?
-Nem! Jön a barátnőm és Louis barátnője is. -szólalt meg Liam.
-És az enyém is! -mondta Zayn.
-Jön Barbi is? Én erről mért nem tudtam?!-szóltam.
-Ja... Basszus. Meglepetés lett volna. Most már mindegy. Szóval jön Ő is. -nevetett.
-Jó tudni. Látod apu? Nem leszek egyedül a srácokkal. Ne aggódj! -mondtam.
-Már én is rájöttem. Nyugodt vagyok. -lélegzett nagyokat.
-Mi a baj?
-Ja semmi, csak nyugodtnak kell maradnom.-nevetett.
-Ez elég érdekes apu. -nevettem.
Még megettük a desszertünket is aztán hazaindultunk.
-És mikor lenne ez a turné? Vagyis mikor indulnátok? -kérdezte anyu.
-3 nap múlva. -válaszolt kedvesen Liam.
-Húha! Jó korán. És mi az első cél?
-Olaszország.
-Az gyönyörű! -mondták a szüleim.
-Olaszország?! Wohoooo! Imádom! -szólaltam meg.
-Ja,hogy te nem tudtad. De béna vagy. -nevetett Zayn.
-Honnan tudhattam volna te idióta,amikor ma kértetek fel,hogy menjek veletek?!
-Relax Jessy. Csak hülyülök.-nevetett.
-Akkor miért csinálod mindig velem ezt?
-Csak tesztellek,hogy meddig mehetek el. -nevetett újra.
-Hé! Hagyd békén a csajom! -szólt Niall.
-Nyugiii.-nevettem.
-Indulhatunk haza? Ha 3 nap múlva indultok,akkor ideje összepakolnod Jessica! 2 hónap az sok idő. -utasított anyu.
-Tudom...Akkor induljunk.
-Engedjék meg,hogy hazavigyem önöket. -udvariaskodott Niall.
-Ha már ilyen szépen kéred. -nevettem.
Niall hazafurikázott minket kb 10 perc alatt.
-Akkor még majd beszélünk. -adott egy csókot.-Viszlát Mr. és Mrs. Mason! -köszönt el.
-Hát akkor irány pakolni. Hol találom a bőröndöket anyu? -kérdeztem.
-Fent a szobánkban a szekrény mellett.
Felsétáltam a szobájukba és megkerestem a bőröndöket,amibe majd tudok pakolni. Ki gondolta volna,nem?  Átcipeltem őket a szobámba és kipakoltam a ruháimat az ágyra.
-Mit vigyek? Vigyek mindent? Meleg ruhát, rövid ujjút, vagy mégis mit szokás ilyenkor? -kérdeztem magamtól.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
*Niall*
-Szóval amit hozz, feltétlenül legyen nálad rövidnadrág,toppok,szandál,papucs,cipő, farmer,pulcsi,pólók, fehérneműk.- És még sorolta volna,ha nem állítom meg.
-Niall! Niall! Niall! -szóltam.
-Mi az?-kérdezte.
-Honnan tudtad,hogy most pakolok be, és tanácstalan vagyok?
-Ööööö...
-Ugye nem vagy a házunk előtti fán, ami pont a szobámra nyit kilátást?
-Neeem...-húzta el az "e"-t.
-Szóval de. Miért nem jössz inkább be? -kérdeztem nevetve.
-Ez egy igazán jó ötlet. Nyiss ajtót. -és lemászott a fáról.
3 perc múlva már nyithattam is ki az ajtót.
-Megjöttem! Örülök,hogy hívtál. -nevetett.
-Én is. -öleltem át. -Szóval segítenél? Te már egy kicsit többet tudsz az ilyen bepakolásokról. Vagy hogy is mondjam.
-Persze! Menjünk és átnézem a szekrényed.
Felmentünk a lépcsőn,egyenesen be a szobámba.
-Hmm. Nincs kupi.-nevetett.
-Jól van na! Most minden ruhám szanaszét van a turné miatt! Most foghatom rád. Amúgy meg nem...
-Na akkor kezdjünk neki. -mondta.
-Mit vegyek elő?
-Hagyd! Majd én megcsinálom.-pár pillanat múlva pedig ezeket a mondatokat hallottam a szájából:-Ez fölösleges, ezt hanyagoljuk, ez mi? Jessica! Ugye ezt nem hordod? -nevetett.
-Naa! Azt a nagymamám kötötte! És az egy sál.
-Ja akkor meg van bocsájtva. Na összekészítettem pár cuccot, pólók,nadrágok, minden hülye cucc. Na érted. Meg kell jegyeznem,hogy cukik a fehérneműid. -nevetett.
-Hééé! -vágtam hozzá egy párnát.
-Mi az? Komolyan mondtam.-nevetett újra.
-Köszönöm,hogy segítettél, most már boldogulok én is. -löktem ki az ajtón.
-Azért még itt maradok egy kicsit, megnézem az ír meccset apukáddal, ha nem haragszol. Meg tudom,hogy még szükséged lesz rám a bőrönd bezárásánál. Lent leszek a nappaliban. Szia édes. -integetett.
Még hogy szükségem lesz a segítségére... Megoldom egyedül is.
*45 perc múlva* *Kop-kop*
-Ki az? -kérdeztem.
-Niall.
-Mit akarsz?
-Öö.. Hangokat hallottam az emeletről. Olyan hangokat, mintha valaki nem tudná bezárni a bőröndjét. Segítsek?
-Nem kell. -mondtam határozottan.
Bejött az ajtón és leült mellém.
-Ülj rá, én meg megpróbálom behúzni.
-Jó...-válaszoltam.
*3 perc múlva*
-Ugye,hogy kellett a segítségem?
-Miért van mindig igazad? -kérdeztem.
-Sosincs igazam, csak most. -nevetett.
-Akkor jó. Már kezdtem megszokni...
-Tudok még valamiben segíteni kisasszony? -kérdezte.
-Nem. Köszönöm. -öleltem át.
-Akkor lejössz velem meccset nézni? -nézett rám kiskutya szemekkel.
-Le... De csakis miattad. -nevettem.
-Jeee!-ugrált mint egy kisgyerek.
Lesétáltunk a lépcsőn, és nézni kezdtük a második félidőt, kb.20 perc múlva meg is untam,úgyhogy ott hagytam apumat és őt a nappaliban, én pedig felmásztam a lépcsőn, be a szobámba, lezuhanyoztam és elnyomott az álom...

59.rész -A próbatételek

Hazaindultunk.

-Juhuu! Alig várom ezt a nyarat. Már csak anyuéknak el kell engednie.

-Remélem sikerül és nagyon jó nyarunk lesz együtt. -ölelt át Niall.

Kb. 20 perc alatt a házam előtt voltunk.

-Öööö. Nem jönnétek be velem? -kérdeztem félénken.

-Félsz?

-Hát egy kicsit. Anyuék nem olyanok,hogy rögtön belemennek az ilyenekbe. 

-Majd meglátjuk.

-Hát jó... Akkor bejöttök? Kérlek.

-Persze. -mosolyogtak.

Bementünk a lakásba, anyut és aput a nappaliban találtuk.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Jó napot Mr. és Mrs. Mason! -köszöntek egyszerre a fiúk.

-Mi kéne?-kérdezték egyszerre a szüleim.

-Hééé! Miért kellene bármi? Nem jöhetünk haza 6-an? -kérdeztem teljesen ártatlanul.

-Hát szóval izé...-kezdtek bele a fiúk.

-Na jó. Tényleg lenne valami. -kezdtem.

-És mi?

-A fiúk láttak ma táncolni, és megkértek,hogy a turnéjukon lépjünk fel mi a csapattal.

-Tessék?! -kérdezték.

-Jól hallották. 

-De hát-hát-hát az több mint 2 hónap. Ezt nyárra tervezitek? -kérdezte apu.

-Igen.

-Az most nem jöhet össze Jessy.

-Miért?

-Azért mert nem engedlek el 5 sráccal külföldre. Még nem ismerem őket annyira.

-Akkor ismerjen meg minket. -mondta Zayn.

-Mi rendes srácok vagyunk. -szólt Liam is.

-Aha, minden srác ezt mondja.

-De mi komolyan is gondoljuk.

-Ezt honnan tudjam meg?

-Hé mi lenne ha tartanánk egy ismerkedős napot a srácokkal? -kérdezte anyu.- És akkor megismerhetnénk őket, és meggondolhatnánk,hogy elmehessen velük Jess. 

-Köszi anyu.-mondtam.

-Hát jó. Mit szóltok mondjuk a holnaphoz? -kérdezte apu.

-Benne vagyok. -mondta Harry.

-Akkor mi most el is megyünk, holnap reggel jövünk.-kacsintottak. 

Én felmentem a szobámba és összepakoltam egy kicsit. Tudniillik nagyon rendetlen vagyok. Sőt. Sose tudok rendesen összepakolni. 

-Jessica!! Gyere le, kész a vacsora. -hallottam anya hangját.

-Vacsora? Így elment az idő? -kiabáltam le.
-Már több mint 5 órája bent vagy a szobádban.-válaszolta.
-Komolyan? Indulok!
Leballagtam a lépcsőn, egyenesen a konyha felé.
-Pizzaaaa? Wohooo! -ültem le az asztalhoz.
-Az egyik kedvenced. -mosolygott anyu.
-Kösziii.
Csendesen megettük a vacsorát, és közben beszélgettünk a holnapi napról.
-Szóval, mit fogtok tenni a fiúkkal,hogy elijesszétek őket? -kérdeztem komolyan.
-Jaaaj! Ne félj, nem fogjuk őket elijeszteni, csak téged féltünk.
-Anyu! 18 éves vagyok. Tudok magamra vigyázni.
-De ha mégse?
-Nem bízol bennem?
-De bízom. Csak tudod,hogy milyen érzés ez nekünk...
-Tudom. De nem kell félteni.
-Jó, de akkor is.-mondta apu.
-Most már elmondanátok,hogy mit fogtok velük csinálni?
-Ne féltsd őket. Nem lesz bajuk. -nevettek.
-De... De...
-Ne félj már Jessy. Semmi bajuk nem lesz. Komolyan.
-Akkor jó. -nevettem én is.-Köszönöm a vacsit anyu.
-Szívesen. Finom volt?
-Még szép. A pizza mikor nem finom?
-Igazad van.
Felmentem a szobámba a holnapra várva. Még felnéztem egy kicsit twitterre,hogy zajlik az élet. De megmondom őszintén,hogy mindenki bealudt, vagy lehet,hogy kevés embert követtem? Ki tudja. Megmostam a fogamat, összekötöttem a hajamat,lezuhanyoztam és elaludtam. Reggel a fiúk hangjára ébredtem.
-Ébresztő álomszuszék! -ugrott rám Zayn.
-Nektek is jó reggelt. Hány óra?
-Reggel 7.
-Mi? És ti fent vagytok reggel 7kor? Betegek vagytok? -kérdeztem.
-Nem. Apud mondta,hogy reggel 7re legyünk itt. -mondta Liam.
-És mivel mi jó fiúk vagyunk,ezért szót fogadunk neki.-húzta ki magát Harry.
-Juhuuu! Gyere már Jessy. Reggelizzünk valamit. Az első feladat a reggeli készítés, úgyhogy hajrá. -ugrált Niall.
-Nem is vártunk volna mást tőled Niall... Mindig csak a kaja jár az eszedben. -lökte meg Louis.
-Ez nem igaz! -ellenkezett.
-Na de menjünk,mert elkésünk a konyhából.
-Gyere már Jessica! Ne kelljen kihúzni az ágyból. -szólt rám Zayn.
-Megyek már! -válaszoltam.
-De még ma. Ha lehet. Nem akarok bunkó lenni,de még ki se nyitottad a szemed... -nevetett Harry.
-Harold Edward Styles! Szerintem ne nekem szólj be. -mosolyogtam rá és végre kinyitottam a szememet is.
-Igenis főnök! -ugrott fel.
Én felkeltem az ágyamból, amíg a srácok kimentek. Odaballagtam a szekrényemhez és kivettem belőle egy rövidnadrágot egy kék pólóval. Felöltöztem és leballagtam a lépcsőn.
-Hmm. Mik ezek a jó illatok? Csak nem palacsinta és gofri? -kérdeztem kíváncsian.
-Jól érzed. -ölelt át Niall.
-Ezek a kedvenceim reggelire.
-Tudom. Azért csináljuk.
-Hmm. Mikor lesz kész? -kérdeztem.
-Kb. 10 perc múlva. -szólt a konyhából Harry.
-Harry tud sütni úgy,hogy nem égeti el a palacsintát? -úgy tudtam,hogy nem hallja, de biztos meghallotta mert válaszolt rá.
-Én is szeretlek! -ordította.
-Tudom! -nevettem.
Anyuék is kijöttek a szobájukból.
-Hmm. Micsoda illatok.
-Kérem foglaljanak helyet Mr. és Mrs. Mason. -húzta ki a székeket Liam.
-Micsoda úri ember. -mosolygott anyu.
-Mondtam,hogy rendes srácok.
-Nekem ez még mindig fura.-mondta apu.
-Az,hogy kedveskednek?
-Igen...
10 perc múlva már az asztalon volt a palacsinta és a gofri is. 

-Ez isteni.-szólaltam meg.
-Tényleg az. -mondták.
-Az első próbát kiálltátok. -szólalt meg apu.
-Juhuu! Köszönjük!
-Ne nekem köszönjétek. Magatok csináltátok a reggelit.
-A következő próba pedig...-kezdte el anyu.
-Igen? Mi lesz? -kérdezték egyszerre.
-Először legyen egy kérdés.-mondta apu.
-Mégpedig az,hogy hogyan védenétek meg a lányunkat,ha esetleg valami baj lenne a turné közben? Mondjuk a rajongók szétszednék,vagy mit tudom én. -nevetett anyu.
-Ez egyszerű. -szólalt meg Louis.
-Igen? -kérdezett vissza apu.
-Igen,mert én vagyok Superman!
Apu itt nevetni kezdett.
-Superman? Persze! Én meg a Mikulás.
-Nem hisz nekem Mr. Mason? Akkor majd megmutatom.
-Na mutasd. Hogy állítod le a tömeget,ha valami baj történik körülöttetek?
-Csak magamat adom, kérek egy mikrofont, szépen megkérem a rajongóinkat, hogy álljanak le, mert így baleset lesz, és senki se akarja azt,hogy elmaradjon a koncert. Ha igazán szeretnek minket szót fogadnak.-mosolygott Louis.
-Helyes! Más ötlet?
-Ez a legjobb. Mást nem nagyon tudunk. -szólt Niall is.
-Helyes. -nevetett apu. -Akkor következzen a harmadik próba.
-Mi lesz az?
-Vigyétek el vásárolni a lányomat, készítsetek neki ki pár ruhát, amit gondoltok,hogy jól fog állni neki, hozzá illő cipővel.
-De apuuuu! -szóltam rá.
-Mi az? Ez egy egész jó próba lesz. Ha ezt megcsinálják szívesen engedlek el velük.
-De ennek mi köze van a turnéhoz?
-Semmi. Biztos jó móka lesz. -nevetett.
-De ez milyen már.
-Juhuuu! Megyünk vásárolni! -ugrándozott Zayn.
-Látod? Még tetszik is nekik. -nevetett újra.
-Hát jó... Ha ezt akarod.
-Na akkor indulás! Be a kocsiba. Mindannyian megyünk.
20 perc múlva odaértünk a plázához.
-Melyik üzlet legyen legelőször?-kérdezte Harry.
-New Yorker?
-Benne vagyok. -szóltunk mind a 6-an.
Berohantunk az üzletbe, én vártam a szüleimmel,amíg meg nem érkezett az első kollekció.
-Hm. Ez egész jól néz ki. -mondtam Zaynnek.
-Tudom. Hiszen én választottam. Jó,hogy jól néz ki.-kacsintott.
Bementem a próbafülkébe és felpróbáltam Zayn választását. Egész jól állt. Megmutattam anyuéknak is.
-Ez tényleg jó. Szép munka! -veregette meg Zayn vállát apu.
Közben megérkezett Louis választása is. Csupa csíkos ruhadarab. Ez nagyon tetszett. Apunak már kevésbé,de anyunak is bejött,akárcsak nekem. Mire levettem, máris megjött Niall kollekciója is. Tele volt rózsaszín és lila ruhadarabokkal. Tudja az ízlésem. Ezért szeretem. Ez már mindenkinek tetszett. Aztán megérkezett Liam és Harry is. Azon veszekedtek,hogy melyiket próbáljam fel előbb. Mintha nem lenne mindegy. Liamét választottam,hogy Harry kicsit szomorkodjon. Ne értsétek félre, őt is nagyon imádom! Ez egy kockás inges kollekció volt. Imádtam! Utoljára pedig felpróbáltam Harryét. Ez is nagyon ütős volt!
-Na,hogy tetszettek a ruhák Mr. és Mrs. Mason?
-Egész jók voltak...
-Csak egész jók? -kérdezték.
-Nem. Nagyon tetszettek. Csalódtam... Jó értelemben. -nevetett.
-Akkor jó! Átmentünk a próbán? -kérdezte udvariasan Liam.
-Persze,hogy át! Most már érzem,hogy biztonságban el tudom engedni a lányomat veletek. De vigyázzatok rá! -utasította őket.
-Akkor most már mehetünk enni? Ebéd? -kérdezte Niall.
-Nem csalódtam benned Niall! -öleltem át.

58.rész-Gyereknap

-Szerintem én hazamegyek. -szólaltam meg.
-Neee! -mondták egyszerre.
-De! Már nem bírom itt tovább.
-Miattam?-szólalt meg Louis.
-Mit csináltál vele haver?! -kérdezte Niall.
-Semmit nem csinált. Hagyjad. -mondtam.
-De akkor mi a baj?-kérdezte.
-Egyszerűen csak fáradt vagyok.
-Akkor hazaviszlek.
-Köszi.-mosolyogtam Niallra.
Összeszedtem a cuccaimat és elindultunk a kocsihoz.
-Most komolyan nincs semmi bajod?
-Nincs. -mosolyogtam rá.
-Tényleg, valamit akartál mondani ma, de azt mondtad,hogy most nem akarod elrontani a hangulatot. Az valami nagy baj? Mondd most. -nézett rám vezetés közben.
-Hááááát...Már nem fontos.
-Kérlek. Mondd el mi volt a baj. Ha már nincs.
-De ígérd meg nem akadsz ki.
-Megígérem.
Megálltunk a házunk előtt én pedig félénken belekezdtem a mondandómba.
-Én csak annyit szerettem volna mondani....-kezdtem el.
-Jessica! Téged vártalak egész este! Hol voltál? -jött ki apu a házból.
Remek. Apu is mindig jókor tud időzíteni.
-Csak Bettiéknél voltunk.
-Ja akkor nincs semmi baj. Gyere be hamar! -utasított.
Besétált a házba, mi pedig újra kettesben maradtunk.
-Szóval? -kérdezte.
-Csak annyi,hogy...
-Mondd már!
-Egy pillanatra azt hittem,hogy terhes vagyok, de ne aggódj. Már nincs baj. Már tudom,hogy ez lehetetlen.
-Hála az égnek. Bár örültem volna neki. -mondta.
-Hát én még nem. Túl fiatalok vagyunk szerintem a gyerekvállalásra, úgyhogy én nagyon örülök neki,hogy nem vagyok terhes. -könnyeztem és nevettem egyszerre.
-Jaaaj! Ne sírj. Ez jó hír, nem rossz. Úgyhogy nyugi. -ölelt át.-Akkor ezért voltál feszült az elmúlt pár napban?
-Hát igen, emiatt.

*2 hónap múlva*
-Utolsó nap a suliban. Végre eljött ez a nap is! -sóhajtottunk egy nagyot a többiekkel.
-Figyelem gyerekek! -szólalt meg az igazgató.-A mai napot még bírjátok ki,amit gyereknapnak szervezünk meg. Ha hátra mentek a focipályához,találhattok különböző "játékokat". Érezzétek magatokat jól. 12:30-ig mindenkinek itt kell maradnia.
-Remek! Mit csinálunk mi addig? -nyögött egyet Louis.
-Majd kitalálunk valamit. -mondtam.
-Jessyyy! -futott oda hozzám Laura.
-Mi az? -kérdeztem.
-Mit szólnál ha idehívnám a tánccsoportot és előadnánk a Give your heart a break-es koreográfiát?
-Hmmm. Nem is rossz ötlet. Én benne vagyok. -kacsintottam.
-Jee! Akkor intézkedem. -futott el.
-Milyen aranyos lány. -nézett utána Liam.
-Az bizony. De neked van barátnőd.-nevettem.
-De nem úgy... Miért kell mindent félreértened? -kérdezte.
-Ja semmi csak úgy na...
-Nézzétek! Egy üres pad! -futott oda Harry.
-Ó hála az égnek. -ült le Zayn.
-Héééé! -kiáltottam.
-Na mi a baj édes? -kérdezték.
-Nekem nem maradt hely!
-Akkor ülj az ölembe. -tárta szét karjait Harry.
-Van egy jobb ötletem. -kacsintottam majd rájuk feküdtem.
-Nem azért,hogy bántsalak kedves Jessica, de ez így nekem nem kényelmes.-szólalt meg félénken Liam.
-Képzeld el kedves Liam, hogy nekem se, de mivel nincs más megoldás, ezért ez van. -nevettem.
-Akkor ide engedlek, csak engedj felkelni. -mondta.
Ő felállt én pedig leültem.
-Nézzétek! Menjünk tollasozni. -ugrott fel Harry.
-Héééé! -mondtam.
-Na mi a baj? -nevettek.
-Most ültem le és máris itt hagytok?
-Nem hagyunk itt, gyere te is. -húzott fel Zayn.
-Hát jó...
-Legyünk hármasával. -osztotta ki a csapatot Liam.
-Juhuuu!-kiáltottam.
-Niall, te Jessicával és velem leszel, Harry te Zaynnel és Louisval.
-Jee! Ez így elég jó lesz.-nevettem.
*40 perccel később*
-Miért vagyok ilyen béna? -kérdeztem.
-Nem vagy béna, csak tudatlan. -nevetett Harry.
-Köszi. Én is szeretlek.
-Tudom, engem mindenki szeret. -nevetett.
-Se... -húztam a számat.
-Héééé! -futott felém és fellökött a homokba.
-Naa! Ezt most mért csináltad? -köpködtem ki a homokot a számból.
-Csak poénból. Meg azért,mert azt mondtad,hogy nem szeret mindenki.
-Ja,hogy ezért. Köszike...
-Na gyertek! Szerezzünk valami kaját. -húzott fel a földről Niall.
-Ez egy jó ötlet.-indultunk el.
Odaértünk a szendvicses asztalhoz,de megjelent mögöttem Laura, és a fülembe súgta:
-Én a helyedben abból nem ennék. Láttam amikor csinálták, és pár szendvics a földön is landolt.
-Húú. Kösz,hogy szóltál. Srácok! Eldobni!
-Miéééééért? -kérdezték.
-Mert rossz.
-Jaj nemár.
-Komolyan mondtam.
-Jessica! Gyere! Fellépünk, itt a csapat.
-Jee! -kiáltottam és ott hagytam a srácokat.
Felmentünk a színpadra, az igazgató bejelentett minket,hogy mi következünk. Elindult a zene. "The day i first met you, You told me you'd never fall in love..."
-Woohooooo! -kiáltottak a srácok,mikor végeztünk.
-Arra gondoltunk, hogy mi lenne ha a nyári turnénkra ti jönnétek táncolni? -kérdezte Niall.
-Mi? Turnéra? Ez most komoly? -sikítozott Laura.
-Ahaa! Miért ne? Elég jók vagytok,úgyhogy várunk titeket sok szeretettel. -fejezte be Zayn.
-Juhuuu! Köszönjük szépen. -mosolyogtam.
-Gyerekek! 12:00 van, de hazamehettek már most.  Kit érdekel az a fél óra? -és az igazgató eldobta a menetrendet.
Nevetni kezdtünk. Ez tökéletes utolsó nap volt. A nyár elkezdődött. Ez a mi nyarunk lesz. Érzem,hogy tökéletes lesz.

57.rész- Buli

A kocsiba táncoltunk, énekeltünk, csikiztük egymást. Igen,tudom,hogy kocsiba a csikizés nem ér, de nem lett baj. És Liamet, aki vezetett békén hagytuk.
-Engem még hazadobnátok? -kérdeztem.
-Miért?
-Mert tiszta víz vagyok és át kéne öltöznöm.
-Na jó. De tényleg csak egy gyors öltözés legyen és megyünk! -utasított Harry.
-Miért hova sietsz?
-Hát sehova.
-Akkor miért siettetsz?!-szóltam rá.
-Mert tudom,hogy órákig tudsz készülődni.
-De most csak felkapok valamit,hogy ne fázzak meg.
-Tudom,hogy nem így fog történni... -flegmázott.
-Harry! Mi bajod van?!
-Semmi...
-Akkor?! -kiáltottam rá.
-Semmi. Csak szórakozok.
-Szórakozz mással. Menjetek el. Én nem megyek Bettiékhez.-sírva rohantam be.
-Jessica! -rohant utánam Niall.-Mi a baj?
-Szerinted? -kérdeztem.
-Harry?
-Igen...
-Ne is figyelj rá. Csak hülyült. Változó korba van, ahogy te is. Ő hülyül mindenen, te meg mindenen felhúzod magad. -ölelt át.- De ez normális.
-Mikor lettél te pszichológus?
-Ja ezt csak úgy láttam az egyik újságba...
-Aha persze. -nevettem.
-Végre mosolyogsz! Gyere, menjünk fel,öltözz át és menjünk át arra a "partira".
-Nem megyek.
-Dehogynem!
-Nem.
-De!
-Nem megyek! Hagyjál! -löktem el magamtól.
-Jessica! Ne csináld ezt! -kiáltott utánam.
Én felrohantam a szobámba és gondolkodni kezdtem. Talán csak tényleg változó korban vagyunk és azért vagyunk mostanában ilyen "idegesek"? Pár perc múlva lépteket hallottam.
-Jessy! Bejöhetek? -kopogott Niall.
-Gyere. -válaszoltam.
Ő bejött, odalépett a szekrényemhez és kivett belőle egy kék csőgatyát, egy kék pólót és egy pulcsit. Aztán elvett az asztalomról egy karkötőt, amire az volt ráírva,hogy "Taken". Rám mosolygott és hozzám szólt.
-Öltözz fel, a karkötő meg csak azért,hogy tudják,hogy foglalt vagy. -nevetett.
-Köszönöm.-öleltem át.
-Ja és lent majd keresek neked egy cipőt is.
-Köszönöm,hogy tartod bennem a lelket. -nevettem.
-Nem fogok nélküled elmenni a buliba. Már ha az buli lesz. -mosolygott.
Gyorsan felöltöztem, megmostam az arcom, megfésülködtem és lementem Niallhoz,aki épp a kis kori fotóalbumot nézegette.
-Hééééé! -vettem el tőle.
-Naa! Ne már! Olyan cuki voltál. -mutatott az egyik képre.
-Ez nem igaz. Add ide .-vettem el újra.
-Jól van. Kész vagy? -kérdezte.
-Igen.
-Akkor mehetünk?
-Nem Niall. Azért jöttem le,mert nem mehetünk.
-Jól van na. Csak megkérdeztem.
-Ne haragudj... Most így minden összejött... És rajtad töltöm le. Ne haragudj kérlek. -csókoltam meg.
-Semmi baj. De majd elmondhatnád,hogy pontosan mi bánt.
-De nem bánt semmi...
-Jessica!
-Jó, de... De most nem akarom elrontani az estét...
-Ilyen súlyos?
-Csak egy kicsit.
-Biztos,hogy nem akarsz itthon maradni és elmondani?
-Nem. Menjünk!
Elindultunk Bettiékhez. Benyitottunk és láttuk,hogy mindannyian a földön és a kanapén fekszenek.
-Hát ti? -kérdeztem.
-Mi? Öööö csak lazulunk. Fruzsi feküdt a kanapén Bettivel. Liam Daniellel volt, Zayn Barbin feküdt és Louis pedig Eleanorral volt. A lányokat  még nem is ismertem,úgyhogy jó volt velük találkozni. Aztán pár perc múlva észre vettem valamit.
-Srácok, hol van Harry?-kérdeztem.
-Ez egy igazán jó kérdés. -mondta Liam.
-Kettőt és könnyebbet kérlek. -szólalt meg Louis.
Benéztem a konyhába.Harry az asztalon feküdt vagy ült ilyen meditálós pózba.
-Harry te mit csinálsz?
-Meditálok.
-Miért is?
-Kicsit ideges voltam a "veszekedésünk" után.
-Ne haragudj.-mondtam
-Te ne haragudj. Hülye voltam.
-Mindegy. Hagyjuk. Béke? -nyújtottam a kisujjam.
-Nem vagyunk már ovisok... -nevetett.
-Jó akkor ölelés?
-Úgy már oké. -mosolygott.
Felállt és odasétált hozzám. Megöleltük egymást, aztán kimentünk a többiekhez.
-Kibékültetek?-kérdezte Zayn.
-Össze se voltunk veszve.-feleltük egyszerre.
-Akkor most már kezdődhet a buli? -kérdezte Betti.
-Igeeeen! -feleltük mind a 10-en.
Juhuuu! Danielle-t és Eleanort jobban megismertem. Mindketten kedves csajok. Szerintem jó barátságban leszünk. Zayn beindította  a zenét,  egész este csak ezt ordította a mikrofonba "DJ Malik All Day All Night." Már átjött a szomszéd néni,hogy hagyjuk abba vagy kihívja a rendőrséget. Jaj igen! Elfelejtettünk szólni a szomszédoknak,hogy vagy elmennek otthonról vagy átjönnek. Hát most már teljesen mindegy. Hatalmas partit csaptunk aznap. Emlékszem még egy dologra. Amit,hát hogy is mondjam.... Elmentem a mosdóba megigazítani a sminkemet,mert Barbi véletlenül leöntött üdítővel. Véletlenül arcba, hát igen. Zayn meglökte. Amikor jöttem kifele, Louis várt az ajtó elé.
-Helloo Baby! -szólalt meg.
-Összekevertél Eleanorral?
-Nem! Én rád vártam.
-Louis! Részeg vagy.
-Dehogyis...Na jó csak egy ici-picit.
-Aha persze. Nagyon is. Szerintem hagyjál.
-Dehogy hagylak. Csak,csak,csak...
-Csak? -kérdeztem.
-Szeretnék elmondani valamit.
-Jaj! Kérlek csak ne azt,hogy szeretsz. Utálom,ha részeg vagy!
-De! Eltaláltad! Szeretlek.
-Louis! Kérlek! Menj vissza Eleanorhoz. Ő a barátnőd, én a bátyámként kezellek.
-Nem érdekel!
-Eleanor!!!-kiáltottam.
-Igen? -jött a hang és hallottam lépteit.
-Ezt most miért csináltad?! -kérdezte Lou.
-Azért mert részeg vagy, és csak ő tudja,hogy hogy tudnánk leállítani.
-Eleanor! Gyere ide kérlek! -szóltam hangosabban.
-Megyek már! Jött a válasz.
-Nee! Kérlek! Én téged szeretlek.
-Louis hagyd abba! -mondtam.
-Elenor megtennéd,hogy elvinnéd a pasidat a közelemből? Kicsit részeg és nem tudja miket beszél.
-Ó! Már megint? Ne haragudj...Gyere édesem. Hazaviszlek.-hurcolta el Louist.
-De,de.
-Nincs de. Pszt!
Hála az égnek nem történt más... Nem is értem Louist. Miért iszik ennyit,ha tudja,hogy részeg lesz? Vagyis na értitek... E kis történtek után visszasétáltam a srácokhoz...

56.rész- Megfagyunk!

Idegesen felmentem a szobámba. Mondjuk megértem aput. De tudok magamra vigyázni. Az este többi részén neteztem egy kicsit, és egy fura híren akadt meg a szemem. "Harry Styles megkérte barátnője kezét? És ki ez a lány?" Mivaaan? Harry megkérte Fruzsi kezét? Én erről miért nem tudok? Rögtön felhívtam Harryt.
-Te idióta! -szóltam bele a telefonba.
-Nyugi Jessy! Mi az?
-Te megkérted Fruzsi kezét?
-Igen,rögtön az első randin. Megőrültél?! -szólt rám.
-Akkor csak pletyka. Hála az égnek.
-Pletyka? Elmesélnéd nekem is,hogy miről van szó?
-Háááát...
-Igen?
-Szóval... Csak láttam a neten.
-Bővebben?
-Van egy kép rólatok a randiról.
-És?
-Fruzsin van egy gyűrű. És azt hitték,hogy megkérted a kezét.
-Ez hülyeség.
-Én is ezt mondtam.
-Hát akkor meg?!
-Ne velem kiabálj kérlek... -szólaltam meg félénken.
-Ne haragudj. Nem akartam, csak felidegesített...
-Megértelek.
-Most ha nem haragszol leteszem. Beszélek Fruzsival.
-Oké. Szia Harry.
-Szia Jess! -köszönt el.
Írtam a cikkhez,egy hozzászólást. "Hazugság. Miért kell mindent túl lihegni? Igen randiztak, de nem kérte meg a kezét... Hülyeség."  Kikapcsoltam a gépet, lezuhanyoztam és beugrottam az ágyba. Hamar elnyomott az álom. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.
-Halo? -szóltam bele.
-Szia! Láttad már a híreket?! -ordított bele egy hang.
-Kivel beszélek?
-Ne csináld már ezt Jessica! -szólt a hang.
-Ki vagy?
-Fruzsi...
-Ja,bocs.  Most keltettél és nem ismertem meg a hangod.
-Szóval... Láttad?
-Igen láttam. És hülyeség. Nem is értem...
-Amúgy nem is emiatt hívlak. Hanem,hogy elmehetnénk ma így 9-en egy nyugis helyre. Mondjuk valami hegyekbe.
-Hegyekbe? -nevettem.
-Aha, miért ne?
-És ki lenne az a 9 ember?
-Te,Niall,Harry,Zayn,Louis,Liam,Barbi,Betti és én.
-Benne vagyok. Mikor?
-1 óra múlva?
-1? Nem lehetne másfél?
-Oké. De csak a te kedvedért.
-Köszi.
Felpattantam az ágyból, megmostam a hajam, megszárítottam, felvettem egy csőgatyát egy pink pólóval és egy nagyon meleg pulcsival. Komolyan télen akarnak elvinni a hegyekbe? Megfogunk fagyni. Na de mindegy. Megreggeliztem és vártam a többieket. Alig vártam negyed órát máris duda szót hallottam.
-Megyek már! -ordítottam ki  a lakásból.
Felvettem a csizmámat, és még egy meleg kabátot. Beültem Niall mellé a kocsiba és elindultunk a "hegyekbe".
-Amúgy milyen hegyekbe megyünk? -kérdeztem.
-Vannak itt hegyek és átfúrjuk magunkat rajtuk Jessy. -nevettek a fiúk.
-Naa! Ne nevessetek ki! Hülyén mondtam,de ezt nem lehet másképp. -nevettem.
-És azért megyünk oda mert ott nincsenek rajongók. -szólt közbe Zayn.
-Nem mondod? -nevetett Liam.
-Csak felvilágosítottam Jessicát...-durcizott Zayn.
-Jól van na. Hagyjátok. -öleltem át Zaynt Liamen keresztül.
-Hééé! Ne ölelgesd,mert féltékeny leszek.-nevetett Niall.
-Csak megöleltem a bátyusomat. Már az is baj?
-Ja, az úgy más. -nevetett.
Kb. fél óra múlva megérkeztünk. Hideg volt és fáztunk. Mind a 9-en egymáshoz bújtunk és úgy melegítettük egymást.
-Rohadt hideg van. -vacogott Louis.
-Hova hoztatok minket?-vacogott Liam is.
-A hegyekbe.-mondtuk.
-Mondjátok,hogy hoztatok meleg teát. -mondtam.
-Hoztunk meleg teát. Se... -mondta Harry.
-Harold Edward Styles! Mondd,hogy hazudsz! -szóltam.
-Hazudok!
-Tényleg?
-Nem.
-Naaa! -toporzékoltam.
-Csak vicceltem. Hé Zayn! Ide dobnád azt a táskát? Abba vannak az italok.
Zayn odadobta Harrynek a táskát.
-O-ó.-mondta Harry.
-Mi az? -kérdezte Betti.
-Hááát...
-Hát? -kérdezett vissza Barbi.
-Hát szóval izé.
-Mond már! -ordítottam rá.
-Kiömlött a tea!
-Nemár! Komoly? -szaladt oda Louis.
-Ez most halál komoly.
-Neee! Megfogunk halni. -mondta Fruzsi.
-Jaj nemár! Csak megfogunk fagyni. Az nem ugyanaz. -mondtam.
-De! Ugyanaz.-nevettek.
-Akkor mi lenne,ha most hazamennénk, elmennénk hozzánk és ott folytatódna ez a "parti"? Ott egy kicsit melegebb van. -szólt Betti.
-Nem is rossz ötlet.
-Tudom. Nekem mindig jó ötleteim vannak. -húzta ki magát Betti.
-Ego ott van. -mondtam.
-Hol? -kérdezte komolyan.
-Na jól van. Inkább menjünk...

55.rész- Nem engedem!

*Jessica szemszöge*
Este olvasás közben  megcsörrent a telefonom.
-Ne vedd fel, ha hívlak, tényleg...-szólt egy hang flegmán.
-Neked is szia Harry! -szóltam vissza.
-Ja bocs, szia. Szóval miért is nem vetted fel a telefont? Már háromszor kerestelek.
-Lent voltam a nappaliba, bocs. Mit akarsz?
-Csak megszeretném köszönni,hogy összehoztad ezt a tökéletes randit Fruzsinak és nekem. Élveztem. Ha te nem cselekedsz, nem mertem volna odamenni hozzá és elmondani az érzéseimet. Annyira jó volt. Ja de többet nem megyünk abba az étterembe,ahova vittél minket. Giliszta volt a spagettibe.
-Úristen! Sajnálom. Nem tudtam. -nevettem.
-Semmi baj. Az este még jobb lett. -nevetett ő is.- Amúgy annyira tetszett. Imádom ezt a csajszit. És gyönyörű. Nem csalódtam benned. Köszönöm,hogy segítettél összehozni ezt a találkát.
-Jól van Harry. Nincs mit. Bármikor segítek.
-De ez más. Remek volt minden. És ha te nem lennél, szerintem sose találtunk volna egymásra Fruzsival.
-Óó. Köszönöm e kedves szavakat. Elpirulok. -nevettem.
-És és és és.
-És?-kérdeztem.
-Csak annyi,hogy lehetne még egy ilyet szervezni?
-Kedves Harry! Én nem programszervező vagyok, és nem is szeretnék az lenni. Ha szeretnél még egy randit vele, akkor neked kell elintézned. Biztos vagyok benne,hogy bele menne.
-Azt mondod?
-Azt.
-Hé Harry! Kivel beszélsz? -hallottam egy hangot a telefon másik oldaláról.
-Hagyjál már Niall! -hallottam Harryt is.
-Ott van Niall?-kérdeztem.
-Jól hallottad. -mondta.
-Mond meg neki,hogy legyen kéznél a telefonja,vagy kapcsolja be a gépét. Köszi puszi. -mondtam.
-Jó-jó. Rázz le nyugodtan. -mondta szomorkásan.
-Jaj ne haragudj. Csak  tudod, ezt még egyszer végig kell majd hallgatnom,ha Fruzsi meséli el. Úgyhogy ne haragudj. -szóltam nevetve.
-Ja tényleg. -nevetett.-Akkor hagylak is. Niall mindjárt a gépnél van. Szia.
-Köszi. Szia.
-És Jess! Még egyszer köszi.-mondta.
-Nincs mit.
Leraktam a telefont, megfogtam a laptopom és visszafeküdtem az ágyra. Épp,hogy bekapcsoltam Niall máris felkért webcamra.
-Szia! -mosolyogtam a kamerába.
-Szia Édes! Hogy vagy? Olyan rég találkoztunk.-mondta szomorúan.
-Sajnos.. Én jól vagyok. És te? -kérdeztem.
-Én is megvagyok. Mit szólnál,ha átmennék hozzátok? Vagy esetleg te is átjöhetnél hozzánk... -mosolygott.
-Hááát nem is tudom. Megkérdezem anyut. Megvársz?
-Aha. Remélem belemennek.
Lefutottam a nappaliba,ahol anyu és apu épp tv-t nézett.
-Anyuuuuu! -néztem kiskutyaszemmel.
-Nem! -mondta.
-Na nemár. Még nem is mondtam semmit.
-Na jó. Mondd.
-Átjöhetne Niall? Vagy esetleg én átmehetnék hozzá? -kérdeztem.
-Kérdezd apád.-szólt határozottan.
-Jaj... Apuuuu!-kezdtem bele.
-Nem!
-Jaj nemár.
-Nem fogom hagyni,hogy a kislányom 5 sráccal legyen egy lakásba. Kitudja mit csinálnátok ott...
-Nem vagyok már kislány. És ha ő jönne át?
-Nem.
-De miért?
-Mert nem.
-Mehetnél ügyvédnek...
-Ne szemtelenkedj! -ordított rám.
-De én csak...
-Semmi de! Menj fel a szobádba és ne is lássalak! -ordította.
-De apa!
-Nincs semmi de! Már mondtam.
Felmásztam a lépcsőn,egyenesen be a szobámba. Leültem könnyezve a gép elé.
-Úristen! Te sírtál? -aggódott Niall.
-Nem...
-Látom,hogy sírtál. Mi a baj?
-Apu. Semmit se enged meg.
-Szóval nem lehetünk együtt? Megtiltja?
-Igen,mert még kislány vagyok. És nem akarja,hogy olyan történjen.
-Hát már teljesen mindegy. -nevetett.
-Ez nem vicces.
-Jó bocs. Tudod mit? Van egy ötletem. Ne sírj. -kikapcsolta a kamerát.
Nem értettem,hogy miben sántikál. Könnyeztem. Nem is értem,hogy apu miért nem akarja,hogy együtt legyek Niallal. De nem úgy. Szeretem .Akkor miért ne bújhatnék hozzá,hogy érezzem a közelségét? Olyan rég találkoztam már vele. Erre ő nem enged meg semmit. A jegyeim is jók a suliba, tánciskolába is rendszeresen járok. Akkor? Végig se tudtam gondolni ezt az egészet, valaki csöngetett. Ki lehet az ilyen későn? Kiléptem a szobámból, de láttam,hogy már anyu kinyitotta az ajtót. Én fentről hallgatóztam.
-Jó estét Mrs.Mason.-hallottam Niall hangját.Vajon mit akar itt?
-Szia.-köszönt neki anyu.- Gyere beljebb.
-Jó estét Mr. Mason.
-Hello...-bökte oda flegmán apu.
-Miért jöttél?-kérdezte anyu.
-Hááát. Szeretném elkérni a lányukat erre az estére.
-Az lehetetlen. -szólt oda apu.
-Miért? -kérdezte kedvesen Niall.
-Mert nem.
-De miért? Megtudná magyarázni,hogy miért ne lehetnék együtt az Ön lányával? Szeretem őt.
-Azt elhiszem, de akkor sem.
-De ha nem tudja megmondani,hogy miért, akkor miért ne lehetne?
-Mert nem.
-Én szeretném,ha ma eljöhetne velem.Vagy esetleg én itt maradhatnék? -kérdezte.
-Nem.
-De Mr. Mason. Miért?!
-Mert nem vagy szimpatikus.
-És azért nem szerethetem a lányát?
-Nem szeretném ha rosszat tennél benne.
-Rosszat tennék? Ezt mégis hogy érti?
-Egyszer már összetörted a szívét, még egyszer nem szeretném ezt látni!
-Többször nem fog előfordulni.
-Az összes srác ezt mondja. -hallottam apu hangját.
Én könnyeztem. Hogy lehet ilyen apám? Szeretem aput, de ilyenkor nem tudom megérteni.
-Megmutassam,hogy én nem ilyen vagyok?
-Nem érdekel.
-Ha olyan lennék,mint a többi srác, akkor nem írtam volna neki egy dalt, nem foglalkoznék vele. Mivel ön nem engedte át hozzám, ezért muszáj voltam eljönni ide,hogy eljátszhassam ezt a dalt.
-Tűnj innen! -ordított rá apu.
-Nem megyek el innen addig, amíg Jessica nem hallotta a dalt.
-Hagy menjen fel! -hallottam anyu hangját.
Niall elindult a lépcső felé.
-Te oda nem mész fel! -szólt hangosabban apu.
-Akkor hívják le Jesst.-szólt vissza Niall.
-Jessica! Azonnal gyere le! -hallottam apu hangját.
Én úgy tettem mintha a szobámból jöttem volna ki.
-Mi az? Niall? Te meg mit keresel itt?! -kérdeztem.
-Mondtam,hogy van egy ötletem.
-Ülj le Jessica! -húzott oda magához anyu.
-Szóval írtam neked egy dalt. Nem játszhattam úgy el,hogy a szüleid nincsenek itt. De ez mindegy is.
Gitározni kezdett. Elkezdődött egy nagyon szép szám. 2 perc múlva könnyezni kezdtem. Annyira szép szám.
-Ezt nekem írtad? -kérdeztem könnyes szemmel.
-Igen. Csakis neked.-nézett rám nagy kék szemeivel.
-Szeretlek! -suttogtam.
-Tudod,hogy én is.
-Apu! -kezdtem bele a mondandómba.-Most már elhiszed,hogy nem csak játszik velem? -kérdeztem.
-Hááát.-kezdte el.
-Hát?
-Talán el. Ezzel még nincs vége a "háborúnak". Ma este nem mehetsz sehová, és te se maradhatsz itt! -mutatott Niallra.
Niall rám nézett és bólintott,hogy oké, hagyjuk. Majd rájön,hogy szeretjük egymást és nem tilthat el egymástól.
-Köszönöm! -suttogtam és átöltetem Niallt.
-Jól van most már elég! Mars fel a szobádba! -utasított apu. -Te meg menj haza! -küldte el Niallt...

54.rész- Tökéletes randi

Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba. Dobtam egy smst Niallnak.
"Szia! Hiányzol." -küldtem el. Alig vártam két percet máris jött a válasz. "Te is nekem. Találkozhatnánk:)" 

"Majd megbeszéljük. Szeretlek"- küldtem el az utolsó smst. Elnyomott az álom. Reggel az ébresztőórámra keltem. "Ecca ecca eccavú" Gyorsan kinyomtam és lesétáltam a konyhába. Megtaláltam a reggelimet az asztalon egy cetli kíséretével. "Szia Jess! Ha hazaértél a suliból, kérlek mosogass el, és porszívózz ki az egész lakásban! Köszi. Anyu" Remek. Akkor délután takaríthatok... Felmentem a szobámba, kiválasztottam egy farmernadrágot, egy jó meleg pulcsit és a csizmámat. Bepakoltam a táskámba és elindultam a suliba. Ez a nap hamar eltelt. Kémia,Biosz,Matek,Angol,Fizika és egy Föci. Aztán hazasiettem takarítani. Gyorsan megebédeltem. Vagyis nem volt az olyan nagy ebéd,mert két szendvicset faltam csak be. Kitakarítottam az egész lakást, elaludhattam,mert anyu keltett fel a nappaliban,hogy köszöni,hogy kitakarítottam. Nagyon szép lett a lakás. Elrepült az idő, máris este fél 10 volt. Felszaladtam a szobámba, lezuhanyoztam és el is aludtam. Holnap péntek. Vagyis Fruzsiék randija. Annyira izgulok. Pedig nem is nekem kéne izgulnom. Reggel újra az ébresztőm hangjára ébredtem. Az a jó a péntekben,hogy péntek van. Aznap két pulcsit is vettem fel egy kabáttal együtt, nagyon hideg volt. Szakadt a hó. Megreggeliztem és indultam az iskolába. Ma csak 5 órám lesz. Hála az égnek. Fruzsi ahogy meglátott, máris a nyakamba ugrott.

-Úgy izgulok!-mondta.

-Nem vagy egyedül!-nevettem. 

-Akkor izguljunk együtt! -nevetett.

Ez a pénteki napom hamar eltelt. Délután Fruzsi átjött hozzám,hogy felkészítsem a randira. Felöltöztettem, kisminkeltem és megcsináltam a haját. Gyönyörű lett. Nem sokkal később csörgött a telefonom.

*Harry*

-Szia! Na mikor jöttök? Vagy mikor jön a lány?-kérdezte.

-Szia! Most indulunk. 

-Jeee! Kíváncsi vagyok. Ismerem? -kérdezte.

-Majd meglátod.-nevettem.

Elindultam Fruzsival az étterembe. Kb. 20 perc alatt értünk oda. 

-Menj be. Minden jól fog alakulni. -szóltam és öleltem meg.

-És ha nem rám számított? -kérdezte szomorúan.

-Akkor majd most meglátja,hogy te vagy. 

-De..

-Nincs de Fruzsi! Menj be.

Én ott hagytam Fruzsit és hazaindultam.

*Fruzsi szemszöge*

Iszonyatosan izgultam. Mi van ha én nem tetszem neki, és elküld? És mi van ha mégse? Jess azt mondta ne is foglalkozzak ilyennel... Elindultam az étterembe. Megláttam Harryt, ő még nem vett észre. Féltem. A gyomromban pillangók röpködtek. 

-Szia Fruzsi! -állt fel Harry- Szóval te vagy a titkos lány?-kérdezte mosolyogva.

-Szia! Háááát igen... -hajtottam le a fejem.

-Miért vagy szomorú? -kérdezte.

-Nem vagyok az...

-De látom,hogy az vagy.

-Úgy érzem,hogy nem rám számítottál és meglepődtél. És most kicsit cikinek érzem ezt az egészet.

-Ne érezd így magad. Zayn eltalálta,hogy te fogsz jönni. 

-Tényleg?-csillant fel a szemem.

-Igen. -mosolygott majd átölelt.

-Szóval nem haragszol,hogy én jöttem? -kérdeztem.

-Te hülye vagy. Örülök,hogy te jöttél. Titokban mindig is jobban kedveltelek egy kicsit. Sőt! Csak nem mertem mondani. 

-Ezt most csak úgy mondod.

-Ez nem igaz! Tényleg így érzek. 

-Akkor örülök...-nevettem.

-Gyere! Üljünk le. Tökéletes asztalt kaptunk. -mosolygott.

Leültünk és már jött is a pincér.

-Mit hozhatok?-kérdezte.

-Rendelhetek neked is spagettit? -kérdezte kedvesen Harry.

-Persze! -mosolyogtam. 

-Amúgy... -kezdte.

-Igen? -kérdeztem.

-Gyönyörű vagy. -mosolygott.

-Köszönöm!-pirultam el. 

-Bocsi,hogy zavarba hoztalak.-pirult el ő is. 

-Á nem...-nevettem.

Meghozták a spagettinket. Nevetgéltünk. Harry irtó aranyos. Egyszer csak észrevettem valamit a vacsorámban.

-Harry... Nem akarok ünneprontó lenni, de...

-Igen?

-De valami mászik a tányéromon.

-Úristen! Az egy giliszta! Sajnálom. -és már ment is a szakácshoz. 

Én egyedül maradtam,de pár perc múlva már jött is egy pincér, hogy elvigye az ételem és bocsánatot is kértek. Harry nem bírt tovább ott maradni,úgyhogy fizetnünk se kellett, már el is viharoztunk abból az étteremből.

-Ide se jövök többet... -mondta.

-Hát hogy is mondjam, én se...-nevettem. 

-Ne haragudj.

-Miért haragudnék? Nem a te hibád volt.

-De kárpótolni szeretnélek. -mosolygott.

-Nem kell.

-De. Úgyhogy gyere! -fogta meg a kezem. 

Elindultunk a kocsija felé és egy cukrászdába vezetett be. 

-Igaz,hogy vacsival itt nem szolgálnak fel, de a sütijük isteni. Ide nem hozok el akárkit.-mondta és aranyosan rám nézett.

-Köszönöm. -pirultam bele. 

Rendelt nekem az egyik legfinomabb sütiből. 

-Remélem nem baj,hogy ugyanazt rendeltem neked,amit magamnak is.

-Dehogy baj. -mosolyogtam.

*Fél óra múlva*

-Indulhatunk? -kérdezte. 

-Persze.-álltam fel.

*3 perccel később*

-Mi az? Van valami az arcomon? -kérdeztem kétségbeesetten.

-Nincs.

-Akkor miért bámulsz folyton?

-Mert gyönyörű vagy, és nem tudom levenni rólad a szemem.

Elpirultam. 

-Hé! Nézd! Hullócsillag! -mutatott az ég felé- Kívánj! 

Mindketten kívántunk egyet, aztán a kocsi felé indultunk. Ő úriemberként hazavitt engem, kinyitotta nekem a kocsi ajtót a házunk előtt. 

-Köszönöm ezt a csodás estét. -mondta.

-Én köszönöm.

-Örülök,hogy te jöttél el. 

-Én is.-mosolyogtam. 

Közeledett felém, mosolyogva. Pár pillanat múlva már az ajkát az én ajkamon érezhettem. 

-Wow! Ezek a hullócsillagok tényleg valóra válnak. Ez most épp hamar bevált. -nevetett.

-Azt kívántad,hogy...? -kezdtem el.

-Igen, azt,hogy hagy csókolhassalak meg. És sikerült. -mosolygott.

-Aranyos vagy. -mondtam.

-Most már menj be, mert megfogsz fázni, és azt egyikünk se akarja. -mondta.

-Ez igaz. Szia. -öleltem át.

-Szia. Vigyázz magadra és álmodj velem. -kacsintott...

53.rész- Randi?

-Kezdjük is el. -mondtam.
-Most? -kérdezte kikerekedett szemmel Fruzsi.
-Igen. Miért mikor máskor?
-Hát öö... Nem túl korai?
-Mi lenne túl korai Fruzsina?
Elővettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem Harry számát.
-Te most komoly felhívod? -kérdezte ijedten.
-Jaj! Ne félj már.
-Nem félek...
-Látom,hogy félsz. Pszt! Kicsöng. -mondtam.
-Halo? -jött a hang.
-Szia Harry! -szólaltam meg.
-Szia Jess! Mi kéne? -nevetett.
-Öööö... Csak megszeretném kérdezni,hogy van-e programod péntek estére?
-Nem tudok róla. Miért?
-Akkor most már van.
-Mit tervezel Jessica?
-Titok.
-Naaa!
-Titok! Majd még hívlak. -majd leraktam a telefont.
Fruzsi meg se tudott szólalni...
-Hé Kislány! Péntek este randid lesz Harry Styles-szal.
-Most ez komoly?
-Halál komoly. Úgyhogy most megvesszük a ruhád. Irány a bolt.
-De...
-Nincs de gyere!
*fél óra múlva*
-Nézd ezt a ruhát! Irány a próbafülke! -utasítottam.
-Hát jó... De ez az utolsó.
-Jó jó.
Amíg Fruzsi felpróbálta a ruhát én addig nézelődtem cipő ügy terén.
-Na,hogy tetszik?-jött ki Fruzsi a fülke mögül.
-Mese szép! Ezt meg kell vennünk.
-Nekem is tetszik. Ez tetszik a legjobban. -mosolygott.
-És nézd ezt a cipőt! Ezzel tökéletes lenne.- javasoltam.
-Ahogy mondod! Köszönöm Jess! Ez a ruha és ez a cipő annyira jó. Imádlak.
-Tudom. -nevettem.
-Egot nem veszítettél... -mondta.
-Azt is tudom. -nevettem.-Mit szólsz egy kis fagyihoz?
-Télen? -nevetett.
-Miért ne? -mondtam.
-Nem lehetne inkább gumicukor?
-De... CandyBox-ba minden van. Igazad van, most a cukor jobb lenne fagyi helyett. -mondtam.
-Akkor indulás a Candybe! -nevetettünk együtt.
Pakoltunk egy kis szatyorba savanyú cukrokat, csokikat és mindenféle más édességet. Aztán lemérettük, kifizettük és elindultunk hazafele.
-Úgy érzem,hogy ez a pénteki randid jól fog sikerülni. -kacsintottam Fruzsira.
-De mit mondjak neki?
-Amit kell.
-De mit kell?
-Fruzsi....
-Jó oké,hogy Szeretem... Eddig nem mertem elmondani és akkor megkérdezem,hogy ő,hogy érez? Legrosszabbik esetben visszautasít.-hajtotta le a fejét.
-Ilyenre ne is gondolj! Gondolkodj pozitívan!
-Én próbálok...
-Ne csak próbálj.
-Akkor tudom,hogy sikerülni fog és kész!
-Helyes!!
-Köszönöm,hogy mindenben segítettél Jessica! Ezt majd még egyszer meghálálom.-ölelt át.
-Nem kell.
-Dehogynem.
Fruzsit hazakísértem,aztán én is hazasétáltam. Ledobtam a táskámat,lefeküdtem az ágyamra és felhívtam Harryt.
-Végre! -szólt bele.
-Neked is szia kedves Harold.
-Ja igen,szia Jess! Alig vártam,hogy újra felhívj.
-A péntek esti programod miatt?
-Igen. Szóval mi lesz nekem pénteken?
-Mondtam már.
-Csak annyit mondtál,hogy titok.
-Mert az is.
-Jessica! Ne tedd ezt velem kérlek.
-Na jó! Elmondom.
-Jeee!
-Titok. -nevettem.
-Kérlek!
-Csak annyit mondhatok el,hogy a "The Gun" nevezetű étterembe lesz megtartva.
-Hmmm. Szóval vakrandim lesz?
-Eltaláltad. De többet nem mondhatok.
-És jó csaj?-kérdezte.
-Gyönyörű. -feleltem.
-Akkor jó. Ha te azt mondod,hogy gyönyörű, akkor hiszek neked.-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Két nap múlva meglátod,hogy ki ő. -mondtam, majd letettem a telefont...

52.rész- Csajos nap

Besétáltam a lakásba, sötétség mindenhol.
-Anya! Apu! Merre vagytok? -kérdeztem.
Nem kaptam választ, besétáltam a konyhába,ahol egy cetlit találtam a pulton.
"Kicsim! Üzleti tárgyalásra kellett utaznunk Franciaországba. 2  nap múlva jövünk. Remélem el leszel egyedül. Puszi. Anyu és Apu."
Hm... Remek. Maradhattam volna még a srácoknál,ha ezt tudom. Mondjuk holnap suli... Aj! Felmentem a szobámba lezuhanyoztam aztán elnyomott az álom. Reggel 6:30. Akkor próbáljunk meg felkelni. Felpattantam az ágyból, kivettem a szekrényemből egy világoskék csőgatyát, egy fekete I Like Cats pulcsit és egy színes karkötőt. Lementem a konyhába valami reggelit csinálni magamnak, amiből  végül tojásrántotta lett. Reggeli után felvettem a fekete csizmámat, mert esett az eső és hideg is van. December... Nem szeretem. Suliba menet találkoztam Fruzsival.
-Szia! -kiáltottam át az utca másik oldalára.
-Szia Jess! De rég láttalak. -mondta.
-Ja igen, pár  napja.-nevettem.
-Arra gondoltam,hogy mi lenne,ha átjönnél ma este és ott aludnál nálam? Anyuék elutaztak és nem szeretnék egyedül lenni... Van kedved?
-Persze,hogy van. Megbeszélem még anyuval, de szerintem bele megy.
-Akkor jó. És mi lenne ha holnap suli után elmennénk vásárolni is? -kérdeztem.
-Juhuuu! Csajos délután. Benne vagyok. -mosolygott.
Bementünk az órákra, ami volt töri,biosz, matek, angol, kémia és egy föci.
-Végre vége! Hála az égnek. -szóltunk a fiúkkal egyszerre.
Laurával elindultunk táncórára. Ami végül nem lett megtartva, mert James beteg lett. Nem is tudtunk róla. Azért jobbulást Jamesnek. Mikor hazaértem, kivettem a hűtőből a tegnapi rántott húst, amit anyu csinált,mielőtt elmentek. Megírtam a házimat, tanultam is másnapra. Wohoo! Mi történt velem? Megcsörrent a telefonom.
*Fruzsi*
-Szia! Mikor mehetek? -kérdezte.
-Akár most is.
-Jupiijájé. Akkor összeszedem a cuccaimat és indulok. -mondta.
-Várlak. -mondtam kedvesen.
Összepakoltam egy kicsit a szobámba, tudniillik nálam mindig kupi van. Nem tudok úgy összepakolni,hogy jó legyen, úgyhogy 5 perc után abba is hagytam. Előkészítettem pár dvd-t a nappaliban. Csöngettek.
-Szia Fruzsi!-ugrottam a nyakába.
-Szia! -nevetett.
-Örülök,hogy eljöttél. Csajos este készülj. Itt jövünk! -kiáltottam.
-Pontosan!
-Szóval melyik filmet nézzük meg? Ilyen a formám, Monte Carlo, esetleg egy kis High School Musical? -nevettem.
-Szerintem egyezünk meg az Ilyen a formámban.
-Jó választás! -mondtam.
Rendeltünk 2 pizzát. Egy gyrososat és egy sonkásat dupla sajttal. Hozattam üdítőt is. Kb. fél óra múlva minden megérkezett.
-Minden itt van. Akkor neki kezdhetünk a  filmnek. -mondtam.
-Aha. Jöhet.
*2 óra múlva*
-Ez a film rohadt jó! -szólt Fruzsi.
-Túl jó. Annyit nevettem rajta. -mondtam újra nevetve.
-Ahaaa.
-Hozok valami üdítőt. Kérsz? -kérdeztem.
-Most nem, köszi.
Mire visszaértem Fruzsi már aludt a kanapén. Hogy kifárasztottam szegényt. Na mindegy. Hagyom aludni...
Lefeküdtem mellé és engem is elvitt az álomvilágba az álommanó. 6:30.
-Mi ez a zaj? -ugrott fel Fruzsi.
-Ja, az ébresztőm... Bocsi. -nevettem.
-Uh basszus. Ma suli van. -ugrott fel.
-Pontosan.
-Akkor ideje felkelni... -mondtuk egyszerre.
Felkeltünk és elindultunk a fürdőbe.
-Hééé! A fenti fürdőszoba az enyém. -mondtam.
-Ajj. Hát jó. Akkor marad az enyém a lenti. -nevetett.
-Milyen okos vagy. Nem is gondoltam volna.
Gyorsan felöltöztünk, megmosakodtunk és elintéztük a reggeli teendőket. Még gofrit is sütöttem.
-Ez finom. Te tudsz ilyen csinálni? Taníts mester! -mondta Fruzsi.
-Bármikor. De most már induljunk,mert elfogunk késni. -utasítottam magunkat.
-Jól van anya... -nevetett.
*6 órával később*
Ez a suli ma nem is volt olyan vészes. Sőt. A matek ötös. Elég jól esett. Fruzsival ledobtuk a cuccunkat a házunknál és már indultunk is a plázába.
-Szóval milyen a kapcsolatotok Niallal? -kérdezte mosolygósan.
-Most jól megvagyunk. Remélem ez így is marad.
-Aha értem... -nézett lefele Fru.
-Szóóóóval... És mi van Harryvel? Emlékszem,hogy amikor volt az a "parti" nálunk,akkor együtt aludtatok. -húzogattam a szemöldököm.
-Nem történt semmi. Csak aludtunk. -mondta.
-Aha persze. Én is ezt mondanám.
-Tényleg! -nevetett.
-De nem bánnád ha történt volna,nem?
-Megmondom őszintén,hogy bejön Harry. De miért kellenék neki én? Amikor bárhonnan megkaphat bárkit.
-Mondok egy példát. Én miért kellettem volna Niallnak? És most hol tartunk?
-Jó te nyertél.
-Mindig én nyerek. Szóval, szeretnéd ha megpróbálnálak összehozni vele?
-Megtennéd? -kérdezte kiskutyaszemmel.
-Neked bármit. Meg amúgy is összeillenétek.
-Köszönöm Jess!

49.rész- Kerti parti

A szombati napom a stúdióban telt el. Annyira örülök a daloknak.
-Jövőhéten forgatjuk a videó klipet. Persze, ha csak megfelel. -ölelt át Niall.
-Persze,hogy megfelel! Mindent köszönök srácok.
-Nincs mit húgi. -öleltek át.
Kiindultunk a stúdióból. Láttam pár vakufényt.
-Most csak képzelődtem,vagy tényleg van itt pár paparazzi? -kérdeztem.
-Jól láttad. De ha énekes szeretnél lenni, akkor muszáj lesz megszoknod.
-Ácsi! Én nem szeretnék énekes lenni, csak csinálni pár számot.
-Ja, vagyis énekes szeretnél lenni. -nevetett Niall.
-Te nyertél... Veletek nem lehet veszekedni.
-Tudjuk! -nevettek.
Beültünk a kocsiba, és hazafurikáztunk. A fiúk kiraktak a házunk előtt, ők elhajtottak én pedig bementem a házunkba.
-Szia Anya! -köszöntem.
-Szia kicsim! Hol voltál?-kérdezte.
-A barátaimmal...
-És mit csináltatok?
-Stúdióztunk...
-Stúdióba voltatok? Hogyhogy? Elkísérted őket?
-Rosszabb.
-Rosszabb? Mi van? Mit csináltatok?
-Lesz egy saját számom.
-Neked?!
-Nem, a Maris néninek. Szerinted?!
-De miért?
-Anyu, miért ne?
-Most komolyan lesz egy saját számod?!
-Igen.
-A fiúk,hogy engedhették meg ezt?
-Ők akarták...
-Mi van? Komolyan?
-Igen. És velük is lesz egy duettem.
-Mondd azt,hogy hazudsz.
-Ez nem hazugság anya. -majd kiballagtam a nappaliba.
*15 perc múlva*
-Látod? Már a tv-ben is benne vagyok.
-Te?!
-Anyu ne csináld már ezt. Azt képzelted,hogy a lányodból nem lesz egyszer semmi?
-Neeem... Csak furcsálom ezt az egészet. Mit mondanak rólad? Hangosítsd fel! -utasított.
"A One Direction ma a stúdióban járt. De miért ezzel a lánnyal? Ez a lány,tudniillik Niall Horan barátnője. Csak elkísérte őket, vagy talán egy új énekest köszönhetünk az adásban? Mindent megtudhatunk a következő adásból..."
-Ez most komoly? -kérdezte.
-Hazudtam én neked valaha? -kérdeztem- Inkább ne válaszolj...-nevettem.
-Nehéz elhinni,hogy a kicsi lányom felnő és máris a tvben szerepel.
-18 vagyok anya.
-De olyan kicsi voltál még tegnap.
-Tegnap is 18 voltam.
-Az mindegy.-nevetett.
-Ez nem vicces. -mondtam.
-Jut eszembe, este kerti partizunk. Ne menj sehova, ha lehet.
-Talán megoldom.-nevettem.
Felmentem a szobámba, megírtam a leckémet, megtanultam a törit és a matekot. Aztán lementem a konyhába anyunak segíteni.
-Ki jön erre a kerti partira?
-Csak mi leszünk.
-Akkor nagy baj lenne, ha áthívnám a barátaimat? -kérdeztem.
-Hányan jönnének? -kérdezte apu.
-Hááát öö. Jönne Barbi,Fruzsi,Betti,Nicole,Liam,Louis,Zayn,Harry és Niall.
-Felőlem jöhetnek. -mondták.
-Jee! Akkor felhívom őket.
*Pár perccel később*
-Szóval akkor szólsz a srácoknak,hogy jöjjenek ők is? -kérdeztem Niallt.
-Persze!
-De ne felejtsd el!
-Nem fogom.
-Tudom,hogy elfogod...
-Jó,akkor most át is adom nekik,hogy halld,hogy átadtam. Így jó lesz?
-Igen! Köszönöm!
-Srácok! Ma parti Jessicánál. -hallottam az ordítását.
-Milyen parti? -hallottam egy hangot.
-Kerti parti. -válaszolt Niall.
-Ott leszünk! -hallottam Liam hangját.
Felhívtam Fruzsit,hogy szóljon Nicole-nak,hogy jöjjenek. Aztán felhívtam Bettit és Barbit is,hogy várok rájuk. Előkészítettük anyuval a húst és a zöldségeket. Nem sokkal később csöngettek.
-Vas Happenin'? -köszönt Zayn.
-Jaj de jó,hogy megérkeztetek. -megöleltem mindenkit, majd Niallt egy csókkal fogadtam.
-Mit eszünk? -kérdezte Niall.
-Kaját ember. Kaját! -vágta az orrához Liam.
-Tényleg?! Nem mondod?! -nevetett Niall.
Kimentünk a kertbe, mi lányok segítettünk anyunak a kajával kapcsolatban. Addig a fiúk fociztak, meg hülyültek. Amikor kész lett a kaja, leültünk egymás mellé az asztalhoz és elfalatoztuk ,közben apu régi történeteket mesélt rólam... Elég ciki volt, mit ne mondjak. De ilyenek a szülők. Vacsi után Niall előkapta a gitárját és énekelgetni kezdtünk. Énekeltünk pár nyári számot.
-Azta! Nem is lesz olyan rossz, hogy lesz saját dalod Jessica! Tényleg jó hangod van! -szólt anyu.
-Én megmondtam,hogy nem lesz mitől félned. -ölelt át Niall.
-Köszönök mindent...

48.rész-Saját dal?

Az este további része hamar elment. Annyira fáradt voltam,hogy bedőltem az ágyba és már aludtam is. Még a pizsamát se vettem át. Reggel egy üvöltésre ébredtem.
-Hahóóó! Ideje felkelni! -ordította a fülembe Louis.
-Hogy kerültél ide?
-Anyukád engedett be, aranyos nő.
-Ok hagyjál aludni.
-Dehogy hagylak.
-Hajnali 11 óra van.
-Ja persze.
-Meg szombat.-mondtam.
-Nem mondod?!
-Hagyjál már Louis!-mondtam.
Itt rám ugrott mind az 5 srác.
-Ti  is itt vagytok? -ugrottam fel az ágyból.
-Persze,hogy itt vagyunk. Na öltözz és menjünk!
-Várjatok. Hova megyünk? Meg először rendbe kéne raknom magam.
-És az kb mennyi idő?
-Fél óra.
-Fél óra? Mit csinálunk mi addig?
-Eszünk! -szólalt meg Niall.
-Helyes! Menjetek a konyhába kajálni ,vagy mit tudom én. Addig én lezuhanyozom, felöltözök. Jó?
-Nem maradhatnánk inkább itt? -szólalt meg édesen Harry.
-Jól kérdezted. Nem. -nevettem- Na hess.
A fiúkat leküldtem a konyhába, én befutottam a fürdőszobába lezuhanyozni. Aztán kerestem magamnak egy pink pulcsit egy farmer gatyával,mert ahogy elnéztem az időt nagyon hideg volt. Igen, jön a tél...
-Végre,hogy kész lettél...-mondta Zayn.
-Te szerintem ne szólj egy szót se, már előbb is jöhettünk volna,ha nem állsz ott a tükör előtt fél órát.-szólalt meg Harry.
-Hééé! Szerintem te is fogd be jó? Te is fél órát álltál ott előtte.-szólt vissza Zayn.
-Jó te nyertél...
-Ne veszekedjetek már. Szóval hova megyünk?
-A stúdióba.
-Miért?
-Miért ne?
-Na jó menjünk! -mondtam.
Elindultunk a stúdió felé.
-Miért is jöttünk ide?
-Már mondtuk... -szólalt meg Liam.
-Igen, ez egy stúdió. Akkor mit fogunk itt csinálni?
-Azt hittük kicsit okosabb vagy... -bökött meg Louis.
-Köszi. Én is szeretlek.
-Engem mindenki szeret. -ugrott rám.
-Aha persze.
-Hellooo Nicki. -szólt Liam.
-Sziasztok! -szólt vissza a lány.
-Jessica ő itt Nicki. Vele fogjuk felvenni az új számod.
-A számom?
-Ja igen....-kezdte Liam.
-Este írtam neked egy dalt...-mosolygott Niall.
-Ez komoly? -kérdeztem.
-Halál komoly. Na neki kezdünk? -kérdezték.
-Persze! Alig várom.
*1 óra múlva*
-Gyönyörű ez a dal. -öleltem át Niallt. -Köszönöm.
-Tudtam,hogy tetszeni fog. -ölelt vissza.
-Amúgy annyira jó hangod van! Nem is értem,miért nem hallottuk eddig... -bökött meg Liam.
-Köszönöm.
-Éééés most jön a másik meglepetés! -szólt Zayn.
-Mi az?-kérdeztem.
-Most 6-an csinálunk egy közös számot.
-Azt is én írtam. Hasonlít az Up All Night-hoz. -mondta Niall.
-Juhuuuu! Biztos az is ilyen szuper lesz. -kiáltottam el magam.
-Persze,hogy szuper lesz. -nevettek.
Elénekeltük azt a számot is.
-Ezt nem hiszem el. Ezek annyira jók .De,hogyhogy velem akartatok számot csinálni?-kérdeztem.
-Egy ilyen jó hangú csajjal mindenki akar duettet csinálni...-mondták.
-Jaaaj! Annyira édesek vagytok. Köszönöm.-öleltem meg őket.

44.rész- Vicc volt

-Nem lehetne ezt folytatni a szobátokban? Mint az előbb? -nevetett Louis.

-Rohadj meg. -könnyeztem újra.

-Nyugi Jess! Csak hülyülök.-szólt vissza.

-Hülyülj mással.

Berohantam a szobába.

-Most ezt muszáj volt?! -hallottam,ahogy Niall ordítozik.

Nem sokkal később kopogást hallottam.

-Akárki vagy hagyjál! -mondtam.

-Jessica... -nyitott be Louis.

-Nem meg mondtam,hogy hagyjál?! -vágtam hozzá egy párnát.

-Ne csináld már Jess.

-Mit?

-Ne durcizz. Bocsánatot akarok kérni,hogy elmondtam az egész csapatnak,amit láttam.

-Nem érdekel.

Összekuporodtam az ágyon. Hallottam,hogy közeledik hozzám. Erősen átölelt.

-Ne haragudj! -suttogta a fülembe- Megígérem,hogy többet nem csinálok ilyet.

-Első szabály,kopogj...-nevettem.

-Végre mosolyogni látlak. Szóval, kopogok, most kimegyek a srácokhoz,hogy megbeszéljem velük,hogy ezt a témát többször nem hozzuk fel. Senki nem hallott semmit,jó? -mosolygott.

-Köszönöm.

-Ugyan.-ölelt meg még egyszer.

Kisétált a szobából. Én már jobban éreztem magam. Gondolkodni kezdtem. Miért is ciki ez? Nincs ebbe semmi szégyellni való. Vagy mégis? Már tudja 4 pasi,hogy mi történt az este. Fognak még cikizni? Nem érdekel. Csak mosolygok majd és bólogatok. Menni fog? Muszáj. Újra lépteket hallottam az ajtó előtt.

-Megnyugodtál? -jött be Niall.

-Fogjuk rá.

-Akkor most már mehetünk kajálni?

-Mindig a kaján jár az eszed.-nevettem.

-Az előbb még a tiéd is azon járt.

-Igazad van.

-Akkor mehetünk?

-Hova?

-Hát a Nando'sba.

-Ez most komoly? Megint Nando's?- nevettem.

-Miért? Van jobb ötleted?

-Hát nincs.

-Akkor ne kötekedj. Öltözz és indulunk.-ölelt át.

-De nincs ruhám...

-Jöhetsz az enyémbe...-kacsintott.

-Ahogy akarod. -nevettem.

Odasétáltam a szekrényéhez, kivettem egy farmer gatyát, hozzá egy övet,hogy azért ne essen le rólam, és egy kék színű pólót.

-Egész jól áll. -mondta Niall.

-Tudom. Nekem minden jól áll.-nevettem.

-A kis egos. -nevetett ő is.

Ő is kivett egy farmert és egy pólót a szekrényből.

-Összeöltöztünk.-mondtam.

-Á igen. Most látom. Nem is tudom ki szekrényéből vannak a ruhák...

-Én se tudom. Találtam. De egész jó. -mosolyodtam el.

Kisétáltunk a szobából és indultunk abba a bizonyos étterembe. A srácok a kocsiba is úgy tettek,mintha semmi se történt volna. Louis tényleg beszélt velük. Kiszálltunk az autóból és besétáltunk az egyik hátsó padhoz.

-Mit hozhatok? -jött oda hozzánk a pincér.

Niall rendelt valami fura nevű ételt mindenkinek. Olyan gyorsan mondta,hogy nem is értettem. 10 perc múlva kihozták a kajánkat.

-Wohoo! Ez finom.-mondtam.

-Tudtam,hogy ízleni fog. -mosolygott Niall és közben falta be a kaját.

-Mi, mi, mi van ebben? Mogyoró?- kérdeztem és köhögni kezdtem.

-Igen. Baj van?-kérdezték.

-Allergiás vagyok rá.

-Ne csináld! Komoly? Miért nem tudtuk? -néztek rám komolyan.

-Nem ez a lényeg. Vigyük orvoshoz! -sietett Niall.

-Nyugi! Csak teszteltelek benneteket.-nevettem.

-Nem jó vicc volt! -aztán nevettek ők is.

42.rész- Hajnalban

Láttam,hogy Niall az asztalhoz fordul,ahol láttam egy nagy tányér epret.

-Pillanat. Mindjárt jövök-mondta.

Én féltem. Ez lesz az első... Izgulok. Niall visszajött egy tejszínhabos flakonnal.

-Ööö. Szereted a tejszínhabot,nem? -kérdezte.

-De. Jól tudtad.-mosolyogtam rá.

-Etethetlek,ugye? Mindig is ezt akartam.

-Mit? Etetni egy lányt eperrel? -nevettem.

-Hát igen... -nevetett ő is.

Az estét követően "etettük" egymást eperrel és tejszínhabbal. Aztán igen. Megtörtént aminek meg kellett. Nem bántam meg.

-Lehet mennem kéne...-szólaltam meg.

-Nem kell. Lezsíroztam anyuddal,hogy maradhatsz. -mondta Niall.

-Milyen előrelátó vagy. -kacsintottam rá.

-Éhes vagyok. -mondta.

Itt felnevettem. Persze, ő mindig éhes.

-Igen? És mégis mit szeretnél enni így hajnali 3 fele?

-Az mindegy.

-Akkor menjünk le a konyhába, összeütök neked valamit.

-Jee! -kiáltott fel.

Felvettem Niall egyik pólóját aztán ,ahogy kiléptünk az ajtón láttam,hogy a buli már véget ért. Befejezték azt nélkülem is. Mindenhol lufik, popcorn, édesség.

-Hú! Ezek akkor is itt voltak,amikor mi felmentünk? -nevettem el magam.

-Öööö.

-Inkább ne válaszolj. -mondtam.

Niall felült a konyhapultra, én pedig a hűtőben kutakodtam.

-Van tojás, szalámi, paradicsom,paprika és sajt is. -szólaltam meg.

-Akkor ezeket összerakhatnád egy szendvicsre. -mondta.

-Mi vagyok én? -kérdeztem.

-Jessica Mason.

-Helytelen. De mivel szeretlek és nem tudok neked nemet mondani, ezért kénytelen leszek megcsinálni azt a szendvicset.

-Tudom,hogy szeretsz. És köszönöm. -adott egy puszit.

Elkészítettem neki az óriás szendvicset.

-Wohoo! Ez isteni. -szólalt meg.

-Tudom. A szendvicsem is isteni, ja meg én is.

-Ego benned is benned van. Le se tagadhatnád.

-Azt is tudom.-nevettem.

Mindketten nevetni kezdtünk. Harry és Fruzsi álmosan jöttek ki a srác szobájából.

-Ti mit csináltok a konyhában hajnali 3 órakor? -kérdezték.

-Ti miért nem alszotok? -kérdeztem tőlük.

-Inkább ti miért nem alszotok? -nevetett Fruzsi.

-Mi azért nem alszunk,mert ti nem alszotok, és ha ti nem alszotok...-kezdtem bele.

-Jó jó. Értem. Inkább menjünk vissza aludni. -szólt Harry.

-Ezzel mindig elijesztem az embereket.-nevettem újra.

-Azt látom. Na gyere, menjünk vissza a szobámba. -mondta Niall.

-Menjünk. De most már csak aludni... -nevettem megint.

-Ahogy akarod. -kacsintott.

Visszaballagtunk a szobájába, ledőltem az ágyra és máris elnyomott az álom...

41.rész-A buli

Elkocsikáztunk Barbi házáig.

-Mit keresünk itt?-kérdeztem.

-Most kicsit itt hagyunk a lányokkal. Tartsatok egy kisebb csajos délutánt. -mondta Harry.

-Szia Jessica! -ugrottak a nyakamba a lányok.

-Sziasztok! -mosolyogtam.

-Gyere be Jess! Hagy menjenek el a srácok. Majd később visszajönnek.-szólt Fruzsi.

-Hát jó. Akkor menjünk.

Mi a lányokkal bementünk a házba, a fiúk pedig elhajtottak.

-Jessica. Ma egy csajos délutánt fogunk tartani. -kezdte el Betti.

-Ami azt jelenti,hogy megcsináljuk egymás haját, kifestjük egymás körmét ja meg persze a smink.

-Wohoo! -kiáltottam el magam.

-Ez elég jó lesz,ugye? -mondta Nicole.

-Túl jó.-mondtam.

-Hogy jól kezdjük a délutánt, rakjunk be egy kis zenét. Mi legyen az? -kérdezte Barbi.

-Mi van? -kérdeztem vissza.

-Maroon5, Hot Chelle Rae, Demi Lovato esetleg egy kis Justin Bieber? -nevetett Barbi.

-Szerintem maradjunk Demi Lovato albumánál. Aztán meg ami jön. -mosolyogtam.

-Ahogy akarod. -mondták.

-Beraktuk az Unbroken lemezt. -sokáig pörgött. Imádom.

Mindannyian begöndörítettük egymás haját. Én megégettem Betti fülét. Ne nevessetek. Ilyen béna vagyok. Szerencsére nem lett nagy baja. Közben táncoltunk.

-Amúgy... -kezdtem bele.

-Igen? -kérdezték.

-Mit fogunk csinálni este? Hova megyünk? Mi a terv? Gondolom ti tudjátok...

-Titok. -mondták egyszerre.

-Jól van na. Csak megkérdeztem...-nevettem.

Folytattuk egymás "szépítését". Szinte mindannyiunknak egy kis laza smink lett feltéve. Magunkra vettük a szebbnél szebb ruhákat. Nekem egy lila ruha jutott, fehér magassarkúval. Elvettem egy hozzá illő lila karkötőt és egy nyakláncot is. A barátnőimen is remek ruhák voltak. Betti például egy zöld ruhát vett fel egy nagy fekete masnival. Barbin egy fekete ruha díszelgett. Fruzsin egy kék és Nicole-on pedig egy piros-fekete kockás ruha állt. Felvettünk a cipőinket is, és vártuk a fiúkat. A lányok tudták,hogy hova megyünk és pontosan mikorra jönnek. De nem mondták meg. Oké,hogy meglepetés. De nem szeretem a meglepetéseket. Mindig rosszul sülnek el. Még hallgattuk az utolsó számokat a Maroon5 lemezen,amikor csöngettek.

-Ezek a srácok lesznek! Nem késtek. Ilyen is ritkán van. -szólt Barbi.

Kinyitotta az ajtót. Szólt nekünk,hogy gyerünk. Előállt a kocsi,minden kész. Indulunk. Mindannyian kiballagtunk a kocsiig. Én Niall és Barbi közé kerültem. Barbi pedig Zayn vállára tette fejét. Olyan édesek együtt.

-Na akkor most már elmondjátok,hogy hova megyünk?

-Hozzám.-szólt Niall.

-Miért is?

-Szerintem sejted. De ha nem,akkor majd meglátod.-mosolygott.

Hamar megérkeztünk.

-Ti még maradjatok itt kicsit. -szólt Zayn.

-Miéééért? -húztam meg az 'é'-t.

-Mert csak. -nyújtotta ki rám a nyelvét.

-Kedves vagy...

Mi kint maradtunk Niallal.

-Mit terveztek? -kérdeztem.

Válaszolni se tudott,elindult a zene.

-Most már bejöhettek. -jött ki hozzánk Betti.

Besétáltunk. Mikor én beléptem elkezdték énekelni ezt:

"Happy Birthday to you..." Én mosolyogtam. Könnyezni is kezdtem.

-Annyira aranyosak vagytok. -öleltem meg mindenkit.

-Tudjuk. -szólt Harry.

-Ja igen,az ego még mindig ott van. -nevettem.

-DJ Malik in the house. -mondta a mikrofonba Zayn.

-Wohooo! -kiáltottam fel.

-Tanulsz. -jött oda hozzám Zayn.

Egy nagyot buliztunk. Legjobb szülinap. Legjobb 18. Nem lesz többet ilyen. Imádtam.

-Hé Jess! -ölelt át Niall.

-Igen? -néztem rá mosolyogva.

-Gyere velem. -mondta.

Felmentünk a lépcsőn, egyenesen a szobájába.

-Szóval...-kezdte-arra gondoltam,hogy mi lenne ha...-folytatta.

-Nyögd már ki.

-Megszeretnélek lepni valamivel...

-És mivel? -néztem rá.

-Birthday Sex? -nézett rám azzal az édes mosolyával.

-Nem is tudom. -nevettem rá.

-Nem muszáj, ha nem akarod...-mosolygott.

-De. Akarom...

40.rész- A nagy meglepetés

Beültünk a kocsiba és vagy fél órát autózhattunk,mire odaértünk egy csodaszép helyre.

-Megérkeztünk! -kiáltott fel Liam.

-Wohoo!

-Pétrus étterem? Ez komoly? Sose jártam még itt. -mondtam boldogan.

-Itt volt az ideje,hogy elgyere ide. Gondoltuk belefér.

-Annyira aranyosak vagytok. Köszönöm.

Besétáltunk az étterembe. Leültünk egy hátsó padhoz és nézegetni kezdtük az étlapot.

-Mit kérsz szülinapos?-kérdezte Zayn.

-Hm. Nem is tudom... Itt milyen a gyros tál?

-Isteni.

-Akkor szerintem azt. Imádom. És az a legszimpatikusabb is, így névről.

-Hát jó.

-Akkor együk mi is azt.-mondta Niall.

Kikértük az ételt. Személyesen a séf hozta ki nekünk.

-Marcus! -ugrott Lou a nyakába- Hát te,hogy kerülsz ide?

-Enyém ez az étterem.-szólt a főnök.

-Tényleg? Nem is tudtam.

Lerakta elénk az ételt,aztán elment.

-Ő ki volt? -kérdeztem.

-Marcus.

-Pontosabban?

-Egyik volt osztálytársam. Tök jó fej. Jól belehúzott az üzletbe. Sose gondoltam volna,hogy lesz egy igazi nagy étterme.

-Wohoo. Ez nagyon jó. Finom a kaja is.

-Finom? Túlságosan is finom. -szólt közbe Niall.

-Tényleg jó. -mondta Liam is.

-Többször is jöjjünk ide. -szólt Zayn és Harry.

Elfalatoztuk az ebédet,amikor Niall felszólalt:

-Hééé! Most már jöhet a desszert?

-Persze! -mondtam mosolyogva.

-Ez a csaj megtanult velünk enni! Emlékeztek arra,amikor először elvittük a Nando's-ba és cézár salátát akart enni? Most meg itt falta fel velünk a nagy tál gyrost. -nevetett Zayn.

-Emlékszünk-e? Jó hogy. Azt nem lehet elfelejteni. -mosolygott Niall és ölelt át.

-Szóval milyen desszertet rendeljünk? -kérdezte Louis.

-Válasszon a szülinapos.-szólt Harry.

-Hmmm. Nem is tudom. Annyi sok minden van itt.

-Ajánlom figyelmedbe a fekete erdő tortát. -nevetett Zayn.

-Igen? Akkor legyen az.

Kikértük a sütiket. Azt is sok nevetgéléssel elfogyasztottuk.

-És akkor most jöhet az ajándék?

-Ajándék? Nem kell ajándék. -mondtam.

-Dehogyis nem.

-Hallottuk,hogy szereted a One Directiont... Ezért vettünk neked pár jegyet. -mondta Harry.

Itt elnevették magukat.

-Csak vicceltünk.-mondta Liam.

-Tuti,hogy már így is kivagy tőlünk. Egész nap veled lógunk, úgyhogy csak hülyülünk. Mi ötletünk volt ez az ebéd.-mondták 4en.

-És most jön az én meglepetésem. -állt fel Niall.

Mögém állt és elkezdte birizgálni a hajamat. Pár pillanat múlva a nyakamban találtam egy nyakláncot.

-N mint Niall? -kérdeztem tőle mosolyogva.

-Öö hát igen. -pirult el.

-Köszönöm. Nagyon tetszik.-adtam neki egy puszit.

-Na jó. Abba hagytátok ezt a szerelmes percet? Mindjárt hányok tőletek.

-Elrontod a pillanatot Louis...-durciztam be.

-Ó bocsáss meg húgi! Nem volt szándékos. -nevetett.

-Aha,persze. -nevettem én is.

-Megyünk? -kérdezte Zayn.

-Hova? -kérdeztem.

-Haza kell még ugornunk.

-Miért is?

-Öööö. Az mindegy.

-Újabb meglepi?

-Foghatjuk arra is.

-Na indulunk már? -nyávogott Harry.

-Megyünk már.

Mi kézen fogva sétáltunk ki az étteremből Niallal. A többiek meg szépen követtek minket...

39.rész-A szülinap

Apu ott hagyott a szobámban én pedig felvettem a pizsim és elaludtam. Szombat van. Végre!! Még 2 nap pihenő nap,aztán újra suli. Hú de jó... Délelőtt 10 óra. Különleges nap a mai. Amit nem vártam, de így alakult. Ma 18 éves leszek. Este 18:46 perckor. Nagy nap a mai, én mégse érzem másnak a többitől. Felvettem a köntösömet és kócosan lementem a konyhába.

-Jó reggelt! Boldog szülinapot kicsim! -jött oda hozzám anyu és apu.

-Köszönöm. -mondtam mosolyogva.

-A-a! Oda nem mehetsz be!

-Miért nem?

-Anyád ott csinálja a tortádat.- de nem tőlem tudod.

-Jaj apu! Nem vagyok már óvodás. Csak tudjatok a saját szülinapi tortámról.

-Ahogy gondolod.

Bementem a konyhába.

-Jó reggelt anyu még egyszer.

-Te mit keresel itt? Megmondtam apádnak,hogy ne engedjen be.

-Tudod,hogy sose tudom azt csinálni,amit ő mond.

-Ezt előbb is mondhattad volna.

-Már mindegy. Milyen sütit csinálsz?

-A kedvencedet.

-Vagyis?

-Gesztenyetorta.

-Hmm. Finom lesz.

Visszaballagtam a szobámba felöltözni. Kiválasztottam az egyik farmerom egy pink felsővel. Csörgött a telefonom. *Rejtett szám*

-Halo?-szóltam bele.

-Halo? Ön Jessica Mason?

-Igen.

-Én a billiárd teremből telefonálok. És csak annyit szeretnék mondani,hogy boldog szülinapot.

-Ki vagy?-kérdeztem.

Itt felismertem Niall nevetését.

-Á, szóval ti vagytok. Honnan tudtátok,hogy ma van a szülinapom?

-Vannak forrásaink.

-Ó, igen? Ki?

-Az maradjon a mi titkunk. -mondta Liam.

-Szóval szülinapos lány. Mára ne tervezz programot.-kezdte el Zayn.

-Miért is?

-Az mindegy. Csak ne tervezz.

-Szóval készültök valamire.

-Mi? Dehogyis. Mi nem olyanok vagyunk.-mondta Louis.

-Louis ne hazudj kérlek. -nevettem el magam.

-Kb. 1 óra múlva elmegyünk érted. Vegyél fel valami csini rucit, rakj fel egy kis sminket. Vagy amit szoktál. 1 óra elég,nem? -kérdezte Harry.

-Simán. Akkor majd várlak titeket.

Megcsináltam a hajam, begöndörítettem. Felvettem a fehér ruhámat egy szürke masnival, kisminkeltem magam egy kicsit, kifestettem a körmöm feketére és felhúztam egy fekete magassarkút is. Lementem a nappaliba. Wohoo! Pontosan egy óra alatt készültem el. Rekord idő. Csöngettek.

-Sziasztok!- ugrottam a nyakukba.

-Indulhatunk? -kérdezte Zayn.

-Persze! -mondtam.

-Amúgy gyönyörű vagy. Ölelt át Niall.

-Hazudsz. Amúgy hova megyünk?

-Meglepetés.

-Nem szeretem a meglepetéseket.

-Majd most szeretni fogod...

37.rész- Hogyan is tovább?

Niallnak igaza volt. Élveztem a csókot. Nem kellett volna. Mire válaszolni tudtam volna neki,hallottam egy ajtó csapást. Kimentem a szobából megnézni ki volt az.

-Harry! Ne! Harry kérlek hallgass meg!

-Nincs mit meghallgatnom.-láttam a könnyes szemét.

Ez most komoly? Ez nem történhet meg velem. Vagy mégis? Igen. Megtörtént.

-Harry várj! Kérlek. -estem össze a földön.

-Hagyj békén! -ordította.

Niall utánam jött és felkapott a földről.

-Megütötted?! -szaladt le Harryhez.

-Dehogy ütöttem meg. Annyira bolond nem vagyok. Sose ütök lányt.

-Szerencséd!

-Téged kéne megütnöm! Azt hittem haverok vagyunk. Erre meg megcsókolod.

-Bocs,hogy megcsókoltam a volt barátnőmet.

-Ott van a hangsúly! A VOLT barátnődet. Ő már az enyém. Legalábbis az enyém volt... Úgy látom megint egymásra találtatok.

Lerohantam hozzájuk.

-Hagyjátok abba. Nem érek ennyit. Jobb ha most elmegyek.

-Ne menj! Kérlek! -mondták.

-Nincs itt semmi keresnivalóm. Biztos egy ribinek képzeltek,amiatt,hogy 4 hét alatt találtam új pasit és máris dobnám a volt pasim miatt.

-Ez nem igaz.

-Akkor mind hazudtok... -majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Hazarohantam. Nem néztem semerre, csak egyenesen az utat figyeltem. Negyed óra múlva hazaértem. Felrohantam a szobámba és sírtam. Még én sírok? Ez hülyeség. Miért tettem ezt? Miért élveztem Niall csókját? Talán mégis őt szeretem és Harry csak egy "lelki segély" volt nekem? De őt is szeretem. Akkor most melyiket válasszam? Vagy jobb lenne, ha egyiket se? Nem tudok választani. Anyu segítségét nem merem kérni. Meg nem is tudnám, hisz nincs itthon. Mit tegyek? Most olyan kedvemben vagyok,hogy senkivel se szeretnék beszélni. Egyszer csak valaki csöngetett. Ki lehet az este 7kor? Lementem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem.

-Baj,hogy jöttelek megvigasztalni? Elvégre miattam van minden.

-Nem, nem miattad van.

-De, miattam van. Te sírtál?! -kérdezte.

-Nem, dehogy.

-Te sírtál. Miért?

-Még kérdezed?

-Az is miattam. Remek. Ne sírj kérlek. Nem akartalak megbántani.-mondta Niall.

-Nem bántottál meg. Vagyis mégis. Sőt... De szeretlek. Mit tehetnék?!

-Szóval szeretsz. -mosolyodott el.

-De nekem ott van Harry.

-Csak volt.

-Gondoltam,hogy emiatt szakít velem. Mit is gondolhattam volna? Hülye voltam.

-Bevallotta,hogy szeret téged. De tudja,hogy Te csak úgy tekintenél rá,mint a második Niallra.

-Ezt ő mondta?

-Igen Ő...

-Biztos ez?

-Halál komoly.

-Miért gondolja ezt?

-Gondolom azért mert látta a csókunkat...

-Aj istenem! Miért történik mind ez velem? -kérdeztem szomorúan és leültem az ágyra.

-Ne szomorkodj! -ölelt át- Én itt vagyok neked.

-Tudom... De milyen érzés lenne ez nekünk hármunknak ha újra összejönnék veled?

-Hármunknak?

-Állítólag most dobott Harry,nem? Te pedig máris boldogítasz?

-Kibírná.

-Én nem hiszem.

-Mégse szeretsz?
-Nem erről van szó.

-Akkor meg?

-I want but that's crazy...-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Miért?

-Ajj Niall ne kérdezz már ennyit vissza. Magamat se tudom megérteni...

Itt újra megcsókolt.

-Niall. Kérlek, ne most... -egy könnycsepp szökött ki a szememből.

-Abbahagyom, csak kérlek ne sírj! -mondta.