60.rész- Bőrönd

Beültünk a Friday's-be mint egy nagy család. Az 5 srác, a szüleim és én. Niall rendelt mindenkinek. Ő benne mindenki megbízik kaja ügyben. Most már a szüleim is. Megjött a pincér.
-Jó napot. Szeretnénk kérni 8 főre hagymalevest, aztán 8 Chicken Fingerst, desszertként ezt a Mascarpones finomságot és üdítőnek pedig Cola jó mindenkinek? -mondta.
Bólintottunk és a pincér elment. Kb. negyed óra múlva megérkezett a hagymalevesünk.
-Hmm. Ez rohadt jó! -szólalt meg Zayn.
-Ugye? Kaja ügyben sose tévesztek. -húzta ki magát Niall.
-Ez tényleg jó.-mondták a szüleim is.
Nem sokkal később meghozták a csirkét is. Az is jó volt. Niall tényleg túl jó ezen a téren. Nyithatna egy éttermet is. Hangosan gondolkodtam,mert Nialler válaszolt.
-Köszönöm! Ez az álmom. -nevetett.
A csirke isteni volt. Ebéd közben sokat nevettünk,aztán felmerült egy kérdés aputól.
-Ugye nem csak ő lesz lány veletek?
-Nem! Jön a barátnőm és Louis barátnője is. -szólalt meg Liam.
-És az enyém is! -mondta Zayn.
-Jön Barbi is? Én erről mért nem tudtam?!-szóltam.
-Ja... Basszus. Meglepetés lett volna. Most már mindegy. Szóval jön Ő is. -nevetett.
-Jó tudni. Látod apu? Nem leszek egyedül a srácokkal. Ne aggódj! -mondtam.
-Már én is rájöttem. Nyugodt vagyok. -lélegzett nagyokat.
-Mi a baj?
-Ja semmi, csak nyugodtnak kell maradnom.-nevetett.
-Ez elég érdekes apu. -nevettem.
Még megettük a desszertünket is aztán hazaindultunk.
-És mikor lenne ez a turné? Vagyis mikor indulnátok? -kérdezte anyu.
-3 nap múlva. -válaszolt kedvesen Liam.
-Húha! Jó korán. És mi az első cél?
-Olaszország.
-Az gyönyörű! -mondták a szüleim.
-Olaszország?! Wohoooo! Imádom! -szólaltam meg.
-Ja,hogy te nem tudtad. De béna vagy. -nevetett Zayn.
-Honnan tudhattam volna te idióta,amikor ma kértetek fel,hogy menjek veletek?!
-Relax Jessy. Csak hülyülök.-nevetett.
-Akkor miért csinálod mindig velem ezt?
-Csak tesztellek,hogy meddig mehetek el. -nevetett újra.
-Hé! Hagyd békén a csajom! -szólt Niall.
-Nyugiii.-nevettem.
-Indulhatunk haza? Ha 3 nap múlva indultok,akkor ideje összepakolnod Jessica! 2 hónap az sok idő. -utasított anyu.
-Tudom...Akkor induljunk.
-Engedjék meg,hogy hazavigyem önöket. -udvariaskodott Niall.
-Ha már ilyen szépen kéred. -nevettem.
Niall hazafurikázott minket kb 10 perc alatt.
-Akkor még majd beszélünk. -adott egy csókot.-Viszlát Mr. és Mrs. Mason! -köszönt el.
-Hát akkor irány pakolni. Hol találom a bőröndöket anyu? -kérdeztem.
-Fent a szobánkban a szekrény mellett.
Felsétáltam a szobájukba és megkerestem a bőröndöket,amibe majd tudok pakolni. Ki gondolta volna,nem?  Átcipeltem őket a szobámba és kipakoltam a ruháimat az ágyra.
-Mit vigyek? Vigyek mindent? Meleg ruhát, rövid ujjút, vagy mégis mit szokás ilyenkor? -kérdeztem magamtól.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
*Niall*
-Szóval amit hozz, feltétlenül legyen nálad rövidnadrág,toppok,szandál,papucs,cipő, farmer,pulcsi,pólók, fehérneműk.- És még sorolta volna,ha nem állítom meg.
-Niall! Niall! Niall! -szóltam.
-Mi az?-kérdezte.
-Honnan tudtad,hogy most pakolok be, és tanácstalan vagyok?
-Ööööö...
-Ugye nem vagy a házunk előtti fán, ami pont a szobámra nyit kilátást?
-Neeem...-húzta el az "e"-t.
-Szóval de. Miért nem jössz inkább be? -kérdeztem nevetve.
-Ez egy igazán jó ötlet. Nyiss ajtót. -és lemászott a fáról.
3 perc múlva már nyithattam is ki az ajtót.
-Megjöttem! Örülök,hogy hívtál. -nevetett.
-Én is. -öleltem át. -Szóval segítenél? Te már egy kicsit többet tudsz az ilyen bepakolásokról. Vagy hogy is mondjam.
-Persze! Menjünk és átnézem a szekrényed.
Felmentünk a lépcsőn,egyenesen be a szobámba.
-Hmm. Nincs kupi.-nevetett.
-Jól van na! Most minden ruhám szanaszét van a turné miatt! Most foghatom rád. Amúgy meg nem...
-Na akkor kezdjünk neki. -mondta.
-Mit vegyek elő?
-Hagyd! Majd én megcsinálom.-pár pillanat múlva pedig ezeket a mondatokat hallottam a szájából:-Ez fölösleges, ezt hanyagoljuk, ez mi? Jessica! Ugye ezt nem hordod? -nevetett.
-Naa! Azt a nagymamám kötötte! És az egy sál.
-Ja akkor meg van bocsájtva. Na összekészítettem pár cuccot, pólók,nadrágok, minden hülye cucc. Na érted. Meg kell jegyeznem,hogy cukik a fehérneműid. -nevetett.
-Hééé! -vágtam hozzá egy párnát.
-Mi az? Komolyan mondtam.-nevetett újra.
-Köszönöm,hogy segítettél, most már boldogulok én is. -löktem ki az ajtón.
-Azért még itt maradok egy kicsit, megnézem az ír meccset apukáddal, ha nem haragszol. Meg tudom,hogy még szükséged lesz rám a bőrönd bezárásánál. Lent leszek a nappaliban. Szia édes. -integetett.
Még hogy szükségem lesz a segítségére... Megoldom egyedül is.
*45 perc múlva* *Kop-kop*
-Ki az? -kérdeztem.
-Niall.
-Mit akarsz?
-Öö.. Hangokat hallottam az emeletről. Olyan hangokat, mintha valaki nem tudná bezárni a bőröndjét. Segítsek?
-Nem kell. -mondtam határozottan.
Bejött az ajtón és leült mellém.
-Ülj rá, én meg megpróbálom behúzni.
-Jó...-válaszoltam.
*3 perc múlva*
-Ugye,hogy kellett a segítségem?
-Miért van mindig igazad? -kérdeztem.
-Sosincs igazam, csak most. -nevetett.
-Akkor jó. Már kezdtem megszokni...
-Tudok még valamiben segíteni kisasszony? -kérdezte.
-Nem. Köszönöm. -öleltem át.
-Akkor lejössz velem meccset nézni? -nézett rám kiskutya szemekkel.
-Le... De csakis miattad. -nevettem.
-Jeee!-ugrált mint egy kisgyerek.
Lesétáltunk a lépcsőn, és nézni kezdtük a második félidőt, kb.20 perc múlva meg is untam,úgyhogy ott hagytam apumat és őt a nappaliban, én pedig felmásztam a lépcsőn, be a szobámba, lezuhanyoztam és elnyomott az álom...

59.rész -A próbatételek

Hazaindultunk.

-Juhuu! Alig várom ezt a nyarat. Már csak anyuéknak el kell engednie.

-Remélem sikerül és nagyon jó nyarunk lesz együtt. -ölelt át Niall.

Kb. 20 perc alatt a házam előtt voltunk.

-Öööö. Nem jönnétek be velem? -kérdeztem félénken.

-Félsz?

-Hát egy kicsit. Anyuék nem olyanok,hogy rögtön belemennek az ilyenekbe. 

-Majd meglátjuk.

-Hát jó... Akkor bejöttök? Kérlek.

-Persze. -mosolyogtak.

Bementünk a lakásba, anyut és aput a nappaliban találtuk.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Jó napot Mr. és Mrs. Mason! -köszöntek egyszerre a fiúk.

-Mi kéne?-kérdezték egyszerre a szüleim.

-Hééé! Miért kellene bármi? Nem jöhetünk haza 6-an? -kérdeztem teljesen ártatlanul.

-Hát szóval izé...-kezdtek bele a fiúk.

-Na jó. Tényleg lenne valami. -kezdtem.

-És mi?

-A fiúk láttak ma táncolni, és megkértek,hogy a turnéjukon lépjünk fel mi a csapattal.

-Tessék?! -kérdezték.

-Jól hallották. 

-De hát-hát-hát az több mint 2 hónap. Ezt nyárra tervezitek? -kérdezte apu.

-Igen.

-Az most nem jöhet össze Jessy.

-Miért?

-Azért mert nem engedlek el 5 sráccal külföldre. Még nem ismerem őket annyira.

-Akkor ismerjen meg minket. -mondta Zayn.

-Mi rendes srácok vagyunk. -szólt Liam is.

-Aha, minden srác ezt mondja.

-De mi komolyan is gondoljuk.

-Ezt honnan tudjam meg?

-Hé mi lenne ha tartanánk egy ismerkedős napot a srácokkal? -kérdezte anyu.- És akkor megismerhetnénk őket, és meggondolhatnánk,hogy elmehessen velük Jess. 

-Köszi anyu.-mondtam.

-Hát jó. Mit szóltok mondjuk a holnaphoz? -kérdezte apu.

-Benne vagyok. -mondta Harry.

-Akkor mi most el is megyünk, holnap reggel jövünk.-kacsintottak. 

Én felmentem a szobámba és összepakoltam egy kicsit. Tudniillik nagyon rendetlen vagyok. Sőt. Sose tudok rendesen összepakolni. 

-Jessica!! Gyere le, kész a vacsora. -hallottam anya hangját.

-Vacsora? Így elment az idő? -kiabáltam le.
-Már több mint 5 órája bent vagy a szobádban.-válaszolta.
-Komolyan? Indulok!
Leballagtam a lépcsőn, egyenesen a konyha felé.
-Pizzaaaa? Wohooo! -ültem le az asztalhoz.
-Az egyik kedvenced. -mosolygott anyu.
-Kösziii.
Csendesen megettük a vacsorát, és közben beszélgettünk a holnapi napról.
-Szóval, mit fogtok tenni a fiúkkal,hogy elijesszétek őket? -kérdeztem komolyan.
-Jaaaj! Ne félj, nem fogjuk őket elijeszteni, csak téged féltünk.
-Anyu! 18 éves vagyok. Tudok magamra vigyázni.
-De ha mégse?
-Nem bízol bennem?
-De bízom. Csak tudod,hogy milyen érzés ez nekünk...
-Tudom. De nem kell félteni.
-Jó, de akkor is.-mondta apu.
-Most már elmondanátok,hogy mit fogtok velük csinálni?
-Ne féltsd őket. Nem lesz bajuk. -nevettek.
-De... De...
-Ne félj már Jessy. Semmi bajuk nem lesz. Komolyan.
-Akkor jó. -nevettem én is.-Köszönöm a vacsit anyu.
-Szívesen. Finom volt?
-Még szép. A pizza mikor nem finom?
-Igazad van.
Felmentem a szobámba a holnapra várva. Még felnéztem egy kicsit twitterre,hogy zajlik az élet. De megmondom őszintén,hogy mindenki bealudt, vagy lehet,hogy kevés embert követtem? Ki tudja. Megmostam a fogamat, összekötöttem a hajamat,lezuhanyoztam és elaludtam. Reggel a fiúk hangjára ébredtem.
-Ébresztő álomszuszék! -ugrott rám Zayn.
-Nektek is jó reggelt. Hány óra?
-Reggel 7.
-Mi? És ti fent vagytok reggel 7kor? Betegek vagytok? -kérdeztem.
-Nem. Apud mondta,hogy reggel 7re legyünk itt. -mondta Liam.
-És mivel mi jó fiúk vagyunk,ezért szót fogadunk neki.-húzta ki magát Harry.
-Juhuuu! Gyere már Jessy. Reggelizzünk valamit. Az első feladat a reggeli készítés, úgyhogy hajrá. -ugrált Niall.
-Nem is vártunk volna mást tőled Niall... Mindig csak a kaja jár az eszedben. -lökte meg Louis.
-Ez nem igaz! -ellenkezett.
-Na de menjünk,mert elkésünk a konyhából.
-Gyere már Jessica! Ne kelljen kihúzni az ágyból. -szólt rám Zayn.
-Megyek már! -válaszoltam.
-De még ma. Ha lehet. Nem akarok bunkó lenni,de még ki se nyitottad a szemed... -nevetett Harry.
-Harold Edward Styles! Szerintem ne nekem szólj be. -mosolyogtam rá és végre kinyitottam a szememet is.
-Igenis főnök! -ugrott fel.
Én felkeltem az ágyamból, amíg a srácok kimentek. Odaballagtam a szekrényemhez és kivettem belőle egy rövidnadrágot egy kék pólóval. Felöltöztem és leballagtam a lépcsőn.
-Hmm. Mik ezek a jó illatok? Csak nem palacsinta és gofri? -kérdeztem kíváncsian.
-Jól érzed. -ölelt át Niall.
-Ezek a kedvenceim reggelire.
-Tudom. Azért csináljuk.
-Hmm. Mikor lesz kész? -kérdeztem.
-Kb. 10 perc múlva. -szólt a konyhából Harry.
-Harry tud sütni úgy,hogy nem égeti el a palacsintát? -úgy tudtam,hogy nem hallja, de biztos meghallotta mert válaszolt rá.
-Én is szeretlek! -ordította.
-Tudom! -nevettem.
Anyuék is kijöttek a szobájukból.
-Hmm. Micsoda illatok.
-Kérem foglaljanak helyet Mr. és Mrs. Mason. -húzta ki a székeket Liam.
-Micsoda úri ember. -mosolygott anyu.
-Mondtam,hogy rendes srácok.
-Nekem ez még mindig fura.-mondta apu.
-Az,hogy kedveskednek?
-Igen...
10 perc múlva már az asztalon volt a palacsinta és a gofri is. 

-Ez isteni.-szólaltam meg.
-Tényleg az. -mondták.
-Az első próbát kiálltátok. -szólalt meg apu.
-Juhuu! Köszönjük!
-Ne nekem köszönjétek. Magatok csináltátok a reggelit.
-A következő próba pedig...-kezdte el anyu.
-Igen? Mi lesz? -kérdezték egyszerre.
-Először legyen egy kérdés.-mondta apu.
-Mégpedig az,hogy hogyan védenétek meg a lányunkat,ha esetleg valami baj lenne a turné közben? Mondjuk a rajongók szétszednék,vagy mit tudom én. -nevetett anyu.
-Ez egyszerű. -szólalt meg Louis.
-Igen? -kérdezett vissza apu.
-Igen,mert én vagyok Superman!
Apu itt nevetni kezdett.
-Superman? Persze! Én meg a Mikulás.
-Nem hisz nekem Mr. Mason? Akkor majd megmutatom.
-Na mutasd. Hogy állítod le a tömeget,ha valami baj történik körülöttetek?
-Csak magamat adom, kérek egy mikrofont, szépen megkérem a rajongóinkat, hogy álljanak le, mert így baleset lesz, és senki se akarja azt,hogy elmaradjon a koncert. Ha igazán szeretnek minket szót fogadnak.-mosolygott Louis.
-Helyes! Más ötlet?
-Ez a legjobb. Mást nem nagyon tudunk. -szólt Niall is.
-Helyes. -nevetett apu. -Akkor következzen a harmadik próba.
-Mi lesz az?
-Vigyétek el vásárolni a lányomat, készítsetek neki ki pár ruhát, amit gondoltok,hogy jól fog állni neki, hozzá illő cipővel.
-De apuuuu! -szóltam rá.
-Mi az? Ez egy egész jó próba lesz. Ha ezt megcsinálják szívesen engedlek el velük.
-De ennek mi köze van a turnéhoz?
-Semmi. Biztos jó móka lesz. -nevetett.
-De ez milyen már.
-Juhuuu! Megyünk vásárolni! -ugrándozott Zayn.
-Látod? Még tetszik is nekik. -nevetett újra.
-Hát jó... Ha ezt akarod.
-Na akkor indulás! Be a kocsiba. Mindannyian megyünk.
20 perc múlva odaértünk a plázához.
-Melyik üzlet legyen legelőször?-kérdezte Harry.
-New Yorker?
-Benne vagyok. -szóltunk mind a 6-an.
Berohantunk az üzletbe, én vártam a szüleimmel,amíg meg nem érkezett az első kollekció.
-Hm. Ez egész jól néz ki. -mondtam Zaynnek.
-Tudom. Hiszen én választottam. Jó,hogy jól néz ki.-kacsintott.
Bementem a próbafülkébe és felpróbáltam Zayn választását. Egész jól állt. Megmutattam anyuéknak is.
-Ez tényleg jó. Szép munka! -veregette meg Zayn vállát apu.
Közben megérkezett Louis választása is. Csupa csíkos ruhadarab. Ez nagyon tetszett. Apunak már kevésbé,de anyunak is bejött,akárcsak nekem. Mire levettem, máris megjött Niall kollekciója is. Tele volt rózsaszín és lila ruhadarabokkal. Tudja az ízlésem. Ezért szeretem. Ez már mindenkinek tetszett. Aztán megérkezett Liam és Harry is. Azon veszekedtek,hogy melyiket próbáljam fel előbb. Mintha nem lenne mindegy. Liamét választottam,hogy Harry kicsit szomorkodjon. Ne értsétek félre, őt is nagyon imádom! Ez egy kockás inges kollekció volt. Imádtam! Utoljára pedig felpróbáltam Harryét. Ez is nagyon ütős volt!
-Na,hogy tetszettek a ruhák Mr. és Mrs. Mason?
-Egész jók voltak...
-Csak egész jók? -kérdezték.
-Nem. Nagyon tetszettek. Csalódtam... Jó értelemben. -nevetett.
-Akkor jó! Átmentünk a próbán? -kérdezte udvariasan Liam.
-Persze,hogy át! Most már érzem,hogy biztonságban el tudom engedni a lányomat veletek. De vigyázzatok rá! -utasította őket.
-Akkor most már mehetünk enni? Ebéd? -kérdezte Niall.
-Nem csalódtam benned Niall! -öleltem át.