68.rész-Tony?

Este 7 órakor csöngetésre riadtunk fel. Eleanor odasétált az ajtóhoz,ahol egy futár állt egy hatalmas csokorral. Eleanor aláírt egy papírt majd becsukta az ajtót.
-Azt hiszem ezt neked hozták. -nyújtotta oda a csokrot.
-Biztosan Niall küldte. De aranyos.-mosolyodtam el.
-Nem akarok ünneprontó lenni,de ezt nem Niall küldte.
-Mi? Akkor mégis ki?
-Van hozzá egy kis kártya. -mondta Eleanor.
"Hallottam mi történt veled. Remélem hamar meggyógyulsz! Tony x"
-Tony? Nemár.
-Ő ki? -kérdezte.
-Gimi első évében jártunk,de megbántott. Sőt, átvert. Csak a volt barátnőjét akarta féltékennyé tenni velem,de persze ezt mind tagadta.
-Ó már értem. És mért pont most keresett fel?
-Tuti,hogy akar valamit.
-És mégis mit?
-Azt csakis ő tudhatja. Én nem megyek bele semmiféle játékba.
Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom.
-Halo? -szóltam bele.
-Szia baby. Mizu veled mostanában? -hallottam Tony hangját a kagyló másik oldaláról.
-Ne hívj baby-nek. Mi kéne?
-Gondolom most már megkaptad a csokrot, amit küldtem.
-Igen,megérkezett.
-És tetszett?
-Nem.
-Na ne legyél már ilyen bunkó Jessica. Tudom,hogy még mindig szeretsz.
-Te, a szeretés és én 3 különböző dolog. Tudod jól.
-De én még mindig szeretlek.
-Aha persze. Azért dobtál 4 éve a gimiben ugye? Csak kihasználtál te szemét.
-Ez nem igaz Jess. Én szeretlek.
-Általában akkor szoktál felkeresni, ha kéne valami. Most mi kéne?
-Háááát...-kezdett bele Tony.
-Kaja, új csaj,akivel féltékennyé tehetsz mást, vagy esetleg más?
-Pénz kéne...
-Pénz? Azt hiszed nekem van?! -kérdeztem ordítva.-Ha lenne is,akkor se rád költeném!
-De Jess. Tudom,hogy van pénzed. Ott van a pénzes bandácskád,akikkel mindig együtt lógsz. Nagyon híresek mostanában. Még a nagyim is őket hallgatja.. Úgyhogy nekik van pénzük. Kérj tőlük,majd visszaadom.
Itt rácsaptam a telefont.
-Ez nem normális.-mondtam idegesen.
-Mi az? Nagyon feldúlt lettél,amikor beszéltél vele.
-Pénzt akar.
-Pénzt? Mégis minek?
-Nem érdekel. Biztos bajban van. Oldja meg. Ott a drágaságos kis barátnője Isabella. Kérjen kölcsön tőle.
-Igazad van.
-Megtennéd,hogy azt a csokrot kidobod a kukában?-kérdeztem Eleanort.
-Persze.
-Köszi El. -mosolyogtam rá.
-Rendelünk valami kaját? Most nincs kedvem főzőcskézni.
-Aha persze. Mit rendeljünk?-kérdeztem.
-Pizza jó?
-Igeen!-ordítottam mint egy kisgyerek.
Megrendeltük a pizzát,amit 20 perc alatt kihoztak. Megettük egy kis kólás-narancslével,aztán megint csörgött a telefonom.
*Rejtett szám*
-Nem gondoltad meg magad?-hallottam Tony hangját.
-Nem! Hagyj békén! -csaptam rá a telefont.
2 perc múlva megint egy Rejtett szám telefonált. Már reflexből így vettem fel a telefont:
-Hagyj békén!! Nem adok se neked,se másnak pénzt. Tűnj el az életemből!
-Jess! Jól vagy?-itt már nem Tony hangját, hanem Niallt hallottam a másik oldalról.
-Á Niall.. Szia!-köszöntem neki.
-Valami baj van?
-Nincs...
-Akkor mért így vetted fel a telefont? Mért nem úgy,mint egy normális ember?
-Felkeresett egy régi "barátom".
-És pénzt akart?
-Igen. Meg,hogy szerezzek tőletek,mert híresek vagytok... Stb. Már tiszta röhej,amit csinál.
-Add meg  a számát!-utasított Niall.
-Nem.
-Jessica! Megkértelek valamire!
-Niall,ez nem ilyen egyszerű.
-Csak add meg a számát. Beszélgetni szeretnék vele.
-És mégis miről? Mert tudom,hogy nem egy romantikus vacsorára akarod elvinni...
-Nem mindegy? Add meg a számát.
-Nem fogom.
-Védeni akarod őt?
-Védeni? Mégis mért kéne?!
-Szóval igen. -majd rám csapta a telefont.
Vártam pár pillanatot majd hozzászóltam Eleanorhoz.
-El, a pasik mért most,mért ma őrülnek meg?
-Szokd meg. Sajnos minden nap van egy kis őrültségük
-De most Tony miatt van minden. Ha ő nem lenne,akkor nem vesztem volna össze Niallal.
-Majd beszélek Niallal Jess.
-Nem azért mondtam,csak hülyeségnek tartom.
-A pasiknak vannak ilyen napjaik. Hagyd rájuk.-fogta meg a vállam...