75.rész- Kiszabadultam!

*Jessica szemszöge*
Én még mindig fáztam,éhes voltam,vacogtam, de nem bírtam aludni se. Aludni? Összekötözve? Nevetséges. Aztán betoppant a hideg pincébe Jason. Levette a számról a ragasztót,majd ennyit szólt:
-Nem vagy éhes?
-De... Nagyon is. De ezt a moslékot nem eszem meg. Inkább éhen halok.-mondtam flegmán.
-Tudom. Ezért hoztam neked egy hambit.
-Hm... Milyen jól tartotok el. Mármint te. Te hamburgert hozol, Tony meg valamilyen undorító főzeléket. Mellesleg tudja,hogy utálom a főzelékeket...
-Én bírlak. Semmi bajom veled, úgyhogy...-nevetett.
-Akkor eloldoznál,hogy megehessem a kaját?
-Ja persze.
Elvágta a kötelet a kezemnél és a lábamnál is.
-Szerinted mikor enged haza?-kérdeztem.
-Hát reméljük minél előbb. Már unom ezt az egészet... Hé! Van egy ötletem, de én ebbe benne se voltam,jó? -kérdezte.
-Jó.
-Szóval,amikor itt hagylak,véletlenül kiesik a telefonom a zsebemből.
-Véletlenül. Persze.-nevettem.
-Ez most komoly. Láttam a Cobra 11-be is.
Itt elkezdtem nevetni. Cobra 11? Komolyan? De végül is,nem is olyan rossz ötlet... Fejből tudom Niall számát,úgyhogy...
-De várj! Hol vagyunk? Mit mondjak Niallnak,hogy megtaláljon?
-Salfordban vagyunk a tábla utáni erdőben. Könnyen megtalálható,ha valaki tudja a címet...
-Köszönöm! Életmentő vagy! -mondtam.
-Na akkor kezdjük.-majd kiment az ajtón,úgy ahogy megbeszéltük kiesett a telefon a zsebéből.
Szép csendben odalopóztam az ajtóhoz,felvettem a telefont,majd tárcsázni kezdtem Niall számát.
-Halo? -szólt bele az a hang.
-Niall! Kérlek! Segíts! -mondtam.
-Jessica?! Merre vagy?
-Salfordban, a tábla utáni erdőben egy kis házban. Gyere értem kérlek!! -mondtam.
-Indulok! De jól vagy?
-Fogjuk rá.
-Sietek édes! -mondta majd lerakta a kagylót.
Én eldobtam a telefont,hogyha esetleg Tony bejönne ne lássa,hogy van a közelemben egy telefon.. És rájöjjön mindenre. Egy kis idő múlva újra bejött hozzám Jason.
-Na? -kérdezte.
-Elindult.
-Remek. Akkor én el is tűnök innen. Tony úgyse jön ide, nincs a városban,szóval örültem,hogy megismerhettelek. Még ha ilyen rossz körülmények között is.-nevetett..
-Hé Jason! Kösz...-mondtam.
-Nincs mit.-kacsintott,majd kiment az ajtón.
Amikor kilépett az ajtón,gondolkodni kezdtem azon,hogy mért volt ilyen kedves velem. Oké,említette,hogy benne se akart lenni ebben az egészben, de mi van,ha ez egy csapda? Bár nem így ismertem meg,de bármi lehet. Mindegy... Most arra kell koncentrálnom,hogy Niall megtalál és elmehetünk innen. Próbáltam kinyitni az ajtót,hogy hátha Jason nyitva hagyta,bár megértem,hogy nem,mert így hitelesebb,hogy tényleg véletlenül ejtette ki a telóját. De ennyi erővel simán el is engedhetett volna. Nem értem a pasikat. Az a lényeg,hogy jól vagyok, és Tony többet nem tud bántani. Max megkérem Niallt,hogy fizessük ki Tonyt, és aztán tényleg békén fog hagyni egy életre. Vagyis nagyon remélem. Csak vártam,vártam,vártam. És fáradni kezdtem. Hiszen alig aludtam valamit. De aztán meghallottam azt,hogy egy kocsi leáll a ház előtt. Csak reménykedtem,hogy Niall az és elkezdtem kiabálni,hogy "Segítség".
-Jövök már Jess!! -hallottam,hogy visszakiált.
Hallottam hatalmas lépteit,ahogy fut le a lépcsőn. Aztán próbálja kinyitni az ajtót, aztán pedig meglátja a zárhoz való kulcsot. Nehezen,de sikerült kinyitnia azt a fránya ajtót, majd befutott hozzám,én félholt állapotban felkeltem és szorosan magamhoz öleltem,majd egy csókkal köszöntöttem.
-Köszönöm!!-súgtam a fülébe.
-Mit?
-Azt,hogy megmentettél.
-Hát ahogy látom egész jó életed volt itt... Mekis kaja. Hambi, sültkrumpli.
-Héé! -löktem meg-Azt csak akkor kaptam,ha Jason volt velem. Amúgy meg borzalmas volt...
-Jó értem. Bocs,csak hülyülni akartam.
-Hát ne tedd. Inkább menjünk el innen minél hamarabb...
Felmentünk a lépcsőn,amikor szembetaláltuk magunkat Tonyval.
-Nocsak,nocsak kik vannak itt? A kicsi Jessica és a kicsi Niall.Mit képzeltél drágaságom csakúgy megszöksz? Olyat Tony bácsinál nem szabad csinálni. Itt maradsz,amíg meg nem kapom a pénzem.
-Itt van a büdös pénzed.-dobott oda egy kisebb zacskót Niall Tonynak.
-Honnan tudom,hogy ez annyi,amennyit kértem?
-Jaj ne szórakozz már... Tudod,hogy pontos vagyok.
-Jó,de ha mégse... Láttok még engem,ember.-ordított ránk.
-Gyere Jess! Menjünk innen..-húzott magával Niall és beültetett az autójába.
-Megálljunk valami kajáldánál?
-Aha... Jó lenne. Éhen halok,de elvitelre kérjük,mert annyira fáradt,hogy itt helyben elalszom.
-Ok,akkor megveszem,te maradj itt és már indulunk is hozzátok.
-Jó,addig felhívom anyut,hogy minden oké.
-Rendben. De el ne tűnj megint.
-Nem áll szándékomba.-nevettem.

-Kislányom! -anyu sírva vette fel a telefont.
-Jól vagyok. Ne izgulj! Már megyünk hazafele. Csak megálltunk kajáért. Nem sokára otthon vagyunk. Ne sírj kérlek! -nyugtatgattam.
-Próbálok,de nem tudom elhinni,hogy elraboltak.
-Én se... De most már minden rendben. Nyugi! Otthon találkozunk.-majd leraktam a telefont.
Közben Niall is megérkezett, oda adta a kaját,amibe volt minden fura étel. Furán ránéztem a mellettem lévő srácra,aki csak ennyit mondott:
-Mi van? Azt mondtad éhes vagy.
-De nem ennyire.
-Hát akkor most bepótolod az egész hetet.-nevetett.
-Háááát jó...
Kb. 1óra alatt értünk vissza Londonba,a lakásunkba. Anyu sírva ölelt át,amikor beléptem az ajtón..
-Nyugi már anyu! Már itthon vagyok. Jól vagyok... De ezt mondtam a telefonba is.
-De annyira hiányoztál! Többet ne legyen ilyen!
-Nem is akarom,hogy több legyen. Most már felmehetnék a szobámba? Lezuhanyoznék és aludnék egy jót.
-Persze menj csak! -szóltak utánam.

74.rész- Mennyi?

Pár óra múlva magamra hagytak,majd jól bezártak... Segítségért kiabáltam, ütöttem a falakat, több órán keresztül próbálkoztam,de semmi. Elfáradtam. Fáztam és éhes voltam. Később újra próbálkoztam az ordibálással, de úgy látszik nem kellett volna... Ismeretlen ember közeledett a zárka felé, és egy kötél volt a kezében.
-Nem megmondtuk,hogy kussoljál??! -ordított rám.
-De...-kuporodtam össze.
-Kellett neked ordítani,dübörögni...
-Ne! Kérem,ne kötözzön le! És ne...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert leragasztotta a számat. Remek.

*Niall szemszöge*
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Jessica anyukája? Miii? Rögtön felvettem.
-Jó reggelt Mrs Mason.
-Reggelt. Nálad van a lányom?-kérdezte.
-Nem.
-Akkor?
-Este együtt jöttünk haza. Kiszállt a taxiból,majd befelé indult a házba. Eltűnt?
-Nem jött haza.
-Úristen. Elrabolták? Ne. Az nem lehet.
-De... -hallottam,hogy sírni kezd és összecsuklik.
-Máris indulok. Nyugodjon meg Mrs Mason..-raktam le a telefont,majd gyorsan felhúztam egy gatyát és egy pólót és rögtön a kocsiba ugrottam.
Biztos kapni fogok majd egy gyorshajtási büntetést,de most ez sem érdekel. Jessica talán eltűnt. Sőt biztos,mivel ő nem olyan,hogy nem megy haza. Lefékeztem a házuknál,befutottam,majd összeszedtem az anyját a földről. Ott feküdt, sírva. Felültettem a kanapéra, majd telefonálni kezdtem.
-Hé haver kéne egy nagyon nagy segítség. Eltűnt a barátnőm,és nem tudjuk,hol van. Össze kéne szedned pár embert,hogy megtaláljuk.
-Jó mindent megteszek. Hogy néz ki a csaj?
-Küldök egy képet róla mms-be jó? Nagyon fontos. Az anyja teljesen kész van.
Elküldtem a képet,amit tegnap este készítettem róla az esküvőn. Csináltam Mrs Masonnak egy forró teát,hogy lenyugodjon. Alig telt el fél óra és csörgött a telefonom.
*Mitchel*
-Na találtál valamit? -szóltam bele a telefonba.
-Ami azt illeti igen. Az egyik haverom,Ryan látta ezt a lányt, a benzinkúton, amikor a hátsóülésen ült, és ült mellette egy srác. Biztos nem mert megszólalni,tuti,hogy megfenyegették,ha segítségért kiált,akkor megölik,vagy ilyesmi.
-És ez merre fele volt?
-Manchester felé igyekeztek.
-Kösz haver.
-Ugyan.

*1 héttel később*
*Jessica szemszöge*
Koszos voltam. Egy rosszul sikeredett csövesnek nézhettem ki. Fáztam, bár kaptam egy takarót,de ősszel ez édeskevés. Tonyval azóta csak egyszer beszéltem..Nem jött be hozzám. Mit tervezhet? Kaptam kaját is,de ezt a moslékot inkább kihagytam... Csak abban reménykedtem,hogy valaki megtalál...

*Tony szemszöge*
Itt az ideje felhívni a kedves barátunkat Niallt. Dobd ide Jessica telefonját Jason! Ott van az asztalon.
Tárcsázni kezdtem.
-Halo?-szólt bele a hang,mivel rejtett számról hívtam.
-Halihó Niall.
-Ki maga?
-Az most mindegy. A lényeg annyi,hogy nálam van Jessica.
-Mit tett vele? -hallottam,hogy hangja idegessé válik.
-Semmit. Még. Csak eléggé fázik... Úgyhogy ha megtennéd...
-Mit akar?!
-Pénzt.
-Te vagy Tony?
-Honnan tudtad? Gratula.
-Az mindegy. Mennyi kéne?-kérdeztem.
-Hát annyi,hogy fedezni tudhassam  a húgom drogügyeit,mivel kapott 2 koncertjegyet a koncertetekre... De kiderült,hogy hamis.
-Azért állsz rajtam bosszút? Te bolond vagy. Nem én intézem a jegyügyeket...
-Az mindegy kedves Dan.
-Niall...
-Akkor Niall. Tök mindegy.
-Szóval mennyi pénz kéne,hogy elengedd Jesst?
-2000 euro
-Mennyi? Úristen...
-Megadod,vagy Jessicát még itt tarthatom... És nem tudhatod,hogy mit csinálok vele.
-Jó, megoldom. Mikorra?
-Holnap,délelőttre. A helyet még megmondom... -leraktam a telefont.
Hmm. Nem mertek szólni a rendőrségnek. Helyes.

*Niall szemszöge*
Remélem nem lesz baja Jessicának. Holnapra megszerzem a pénzt és végre újra magamhoz ölelhetem.
-Mrs Mason! Jessica jól van! Holnap átadom Tonynak a pénzt, és újra itt lehet velünk.
-TONYNAK? Annak?! Mindig is tudtam,hogy a legrosszabb srác a világon.
-Kérem nyugodjon meg. Minden rendben lesz.
-Nem,nem lesz. Ez a srác tönkre teszi a lányom életét.
-De holnaptól nem.

73.rész- Engedj el te szemét!

A lagzi után mindenki hazaindult. Hívtunk magunknak taxit,mivel ittasan nem vezethetünk. Mit is beszélek? Vezethetünk? Én nem is tudok még vezetni. Mindenkinek megérkezett a taxija. Én Niallel ültem egy taxiba. Engem vittek haza először, korom sötét volt. Nem égett sehol se egy lámpa. Nem értettem,hogy miért. Kiszálltam a taxiból, elkezdtem sétálni a házunk felé,de már nem értem be. Hátulról két nagydarab ember fogott meg. Az egyik befogta a számat,hogy ne tudjak sikítani, a másik pedig cipelt. Kik ezek az emberek? Erősnek kellett mutatnom magam,hogy ne bántsanak. Már majdnem sírtam,de nem tettem. Szép szóval bedobtak egy fekete autó hátsóülésére és csak mentünk-mentünk. Fel akartam hívni valakit csöndben,de nem vettem észre,hogy elvették tőlem a telefont a nagy cipelés közbe. Remek. Kik lehetnek ők? És mit akarnak tőlem? Csöndben maradtam. Ki tudja,hogy mit tesznek velem,ha még ordítok is?
-Nézd már Jason milyen csöndbe van a kis fogjunk. Talán nem elvitte a cica a nyelvét?-nézett rám.
-Szólalj már meg szivi. -mondta a másik ember, akit Jasonnek hívtak.
Jason? Ácsi! Nem az a Jason,aki Tony miatt látogatott meg minket?
-Mit akarnak tőlem? -kérdeztem félénken.
-Mi semmit. A főnök küldött el érted.
-És az a főnök...?
-Igen, Tony.
-És mégis mért kellett elrabolni?
-Ne kérdezősködj ennyit!-ordított rám az egyik.
Befogtam a számat és csak nézelődtem,hogy hol lehetek. Pár perc múlva megállt az autó. Egy sötét elhagyatott helyen találtam magam. Kirángattak az autóból,egyenesen a pincébe. Hideg volt.
-Nem vagy szomjas? -kérdezte Jason.
-Nem...-mondtam.
-Na ne csináld már. Igyál. Itt van egy kis víz.-dobott hozzám egy vízzel teli üveget.
-Mért ilyen kedves velem? És a haverja mért ilyen "szemét"?-kérdeztem.
-Nekem se kéne kedvesnek lennem,de én benne se akartam lenni  az egészbe.  Kényszerítettek. Úgyhogy,ha szerencséd lesz,akkor velem leszel,amíg fogva tartunk,és akkor nem esik nagy bajod.
-Ööööö jó... Mit akarnak tőlem?
-Azt nem tudom. Tony fogja megmondani.
-Mért kellett elrabolni?
-Azt is csak ő tudja...Pszt! Jön! -mondta.
-Nocsak,nocsak Jessica. Mi szél hozott erre? Ja én hozattalak ide. Ilyet. -nevetett Tony.
-Mit akarsz?
-Pénzt.
-Még mindig? Miért most? Már hónapok óta jöttél elő először...
-Kértem egy kis időt. Nem sokára az is lejár, úgyhogy...
-Mért tőlem kérsz?
-Mert téged ismerlek,meg téged tudtalak elérni... Mindenki utál.
-Haha. Én is utállak. Akkor elengedsz?-nevettem.
-Velem te ne szórakozz! -ütött meg.
-Ezt,hogy képzelted?!-ordítottam.-Megütni egy lányt? Gratulálok.
-Bocsi. Vagy tudod mit? Nem is kérek bocsánatot. Mért kéne? -nevetett.
-Te rohadék. Engedj el!
-Dehogy engedlek,amíg nincs pénzem,sehova se mész.
-Mit ártottam én neked?
-Te? Semmit. Igazából a kis barátaid tettek tönkre.
-Ők? Mégis hogy?
-Vettem két jegyet a koncertjükre a húgomnak,gondoltam meglepem vele, mert imádja őket. Eljött a koncert napja, de kiderült,hogy a jegyünk hamis, nem is VIP-ra szól, és nem engedtek be.
-Magánügy. Nem a "barátaidtól" kellett volna venned,akik csak kinyomtatják. Idióta.-nevettem a képébe.
-De ez más volt. A húgom elkezdett drogozni, tőlem kérte a pénzt,de nem tudtam,hogy mire költi. Aztán egy ideig nem fizetett a dílereknek, csak kapta az anyagot, aztán pedig rám szállták a kis "barátai".
-És az Én barátaimat hibáztatod emiatt?
-Igen.
-Szánalmas vagy.
-Ez nem igaz. Ha most nem mondtál volna ilyeneket,talán elengedtelek volna.. De így ez lehetetlen. Szia Jessyyy.-köszönt el tőlem.
Újra bejött a pincébe a Jason nevű új haverom. Kedvesen hozott nekem kaját,ne azt a száraz kenyeret és csak a vizet egyem,amit Tony dobott oda hozzám. Még jó,hogy nem voltam megkötözve. Sehogy se tudtam volna elszökni,úgyhogy felesleges volt próbálkozni.Már csak reménykedni tudtam,hogy valaki megtalál...

69.rész- Zűrzavar

-Begurulok a vendégszobába és lefekszem. -mondtam.

-Ja jó! Nem sokára én is megyek. -szólt utánam Eleanor és a telefonjához nyúlt.

Nagy nehezen lefeküdtem és elővettem a laptopomat. Felléptem twitterre,mert már napok óta nem jártam ott. Visszakövettem pár embert, majd írtam: "Borzalmas napon vagyok túl." Kaptam pár választ rá,alig fél másodperc alatt. Az egyik kedves lánynak válaszoltam is,akit kiszúrtam a "tömegből". "Mi a baj? Hiányzik Niall?" -írta. Erre kedvesen válaszoltam neki egy "Igen"-t. Kikapcsoltam a laptopot,majd lehunytam szememet és elaludtam. 

*Eleanor szemszöge*

Miután Jessica bement a szobába, én rögtön felhívtam Niallt. 

-Halo?-szólt bele.

-Ne haragudj Jessyre kérlek. Fáradt, felidegesítette őt Tony. Bár ezt megérthetnéd...-mondtam.

-Jó oké. Igazad van. De mért nem tudta megadni a számát, és mért a srácot védi? 

-Nem védi őt Niall! Csak nem akar balhét. Se magának,se neked. Hisz bármit csinálsz, másnap már a neten és az újságokban vagy. 

-Ez igaz.

-Akkor?! 

-Jó, felhívom Jesst.

-Ne! Már alszik. Majd holnap kérj tőle bocsánatot. 

-Két dologért is kell bocsánatot kérnem...

-Kettőért? Mit csináltál?

-Öööh... Megvannak a kapcsolataim, és megkerestem Tony telefonszámát. 

-Felhívtad? -kérdeztem ijedten.

-Igen. 

-És? Mondd már mi volt. Ne kelljen minden mondatot úgy kihúzni belőled.

-Ezt igazából el se kellett volna mondanom neked Eleanor. Alig ismerlek.

-Alig ismersz Niall? Ne szórakozz velem. Mondd tovább.

-Na jó... 

-Szóval?

-Csak felhívtam,hogy én vagyok Niall Horan, Jessica barátja.És Jess elmesélte,hogy mit akar tőle, és,hogy igazából csak ennyi volt. 

-Te is tudsz magyarázni...

-De komoly csak ennyi volt. Meg kicsit leordítottam a fejét...-hallottam halkuló hangját.

-Mit mondtál neki?

-Csak,hogy szálljon le Jessről, és nem kap pénzt, de elmondta,hogy mire kell neki.

-És mire kell?

-Belekeveredett valami zűrös ügybe.

-Nem tudja megoldani? Mért kereste fel pont most Jessicát? Ha belekeveredett valamibe,akkor az tuti,hogy nem most kezdődött. 

-Azt nem tudom. 

-Hé várj egy kicsit. Majd visszahívlak. Valaki csöngetett.

-Este 9kor? 

-Hát látod.

-Jó.

Odasétáltam az ajtóhoz,majd kinyitottam.

-Ó helo szivi. -jött be az ajtón egy óriási ember,tetkókkal és piercinggel. 

-Ki maga? És hogy képzeli azt,hogy maga csak úgy besétál ide?

-Jaj ne haragudj édes! Be se mutatkoztam,milyen bunkó vagyok.-nevetett.- Jason Mcford vagyok. 

-Mért jött? 

-Láttam,hogy a kis Tony barátod...-szakítottam félbe.

-Nem a barátom. Nem is ismerem.

-Az mindegy. Szóval a kis Tony barátod vagy akárki is neked, ide telefonált ma. Lenyomoztam a címet és mit ne mondjak nagyon szép ház. Lehet,hogy még visszanézek ha nem lesztek itthon. 

-Menjen innen! -kiáltottam rá! 

-Eleanor valami baj van? -hallottam Jess hangját a vendégszobából.

-Semmi Jess! Maradj a szobában!-utasítottam.

-Á! Szóval van itt más is. Akkor békén hagylak és már itt se vagyok. De azért megmondhatnád a kis barátnődnek,vagy ha neki nem is,akkor Tonynak,hogy kerestem és már csak pár napja maradt. Ja meg azt is  add át neki,hogy ha nem adja meg a pénzt, a volt barátnőjének is baja eshet. Tudom,hogy szereti...-nevetett.

-Gyere már Jason! -jött be az ajtón még egy férfi.

-Megyek már!

-Ó be se mutatkoztam baby. Én Lesly Griffin vagyok. Egy szóval Jason bűntársa. Azt említette már Jason,hogy ha szólsz erről valakinek a "barátaidon" kívül, mondjuk a rendőrségnek,hogy itt jártunk,akkor nagy baj lesz?
-Nem...
-Na akkor most én mondom. Csáó! -mosolyogtak rám.
Ahogy kitették a lábukat a küszöbön én rögtön bezárkóztam, remegtem,majd tárcsázni kezdtem Louist.
-Szia Eleanor! Mizu?
-Lou! Segíts! Küldj ide valakit,aki megtud védeni minket. Most! -utasítottam és sírtam.
-Mi a baj? Mi történt?
-Niall nem mesélte a Tony nevű srácot,aki pénzt kért Jesstől,mert bajban van?
-Nem.
-Na annak a nem túl jó barátai látogattak meg az előbb.
-Tettek veled valamit?
-Nem,de nagyon félek. Azt mondták,hogy ha  Tony nem adja meg a pénzt,akkor mi is megsérülünk.
-Honnan tudta,hogy ti kik vagytok?
-Lenyomozták Tony telefonját,hogy kivel beszélt utoljára. Így találtak ránk.
-Remek! Mindjárt küldök valami testőrt, vagy nem tudom.
-Siess Lou! Nagyon félek.
-Jessica?
-Jess alszik. Semmit nem tud erről.
-Akkor most feküdj le te is.
-De mi van ha visszajönnek?
-Nem fognak. Nyugodj meg.
-Mi van ha mégis?
-El! Nyugi! Pár óra múlva megérkezik a testőr, jó? John-nak hívják, magas, öltönyben lesz. Csak,nehogy azt hidd,hogy valaki más. De most feküdj le aludni. Ha leszállt a gépe,akkor hívlak,jó?
-Nem fogok tudni aludni. Itt megvárom.
-Ahogy akarod. Beszéljünk egész éjjel? Szeretnéd?
-Dehogy. Nyugodtan menj a dolgodra. Megleszek. Csak nem dilizek be Lou...
-Hát én megkérdeztem.
Leültem a kanapéra és remegve vártam a "testőrt".