55.rész- Nem engedem!

*Jessica szemszöge*
Este olvasás közben  megcsörrent a telefonom.
-Ne vedd fel, ha hívlak, tényleg...-szólt egy hang flegmán.
-Neked is szia Harry! -szóltam vissza.
-Ja bocs, szia. Szóval miért is nem vetted fel a telefont? Már háromszor kerestelek.
-Lent voltam a nappaliba, bocs. Mit akarsz?
-Csak megszeretném köszönni,hogy összehoztad ezt a tökéletes randit Fruzsinak és nekem. Élveztem. Ha te nem cselekedsz, nem mertem volna odamenni hozzá és elmondani az érzéseimet. Annyira jó volt. Ja de többet nem megyünk abba az étterembe,ahova vittél minket. Giliszta volt a spagettibe.
-Úristen! Sajnálom. Nem tudtam. -nevettem.
-Semmi baj. Az este még jobb lett. -nevetett ő is.- Amúgy annyira tetszett. Imádom ezt a csajszit. És gyönyörű. Nem csalódtam benned. Köszönöm,hogy segítettél összehozni ezt a találkát.
-Jól van Harry. Nincs mit. Bármikor segítek.
-De ez más. Remek volt minden. És ha te nem lennél, szerintem sose találtunk volna egymásra Fruzsival.
-Óó. Köszönöm e kedves szavakat. Elpirulok. -nevettem.
-És és és és.
-És?-kérdeztem.
-Csak annyi,hogy lehetne még egy ilyet szervezni?
-Kedves Harry! Én nem programszervező vagyok, és nem is szeretnék az lenni. Ha szeretnél még egy randit vele, akkor neked kell elintézned. Biztos vagyok benne,hogy bele menne.
-Azt mondod?
-Azt.
-Hé Harry! Kivel beszélsz? -hallottam egy hangot a telefon másik oldaláról.
-Hagyjál már Niall! -hallottam Harryt is.
-Ott van Niall?-kérdeztem.
-Jól hallottad. -mondta.
-Mond meg neki,hogy legyen kéznél a telefonja,vagy kapcsolja be a gépét. Köszi puszi. -mondtam.
-Jó-jó. Rázz le nyugodtan. -mondta szomorkásan.
-Jaj ne haragudj. Csak  tudod, ezt még egyszer végig kell majd hallgatnom,ha Fruzsi meséli el. Úgyhogy ne haragudj. -szóltam nevetve.
-Ja tényleg. -nevetett.-Akkor hagylak is. Niall mindjárt a gépnél van. Szia.
-Köszi. Szia.
-És Jess! Még egyszer köszi.-mondta.
-Nincs mit.
Leraktam a telefont, megfogtam a laptopom és visszafeküdtem az ágyra. Épp,hogy bekapcsoltam Niall máris felkért webcamra.
-Szia! -mosolyogtam a kamerába.
-Szia Édes! Hogy vagy? Olyan rég találkoztunk.-mondta szomorúan.
-Sajnos.. Én jól vagyok. És te? -kérdeztem.
-Én is megvagyok. Mit szólnál,ha átmennék hozzátok? Vagy esetleg te is átjöhetnél hozzánk... -mosolygott.
-Hááát nem is tudom. Megkérdezem anyut. Megvársz?
-Aha. Remélem belemennek.
Lefutottam a nappaliba,ahol anyu és apu épp tv-t nézett.
-Anyuuuuu! -néztem kiskutyaszemmel.
-Nem! -mondta.
-Na nemár. Még nem is mondtam semmit.
-Na jó. Mondd.
-Átjöhetne Niall? Vagy esetleg én átmehetnék hozzá? -kérdeztem.
-Kérdezd apád.-szólt határozottan.
-Jaj... Apuuuu!-kezdtem bele.
-Nem!
-Jaj nemár.
-Nem fogom hagyni,hogy a kislányom 5 sráccal legyen egy lakásba. Kitudja mit csinálnátok ott...
-Nem vagyok már kislány. És ha ő jönne át?
-Nem.
-De miért?
-Mert nem.
-Mehetnél ügyvédnek...
-Ne szemtelenkedj! -ordított rám.
-De én csak...
-Semmi de! Menj fel a szobádba és ne is lássalak! -ordította.
-De apa!
-Nincs semmi de! Már mondtam.
Felmásztam a lépcsőn,egyenesen be a szobámba. Leültem könnyezve a gép elé.
-Úristen! Te sírtál? -aggódott Niall.
-Nem...
-Látom,hogy sírtál. Mi a baj?
-Apu. Semmit se enged meg.
-Szóval nem lehetünk együtt? Megtiltja?
-Igen,mert még kislány vagyok. És nem akarja,hogy olyan történjen.
-Hát már teljesen mindegy. -nevetett.
-Ez nem vicces.
-Jó bocs. Tudod mit? Van egy ötletem. Ne sírj. -kikapcsolta a kamerát.
Nem értettem,hogy miben sántikál. Könnyeztem. Nem is értem,hogy apu miért nem akarja,hogy együtt legyek Niallal. De nem úgy. Szeretem .Akkor miért ne bújhatnék hozzá,hogy érezzem a közelségét? Olyan rég találkoztam már vele. Erre ő nem enged meg semmit. A jegyeim is jók a suliba, tánciskolába is rendszeresen járok. Akkor? Végig se tudtam gondolni ezt az egészet, valaki csöngetett. Ki lehet az ilyen későn? Kiléptem a szobámból, de láttam,hogy már anyu kinyitotta az ajtót. Én fentről hallgatóztam.
-Jó estét Mrs.Mason.-hallottam Niall hangját.Vajon mit akar itt?
-Szia.-köszönt neki anyu.- Gyere beljebb.
-Jó estét Mr. Mason.
-Hello...-bökte oda flegmán apu.
-Miért jöttél?-kérdezte anyu.
-Hááát. Szeretném elkérni a lányukat erre az estére.
-Az lehetetlen. -szólt oda apu.
-Miért? -kérdezte kedvesen Niall.
-Mert nem.
-De miért? Megtudná magyarázni,hogy miért ne lehetnék együtt az Ön lányával? Szeretem őt.
-Azt elhiszem, de akkor sem.
-De ha nem tudja megmondani,hogy miért, akkor miért ne lehetne?
-Mert nem.
-Én szeretném,ha ma eljöhetne velem.Vagy esetleg én itt maradhatnék? -kérdezte.
-Nem.
-De Mr. Mason. Miért?!
-Mert nem vagy szimpatikus.
-És azért nem szerethetem a lányát?
-Nem szeretném ha rosszat tennél benne.
-Rosszat tennék? Ezt mégis hogy érti?
-Egyszer már összetörted a szívét, még egyszer nem szeretném ezt látni!
-Többször nem fog előfordulni.
-Az összes srác ezt mondja. -hallottam apu hangját.
Én könnyeztem. Hogy lehet ilyen apám? Szeretem aput, de ilyenkor nem tudom megérteni.
-Megmutassam,hogy én nem ilyen vagyok?
-Nem érdekel.
-Ha olyan lennék,mint a többi srác, akkor nem írtam volna neki egy dalt, nem foglalkoznék vele. Mivel ön nem engedte át hozzám, ezért muszáj voltam eljönni ide,hogy eljátszhassam ezt a dalt.
-Tűnj innen! -ordított rá apu.
-Nem megyek el innen addig, amíg Jessica nem hallotta a dalt.
-Hagy menjen fel! -hallottam anyu hangját.
Niall elindult a lépcső felé.
-Te oda nem mész fel! -szólt hangosabban apu.
-Akkor hívják le Jesst.-szólt vissza Niall.
-Jessica! Azonnal gyere le! -hallottam apu hangját.
Én úgy tettem mintha a szobámból jöttem volna ki.
-Mi az? Niall? Te meg mit keresel itt?! -kérdeztem.
-Mondtam,hogy van egy ötletem.
-Ülj le Jessica! -húzott oda magához anyu.
-Szóval írtam neked egy dalt. Nem játszhattam úgy el,hogy a szüleid nincsenek itt. De ez mindegy is.
Gitározni kezdett. Elkezdődött egy nagyon szép szám. 2 perc múlva könnyezni kezdtem. Annyira szép szám.
-Ezt nekem írtad? -kérdeztem könnyes szemmel.
-Igen. Csakis neked.-nézett rám nagy kék szemeivel.
-Szeretlek! -suttogtam.
-Tudod,hogy én is.
-Apu! -kezdtem bele a mondandómba.-Most már elhiszed,hogy nem csak játszik velem? -kérdeztem.
-Hááát.-kezdte el.
-Hát?
-Talán el. Ezzel még nincs vége a "háborúnak". Ma este nem mehetsz sehová, és te se maradhatsz itt! -mutatott Niallra.
Niall rám nézett és bólintott,hogy oké, hagyjuk. Majd rájön,hogy szeretjük egymást és nem tilthat el egymástól.
-Köszönöm! -suttogtam és átöltetem Niallt.
-Jól van most már elég! Mars fel a szobádba! -utasított apu. -Te meg menj haza! -küldte el Niallt...

54.rész- Tökéletes randi

Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba. Dobtam egy smst Niallnak.
"Szia! Hiányzol." -küldtem el. Alig vártam két percet máris jött a válasz. "Te is nekem. Találkozhatnánk:)" 

"Majd megbeszéljük. Szeretlek"- küldtem el az utolsó smst. Elnyomott az álom. Reggel az ébresztőórámra keltem. "Ecca ecca eccavú" Gyorsan kinyomtam és lesétáltam a konyhába. Megtaláltam a reggelimet az asztalon egy cetli kíséretével. "Szia Jess! Ha hazaértél a suliból, kérlek mosogass el, és porszívózz ki az egész lakásban! Köszi. Anyu" Remek. Akkor délután takaríthatok... Felmentem a szobámba, kiválasztottam egy farmernadrágot, egy jó meleg pulcsit és a csizmámat. Bepakoltam a táskámba és elindultam a suliba. Ez a nap hamar eltelt. Kémia,Biosz,Matek,Angol,Fizika és egy Föci. Aztán hazasiettem takarítani. Gyorsan megebédeltem. Vagyis nem volt az olyan nagy ebéd,mert két szendvicset faltam csak be. Kitakarítottam az egész lakást, elaludhattam,mert anyu keltett fel a nappaliban,hogy köszöni,hogy kitakarítottam. Nagyon szép lett a lakás. Elrepült az idő, máris este fél 10 volt. Felszaladtam a szobámba, lezuhanyoztam és el is aludtam. Holnap péntek. Vagyis Fruzsiék randija. Annyira izgulok. Pedig nem is nekem kéne izgulnom. Reggel újra az ébresztőm hangjára ébredtem. Az a jó a péntekben,hogy péntek van. Aznap két pulcsit is vettem fel egy kabáttal együtt, nagyon hideg volt. Szakadt a hó. Megreggeliztem és indultam az iskolába. Ma csak 5 órám lesz. Hála az égnek. Fruzsi ahogy meglátott, máris a nyakamba ugrott.

-Úgy izgulok!-mondta.

-Nem vagy egyedül!-nevettem. 

-Akkor izguljunk együtt! -nevetett.

Ez a pénteki napom hamar eltelt. Délután Fruzsi átjött hozzám,hogy felkészítsem a randira. Felöltöztettem, kisminkeltem és megcsináltam a haját. Gyönyörű lett. Nem sokkal később csörgött a telefonom.

*Harry*

-Szia! Na mikor jöttök? Vagy mikor jön a lány?-kérdezte.

-Szia! Most indulunk. 

-Jeee! Kíváncsi vagyok. Ismerem? -kérdezte.

-Majd meglátod.-nevettem.

Elindultam Fruzsival az étterembe. Kb. 20 perc alatt értünk oda. 

-Menj be. Minden jól fog alakulni. -szóltam és öleltem meg.

-És ha nem rám számított? -kérdezte szomorúan.

-Akkor majd most meglátja,hogy te vagy. 

-De..

-Nincs de Fruzsi! Menj be.

Én ott hagytam Fruzsit és hazaindultam.

*Fruzsi szemszöge*

Iszonyatosan izgultam. Mi van ha én nem tetszem neki, és elküld? És mi van ha mégse? Jess azt mondta ne is foglalkozzak ilyennel... Elindultam az étterembe. Megláttam Harryt, ő még nem vett észre. Féltem. A gyomromban pillangók röpködtek. 

-Szia Fruzsi! -állt fel Harry- Szóval te vagy a titkos lány?-kérdezte mosolyogva.

-Szia! Háááát igen... -hajtottam le a fejem.

-Miért vagy szomorú? -kérdezte.

-Nem vagyok az...

-De látom,hogy az vagy.

-Úgy érzem,hogy nem rám számítottál és meglepődtél. És most kicsit cikinek érzem ezt az egészet.

-Ne érezd így magad. Zayn eltalálta,hogy te fogsz jönni. 

-Tényleg?-csillant fel a szemem.

-Igen. -mosolygott majd átölelt.

-Szóval nem haragszol,hogy én jöttem? -kérdeztem.

-Te hülye vagy. Örülök,hogy te jöttél. Titokban mindig is jobban kedveltelek egy kicsit. Sőt! Csak nem mertem mondani. 

-Ezt most csak úgy mondod.

-Ez nem igaz! Tényleg így érzek. 

-Akkor örülök...-nevettem.

-Gyere! Üljünk le. Tökéletes asztalt kaptunk. -mosolygott.

Leültünk és már jött is a pincér.

-Mit hozhatok?-kérdezte.

-Rendelhetek neked is spagettit? -kérdezte kedvesen Harry.

-Persze! -mosolyogtam. 

-Amúgy... -kezdte.

-Igen? -kérdeztem.

-Gyönyörű vagy. -mosolygott.

-Köszönöm!-pirultam el. 

-Bocsi,hogy zavarba hoztalak.-pirult el ő is. 

-Á nem...-nevettem.

Meghozták a spagettinket. Nevetgéltünk. Harry irtó aranyos. Egyszer csak észrevettem valamit a vacsorámban.

-Harry... Nem akarok ünneprontó lenni, de...

-Igen?

-De valami mászik a tányéromon.

-Úristen! Az egy giliszta! Sajnálom. -és már ment is a szakácshoz. 

Én egyedül maradtam,de pár perc múlva már jött is egy pincér, hogy elvigye az ételem és bocsánatot is kértek. Harry nem bírt tovább ott maradni,úgyhogy fizetnünk se kellett, már el is viharoztunk abból az étteremből.

-Ide se jövök többet... -mondta.

-Hát hogy is mondjam, én se...-nevettem. 

-Ne haragudj.

-Miért haragudnék? Nem a te hibád volt.

-De kárpótolni szeretnélek. -mosolygott.

-Nem kell.

-De. Úgyhogy gyere! -fogta meg a kezem. 

Elindultunk a kocsija felé és egy cukrászdába vezetett be. 

-Igaz,hogy vacsival itt nem szolgálnak fel, de a sütijük isteni. Ide nem hozok el akárkit.-mondta és aranyosan rám nézett.

-Köszönöm. -pirultam bele. 

Rendelt nekem az egyik legfinomabb sütiből. 

-Remélem nem baj,hogy ugyanazt rendeltem neked,amit magamnak is.

-Dehogy baj. -mosolyogtam.

*Fél óra múlva*

-Indulhatunk? -kérdezte. 

-Persze.-álltam fel.

*3 perccel később*

-Mi az? Van valami az arcomon? -kérdeztem kétségbeesetten.

-Nincs.

-Akkor miért bámulsz folyton?

-Mert gyönyörű vagy, és nem tudom levenni rólad a szemem.

Elpirultam. 

-Hé! Nézd! Hullócsillag! -mutatott az ég felé- Kívánj! 

Mindketten kívántunk egyet, aztán a kocsi felé indultunk. Ő úriemberként hazavitt engem, kinyitotta nekem a kocsi ajtót a házunk előtt. 

-Köszönöm ezt a csodás estét. -mondta.

-Én köszönöm.

-Örülök,hogy te jöttél el. 

-Én is.-mosolyogtam. 

Közeledett felém, mosolyogva. Pár pillanat múlva már az ajkát az én ajkamon érezhettem. 

-Wow! Ezek a hullócsillagok tényleg valóra válnak. Ez most épp hamar bevált. -nevetett.

-Azt kívántad,hogy...? -kezdtem el.

-Igen, azt,hogy hagy csókolhassalak meg. És sikerült. -mosolygott.

-Aranyos vagy. -mondtam.

-Most már menj be, mert megfogsz fázni, és azt egyikünk se akarja. -mondta.

-Ez igaz. Szia. -öleltem át.

-Szia. Vigyázz magadra és álmodj velem. -kacsintott...

53.rész- Randi?

-Kezdjük is el. -mondtam.
-Most? -kérdezte kikerekedett szemmel Fruzsi.
-Igen. Miért mikor máskor?
-Hát öö... Nem túl korai?
-Mi lenne túl korai Fruzsina?
Elővettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem Harry számát.
-Te most komoly felhívod? -kérdezte ijedten.
-Jaj! Ne félj már.
-Nem félek...
-Látom,hogy félsz. Pszt! Kicsöng. -mondtam.
-Halo? -jött a hang.
-Szia Harry! -szólaltam meg.
-Szia Jess! Mi kéne? -nevetett.
-Öööö... Csak megszeretném kérdezni,hogy van-e programod péntek estére?
-Nem tudok róla. Miért?
-Akkor most már van.
-Mit tervezel Jessica?
-Titok.
-Naaa!
-Titok! Majd még hívlak. -majd leraktam a telefont.
Fruzsi meg se tudott szólalni...
-Hé Kislány! Péntek este randid lesz Harry Styles-szal.
-Most ez komoly?
-Halál komoly. Úgyhogy most megvesszük a ruhád. Irány a bolt.
-De...
-Nincs de gyere!
*fél óra múlva*
-Nézd ezt a ruhát! Irány a próbafülke! -utasítottam.
-Hát jó... De ez az utolsó.
-Jó jó.
Amíg Fruzsi felpróbálta a ruhát én addig nézelődtem cipő ügy terén.
-Na,hogy tetszik?-jött ki Fruzsi a fülke mögül.
-Mese szép! Ezt meg kell vennünk.
-Nekem is tetszik. Ez tetszik a legjobban. -mosolygott.
-És nézd ezt a cipőt! Ezzel tökéletes lenne.- javasoltam.
-Ahogy mondod! Köszönöm Jess! Ez a ruha és ez a cipő annyira jó. Imádlak.
-Tudom. -nevettem.
-Egot nem veszítettél... -mondta.
-Azt is tudom. -nevettem.-Mit szólsz egy kis fagyihoz?
-Télen? -nevetett.
-Miért ne? -mondtam.
-Nem lehetne inkább gumicukor?
-De... CandyBox-ba minden van. Igazad van, most a cukor jobb lenne fagyi helyett. -mondtam.
-Akkor indulás a Candybe! -nevetettünk együtt.
Pakoltunk egy kis szatyorba savanyú cukrokat, csokikat és mindenféle más édességet. Aztán lemérettük, kifizettük és elindultunk hazafele.
-Úgy érzem,hogy ez a pénteki randid jól fog sikerülni. -kacsintottam Fruzsira.
-De mit mondjak neki?
-Amit kell.
-De mit kell?
-Fruzsi....
-Jó oké,hogy Szeretem... Eddig nem mertem elmondani és akkor megkérdezem,hogy ő,hogy érez? Legrosszabbik esetben visszautasít.-hajtotta le a fejét.
-Ilyenre ne is gondolj! Gondolkodj pozitívan!
-Én próbálok...
-Ne csak próbálj.
-Akkor tudom,hogy sikerülni fog és kész!
-Helyes!!
-Köszönöm,hogy mindenben segítettél Jessica! Ezt majd még egyszer meghálálom.-ölelt át.
-Nem kell.
-Dehogynem.
Fruzsit hazakísértem,aztán én is hazasétáltam. Ledobtam a táskámat,lefeküdtem az ágyamra és felhívtam Harryt.
-Végre! -szólt bele.
-Neked is szia kedves Harold.
-Ja igen,szia Jess! Alig vártam,hogy újra felhívj.
-A péntek esti programod miatt?
-Igen. Szóval mi lesz nekem pénteken?
-Mondtam már.
-Csak annyit mondtál,hogy titok.
-Mert az is.
-Jessica! Ne tedd ezt velem kérlek.
-Na jó! Elmondom.
-Jeee!
-Titok. -nevettem.
-Kérlek!
-Csak annyit mondhatok el,hogy a "The Gun" nevezetű étterembe lesz megtartva.
-Hmmm. Szóval vakrandim lesz?
-Eltaláltad. De többet nem mondhatok.
-És jó csaj?-kérdezte.
-Gyönyörű. -feleltem.
-Akkor jó. Ha te azt mondod,hogy gyönyörű, akkor hiszek neked.-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Két nap múlva meglátod,hogy ki ő. -mondtam, majd letettem a telefont...