72.rész- Esküvő

*3 hónap múlva*
Elmúlt a nyár,már október van. Mindannyian visszautaztunk Londonba. Igaz,ezen a nyáron nem táncolhattam, de a srácokkal voltam és országokat ismerhettem meg.A lábamról is lekerült a gipsz. De azért jó újra itthon lenni. Már a suli is elkezdődött. Idén érettségizem. Eljött ez az idő is. Wohoo! Ja és a legjobb részt kihagytam. Együtt szervezem Danielle-lel az esküvőt. Eleanor-ral együtt leszünk koszorúslányok. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább elmesélem a szervezős napokat.
-Jess! Telefonáltál már a torta ügyben?-kérdezte idegesen Danielle.
-Nyugi. Minden rendben van. Lesz a torta tetején egy kis Danielle és egy kis Liam is.
-Oh de édes vagy köszi! Nem tudod Eleanor elintézte a virágokat?
-Hívd fel. Vagy felhívjam én?
-Megtennéd?
-Persze,hívom is.
...
-Szia! Danielle érdeklődne,hogy...-kezdtem bele.
-Igen! Megvannak a virágokat. -nevetett.
-Honnan tudtad?-kérdeztem.
-Éreztem. Most minden fontos,ezért minden elvan intézve. Már a pincéreket is "megrendeltem". A kaját Niall intézi.
-Niall? Komolyan?-kérdeztem.
-Megbízunk benne. Jó az ízlése...
-Végülis. Mindig ő eszik a legtöbbet. -nevettem.
-Jó,akkor a kaja pipa, a pincérek pipa,torta pipa.
-Remek.
-Most vagyunk ruhapróbán. Benézel?
-Aha. Indulok.
-Szia El.
-Ott tali. Szia Jessy.

*2 hét múlva*
-Danielle! Nyugi! -fogtuk meg a vállát Eleanorral.
-De úgy izgulok.
-Miért?
-Mert ááá. Ez mégis csak az esküvőm.
-De nyugi már. Szereted Liamet,nem?
-De.
-Akkor? Kimondod az igent, lesz egy jó lagzitok és ennyi.
-Igazad van. Nincs miért aggódni. Vagy mégis? Nem láttam a fátylamat.
-Itt van az asztalon. Nyugi.
-És a virágok?
-Danielle. Minden oké. Már a vendégek is itt vannak.
-Mi lenne velem nélkületek?-kérdezte.
-Talán nem lenne ilyen jó esküvőd.-nevettünk együtt.
-Az lehetséges...
-Na én még lelépek átöltözni a "koszorúslány" ruhámba. Jössz velem Eleanor?-kérdeztem.
-Aha. Mindjárt jövünk Danielle. Addig ne igyál túl sok pezsgőt,ha lehet,jó?
...

-Gyönyörű vagy! -szólt Eleanor.
-Én?! Te. Csodás ez a lila ruha. -mosolyogtam rá.
-És még Danielle milyen gyönyörű. Én is ilyen esküvőt szeretnék majd Louisval. Gondolom te is Niallel.
-Hát igen. Egy szép napon igen.-mosolyogtam és néztem a tőle kapott nyakláncomra.
-Kezdünk! Gyertek! -jött be egy ismeretlen nő,aki nem is volt olyan ismeretlen,mert rájöttem,hogy ő az énekesnő...
Megtörtént a bevonulás, az a bizonyos szó kimondása. "Igen". Annyira szépek együtt. Liam anyukája végig sírta az egészet. Mellettem állt egész végig.
-Jaj nézd Jessica! Hát nem édesek? Olyan hamar felnőnek. Az előbb szaladgált pelenkába az édes kisfiam. Most meg itt vagyok az esküvőjén.
Elmosolyodtam az anyja kijelentésén. Mikor vége volt az ünnepségnek,én kiszúrtam egy paparazzit.
-Őt ki hívta még? -néztem Eleanorra.
-Nem tudom,de jobb ha mihamarabb elküldjük. -mondta.
-Szerintem is... Jobb a békesség. Meg már amúgy is van egy fotósunk.-nevettem.
Lassan odasétáltunk a fotóshoz, megkocogtattuk a vállát.
-Talán eltévedt? -kérdeztem komolyan.
-Nem.
-Akkor mit keres itt?
-Az esküvőt fotózom.
-Ismétlem. Eltévedt?
-Mondom,hogy nem.
-Szerintem igen. Úgyhogy tűnjön innen,amíg szépen mondjuk.-mosolyogtam rá.
-Csak még egy utolsót.
-MOST! -mondta El.
-Jó megyek már. Nyugi. Rólatok is csináljak egy fotót?
-Nem kell... -fordultunk hátat.
Visszamentünk a lagzi helyszínére. Mindenki táncolt mindenkivel.
-Együnk mááááááááááár! -hallottam Niall ordítását a konyhából.
Odamentem hozzá,átöleltem hátulról,majd a fülébe súgtam:
-Mindjárt kész a kaja! Ne ordíts kérlek. Gyere, inkább üljünk le az asztalunkhoz.
-Jóóó... De siessenek. Éhen halok!
-Tudom... Tudom...
Leültettem mellém a szőke srácot. Beszélgetéssel tereltem el a figyelmét.
-Szeretlek.-mondtam.
-Tudom...
-Részeg vagy?
-Dehogy.
-Akkor mért nem mondod,hogy én is?-nevettem.
-Részeg vagyok. Meg én is szeretlek...-csókolt meg.
-Helyes.
Sikítást hallottam,majd kinyitottam a szemem.
-Elment az áram?-kérdeztem.
-Mindenki nyugodjon meg. Fogja meg kisgyerekét, és mindjárt hozok pár gyertyát. -mondta a pincér.
-Ez izgi lesz...-nevetett Niall.
Pár perc múlva már nem is kellett a gyertya,mert visszajött az áram. A zenészek újra elkezdték nótájukat, következett a menyasszony tánc. Később pedig a bolondmenyasszony boldogított mindenkit,aki persze Louis volt. Ez volt az egyik legszebb nap az életemben, és nem hiszem,hogy csak az enyémben. Danielle és Liam gyönyörű pár. Jó ötlet volt ez az esküvő. Imádtam!

59.rész -A próbatételek

Hazaindultunk.

-Juhuu! Alig várom ezt a nyarat. Már csak anyuéknak el kell engednie.

-Remélem sikerül és nagyon jó nyarunk lesz együtt. -ölelt át Niall.

Kb. 20 perc alatt a házam előtt voltunk.

-Öööö. Nem jönnétek be velem? -kérdeztem félénken.

-Félsz?

-Hát egy kicsit. Anyuék nem olyanok,hogy rögtön belemennek az ilyenekbe. 

-Majd meglátjuk.

-Hát jó... Akkor bejöttök? Kérlek.

-Persze. -mosolyogtak.

Bementünk a lakásba, anyut és aput a nappaliban találtuk.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Jó napot Mr. és Mrs. Mason! -köszöntek egyszerre a fiúk.

-Mi kéne?-kérdezték egyszerre a szüleim.

-Hééé! Miért kellene bármi? Nem jöhetünk haza 6-an? -kérdeztem teljesen ártatlanul.

-Hát szóval izé...-kezdtek bele a fiúk.

-Na jó. Tényleg lenne valami. -kezdtem.

-És mi?

-A fiúk láttak ma táncolni, és megkértek,hogy a turnéjukon lépjünk fel mi a csapattal.

-Tessék?! -kérdezték.

-Jól hallották. 

-De hát-hát-hát az több mint 2 hónap. Ezt nyárra tervezitek? -kérdezte apu.

-Igen.

-Az most nem jöhet össze Jessy.

-Miért?

-Azért mert nem engedlek el 5 sráccal külföldre. Még nem ismerem őket annyira.

-Akkor ismerjen meg minket. -mondta Zayn.

-Mi rendes srácok vagyunk. -szólt Liam is.

-Aha, minden srác ezt mondja.

-De mi komolyan is gondoljuk.

-Ezt honnan tudjam meg?

-Hé mi lenne ha tartanánk egy ismerkedős napot a srácokkal? -kérdezte anyu.- És akkor megismerhetnénk őket, és meggondolhatnánk,hogy elmehessen velük Jess. 

-Köszi anyu.-mondtam.

-Hát jó. Mit szóltok mondjuk a holnaphoz? -kérdezte apu.

-Benne vagyok. -mondta Harry.

-Akkor mi most el is megyünk, holnap reggel jövünk.-kacsintottak. 

Én felmentem a szobámba és összepakoltam egy kicsit. Tudniillik nagyon rendetlen vagyok. Sőt. Sose tudok rendesen összepakolni. 

-Jessica!! Gyere le, kész a vacsora. -hallottam anya hangját.

-Vacsora? Így elment az idő? -kiabáltam le.
-Már több mint 5 órája bent vagy a szobádban.-válaszolta.
-Komolyan? Indulok!
Leballagtam a lépcsőn, egyenesen a konyha felé.
-Pizzaaaa? Wohooo! -ültem le az asztalhoz.
-Az egyik kedvenced. -mosolygott anyu.
-Kösziii.
Csendesen megettük a vacsorát, és közben beszélgettünk a holnapi napról.
-Szóval, mit fogtok tenni a fiúkkal,hogy elijesszétek őket? -kérdeztem komolyan.
-Jaaaj! Ne félj, nem fogjuk őket elijeszteni, csak téged féltünk.
-Anyu! 18 éves vagyok. Tudok magamra vigyázni.
-De ha mégse?
-Nem bízol bennem?
-De bízom. Csak tudod,hogy milyen érzés ez nekünk...
-Tudom. De nem kell félteni.
-Jó, de akkor is.-mondta apu.
-Most már elmondanátok,hogy mit fogtok velük csinálni?
-Ne féltsd őket. Nem lesz bajuk. -nevettek.
-De... De...
-Ne félj már Jessy. Semmi bajuk nem lesz. Komolyan.
-Akkor jó. -nevettem én is.-Köszönöm a vacsit anyu.
-Szívesen. Finom volt?
-Még szép. A pizza mikor nem finom?
-Igazad van.
Felmentem a szobámba a holnapra várva. Még felnéztem egy kicsit twitterre,hogy zajlik az élet. De megmondom őszintén,hogy mindenki bealudt, vagy lehet,hogy kevés embert követtem? Ki tudja. Megmostam a fogamat, összekötöttem a hajamat,lezuhanyoztam és elaludtam. Reggel a fiúk hangjára ébredtem.
-Ébresztő álomszuszék! -ugrott rám Zayn.
-Nektek is jó reggelt. Hány óra?
-Reggel 7.
-Mi? És ti fent vagytok reggel 7kor? Betegek vagytok? -kérdeztem.
-Nem. Apud mondta,hogy reggel 7re legyünk itt. -mondta Liam.
-És mivel mi jó fiúk vagyunk,ezért szót fogadunk neki.-húzta ki magát Harry.
-Juhuuu! Gyere már Jessy. Reggelizzünk valamit. Az első feladat a reggeli készítés, úgyhogy hajrá. -ugrált Niall.
-Nem is vártunk volna mást tőled Niall... Mindig csak a kaja jár az eszedben. -lökte meg Louis.
-Ez nem igaz! -ellenkezett.
-Na de menjünk,mert elkésünk a konyhából.
-Gyere már Jessica! Ne kelljen kihúzni az ágyból. -szólt rám Zayn.
-Megyek már! -válaszoltam.
-De még ma. Ha lehet. Nem akarok bunkó lenni,de még ki se nyitottad a szemed... -nevetett Harry.
-Harold Edward Styles! Szerintem ne nekem szólj be. -mosolyogtam rá és végre kinyitottam a szememet is.
-Igenis főnök! -ugrott fel.
Én felkeltem az ágyamból, amíg a srácok kimentek. Odaballagtam a szekrényemhez és kivettem belőle egy rövidnadrágot egy kék pólóval. Felöltöztem és leballagtam a lépcsőn.
-Hmm. Mik ezek a jó illatok? Csak nem palacsinta és gofri? -kérdeztem kíváncsian.
-Jól érzed. -ölelt át Niall.
-Ezek a kedvenceim reggelire.
-Tudom. Azért csináljuk.
-Hmm. Mikor lesz kész? -kérdeztem.
-Kb. 10 perc múlva. -szólt a konyhából Harry.
-Harry tud sütni úgy,hogy nem égeti el a palacsintát? -úgy tudtam,hogy nem hallja, de biztos meghallotta mert válaszolt rá.
-Én is szeretlek! -ordította.
-Tudom! -nevettem.
Anyuék is kijöttek a szobájukból.
-Hmm. Micsoda illatok.
-Kérem foglaljanak helyet Mr. és Mrs. Mason. -húzta ki a székeket Liam.
-Micsoda úri ember. -mosolygott anyu.
-Mondtam,hogy rendes srácok.
-Nekem ez még mindig fura.-mondta apu.
-Az,hogy kedveskednek?
-Igen...
10 perc múlva már az asztalon volt a palacsinta és a gofri is. 

-Ez isteni.-szólaltam meg.
-Tényleg az. -mondták.
-Az első próbát kiálltátok. -szólalt meg apu.
-Juhuu! Köszönjük!
-Ne nekem köszönjétek. Magatok csináltátok a reggelit.
-A következő próba pedig...-kezdte el anyu.
-Igen? Mi lesz? -kérdezték egyszerre.
-Először legyen egy kérdés.-mondta apu.
-Mégpedig az,hogy hogyan védenétek meg a lányunkat,ha esetleg valami baj lenne a turné közben? Mondjuk a rajongók szétszednék,vagy mit tudom én. -nevetett anyu.
-Ez egyszerű. -szólalt meg Louis.
-Igen? -kérdezett vissza apu.
-Igen,mert én vagyok Superman!
Apu itt nevetni kezdett.
-Superman? Persze! Én meg a Mikulás.
-Nem hisz nekem Mr. Mason? Akkor majd megmutatom.
-Na mutasd. Hogy állítod le a tömeget,ha valami baj történik körülöttetek?
-Csak magamat adom, kérek egy mikrofont, szépen megkérem a rajongóinkat, hogy álljanak le, mert így baleset lesz, és senki se akarja azt,hogy elmaradjon a koncert. Ha igazán szeretnek minket szót fogadnak.-mosolygott Louis.
-Helyes! Más ötlet?
-Ez a legjobb. Mást nem nagyon tudunk. -szólt Niall is.
-Helyes. -nevetett apu. -Akkor következzen a harmadik próba.
-Mi lesz az?
-Vigyétek el vásárolni a lányomat, készítsetek neki ki pár ruhát, amit gondoltok,hogy jól fog állni neki, hozzá illő cipővel.
-De apuuuu! -szóltam rá.
-Mi az? Ez egy egész jó próba lesz. Ha ezt megcsinálják szívesen engedlek el velük.
-De ennek mi köze van a turnéhoz?
-Semmi. Biztos jó móka lesz. -nevetett.
-De ez milyen már.
-Juhuuu! Megyünk vásárolni! -ugrándozott Zayn.
-Látod? Még tetszik is nekik. -nevetett újra.
-Hát jó... Ha ezt akarod.
-Na akkor indulás! Be a kocsiba. Mindannyian megyünk.
20 perc múlva odaértünk a plázához.
-Melyik üzlet legyen legelőször?-kérdezte Harry.
-New Yorker?
-Benne vagyok. -szóltunk mind a 6-an.
Berohantunk az üzletbe, én vártam a szüleimmel,amíg meg nem érkezett az első kollekció.
-Hm. Ez egész jól néz ki. -mondtam Zaynnek.
-Tudom. Hiszen én választottam. Jó,hogy jól néz ki.-kacsintott.
Bementem a próbafülkébe és felpróbáltam Zayn választását. Egész jól állt. Megmutattam anyuéknak is.
-Ez tényleg jó. Szép munka! -veregette meg Zayn vállát apu.
Közben megérkezett Louis választása is. Csupa csíkos ruhadarab. Ez nagyon tetszett. Apunak már kevésbé,de anyunak is bejött,akárcsak nekem. Mire levettem, máris megjött Niall kollekciója is. Tele volt rózsaszín és lila ruhadarabokkal. Tudja az ízlésem. Ezért szeretem. Ez már mindenkinek tetszett. Aztán megérkezett Liam és Harry is. Azon veszekedtek,hogy melyiket próbáljam fel előbb. Mintha nem lenne mindegy. Liamét választottam,hogy Harry kicsit szomorkodjon. Ne értsétek félre, őt is nagyon imádom! Ez egy kockás inges kollekció volt. Imádtam! Utoljára pedig felpróbáltam Harryét. Ez is nagyon ütős volt!
-Na,hogy tetszettek a ruhák Mr. és Mrs. Mason?
-Egész jók voltak...
-Csak egész jók? -kérdezték.
-Nem. Nagyon tetszettek. Csalódtam... Jó értelemben. -nevetett.
-Akkor jó! Átmentünk a próbán? -kérdezte udvariasan Liam.
-Persze,hogy át! Most már érzem,hogy biztonságban el tudom engedni a lányomat veletek. De vigyázzatok rá! -utasította őket.
-Akkor most már mehetünk enni? Ebéd? -kérdezte Niall.
-Nem csalódtam benned Niall! -öleltem át.

57.rész- Buli

A kocsiba táncoltunk, énekeltünk, csikiztük egymást. Igen,tudom,hogy kocsiba a csikizés nem ér, de nem lett baj. És Liamet, aki vezetett békén hagytuk.
-Engem még hazadobnátok? -kérdeztem.
-Miért?
-Mert tiszta víz vagyok és át kéne öltöznöm.
-Na jó. De tényleg csak egy gyors öltözés legyen és megyünk! -utasított Harry.
-Miért hova sietsz?
-Hát sehova.
-Akkor miért siettetsz?!-szóltam rá.
-Mert tudom,hogy órákig tudsz készülődni.
-De most csak felkapok valamit,hogy ne fázzak meg.
-Tudom,hogy nem így fog történni... -flegmázott.
-Harry! Mi bajod van?!
-Semmi...
-Akkor?! -kiáltottam rá.
-Semmi. Csak szórakozok.
-Szórakozz mással. Menjetek el. Én nem megyek Bettiékhez.-sírva rohantam be.
-Jessica! -rohant utánam Niall.-Mi a baj?
-Szerinted? -kérdeztem.
-Harry?
-Igen...
-Ne is figyelj rá. Csak hülyült. Változó korba van, ahogy te is. Ő hülyül mindenen, te meg mindenen felhúzod magad. -ölelt át.- De ez normális.
-Mikor lettél te pszichológus?
-Ja ezt csak úgy láttam az egyik újságba...
-Aha persze. -nevettem.
-Végre mosolyogsz! Gyere, menjünk fel,öltözz át és menjünk át arra a "partira".
-Nem megyek.
-Dehogynem!
-Nem.
-De!
-Nem megyek! Hagyjál! -löktem el magamtól.
-Jessica! Ne csináld ezt! -kiáltott utánam.
Én felrohantam a szobámba és gondolkodni kezdtem. Talán csak tényleg változó korban vagyunk és azért vagyunk mostanában ilyen "idegesek"? Pár perc múlva lépteket hallottam.
-Jessy! Bejöhetek? -kopogott Niall.
-Gyere. -válaszoltam.
Ő bejött, odalépett a szekrényemhez és kivett belőle egy kék csőgatyát, egy kék pólót és egy pulcsit. Aztán elvett az asztalomról egy karkötőt, amire az volt ráírva,hogy "Taken". Rám mosolygott és hozzám szólt.
-Öltözz fel, a karkötő meg csak azért,hogy tudják,hogy foglalt vagy. -nevetett.
-Köszönöm.-öleltem át.
-Ja és lent majd keresek neked egy cipőt is.
-Köszönöm,hogy tartod bennem a lelket. -nevettem.
-Nem fogok nélküled elmenni a buliba. Már ha az buli lesz. -mosolygott.
Gyorsan felöltöztem, megmostam az arcom, megfésülködtem és lementem Niallhoz,aki épp a kis kori fotóalbumot nézegette.
-Hééééé! -vettem el tőle.
-Naa! Ne már! Olyan cuki voltál. -mutatott az egyik képre.
-Ez nem igaz. Add ide .-vettem el újra.
-Jól van. Kész vagy? -kérdezte.
-Igen.
-Akkor mehetünk?
-Nem Niall. Azért jöttem le,mert nem mehetünk.
-Jól van na. Csak megkérdeztem.
-Ne haragudj... Most így minden összejött... És rajtad töltöm le. Ne haragudj kérlek. -csókoltam meg.
-Semmi baj. De majd elmondhatnád,hogy pontosan mi bánt.
-De nem bánt semmi...
-Jessica!
-Jó, de... De most nem akarom elrontani az estét...
-Ilyen súlyos?
-Csak egy kicsit.
-Biztos,hogy nem akarsz itthon maradni és elmondani?
-Nem. Menjünk!
Elindultunk Bettiékhez. Benyitottunk és láttuk,hogy mindannyian a földön és a kanapén fekszenek.
-Hát ti? -kérdeztem.
-Mi? Öööö csak lazulunk. Fruzsi feküdt a kanapén Bettivel. Liam Daniellel volt, Zayn Barbin feküdt és Louis pedig Eleanorral volt. A lányokat  még nem is ismertem,úgyhogy jó volt velük találkozni. Aztán pár perc múlva észre vettem valamit.
-Srácok, hol van Harry?-kérdeztem.
-Ez egy igazán jó kérdés. -mondta Liam.
-Kettőt és könnyebbet kérlek. -szólalt meg Louis.
Benéztem a konyhába.Harry az asztalon feküdt vagy ült ilyen meditálós pózba.
-Harry te mit csinálsz?
-Meditálok.
-Miért is?
-Kicsit ideges voltam a "veszekedésünk" után.
-Ne haragudj.-mondtam
-Te ne haragudj. Hülye voltam.
-Mindegy. Hagyjuk. Béke? -nyújtottam a kisujjam.
-Nem vagyunk már ovisok... -nevetett.
-Jó akkor ölelés?
-Úgy már oké. -mosolygott.
Felállt és odasétált hozzám. Megöleltük egymást, aztán kimentünk a többiekhez.
-Kibékültetek?-kérdezte Zayn.
-Össze se voltunk veszve.-feleltük egyszerre.
-Akkor most már kezdődhet a buli? -kérdezte Betti.
-Igeeeen! -feleltük mind a 10-en.
Juhuuu! Danielle-t és Eleanort jobban megismertem. Mindketten kedves csajok. Szerintem jó barátságban leszünk. Zayn beindította  a zenét,  egész este csak ezt ordította a mikrofonba "DJ Malik All Day All Night." Már átjött a szomszéd néni,hogy hagyjuk abba vagy kihívja a rendőrséget. Jaj igen! Elfelejtettünk szólni a szomszédoknak,hogy vagy elmennek otthonról vagy átjönnek. Hát most már teljesen mindegy. Hatalmas partit csaptunk aznap. Emlékszem még egy dologra. Amit,hát hogy is mondjam.... Elmentem a mosdóba megigazítani a sminkemet,mert Barbi véletlenül leöntött üdítővel. Véletlenül arcba, hát igen. Zayn meglökte. Amikor jöttem kifele, Louis várt az ajtó elé.
-Helloo Baby! -szólalt meg.
-Összekevertél Eleanorral?
-Nem! Én rád vártam.
-Louis! Részeg vagy.
-Dehogyis...Na jó csak egy ici-picit.
-Aha persze. Nagyon is. Szerintem hagyjál.
-Dehogy hagylak. Csak,csak,csak...
-Csak? -kérdeztem.
-Szeretnék elmondani valamit.
-Jaj! Kérlek csak ne azt,hogy szeretsz. Utálom,ha részeg vagy!
-De! Eltaláltad! Szeretlek.
-Louis! Kérlek! Menj vissza Eleanorhoz. Ő a barátnőd, én a bátyámként kezellek.
-Nem érdekel!
-Eleanor!!!-kiáltottam.
-Igen? -jött a hang és hallottam lépteit.
-Ezt most miért csináltad?! -kérdezte Lou.
-Azért mert részeg vagy, és csak ő tudja,hogy hogy tudnánk leállítani.
-Eleanor! Gyere ide kérlek! -szóltam hangosabban.
-Megyek már! Jött a válasz.
-Nee! Kérlek! Én téged szeretlek.
-Louis hagyd abba! -mondtam.
-Elenor megtennéd,hogy elvinnéd a pasidat a közelemből? Kicsit részeg és nem tudja miket beszél.
-Ó! Már megint? Ne haragudj...Gyere édesem. Hazaviszlek.-hurcolta el Louist.
-De,de.
-Nincs de. Pszt!
Hála az égnek nem történt más... Nem is értem Louist. Miért iszik ennyit,ha tudja,hogy részeg lesz? Vagyis na értitek... E kis történtek után visszasétáltam a srácokhoz...