55.rész- Nem engedem!

*Jessica szemszöge*
Este olvasás közben  megcsörrent a telefonom.
-Ne vedd fel, ha hívlak, tényleg...-szólt egy hang flegmán.
-Neked is szia Harry! -szóltam vissza.
-Ja bocs, szia. Szóval miért is nem vetted fel a telefont? Már háromszor kerestelek.
-Lent voltam a nappaliba, bocs. Mit akarsz?
-Csak megszeretném köszönni,hogy összehoztad ezt a tökéletes randit Fruzsinak és nekem. Élveztem. Ha te nem cselekedsz, nem mertem volna odamenni hozzá és elmondani az érzéseimet. Annyira jó volt. Ja de többet nem megyünk abba az étterembe,ahova vittél minket. Giliszta volt a spagettibe.
-Úristen! Sajnálom. Nem tudtam. -nevettem.
-Semmi baj. Az este még jobb lett. -nevetett ő is.- Amúgy annyira tetszett. Imádom ezt a csajszit. És gyönyörű. Nem csalódtam benned. Köszönöm,hogy segítettél összehozni ezt a találkát.
-Jól van Harry. Nincs mit. Bármikor segítek.
-De ez más. Remek volt minden. És ha te nem lennél, szerintem sose találtunk volna egymásra Fruzsival.
-Óó. Köszönöm e kedves szavakat. Elpirulok. -nevettem.
-És és és és.
-És?-kérdeztem.
-Csak annyi,hogy lehetne még egy ilyet szervezni?
-Kedves Harry! Én nem programszervező vagyok, és nem is szeretnék az lenni. Ha szeretnél még egy randit vele, akkor neked kell elintézned. Biztos vagyok benne,hogy bele menne.
-Azt mondod?
-Azt.
-Hé Harry! Kivel beszélsz? -hallottam egy hangot a telefon másik oldaláról.
-Hagyjál már Niall! -hallottam Harryt is.
-Ott van Niall?-kérdeztem.
-Jól hallottad. -mondta.
-Mond meg neki,hogy legyen kéznél a telefonja,vagy kapcsolja be a gépét. Köszi puszi. -mondtam.
-Jó-jó. Rázz le nyugodtan. -mondta szomorkásan.
-Jaj ne haragudj. Csak  tudod, ezt még egyszer végig kell majd hallgatnom,ha Fruzsi meséli el. Úgyhogy ne haragudj. -szóltam nevetve.
-Ja tényleg. -nevetett.-Akkor hagylak is. Niall mindjárt a gépnél van. Szia.
-Köszi. Szia.
-És Jess! Még egyszer köszi.-mondta.
-Nincs mit.
Leraktam a telefont, megfogtam a laptopom és visszafeküdtem az ágyra. Épp,hogy bekapcsoltam Niall máris felkért webcamra.
-Szia! -mosolyogtam a kamerába.
-Szia Édes! Hogy vagy? Olyan rég találkoztunk.-mondta szomorúan.
-Sajnos.. Én jól vagyok. És te? -kérdeztem.
-Én is megvagyok. Mit szólnál,ha átmennék hozzátok? Vagy esetleg te is átjöhetnél hozzánk... -mosolygott.
-Hááát nem is tudom. Megkérdezem anyut. Megvársz?
-Aha. Remélem belemennek.
Lefutottam a nappaliba,ahol anyu és apu épp tv-t nézett.
-Anyuuuuu! -néztem kiskutyaszemmel.
-Nem! -mondta.
-Na nemár. Még nem is mondtam semmit.
-Na jó. Mondd.
-Átjöhetne Niall? Vagy esetleg én átmehetnék hozzá? -kérdeztem.
-Kérdezd apád.-szólt határozottan.
-Jaj... Apuuuu!-kezdtem bele.
-Nem!
-Jaj nemár.
-Nem fogom hagyni,hogy a kislányom 5 sráccal legyen egy lakásba. Kitudja mit csinálnátok ott...
-Nem vagyok már kislány. És ha ő jönne át?
-Nem.
-De miért?
-Mert nem.
-Mehetnél ügyvédnek...
-Ne szemtelenkedj! -ordított rám.
-De én csak...
-Semmi de! Menj fel a szobádba és ne is lássalak! -ordította.
-De apa!
-Nincs semmi de! Már mondtam.
Felmásztam a lépcsőn,egyenesen be a szobámba. Leültem könnyezve a gép elé.
-Úristen! Te sírtál? -aggódott Niall.
-Nem...
-Látom,hogy sírtál. Mi a baj?
-Apu. Semmit se enged meg.
-Szóval nem lehetünk együtt? Megtiltja?
-Igen,mert még kislány vagyok. És nem akarja,hogy olyan történjen.
-Hát már teljesen mindegy. -nevetett.
-Ez nem vicces.
-Jó bocs. Tudod mit? Van egy ötletem. Ne sírj. -kikapcsolta a kamerát.
Nem értettem,hogy miben sántikál. Könnyeztem. Nem is értem,hogy apu miért nem akarja,hogy együtt legyek Niallal. De nem úgy. Szeretem .Akkor miért ne bújhatnék hozzá,hogy érezzem a közelségét? Olyan rég találkoztam már vele. Erre ő nem enged meg semmit. A jegyeim is jók a suliba, tánciskolába is rendszeresen járok. Akkor? Végig se tudtam gondolni ezt az egészet, valaki csöngetett. Ki lehet az ilyen későn? Kiléptem a szobámból, de láttam,hogy már anyu kinyitotta az ajtót. Én fentről hallgatóztam.
-Jó estét Mrs.Mason.-hallottam Niall hangját.Vajon mit akar itt?
-Szia.-köszönt neki anyu.- Gyere beljebb.
-Jó estét Mr. Mason.
-Hello...-bökte oda flegmán apu.
-Miért jöttél?-kérdezte anyu.
-Hááát. Szeretném elkérni a lányukat erre az estére.
-Az lehetetlen. -szólt oda apu.
-Miért? -kérdezte kedvesen Niall.
-Mert nem.
-De miért? Megtudná magyarázni,hogy miért ne lehetnék együtt az Ön lányával? Szeretem őt.
-Azt elhiszem, de akkor sem.
-De ha nem tudja megmondani,hogy miért, akkor miért ne lehetne?
-Mert nem.
-Én szeretném,ha ma eljöhetne velem.Vagy esetleg én itt maradhatnék? -kérdezte.
-Nem.
-De Mr. Mason. Miért?!
-Mert nem vagy szimpatikus.
-És azért nem szerethetem a lányát?
-Nem szeretném ha rosszat tennél benne.
-Rosszat tennék? Ezt mégis hogy érti?
-Egyszer már összetörted a szívét, még egyszer nem szeretném ezt látni!
-Többször nem fog előfordulni.
-Az összes srác ezt mondja. -hallottam apu hangját.
Én könnyeztem. Hogy lehet ilyen apám? Szeretem aput, de ilyenkor nem tudom megérteni.
-Megmutassam,hogy én nem ilyen vagyok?
-Nem érdekel.
-Ha olyan lennék,mint a többi srác, akkor nem írtam volna neki egy dalt, nem foglalkoznék vele. Mivel ön nem engedte át hozzám, ezért muszáj voltam eljönni ide,hogy eljátszhassam ezt a dalt.
-Tűnj innen! -ordított rá apu.
-Nem megyek el innen addig, amíg Jessica nem hallotta a dalt.
-Hagy menjen fel! -hallottam anyu hangját.
Niall elindult a lépcső felé.
-Te oda nem mész fel! -szólt hangosabban apu.
-Akkor hívják le Jesst.-szólt vissza Niall.
-Jessica! Azonnal gyere le! -hallottam apu hangját.
Én úgy tettem mintha a szobámból jöttem volna ki.
-Mi az? Niall? Te meg mit keresel itt?! -kérdeztem.
-Mondtam,hogy van egy ötletem.
-Ülj le Jessica! -húzott oda magához anyu.
-Szóval írtam neked egy dalt. Nem játszhattam úgy el,hogy a szüleid nincsenek itt. De ez mindegy is.
Gitározni kezdett. Elkezdődött egy nagyon szép szám. 2 perc múlva könnyezni kezdtem. Annyira szép szám.
-Ezt nekem írtad? -kérdeztem könnyes szemmel.
-Igen. Csakis neked.-nézett rám nagy kék szemeivel.
-Szeretlek! -suttogtam.
-Tudod,hogy én is.
-Apu! -kezdtem bele a mondandómba.-Most már elhiszed,hogy nem csak játszik velem? -kérdeztem.
-Hááát.-kezdte el.
-Hát?
-Talán el. Ezzel még nincs vége a "háborúnak". Ma este nem mehetsz sehová, és te se maradhatsz itt! -mutatott Niallra.
Niall rám nézett és bólintott,hogy oké, hagyjuk. Majd rájön,hogy szeretjük egymást és nem tilthat el egymástól.
-Köszönöm! -suttogtam és átöltetem Niallt.
-Jól van most már elég! Mars fel a szobádba! -utasított apu. -Te meg menj haza! -küldte el Niallt...

49.rész- Kerti parti

A szombati napom a stúdióban telt el. Annyira örülök a daloknak.
-Jövőhéten forgatjuk a videó klipet. Persze, ha csak megfelel. -ölelt át Niall.
-Persze,hogy megfelel! Mindent köszönök srácok.
-Nincs mit húgi. -öleltek át.
Kiindultunk a stúdióból. Láttam pár vakufényt.
-Most csak képzelődtem,vagy tényleg van itt pár paparazzi? -kérdeztem.
-Jól láttad. De ha énekes szeretnél lenni, akkor muszáj lesz megszoknod.
-Ácsi! Én nem szeretnék énekes lenni, csak csinálni pár számot.
-Ja, vagyis énekes szeretnél lenni. -nevetett Niall.
-Te nyertél... Veletek nem lehet veszekedni.
-Tudjuk! -nevettek.
Beültünk a kocsiba, és hazafurikáztunk. A fiúk kiraktak a házunk előtt, ők elhajtottak én pedig bementem a házunkba.
-Szia Anya! -köszöntem.
-Szia kicsim! Hol voltál?-kérdezte.
-A barátaimmal...
-És mit csináltatok?
-Stúdióztunk...
-Stúdióba voltatok? Hogyhogy? Elkísérted őket?
-Rosszabb.
-Rosszabb? Mi van? Mit csináltatok?
-Lesz egy saját számom.
-Neked?!
-Nem, a Maris néninek. Szerinted?!
-De miért?
-Anyu, miért ne?
-Most komolyan lesz egy saját számod?!
-Igen.
-A fiúk,hogy engedhették meg ezt?
-Ők akarták...
-Mi van? Komolyan?
-Igen. És velük is lesz egy duettem.
-Mondd azt,hogy hazudsz.
-Ez nem hazugság anya. -majd kiballagtam a nappaliba.
*15 perc múlva*
-Látod? Már a tv-ben is benne vagyok.
-Te?!
-Anyu ne csináld már ezt. Azt képzelted,hogy a lányodból nem lesz egyszer semmi?
-Neeem... Csak furcsálom ezt az egészet. Mit mondanak rólad? Hangosítsd fel! -utasított.
"A One Direction ma a stúdióban járt. De miért ezzel a lánnyal? Ez a lány,tudniillik Niall Horan barátnője. Csak elkísérte őket, vagy talán egy új énekest köszönhetünk az adásban? Mindent megtudhatunk a következő adásból..."
-Ez most komoly? -kérdezte.
-Hazudtam én neked valaha? -kérdeztem- Inkább ne válaszolj...-nevettem.
-Nehéz elhinni,hogy a kicsi lányom felnő és máris a tvben szerepel.
-18 vagyok anya.
-De olyan kicsi voltál még tegnap.
-Tegnap is 18 voltam.
-Az mindegy.-nevetett.
-Ez nem vicces. -mondtam.
-Jut eszembe, este kerti partizunk. Ne menj sehova, ha lehet.
-Talán megoldom.-nevettem.
Felmentem a szobámba, megírtam a leckémet, megtanultam a törit és a matekot. Aztán lementem a konyhába anyunak segíteni.
-Ki jön erre a kerti partira?
-Csak mi leszünk.
-Akkor nagy baj lenne, ha áthívnám a barátaimat? -kérdeztem.
-Hányan jönnének? -kérdezte apu.
-Hááát öö. Jönne Barbi,Fruzsi,Betti,Nicole,Liam,Louis,Zayn,Harry és Niall.
-Felőlem jöhetnek. -mondták.
-Jee! Akkor felhívom őket.
*Pár perccel később*
-Szóval akkor szólsz a srácoknak,hogy jöjjenek ők is? -kérdeztem Niallt.
-Persze!
-De ne felejtsd el!
-Nem fogom.
-Tudom,hogy elfogod...
-Jó,akkor most át is adom nekik,hogy halld,hogy átadtam. Így jó lesz?
-Igen! Köszönöm!
-Srácok! Ma parti Jessicánál. -hallottam az ordítását.
-Milyen parti? -hallottam egy hangot.
-Kerti parti. -válaszolt Niall.
-Ott leszünk! -hallottam Liam hangját.
Felhívtam Fruzsit,hogy szóljon Nicole-nak,hogy jöjjenek. Aztán felhívtam Bettit és Barbit is,hogy várok rájuk. Előkészítettük anyuval a húst és a zöldségeket. Nem sokkal később csöngettek.
-Vas Happenin'? -köszönt Zayn.
-Jaj de jó,hogy megérkeztetek. -megöleltem mindenkit, majd Niallt egy csókkal fogadtam.
-Mit eszünk? -kérdezte Niall.
-Kaját ember. Kaját! -vágta az orrához Liam.
-Tényleg?! Nem mondod?! -nevetett Niall.
Kimentünk a kertbe, mi lányok segítettünk anyunak a kajával kapcsolatban. Addig a fiúk fociztak, meg hülyültek. Amikor kész lett a kaja, leültünk egymás mellé az asztalhoz és elfalatoztuk ,közben apu régi történeteket mesélt rólam... Elég ciki volt, mit ne mondjak. De ilyenek a szülők. Vacsi után Niall előkapta a gitárját és énekelgetni kezdtünk. Énekeltünk pár nyári számot.
-Azta! Nem is lesz olyan rossz, hogy lesz saját dalod Jessica! Tényleg jó hangod van! -szólt anyu.
-Én megmondtam,hogy nem lesz mitől félned. -ölelt át Niall.
-Köszönök mindent...