73.rész- Engedj el te szemét!

A lagzi után mindenki hazaindult. Hívtunk magunknak taxit,mivel ittasan nem vezethetünk. Mit is beszélek? Vezethetünk? Én nem is tudok még vezetni. Mindenkinek megérkezett a taxija. Én Niallel ültem egy taxiba. Engem vittek haza először, korom sötét volt. Nem égett sehol se egy lámpa. Nem értettem,hogy miért. Kiszálltam a taxiból, elkezdtem sétálni a házunk felé,de már nem értem be. Hátulról két nagydarab ember fogott meg. Az egyik befogta a számat,hogy ne tudjak sikítani, a másik pedig cipelt. Kik ezek az emberek? Erősnek kellett mutatnom magam,hogy ne bántsanak. Már majdnem sírtam,de nem tettem. Szép szóval bedobtak egy fekete autó hátsóülésére és csak mentünk-mentünk. Fel akartam hívni valakit csöndben,de nem vettem észre,hogy elvették tőlem a telefont a nagy cipelés közbe. Remek. Kik lehetnek ők? És mit akarnak tőlem? Csöndben maradtam. Ki tudja,hogy mit tesznek velem,ha még ordítok is?
-Nézd már Jason milyen csöndbe van a kis fogjunk. Talán nem elvitte a cica a nyelvét?-nézett rám.
-Szólalj már meg szivi. -mondta a másik ember, akit Jasonnek hívtak.
Jason? Ácsi! Nem az a Jason,aki Tony miatt látogatott meg minket?
-Mit akarnak tőlem? -kérdeztem félénken.
-Mi semmit. A főnök küldött el érted.
-És az a főnök...?
-Igen, Tony.
-És mégis mért kellett elrabolni?
-Ne kérdezősködj ennyit!-ordított rám az egyik.
Befogtam a számat és csak nézelődtem,hogy hol lehetek. Pár perc múlva megállt az autó. Egy sötét elhagyatott helyen találtam magam. Kirángattak az autóból,egyenesen a pincébe. Hideg volt.
-Nem vagy szomjas? -kérdezte Jason.
-Nem...-mondtam.
-Na ne csináld már. Igyál. Itt van egy kis víz.-dobott hozzám egy vízzel teli üveget.
-Mért ilyen kedves velem? És a haverja mért ilyen "szemét"?-kérdeztem.
-Nekem se kéne kedvesnek lennem,de én benne se akartam lenni  az egészbe.  Kényszerítettek. Úgyhogy,ha szerencséd lesz,akkor velem leszel,amíg fogva tartunk,és akkor nem esik nagy bajod.
-Ööööö jó... Mit akarnak tőlem?
-Azt nem tudom. Tony fogja megmondani.
-Mért kellett elrabolni?
-Azt is csak ő tudja...Pszt! Jön! -mondta.
-Nocsak,nocsak Jessica. Mi szél hozott erre? Ja én hozattalak ide. Ilyet. -nevetett Tony.
-Mit akarsz?
-Pénzt.
-Még mindig? Miért most? Már hónapok óta jöttél elő először...
-Kértem egy kis időt. Nem sokára az is lejár, úgyhogy...
-Mért tőlem kérsz?
-Mert téged ismerlek,meg téged tudtalak elérni... Mindenki utál.
-Haha. Én is utállak. Akkor elengedsz?-nevettem.
-Velem te ne szórakozz! -ütött meg.
-Ezt,hogy képzelted?!-ordítottam.-Megütni egy lányt? Gratulálok.
-Bocsi. Vagy tudod mit? Nem is kérek bocsánatot. Mért kéne? -nevetett.
-Te rohadék. Engedj el!
-Dehogy engedlek,amíg nincs pénzem,sehova se mész.
-Mit ártottam én neked?
-Te? Semmit. Igazából a kis barátaid tettek tönkre.
-Ők? Mégis hogy?
-Vettem két jegyet a koncertjükre a húgomnak,gondoltam meglepem vele, mert imádja őket. Eljött a koncert napja, de kiderült,hogy a jegyünk hamis, nem is VIP-ra szól, és nem engedtek be.
-Magánügy. Nem a "barátaidtól" kellett volna venned,akik csak kinyomtatják. Idióta.-nevettem a képébe.
-De ez más volt. A húgom elkezdett drogozni, tőlem kérte a pénzt,de nem tudtam,hogy mire költi. Aztán egy ideig nem fizetett a dílereknek, csak kapta az anyagot, aztán pedig rám szállták a kis "barátai".
-És az Én barátaimat hibáztatod emiatt?
-Igen.
-Szánalmas vagy.
-Ez nem igaz. Ha most nem mondtál volna ilyeneket,talán elengedtelek volna.. De így ez lehetetlen. Szia Jessyyy.-köszönt el tőlem.
Újra bejött a pincébe a Jason nevű új haverom. Kedvesen hozott nekem kaját,ne azt a száraz kenyeret és csak a vizet egyem,amit Tony dobott oda hozzám. Még jó,hogy nem voltam megkötözve. Sehogy se tudtam volna elszökni,úgyhogy felesleges volt próbálkozni.Már csak reménykedni tudtam,hogy valaki megtalál...

68.rész-Tony?

Este 7 órakor csöngetésre riadtunk fel. Eleanor odasétált az ajtóhoz,ahol egy futár állt egy hatalmas csokorral. Eleanor aláírt egy papírt majd becsukta az ajtót.
-Azt hiszem ezt neked hozták. -nyújtotta oda a csokrot.
-Biztosan Niall küldte. De aranyos.-mosolyodtam el.
-Nem akarok ünneprontó lenni,de ezt nem Niall küldte.
-Mi? Akkor mégis ki?
-Van hozzá egy kis kártya. -mondta Eleanor.
"Hallottam mi történt veled. Remélem hamar meggyógyulsz! Tony x"
-Tony? Nemár.
-Ő ki? -kérdezte.
-Gimi első évében jártunk,de megbántott. Sőt, átvert. Csak a volt barátnőjét akarta féltékennyé tenni velem,de persze ezt mind tagadta.
-Ó már értem. És mért pont most keresett fel?
-Tuti,hogy akar valamit.
-És mégis mit?
-Azt csakis ő tudhatja. Én nem megyek bele semmiféle játékba.
Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom.
-Halo? -szóltam bele.
-Szia baby. Mizu veled mostanában? -hallottam Tony hangját a kagyló másik oldaláról.
-Ne hívj baby-nek. Mi kéne?
-Gondolom most már megkaptad a csokrot, amit küldtem.
-Igen,megérkezett.
-És tetszett?
-Nem.
-Na ne legyél már ilyen bunkó Jessica. Tudom,hogy még mindig szeretsz.
-Te, a szeretés és én 3 különböző dolog. Tudod jól.
-De én még mindig szeretlek.
-Aha persze. Azért dobtál 4 éve a gimiben ugye? Csak kihasználtál te szemét.
-Ez nem igaz Jess. Én szeretlek.
-Általában akkor szoktál felkeresni, ha kéne valami. Most mi kéne?
-Háááát...-kezdett bele Tony.
-Kaja, új csaj,akivel féltékennyé tehetsz mást, vagy esetleg más?
-Pénz kéne...
-Pénz? Azt hiszed nekem van?! -kérdeztem ordítva.-Ha lenne is,akkor se rád költeném!
-De Jess. Tudom,hogy van pénzed. Ott van a pénzes bandácskád,akikkel mindig együtt lógsz. Nagyon híresek mostanában. Még a nagyim is őket hallgatja.. Úgyhogy nekik van pénzük. Kérj tőlük,majd visszaadom.
Itt rácsaptam a telefont.
-Ez nem normális.-mondtam idegesen.
-Mi az? Nagyon feldúlt lettél,amikor beszéltél vele.
-Pénzt akar.
-Pénzt? Mégis minek?
-Nem érdekel. Biztos bajban van. Oldja meg. Ott a drágaságos kis barátnője Isabella. Kérjen kölcsön tőle.
-Igazad van.
-Megtennéd,hogy azt a csokrot kidobod a kukában?-kérdeztem Eleanort.
-Persze.
-Köszi El. -mosolyogtam rá.
-Rendelünk valami kaját? Most nincs kedvem főzőcskézni.
-Aha persze. Mit rendeljünk?-kérdeztem.
-Pizza jó?
-Igeen!-ordítottam mint egy kisgyerek.
Megrendeltük a pizzát,amit 20 perc alatt kihoztak. Megettük egy kis kólás-narancslével,aztán megint csörgött a telefonom.
*Rejtett szám*
-Nem gondoltad meg magad?-hallottam Tony hangját.
-Nem! Hagyj békén! -csaptam rá a telefont.
2 perc múlva megint egy Rejtett szám telefonált. Már reflexből így vettem fel a telefont:
-Hagyj békén!! Nem adok se neked,se másnak pénzt. Tűnj el az életemből!
-Jess! Jól vagy?-itt már nem Tony hangját, hanem Niallt hallottam a másik oldalról.
-Á Niall.. Szia!-köszöntem neki.
-Valami baj van?
-Nincs...
-Akkor mért így vetted fel a telefont? Mért nem úgy,mint egy normális ember?
-Felkeresett egy régi "barátom".
-És pénzt akart?
-Igen. Meg,hogy szerezzek tőletek,mert híresek vagytok... Stb. Már tiszta röhej,amit csinál.
-Add meg  a számát!-utasított Niall.
-Nem.
-Jessica! Megkértelek valamire!
-Niall,ez nem ilyen egyszerű.
-Csak add meg a számát. Beszélgetni szeretnék vele.
-És mégis miről? Mert tudom,hogy nem egy romantikus vacsorára akarod elvinni...
-Nem mindegy? Add meg a számát.
-Nem fogom.
-Védeni akarod őt?
-Védeni? Mégis mért kéne?!
-Szóval igen. -majd rám csapta a telefont.
Vártam pár pillanatot majd hozzászóltam Eleanorhoz.
-El, a pasik mért most,mért ma őrülnek meg?
-Szokd meg. Sajnos minden nap van egy kis őrültségük
-De most Tony miatt van minden. Ha ő nem lenne,akkor nem vesztem volna össze Niallal.
-Majd beszélek Niallal Jess.
-Nem azért mondtam,csak hülyeségnek tartom.
-A pasiknak vannak ilyen napjaik. Hagyd rájuk.-fogta meg a vállam...