71.rész- Éhen halok

-Éhen halok! -fogta meg a hasát Niall.

-Most,hogy mondod én is. 

-Én is. -szólalt meg Eleanor.

-És én is. -szólalt meg Liam.

-Szerintem mindenki éhes. Egyezünk meg abban. -nevettem.

-Mit együnk? -kérdezte Harry.

-Hááát... Szerintem kaját. -nevettem.

-Látom vicces kedvedben vagy kedves Jessica Mason.-nézett rám.

-Igen! Csakis azért vagyok itt,hogy téged idegesítselek.

-Igen?

-Nem,csak viccelek.

-Inkább rendeljünk valami kaját... Ne fárassz le. -nevetett.

-De mit? 

-Ne azon gondolkodjatok,hogy mit, hanem rendeljünk mááár! Tudjátok,hogy ha éhes vagyok,akkor milyen vagyok...-mondta Niall.

-Halljátok? Tárcsázzatok és az első kaját,ami az étlapon van rendeld meg és hozzák ki gyorsan. Nem hallod?! -utasított minket Liam. 

-Jól van na.

-Halo? -szólt bele a telefonba az étterem egyik pincére.

-Jó estét. Én Harry Styles vagyok és...

-Az a Harry Styles?

-Igen az.

-Úristen! Legnagyobb rajongód vagyok!-sikított a lány.

-Elnézést,de ez a rendelés élet-halálra megy. Úgyhogy ne most kérlek.

-Ó,bocsánat. Mondd. 

-Mindenből 9 darab lesz,jó?

-Persze,már írom is.

-Előételnek hagymaleves, borsóleves és lehet egy kis hús leves is. Főételnek sült krumpli,ami legyen jó ropogós, rántott hús,ha lehet csirkemell,egy kis kínai mézes csirke, hozzá rizs. Desszertnek pedig hááát...legyen tiramisu,gesztenye püré,csokis muffin és somlói galuska.

-Wohoo! Fél óra múlva a szállodában van. Még egy kérdésem lehetne? -kérdezte a pincér.

-Aha

-Ha én viszem ki,kaphatok egy közös képet veletek? 

-Persze! Csak hozd! -nevetett Harry.

-Juhuuu! Ott leszek. Helloo.

-Ööö Harry. Ezt hány hétre rendelted? -kérdeztem.

-Jessica! Mi van veled? Mindig is ennyi mindent rendelünk. Ebből tök sok minden csak Niallé. 

*5 perc múlva*

-Hol van már az a lány? Ha nem hozza ki időbe a kajámat,nem kap közös képet! -duzzogott Niall.

-Édesem, még csak 5 perce rendeltük. Azt mondta fél óra,amíg megcsinálnak mindent.

-Ja.. Örökké tart.

*25 perc múlva*

Csöngettek.

-Majd én kinyitom! -szólt Liam.

-Menj innen,majd én! -lökte el Niall.

-Haver...

-IMÁDLAK! -ölelte át Niall a futárt. 

-Hé! Még féltékeny leszek.-nevettem.

-Köszönjük,hogy kihoztad a kaját. -mondták a srácok,majd lefotózták magukat a lánnyal.

-Ez a kaja isteni!-tömte be a szájába a kaját Nialler.

-Hé! Azért hagyj nekünk is!-ült le mellé Zayn.

-Jól van már DJ Malik... -túrt bele Zayn hajába az imádott pasim.

-Mi a francot csinálsz?! A hajam. Most tiszta mézes csirkés lett. Fúj! Hagyj békén! -futott át a fürdőbe Zayn.

-Mit csináltál? -kérdeztük egyszerre.

-Éhes voltam na. Tudjátok,hogy ilyeneket teszek,ha éhes vagyok és nem hagynak enni.

-De te meg tudod,hogy milyen ha a hajáról van szó.

-Jól van na... Bocs.

-Kérj tőle bocsánatot. -szólt Danielle.

*Fél óra múlva*

-Ez a kaja isteni. Túl jókat rendeltél Harold. 

-Tudom. Mindig jókat rendelek.

Zayn visszajött, a haja csodásan nézett ki.

-Bocs haver.-szólt neki Niall.

-Nincs bocsánat! Tudod,hogy a hajam a legfontosabb. És te összekented. De mivel volt egy hatalmas kád és egy hatalmas tükör, és a jó öreg hajzselém, ezért még élveztem is az új hajcsinálást. 

-Akkor meg? 

-Jó,akkor meg van bocsájtva. De ne legyen még egy ilyen! -nevetett.

-Értettem főnök! -állt fel az asztaltól a szőke srác és katonáskodott.

*3 perc múlva*

-Éhes vagyok.-szólt a szőke srác.

-Nemár Niall! Előbb ettünk.

-De éhes vagyok.

-Te faltad fel szinte az összes kaját. 

-De akkor is.

-Maradt még egy kicsi az enyémből,ha nem vagy finnyás megeheted. -mosolyogtam rá.

-Életmentő vagy. -mondta.

-Tudom.-nevettem.

70.rész- Koszorúslány leszek?

Egész éjjel nem aludtam, csak ültem a kanapén, majd hirtelen megszólalt a telefonom.
*Louis*
-Hála az égnek! Mondd,hogy mindjárt ideér John!
-Igen! 10 perc és ott van. Mielőtt ajtót nyitnál kérdezd meg,hogy ki az.
-Gondolom John-t fog mondani.
-Ööö ja. -szólt furán Lou.
-Kösz Lou. Szeretlek.
-Én is szeretlek Eleanor.
-Szerinted megoldható lenne,hogy eltűnjünk Londonból? Mármint,hogy visszamenjünk hozzátok? Jessica már amúgy is vissza akart menni,már a lába is jobban van, az orvos is megmondta amikor itt volt.
-Majd megbeszéljük reggel,jó?
-Jó. Szólhatok róla Jessnek?
-Persze.
-Akkor majd reggel hívlak. Leteszem, mindjárt jön John és addig főzök egy teát.
-Vigyázz magadra. Jó éjt.-hallottam Louis szavait.
Odatettem a teát főzni,aztán meghallottam a kopogást.
-Ki az? -szóltam ki az ajtón,ahogy Lou utasított.
-John Gibson, a testőr.
Kinyitottam az ajtót, bemutatkoztam,majd oda adtam neki a teát,amit főztem.
-Szóval ez,hogy is működik? Voltam már testőrrel,hisz Louis Tomlinson a pasim, de önnek mit kell tenni "ilyenkor"? -kérdeztem.
-Semmit. Vigyázok magukra, folyton a közelükbe leszek és én nyitom ki az ajtót.-nevetett.
-Ó már értem.
-Jó reggelt Eleanor!-gurult ki Jess a szobából.-Ő ki?
-Jó reggelt. Ő John Gibson. Éjjel volt 2 látogatónk... És felhívtam Louist,aki hívott hozzánk egy testőrt. Arra gondoltam,hogy mi lenne,ha visszamennénk a srácokhoz? Jól vagy már annyira?
-Persze. Ennyire súlyos az ügy?
-Tony miatt van minden...
-Mi van?!
-Az ő "barátai" miatt van minden. Ők voltak itt este és szép szóval megfenyegettek.
-És most el kell tűnnünk?
-Hát öö... Figyu ki is fizetheted a tartozást.
-Nem akarom,de azt se,hogy bántsák Tonyt.
-Most is őt véded.
-Nem védem őt Eleanor. Csak mégis a volt pasim és féltem.
-Ő dolga. Minek vett drogot, vagy akármit is vett,amit nem fizetett ki?
-Jó,de akkor is.
-Jess! Ugye nem akarod emiatt elveszíteni Niallt?
-Nem.
-Akkor pakoljunk!
-De..
-Jessica!
-Jól van... John segítenél?-kérdezte Jess az új "barátunkat".
-Persze! Alig értem ide,máris indulunk? Szerzek 3 jegyet Spanyolországba.
-Már Spanyolba vannak a srácok?-kérdeztem.
-Aha! Szép hely.
Pár óra alatt összepakoltunk,majd a reptér felé vettük az irányt. Megálltunk egy kis boltnál is,ahol vettünk valami reggelit. Felszálltunk a Londonból induló gépre és vártuk,hogy Spanyolországba érjünk.

*Jessica szemszöge*
Alig várom,hogy újra láthassam Niallt. Meg persze a további 4 bátyámat. Bár kicsit fáj a lábam, remélem hamar lekerül róla a gipsz. Se járni,se semmit nem tudok csinálni. És félek. Igaz,nem voltam ott a "támadásnál", de ahogy Eleanor elmesélte azt a két csávót,elég ijesztőnek tűnnek. Mi van,ha megtámadnak Tony miatt? Mit tennének velem? Már évek óta nem beszéltem Tony-val, bezzeg ha pénz kell,akkor meg tud keresni. Ja és persze,ilyenkor én kerülök a legnagyobb bajba miatta.Mindegy. Most a felépülésemre kell koncentrálnom és nem arra,hogy mi lesz ha nem adja meg Tony a pénzt. Pár óra múlva találkozom a barátaimmal,akik már nagyon hiányoznak. Ééééés kíváncsi vagyok,hogy mit akar Liam mondani. Mielőtt elindultunk, kaptam tőle egy sms-t. "Kimegyünk elétek a reptérre, van egy meglepetésem Danielle-lel.:)" Vajon mi lehet az? Sejtek valamit,de semmi biztosat nem tudok még. De nem csak én, Eleanor se. Akkor csak nem maradtam le semmiről. A sok fura gondolataim után elaludtam a gépen. Már csak a leszálláskor ébredtem fel,amikor Eleanor felébresztett. A gépünk leszállt,majd "letoltak" a gépről,egyenesen a srácokhoz,akik napszemüvegben voltak és melegítőben. Akárcsak én. Elmentünk a szállodába, majd hozzá szóltam Liamhez:
-Na mi az a fontos dolog,amit elakartál mondani Danielle-lel kapcsolatban?
-Hé srácok! Mindenki figyeljen ide. Az van,hogy öööö.-kezdte.
-Nyögd már ki Liam!-szóltam rá.
-Megkértem Danielle kezét.
-Hogy mi van?-kérdeztük egyszerre riadtan.
Aztán észbe kaptam és mosolyogva mondtam:
-Gratulálok! Ugye lehetek a koszorúslány?
-Persze!
-Komolyan? Juhuu! De még előbb meggyógyulhatok ugye? -kérdeztem nevetve.
-Hahah! -nevettek.-Még szép!
-Juhuuuu! Koszorúslány leszek.-mosolyogtam,mint egy őrült...

69.rész- Zűrzavar

-Begurulok a vendégszobába és lefekszem. -mondtam.

-Ja jó! Nem sokára én is megyek. -szólt utánam Eleanor és a telefonjához nyúlt.

Nagy nehezen lefeküdtem és elővettem a laptopomat. Felléptem twitterre,mert már napok óta nem jártam ott. Visszakövettem pár embert, majd írtam: "Borzalmas napon vagyok túl." Kaptam pár választ rá,alig fél másodperc alatt. Az egyik kedves lánynak válaszoltam is,akit kiszúrtam a "tömegből". "Mi a baj? Hiányzik Niall?" -írta. Erre kedvesen válaszoltam neki egy "Igen"-t. Kikapcsoltam a laptopot,majd lehunytam szememet és elaludtam. 

*Eleanor szemszöge*

Miután Jessica bement a szobába, én rögtön felhívtam Niallt. 

-Halo?-szólt bele.

-Ne haragudj Jessyre kérlek. Fáradt, felidegesítette őt Tony. Bár ezt megérthetnéd...-mondtam.

-Jó oké. Igazad van. De mért nem tudta megadni a számát, és mért a srácot védi? 

-Nem védi őt Niall! Csak nem akar balhét. Se magának,se neked. Hisz bármit csinálsz, másnap már a neten és az újságokban vagy. 

-Ez igaz.

-Akkor?! 

-Jó, felhívom Jesst.

-Ne! Már alszik. Majd holnap kérj tőle bocsánatot. 

-Két dologért is kell bocsánatot kérnem...

-Kettőért? Mit csináltál?

-Öööh... Megvannak a kapcsolataim, és megkerestem Tony telefonszámát. 

-Felhívtad? -kérdeztem ijedten.

-Igen. 

-És? Mondd már mi volt. Ne kelljen minden mondatot úgy kihúzni belőled.

-Ezt igazából el se kellett volna mondanom neked Eleanor. Alig ismerlek.

-Alig ismersz Niall? Ne szórakozz velem. Mondd tovább.

-Na jó... 

-Szóval?

-Csak felhívtam,hogy én vagyok Niall Horan, Jessica barátja.És Jess elmesélte,hogy mit akar tőle, és,hogy igazából csak ennyi volt. 

-Te is tudsz magyarázni...

-De komoly csak ennyi volt. Meg kicsit leordítottam a fejét...-hallottam halkuló hangját.

-Mit mondtál neki?

-Csak,hogy szálljon le Jessről, és nem kap pénzt, de elmondta,hogy mire kell neki.

-És mire kell?

-Belekeveredett valami zűrös ügybe.

-Nem tudja megoldani? Mért kereste fel pont most Jessicát? Ha belekeveredett valamibe,akkor az tuti,hogy nem most kezdődött. 

-Azt nem tudom. 

-Hé várj egy kicsit. Majd visszahívlak. Valaki csöngetett.

-Este 9kor? 

-Hát látod.

-Jó.

Odasétáltam az ajtóhoz,majd kinyitottam.

-Ó helo szivi. -jött be az ajtón egy óriási ember,tetkókkal és piercinggel. 

-Ki maga? És hogy képzeli azt,hogy maga csak úgy besétál ide?

-Jaj ne haragudj édes! Be se mutatkoztam,milyen bunkó vagyok.-nevetett.- Jason Mcford vagyok. 

-Mért jött? 

-Láttam,hogy a kis Tony barátod...-szakítottam félbe.

-Nem a barátom. Nem is ismerem.

-Az mindegy. Szóval a kis Tony barátod vagy akárki is neked, ide telefonált ma. Lenyomoztam a címet és mit ne mondjak nagyon szép ház. Lehet,hogy még visszanézek ha nem lesztek itthon. 

-Menjen innen! -kiáltottam rá! 

-Eleanor valami baj van? -hallottam Jess hangját a vendégszobából.

-Semmi Jess! Maradj a szobában!-utasítottam.

-Á! Szóval van itt más is. Akkor békén hagylak és már itt se vagyok. De azért megmondhatnád a kis barátnődnek,vagy ha neki nem is,akkor Tonynak,hogy kerestem és már csak pár napja maradt. Ja meg azt is  add át neki,hogy ha nem adja meg a pénzt, a volt barátnőjének is baja eshet. Tudom,hogy szereti...-nevetett.

-Gyere már Jason! -jött be az ajtón még egy férfi.

-Megyek már!

-Ó be se mutatkoztam baby. Én Lesly Griffin vagyok. Egy szóval Jason bűntársa. Azt említette már Jason,hogy ha szólsz erről valakinek a "barátaidon" kívül, mondjuk a rendőrségnek,hogy itt jártunk,akkor nagy baj lesz?
-Nem...
-Na akkor most én mondom. Csáó! -mosolyogtak rám.
Ahogy kitették a lábukat a küszöbön én rögtön bezárkóztam, remegtem,majd tárcsázni kezdtem Louist.
-Szia Eleanor! Mizu?
-Lou! Segíts! Küldj ide valakit,aki megtud védeni minket. Most! -utasítottam és sírtam.
-Mi a baj? Mi történt?
-Niall nem mesélte a Tony nevű srácot,aki pénzt kért Jesstől,mert bajban van?
-Nem.
-Na annak a nem túl jó barátai látogattak meg az előbb.
-Tettek veled valamit?
-Nem,de nagyon félek. Azt mondták,hogy ha  Tony nem adja meg a pénzt,akkor mi is megsérülünk.
-Honnan tudta,hogy ti kik vagytok?
-Lenyomozták Tony telefonját,hogy kivel beszélt utoljára. Így találtak ránk.
-Remek! Mindjárt küldök valami testőrt, vagy nem tudom.
-Siess Lou! Nagyon félek.
-Jessica?
-Jess alszik. Semmit nem tud erről.
-Akkor most feküdj le te is.
-De mi van ha visszajönnek?
-Nem fognak. Nyugodj meg.
-Mi van ha mégis?
-El! Nyugi! Pár óra múlva megérkezik a testőr, jó? John-nak hívják, magas, öltönyben lesz. Csak,nehogy azt hidd,hogy valaki más. De most feküdj le aludni. Ha leszállt a gépe,akkor hívlak,jó?
-Nem fogok tudni aludni. Itt megvárom.
-Ahogy akarod. Beszéljünk egész éjjel? Szeretnéd?
-Dehogy. Nyugodtan menj a dolgodra. Megleszek. Csak nem dilizek be Lou...
-Hát én megkérdeztem.
Leültem a kanapéra és remegve vártam a "testőrt". 

68.rész-Tony?

Este 7 órakor csöngetésre riadtunk fel. Eleanor odasétált az ajtóhoz,ahol egy futár állt egy hatalmas csokorral. Eleanor aláírt egy papírt majd becsukta az ajtót.
-Azt hiszem ezt neked hozták. -nyújtotta oda a csokrot.
-Biztosan Niall küldte. De aranyos.-mosolyodtam el.
-Nem akarok ünneprontó lenni,de ezt nem Niall küldte.
-Mi? Akkor mégis ki?
-Van hozzá egy kis kártya. -mondta Eleanor.
"Hallottam mi történt veled. Remélem hamar meggyógyulsz! Tony x"
-Tony? Nemár.
-Ő ki? -kérdezte.
-Gimi első évében jártunk,de megbántott. Sőt, átvert. Csak a volt barátnőjét akarta féltékennyé tenni velem,de persze ezt mind tagadta.
-Ó már értem. És mért pont most keresett fel?
-Tuti,hogy akar valamit.
-És mégis mit?
-Azt csakis ő tudhatja. Én nem megyek bele semmiféle játékba.
Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom.
-Halo? -szóltam bele.
-Szia baby. Mizu veled mostanában? -hallottam Tony hangját a kagyló másik oldaláról.
-Ne hívj baby-nek. Mi kéne?
-Gondolom most már megkaptad a csokrot, amit küldtem.
-Igen,megérkezett.
-És tetszett?
-Nem.
-Na ne legyél már ilyen bunkó Jessica. Tudom,hogy még mindig szeretsz.
-Te, a szeretés és én 3 különböző dolog. Tudod jól.
-De én még mindig szeretlek.
-Aha persze. Azért dobtál 4 éve a gimiben ugye? Csak kihasználtál te szemét.
-Ez nem igaz Jess. Én szeretlek.
-Általában akkor szoktál felkeresni, ha kéne valami. Most mi kéne?
-Háááát...-kezdett bele Tony.
-Kaja, új csaj,akivel féltékennyé tehetsz mást, vagy esetleg más?
-Pénz kéne...
-Pénz? Azt hiszed nekem van?! -kérdeztem ordítva.-Ha lenne is,akkor se rád költeném!
-De Jess. Tudom,hogy van pénzed. Ott van a pénzes bandácskád,akikkel mindig együtt lógsz. Nagyon híresek mostanában. Még a nagyim is őket hallgatja.. Úgyhogy nekik van pénzük. Kérj tőlük,majd visszaadom.
Itt rácsaptam a telefont.
-Ez nem normális.-mondtam idegesen.
-Mi az? Nagyon feldúlt lettél,amikor beszéltél vele.
-Pénzt akar.
-Pénzt? Mégis minek?
-Nem érdekel. Biztos bajban van. Oldja meg. Ott a drágaságos kis barátnője Isabella. Kérjen kölcsön tőle.
-Igazad van.
-Megtennéd,hogy azt a csokrot kidobod a kukában?-kérdeztem Eleanort.
-Persze.
-Köszi El. -mosolyogtam rá.
-Rendelünk valami kaját? Most nincs kedvem főzőcskézni.
-Aha persze. Mit rendeljünk?-kérdeztem.
-Pizza jó?
-Igeen!-ordítottam mint egy kisgyerek.
Megrendeltük a pizzát,amit 20 perc alatt kihoztak. Megettük egy kis kólás-narancslével,aztán megint csörgött a telefonom.
*Rejtett szám*
-Nem gondoltad meg magad?-hallottam Tony hangját.
-Nem! Hagyj békén! -csaptam rá a telefont.
2 perc múlva megint egy Rejtett szám telefonált. Már reflexből így vettem fel a telefont:
-Hagyj békén!! Nem adok se neked,se másnak pénzt. Tűnj el az életemből!
-Jess! Jól vagy?-itt már nem Tony hangját, hanem Niallt hallottam a másik oldalról.
-Á Niall.. Szia!-köszöntem neki.
-Valami baj van?
-Nincs...
-Akkor mért így vetted fel a telefont? Mért nem úgy,mint egy normális ember?
-Felkeresett egy régi "barátom".
-És pénzt akart?
-Igen. Meg,hogy szerezzek tőletek,mert híresek vagytok... Stb. Már tiszta röhej,amit csinál.
-Add meg  a számát!-utasított Niall.
-Nem.
-Jessica! Megkértelek valamire!
-Niall,ez nem ilyen egyszerű.
-Csak add meg a számát. Beszélgetni szeretnék vele.
-És mégis miről? Mert tudom,hogy nem egy romantikus vacsorára akarod elvinni...
-Nem mindegy? Add meg a számát.
-Nem fogom.
-Védeni akarod őt?
-Védeni? Mégis mért kéne?!
-Szóval igen. -majd rám csapta a telefont.
Vártam pár pillanatot majd hozzászóltam Eleanorhoz.
-El, a pasik mért most,mért ma őrülnek meg?
-Szokd meg. Sajnos minden nap van egy kis őrültségük
-De most Tony miatt van minden. Ha ő nem lenne,akkor nem vesztem volna össze Niallal.
-Majd beszélek Niallal Jess.
-Nem azért mondtam,csak hülyeségnek tartom.
-A pasiknak vannak ilyen napjaik. Hagyd rájuk.-fogta meg a vállam...

67.rész-Filmezés

*Eleanor szemszöge*
Reggel arra ébredtem,hogy kaptam egy SMS-t Louistól.
"Ne gyertek a reptérre, nem tudtam elintézni a repülőjegyet. Bocs"
Hát ez remek.Mégse tudunk visszamenni Olaszországba. Hogy lehet ilyen béna a pasim?
"Hogy lehetsz ennyire béna?"-írtam neki egy válasz sms-t.
"Bocs! Majd talán pár nap múlva sikerül jegyet szerezni.Nem olyan egyszerű..."
Király. Jó,hogy nem mondtam meg Jessicának,hogy ma utaznánk vissza hozzájuk. Mindegy is. Megnéztem az időt, és láttam,hogy már fél 11 van. Wohoo! Hogy tudtunk ilyen sokáig aludni? Felvettem az aznapi ruhámat, majd reggelit készítettem Jessynek és nekem. Gofrit akartam készíteni, ezért elmentem a boltba és bevásároltam hozzá. Jessicának írtam egy cetlit,hogy hol vagyok,fel ne merjen kelni, oda tettem az ágy mellé. Megvettem a hozzávalókat, egy kis epret, tejszínhabot és nutellát is,hogy legyen rá mit rakni. Ez kb. 20 perc alatt megvolt. Visszamentem a házba és elkészítettem a reggelit. Alig telt fél órába. Megterítettem,majd felkeltettem Jessyt.
-Jó reggelt. Kész a reggeli. Itt a köntösöd,vedd fel,majd segítek kimenni az asztalhoz.
-Rendben. Köszi. -mosolygott rám.

*Jessica szemszöge*
Eleanor olyan aranyos. Csinált reggelit, törődik velem. Igaz barátom lett. Reggeli közben kaptam egy sms-t.
"Szeretlek. Niall x"
-Ki írt? -kérdezte kíváncsian El.
-Niall.
-Hiányzol neki. Milyen édes.-mosolygott.
-Igen,az.
-Mit csináljunk ma? -kérdezte Eleanor.
-Hááát... Nem tudom még.
-Én arra gondoltam,hogy mi lenne ha Pletykafészek maratont tartanánk?
-Ez egy igazán jó ötlet. -mondtam.
-Akkor lassan el is kezdhetjük. Megkeresem a DVD-t. Fent van a szobádban,igaz? -kérdezte.
-Aha. Az asztalom környékén.
Eleanor felment a lépcsőn,egyenesen a szobámba, nem kellett 3 perc és már lent is volt.
-Gyors voltál. -mondtam.
-Jól látható helyen volt a DVD.-nevetett.
-Igen... Folyton azt nézem.-nevettem én is.
Berakta a lejátszóba, és nézni kezdtük a 3. évad 16.részét.
-Imádom Chuck Bass-t. -mondta nevetve El.
-Én is.  Ő a kedvenc karakterem.
-Ja meg persze Blair Waldorf-ot is annyira jól játssza Leighton Meester.-szólt újra.
-Húú! Pontosan.
-Csinálunk popcornt? Hoztam reggel.
-Te mindenre gondolsz.
-Milyet kérsz? Hoztam vajasat,sósat és karamellásat.
-Hú a karamellásat nagyon szeretem. Legyen az.
-Én is így gondoltam.-nevetett.
Kész lett a popcorn,amikor enni kezdtük elkezdtem nevetni.
-Min nevetsz ennyire? -kérdezte a mellettem lévő lány.
-Ja semmi... Csak volt egy régi ismerősöm,aki egyszer megkérdezte,hogy miből van a popcorn.
-Nekem is volt egy ilyen. Nem egy személyről beszélünk?
-Nem hiszem. Ő is kanadai volt.-nevettem.
-Ja értem. Megnézzünk még egy részt? -kérdezte.
-Igeeen! Ma egész nap csak ezt fogjuk nézni. Legalább nem unatkozom.
*15 perc múlva*
-Állítsd meg! Hívnak a srácok.-utasítottam Eleanort.
-Ő rögtön leállította a filmet,majd felvettem a telefont és kihangosítottam.
-Helloooooo! -szóltak bele.
-Heey! -mondtuk egyszerre.
-Na mizu? Hogy vagy Jess? -kérdezték egyszerre.
-Ezt betanultátok? -kérdeztem döbbenten.
-Nem,mert?
-Mert olyan egyszerre mondtátok.
-Ja bocs. A "Hi. We're One Direction"-t is folyton együtt mondjuk,lehet azért.
-Ja. Amúgy egész jól vagyok. Eleanorral film maratont tartunk.
-Akkor elvagytok, ugye?
-Aha.
-Nem unatkozol?
-Nem nagyon, van aki elszórakoztat.-néztem Eleanorra.
-Nem is hiányzunk?-kérdezték.
-De nagyon. De sajnos nem tudok mit tenni... Itt kell maradnom egy ideig. Amit bánok. De ez van.
-Tudom. Majd meglátogatunk. Vagyis remélem elengednek.-mondta Zayn.
-Megkaptad az sms-em? -kérdezte Niall.
-Igen. És üzenem,hogy én is szeretlek.-nevettem.
-Akkor megnyugodtam.-mondta.
-Most le kell tennünk, hangpróba lesz... Bocsi. Majd később hívunk. -köszönt el Louis.
-Jó. Sziasztok.-mondtuk egyszerre.
-Na folytathatjuk a Pletykafészek maratont? -nézett rám El.
-Persze! Alig várom.
-Juhuuu!-kiáltott fel El.
-Én szerintem ma fel se öltözök.
-Már minek? Délután 4 van. -nevetett.
-Végül is...
Egész nap filmet/filmeket néztünk. Ebben a pár órában alig gondoltam a törött lábamra,a turnéra, és minden másra. Szerencsére Eleanor elfelejtette ezeket velem. Olyan rendes. Csoda,hogy még nem unt meg engem.

66.rész- Újra otthon

Nem volt még kipakolva sok mindenem,úgyhogy csak beledobáltunk mindent a bőröndbe, Eleanor segített átöltözni,hogy ne orvos illatú ruhában üljek a repülőn. Mivel nadrágot nem tudtam felvenni,ezért egy kék-fekete ruha mellett döntöttem,mivel már úgyis ki volt festve a körmöm kékre. Megfogtam a fekete kis táskámat,amibe belepakoltam a sminkjeimet,a telefonomat,egy üdítőt és még felvettem egy karkötőt,amit Nialltól kaptam. Eleanor betolt a liftbe,indulásra készen álltunk. Még egyszer elbúcsúztam mindenkitől,majd a reptérre igyekeztünk. Elég fura taxit kellett hívnunk,mert tolókocsival nehéz az élet,de sikerült olyan kocsit küldeniük. Hamar odaértünk az olasz reptérre,bár kicsit nehézkesen jutottunk be az épületbe a fotósok miatt. Nem is értem miért engem/minket kell fotózni,amikor én nem vagyok híres,csak az egyik bandatag barátnője. És nem törhet el csak úgy bárki lába? Takartam az arcom,majd felszálltunk a repülőre,ami egyenesen Londonba repített minket. A hazafelé vezető úton felhívtam anyut,hogy perceken belül otthon vagyok,mert történt egy kis baleset,de ne izguljon,mert jól vagyok. Amire mi ketten hazaértünk Eleanorral, már anyu is otthon ült,hogy ápoljon. Alig volt otthon fél órát,mert vissza kellett neki mennie dolgozni. Ilyen az élet Londonban.
-Hé Jess! Nem vagy éhes?-hallottam Eleanor hangját a konyhából.
-Most,hogy mondod,de.
-Mi lenne ha rendelnénk valami kaját? Kínait szereted?
-Aha. Mézes csirke rajongó vagyok.
-Nemár. Én is. Akkor meg is rendelem,aztán a délután többi részére is van ötletem.
-Igen? Mi az?
-Legyen meglepetés.
Felhívta az éttermet,megrendelte az ebédünket, ami fél óra múlva már meg is érkezett hozzánk.
-Hmm. Finom.-szóltam.
-Ez mindig finom.-nevetett.
-Szóval mi a terved ebéd után?
-Legyen csajos délután, kifestjük egymás körmét,kisminkeljük egymást,aztán elmegyünk sétálni.
-Benne vagyok,de a séta most nekem nem fog menni.-mutattam a lábamra.
-Majd tollak.-nevetett.
-Akkor jó.-nevettem én is vele

Megettük a kínai mézes csirkét,majd el is kezdtük ezt a csajos délutánt. Ő kifestette a körmöm narancssárgára, én az övét kékre, majd kisminkeltük egymást. Közben nevettünk,új zenéket hallgattunk. Ha tudtam volna,rögtön felkelek és elkezdek a Simple Plan-Summer Paradise című számra táncolni,hát ez nem nagyon jött össze. Felvettem egy narancssárgás szoknyát egy fekete toppal. Eleanor pedig egy kék szoknyát fehér toppal. Elindultunk a londoni sétánkra.
-Milyen jó,hogy kivételesen nem esik az eső.-mondtam.
-Aha,Londonban a nap nem megszokott. Most szép idő van.-mosolygott.
-Eleanor..-szólítottam meg.
-Igen?
-Én nem akarok itthon maradni. Vissza akarok menni a srácokhoz. Hiányoznak, hiányzik a nyüzsgés, a rajongók,még ha mindig is sikítanak,ha meglátnak valakit... Minden hiányzik, én megfogok itthon bolondulni. Kérlek,menjünk vissza.-mondtam szomorúan.
-Jaj Jess ha az olyan egyszerű lenne.
-Én nem bírok itt maradni.
-Tudom,hogy nehéz,de muszáj lesz. De figyelj,nem adjuk fel. Valahogy megoldjuk,hogy vissza tudjunk utazni,jó? -kérdezte.
-Köszönöm! -mosolyogtam rá.
Hazaindultunk a sétából,kezdtünk kicsit éhesek lenni így este 8 óra fele.
-Szia anyu! -köszöntem,mikor beértünk a házba.
-Sziasztok! Mindjárt kész a vacsora,ne menjetek sehova.
-Ó nyugodj meg anyu. Nem mozdulok innen, még a szobámba se tudok felmenni,emiatt a tolókocsi miatt.
Eleanor nevetni kezdett.
-Hééé! -mondtam.
-Bocsi,csak ezt olyan viccesen mondtad.
-Gyertek enni! -szólt anyu.
-Apu hol van? -kérdeztem.
-Ma nem tud hazajönni,megbeszélése van, ezért inkább bent alszik.
-Hm... Rendben.
-Ez nagyon finom Mrs. Mason. -szólalt meg Eleanor.
-Köszönöm. Szedjél még.-mosolygott anyu.
-Köszönöm elég volt. -nevetett El.
-Akkor megágyazok nektek a vendégszobában lányok,mert csak az a van a földszinten.
-Jó,köszi...-mondtam.
Azon az estén én hamar elaludtam. Eleanor még lezuhanyzott,de később jött be a szobába,ahogy hallottam. Sőt telefonált valakivel, de mire megtudtam volna,hogy kivel már elnyomott az álom.

*Eleanor szemszöge*
-Louis? -szóltam bele a telefonba.
-Szia El. Na mizu Londonban? És mért beszélsz ilyen halkan?-kérdezte.
-Azért mert már Jess alszik, és ma voltunk sétálni,és mondta,hogy akárhogyan,de vissza akar menni hozzátok. Azt mondta,hogy ő itt befog dilizni. Amit meg is értek, négy fal között nem élet az élet.
-Akkor most hozzuk vissza?
-Lehet,hogy azt kéne. Nem akarom,hogy rosszul érezze magát. Oké,hogy én itt vagyok neki, de látom rajta,hogy hiányoztok neki.
-Van egy ötletem. Mindent elintézek,holnap reggel lesz egy gép,megveszem nektek a jegyet,a reptéren mondjátok,hogy Louis Tomlinson névre van eltéve 2 jegy Olaszba, még holnap itt leszünk. Várunk titeket az olasz reptéren délután,jó? Jessnek egy szót se, bár ha a reptérre mentek úgyis észre veszi,hogy mi van.
-Oké, vágom. Kösz Lou. -majd letettem a telefont.
Bementem a vendégszobába,ahol már Jessica mélyen aludt. Csak mosolyogni tudtam,ha arra gondoltam,hogy holnap valóra válik az újabb álma,hogy nem kell Londonban maradnia a turnén. Igaz,hogy nem táncolhat, de legalább ott lehet velük/velünk. Holnap új nap, új élet. Új élet? Milyen hülyeségeket beszélek én. Semmilyen új élet nem lesz. Inkább alszom egyet, úgy látszik ez a fáradtság hatása nálam...

62.rész- Az utazás

Mivel Niall nem aludhatott nálunk, elköszöntem tőle és besétáltam a konyhába.
-Hmmm. Alig ettem ma valamit. Mi a kaja? -kérdeztem.
-Főztem borsófőzeléket, megfelel? -kérdezte anyu.
-Persze! Köszi.
Elővettem egy tányért és szedtem bele kaját. Anyu borsófőzeléke visz mindent. Isteni. Lassan elfalatoztam,aztán felmentem a szobámba, aztán egyenesen a fürdőszobába és lezuhanyoztam és megmostam a hajam is. Holnap délután indulunk. Annyira várom, de félek is. Megszárítottam a hajamat és még felhívtam a csapatot,hogy biztos,hogy jönnek-e. Hatalmas igennel válaszoltak,holnap mindennek simán kell mennie. A telefonbeszélgetések után rögtön elnyomott az álom. Délelőtt 10 órakor ébredtem fel a telefonom csörgésére. Felkaptam a rózsaszín köntösömet és lesétáltam a konyhába,ahol anyu már a reggelivel várt, apu pedig az aznapi újságot olvasta.
-Jó reggelt! -köszöntem.
-Szia! Izgulsz már? -kérdezték.
-Igen nagyon! Félek a repüléstől... Meg ettől az egésztől.
-Nem kell félni. Minden jól fog alakulni.
-Meg 2 hónap múlva jövök csak vissza. Hiányozni fogtok. -mondtam.
-Te is nekünk! De úgyis visszajössz egyszer! -nevettek.
-Jól van hagyjuk ezt a nagyon érzelgős részét a búcsúnak. -nevettem én is.-Amúgy finom a reggeli. Köszi.
-Bármikor. -szólt anyu.
-Most visszamegyek a szobámba, még átnézem,hogy mindent beraktam-e. Aztán nem sokára jönnek a srácok és elvisszük a cuccaim is.-mosolyogtam.
-Oké! -válaszoltak.
Felballagtam a lépcsőn és megnéztem a ruháimat,hogy mi hiányozhat. Úgy láttam,hogy semmit se hagyok otthon, mindent betettem. Tárcsázni kezdtem Niallt a telefonomon.
-Szia! -szóltam bele a kagylóba.
-Szia édes! Ugye nem akarod lemondani az egészet? -ijedt meg.
-Nem,dehogy! Csak azért hívlak,hogy mikor jöttök?
-Már kész is vagy? -kérdezte.
-Öö nagyjából. Még fel kell öltöznöm.
-Húh. Gyors vagy. Akkor 1 óra múlva nálad,úgy jó?
-Aha.Várlak.-tettem le a telefont.
Felvettem a kikészített ruhámat, ami egy rövid farmernadrágból állt és egy pink ananászos topból. Felvettem a hozzá illő szandálomat, aztán megcsináltam a hajamat egy copfba. Olyan hamar eltelt az idő,hogy már csöngettek is. Ott állt az 5 srác az ajtómba.
-Hellooooo! -szóltak.
-Heeey! -ugrottam a nyakukba.
-Levihetjük a bőröndjeidet?
-Megköszönném.-mosolyogtam Liamre.
-Akkor gyerünk! Zayn te viszed azt a kéket, Harry tiéd a lila, Liam vidd a zöldet, Louis te pedig vidd a rózsaszínt.-utasított mindenkit Niall
-És te mit fogsz levinni Niall?! -kérdezte Louis.
-Én? Őt! -mutatott rám és felkapott.
-Héééé! Tegyél le! -mondtam.
-Nem teszlek.Le kell,hogy vigyelek a lépcsőn.
-De nem bírsz el. Lefogunk esni.
-Nem fogunk. Elbírlak, nem vagy nehéz. -mosolygott.
-Na nézzétek a szerelmes párt... Mi itt cipekedünk,ők meg itt falják egymást. -nevetett Harry.
-Hallottam! -ordítottam fel az előszobából.
-Vedd úgy,hogy nem mondtam semmit! -kiáltott le Harry.
Én elbúcsúztam a szüleimtől és aztán indultunk a srácok lakására, ahonnan indulni fog a kocsi a reptérre.
-Akkor az első cél Olaszország? -kérdeztem.
-Igen. -mosolyogtak.
Eközben megérkezett még Barbi és a tánccsapat is. Nem sokkal később betoppant Danielle és Eleanor is. Mindenkit üdvözöltem, aztán segítettem bepakolni a bőröndöket a nagy autóba. Mindenki beült a három autóba,ami elvitt minket a reptérre, elővettük a jegyünket, leadtuk a csomagokat. Vettem egy nagy levegőt, átöleltem Niallt és csak arra tudtam gondolni,hogy minden jól fog sikerülni és ez lesz életem egyik legjobb nyara. Felszálltunk a magángépre, ami egyenesen Olaszországba repített minket. Leültem Niall és Harry közé .
-Ugye most nem fogsz meztelenül utazni,ahogy szoktál? -kérdeztem komolyan Harryt.
-Nem. De csak miattad.-nevetett.
-Hála az égnek! Köszönöm.-nevettem vele.
A gép felszállt, nem is értem,hogy miért féltem ennyire,hiszen már repültem,amikor Londonba költöztünk. Biztos nagyon unalmas volt az út,mert elaludtam. Arra keltem,hogy nagyon nevetnek a többiek. Kinyitottam a szememet,de a repülőn nagy csönd volt,mindenki aludt,vagy olvasott, vagy épp zenét hallgatott. Tuti,hogy álmodtam ezt az egész nevetgélős dolgot. Előkaptam a laptopom és felnéztem twitterre.
-Niall! -ütöttem meg a gépen lévő párnával.
-Mi az?
-Látod ezt? -mutattam a képernyőre.
-Jaa! Ööö izé... Zayn akarta!-mutatott a srácra.
-Mi van?! Haver ne fogd rám, mindenki tudja,hogy Louis akarta.-nevetett.
-Ez nem vicces.
-De olyan aranyosan aludtál... És gondoltam miért ne örökíthetnénk meg? -nézett rám Louis.
-De Louis! Miért kellett felrakni a netre?
-Mert aranyos kép?
-De...
-Nincs de, szerintem jobb,ha nem is veszekszel velük emiatt. Velem már ezerszer történt ilyen. Meg kell szoknod,hogy ez az 5 srác ilyen. -mosolygott Eleanor.
-Hát muszáj leszek...-nevettem.
Kb. fél óra múlva leszállt a gépünk.
-Hú már ilyen sok idő óta utaztunk? Fel se tűnt. -szólalt meg Liam.
-Pedig de. -válaszoltuk.
Leszálltunk a gépről, ahol rajongók vettek körül minket.
-Remek! Már az első nap ilyen. Milyen lesz a többi? -kérdeztem.
Danielle megfogta a kezemet, és a fülembe mondta:
-Muszáj lesz megszoknod. Addig örülj, amíg nem keltik a halálhíred.-nevetett.
-Húú...
A 3 kocsi mindannyiunkat, mármint az 5 srácot, Daniellet, Eleanort, Barbit, a táncosokat és engem a szállodába furikázott.
-Külön emeletet kaptunk? -kérdezte Barbi.
-Aha. Ugye milyen jó? -ölelte át Zayn.
Elfoglaltuk a szobáinkat, és gondoltuk,hogy lefekszünk aludni is,mert későre járt és még fáradtak is vagyunk. Holnap pedig városnézés. Lezuhanyoztam a saját lakosztályomban, aztán befeküdtem az ágyamba. Hihetetlenül puha volt. Pár perc múlva az ajtónak a nyikorgását és egy fényt láttam.
-Alszol? -kérdezte a hang.
-Igen.Szerinted? -kérdeztem.
-Csak arra gondoltam,hogy mi lenne ha...-láttam Niall huncut mosolyát.
-Nem. Ma nem. -mosolyogtam.
-Jó...-szomorodott el.-Attól még itt maradhatok?-kérdezte.
-Hááááát...-húztam a számat.
-Hoztam epret és csokit is.
-Maradhatsz! -ugrottam fel.
-Tudtam én,hogy mivel kell elcsábítani téged.
-Héé! Tudod a gyenge pontjaimat. -nevettem.