Köszönöm!

Sziasztok! 

Eddig nem írtam semmit hozzátok,csak twitteren és facebookon köszöntem meg mindazt,amivel segítettétek az írást. Köszönöm,hogy olvastátok mind a 77 részt. Köszi mindent,köszi a lájkokat,a dislájkokat,a kritikát,a dicsérő szavakat,az ötleteket,a díjakat és mindent,amit Tőletek kaptam ebben a pár hónapban!:) Sajnálom,hogy be kellett fejeznem a blogot, de egyszerűen nincs időm írni a suli miatt.Már ötleteim se voltak mostanában, gondoltam ez lesz a legegyszerűbb. Talán ha úgy alakul, akkor újra folytatni kezdem Jessica és Niall történetét. Örülök,hogy ennyi embernek tetszett. Hihetetlenül sokan olvastátok (és remélem még fogjátok is) !:) Soha nem gondoltam volna,hogy ennyi ember fogja látogatni az oldalam. Először csak magamnak írtam, aztán rátaláltok, olvasni kezdtétek,tovább adtátok a barátaitoknak és most itt tartok. És aminek nagyon örülök,hogy olyanok is olvasták ezt a több részes kis történetet,akikről nem is gondoltam volna,és iszonyatosan jól esik!!!:) Még egyszer mindent köszönök Nektek!:) 

77.rész-Álmodom?

-Jessica! Gyere le!-hallottam anyu hangját a nappaliból.
Hirtelen a régi szobámban találtam magam. Ijedten kinéztem az ablakon,ahol Kanadát láttam. Most mi van?! Lesétáltam a lépcsőn.
-Jessica fontos üzenetem van számodra. Most kaptam egy állást Londonba! Odaköltözünk.
Odaköltözünk? Kanadában vagyunk? Akkor én mért éreztem úgy,hogy már Londonban lakunk és ott van egy csodás életem egy Niall Horan nevezetű emberkével, aki egy énekes.
-Londonba költözünk? Úristen! De jó! Mikor indulunk?-kérdeztem anyutól,nehogy észrevegyen rajtam valami furát.
-Pár nap múlva. Úgyhogy kezdhetsz pakolni.
Hihetetlen az,hogy az egészet csak álmodtam. De hogy került a képbe Niall Horan? És Eleanor,Danielle, a One Direction? Hisz sose hallottam még róluk. Az egyetlen akit ismerek az Tony és Puskás Peti,aki koncertet tartott,ha jól emlékszem. Na mindegy. Felejtsük el az álmom. Tiszta hülyeség...
*Pár nap múlva*
Végre elindultunk. Annyira izgulok! Mi lesz velem Londonba? Igaz,hogy hiányozni fognak a barátaim,de jó lesz a változás.
*Pár óra múlva*
Ez a lakás olyan,mint... Nem az nem lehet! -beszéltem magamban. Az lehetetlen, de ez a konyha, a szobám,a nappali és a fürdő is ugyanaz! Akkor én most jövőbe látok? Az hülyeség. Engem diliházba kéne zárni. Nem fogok erre gondolni többet. Ez csak egy ház... Inkább elmegyek és körülnézek a városban.
-Elmentem nézelődni! Majd jövök. -szóltam anyuéknak.
-Máris elmész? Még ki se pakoltál. -mondta anyu.
-Majd holnap kipakolok.-csuktam be az  ajtót.
Elindultam szétnézni az utcákon,a városban. Bár nem jutottam sokáig,nehogy valahol eltévedjek és ne jussak  vissza a lakáshoz. Az buli lenne,de nem tettem. Bementem egy boltba hátha találok valami könnyű kaját,amit össze tudok dobni vacsira. Beledobtam pár cuccot a kosárba,kifizettem majd elindultam hazafele. Ahogy kiléptem az ajtón,nekem jött valaki.Nem érdekelt az,hogy ki volt és mért csak ennyit tudtam ki nyögni:
-Nem! Ez lehetetlen. Ezt is csak álmodom.
-Ne haragudj. Nem figyeltem...-segített fel egy kék szemű srác.
-Semmi baj.
-Hé várj! Én téged ismerlek...-szólított meg újra.
-Ööö igen?
-Jessicának hívnak? -kérdezte.
-Igen.-feleltem félénken.
-Várj! Te meg Niall?
-Igen. Azt ne mond,hogy nem ismersz. A One Directionnek a tagja vagyok.
-Nem ismertelek, de...
-De?
-Volt egy fura álmom... Ami elég ciki,mert benne voltál,de úgy,hogy nem ismerlek.
-Igen?
-Várj és te honnan ismersz engem?!-kérdeztem.
-Nekem is benne voltál az álmomba... És az az igazság,hogy együtt jártunk.
-Nemár! Ki szórakozik velünk? Az enyémbe is ez volt. Sőt. Ugyanígy történt,ahogy megismertelek most. Kanadából jöttem Londonba, a boltba futottunk össze.
-Elmeséled az egészet?
-Biztos érdekel?
-Még  szép.

-Hááát, szóval a boltban találkoztunk,te elvittél egy városnézésre,összejöttünk, egy suliba jártunk 6-an,mert bemutattál a többi tagnak. Aztán turnézni mentetek,és megkértetek,hogy legyünk mi a háttértáncosaitok, de én eltörtem a lábam,úgyhogy haza kellett jönnöm, Eleanor hazajött velem, de újra összetalálkoztam az ex pasimmal,aki bajban volt, és jött 2 bűnöző a házunkba,hogy fizessen Tony nekik,vagy nekem esik bajom. Te küldtél értünk 1 John nevezetű testőrt, aztán elutaztunk hozzátok Spanyolországba,hogy újra együtt legyünk, ott Liam bejelentette,hogy megkérte Danielle kezét és esküvőjük lesz.Aztán elvittél Magyarországra egy kézilabda meccsre,ahol találkoztam a kedvenc sportolóimmal. Nagyjából ennyi.
-Huh!
-Bolond vagyok?-kérdeztem.
-Dehogyis! Csak fura,mert nekem is volt ilyen álmom. Innen tudtam  a nevedet is... És nem mindenre emlékeztem,de valósnak tűnt. És tádám! Itt vagy. Ez egy jel lehet?-kérdezte.
-Nem tudom. De elég fura...
-Mi lenne ha teljesülne ez az álom...? -nézett rám szép kék szemeivel.
-Úgy érted mi ketten..?
-Úgy..Szóval holnap elvihetlek egy városnézésre Jess?
-Jess?
-Szólíthatlak így nem? Az álmomba mindig így hívtalak...
-Ööö persze.-nevettem.
-Akkor most haza is kísérhetlek?
-Ha szeretnél...-mosolyogtam rá.
Mindent elmeséltem Niallnak az álomról, kiderült,hogy ő is ugyanezt álmodta,ugyanakkor amikor én. Ez véletlen? Vagy a sors? Igen,megtanultam,ha valakire sokat gondolunk,az megérzi és ő is rád gondolhat. Ez beteljesült. De,hogy ilyen hamar? Ki gondolta volna? A kis beszélgetésünk után megtörtént a városnézés, a kapcsolat, a suli, a turné és minden ami ebben a kis "álomban" volt...  BELIEVE

76.rész-Meglepetés!

Jó volt újra érezni szobám melegségét. Hosszas zuhanyzást töltöttem,majd felvettem a pink köntösömet. Nem gondoltam semmire,csak befeküdtem a puha ágyamba és rögtön elaludtam. Aludhattam vagy 15 órát egy huzamban,mert alig aludtam ezen a héten. Aztán a telefonom csörgésére keltem. Remek.
*Niall*
-Halo? -szóltam bele álmosan.
-Pakolj!
-Mivan?!
-Csomagolj össze pár cuccot. Elutazunk.
-Miii?! Hova?
-Budapestre.
-Hogy mi?
-Tudod, Magyarország.
-Nem vagyok hülye Niall. Tudom hol van Magyarország.Van ott egy barátnőm is.
-Tudom...-éreztem,hogy elmosolyodott.
-Mikor indulunk? És minek?
-Tudom,hogy szereted a kézilabdát...
-Kézi meccsre megyünk? -kérdeztem.
-Eltaláltad. De az csak szombaton lesz. Mi ma indulunk,csütörtökön.
-Ma csütörtök van?
-Igen...Szóval pakolj! Pár óra múlva ott vagyok és indulunk. Budapesten lesz egy kis városnézésünk is.-nevetett.
-Juhuuu!
Kiugrottam az ágyból és lerohantam a konyhába. Anyu ott ült és olvasta az aznapi újságot.
-Anyuuuu! Ma Magyarországra utazok!
-És én erről mért nem tudok?
-Hát most már tudsz. -nevettem.- Niall vett két jegyet a kézilabda meccsre,hisz tudja,hogy imádom és azt is tudja,hogy imádom a magyar csapatot.
-Akkor jó. De vigyázzatok magatokra!
Anyu tök hamar belement, ilyet...Összedobtam egy gyors szendvicset, megettem egy pohár narancslé kíséretével majd felszaladtam a szobámba. Előkerestem a bőröndömet és kinyitottam a szekrényemet,hogy miket viszek Budapestre. Nem tudtam,hogy ott épp most milyen idő van,ezért gondoltam megkérdezem Adrit, a magyar barátnőmet. Bekapcsoltam a laptopomat,majd láttam,hogy pont fent van,ezért rá is írtam.
-Szia! -kezdtem a beszélgetést.
-Szia Jess! Jajj! De rég beszéltünk! Mi újság? -kérdezte Adri.
-Képzeld! Ma Budapestre repülök.
-Tudok róla. -nevetett. -Kimegyek elétek.
-Miii? Már tudsz róla? Milyen pletykás a pasim...
-Csak egy kicsit.-nevetett.-Szóval majd én várlak titeket a reptéren, én viszlek el a hotelbe, amit Niall kiválasztott a sok közül és én leszek a ti idegenvezetőtök. Ami nehéz feladat lesz,mert Niall nem egy átlagos ember...
-Tudom.. És köszi,hogy eljössz értünk.Azt akartam kérdezni,hogy amúgy milyen idő van Magyarországon?
-Most egész jó. Süt a nap,úgyhogy csak egy-két meleg ruhát hozz.
-Akkor jó. Megyek is pakolni. Csak ennyit akartam. Hamarosan találkozunk. Szia Adri! -köszöntem el.
-Már alig várom. Szia!
Kikapcsoltam a gépem és pakolni kezdtem a bőröndbe. Tettem be 2 farmert,egy melegebb pulcsit, több pólót, 2 rövidnadrágot és cipőt,szandált. Csak 3 napra mentünk,vagy 2? De annyi cuccot vittem,hogy ááá. Sikeresen betudtam pakolni a bőröndömbe és pont letudtam csukni. Mire mindennel kész lettem felöltöztem, és lementem a nappaliba. Ott vártam Niallt,amikor csöngetett is. Milyen pontos... Hát mi lett vele? Lehoztam a bőröndömet, majd indultunk is a reptérre. Még elköszöntem előtte anyutól, aput meg felhívtam,hogy elmegyek pár napra. Leadtuk a csomagjainkat, és felszálltunk a repülőre. Niall már akkor is napszemüvegben és sapkában volt,hogy ne ismerjék fel. De ez felesleges volt. Hisz elfelejtettem,hogy már engem is ismernek...Rájöttünk,hogy felesleges sapkát viselni,ha ígyis-úgyis ránk támadnak. Teljesen nyugodtan töltöttük el ezt a pár órát,amíg Magyarországra értünk. Leszállás után rögtön megpillantottam Adrit.
-Adriiiiii! -ugrottam a nyakába.
-Hééé! Ne fojts meg,ha megakarod még nézni a várost. -nevetett.
-Ja jó.
-Szerezzük meg a csomagjaitokat és induljunk a hotelbe.
-Remek! Már alig várom.
-És...-kezdtem bele.- Szabad tudnom melyik csapat játszik szombaton?
-Persze! MKB Veszprém és az RK Celje. Már rendeztem egy kocsit,ami elvisz titeket.-mondta Adri.
-Komoly? Kedvenc magyar csapatom. Wááá.
-Aha.
-Zsír. Köszi.-öleltem át.
-Kösz,hogy gyorsan lerendezted nekünk a jegyeket Adri. -szólt közbe Niall.
-Semmiség.-kacsintott Adri.
Adri elvitt minket a hotelbe,ahol leraktuk a cuccainkat, aztán indultunk is városnézésre.
-Éhes vagyok.-szólalt meg Niall.-Merre van a Nando's?
-Itt nincs Nando's...
-Hogy mi?! Nincs Nando's?!! Akkor mit fogok enni?
-Más kaját...-nevettünk.
Elmentünk az egyik ottani étterembe és kajáltunk valami magyarosat. Nem tudom pontosan mit ettünk,de finom volt. Párszor megtámadtak minket a rajongók,de hát ez van. El kell fogadnunk. Csütörtökön amennyi időnk maradt estig még megnéztük a Parlamentet, a Lánchidat és pár kajáldát Niall miatt.  Aztán késő este lett, ezért a hotelbe indultunk. Pénteken is megnéztünk pár helyet Budapesten, rajongókkal foglalkozott Niall és én is fotózkodtam velük. Pizzát sütöttünk Adriéknál. Annyira finom lett. Bár nem maradt belőle semmi,mert Niall megette... De azért jó volt.Nagyon hamar elrepült ez a pénteki nap is. Fáradt voltam és kiakartam pihenni magam a holnapi meccsre. Korán lefeküdtünk. Aztán szombat reggel lett. Kb 11 óra körül indultunk Veszprémbe,mert ott volt a kézimeccs. Azért indultunk ilyen korán,mert kiderült,hogy VIP jegyünk van... Amit el se hittem. Találkozhattam mindkét csapattal. Wow. Úristen. Megláttam Őket.
-Azta! -szóltam.
-Naa? Tetszik? Megakartalak lepni,ez a hét nagyon durva volt neked.
-Nagyon tetszik! -szóltam.
Közös képeket csináltunk a játékosokkal, el se hitték,hogy Londonból jöttünk azért,hogy lássuk őket játszani. Pedig így volt. Aztán elfoglaltuk a helyünket a teremben. Csináltam egy képet a csarnokról,ahol már a csapatok készülődtek a játékhoz.
" Na hol vagyok most? Igen Magyarországon, Veszprémben, egy kézilabda meccsen. Hajrá MKB Veszprém!" -pötyögtem ki twitterre.
Annyira jól éreztem magam a meccsen! Hihetetlen! A végén pedig nyert a kedvenc csapatom,úgyhogy minden ok. Sajnos aznap este indult a gépünk,ezért már aznap este Londonban voltam, de nagyon élveztem ezt a 3 napot.

75.rész- Kiszabadultam!

*Jessica szemszöge*
Én még mindig fáztam,éhes voltam,vacogtam, de nem bírtam aludni se. Aludni? Összekötözve? Nevetséges. Aztán betoppant a hideg pincébe Jason. Levette a számról a ragasztót,majd ennyit szólt:
-Nem vagy éhes?
-De... Nagyon is. De ezt a moslékot nem eszem meg. Inkább éhen halok.-mondtam flegmán.
-Tudom. Ezért hoztam neked egy hambit.
-Hm... Milyen jól tartotok el. Mármint te. Te hamburgert hozol, Tony meg valamilyen undorító főzeléket. Mellesleg tudja,hogy utálom a főzelékeket...
-Én bírlak. Semmi bajom veled, úgyhogy...-nevetett.
-Akkor eloldoznál,hogy megehessem a kaját?
-Ja persze.
Elvágta a kötelet a kezemnél és a lábamnál is.
-Szerinted mikor enged haza?-kérdeztem.
-Hát reméljük minél előbb. Már unom ezt az egészet... Hé! Van egy ötletem, de én ebbe benne se voltam,jó? -kérdezte.
-Jó.
-Szóval,amikor itt hagylak,véletlenül kiesik a telefonom a zsebemből.
-Véletlenül. Persze.-nevettem.
-Ez most komoly. Láttam a Cobra 11-be is.
Itt elkezdtem nevetni. Cobra 11? Komolyan? De végül is,nem is olyan rossz ötlet... Fejből tudom Niall számát,úgyhogy...
-De várj! Hol vagyunk? Mit mondjak Niallnak,hogy megtaláljon?
-Salfordban vagyunk a tábla utáni erdőben. Könnyen megtalálható,ha valaki tudja a címet...
-Köszönöm! Életmentő vagy! -mondtam.
-Na akkor kezdjük.-majd kiment az ajtón,úgy ahogy megbeszéltük kiesett a telefon a zsebéből.
Szép csendben odalopóztam az ajtóhoz,felvettem a telefont,majd tárcsázni kezdtem Niall számát.
-Halo? -szólt bele az a hang.
-Niall! Kérlek! Segíts! -mondtam.
-Jessica?! Merre vagy?
-Salfordban, a tábla utáni erdőben egy kis házban. Gyere értem kérlek!! -mondtam.
-Indulok! De jól vagy?
-Fogjuk rá.
-Sietek édes! -mondta majd lerakta a kagylót.
Én eldobtam a telefont,hogyha esetleg Tony bejönne ne lássa,hogy van a közelemben egy telefon.. És rájöjjön mindenre. Egy kis idő múlva újra bejött hozzám Jason.
-Na? -kérdezte.
-Elindult.
-Remek. Akkor én el is tűnök innen. Tony úgyse jön ide, nincs a városban,szóval örültem,hogy megismerhettelek. Még ha ilyen rossz körülmények között is.-nevetett..
-Hé Jason! Kösz...-mondtam.
-Nincs mit.-kacsintott,majd kiment az ajtón.
Amikor kilépett az ajtón,gondolkodni kezdtem azon,hogy mért volt ilyen kedves velem. Oké,említette,hogy benne se akart lenni ebben az egészben, de mi van,ha ez egy csapda? Bár nem így ismertem meg,de bármi lehet. Mindegy... Most arra kell koncentrálnom,hogy Niall megtalál és elmehetünk innen. Próbáltam kinyitni az ajtót,hogy hátha Jason nyitva hagyta,bár megértem,hogy nem,mert így hitelesebb,hogy tényleg véletlenül ejtette ki a telóját. De ennyi erővel simán el is engedhetett volna. Nem értem a pasikat. Az a lényeg,hogy jól vagyok, és Tony többet nem tud bántani. Max megkérem Niallt,hogy fizessük ki Tonyt, és aztán tényleg békén fog hagyni egy életre. Vagyis nagyon remélem. Csak vártam,vártam,vártam. És fáradni kezdtem. Hiszen alig aludtam valamit. De aztán meghallottam azt,hogy egy kocsi leáll a ház előtt. Csak reménykedtem,hogy Niall az és elkezdtem kiabálni,hogy "Segítség".
-Jövök már Jess!! -hallottam,hogy visszakiált.
Hallottam hatalmas lépteit,ahogy fut le a lépcsőn. Aztán próbálja kinyitni az ajtót, aztán pedig meglátja a zárhoz való kulcsot. Nehezen,de sikerült kinyitnia azt a fránya ajtót, majd befutott hozzám,én félholt állapotban felkeltem és szorosan magamhoz öleltem,majd egy csókkal köszöntöttem.
-Köszönöm!!-súgtam a fülébe.
-Mit?
-Azt,hogy megmentettél.
-Hát ahogy látom egész jó életed volt itt... Mekis kaja. Hambi, sültkrumpli.
-Héé! -löktem meg-Azt csak akkor kaptam,ha Jason volt velem. Amúgy meg borzalmas volt...
-Jó értem. Bocs,csak hülyülni akartam.
-Hát ne tedd. Inkább menjünk el innen minél hamarabb...
Felmentünk a lépcsőn,amikor szembetaláltuk magunkat Tonyval.
-Nocsak,nocsak kik vannak itt? A kicsi Jessica és a kicsi Niall.Mit képzeltél drágaságom csakúgy megszöksz? Olyat Tony bácsinál nem szabad csinálni. Itt maradsz,amíg meg nem kapom a pénzem.
-Itt van a büdös pénzed.-dobott oda egy kisebb zacskót Niall Tonynak.
-Honnan tudom,hogy ez annyi,amennyit kértem?
-Jaj ne szórakozz már... Tudod,hogy pontos vagyok.
-Jó,de ha mégse... Láttok még engem,ember.-ordított ránk.
-Gyere Jess! Menjünk innen..-húzott magával Niall és beültetett az autójába.
-Megálljunk valami kajáldánál?
-Aha... Jó lenne. Éhen halok,de elvitelre kérjük,mert annyira fáradt,hogy itt helyben elalszom.
-Ok,akkor megveszem,te maradj itt és már indulunk is hozzátok.
-Jó,addig felhívom anyut,hogy minden oké.
-Rendben. De el ne tűnj megint.
-Nem áll szándékomba.-nevettem.

-Kislányom! -anyu sírva vette fel a telefont.
-Jól vagyok. Ne izgulj! Már megyünk hazafele. Csak megálltunk kajáért. Nem sokára otthon vagyunk. Ne sírj kérlek! -nyugtatgattam.
-Próbálok,de nem tudom elhinni,hogy elraboltak.
-Én se... De most már minden rendben. Nyugi! Otthon találkozunk.-majd leraktam a telefont.
Közben Niall is megérkezett, oda adta a kaját,amibe volt minden fura étel. Furán ránéztem a mellettem lévő srácra,aki csak ennyit mondott:
-Mi van? Azt mondtad éhes vagy.
-De nem ennyire.
-Hát akkor most bepótolod az egész hetet.-nevetett.
-Háááát jó...
Kb. 1óra alatt értünk vissza Londonba,a lakásunkba. Anyu sírva ölelt át,amikor beléptem az ajtón..
-Nyugi már anyu! Már itthon vagyok. Jól vagyok... De ezt mondtam a telefonba is.
-De annyira hiányoztál! Többet ne legyen ilyen!
-Nem is akarom,hogy több legyen. Most már felmehetnék a szobámba? Lezuhanyoznék és aludnék egy jót.
-Persze menj csak! -szóltak utánam.

74.rész- Mennyi?

Pár óra múlva magamra hagytak,majd jól bezártak... Segítségért kiabáltam, ütöttem a falakat, több órán keresztül próbálkoztam,de semmi. Elfáradtam. Fáztam és éhes voltam. Később újra próbálkoztam az ordibálással, de úgy látszik nem kellett volna... Ismeretlen ember közeledett a zárka felé, és egy kötél volt a kezében.
-Nem megmondtuk,hogy kussoljál??! -ordított rám.
-De...-kuporodtam össze.
-Kellett neked ordítani,dübörögni...
-Ne! Kérem,ne kötözzön le! És ne...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert leragasztotta a számat. Remek.

*Niall szemszöge*
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Jessica anyukája? Miii? Rögtön felvettem.
-Jó reggelt Mrs Mason.
-Reggelt. Nálad van a lányom?-kérdezte.
-Nem.
-Akkor?
-Este együtt jöttünk haza. Kiszállt a taxiból,majd befelé indult a házba. Eltűnt?
-Nem jött haza.
-Úristen. Elrabolták? Ne. Az nem lehet.
-De... -hallottam,hogy sírni kezd és összecsuklik.
-Máris indulok. Nyugodjon meg Mrs Mason..-raktam le a telefont,majd gyorsan felhúztam egy gatyát és egy pólót és rögtön a kocsiba ugrottam.
Biztos kapni fogok majd egy gyorshajtási büntetést,de most ez sem érdekel. Jessica talán eltűnt. Sőt biztos,mivel ő nem olyan,hogy nem megy haza. Lefékeztem a házuknál,befutottam,majd összeszedtem az anyját a földről. Ott feküdt, sírva. Felültettem a kanapéra, majd telefonálni kezdtem.
-Hé haver kéne egy nagyon nagy segítség. Eltűnt a barátnőm,és nem tudjuk,hol van. Össze kéne szedned pár embert,hogy megtaláljuk.
-Jó mindent megteszek. Hogy néz ki a csaj?
-Küldök egy képet róla mms-be jó? Nagyon fontos. Az anyja teljesen kész van.
Elküldtem a képet,amit tegnap este készítettem róla az esküvőn. Csináltam Mrs Masonnak egy forró teát,hogy lenyugodjon. Alig telt el fél óra és csörgött a telefonom.
*Mitchel*
-Na találtál valamit? -szóltam bele a telefonba.
-Ami azt illeti igen. Az egyik haverom,Ryan látta ezt a lányt, a benzinkúton, amikor a hátsóülésen ült, és ült mellette egy srác. Biztos nem mert megszólalni,tuti,hogy megfenyegették,ha segítségért kiált,akkor megölik,vagy ilyesmi.
-És ez merre fele volt?
-Manchester felé igyekeztek.
-Kösz haver.
-Ugyan.

*1 héttel később*
*Jessica szemszöge*
Koszos voltam. Egy rosszul sikeredett csövesnek nézhettem ki. Fáztam, bár kaptam egy takarót,de ősszel ez édeskevés. Tonyval azóta csak egyszer beszéltem..Nem jött be hozzám. Mit tervezhet? Kaptam kaját is,de ezt a moslékot inkább kihagytam... Csak abban reménykedtem,hogy valaki megtalál...

*Tony szemszöge*
Itt az ideje felhívni a kedves barátunkat Niallt. Dobd ide Jessica telefonját Jason! Ott van az asztalon.
Tárcsázni kezdtem.
-Halo?-szólt bele a hang,mivel rejtett számról hívtam.
-Halihó Niall.
-Ki maga?
-Az most mindegy. A lényeg annyi,hogy nálam van Jessica.
-Mit tett vele? -hallottam,hogy hangja idegessé válik.
-Semmit. Még. Csak eléggé fázik... Úgyhogy ha megtennéd...
-Mit akar?!
-Pénzt.
-Te vagy Tony?
-Honnan tudtad? Gratula.
-Az mindegy. Mennyi kéne?-kérdeztem.
-Hát annyi,hogy fedezni tudhassam  a húgom drogügyeit,mivel kapott 2 koncertjegyet a koncertetekre... De kiderült,hogy hamis.
-Azért állsz rajtam bosszút? Te bolond vagy. Nem én intézem a jegyügyeket...
-Az mindegy kedves Dan.
-Niall...
-Akkor Niall. Tök mindegy.
-Szóval mennyi pénz kéne,hogy elengedd Jesst?
-2000 euro
-Mennyi? Úristen...
-Megadod,vagy Jessicát még itt tarthatom... És nem tudhatod,hogy mit csinálok vele.
-Jó, megoldom. Mikorra?
-Holnap,délelőttre. A helyet még megmondom... -leraktam a telefont.
Hmm. Nem mertek szólni a rendőrségnek. Helyes.

*Niall szemszöge*
Remélem nem lesz baja Jessicának. Holnapra megszerzem a pénzt és végre újra magamhoz ölelhetem.
-Mrs Mason! Jessica jól van! Holnap átadom Tonynak a pénzt, és újra itt lehet velünk.
-TONYNAK? Annak?! Mindig is tudtam,hogy a legrosszabb srác a világon.
-Kérem nyugodjon meg. Minden rendben lesz.
-Nem,nem lesz. Ez a srác tönkre teszi a lányom életét.
-De holnaptól nem.

73.rész- Engedj el te szemét!

A lagzi után mindenki hazaindult. Hívtunk magunknak taxit,mivel ittasan nem vezethetünk. Mit is beszélek? Vezethetünk? Én nem is tudok még vezetni. Mindenkinek megérkezett a taxija. Én Niallel ültem egy taxiba. Engem vittek haza először, korom sötét volt. Nem égett sehol se egy lámpa. Nem értettem,hogy miért. Kiszálltam a taxiból, elkezdtem sétálni a házunk felé,de már nem értem be. Hátulról két nagydarab ember fogott meg. Az egyik befogta a számat,hogy ne tudjak sikítani, a másik pedig cipelt. Kik ezek az emberek? Erősnek kellett mutatnom magam,hogy ne bántsanak. Már majdnem sírtam,de nem tettem. Szép szóval bedobtak egy fekete autó hátsóülésére és csak mentünk-mentünk. Fel akartam hívni valakit csöndben,de nem vettem észre,hogy elvették tőlem a telefont a nagy cipelés közbe. Remek. Kik lehetnek ők? És mit akarnak tőlem? Csöndben maradtam. Ki tudja,hogy mit tesznek velem,ha még ordítok is?
-Nézd már Jason milyen csöndbe van a kis fogjunk. Talán nem elvitte a cica a nyelvét?-nézett rám.
-Szólalj már meg szivi. -mondta a másik ember, akit Jasonnek hívtak.
Jason? Ácsi! Nem az a Jason,aki Tony miatt látogatott meg minket?
-Mit akarnak tőlem? -kérdeztem félénken.
-Mi semmit. A főnök küldött el érted.
-És az a főnök...?
-Igen, Tony.
-És mégis mért kellett elrabolni?
-Ne kérdezősködj ennyit!-ordított rám az egyik.
Befogtam a számat és csak nézelődtem,hogy hol lehetek. Pár perc múlva megállt az autó. Egy sötét elhagyatott helyen találtam magam. Kirángattak az autóból,egyenesen a pincébe. Hideg volt.
-Nem vagy szomjas? -kérdezte Jason.
-Nem...-mondtam.
-Na ne csináld már. Igyál. Itt van egy kis víz.-dobott hozzám egy vízzel teli üveget.
-Mért ilyen kedves velem? És a haverja mért ilyen "szemét"?-kérdeztem.
-Nekem se kéne kedvesnek lennem,de én benne se akartam lenni  az egészbe.  Kényszerítettek. Úgyhogy,ha szerencséd lesz,akkor velem leszel,amíg fogva tartunk,és akkor nem esik nagy bajod.
-Ööööö jó... Mit akarnak tőlem?
-Azt nem tudom. Tony fogja megmondani.
-Mért kellett elrabolni?
-Azt is csak ő tudja...Pszt! Jön! -mondta.
-Nocsak,nocsak Jessica. Mi szél hozott erre? Ja én hozattalak ide. Ilyet. -nevetett Tony.
-Mit akarsz?
-Pénzt.
-Még mindig? Miért most? Már hónapok óta jöttél elő először...
-Kértem egy kis időt. Nem sokára az is lejár, úgyhogy...
-Mért tőlem kérsz?
-Mert téged ismerlek,meg téged tudtalak elérni... Mindenki utál.
-Haha. Én is utállak. Akkor elengedsz?-nevettem.
-Velem te ne szórakozz! -ütött meg.
-Ezt,hogy képzelted?!-ordítottam.-Megütni egy lányt? Gratulálok.
-Bocsi. Vagy tudod mit? Nem is kérek bocsánatot. Mért kéne? -nevetett.
-Te rohadék. Engedj el!
-Dehogy engedlek,amíg nincs pénzem,sehova se mész.
-Mit ártottam én neked?
-Te? Semmit. Igazából a kis barátaid tettek tönkre.
-Ők? Mégis hogy?
-Vettem két jegyet a koncertjükre a húgomnak,gondoltam meglepem vele, mert imádja őket. Eljött a koncert napja, de kiderült,hogy a jegyünk hamis, nem is VIP-ra szól, és nem engedtek be.
-Magánügy. Nem a "barátaidtól" kellett volna venned,akik csak kinyomtatják. Idióta.-nevettem a képébe.
-De ez más volt. A húgom elkezdett drogozni, tőlem kérte a pénzt,de nem tudtam,hogy mire költi. Aztán egy ideig nem fizetett a dílereknek, csak kapta az anyagot, aztán pedig rám szállták a kis "barátai".
-És az Én barátaimat hibáztatod emiatt?
-Igen.
-Szánalmas vagy.
-Ez nem igaz. Ha most nem mondtál volna ilyeneket,talán elengedtelek volna.. De így ez lehetetlen. Szia Jessyyy.-köszönt el tőlem.
Újra bejött a pincébe a Jason nevű új haverom. Kedvesen hozott nekem kaját,ne azt a száraz kenyeret és csak a vizet egyem,amit Tony dobott oda hozzám. Még jó,hogy nem voltam megkötözve. Sehogy se tudtam volna elszökni,úgyhogy felesleges volt próbálkozni.Már csak reménykedni tudtam,hogy valaki megtalál...

72.rész- Esküvő

*3 hónap múlva*
Elmúlt a nyár,már október van. Mindannyian visszautaztunk Londonba. Igaz,ezen a nyáron nem táncolhattam, de a srácokkal voltam és országokat ismerhettem meg.A lábamról is lekerült a gipsz. De azért jó újra itthon lenni. Már a suli is elkezdődött. Idén érettségizem. Eljött ez az idő is. Wohoo! Ja és a legjobb részt kihagytam. Együtt szervezem Danielle-lel az esküvőt. Eleanor-ral együtt leszünk koszorúslányok. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább elmesélem a szervezős napokat.
-Jess! Telefonáltál már a torta ügyben?-kérdezte idegesen Danielle.
-Nyugi. Minden rendben van. Lesz a torta tetején egy kis Danielle és egy kis Liam is.
-Oh de édes vagy köszi! Nem tudod Eleanor elintézte a virágokat?
-Hívd fel. Vagy felhívjam én?
-Megtennéd?
-Persze,hívom is.
...
-Szia! Danielle érdeklődne,hogy...-kezdtem bele.
-Igen! Megvannak a virágokat. -nevetett.
-Honnan tudtad?-kérdeztem.
-Éreztem. Most minden fontos,ezért minden elvan intézve. Már a pincéreket is "megrendeltem". A kaját Niall intézi.
-Niall? Komolyan?-kérdeztem.
-Megbízunk benne. Jó az ízlése...
-Végülis. Mindig ő eszik a legtöbbet. -nevettem.
-Jó,akkor a kaja pipa, a pincérek pipa,torta pipa.
-Remek.
-Most vagyunk ruhapróbán. Benézel?
-Aha. Indulok.
-Szia El.
-Ott tali. Szia Jessy.

*2 hét múlva*
-Danielle! Nyugi! -fogtuk meg a vállát Eleanorral.
-De úgy izgulok.
-Miért?
-Mert ááá. Ez mégis csak az esküvőm.
-De nyugi már. Szereted Liamet,nem?
-De.
-Akkor? Kimondod az igent, lesz egy jó lagzitok és ennyi.
-Igazad van. Nincs miért aggódni. Vagy mégis? Nem láttam a fátylamat.
-Itt van az asztalon. Nyugi.
-És a virágok?
-Danielle. Minden oké. Már a vendégek is itt vannak.
-Mi lenne velem nélkületek?-kérdezte.
-Talán nem lenne ilyen jó esküvőd.-nevettünk együtt.
-Az lehetséges...
-Na én még lelépek átöltözni a "koszorúslány" ruhámba. Jössz velem Eleanor?-kérdeztem.
-Aha. Mindjárt jövünk Danielle. Addig ne igyál túl sok pezsgőt,ha lehet,jó?
...

-Gyönyörű vagy! -szólt Eleanor.
-Én?! Te. Csodás ez a lila ruha. -mosolyogtam rá.
-És még Danielle milyen gyönyörű. Én is ilyen esküvőt szeretnék majd Louisval. Gondolom te is Niallel.
-Hát igen. Egy szép napon igen.-mosolyogtam és néztem a tőle kapott nyakláncomra.
-Kezdünk! Gyertek! -jött be egy ismeretlen nő,aki nem is volt olyan ismeretlen,mert rájöttem,hogy ő az énekesnő...
Megtörtént a bevonulás, az a bizonyos szó kimondása. "Igen". Annyira szépek együtt. Liam anyukája végig sírta az egészet. Mellettem állt egész végig.
-Jaj nézd Jessica! Hát nem édesek? Olyan hamar felnőnek. Az előbb szaladgált pelenkába az édes kisfiam. Most meg itt vagyok az esküvőjén.
Elmosolyodtam az anyja kijelentésén. Mikor vége volt az ünnepségnek,én kiszúrtam egy paparazzit.
-Őt ki hívta még? -néztem Eleanorra.
-Nem tudom,de jobb ha mihamarabb elküldjük. -mondta.
-Szerintem is... Jobb a békesség. Meg már amúgy is van egy fotósunk.-nevettem.
Lassan odasétáltunk a fotóshoz, megkocogtattuk a vállát.
-Talán eltévedt? -kérdeztem komolyan.
-Nem.
-Akkor mit keres itt?
-Az esküvőt fotózom.
-Ismétlem. Eltévedt?
-Mondom,hogy nem.
-Szerintem igen. Úgyhogy tűnjön innen,amíg szépen mondjuk.-mosolyogtam rá.
-Csak még egy utolsót.
-MOST! -mondta El.
-Jó megyek már. Nyugi. Rólatok is csináljak egy fotót?
-Nem kell... -fordultunk hátat.
Visszamentünk a lagzi helyszínére. Mindenki táncolt mindenkivel.
-Együnk mááááááááááár! -hallottam Niall ordítását a konyhából.
Odamentem hozzá,átöleltem hátulról,majd a fülébe súgtam:
-Mindjárt kész a kaja! Ne ordíts kérlek. Gyere, inkább üljünk le az asztalunkhoz.
-Jóóó... De siessenek. Éhen halok!
-Tudom... Tudom...
Leültettem mellém a szőke srácot. Beszélgetéssel tereltem el a figyelmét.
-Szeretlek.-mondtam.
-Tudom...
-Részeg vagy?
-Dehogy.
-Akkor mért nem mondod,hogy én is?-nevettem.
-Részeg vagyok. Meg én is szeretlek...-csókolt meg.
-Helyes.
Sikítást hallottam,majd kinyitottam a szemem.
-Elment az áram?-kérdeztem.
-Mindenki nyugodjon meg. Fogja meg kisgyerekét, és mindjárt hozok pár gyertyát. -mondta a pincér.
-Ez izgi lesz...-nevetett Niall.
Pár perc múlva már nem is kellett a gyertya,mert visszajött az áram. A zenészek újra elkezdték nótájukat, következett a menyasszony tánc. Később pedig a bolondmenyasszony boldogított mindenkit,aki persze Louis volt. Ez volt az egyik legszebb nap az életemben, és nem hiszem,hogy csak az enyémben. Danielle és Liam gyönyörű pár. Jó ötlet volt ez az esküvő. Imádtam!

71.rész- Éhen halok

-Éhen halok! -fogta meg a hasát Niall.

-Most,hogy mondod én is. 

-Én is. -szólalt meg Eleanor.

-És én is. -szólalt meg Liam.

-Szerintem mindenki éhes. Egyezünk meg abban. -nevettem.

-Mit együnk? -kérdezte Harry.

-Hááát... Szerintem kaját. -nevettem.

-Látom vicces kedvedben vagy kedves Jessica Mason.-nézett rám.

-Igen! Csakis azért vagyok itt,hogy téged idegesítselek.

-Igen?

-Nem,csak viccelek.

-Inkább rendeljünk valami kaját... Ne fárassz le. -nevetett.

-De mit? 

-Ne azon gondolkodjatok,hogy mit, hanem rendeljünk mááár! Tudjátok,hogy ha éhes vagyok,akkor milyen vagyok...-mondta Niall.

-Halljátok? Tárcsázzatok és az első kaját,ami az étlapon van rendeld meg és hozzák ki gyorsan. Nem hallod?! -utasított minket Liam. 

-Jól van na.

-Halo? -szólt bele a telefonba az étterem egyik pincére.

-Jó estét. Én Harry Styles vagyok és...

-Az a Harry Styles?

-Igen az.

-Úristen! Legnagyobb rajongód vagyok!-sikított a lány.

-Elnézést,de ez a rendelés élet-halálra megy. Úgyhogy ne most kérlek.

-Ó,bocsánat. Mondd. 

-Mindenből 9 darab lesz,jó?

-Persze,már írom is.

-Előételnek hagymaleves, borsóleves és lehet egy kis hús leves is. Főételnek sült krumpli,ami legyen jó ropogós, rántott hús,ha lehet csirkemell,egy kis kínai mézes csirke, hozzá rizs. Desszertnek pedig hááát...legyen tiramisu,gesztenye püré,csokis muffin és somlói galuska.

-Wohoo! Fél óra múlva a szállodában van. Még egy kérdésem lehetne? -kérdezte a pincér.

-Aha

-Ha én viszem ki,kaphatok egy közös képet veletek? 

-Persze! Csak hozd! -nevetett Harry.

-Juhuuu! Ott leszek. Helloo.

-Ööö Harry. Ezt hány hétre rendelted? -kérdeztem.

-Jessica! Mi van veled? Mindig is ennyi mindent rendelünk. Ebből tök sok minden csak Niallé. 

*5 perc múlva*

-Hol van már az a lány? Ha nem hozza ki időbe a kajámat,nem kap közös képet! -duzzogott Niall.

-Édesem, még csak 5 perce rendeltük. Azt mondta fél óra,amíg megcsinálnak mindent.

-Ja.. Örökké tart.

*25 perc múlva*

Csöngettek.

-Majd én kinyitom! -szólt Liam.

-Menj innen,majd én! -lökte el Niall.

-Haver...

-IMÁDLAK! -ölelte át Niall a futárt. 

-Hé! Még féltékeny leszek.-nevettem.

-Köszönjük,hogy kihoztad a kaját. -mondták a srácok,majd lefotózták magukat a lánnyal.

-Ez a kaja isteni!-tömte be a szájába a kaját Nialler.

-Hé! Azért hagyj nekünk is!-ült le mellé Zayn.

-Jól van már DJ Malik... -túrt bele Zayn hajába az imádott pasim.

-Mi a francot csinálsz?! A hajam. Most tiszta mézes csirkés lett. Fúj! Hagyj békén! -futott át a fürdőbe Zayn.

-Mit csináltál? -kérdeztük egyszerre.

-Éhes voltam na. Tudjátok,hogy ilyeneket teszek,ha éhes vagyok és nem hagynak enni.

-De te meg tudod,hogy milyen ha a hajáról van szó.

-Jól van na... Bocs.

-Kérj tőle bocsánatot. -szólt Danielle.

*Fél óra múlva*

-Ez a kaja isteni. Túl jókat rendeltél Harold. 

-Tudom. Mindig jókat rendelek.

Zayn visszajött, a haja csodásan nézett ki.

-Bocs haver.-szólt neki Niall.

-Nincs bocsánat! Tudod,hogy a hajam a legfontosabb. És te összekented. De mivel volt egy hatalmas kád és egy hatalmas tükör, és a jó öreg hajzselém, ezért még élveztem is az új hajcsinálást. 

-Akkor meg? 

-Jó,akkor meg van bocsájtva. De ne legyen még egy ilyen! -nevetett.

-Értettem főnök! -állt fel az asztaltól a szőke srác és katonáskodott.

*3 perc múlva*

-Éhes vagyok.-szólt a szőke srác.

-Nemár Niall! Előbb ettünk.

-De éhes vagyok.

-Te faltad fel szinte az összes kaját. 

-De akkor is.

-Maradt még egy kicsi az enyémből,ha nem vagy finnyás megeheted. -mosolyogtam rá.

-Életmentő vagy. -mondta.

-Tudom.-nevettem.

70.rész- Koszorúslány leszek?

Egész éjjel nem aludtam, csak ültem a kanapén, majd hirtelen megszólalt a telefonom.
*Louis*
-Hála az égnek! Mondd,hogy mindjárt ideér John!
-Igen! 10 perc és ott van. Mielőtt ajtót nyitnál kérdezd meg,hogy ki az.
-Gondolom John-t fog mondani.
-Ööö ja. -szólt furán Lou.
-Kösz Lou. Szeretlek.
-Én is szeretlek Eleanor.
-Szerinted megoldható lenne,hogy eltűnjünk Londonból? Mármint,hogy visszamenjünk hozzátok? Jessica már amúgy is vissza akart menni,már a lába is jobban van, az orvos is megmondta amikor itt volt.
-Majd megbeszéljük reggel,jó?
-Jó. Szólhatok róla Jessnek?
-Persze.
-Akkor majd reggel hívlak. Leteszem, mindjárt jön John és addig főzök egy teát.
-Vigyázz magadra. Jó éjt.-hallottam Louis szavait.
Odatettem a teát főzni,aztán meghallottam a kopogást.
-Ki az? -szóltam ki az ajtón,ahogy Lou utasított.
-John Gibson, a testőr.
Kinyitottam az ajtót, bemutatkoztam,majd oda adtam neki a teát,amit főztem.
-Szóval ez,hogy is működik? Voltam már testőrrel,hisz Louis Tomlinson a pasim, de önnek mit kell tenni "ilyenkor"? -kérdeztem.
-Semmit. Vigyázok magukra, folyton a közelükbe leszek és én nyitom ki az ajtót.-nevetett.
-Ó már értem.
-Jó reggelt Eleanor!-gurult ki Jess a szobából.-Ő ki?
-Jó reggelt. Ő John Gibson. Éjjel volt 2 látogatónk... És felhívtam Louist,aki hívott hozzánk egy testőrt. Arra gondoltam,hogy mi lenne,ha visszamennénk a srácokhoz? Jól vagy már annyira?
-Persze. Ennyire súlyos az ügy?
-Tony miatt van minden...
-Mi van?!
-Az ő "barátai" miatt van minden. Ők voltak itt este és szép szóval megfenyegettek.
-És most el kell tűnnünk?
-Hát öö... Figyu ki is fizetheted a tartozást.
-Nem akarom,de azt se,hogy bántsák Tonyt.
-Most is őt véded.
-Nem védem őt Eleanor. Csak mégis a volt pasim és féltem.
-Ő dolga. Minek vett drogot, vagy akármit is vett,amit nem fizetett ki?
-Jó,de akkor is.
-Jess! Ugye nem akarod emiatt elveszíteni Niallt?
-Nem.
-Akkor pakoljunk!
-De..
-Jessica!
-Jól van... John segítenél?-kérdezte Jess az új "barátunkat".
-Persze! Alig értem ide,máris indulunk? Szerzek 3 jegyet Spanyolországba.
-Már Spanyolba vannak a srácok?-kérdeztem.
-Aha! Szép hely.
Pár óra alatt összepakoltunk,majd a reptér felé vettük az irányt. Megálltunk egy kis boltnál is,ahol vettünk valami reggelit. Felszálltunk a Londonból induló gépre és vártuk,hogy Spanyolországba érjünk.

*Jessica szemszöge*
Alig várom,hogy újra láthassam Niallt. Meg persze a további 4 bátyámat. Bár kicsit fáj a lábam, remélem hamar lekerül róla a gipsz. Se járni,se semmit nem tudok csinálni. És félek. Igaz,nem voltam ott a "támadásnál", de ahogy Eleanor elmesélte azt a két csávót,elég ijesztőnek tűnnek. Mi van,ha megtámadnak Tony miatt? Mit tennének velem? Már évek óta nem beszéltem Tony-val, bezzeg ha pénz kell,akkor meg tud keresni. Ja és persze,ilyenkor én kerülök a legnagyobb bajba miatta.Mindegy. Most a felépülésemre kell koncentrálnom és nem arra,hogy mi lesz ha nem adja meg Tony a pénzt. Pár óra múlva találkozom a barátaimmal,akik már nagyon hiányoznak. Ééééés kíváncsi vagyok,hogy mit akar Liam mondani. Mielőtt elindultunk, kaptam tőle egy sms-t. "Kimegyünk elétek a reptérre, van egy meglepetésem Danielle-lel.:)" Vajon mi lehet az? Sejtek valamit,de semmi biztosat nem tudok még. De nem csak én, Eleanor se. Akkor csak nem maradtam le semmiről. A sok fura gondolataim után elaludtam a gépen. Már csak a leszálláskor ébredtem fel,amikor Eleanor felébresztett. A gépünk leszállt,majd "letoltak" a gépről,egyenesen a srácokhoz,akik napszemüvegben voltak és melegítőben. Akárcsak én. Elmentünk a szállodába, majd hozzá szóltam Liamhez:
-Na mi az a fontos dolog,amit elakartál mondani Danielle-lel kapcsolatban?
-Hé srácok! Mindenki figyeljen ide. Az van,hogy öööö.-kezdte.
-Nyögd már ki Liam!-szóltam rá.
-Megkértem Danielle kezét.
-Hogy mi van?-kérdeztük egyszerre riadtan.
Aztán észbe kaptam és mosolyogva mondtam:
-Gratulálok! Ugye lehetek a koszorúslány?
-Persze!
-Komolyan? Juhuu! De még előbb meggyógyulhatok ugye? -kérdeztem nevetve.
-Hahah! -nevettek.-Még szép!
-Juhuuuu! Koszorúslány leszek.-mosolyogtam,mint egy őrült...

69.rész- Zűrzavar

-Begurulok a vendégszobába és lefekszem. -mondtam.

-Ja jó! Nem sokára én is megyek. -szólt utánam Eleanor és a telefonjához nyúlt.

Nagy nehezen lefeküdtem és elővettem a laptopomat. Felléptem twitterre,mert már napok óta nem jártam ott. Visszakövettem pár embert, majd írtam: "Borzalmas napon vagyok túl." Kaptam pár választ rá,alig fél másodperc alatt. Az egyik kedves lánynak válaszoltam is,akit kiszúrtam a "tömegből". "Mi a baj? Hiányzik Niall?" -írta. Erre kedvesen válaszoltam neki egy "Igen"-t. Kikapcsoltam a laptopot,majd lehunytam szememet és elaludtam. 

*Eleanor szemszöge*

Miután Jessica bement a szobába, én rögtön felhívtam Niallt. 

-Halo?-szólt bele.

-Ne haragudj Jessyre kérlek. Fáradt, felidegesítette őt Tony. Bár ezt megérthetnéd...-mondtam.

-Jó oké. Igazad van. De mért nem tudta megadni a számát, és mért a srácot védi? 

-Nem védi őt Niall! Csak nem akar balhét. Se magának,se neked. Hisz bármit csinálsz, másnap már a neten és az újságokban vagy. 

-Ez igaz.

-Akkor?! 

-Jó, felhívom Jesst.

-Ne! Már alszik. Majd holnap kérj tőle bocsánatot. 

-Két dologért is kell bocsánatot kérnem...

-Kettőért? Mit csináltál?

-Öööh... Megvannak a kapcsolataim, és megkerestem Tony telefonszámát. 

-Felhívtad? -kérdeztem ijedten.

-Igen. 

-És? Mondd már mi volt. Ne kelljen minden mondatot úgy kihúzni belőled.

-Ezt igazából el se kellett volna mondanom neked Eleanor. Alig ismerlek.

-Alig ismersz Niall? Ne szórakozz velem. Mondd tovább.

-Na jó... 

-Szóval?

-Csak felhívtam,hogy én vagyok Niall Horan, Jessica barátja.És Jess elmesélte,hogy mit akar tőle, és,hogy igazából csak ennyi volt. 

-Te is tudsz magyarázni...

-De komoly csak ennyi volt. Meg kicsit leordítottam a fejét...-hallottam halkuló hangját.

-Mit mondtál neki?

-Csak,hogy szálljon le Jessről, és nem kap pénzt, de elmondta,hogy mire kell neki.

-És mire kell?

-Belekeveredett valami zűrös ügybe.

-Nem tudja megoldani? Mért kereste fel pont most Jessicát? Ha belekeveredett valamibe,akkor az tuti,hogy nem most kezdődött. 

-Azt nem tudom. 

-Hé várj egy kicsit. Majd visszahívlak. Valaki csöngetett.

-Este 9kor? 

-Hát látod.

-Jó.

Odasétáltam az ajtóhoz,majd kinyitottam.

-Ó helo szivi. -jött be az ajtón egy óriási ember,tetkókkal és piercinggel. 

-Ki maga? És hogy képzeli azt,hogy maga csak úgy besétál ide?

-Jaj ne haragudj édes! Be se mutatkoztam,milyen bunkó vagyok.-nevetett.- Jason Mcford vagyok. 

-Mért jött? 

-Láttam,hogy a kis Tony barátod...-szakítottam félbe.

-Nem a barátom. Nem is ismerem.

-Az mindegy. Szóval a kis Tony barátod vagy akárki is neked, ide telefonált ma. Lenyomoztam a címet és mit ne mondjak nagyon szép ház. Lehet,hogy még visszanézek ha nem lesztek itthon. 

-Menjen innen! -kiáltottam rá! 

-Eleanor valami baj van? -hallottam Jess hangját a vendégszobából.

-Semmi Jess! Maradj a szobában!-utasítottam.

-Á! Szóval van itt más is. Akkor békén hagylak és már itt se vagyok. De azért megmondhatnád a kis barátnődnek,vagy ha neki nem is,akkor Tonynak,hogy kerestem és már csak pár napja maradt. Ja meg azt is  add át neki,hogy ha nem adja meg a pénzt, a volt barátnőjének is baja eshet. Tudom,hogy szereti...-nevetett.

-Gyere már Jason! -jött be az ajtón még egy férfi.

-Megyek már!

-Ó be se mutatkoztam baby. Én Lesly Griffin vagyok. Egy szóval Jason bűntársa. Azt említette már Jason,hogy ha szólsz erről valakinek a "barátaidon" kívül, mondjuk a rendőrségnek,hogy itt jártunk,akkor nagy baj lesz?
-Nem...
-Na akkor most én mondom. Csáó! -mosolyogtak rám.
Ahogy kitették a lábukat a küszöbön én rögtön bezárkóztam, remegtem,majd tárcsázni kezdtem Louist.
-Szia Eleanor! Mizu?
-Lou! Segíts! Küldj ide valakit,aki megtud védeni minket. Most! -utasítottam és sírtam.
-Mi a baj? Mi történt?
-Niall nem mesélte a Tony nevű srácot,aki pénzt kért Jesstől,mert bajban van?
-Nem.
-Na annak a nem túl jó barátai látogattak meg az előbb.
-Tettek veled valamit?
-Nem,de nagyon félek. Azt mondták,hogy ha  Tony nem adja meg a pénzt,akkor mi is megsérülünk.
-Honnan tudta,hogy ti kik vagytok?
-Lenyomozták Tony telefonját,hogy kivel beszélt utoljára. Így találtak ránk.
-Remek! Mindjárt küldök valami testőrt, vagy nem tudom.
-Siess Lou! Nagyon félek.
-Jessica?
-Jess alszik. Semmit nem tud erről.
-Akkor most feküdj le te is.
-De mi van ha visszajönnek?
-Nem fognak. Nyugodj meg.
-Mi van ha mégis?
-El! Nyugi! Pár óra múlva megérkezik a testőr, jó? John-nak hívják, magas, öltönyben lesz. Csak,nehogy azt hidd,hogy valaki más. De most feküdj le aludni. Ha leszállt a gépe,akkor hívlak,jó?
-Nem fogok tudni aludni. Itt megvárom.
-Ahogy akarod. Beszéljünk egész éjjel? Szeretnéd?
-Dehogy. Nyugodtan menj a dolgodra. Megleszek. Csak nem dilizek be Lou...
-Hát én megkérdeztem.
Leültem a kanapéra és remegve vártam a "testőrt". 

68.rész-Tony?

Este 7 órakor csöngetésre riadtunk fel. Eleanor odasétált az ajtóhoz,ahol egy futár állt egy hatalmas csokorral. Eleanor aláírt egy papírt majd becsukta az ajtót.
-Azt hiszem ezt neked hozták. -nyújtotta oda a csokrot.
-Biztosan Niall küldte. De aranyos.-mosolyodtam el.
-Nem akarok ünneprontó lenni,de ezt nem Niall küldte.
-Mi? Akkor mégis ki?
-Van hozzá egy kis kártya. -mondta Eleanor.
"Hallottam mi történt veled. Remélem hamar meggyógyulsz! Tony x"
-Tony? Nemár.
-Ő ki? -kérdezte.
-Gimi első évében jártunk,de megbántott. Sőt, átvert. Csak a volt barátnőjét akarta féltékennyé tenni velem,de persze ezt mind tagadta.
-Ó már értem. És mért pont most keresett fel?
-Tuti,hogy akar valamit.
-És mégis mit?
-Azt csakis ő tudhatja. Én nem megyek bele semmiféle játékba.
Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom.
-Halo? -szóltam bele.
-Szia baby. Mizu veled mostanában? -hallottam Tony hangját a kagyló másik oldaláról.
-Ne hívj baby-nek. Mi kéne?
-Gondolom most már megkaptad a csokrot, amit küldtem.
-Igen,megérkezett.
-És tetszett?
-Nem.
-Na ne legyél már ilyen bunkó Jessica. Tudom,hogy még mindig szeretsz.
-Te, a szeretés és én 3 különböző dolog. Tudod jól.
-De én még mindig szeretlek.
-Aha persze. Azért dobtál 4 éve a gimiben ugye? Csak kihasználtál te szemét.
-Ez nem igaz Jess. Én szeretlek.
-Általában akkor szoktál felkeresni, ha kéne valami. Most mi kéne?
-Háááát...-kezdett bele Tony.
-Kaja, új csaj,akivel féltékennyé tehetsz mást, vagy esetleg más?
-Pénz kéne...
-Pénz? Azt hiszed nekem van?! -kérdeztem ordítva.-Ha lenne is,akkor se rád költeném!
-De Jess. Tudom,hogy van pénzed. Ott van a pénzes bandácskád,akikkel mindig együtt lógsz. Nagyon híresek mostanában. Még a nagyim is őket hallgatja.. Úgyhogy nekik van pénzük. Kérj tőlük,majd visszaadom.
Itt rácsaptam a telefont.
-Ez nem normális.-mondtam idegesen.
-Mi az? Nagyon feldúlt lettél,amikor beszéltél vele.
-Pénzt akar.
-Pénzt? Mégis minek?
-Nem érdekel. Biztos bajban van. Oldja meg. Ott a drágaságos kis barátnője Isabella. Kérjen kölcsön tőle.
-Igazad van.
-Megtennéd,hogy azt a csokrot kidobod a kukában?-kérdeztem Eleanort.
-Persze.
-Köszi El. -mosolyogtam rá.
-Rendelünk valami kaját? Most nincs kedvem főzőcskézni.
-Aha persze. Mit rendeljünk?-kérdeztem.
-Pizza jó?
-Igeen!-ordítottam mint egy kisgyerek.
Megrendeltük a pizzát,amit 20 perc alatt kihoztak. Megettük egy kis kólás-narancslével,aztán megint csörgött a telefonom.
*Rejtett szám*
-Nem gondoltad meg magad?-hallottam Tony hangját.
-Nem! Hagyj békén! -csaptam rá a telefont.
2 perc múlva megint egy Rejtett szám telefonált. Már reflexből így vettem fel a telefont:
-Hagyj békén!! Nem adok se neked,se másnak pénzt. Tűnj el az életemből!
-Jess! Jól vagy?-itt már nem Tony hangját, hanem Niallt hallottam a másik oldalról.
-Á Niall.. Szia!-köszöntem neki.
-Valami baj van?
-Nincs...
-Akkor mért így vetted fel a telefont? Mért nem úgy,mint egy normális ember?
-Felkeresett egy régi "barátom".
-És pénzt akart?
-Igen. Meg,hogy szerezzek tőletek,mert híresek vagytok... Stb. Már tiszta röhej,amit csinál.
-Add meg  a számát!-utasított Niall.
-Nem.
-Jessica! Megkértelek valamire!
-Niall,ez nem ilyen egyszerű.
-Csak add meg a számát. Beszélgetni szeretnék vele.
-És mégis miről? Mert tudom,hogy nem egy romantikus vacsorára akarod elvinni...
-Nem mindegy? Add meg a számát.
-Nem fogom.
-Védeni akarod őt?
-Védeni? Mégis mért kéne?!
-Szóval igen. -majd rám csapta a telefont.
Vártam pár pillanatot majd hozzászóltam Eleanorhoz.
-El, a pasik mért most,mért ma őrülnek meg?
-Szokd meg. Sajnos minden nap van egy kis őrültségük
-De most Tony miatt van minden. Ha ő nem lenne,akkor nem vesztem volna össze Niallal.
-Majd beszélek Niallal Jess.
-Nem azért mondtam,csak hülyeségnek tartom.
-A pasiknak vannak ilyen napjaik. Hagyd rájuk.-fogta meg a vállam...

67.rész-Filmezés

*Eleanor szemszöge*
Reggel arra ébredtem,hogy kaptam egy SMS-t Louistól.
"Ne gyertek a reptérre, nem tudtam elintézni a repülőjegyet. Bocs"
Hát ez remek.Mégse tudunk visszamenni Olaszországba. Hogy lehet ilyen béna a pasim?
"Hogy lehetsz ennyire béna?"-írtam neki egy válasz sms-t.
"Bocs! Majd talán pár nap múlva sikerül jegyet szerezni.Nem olyan egyszerű..."
Király. Jó,hogy nem mondtam meg Jessicának,hogy ma utaznánk vissza hozzájuk. Mindegy is. Megnéztem az időt, és láttam,hogy már fél 11 van. Wohoo! Hogy tudtunk ilyen sokáig aludni? Felvettem az aznapi ruhámat, majd reggelit készítettem Jessynek és nekem. Gofrit akartam készíteni, ezért elmentem a boltba és bevásároltam hozzá. Jessicának írtam egy cetlit,hogy hol vagyok,fel ne merjen kelni, oda tettem az ágy mellé. Megvettem a hozzávalókat, egy kis epret, tejszínhabot és nutellát is,hogy legyen rá mit rakni. Ez kb. 20 perc alatt megvolt. Visszamentem a házba és elkészítettem a reggelit. Alig telt fél órába. Megterítettem,majd felkeltettem Jessyt.
-Jó reggelt. Kész a reggeli. Itt a köntösöd,vedd fel,majd segítek kimenni az asztalhoz.
-Rendben. Köszi. -mosolygott rám.

*Jessica szemszöge*
Eleanor olyan aranyos. Csinált reggelit, törődik velem. Igaz barátom lett. Reggeli közben kaptam egy sms-t.
"Szeretlek. Niall x"
-Ki írt? -kérdezte kíváncsian El.
-Niall.
-Hiányzol neki. Milyen édes.-mosolygott.
-Igen,az.
-Mit csináljunk ma? -kérdezte Eleanor.
-Hááát... Nem tudom még.
-Én arra gondoltam,hogy mi lenne ha Pletykafészek maratont tartanánk?
-Ez egy igazán jó ötlet. -mondtam.
-Akkor lassan el is kezdhetjük. Megkeresem a DVD-t. Fent van a szobádban,igaz? -kérdezte.
-Aha. Az asztalom környékén.
Eleanor felment a lépcsőn,egyenesen a szobámba, nem kellett 3 perc és már lent is volt.
-Gyors voltál. -mondtam.
-Jól látható helyen volt a DVD.-nevetett.
-Igen... Folyton azt nézem.-nevettem én is.
Berakta a lejátszóba, és nézni kezdtük a 3. évad 16.részét.
-Imádom Chuck Bass-t. -mondta nevetve El.
-Én is.  Ő a kedvenc karakterem.
-Ja meg persze Blair Waldorf-ot is annyira jól játssza Leighton Meester.-szólt újra.
-Húú! Pontosan.
-Csinálunk popcornt? Hoztam reggel.
-Te mindenre gondolsz.
-Milyet kérsz? Hoztam vajasat,sósat és karamellásat.
-Hú a karamellásat nagyon szeretem. Legyen az.
-Én is így gondoltam.-nevetett.
Kész lett a popcorn,amikor enni kezdtük elkezdtem nevetni.
-Min nevetsz ennyire? -kérdezte a mellettem lévő lány.
-Ja semmi... Csak volt egy régi ismerősöm,aki egyszer megkérdezte,hogy miből van a popcorn.
-Nekem is volt egy ilyen. Nem egy személyről beszélünk?
-Nem hiszem. Ő is kanadai volt.-nevettem.
-Ja értem. Megnézzünk még egy részt? -kérdezte.
-Igeeen! Ma egész nap csak ezt fogjuk nézni. Legalább nem unatkozom.
*15 perc múlva*
-Állítsd meg! Hívnak a srácok.-utasítottam Eleanort.
-Ő rögtön leállította a filmet,majd felvettem a telefont és kihangosítottam.
-Helloooooo! -szóltak bele.
-Heey! -mondtuk egyszerre.
-Na mizu? Hogy vagy Jess? -kérdezték egyszerre.
-Ezt betanultátok? -kérdeztem döbbenten.
-Nem,mert?
-Mert olyan egyszerre mondtátok.
-Ja bocs. A "Hi. We're One Direction"-t is folyton együtt mondjuk,lehet azért.
-Ja. Amúgy egész jól vagyok. Eleanorral film maratont tartunk.
-Akkor elvagytok, ugye?
-Aha.
-Nem unatkozol?
-Nem nagyon, van aki elszórakoztat.-néztem Eleanorra.
-Nem is hiányzunk?-kérdezték.
-De nagyon. De sajnos nem tudok mit tenni... Itt kell maradnom egy ideig. Amit bánok. De ez van.
-Tudom. Majd meglátogatunk. Vagyis remélem elengednek.-mondta Zayn.
-Megkaptad az sms-em? -kérdezte Niall.
-Igen. És üzenem,hogy én is szeretlek.-nevettem.
-Akkor megnyugodtam.-mondta.
-Most le kell tennünk, hangpróba lesz... Bocsi. Majd később hívunk. -köszönt el Louis.
-Jó. Sziasztok.-mondtuk egyszerre.
-Na folytathatjuk a Pletykafészek maratont? -nézett rám El.
-Persze! Alig várom.
-Juhuuu!-kiáltott fel El.
-Én szerintem ma fel se öltözök.
-Már minek? Délután 4 van. -nevetett.
-Végül is...
Egész nap filmet/filmeket néztünk. Ebben a pár órában alig gondoltam a törött lábamra,a turnéra, és minden másra. Szerencsére Eleanor elfelejtette ezeket velem. Olyan rendes. Csoda,hogy még nem unt meg engem.

66.rész- Újra otthon

Nem volt még kipakolva sok mindenem,úgyhogy csak beledobáltunk mindent a bőröndbe, Eleanor segített átöltözni,hogy ne orvos illatú ruhában üljek a repülőn. Mivel nadrágot nem tudtam felvenni,ezért egy kék-fekete ruha mellett döntöttem,mivel már úgyis ki volt festve a körmöm kékre. Megfogtam a fekete kis táskámat,amibe belepakoltam a sminkjeimet,a telefonomat,egy üdítőt és még felvettem egy karkötőt,amit Nialltól kaptam. Eleanor betolt a liftbe,indulásra készen álltunk. Még egyszer elbúcsúztam mindenkitől,majd a reptérre igyekeztünk. Elég fura taxit kellett hívnunk,mert tolókocsival nehéz az élet,de sikerült olyan kocsit küldeniük. Hamar odaértünk az olasz reptérre,bár kicsit nehézkesen jutottunk be az épületbe a fotósok miatt. Nem is értem miért engem/minket kell fotózni,amikor én nem vagyok híres,csak az egyik bandatag barátnője. És nem törhet el csak úgy bárki lába? Takartam az arcom,majd felszálltunk a repülőre,ami egyenesen Londonba repített minket. A hazafelé vezető úton felhívtam anyut,hogy perceken belül otthon vagyok,mert történt egy kis baleset,de ne izguljon,mert jól vagyok. Amire mi ketten hazaértünk Eleanorral, már anyu is otthon ült,hogy ápoljon. Alig volt otthon fél órát,mert vissza kellett neki mennie dolgozni. Ilyen az élet Londonban.
-Hé Jess! Nem vagy éhes?-hallottam Eleanor hangját a konyhából.
-Most,hogy mondod,de.
-Mi lenne ha rendelnénk valami kaját? Kínait szereted?
-Aha. Mézes csirke rajongó vagyok.
-Nemár. Én is. Akkor meg is rendelem,aztán a délután többi részére is van ötletem.
-Igen? Mi az?
-Legyen meglepetés.
Felhívta az éttermet,megrendelte az ebédünket, ami fél óra múlva már meg is érkezett hozzánk.
-Hmm. Finom.-szóltam.
-Ez mindig finom.-nevetett.
-Szóval mi a terved ebéd után?
-Legyen csajos délután, kifestjük egymás körmét,kisminkeljük egymást,aztán elmegyünk sétálni.
-Benne vagyok,de a séta most nekem nem fog menni.-mutattam a lábamra.
-Majd tollak.-nevetett.
-Akkor jó.-nevettem én is vele

Megettük a kínai mézes csirkét,majd el is kezdtük ezt a csajos délutánt. Ő kifestette a körmöm narancssárgára, én az övét kékre, majd kisminkeltük egymást. Közben nevettünk,új zenéket hallgattunk. Ha tudtam volna,rögtön felkelek és elkezdek a Simple Plan-Summer Paradise című számra táncolni,hát ez nem nagyon jött össze. Felvettem egy narancssárgás szoknyát egy fekete toppal. Eleanor pedig egy kék szoknyát fehér toppal. Elindultunk a londoni sétánkra.
-Milyen jó,hogy kivételesen nem esik az eső.-mondtam.
-Aha,Londonban a nap nem megszokott. Most szép idő van.-mosolygott.
-Eleanor..-szólítottam meg.
-Igen?
-Én nem akarok itthon maradni. Vissza akarok menni a srácokhoz. Hiányoznak, hiányzik a nyüzsgés, a rajongók,még ha mindig is sikítanak,ha meglátnak valakit... Minden hiányzik, én megfogok itthon bolondulni. Kérlek,menjünk vissza.-mondtam szomorúan.
-Jaj Jess ha az olyan egyszerű lenne.
-Én nem bírok itt maradni.
-Tudom,hogy nehéz,de muszáj lesz. De figyelj,nem adjuk fel. Valahogy megoldjuk,hogy vissza tudjunk utazni,jó? -kérdezte.
-Köszönöm! -mosolyogtam rá.
Hazaindultunk a sétából,kezdtünk kicsit éhesek lenni így este 8 óra fele.
-Szia anyu! -köszöntem,mikor beértünk a házba.
-Sziasztok! Mindjárt kész a vacsora,ne menjetek sehova.
-Ó nyugodj meg anyu. Nem mozdulok innen, még a szobámba se tudok felmenni,emiatt a tolókocsi miatt.
Eleanor nevetni kezdett.
-Hééé! -mondtam.
-Bocsi,csak ezt olyan viccesen mondtad.
-Gyertek enni! -szólt anyu.
-Apu hol van? -kérdeztem.
-Ma nem tud hazajönni,megbeszélése van, ezért inkább bent alszik.
-Hm... Rendben.
-Ez nagyon finom Mrs. Mason. -szólalt meg Eleanor.
-Köszönöm. Szedjél még.-mosolygott anyu.
-Köszönöm elég volt. -nevetett El.
-Akkor megágyazok nektek a vendégszobában lányok,mert csak az a van a földszinten.
-Jó,köszi...-mondtam.
Azon az estén én hamar elaludtam. Eleanor még lezuhanyzott,de később jött be a szobába,ahogy hallottam. Sőt telefonált valakivel, de mire megtudtam volna,hogy kivel már elnyomott az álom.

*Eleanor szemszöge*
-Louis? -szóltam bele a telefonba.
-Szia El. Na mizu Londonban? És mért beszélsz ilyen halkan?-kérdezte.
-Azért mert már Jess alszik, és ma voltunk sétálni,és mondta,hogy akárhogyan,de vissza akar menni hozzátok. Azt mondta,hogy ő itt befog dilizni. Amit meg is értek, négy fal között nem élet az élet.
-Akkor most hozzuk vissza?
-Lehet,hogy azt kéne. Nem akarom,hogy rosszul érezze magát. Oké,hogy én itt vagyok neki, de látom rajta,hogy hiányoztok neki.
-Van egy ötletem. Mindent elintézek,holnap reggel lesz egy gép,megveszem nektek a jegyet,a reptéren mondjátok,hogy Louis Tomlinson névre van eltéve 2 jegy Olaszba, még holnap itt leszünk. Várunk titeket az olasz reptéren délután,jó? Jessnek egy szót se, bár ha a reptérre mentek úgyis észre veszi,hogy mi van.
-Oké, vágom. Kösz Lou. -majd letettem a telefont.
Bementem a vendégszobába,ahol már Jessica mélyen aludt. Csak mosolyogni tudtam,ha arra gondoltam,hogy holnap valóra válik az újabb álma,hogy nem kell Londonban maradnia a turnén. Igaz,hogy nem táncolhat, de legalább ott lehet velük/velünk. Holnap új nap, új élet. Új élet? Milyen hülyeségeket beszélek én. Semmilyen új élet nem lesz. Inkább alszom egyet, úgy látszik ez a fáradtság hatása nálam...

65.rész- Baleset

Amint visszaértünk a hotelbe én rögtön elaludtam. Nagyon elfáradtam ezen a napon, ahogy a rajongók elől menekültünk. Csak reggel ébredtem fel arra,hogy éhes vagyok. Felhívtam a pincért,hogy hozzon nekem valami reggelit.
-És mégis mi legyen az a valami? -kérdezte.
-Bármi. Magára bízom. -mondtam majd letettem a kagylót
10 perc múlva már kopogott is a srác.
-Jó reggelt. Meghoztam a meglepetés reggelit.
-Jó reggelt. -mosolyogtam rá.
-Szóval vajas pirítóst hoztam narancslével,ha az megfelel.
-Tökéletes! -mondtam.
-Akkor örülök.
-Köszönöm.-kimondtam ezt a szót és máris kiment az ajtómon.
Elkezdtem falatozni a reggelimet,amikor Danielle nyitotta ki az ajtómat.
-Szia! -köszöntem.
-Szia! -köszönt vissza.-Csak azért jöttem,hogy szóljak,hogy 2 óra múlva próbálunk a csarnokban. Táncpróba a ma esti koncertre.
-Juhuuu! -ujjongtam.
-Akkor várlak. Még szólok a többieknek is.
-Rendben.
Befejeztem a reggelimet, aztán kerestem egy pink felsőt és egy táncos nadrágot,felvettem az edzőcipőmet és pár karkötőt. Bementem Niall szobájába,majd ráugrottam és csikizni kezdtem.
-Mi az? Ég a hotel? Vagy rajongó vagy? -kiáltott.
-Csak én vagyok te hülye.
-Ja neked is jó reggelt. Egy normális ember bekopog és megkérdezi,hogy alszol...
-Szóval nem vagyok normális? -kérdeztem. -Jó mert többen is mondták már.-nevettem.
-Mért nem hagysz aludni?
-Ja most aludni akarsz,nem enni? Beteg vagy? -kérdeztem.
-Nagyon vicces. De most,hogy mondod kezdek éhes lenni...
-Maradt még egy kis kajám,amit hozott a srác, kéred? -kérdeztem.
-Aha.
-Akkor várj,mindjárt áthozom.
Átszaladtam a szobámba,megfogtam a tálcát és átvittem Niall szobájába.
-Tessék.-adtam oda neki.
-Hm. Köszi.
-Na megyek is. Mindjárt próba. Este találkozunk koncert előtt.-nyomtam egy puszit az arcára.
Megkerestem a csapatot,majd Daniellet és elmentünk a csarnokba próbára. Először elkezdtük a What Makes You Beautiful táncát,majd következett az I want, a One thing, Taken,Same Mistakes,aztán megcsináltuk a Na Na Na-t. Bár ne tettük volna... Történt egy kis baj.
-Jessica! Jessica! Jól vagy? -futott oda hozzám Danielle.
-Hát fogjuk rá, a lábam mondjuk rohadtul fáj. -fogtam meg.
-Hívjunk orvost? -kérdezte ijedten.
-Nem hiszem,hogy kell. Au.
-Szóval hívjunk, valaki adjon egy telefont. Siessetek már! -utasított mindenkit Danielle.
Laura odasietett a telefonjával,odaadta Daniellenek, ő pedig tárcsázni kezdett egy jól megszokott számot, biztos sokszor történik ilyen egy próbán.
-Ne mozgassátok a lábát!-mondta hangosan.
-Miért ne? -kérdeztem.
-Jessica ez nem játék. Te se csinálj semmit.
Beszélt még pár dolgot az orvossal,majd letette a telefont.
-Szóval?-kérdeztük többen.
-Itt van a közelben,mindjárt jön.Addig így kell maradnod.
-Ez komoly? Nincs semmi bajom Danielle.
-Én ezt nem így látom. Jessy tényleg maradj így. Azt mondta,hogy kb negyed óra és itt van a csarnokba.
Ez így is történt. Negyed óra múlva ideért az orvos,megnézte mi baja lehet a lábamnak. Nem túl jó hírekkel szolgált...
-Miss Mason.
-Igen? Nagy a baj?-kérdeztem.
-Hát az az igazság,hogy úgy látom,hogy be kell vinnem a kórházba, és hát tudom,hogy szeret táncolni és ma lett volna a nagy koncert,ahol megmutathatja magát,de ez nem fog menni.
-Mi? Mi az,hogy nem fog menni? -ijedtem meg.
-Úgy látom,hogy jól megütötte magát és eltört a lába.
-Na nemár. Most csak hülyül ugye? -kérdeztem.
-Ez halál komoly. Mindjárt hozom az autómból a hordágyat és beviszem.
-Danielle? -néztem rá félve.
-Ne félj.Megyek veled.
-De most ez tényleg? Hogy lehettem ilyen szerencsétlen? Itt lett volna a lehetőség,hogy táncoljak, talán fel is fedezzenek,erre eltöröm a lábam a próbán. Remek. -könnyeztem.
-Ne sírj Jess! Ez bárkivel megesett volna.
-Nem. Ez nem igaz. Csak velem...
-Szóljak Niallnak? -kérdezte.
-Ő neki most fontosabb a koncert. Ne szólj. Majd úgyis észreveszi.
-De..
-Nincs de. Ne szólj neki.
-Na mehetünk? -kérdezte az orvos.
-Menjünk...Talán túlélem.
-Nem olyan nagy baj ez Miss Mason.
-Nem nagy baj? Eltört a lában.
-De nem egy műtétről van szó. Ne féljen.
-Könnyű ezt mondani.
Berakott az autójába, Danielle leült mellém,erősen fogta a kezemet. Igaz,csak pár napja ismerem,de most úgy viselkedik velem,mint egy régi baráttal.
-Ígérd meg,hogy ha beértünk hagy szóljak Niallnak.-mondta.
-Jó...De ne ijeszd meg. Muszáj megcsinálnia jól a mai koncertet.
-Rendben.-mosolygott.
Beértünk a kórházba,az orvos sínbe rakta a lábamat és egyelőre feküdnöm kellett. Hazavitt a kocsijával,vagyis a hotelbe, az 5 srác már a bejáratnál vártak rám.
-Jól vagy? -futott oda hozzám Niall.
Nem tudtam válaszolni, könnyezni kezdtem. Ránéztem Daniellere és ő kezdett el beszélni.
-Az van srácok,hogy Jessynek haza kell utaznia. Nem maradhat itt a turnén. Egyelőre feküdnie kell neki,járni se bír.-mondta Danielle.
-Nemár.- szólalt meg Zayn.
-Mi lesz velünk nélküle? -szólalt meg Liam.
-Ez így nem lesz buli.-szólalt meg Harry is.
-Akkor én is megyek vele! -ugrott elő Niall.
-Nem! Az lehetetlen! -mondtam vissza.
-Mért?
-Felfogtad hol vagy most? A rajongóidnak szükségük van rád. Nem hagyhatod csak itt őket. És ennek én lennék az oka, megutálnának rögtön. Elleszek egyedül. Ti csak csináljátok meg a turnét.
-Nem foglak egyedül hagyni Jessica.
-De fogsz. Nem engedem,hogy itt hagyd a csapatot.
-Igaza van. Ezt nem teheted meg csak úgy. -fogta meg a vállát Zayn.-Tudod mi történt amikor nekem is hirtelen el kellett hagyni a bandát pár napra...
-Jó tudom. De akkor is.
-Szóval itt kell maradnod Niall! -utasítottam.
-De...
-Nincs de! Oké,hogy eltört a lábam, amilyen szerencsés vagyok tudtam,hogy fog történni valami,bár nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar...
-Akkor majd meglátogatunk,ha muszáj elmenned.-szólt Harry.
-Úgyis lesz pár szabad napunk! -ugrott elő Louis is.
-Na akkor máris megvan oldva minden. -jött elő Eleanor is.
-De nem akarom,hogy elmenj! -ölelt át Niall.
-Én se. El kell fogadnunk...
-Tudjuk. Hiányozni fogsz.
-Várjatok srácok. Mégse maradhat egyedül. Én úgy se csinálok semmit ezen a turnén,csak itt vagyok.Elkísérhetném és még kitudja lehet legjobb barátnők leszünk.-szólalt meg Eleanor.
-Én barátnőm! -húzta ki magát Louis.
-Ez jó ötlet. Megtennéd? -kérdeztem.
-Persze!
-Komolyan? Hát ez óriási. Köszönöm. -öleltem meg,ahogy tudtam.
-Akkor gyere,összepakolok helyetted.-mosolygott és felmentünk a lifttel,vagyis én épp azon a tolókocsi szerűségen voltam...

64.rész- Ez a te hibád Zayn!

Hirtelen elaludtam Niall karjai között. Reggel csókja ébresztett fel.
-Jó reggelt! Hamarosan indulunk. Jössz reggelizni? -kérdezte mosolyogva.
-Reggelt. Ööö igen. Csak még rendbe szedem magam. Még egy zuhanyzás belefér? -kérdeztem.
-Persze.
-Hála az égnek. Akkor mindjárt lezuhanyzom,felöltözöm és mehetünk reggelizni.
-Megvárlak.
-Menj nyugodtan,ha nagyon éhes vagy. -mosolyogtam.
-Neeem! Megvárlak.
-Hm. Akkor tényleg fontos vagyok neked. Sietek.-kacsintottam rá.
Gyorsan lezuhanyoztam,felvettem az aznapi ruhámat,ami egy kék topból,egy rövid farmernadrágból és egy kék tornacipőből állt. Copfba tettem a hajam és már indultam is ki a fürdőszobából.
-Hűha. Ezt most vetted? -kérdezte az ágyon lévő srác.
-Ez már régi...
-Ja bocs. Indulhatunk le? -kérdezte.
-Igeeen! Éhen halok.
-Na akkor gooo.
Lementünk a lifttel a földszintre,ahol volt egy ebédlő. Már mindenki ott volt,csak ránk vártak.
-Bocs a késésért,csak nehezen keltem fel.-mondtam.
-Hosszú volt az este,mi ? -nevetett Liam.
-Héé!
Elvettünk pár szendvicset,benyomtuk reggelire,egy pohár narancslével,aztán elindultunk és megnéztük a várost. Voltunk egy kikötőnél,már nem emlékszem a nevére,mert azt hamar ott kellett hagynunk a rajongók miatt. Nem tudom,hogyan,de valahogy felismerték a fiúkat. Biztos Harry nagy fürtjei.
-Haarry! Nem meg mondtam,hogy csinálj valamit a hajaddal? Sapka,vagy valami?
-Ööö. Sapkát nem mindig szabad felvennem. Ha sapka van rajtam a rajongók azt hiszik,hogy előző este egy nővel voltam együtt.
Nevetni kezdtem.
-Ez komoly?-kérdeztem.
-Aha.
-Hát akkor megértelek.-nevettem megint.
A kikötő után beültünk egy kávéházba, ahol a hátsó asztalhoz ültünk, majd ittam egy tejes kávét fagyival. Imádom! A többiek is ilyen kávét fogyasztottak. Ott is csak fél órát tölthettünk,mert megint megrohamoztak a rajongók. Aztán észrevettem,hogy Zayn twitterezik.
"Most megyünk a Garda tóhoz. Ott tali?"
-Te normális vagy? -ütöttem meg a vállát.
-Mert?!
-Te komoly kiírod,hogy hova megyünk most? Minden rajongó miattad volt? -kérdeztem.
-Dehoogy....
-Aha. Szóval miattad. Te ezt élvezed mi?
-Jó,bevallom egy kicsit.
-De most komoly miattad követnek a rajongók?
-Ha legalább itt vagyunk,akkor élvezzük egy kicsit. Meg ők is biztos örülnek ennek.
-De Zayn...
-Nyugi Jessy. Nem lesz baj.
Lassan odaértünk a Garda tóhoz. Gyönyörű! Itt leültünk egy padra Niallal.
-Ez olyan szép.-mondtam.
-Ugye? Kicsit meg is éheztem emiatt.
-Mindig csak a gyomrodon jár az eszed.
-Ez nem igaz. Mondjuk most például rád gondolok.
-Biztos ez? Bizonyítsd be. -mondtam.
Ekkor hirtelen megcsókolt.
-Ez elég bizonyíték? -kérdezte.
-Igen. -nevettem.
Ekkor sikítást hallottam a fa mögül. Remek. De most többen voltak. Sokkal többen,ezért futni kezdtünk Paul utasítására.
-Zayn! Ez mind miattad van!
-Miattam mért?! -kérdezte.
-Szerinted? -kiáltottam.
-Nyugi Jess. Minden oké.
-Azt mondod minden oké? Liamről most tépték le a fél zokniját,Niallnak elszakították a pólóját, Louisról most szedték le a cipőt, és Harryből meg kitéptek egy darabot. Mármint a hajából.
-Aucs! Ez fájt! -szólalt meg a mellettem lévő göndör srác.
-És most én következem. Awh! -mondtam.-Vagy mégse? -kérdeztem hangosan,majd beugrottunk a turné buszba,ami visszavitt minket a hotelbe.
-Ez elég borzalmas volt. -mondtam lihegve.
-De látod? Megmondtam,hogy minden rendben lesz. -húzta ki magát Zayn.
-Idióta. -vágtam hozzá az egyik cipőm.
-Te most komoly levetted az egyik cipőd,hogy hozzám vágd?
-Igen,mert megérdemled.
-Én is szeretlek.
-Tudod,hogy én is bátyus. -nevettem.

63.rész-Esti romantika

-Egész jó ez a csoki...

-Ugye? Az előbb rendeltem, tudod mennyiféle csoki van azon az asztalon? Ha mindet megkóstoljuk,tuti,hogy  reggelre csokiundorunk lesz.

-Jobb ha hagyunk másnapra is.-nevettem.

-De epret is együnk hozzá. Úgy még jobb! -dobott be egy epret a számba.

-Hmmm. Finom.

-Várj csak...Van valami a szád szélén.-mutatott az arcomra és közeledett felém.

 15 másodperc múlva már ajkai az ajkamhoz értek. Finoman megcsókolt aztán rám nézett és csak ennyit kérdezett:

-Még most se akarod?

Félénken ránéztem és csak egy mondat jött ki a számon:

-I want but that's crazy.-mosolyogtam rá.

-Maradt még egy kis eprünk, szeretnéd ha rendelnék egy üveg pezsgőt? -terelte el a témát.

-Az jó lenne...

Felkapta a hotel telefonját és leszólt a recepciósnak,hogy hozzanak fel  egy üveg pezsgőt és két poharat. 5 perc múlva már a kezünkbe tarthattuk az alkoholt. Niall felbontotta az üveget, a poharakba bele tette az epret,aztán ráöntötte a pezsgőt. Leült mellém az ágyra és odaadta a poharat. 

-Tessék. Remélem ízlik. Ez az egyik legjobb fajta. 

-Biztos,hogy nagyon jó. 

-Sőt. Túl jó. -mondta.

-Haragszol? -kérdeztem félénken.

-Dehogyis. És ne kérdezz sose félénken,mert úgy tűnik,mintha félnél tőlem. Bántottalak valaha? 

-Nem...

-Tudod,hogy sose ütnék meg egy lányt.

-Tudom.

-Akkor mitől félsz?

-Igazából nem félek,csak olyan,mintha haragudnál rám valamiért.

-Ez nem igaz. Csak egy kicsit fáradt vagyok.-mosolygott.

-Akkor jó. Ahhoz is fáradt vagy?-kérdeztem.

-Meggondoltad magad? -nézett rám a huncut mosolyával. 

-Hát igen...-nevettem.

-Éreztem.-nevetett ő is.

*30 perc múlva* 

*Kop-kop*

Remek. Ki lehet az pont most...Gondoltam magamba.

-Ki az?-kérdeztem.

-Liam.

-Mit akarsz? 

-Bemehetek? -kérdezte.

Ránéztem Niallra,ő majdnem elnevette magát, de csak csöndben. 

-Ööööö. Pillanat! 

Gyorsan megkerestem a köntösömet,ami nem ment könnyen,mert nem emlékeztem melyik bőröndbe tettem. 

-Baj van Jess? -kérdezte Liam.

-Nincs. Minden a legnagyobb rendben.

-Akkor bemehetnék végre? -kérdezte.

-Mindjárt. Á meg van! -felkiáltottam.-Bejöhetsz.-mondtam.

-Mi van meg?-lépett be az ajtón.

-Á semmi.

-Niall mit keres itt az ágyadban, a takaró alatt? 

-Átjött,mert...-kezdtem bele.

-Azért mert patkányokat látott Jessy.-fejezte be Niall.

-Az ágyban? -nevetett Liam.

-Ööö igen...-nevetett Nialler is.

-Aha persze. Szóval megzavartam valamit? Bocs...-nevetett.

-Hát ami azt illeti igen...-szólalt meg komolyan Niall.

-Mit is akartál? -kérdeztem.

-Nem fontos. -mondta.

-Ez most komoly? Azért kerestem meg a köntösömet a nagy kupiban,hogy azt mondd,hogy nem fontos? 

-Igen. Baj? Vagyis ami azt illeti,azt akartam mondani,hogy vigyázz Niallal,mert hát hogy is mondjam... Pasiból van. De már teljesen mindegy. -nevetett.-Meg vigyázni akartam rád, kicsi vagy még Niallhoz. 

-Liam. 18 vagyok és nem vagy az apám. 

-Tudom. De olyan mintha a húgom lennél és...

-Liam, megtennéd,hogy most már kimész? Kicsit furán érzem magam itt a takaró alatt, és nem akarom hallgatni a nagy bátyus beszédedet. Persze ha csak nem okoz nagy gondot. -szólalt meg Niall.

-Ja bocs, folytassátok csak. Mintha itt se lettem volna. -kirohant a szobából. 

Egymásra néztünk Niallal és nevetni kezdtünk. 

-Remek! -szólaltam meg. -Biztos megint el lesz híresztelve,hogy mit csináltunk.

-Liam nem olyan. Vagyis nagyon remélem. -nevetett.

-Éhes vagyok...-tereltem a témát.

-Én barátnőm! -húzta ki magát.-Az az igazság,hogy én is. Rendeljünk valami kaját. Szerinted pizza van a hotelben?

-Kérdezzük meg. 

Letelefonáltunk megint és hozattunk fel egy gyrosos pizzát. 

-Hmm. Finom. Máris jobb.-mondtam.

-Nekem is. Finom az itteni kaja. Olasz pizza.Hmm.

-Holnap nem csak a lányokkal megyünk városnézésre,ugye? Ti is jöttök,ugye? -kérdeztem.

-Persze! Nem hagylak egyedül az Olasz városban. Itt tudod mennyi jó pasi van? Nehogy lecsapjanak rád. -mosolygott.

-Kinek kellenék? -nevettem.

-Sok mindenkinek,de mivel én ott leszek,ezért majd nem tudnak rád csapni.-nevetett.

-Idióta...-csaptam fejbe egy párnával...

62.rész- Az utazás

Mivel Niall nem aludhatott nálunk, elköszöntem tőle és besétáltam a konyhába.
-Hmmm. Alig ettem ma valamit. Mi a kaja? -kérdeztem.
-Főztem borsófőzeléket, megfelel? -kérdezte anyu.
-Persze! Köszi.
Elővettem egy tányért és szedtem bele kaját. Anyu borsófőzeléke visz mindent. Isteni. Lassan elfalatoztam,aztán felmentem a szobámba, aztán egyenesen a fürdőszobába és lezuhanyoztam és megmostam a hajam is. Holnap délután indulunk. Annyira várom, de félek is. Megszárítottam a hajamat és még felhívtam a csapatot,hogy biztos,hogy jönnek-e. Hatalmas igennel válaszoltak,holnap mindennek simán kell mennie. A telefonbeszélgetések után rögtön elnyomott az álom. Délelőtt 10 órakor ébredtem fel a telefonom csörgésére. Felkaptam a rózsaszín köntösömet és lesétáltam a konyhába,ahol anyu már a reggelivel várt, apu pedig az aznapi újságot olvasta.
-Jó reggelt! -köszöntem.
-Szia! Izgulsz már? -kérdezték.
-Igen nagyon! Félek a repüléstől... Meg ettől az egésztől.
-Nem kell félni. Minden jól fog alakulni.
-Meg 2 hónap múlva jövök csak vissza. Hiányozni fogtok. -mondtam.
-Te is nekünk! De úgyis visszajössz egyszer! -nevettek.
-Jól van hagyjuk ezt a nagyon érzelgős részét a búcsúnak. -nevettem én is.-Amúgy finom a reggeli. Köszi.
-Bármikor. -szólt anyu.
-Most visszamegyek a szobámba, még átnézem,hogy mindent beraktam-e. Aztán nem sokára jönnek a srácok és elvisszük a cuccaim is.-mosolyogtam.
-Oké! -válaszoltak.
Felballagtam a lépcsőn és megnéztem a ruháimat,hogy mi hiányozhat. Úgy láttam,hogy semmit se hagyok otthon, mindent betettem. Tárcsázni kezdtem Niallt a telefonomon.
-Szia! -szóltam bele a kagylóba.
-Szia édes! Ugye nem akarod lemondani az egészet? -ijedt meg.
-Nem,dehogy! Csak azért hívlak,hogy mikor jöttök?
-Már kész is vagy? -kérdezte.
-Öö nagyjából. Még fel kell öltöznöm.
-Húh. Gyors vagy. Akkor 1 óra múlva nálad,úgy jó?
-Aha.Várlak.-tettem le a telefont.
Felvettem a kikészített ruhámat, ami egy rövid farmernadrágból állt és egy pink ananászos topból. Felvettem a hozzá illő szandálomat, aztán megcsináltam a hajamat egy copfba. Olyan hamar eltelt az idő,hogy már csöngettek is. Ott állt az 5 srác az ajtómba.
-Hellooooo! -szóltak.
-Heeey! -ugrottam a nyakukba.
-Levihetjük a bőröndjeidet?
-Megköszönném.-mosolyogtam Liamre.
-Akkor gyerünk! Zayn te viszed azt a kéket, Harry tiéd a lila, Liam vidd a zöldet, Louis te pedig vidd a rózsaszínt.-utasított mindenkit Niall
-És te mit fogsz levinni Niall?! -kérdezte Louis.
-Én? Őt! -mutatott rám és felkapott.
-Héééé! Tegyél le! -mondtam.
-Nem teszlek.Le kell,hogy vigyelek a lépcsőn.
-De nem bírsz el. Lefogunk esni.
-Nem fogunk. Elbírlak, nem vagy nehéz. -mosolygott.
-Na nézzétek a szerelmes párt... Mi itt cipekedünk,ők meg itt falják egymást. -nevetett Harry.
-Hallottam! -ordítottam fel az előszobából.
-Vedd úgy,hogy nem mondtam semmit! -kiáltott le Harry.
Én elbúcsúztam a szüleimtől és aztán indultunk a srácok lakására, ahonnan indulni fog a kocsi a reptérre.
-Akkor az első cél Olaszország? -kérdeztem.
-Igen. -mosolyogtak.
Eközben megérkezett még Barbi és a tánccsapat is. Nem sokkal később betoppant Danielle és Eleanor is. Mindenkit üdvözöltem, aztán segítettem bepakolni a bőröndöket a nagy autóba. Mindenki beült a három autóba,ami elvitt minket a reptérre, elővettük a jegyünket, leadtuk a csomagokat. Vettem egy nagy levegőt, átöleltem Niallt és csak arra tudtam gondolni,hogy minden jól fog sikerülni és ez lesz életem egyik legjobb nyara. Felszálltunk a magángépre, ami egyenesen Olaszországba repített minket. Leültem Niall és Harry közé .
-Ugye most nem fogsz meztelenül utazni,ahogy szoktál? -kérdeztem komolyan Harryt.
-Nem. De csak miattad.-nevetett.
-Hála az égnek! Köszönöm.-nevettem vele.
A gép felszállt, nem is értem,hogy miért féltem ennyire,hiszen már repültem,amikor Londonba költöztünk. Biztos nagyon unalmas volt az út,mert elaludtam. Arra keltem,hogy nagyon nevetnek a többiek. Kinyitottam a szememet,de a repülőn nagy csönd volt,mindenki aludt,vagy olvasott, vagy épp zenét hallgatott. Tuti,hogy álmodtam ezt az egész nevetgélős dolgot. Előkaptam a laptopom és felnéztem twitterre.
-Niall! -ütöttem meg a gépen lévő párnával.
-Mi az?
-Látod ezt? -mutattam a képernyőre.
-Jaa! Ööö izé... Zayn akarta!-mutatott a srácra.
-Mi van?! Haver ne fogd rám, mindenki tudja,hogy Louis akarta.-nevetett.
-Ez nem vicces.
-De olyan aranyosan aludtál... És gondoltam miért ne örökíthetnénk meg? -nézett rám Louis.
-De Louis! Miért kellett felrakni a netre?
-Mert aranyos kép?
-De...
-Nincs de, szerintem jobb,ha nem is veszekszel velük emiatt. Velem már ezerszer történt ilyen. Meg kell szoknod,hogy ez az 5 srác ilyen. -mosolygott Eleanor.
-Hát muszáj leszek...-nevettem.
Kb. fél óra múlva leszállt a gépünk.
-Hú már ilyen sok idő óta utaztunk? Fel se tűnt. -szólalt meg Liam.
-Pedig de. -válaszoltuk.
Leszálltunk a gépről, ahol rajongók vettek körül minket.
-Remek! Már az első nap ilyen. Milyen lesz a többi? -kérdeztem.
Danielle megfogta a kezemet, és a fülembe mondta:
-Muszáj lesz megszoknod. Addig örülj, amíg nem keltik a halálhíred.-nevetett.
-Húú...
A 3 kocsi mindannyiunkat, mármint az 5 srácot, Daniellet, Eleanort, Barbit, a táncosokat és engem a szállodába furikázott.
-Külön emeletet kaptunk? -kérdezte Barbi.
-Aha. Ugye milyen jó? -ölelte át Zayn.
Elfoglaltuk a szobáinkat, és gondoltuk,hogy lefekszünk aludni is,mert későre járt és még fáradtak is vagyunk. Holnap pedig városnézés. Lezuhanyoztam a saját lakosztályomban, aztán befeküdtem az ágyamba. Hihetetlenül puha volt. Pár perc múlva az ajtónak a nyikorgását és egy fényt láttam.
-Alszol? -kérdezte a hang.
-Igen.Szerinted? -kérdeztem.
-Csak arra gondoltam,hogy mi lenne ha...-láttam Niall huncut mosolyát.
-Nem. Ma nem. -mosolyogtam.
-Jó...-szomorodott el.-Attól még itt maradhatok?-kérdezte.
-Hááááát...-húztam a számat.
-Hoztam epret és csokit is.
-Maradhatsz! -ugrottam fel.
-Tudtam én,hogy mivel kell elcsábítani téged.
-Héé! Tudod a gyenge pontjaimat. -nevettem.

61.rész- A pakolás

Alvás közben hallottam,ahogy nyitódik a szobaajtóm, de nem volt erőm kinyitni a szememet és megnézni,hogy ki az. Csak annyit vettem észre,hogy közeledik és ad egy puszit a homlokomra,majd mondja,hogy jó éjt. A hangjából ítélve Niall lehetett az,de nem voltam benne biztos. Reggel azt hittem,hogy álmodtam az egészet, aztán észrevettem egy cetlit az íróasztalomon.
"Szia! Remélem,hogy még reggelizés előtt olvasod ezt, ha felébredtél hívj fel és elviszlek kajálni. Niall:)"
De édes. Ezt még biztos este rakhatta ide. Leültem az ágyamra és tárcsázni kezdtem Niall telefonszámát.
-Jó reggelt. -szóltam bele.
-Neked is. -kaptam a választ.
-Szóval hova is megyünk reggelizni?
-Hova szeretnél?
-Nem lehetne az,hogy mondjuk átjössz és együtt csinálunk valami reggelit? -kérdeztem félénken.
-Ezt mért kérdezed ilyen félénken? Persze,hogy lehet. Átjössz te, vagy menjek én?
-Én még sehol se tartok, úgyhogy inkább te gyere, ha nem baj. -válaszoltam.
-10 perc és ott vagyok.-nevetett.
Én felvettem a rózsaszín köntösömet, összekötöttem a hajamat és lesétáltam a nappaliba tv-t nézni, amíg megérkezik Niall. Táncolni kezdtem a Music Channelen játszódó Hot Chelle Rae számra. Ekkor csöngettek. Lekapcsoltam a nagy dobozt az asztalon és kinyitottam az ajtót.
-Jó reggelt újra! -ugrottam Nialler nyakába.
-Szia! -köszönt vissza.
-Mit kérsz reggelire? -kérdeztem.
-Mit kaphatok?
-Ööööö... Van tojás, paradicsom,paprika, lekvár, nutella,szalámik. Mit csináljunk? -kérdeztem.
-Hmmm. Csináljunk szendvicseket. Az megfelel?
-Persze! Akkor kezdjünk neki.-mondtam.
Elővettem a kenyeret, a szalámit, a zöldségeket, a vajat és a még szükséges dolgokat a szendvics készítéshez. Szerintem ketten megoldjuk.Nem olyan durva dolog szendvicseket gyártani,nem? Elkezdtem megkenni a kenyereket, egyet sikeresen leejtettem,mert Niall megijesztett hátulról. Nem is ő lett volna,ha nem ijeszt meg, és nem is én lettem volna,ha nem ijedek meg és ejtem le a kenyeret.
-Hééééé! Ezt miért csináltad? -kérdeztem.
-Mert olyan aranyos vagy ebben a rózsaszín köntösben. -mosolygott.
-Jaaaj te! -löktem el magamtól és mosolyogni kezdtem rá.- Még nem volt időm felöltözni. Túl korán jöttél. -nevettem.
-Te hívtál!
-Tudom. -nevettem.
Negyed óra alatt kész lettek a szendvicsek, aztán felkarikáztam a paprikát és a paradicsomot és kitettem őket egy tányérra. Csináltam jeges teát és letettem Niall elé. Leültem mellé és reggelizni kezdtünk.
-Ízlik? -kérdeztem.
-Igen.Mindig finom szendvicseket tudsz gyártani. -mondta.
-Ez megtisztelő. -húztam ki magam. -Nem azért,hogy magamat fényezzem,de ez tényleg jó lett. -nevettem.
-Ugye? Együtt csináltuk. Azt ne felejtsd el.
-Ez igaz. Máskor is csinálhatnánk ilyen reggelit. Mi a mai programod? -kérdeztem.
-Még nem tudom pontosan. Azt hiszem ma már én is bepakolok a turnéra. Segítesz? -kérdezte.
-Igeeen! -szóltam.
-Akkor öltözz fel és induljunk. -utasított.
-Jó. -indultam fel a szobámba.
Ő követett, én pedig becsuktam előtte az ajtómat.
-Hééé! -mondta.
-Na jó bejöhetsz. De csak ha segítesz mit vegyek fel.
-Bármikor. Bár nekem az is tetszene,ha nem vennél fel semmit.
-Naaa! -dobtam meg egy párnával.
Odasétált a szekrényemhez, még maradt benne pár ruha,mert a többit már bepakoltam.
-Van itt egy farmer rövidnadrág, ez jó lesz. Egy pink topp és a pink papucs. Ez megfelel? -kérdezte.
-Huh! Ha én ilyen gyorsan tudnék mindig ruhát választani reggelente...
-Ha nincs ihleted,hogy mit  vegyél fel,csak hívj engem. -nevetett.
-Megfogadom. Na induljunk.-feleltem.
Lementünk a lépcsőn,bezártam az ajtót és már indultunk is Niallékhoz. 10 perc alatt odaértünk.
-Mivel kezdjük? -kérdeztem.
-Válogassuk ki a pólókat. Aztán a gatyák, alsók, pulcsi is legyen benne. Rendbe rakod? -kérdezte.
-Aha. Megoldom.
-Jó. Addig én keresek cipőket.
Pakolás közben találtam egy plüss mackót is.
-Hú! Jó,hogy megtaláltad! Azt is beraknád kérlek?
-Igen, de ez mi?
-Ez a kabalám. Minden koncerten nálam van.-mosolygott.
-De cuki.
-Ugye? -nevetett újra.
Niallnak annyi cucca van. Rosszabb,mint én. Na jó, azért annyira nem. Alig tudtuk bezárni a bőröndöt. Megint rá kellett ülnöm. Miért mindig engem ültet rá? Ennyire nehéz lennék? Bár nem érdekel,de akkor is. Ez a napom a pakolással telt el. Nagyon elrepült az idő. Bár lehet csak azért,mert későn ébredtem? Bármi megtörténhet még. Igen, ez az a mondat, amit utálok."Bármi megtörténhet". Sose szerettem ezt hallani, de néha én is mondogattam. Este Niall még hazafurikázott, akartam,hogy nálunk aludhasson,de anyuék nem akarták, azzal a mondattal,hogy "úgyis vele leszel 2 hónapig,nem lesz az elég?" Igazuk van, de na...

60.rész- Bőrönd

Beültünk a Friday's-be mint egy nagy család. Az 5 srác, a szüleim és én. Niall rendelt mindenkinek. Ő benne mindenki megbízik kaja ügyben. Most már a szüleim is. Megjött a pincér.
-Jó napot. Szeretnénk kérni 8 főre hagymalevest, aztán 8 Chicken Fingerst, desszertként ezt a Mascarpones finomságot és üdítőnek pedig Cola jó mindenkinek? -mondta.
Bólintottunk és a pincér elment. Kb. negyed óra múlva megérkezett a hagymalevesünk.
-Hmm. Ez rohadt jó! -szólalt meg Zayn.
-Ugye? Kaja ügyben sose tévesztek. -húzta ki magát Niall.
-Ez tényleg jó.-mondták a szüleim is.
Nem sokkal később meghozták a csirkét is. Az is jó volt. Niall tényleg túl jó ezen a téren. Nyithatna egy éttermet is. Hangosan gondolkodtam,mert Nialler válaszolt.
-Köszönöm! Ez az álmom. -nevetett.
A csirke isteni volt. Ebéd közben sokat nevettünk,aztán felmerült egy kérdés aputól.
-Ugye nem csak ő lesz lány veletek?
-Nem! Jön a barátnőm és Louis barátnője is. -szólalt meg Liam.
-És az enyém is! -mondta Zayn.
-Jön Barbi is? Én erről mért nem tudtam?!-szóltam.
-Ja... Basszus. Meglepetés lett volna. Most már mindegy. Szóval jön Ő is. -nevetett.
-Jó tudni. Látod apu? Nem leszek egyedül a srácokkal. Ne aggódj! -mondtam.
-Már én is rájöttem. Nyugodt vagyok. -lélegzett nagyokat.
-Mi a baj?
-Ja semmi, csak nyugodtnak kell maradnom.-nevetett.
-Ez elég érdekes apu. -nevettem.
Még megettük a desszertünket is aztán hazaindultunk.
-És mikor lenne ez a turné? Vagyis mikor indulnátok? -kérdezte anyu.
-3 nap múlva. -válaszolt kedvesen Liam.
-Húha! Jó korán. És mi az első cél?
-Olaszország.
-Az gyönyörű! -mondták a szüleim.
-Olaszország?! Wohoooo! Imádom! -szólaltam meg.
-Ja,hogy te nem tudtad. De béna vagy. -nevetett Zayn.
-Honnan tudhattam volna te idióta,amikor ma kértetek fel,hogy menjek veletek?!
-Relax Jessy. Csak hülyülök.-nevetett.
-Akkor miért csinálod mindig velem ezt?
-Csak tesztellek,hogy meddig mehetek el. -nevetett újra.
-Hé! Hagyd békén a csajom! -szólt Niall.
-Nyugiii.-nevettem.
-Indulhatunk haza? Ha 3 nap múlva indultok,akkor ideje összepakolnod Jessica! 2 hónap az sok idő. -utasított anyu.
-Tudom...Akkor induljunk.
-Engedjék meg,hogy hazavigyem önöket. -udvariaskodott Niall.
-Ha már ilyen szépen kéred. -nevettem.
Niall hazafurikázott minket kb 10 perc alatt.
-Akkor még majd beszélünk. -adott egy csókot.-Viszlát Mr. és Mrs. Mason! -köszönt el.
-Hát akkor irány pakolni. Hol találom a bőröndöket anyu? -kérdeztem.
-Fent a szobánkban a szekrény mellett.
Felsétáltam a szobájukba és megkerestem a bőröndöket,amibe majd tudok pakolni. Ki gondolta volna,nem?  Átcipeltem őket a szobámba és kipakoltam a ruháimat az ágyra.
-Mit vigyek? Vigyek mindent? Meleg ruhát, rövid ujjút, vagy mégis mit szokás ilyenkor? -kérdeztem magamtól.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
*Niall*
-Szóval amit hozz, feltétlenül legyen nálad rövidnadrág,toppok,szandál,papucs,cipő, farmer,pulcsi,pólók, fehérneműk.- És még sorolta volna,ha nem állítom meg.
-Niall! Niall! Niall! -szóltam.
-Mi az?-kérdezte.
-Honnan tudtad,hogy most pakolok be, és tanácstalan vagyok?
-Ööööö...
-Ugye nem vagy a házunk előtti fán, ami pont a szobámra nyit kilátást?
-Neeem...-húzta el az "e"-t.
-Szóval de. Miért nem jössz inkább be? -kérdeztem nevetve.
-Ez egy igazán jó ötlet. Nyiss ajtót. -és lemászott a fáról.
3 perc múlva már nyithattam is ki az ajtót.
-Megjöttem! Örülök,hogy hívtál. -nevetett.
-Én is. -öleltem át. -Szóval segítenél? Te már egy kicsit többet tudsz az ilyen bepakolásokról. Vagy hogy is mondjam.
-Persze! Menjünk és átnézem a szekrényed.
Felmentünk a lépcsőn,egyenesen be a szobámba.
-Hmm. Nincs kupi.-nevetett.
-Jól van na! Most minden ruhám szanaszét van a turné miatt! Most foghatom rád. Amúgy meg nem...
-Na akkor kezdjünk neki. -mondta.
-Mit vegyek elő?
-Hagyd! Majd én megcsinálom.-pár pillanat múlva pedig ezeket a mondatokat hallottam a szájából:-Ez fölösleges, ezt hanyagoljuk, ez mi? Jessica! Ugye ezt nem hordod? -nevetett.
-Naa! Azt a nagymamám kötötte! És az egy sál.
-Ja akkor meg van bocsájtva. Na összekészítettem pár cuccot, pólók,nadrágok, minden hülye cucc. Na érted. Meg kell jegyeznem,hogy cukik a fehérneműid. -nevetett.
-Hééé! -vágtam hozzá egy párnát.
-Mi az? Komolyan mondtam.-nevetett újra.
-Köszönöm,hogy segítettél, most már boldogulok én is. -löktem ki az ajtón.
-Azért még itt maradok egy kicsit, megnézem az ír meccset apukáddal, ha nem haragszol. Meg tudom,hogy még szükséged lesz rám a bőrönd bezárásánál. Lent leszek a nappaliban. Szia édes. -integetett.
Még hogy szükségem lesz a segítségére... Megoldom egyedül is.
*45 perc múlva* *Kop-kop*
-Ki az? -kérdeztem.
-Niall.
-Mit akarsz?
-Öö.. Hangokat hallottam az emeletről. Olyan hangokat, mintha valaki nem tudná bezárni a bőröndjét. Segítsek?
-Nem kell. -mondtam határozottan.
Bejött az ajtón és leült mellém.
-Ülj rá, én meg megpróbálom behúzni.
-Jó...-válaszoltam.
*3 perc múlva*
-Ugye,hogy kellett a segítségem?
-Miért van mindig igazad? -kérdeztem.
-Sosincs igazam, csak most. -nevetett.
-Akkor jó. Már kezdtem megszokni...
-Tudok még valamiben segíteni kisasszony? -kérdezte.
-Nem. Köszönöm. -öleltem át.
-Akkor lejössz velem meccset nézni? -nézett rám kiskutya szemekkel.
-Le... De csakis miattad. -nevettem.
-Jeee!-ugrált mint egy kisgyerek.
Lesétáltunk a lépcsőn, és nézni kezdtük a második félidőt, kb.20 perc múlva meg is untam,úgyhogy ott hagytam apumat és őt a nappaliban, én pedig felmásztam a lépcsőn, be a szobámba, lezuhanyoztam és elnyomott az álom...