61.rész- A pakolás

Alvás közben hallottam,ahogy nyitódik a szobaajtóm, de nem volt erőm kinyitni a szememet és megnézni,hogy ki az. Csak annyit vettem észre,hogy közeledik és ad egy puszit a homlokomra,majd mondja,hogy jó éjt. A hangjából ítélve Niall lehetett az,de nem voltam benne biztos. Reggel azt hittem,hogy álmodtam az egészet, aztán észrevettem egy cetlit az íróasztalomon.
"Szia! Remélem,hogy még reggelizés előtt olvasod ezt, ha felébredtél hívj fel és elviszlek kajálni. Niall:)"
De édes. Ezt még biztos este rakhatta ide. Leültem az ágyamra és tárcsázni kezdtem Niall telefonszámát.
-Jó reggelt. -szóltam bele.
-Neked is. -kaptam a választ.
-Szóval hova is megyünk reggelizni?
-Hova szeretnél?
-Nem lehetne az,hogy mondjuk átjössz és együtt csinálunk valami reggelit? -kérdeztem félénken.
-Ezt mért kérdezed ilyen félénken? Persze,hogy lehet. Átjössz te, vagy menjek én?
-Én még sehol se tartok, úgyhogy inkább te gyere, ha nem baj. -válaszoltam.
-10 perc és ott vagyok.-nevetett.
Én felvettem a rózsaszín köntösömet, összekötöttem a hajamat és lesétáltam a nappaliba tv-t nézni, amíg megérkezik Niall. Táncolni kezdtem a Music Channelen játszódó Hot Chelle Rae számra. Ekkor csöngettek. Lekapcsoltam a nagy dobozt az asztalon és kinyitottam az ajtót.
-Jó reggelt újra! -ugrottam Nialler nyakába.
-Szia! -köszönt vissza.
-Mit kérsz reggelire? -kérdeztem.
-Mit kaphatok?
-Ööööö... Van tojás, paradicsom,paprika, lekvár, nutella,szalámik. Mit csináljunk? -kérdeztem.
-Hmmm. Csináljunk szendvicseket. Az megfelel?
-Persze! Akkor kezdjünk neki.-mondtam.
Elővettem a kenyeret, a szalámit, a zöldségeket, a vajat és a még szükséges dolgokat a szendvics készítéshez. Szerintem ketten megoldjuk.Nem olyan durva dolog szendvicseket gyártani,nem? Elkezdtem megkenni a kenyereket, egyet sikeresen leejtettem,mert Niall megijesztett hátulról. Nem is ő lett volna,ha nem ijeszt meg, és nem is én lettem volna,ha nem ijedek meg és ejtem le a kenyeret.
-Hééééé! Ezt miért csináltad? -kérdeztem.
-Mert olyan aranyos vagy ebben a rózsaszín köntösben. -mosolygott.
-Jaaaj te! -löktem el magamtól és mosolyogni kezdtem rá.- Még nem volt időm felöltözni. Túl korán jöttél. -nevettem.
-Te hívtál!
-Tudom. -nevettem.
Negyed óra alatt kész lettek a szendvicsek, aztán felkarikáztam a paprikát és a paradicsomot és kitettem őket egy tányérra. Csináltam jeges teát és letettem Niall elé. Leültem mellé és reggelizni kezdtünk.
-Ízlik? -kérdeztem.
-Igen.Mindig finom szendvicseket tudsz gyártani. -mondta.
-Ez megtisztelő. -húztam ki magam. -Nem azért,hogy magamat fényezzem,de ez tényleg jó lett. -nevettem.
-Ugye? Együtt csináltuk. Azt ne felejtsd el.
-Ez igaz. Máskor is csinálhatnánk ilyen reggelit. Mi a mai programod? -kérdeztem.
-Még nem tudom pontosan. Azt hiszem ma már én is bepakolok a turnéra. Segítesz? -kérdezte.
-Igeeen! -szóltam.
-Akkor öltözz fel és induljunk. -utasított.
-Jó. -indultam fel a szobámba.
Ő követett, én pedig becsuktam előtte az ajtómat.
-Hééé! -mondta.
-Na jó bejöhetsz. De csak ha segítesz mit vegyek fel.
-Bármikor. Bár nekem az is tetszene,ha nem vennél fel semmit.
-Naaa! -dobtam meg egy párnával.
Odasétált a szekrényemhez, még maradt benne pár ruha,mert a többit már bepakoltam.
-Van itt egy farmer rövidnadrág, ez jó lesz. Egy pink topp és a pink papucs. Ez megfelel? -kérdezte.
-Huh! Ha én ilyen gyorsan tudnék mindig ruhát választani reggelente...
-Ha nincs ihleted,hogy mit  vegyél fel,csak hívj engem. -nevetett.
-Megfogadom. Na induljunk.-feleltem.
Lementünk a lépcsőn,bezártam az ajtót és már indultunk is Niallékhoz. 10 perc alatt odaértünk.
-Mivel kezdjük? -kérdeztem.
-Válogassuk ki a pólókat. Aztán a gatyák, alsók, pulcsi is legyen benne. Rendbe rakod? -kérdezte.
-Aha. Megoldom.
-Jó. Addig én keresek cipőket.
Pakolás közben találtam egy plüss mackót is.
-Hú! Jó,hogy megtaláltad! Azt is beraknád kérlek?
-Igen, de ez mi?
-Ez a kabalám. Minden koncerten nálam van.-mosolygott.
-De cuki.
-Ugye? -nevetett újra.
Niallnak annyi cucca van. Rosszabb,mint én. Na jó, azért annyira nem. Alig tudtuk bezárni a bőröndöt. Megint rá kellett ülnöm. Miért mindig engem ültet rá? Ennyire nehéz lennék? Bár nem érdekel,de akkor is. Ez a napom a pakolással telt el. Nagyon elrepült az idő. Bár lehet csak azért,mert későn ébredtem? Bármi megtörténhet még. Igen, ez az a mondat, amit utálok."Bármi megtörténhet". Sose szerettem ezt hallani, de néha én is mondogattam. Este Niall még hazafurikázott, akartam,hogy nálunk aludhasson,de anyuék nem akarták, azzal a mondattal,hogy "úgyis vele leszel 2 hónapig,nem lesz az elég?" Igazuk van, de na...

58.rész-Gyereknap

-Szerintem én hazamegyek. -szólaltam meg.
-Neee! -mondták egyszerre.
-De! Már nem bírom itt tovább.
-Miattam?-szólalt meg Louis.
-Mit csináltál vele haver?! -kérdezte Niall.
-Semmit nem csinált. Hagyjad. -mondtam.
-De akkor mi a baj?-kérdezte.
-Egyszerűen csak fáradt vagyok.
-Akkor hazaviszlek.
-Köszi.-mosolyogtam Niallra.
Összeszedtem a cuccaimat és elindultunk a kocsihoz.
-Most komolyan nincs semmi bajod?
-Nincs. -mosolyogtam rá.
-Tényleg, valamit akartál mondani ma, de azt mondtad,hogy most nem akarod elrontani a hangulatot. Az valami nagy baj? Mondd most. -nézett rám vezetés közben.
-Hááááát...Már nem fontos.
-Kérlek. Mondd el mi volt a baj. Ha már nincs.
-De ígérd meg nem akadsz ki.
-Megígérem.
Megálltunk a házunk előtt én pedig félénken belekezdtem a mondandómba.
-Én csak annyit szerettem volna mondani....-kezdtem el.
-Jessica! Téged vártalak egész este! Hol voltál? -jött ki apu a házból.
Remek. Apu is mindig jókor tud időzíteni.
-Csak Bettiéknél voltunk.
-Ja akkor nincs semmi baj. Gyere be hamar! -utasított.
Besétált a házba, mi pedig újra kettesben maradtunk.
-Szóval? -kérdezte.
-Csak annyi,hogy...
-Mondd már!
-Egy pillanatra azt hittem,hogy terhes vagyok, de ne aggódj. Már nincs baj. Már tudom,hogy ez lehetetlen.
-Hála az égnek. Bár örültem volna neki. -mondta.
-Hát én még nem. Túl fiatalok vagyunk szerintem a gyerekvállalásra, úgyhogy én nagyon örülök neki,hogy nem vagyok terhes. -könnyeztem és nevettem egyszerre.
-Jaaaj! Ne sírj. Ez jó hír, nem rossz. Úgyhogy nyugi. -ölelt át.-Akkor ezért voltál feszült az elmúlt pár napban?
-Hát igen, emiatt.

*2 hónap múlva*
-Utolsó nap a suliban. Végre eljött ez a nap is! -sóhajtottunk egy nagyot a többiekkel.
-Figyelem gyerekek! -szólalt meg az igazgató.-A mai napot még bírjátok ki,amit gyereknapnak szervezünk meg. Ha hátra mentek a focipályához,találhattok különböző "játékokat". Érezzétek magatokat jól. 12:30-ig mindenkinek itt kell maradnia.
-Remek! Mit csinálunk mi addig? -nyögött egyet Louis.
-Majd kitalálunk valamit. -mondtam.
-Jessyyy! -futott oda hozzám Laura.
-Mi az? -kérdeztem.
-Mit szólnál ha idehívnám a tánccsoportot és előadnánk a Give your heart a break-es koreográfiát?
-Hmmm. Nem is rossz ötlet. Én benne vagyok. -kacsintottam.
-Jee! Akkor intézkedem. -futott el.
-Milyen aranyos lány. -nézett utána Liam.
-Az bizony. De neked van barátnőd.-nevettem.
-De nem úgy... Miért kell mindent félreértened? -kérdezte.
-Ja semmi csak úgy na...
-Nézzétek! Egy üres pad! -futott oda Harry.
-Ó hála az égnek. -ült le Zayn.
-Héééé! -kiáltottam.
-Na mi a baj édes? -kérdezték.
-Nekem nem maradt hely!
-Akkor ülj az ölembe. -tárta szét karjait Harry.
-Van egy jobb ötletem. -kacsintottam majd rájuk feküdtem.
-Nem azért,hogy bántsalak kedves Jessica, de ez így nekem nem kényelmes.-szólalt meg félénken Liam.
-Képzeld el kedves Liam, hogy nekem se, de mivel nincs más megoldás, ezért ez van. -nevettem.
-Akkor ide engedlek, csak engedj felkelni. -mondta.
Ő felállt én pedig leültem.
-Nézzétek! Menjünk tollasozni. -ugrott fel Harry.
-Héééé! -mondtam.
-Na mi a baj? -nevettek.
-Most ültem le és máris itt hagytok?
-Nem hagyunk itt, gyere te is. -húzott fel Zayn.
-Hát jó...
-Legyünk hármasával. -osztotta ki a csapatot Liam.
-Juhuuu!-kiáltottam.
-Niall, te Jessicával és velem leszel, Harry te Zaynnel és Louisval.
-Jee! Ez így elég jó lesz.-nevettem.
*40 perccel később*
-Miért vagyok ilyen béna? -kérdeztem.
-Nem vagy béna, csak tudatlan. -nevetett Harry.
-Köszi. Én is szeretlek.
-Tudom, engem mindenki szeret. -nevetett.
-Se... -húztam a számat.
-Héééé! -futott felém és fellökött a homokba.
-Naa! Ezt most mért csináltad? -köpködtem ki a homokot a számból.
-Csak poénból. Meg azért,mert azt mondtad,hogy nem szeret mindenki.
-Ja,hogy ezért. Köszike...
-Na gyertek! Szerezzünk valami kaját. -húzott fel a földről Niall.
-Ez egy jó ötlet.-indultunk el.
Odaértünk a szendvicses asztalhoz,de megjelent mögöttem Laura, és a fülembe súgta:
-Én a helyedben abból nem ennék. Láttam amikor csinálták, és pár szendvics a földön is landolt.
-Húú. Kösz,hogy szóltál. Srácok! Eldobni!
-Miéééééért? -kérdezték.
-Mert rossz.
-Jaj nemár.
-Komolyan mondtam.
-Jessica! Gyere! Fellépünk, itt a csapat.
-Jee! -kiáltottam és ott hagytam a srácokat.
Felmentünk a színpadra, az igazgató bejelentett minket,hogy mi következünk. Elindult a zene. "The day i first met you, You told me you'd never fall in love..."
-Woohooooo! -kiáltottak a srácok,mikor végeztünk.
-Arra gondoltunk, hogy mi lenne ha a nyári turnénkra ti jönnétek táncolni? -kérdezte Niall.
-Mi? Turnéra? Ez most komoly? -sikítozott Laura.
-Ahaa! Miért ne? Elég jók vagytok,úgyhogy várunk titeket sok szeretettel. -fejezte be Zayn.
-Juhuuu! Köszönjük szépen. -mosolyogtam.
-Gyerekek! 12:00 van, de hazamehettek már most.  Kit érdekel az a fél óra? -és az igazgató eldobta a menetrendet.
Nevetni kezdtünk. Ez tökéletes utolsó nap volt. A nyár elkezdődött. Ez a mi nyarunk lesz. Érzem,hogy tökéletes lesz.