48.rész-Saját dal?

Az este további része hamar elment. Annyira fáradt voltam,hogy bedőltem az ágyba és már aludtam is. Még a pizsamát se vettem át. Reggel egy üvöltésre ébredtem.
-Hahóóó! Ideje felkelni! -ordította a fülembe Louis.
-Hogy kerültél ide?
-Anyukád engedett be, aranyos nő.
-Ok hagyjál aludni.
-Dehogy hagylak.
-Hajnali 11 óra van.
-Ja persze.
-Meg szombat.-mondtam.
-Nem mondod?!
-Hagyjál már Louis!-mondtam.
Itt rám ugrott mind az 5 srác.
-Ti  is itt vagytok? -ugrottam fel az ágyból.
-Persze,hogy itt vagyunk. Na öltözz és menjünk!
-Várjatok. Hova megyünk? Meg először rendbe kéne raknom magam.
-És az kb mennyi idő?
-Fél óra.
-Fél óra? Mit csinálunk mi addig?
-Eszünk! -szólalt meg Niall.
-Helyes! Menjetek a konyhába kajálni ,vagy mit tudom én. Addig én lezuhanyozom, felöltözök. Jó?
-Nem maradhatnánk inkább itt? -szólalt meg édesen Harry.
-Jól kérdezted. Nem. -nevettem- Na hess.
A fiúkat leküldtem a konyhába, én befutottam a fürdőszobába lezuhanyozni. Aztán kerestem magamnak egy pink pulcsit egy farmer gatyával,mert ahogy elnéztem az időt nagyon hideg volt. Igen, jön a tél...
-Végre,hogy kész lettél...-mondta Zayn.
-Te szerintem ne szólj egy szót se, már előbb is jöhettünk volna,ha nem állsz ott a tükör előtt fél órát.-szólalt meg Harry.
-Hééé! Szerintem te is fogd be jó? Te is fél órát álltál ott előtte.-szólt vissza Zayn.
-Jó te nyertél...
-Ne veszekedjetek már. Szóval hova megyünk?
-A stúdióba.
-Miért?
-Miért ne?
-Na jó menjünk! -mondtam.
Elindultunk a stúdió felé.
-Miért is jöttünk ide?
-Már mondtuk... -szólalt meg Liam.
-Igen, ez egy stúdió. Akkor mit fogunk itt csinálni?
-Azt hittük kicsit okosabb vagy... -bökött meg Louis.
-Köszi. Én is szeretlek.
-Engem mindenki szeret. -ugrott rám.
-Aha persze.
-Hellooo Nicki. -szólt Liam.
-Sziasztok! -szólt vissza a lány.
-Jessica ő itt Nicki. Vele fogjuk felvenni az új számod.
-A számom?
-Ja igen....-kezdte Liam.
-Este írtam neked egy dalt...-mosolygott Niall.
-Ez komoly? -kérdeztem.
-Halál komoly. Na neki kezdünk? -kérdezték.
-Persze! Alig várom.
*1 óra múlva*
-Gyönyörű ez a dal. -öleltem át Niallt. -Köszönöm.
-Tudtam,hogy tetszeni fog. -ölelt vissza.
-Amúgy annyira jó hangod van! Nem is értem,miért nem hallottuk eddig... -bökött meg Liam.
-Köszönöm.
-Éééés most jön a másik meglepetés! -szólt Zayn.
-Mi az?-kérdeztem.
-Most 6-an csinálunk egy közös számot.
-Azt is én írtam. Hasonlít az Up All Night-hoz. -mondta Niall.
-Juhuuuu! Biztos az is ilyen szuper lesz. -kiáltottam el magam.
-Persze,hogy szuper lesz. -nevettek.
Elénekeltük azt a számot is.
-Ezt nem hiszem el. Ezek annyira jók .De,hogyhogy velem akartatok számot csinálni?-kérdeztem.
-Egy ilyen jó hangú csajjal mindenki akar duettet csinálni...-mondták.
-Jaaaj! Annyira édesek vagytok. Köszönöm.-öleltem meg őket.

47.rész- Csodálatos nap

Ez az unalmas hét is hamar elment. Csütörtökön anyu elmondta,hogy nem ér rá velem eljönni pénteken a koncertre,hogy ő legyen a "fotós". Túlélem. Mindegy is. Niall este felhívott,hogy reggel a suliban találkozunk és délutánra van egy kis meglepetése, aztán pedig koncert. Beleegyeztem. Miért is ne? Apu késő estig dolgozott, úgyhogy anyuval megnéztünk egy részt  a Gossip Girlből aztán mindketten lefeküdtünk aludni. Annyira vártam a holnapot,hogy izgatottan aludtam el. Reggel 6:30. Újra meghallottam az ébresztőórám. "Ecca ecca eccavú" . Meg kéne változtatni,nem? Felpattantam az ágyamból, lerohantam a konyhába. Nem volt otthon semmi ehető,ezért csináltam magamnak nutellás-banános kenyeret. Imádom. Ittam hozzá egy pohár narancslevet,aztán visszamentem a szobámba, kivettem a szekrényemből egy zöld csőgatyát  egy fekete pólóval. Megcsináltam a hajamat,felvettem az egyik tornacipőmet és indultam a suliba. Odamentem a szokásos padunkhoz és leültem a srácok/csajok mellé. Niall átölelt és ezt súgta a fülembe:
-Hiányoztál.
-Te is nekem. Szeretlek. -csókoltam meg.
Becsöngettek. Remek! Biológia.Egyik kedvencem... Se... Azt a fura lányt már napok óta nem láttam. Lehet beteg, vagy elköltöztek. Jobb is így. A bioszt követte egy kémia, egy angol aztán jött a kaja szünet.
-Hála az égnek,hogy kicsöngettek! -mondta Louis.
-Te is untad magad, mi? -kérdeztem.
-Szerintem az egész osztály végig unta ezt. -szólt Liam.
-Pontosan. -szólt Harry és Zayn is.
-Tudjátok mi az egyetlen jó dolog a mai napban? -kérdeztem.
-Na mi?
-Az,hogy veletek lehetek. -öleltem át őket.
-Jaj de édes vagy húgi. -szóltak.
-Tudom.
-Ego még mindig benned van. -bökött meg Harry.
-Azt is tudom. -nevettem el magam.
Ez a péntek délelőtt is hamar elment. Szerencsére. Zayn,Harry,Liam és Louis kocsival mentek haza, míg Niall hazakísért engem gyalog.
-Szóval, ha ott vagyok érted 4-re az úgy jó neked?-kérdezte mosolyogva.
-Persze! De hova fogunk menni?
-Titok.
-Naaa!
-Majd megtudod. 4-re itt vagyok. Addig öltözz fel úgy,ahogy a koncertre jössz majd. -mosolygott.
-Oké. Várni foglak. -adtam egy búcsúpuszit.
Rendeltem egy gyros tálat ebédre. Fél óra alatt kihozták. Felvettem a ma esti ruhámat a hozzá illő cipővel. Begöndörítettem a hajamat és kisminkeltem magam. Mindjárt 4 óra ,itt lesz Niall és megyünk egy titkos helyre. Mire leértem a lépcsőn már csöngettek is.
-Hölgyem. Indulhatunk? -kérdezett Niall.
-Persze uram. -mosolyogtam el magam.
Sétálni kezdtünk az utcákon a parkig. Amikor odaértünk Niall befogta a szemem.
-Hova megyünk?-kérdeztem aggodalmasan.
-Ne félj!  Csak egy kis meglepi.-ölelt át szorosan.
Pár métert sétáltunk még,aztán kinyithattam a szemem.
-Ez gyönyörű! -szóltam.
-Ahogy te is. -mosolygott.
-Köszönöm.-pirultam el.
Leültünk egy megterített asztalhoz, Niall elment egy percre, majd a kezében egy rózsával tért vissza.
-Ez  a tiéd.-nyújtotta át a vörös rózsát.
-Ez is gyönyörű. -mondtam majd köszöntem meg.-Mi történt,hogy ennyire kedves vagy velem most?
-Eddig is kedves voltam.-nevetett.
-De most még jobban, annyira aranyos vagy. Amit köszönök.-mosolyogtam.
-Nem kell köszönnöd. Szeretlek.
-Én is. És,hogyhogy ide szervezted ezt az egészet? Mármint a parkba.
-Lezsíroztam egy haverral,hogy ez a rész ma délutánra legyen lezárva. -mosolygott.
-Hmm. Okos.-nevettem.
Megettük a korai vacsorát, amit Niall rendelt a Nando's-ból. Hát persze,hogy a Nando'sból,honnan máshonnan? Megint csak isteni kaját választott.
-Wohoo! Ha jó helyet akarsz,akkor induljunk a koncertre! Elfogunk késni! -nevetett.
-Juj! Akkor induljuk! Jó,hogy szóltál.-mondtam.
Visszasétáltunk a házunkig, mert ott hagyta az autóját. Elindultunk kocsival a koncert helyszínére.
-Annyira izgulok! -mondtam.
-Mitől?
-Hát ettől az egésztől.
-De miért?
-Petit sose láttam még élőbe. És most olyan jó lesz végre látni. -mosolyogtam.
-Annyira jó látni,hogy örülsz. Kíváncsi vagyok erre a srácra. Nehogy elhódítson.
-Dehogyis. Nekem csak te vagy. -mondtam és mosolyogtam rá.
-Akkor jó! Helyes. -nevetett.
*Pár perccel később*
-Fuss Jessica! Fuss! -kiabált Niall.
-Nélküled nem megyek!-szóltam.
-Hé emberek! Mindenki csillapodjon le! Igen,itt van Niall Horan. És? Kit érdekel? Most nem neki lesz koncertje. Engedjék el! -kiáltott egy biztonsági őr.
A fiatal lányok lassan lecsillapodtak, mi pedig befáradtunk a terembe,ahol lesz a koncert.
-Juhuuu! Izgulok.
-Nyugiii! -ölelt át Niall.
20 perccel később elkezdődött a koncert. Mindenki sikítozott. Ahogy láttam Niallnak is tetszett a koncert. Dúdolni kezdte a dalok felénél. Én végig énekeltem vagyis próbáltam, mert nem ismerem rendesen a magyar nyelvet, de a dalait kívülről fújom. "Állítsuk meg még egy percre a világot..." Épp ez a szám pörgött, ugrált rá mindenki. Még ha nem is voltunk sokan.
-És akkor most következik egy meglepetés...-ordította a mikrofonba Puskás Peti.
-Még egy meglepetés? Mi jöhet még? -kérdeztem izgatottan.
-Kifogok választani egy rajongómat, akivel együtt fogom énekelni a Csillagokat.
-Wohooo! -kiáltottam el én is magam.
Láttam,ahogy Niall mutogat rám az ujjaival,hogy itt az egyik legnagyobb rajongód,válaszd őt! Egyelőre kevés sikerrel. Aztán rám mutatott a fény.
-Ezt nem hiszem el. -kiáltottam.
-Gratulálok. -ölelt meg Niall.
-Gyere! Várlak sok szeretettel! -szólt le a színpadról Peti.
Felmásztam a színpadra.
-Szia! Hogy hívnak? -kérdezte.
-Szia! Jessica Mason.
-Köszöntelek itt Jessica. Felkészültél az éneklésre?
-Ööö fogjuk rá,hogy igen. Bár a hangom nem a legjobb.-nevettem.
-Azt majd meglátjuk. Zene indul. -szólt és elindult a zongora hangja.
"Veled úgy szállnék, végtelen éjben,Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!Semmi se számít, csak a sorsomat átírd, Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!.." -énekeltük. Ránéztem Niallra és láttam,hogy mosolyog. Örül neki,hogy jöhetett egy ilyen lehetőség is nekem.
-Jessica! Gratulálok! Nagyon jó hangod van, nem is értem miért féltél az elején. Belevághatnál egy saját dalba is. Köszönöm,hogy kisegítettél. A közönség imádott téged. -ölelt meg.
-Köszönöm,hogy engem választottál. -mosolyogtam.
Lementünk a színpadról, majd Niall felé vettem az irányt.
-Csodás voltál! -futott oda hozzám.
-Ez nem igaz. Rémes voltam.
-Ne hazudj kérlek. -ölelt át.
-De tényleg...
-Igaza van Petinek, kéne neked egy saját dal...

46.rész- Koncert lesz?

Amikor hazaértünk, Harry felhívott,hogy elintézte az ügyet. Már csak el kell hinniük. Rendeltem a családnak egy kis kínai kaját, megvacsoráztunk én pedig felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat és befeküdtem az ágyamba. Néztem a friss híreket. Harry tényleg lecsillapította a pletykát, szerencsére Niall is csak nevetett az egészen. Aztán megláttam egy másik hírt.
"Puskás Peti Londonba érkezik" Ez komoly? Imádom a srácot. Igaz,hogy kanadai vagyok, de szeretem a magyar zenészeket. Van egy barátnőm, aki Magyarországon él, ő mutatta meg nekem Petit. Rögtön beleszerettem a zenéjébe. Meg persze imádom a kék szemeit. Láttam,hogy azon a héten pénteken érkezik egy koncertre. Muszáj ott lennem. Le is ballagtam a lépcsőn, és odarohantam anyuhoz a laptoppal a kezemben.
-Anyu! Anyu! Anyu! Nézd! -mondtam.
-Mi az?
-Olvasd el.- szóltam.
-Jó, és?
-Anyu! Ne csináld ezt. Tudod ki ő?
-Puskás Peti?
-Igen ő.
-Mi van vele?
-Anyu! Kérlek! Pedig szereted azokat a zenéket,amit én hallgatok. Ez,hogy maradhatott ki? Nem is értem. -mondtam.
-Ismerem. De mi van vele?
-Londonba jön. Mondd,hogy elmehetek kérlek! -szólaltam meg újra.
-Persze,hogy elmehetsz. Nekem is menni kell? -kérdezte.
-Ha akarsz jöhetsz. Kellene egy fotós... -mosolyogtam.
-Ott leszek! Most péntek?
-Igen. -öleltem át és megköszöntem neki.
Visszamentem a szobámba, lezuhanyoztam és elnyomott az álom.
Reggel 6:30 van. "Ecca ecca eccavú imádom az eccavúút..." ébresztett a telefonom. Most komoly ez az ébresztőm? Igen. Csak erre az egyetlen egy számra kelek fel gyorsan. Kinyomtam az ébresztőt és lementem a konyhába valami reggeliért. Anyuék szokásosan már nem voltak otthon, reggeli se volt,úgyhogy csináltam magamnak vajas pirítóst barackos teával. Gyorsan befaltam, aztán felballagtam a szobámba, kivettem a szekrényemből egy farmert, egy Love me-s pólót és a pink tornacipőt. Megcsináltam a hajamat és már indultam is a suliba. Kedd van. Csak 5 órám lesz. Jeee! Ez a kedvenc napom. Olyan semmilyen. Végig ültem egy bioszt, kémiát, matekot, angolt és végül egy fizikát. Hamar eltelt ez a nap is. A fiúk ma nem jöttek iskolába, mert volt egy kisebb megbeszélésük... Nem is találkoztam velük. Hazafele menet felhívtam Niallt.
-Szia! Zavarok? -kérdeztem.
-Szia. Te sose. Hogy vagy? -kérdezte.
-Egész jól. És te?
-Én is. Ma sajnos nem tudunk találkozni.  Egész nap ezen a fránya megbeszélésen leszünk. Ne haragudj. -mondta.
-Semmi baj. Úgyis tanulnom kell holnapra. Csak annyit akartam kérdezni,hogy pénteken mit csinálsz/csináltok?
-Még nem tudom. Nincs tervünk.
-Akkor,ha addigra nem is lesz, eljönnétek velem egy koncertre?
-Milyen koncert?
-Az egyik kedvenc énekesem jön Londonba.
-Igen? Ki?
-Puskás Peti.
-Nem ismerem... -mondta.
-Majd most megismered. Lenne kedved?
-Persze! A lényeg,hogy együtt legyünk.-nevetett.
-Jeee!-ujjongtam a telefonba.
-Nyugi. -nevetett újra.
-Jó-jó. Abba hagytam az ugrálást.
-Helyes! Nehogy hülyének nézzenek.-nevetett újra.
-Na! Engem mindig hülyének néznek,úgyhogy teljesen mindegy. -kaptam röhögőgörcsöt.
-Úgy érzem ezt nem kellett volna mondanom.
-Jól érzed. -nevettem még mindig.
-Le kell raknom, visszajött a manager. Majd még beszélünk.
Amikor hazaértem, nem voltam éhes, felmentem fáradtan a szobámba, elővettem a könyveket. Leckét írtam. Igen leckét. Unatkoztam. Aztán pedig tanultam másnapra. Töri, matek, földrajz. Kedvenc óráim. Se... Mikor végeztem, rendeltem egy pizzát,mert kilyukadt a gyomrom, kaja pedig nem volt otthon. Fél órát vártam a sonkás pizzámra, aztán pedig leültem a tv elé pár Gossip Girl részt nézni.

45.rész- A verseny

Késő délután hazaindultunk együtt. Előtte még sétálgattunk egy kicsit a parkban.

-Most már meséltek mi történt az este? -vette elő a mosolyát Harry.

-Szerintem megbeszéltük,hogy erről nem beszélünk többet. -durciztam be.

-Jól van na. Ne haragudj.-ölelt át.

Láttam egy vakufényt.

-Remek! Most még ők is...-mondtam.

Hazakísértek a fiúk.

-Holnap találkozunk a suliban. -mondtam.

-Oké-mondták.

-Vagy mégsem... Eszembe jutott,hogy holnap lesz a táncversenyünk. Tudjátok... Demi Lovato számára lépünk fel.

-Ja tényleg! Akkor sok sikert! -öleltek át.

Én még vacsiztam egyet anyuékkal aztán felrohantam a szobámba.

Holnap nagy nap lesz. Annyira izgulok már. Mi van ha elrontom? Nem az nem történhet meg... Ne is gondoljak erre. Elmentem lezuhanyozni aztán bevágtam magam az ágyba. Reggel az ébresztő órámra keltem fel. Ami azt jelenti,hogy 6:30 van. Ma van a verseny napja. Aww! Lementem a konyhába reggelizni. Gofri illatot éreztem. Imádom! Persze anyu és apu nem volt ott... Csak egy cetlit találtam.

"A reggeli az asztalon, sok sikert a táncversenyhez. Este jövünk puszi"

Mindig csak üzeneteket találok. Alig találkozom velük... Megettem a gofrimat,aztán felballagtam a szobámba. Elővettem a táncruhámat. Megcsináltam a hajamat,raktam magamra egy kis sminket és indulásra készen voltam. Úgy beszéltük meg Jamesszel,hogy a suli előtt találkozunk. Úgyhogy elindultam oda. Odafele menet beugrottam egy újságoshoz,hogy legyen mit olvasnom a buszon. Meglepett az a dolog,amit az egyik újságban olvastam.

" Harry Styles becsajozott? A másik bandatag csaját vette kölcsön?" Volt rólunk egy kép az újságban,ahogy ölelkezünk.Hahó! Akik már ölelkeznek,azok együtt vannak? Vagy mi van? Megvettem az újságot és rohantam a suliba,mert lekéstem volna a buszt,amivel megyünk. Felszálltam Laurával a buszra és már indultunk is. Elővettem az újságot. "Új románc alakulhat? És mit szól ehhez Niall? Lesz háború?" Ez az író nem normális. Honnan veszi ezt? Csörgött a telefonom. *Harry*

-Szia. -szóltam bele.

-Á szia. Hallottad az új pletykát?-kérdezte.

-Ne is mondd... Tele van velünk az újság. És a cikk persze hülyeség...

-Na ez az. Valahogy le kéne állítani ezt a dolgot.

-És mégis hogy? Én épp egy versenyre tartok...-mondtam.

-Én meg a suliban vagyok. Akkor majd ha végeztem mindent kitálalok a médiának...

-Jó. -letettem a telefont.

Megérkeztünk. Végre! Mi adjuk elő másodiknak a Give your heart a break koreográfiáját. Izgulok.

-Nyugi Jessica! -szólalt meg Laura.

-Próbálok. -mosolyogtam- Nagyon jók! -mondtam kétségbeesetten.

-De mi jobbak vagyunk! -ölelt át.

Mi következtünk. Simán lement a tánc. Úgy láttam,hogy a zsűrinek is tetszett.

-Wohooo! -kiáltottam el magam,miután lejöttünk a színpadról.

Ittunk egy pohár vizet,közben James jelent meg mellettünk.

-Remek volt lányok és fiúk! Nagyon jók vagytok. Örülök,hogy titeket taníthatlak! -ölelt meg minket.

-Ne mondj ilyeneket James,mert mindjárt elsírom magam! -mondtam.

Megvártuk a többi csapatot, aztán pedig az eredményhirdetést.

-Nagyon jó volt az összes csapat, de azért remélem mi nyerünk. -mondta Laura.

-Én is remélem.-szorítottuk egymás kezét az egész csapattal.

Még 3 csapat volt. Vajon melyikek lehetünk mi? Izgultam. Nagyon is. Végül másodikok lettünk. Az is eredmény. Egy ilyen versenyen ez nagyon jó eredmény. Sikítoztunk a buszon is. Annyira örültünk. Remek nap volt a mai.

44.rész- Vicc volt

-Nem lehetne ezt folytatni a szobátokban? Mint az előbb? -nevetett Louis.

-Rohadj meg. -könnyeztem újra.

-Nyugi Jess! Csak hülyülök.-szólt vissza.

-Hülyülj mással.

Berohantam a szobába.

-Most ezt muszáj volt?! -hallottam,ahogy Niall ordítozik.

Nem sokkal később kopogást hallottam.

-Akárki vagy hagyjál! -mondtam.

-Jessica... -nyitott be Louis.

-Nem meg mondtam,hogy hagyjál?! -vágtam hozzá egy párnát.

-Ne csináld már Jess.

-Mit?

-Ne durcizz. Bocsánatot akarok kérni,hogy elmondtam az egész csapatnak,amit láttam.

-Nem érdekel.

Összekuporodtam az ágyon. Hallottam,hogy közeledik hozzám. Erősen átölelt.

-Ne haragudj! -suttogta a fülembe- Megígérem,hogy többet nem csinálok ilyet.

-Első szabály,kopogj...-nevettem.

-Végre mosolyogni látlak. Szóval, kopogok, most kimegyek a srácokhoz,hogy megbeszéljem velük,hogy ezt a témát többször nem hozzuk fel. Senki nem hallott semmit,jó? -mosolygott.

-Köszönöm.

-Ugyan.-ölelt meg még egyszer.

Kisétált a szobából. Én már jobban éreztem magam. Gondolkodni kezdtem. Miért is ciki ez? Nincs ebbe semmi szégyellni való. Vagy mégis? Már tudja 4 pasi,hogy mi történt az este. Fognak még cikizni? Nem érdekel. Csak mosolygok majd és bólogatok. Menni fog? Muszáj. Újra lépteket hallottam az ajtó előtt.

-Megnyugodtál? -jött be Niall.

-Fogjuk rá.

-Akkor most már mehetünk kajálni?

-Mindig a kaján jár az eszed.-nevettem.

-Az előbb még a tiéd is azon járt.

-Igazad van.

-Akkor mehetünk?

-Hova?

-Hát a Nando'sba.

-Ez most komoly? Megint Nando's?- nevettem.

-Miért? Van jobb ötleted?

-Hát nincs.

-Akkor ne kötekedj. Öltözz és indulunk.-ölelt át.

-De nincs ruhám...

-Jöhetsz az enyémbe...-kacsintott.

-Ahogy akarod. -nevettem.

Odasétáltam a szekrényéhez, kivettem egy farmer gatyát, hozzá egy övet,hogy azért ne essen le rólam, és egy kék színű pólót.

-Egész jól áll. -mondta Niall.

-Tudom. Nekem minden jól áll.-nevettem.

-A kis egos. -nevetett ő is.

Ő is kivett egy farmert és egy pólót a szekrényből.

-Összeöltöztünk.-mondtam.

-Á igen. Most látom. Nem is tudom ki szekrényéből vannak a ruhák...

-Én se tudom. Találtam. De egész jó. -mosolyodtam el.

Kisétáltunk a szobából és indultunk abba a bizonyos étterembe. A srácok a kocsiba is úgy tettek,mintha semmi se történt volna. Louis tényleg beszélt velük. Kiszálltunk az autóból és besétáltunk az egyik hátsó padhoz.

-Mit hozhatok? -jött oda hozzánk a pincér.

Niall rendelt valami fura nevű ételt mindenkinek. Olyan gyorsan mondta,hogy nem is értettem. 10 perc múlva kihozták a kajánkat.

-Wohoo! Ez finom.-mondtam.

-Tudtam,hogy ízleni fog. -mosolygott Niall és közben falta be a kaját.

-Mi, mi, mi van ebben? Mogyoró?- kérdeztem és köhögni kezdtem.

-Igen. Baj van?-kérdezték.

-Allergiás vagyok rá.

-Ne csináld! Komoly? Miért nem tudtuk? -néztek rám komolyan.

-Nem ez a lényeg. Vigyük orvoshoz! -sietett Niall.

-Nyugi! Csak teszteltelek benneteket.-nevettem.

-Nem jó vicc volt! -aztán nevettek ők is.

43.rész- Kellemetlen pillanat

Összességébe véve,tán ez volt életem eddigi legjobb szülinapja,a 18asom,örökké emlékezni fogok rá.Igaz,hogy a buliban nem töltöttem sok időt,de ami történt,nem bántam meg.Az első,és egyben a legjobb is volt,eddig.Reggel,vagyis délután kettőkor arra keltem,hogy Niall adott egy puszit a homlokomra. Rögtön ki is pattantak a szemeim,amit ő rögtön észre is vett,majd lehelt egy apró csókot ajkaimra.Én egy mosollyal nyugtáztam,közelebb húzódtam hozzá,és arcomat mellkasába temettem.Éreztem,ahogy kezei fel-le járnak hátamon,s lassacskán benyúl a felsőm alá,és ott folytatja amit elkezdett.Felnéztem rá,s ezúttal én kezdeményeztem csókot. Több sem kellett neki,rögtön viszonyozta,majd a hátamra fordított és úgy csókolt tovább.Az egyik pillanatban vadul csókolóztunk,a másikban meg már csak azt vettem észre,hogy a köztünk lévő távolság,csak egy alsógatya.Nem állítottam le Niallt,hagytam,hagy tegye a dolgát.Apró csókokkal kényeztette testemet,végül visszatért ajkaimhoz,és méltó befejezést kerített a dolgoknak.Ámde, ekkora nyitott be Louis,aki szemlátomást nem vette észre mi is folyik az ágyban.Beugrott mellék,majd lerántotta rólunk a takarót.Eszméletlen ciki volt. Niallel próbáltuk magunkat valahogy eltakarni,nem sok sikerrel.Louis először csak bambult,majd felnevetett.Elrántottam tőle a takarót,odabújtam Niallhez,magunkra csavartam a takarót,és szépen lassan felálltunk,és elsétáltunk Niall szekrényéhez,hogy felvegyünk valamit. Én gyorsan kikaptam egy rövidnadrágot és egy pólót. Mire felöltöztünk,és megfordultunk,Louis már sehol sem volt.Arcomat Niall mellkasába fúrtam.

-Ez annyira ciki volt.-öleltem meg.

-Eléggé. De nyugi,nem lesz gáz,majd elfelejti. – ölelt meg ő is,majd nyomott egy puszit a hajamra.

-Remélem is.-mosolyodtam el.-Niall,éhes vagyok.-kezdtem nevetni.

-Büszke vagyok rád.-fogta meg a kezem,majd együtt lesétáltunk a konyhába valami kajáért.

Lesétáltunk a lépcsőn,és csodálkozva néztem,hogy mindenki lent van.

Szinte azonnal az összes szempár ránk szegeződött,és a srácok nem bírták megállni,hogy ne nevessenek.Szégyenemben Niall mögé bújtam,és elkezdtem sírni.

-Niall,most miért csinálják ezt? Annyira ciki.És úgy csinálnak,mintha ez velük nem történhetett volna meg…-motyogtam.

-Nyugi már édes.-fordult meg Niall,majd magához vont,és hogy elterelje a figyelmemet,megcsókolt…

42.rész- Hajnalban

Láttam,hogy Niall az asztalhoz fordul,ahol láttam egy nagy tányér epret.

-Pillanat. Mindjárt jövök-mondta.

Én féltem. Ez lesz az első... Izgulok. Niall visszajött egy tejszínhabos flakonnal.

-Ööö. Szereted a tejszínhabot,nem? -kérdezte.

-De. Jól tudtad.-mosolyogtam rá.

-Etethetlek,ugye? Mindig is ezt akartam.

-Mit? Etetni egy lányt eperrel? -nevettem.

-Hát igen... -nevetett ő is.

Az estét követően "etettük" egymást eperrel és tejszínhabbal. Aztán igen. Megtörtént aminek meg kellett. Nem bántam meg.

-Lehet mennem kéne...-szólaltam meg.

-Nem kell. Lezsíroztam anyuddal,hogy maradhatsz. -mondta Niall.

-Milyen előrelátó vagy. -kacsintottam rá.

-Éhes vagyok. -mondta.

Itt felnevettem. Persze, ő mindig éhes.

-Igen? És mégis mit szeretnél enni így hajnali 3 fele?

-Az mindegy.

-Akkor menjünk le a konyhába, összeütök neked valamit.

-Jee! -kiáltott fel.

Felvettem Niall egyik pólóját aztán ,ahogy kiléptünk az ajtón láttam,hogy a buli már véget ért. Befejezték azt nélkülem is. Mindenhol lufik, popcorn, édesség.

-Hú! Ezek akkor is itt voltak,amikor mi felmentünk? -nevettem el magam.

-Öööö.

-Inkább ne válaszolj. -mondtam.

Niall felült a konyhapultra, én pedig a hűtőben kutakodtam.

-Van tojás, szalámi, paradicsom,paprika és sajt is. -szólaltam meg.

-Akkor ezeket összerakhatnád egy szendvicsre. -mondta.

-Mi vagyok én? -kérdeztem.

-Jessica Mason.

-Helytelen. De mivel szeretlek és nem tudok neked nemet mondani, ezért kénytelen leszek megcsinálni azt a szendvicset.

-Tudom,hogy szeretsz. És köszönöm. -adott egy puszit.

Elkészítettem neki az óriás szendvicset.

-Wohoo! Ez isteni. -szólalt meg.

-Tudom. A szendvicsem is isteni, ja meg én is.

-Ego benned is benned van. Le se tagadhatnád.

-Azt is tudom.-nevettem.

Mindketten nevetni kezdtünk. Harry és Fruzsi álmosan jöttek ki a srác szobájából.

-Ti mit csináltok a konyhában hajnali 3 órakor? -kérdezték.

-Ti miért nem alszotok? -kérdeztem tőlük.

-Inkább ti miért nem alszotok? -nevetett Fruzsi.

-Mi azért nem alszunk,mert ti nem alszotok, és ha ti nem alszotok...-kezdtem bele.

-Jó jó. Értem. Inkább menjünk vissza aludni. -szólt Harry.

-Ezzel mindig elijesztem az embereket.-nevettem újra.

-Azt látom. Na gyere, menjünk vissza a szobámba. -mondta Niall.

-Menjünk. De most már csak aludni... -nevettem megint.

-Ahogy akarod. -kacsintott.

Visszaballagtunk a szobájába, ledőltem az ágyra és máris elnyomott az álom...

41.rész-A buli

Elkocsikáztunk Barbi házáig.

-Mit keresünk itt?-kérdeztem.

-Most kicsit itt hagyunk a lányokkal. Tartsatok egy kisebb csajos délutánt. -mondta Harry.

-Szia Jessica! -ugrottak a nyakamba a lányok.

-Sziasztok! -mosolyogtam.

-Gyere be Jess! Hagy menjenek el a srácok. Majd később visszajönnek.-szólt Fruzsi.

-Hát jó. Akkor menjünk.

Mi a lányokkal bementünk a házba, a fiúk pedig elhajtottak.

-Jessica. Ma egy csajos délutánt fogunk tartani. -kezdte el Betti.

-Ami azt jelenti,hogy megcsináljuk egymás haját, kifestjük egymás körmét ja meg persze a smink.

-Wohoo! -kiáltottam el magam.

-Ez elég jó lesz,ugye? -mondta Nicole.

-Túl jó.-mondtam.

-Hogy jól kezdjük a délutánt, rakjunk be egy kis zenét. Mi legyen az? -kérdezte Barbi.

-Mi van? -kérdeztem vissza.

-Maroon5, Hot Chelle Rae, Demi Lovato esetleg egy kis Justin Bieber? -nevetett Barbi.

-Szerintem maradjunk Demi Lovato albumánál. Aztán meg ami jön. -mosolyogtam.

-Ahogy akarod. -mondták.

-Beraktuk az Unbroken lemezt. -sokáig pörgött. Imádom.

Mindannyian begöndörítettük egymás haját. Én megégettem Betti fülét. Ne nevessetek. Ilyen béna vagyok. Szerencsére nem lett nagy baja. Közben táncoltunk.

-Amúgy... -kezdtem bele.

-Igen? -kérdezték.

-Mit fogunk csinálni este? Hova megyünk? Mi a terv? Gondolom ti tudjátok...

-Titok. -mondták egyszerre.

-Jól van na. Csak megkérdeztem...-nevettem.

Folytattuk egymás "szépítését". Szinte mindannyiunknak egy kis laza smink lett feltéve. Magunkra vettük a szebbnél szebb ruhákat. Nekem egy lila ruha jutott, fehér magassarkúval. Elvettem egy hozzá illő lila karkötőt és egy nyakláncot is. A barátnőimen is remek ruhák voltak. Betti például egy zöld ruhát vett fel egy nagy fekete masnival. Barbin egy fekete ruha díszelgett. Fruzsin egy kék és Nicole-on pedig egy piros-fekete kockás ruha állt. Felvettünk a cipőinket is, és vártuk a fiúkat. A lányok tudták,hogy hova megyünk és pontosan mikorra jönnek. De nem mondták meg. Oké,hogy meglepetés. De nem szeretem a meglepetéseket. Mindig rosszul sülnek el. Még hallgattuk az utolsó számokat a Maroon5 lemezen,amikor csöngettek.

-Ezek a srácok lesznek! Nem késtek. Ilyen is ritkán van. -szólt Barbi.

Kinyitotta az ajtót. Szólt nekünk,hogy gyerünk. Előállt a kocsi,minden kész. Indulunk. Mindannyian kiballagtunk a kocsiig. Én Niall és Barbi közé kerültem. Barbi pedig Zayn vállára tette fejét. Olyan édesek együtt.

-Na akkor most már elmondjátok,hogy hova megyünk?

-Hozzám.-szólt Niall.

-Miért is?

-Szerintem sejted. De ha nem,akkor majd meglátod.-mosolygott.

Hamar megérkeztünk.

-Ti még maradjatok itt kicsit. -szólt Zayn.

-Miéééért? -húztam meg az 'é'-t.

-Mert csak. -nyújtotta ki rám a nyelvét.

-Kedves vagy...

Mi kint maradtunk Niallal.

-Mit terveztek? -kérdeztem.

Válaszolni se tudott,elindult a zene.

-Most már bejöhettek. -jött ki hozzánk Betti.

Besétáltunk. Mikor én beléptem elkezdték énekelni ezt:

"Happy Birthday to you..." Én mosolyogtam. Könnyezni is kezdtem.

-Annyira aranyosak vagytok. -öleltem meg mindenkit.

-Tudjuk. -szólt Harry.

-Ja igen,az ego még mindig ott van. -nevettem.

-DJ Malik in the house. -mondta a mikrofonba Zayn.

-Wohooo! -kiáltottam fel.

-Tanulsz. -jött oda hozzám Zayn.

Egy nagyot buliztunk. Legjobb szülinap. Legjobb 18. Nem lesz többet ilyen. Imádtam.

-Hé Jess! -ölelt át Niall.

-Igen? -néztem rá mosolyogva.

-Gyere velem. -mondta.

Felmentünk a lépcsőn, egyenesen a szobájába.

-Szóval...-kezdte-arra gondoltam,hogy mi lenne ha...-folytatta.

-Nyögd már ki.

-Megszeretnélek lepni valamivel...

-És mivel? -néztem rá.

-Birthday Sex? -nézett rám azzal az édes mosolyával.

-Nem is tudom. -nevettem rá.

-Nem muszáj, ha nem akarod...-mosolygott.

-De. Akarom...

40.rész- A nagy meglepetés

Beültünk a kocsiba és vagy fél órát autózhattunk,mire odaértünk egy csodaszép helyre.

-Megérkeztünk! -kiáltott fel Liam.

-Wohoo!

-Pétrus étterem? Ez komoly? Sose jártam még itt. -mondtam boldogan.

-Itt volt az ideje,hogy elgyere ide. Gondoltuk belefér.

-Annyira aranyosak vagytok. Köszönöm.

Besétáltunk az étterembe. Leültünk egy hátsó padhoz és nézegetni kezdtük az étlapot.

-Mit kérsz szülinapos?-kérdezte Zayn.

-Hm. Nem is tudom... Itt milyen a gyros tál?

-Isteni.

-Akkor szerintem azt. Imádom. És az a legszimpatikusabb is, így névről.

-Hát jó.

-Akkor együk mi is azt.-mondta Niall.

Kikértük az ételt. Személyesen a séf hozta ki nekünk.

-Marcus! -ugrott Lou a nyakába- Hát te,hogy kerülsz ide?

-Enyém ez az étterem.-szólt a főnök.

-Tényleg? Nem is tudtam.

Lerakta elénk az ételt,aztán elment.

-Ő ki volt? -kérdeztem.

-Marcus.

-Pontosabban?

-Egyik volt osztálytársam. Tök jó fej. Jól belehúzott az üzletbe. Sose gondoltam volna,hogy lesz egy igazi nagy étterme.

-Wohoo. Ez nagyon jó. Finom a kaja is.

-Finom? Túlságosan is finom. -szólt közbe Niall.

-Tényleg jó. -mondta Liam is.

-Többször is jöjjünk ide. -szólt Zayn és Harry.

Elfalatoztuk az ebédet,amikor Niall felszólalt:

-Hééé! Most már jöhet a desszert?

-Persze! -mondtam mosolyogva.

-Ez a csaj megtanult velünk enni! Emlékeztek arra,amikor először elvittük a Nando's-ba és cézár salátát akart enni? Most meg itt falta fel velünk a nagy tál gyrost. -nevetett Zayn.

-Emlékszünk-e? Jó hogy. Azt nem lehet elfelejteni. -mosolygott Niall és ölelt át.

-Szóval milyen desszertet rendeljünk? -kérdezte Louis.

-Válasszon a szülinapos.-szólt Harry.

-Hmmm. Nem is tudom. Annyi sok minden van itt.

-Ajánlom figyelmedbe a fekete erdő tortát. -nevetett Zayn.

-Igen? Akkor legyen az.

Kikértük a sütiket. Azt is sok nevetgéléssel elfogyasztottuk.

-És akkor most jöhet az ajándék?

-Ajándék? Nem kell ajándék. -mondtam.

-Dehogyis nem.

-Hallottuk,hogy szereted a One Directiont... Ezért vettünk neked pár jegyet. -mondta Harry.

Itt elnevették magukat.

-Csak vicceltünk.-mondta Liam.

-Tuti,hogy már így is kivagy tőlünk. Egész nap veled lógunk, úgyhogy csak hülyülünk. Mi ötletünk volt ez az ebéd.-mondták 4en.

-És most jön az én meglepetésem. -állt fel Niall.

Mögém állt és elkezdte birizgálni a hajamat. Pár pillanat múlva a nyakamban találtam egy nyakláncot.

-N mint Niall? -kérdeztem tőle mosolyogva.

-Öö hát igen. -pirult el.

-Köszönöm. Nagyon tetszik.-adtam neki egy puszit.

-Na jó. Abba hagytátok ezt a szerelmes percet? Mindjárt hányok tőletek.

-Elrontod a pillanatot Louis...-durciztam be.

-Ó bocsáss meg húgi! Nem volt szándékos. -nevetett.

-Aha,persze. -nevettem én is.

-Megyünk? -kérdezte Zayn.

-Hova? -kérdeztem.

-Haza kell még ugornunk.

-Miért is?

-Öööö. Az mindegy.

-Újabb meglepi?

-Foghatjuk arra is.

-Na indulunk már? -nyávogott Harry.

-Megyünk már.

Mi kézen fogva sétáltunk ki az étteremből Niallal. A többiek meg szépen követtek minket...

39.rész-A szülinap

Apu ott hagyott a szobámban én pedig felvettem a pizsim és elaludtam. Szombat van. Végre!! Még 2 nap pihenő nap,aztán újra suli. Hú de jó... Délelőtt 10 óra. Különleges nap a mai. Amit nem vártam, de így alakult. Ma 18 éves leszek. Este 18:46 perckor. Nagy nap a mai, én mégse érzem másnak a többitől. Felvettem a köntösömet és kócosan lementem a konyhába.

-Jó reggelt! Boldog szülinapot kicsim! -jött oda hozzám anyu és apu.

-Köszönöm. -mondtam mosolyogva.

-A-a! Oda nem mehetsz be!

-Miért nem?

-Anyád ott csinálja a tortádat.- de nem tőlem tudod.

-Jaj apu! Nem vagyok már óvodás. Csak tudjatok a saját szülinapi tortámról.

-Ahogy gondolod.

Bementem a konyhába.

-Jó reggelt anyu még egyszer.

-Te mit keresel itt? Megmondtam apádnak,hogy ne engedjen be.

-Tudod,hogy sose tudom azt csinálni,amit ő mond.

-Ezt előbb is mondhattad volna.

-Már mindegy. Milyen sütit csinálsz?

-A kedvencedet.

-Vagyis?

-Gesztenyetorta.

-Hmm. Finom lesz.

Visszaballagtam a szobámba felöltözni. Kiválasztottam az egyik farmerom egy pink felsővel. Csörgött a telefonom. *Rejtett szám*

-Halo?-szóltam bele.

-Halo? Ön Jessica Mason?

-Igen.

-Én a billiárd teremből telefonálok. És csak annyit szeretnék mondani,hogy boldog szülinapot.

-Ki vagy?-kérdeztem.

Itt felismertem Niall nevetését.

-Á, szóval ti vagytok. Honnan tudtátok,hogy ma van a szülinapom?

-Vannak forrásaink.

-Ó, igen? Ki?

-Az maradjon a mi titkunk. -mondta Liam.

-Szóval szülinapos lány. Mára ne tervezz programot.-kezdte el Zayn.

-Miért is?

-Az mindegy. Csak ne tervezz.

-Szóval készültök valamire.

-Mi? Dehogyis. Mi nem olyanok vagyunk.-mondta Louis.

-Louis ne hazudj kérlek. -nevettem el magam.

-Kb. 1 óra múlva elmegyünk érted. Vegyél fel valami csini rucit, rakj fel egy kis sminket. Vagy amit szoktál. 1 óra elég,nem? -kérdezte Harry.

-Simán. Akkor majd várlak titeket.

Megcsináltam a hajam, begöndörítettem. Felvettem a fehér ruhámat egy szürke masnival, kisminkeltem magam egy kicsit, kifestettem a körmöm feketére és felhúztam egy fekete magassarkút is. Lementem a nappaliba. Wohoo! Pontosan egy óra alatt készültem el. Rekord idő. Csöngettek.

-Sziasztok!- ugrottam a nyakukba.

-Indulhatunk? -kérdezte Zayn.

-Persze! -mondtam.

-Amúgy gyönyörű vagy. Ölelt át Niall.

-Hazudsz. Amúgy hova megyünk?

-Meglepetés.

-Nem szeretem a meglepetéseket.

-Majd most szeretni fogod...

38.rész- A nagy beszélgetés

-Szerintem most az lesz a legjobb, ha elmész.-mondtam.

-Ahogy akarod...

Lesétáltunk a lépcsőn, aztán a bejárati ajtóhoz értünk.

-Hát te mit keresel itt?! -szólt ki apu a nappaliból.

-Itt lakom...-mondtam.

-Nem te! Ez a szemét! Mit keres itt? Nem úgy volt,hogy megbántott és szakítottatok?

-De...

-Akkor meg?! Tűnj innen! Megsértetted a lányom!-ordította apu.

-Apu! Nemár! Újra együtt vagyunk...

-Hiszen megbántott.

-Megbocsájtottam neki.

-Hogy képzeli,hogy ide tolja a képét? -újra ordított.

-Apu! Nyugi már! Ha szeretnél elfogadnád a döntésem...-mondtam sírva.

-Ne sírj kérlek. Szeretlek. -mondta apu.

-Most mit tett Jessicával? Alig tudtam abbahagyatni vele a sírást és most megint elkezdte.-mondta idegesen Niall.

-Te nekem ne szólj be,jó?! -itt apu majdnem lekevert egy pofont Niallnak.

-Hagyjátok abba!!!-kiabáltam- Niall most kérlek menj el.

-De...

-Nincs de. Menj!

Niall elment én pedig egy szó nélkül felmentem a szobámba aput magára hagyva a nappaliba. A szobámba érve becsaptam az ajtót és megindultam a fürdőszoba felé, amikor hangokat hallottam az ablakom felől. Mi lehet ez? Kinéztem és láttam,hogy Niall dobálja az ablakom kicsi kő darabokkal. Mit keres még mindig itt? Kinyitottam az ablakot.

-Hát te mit keresel még mindig itt?

Ő nem válaszolt csak elővett egy papírt amire ez volt ráírva: "Szeretlek"

Elkönnyesedett a szemem,majd küldtem neki egy puszit az ablakomból. Annyira édes. Aztán elment én pedig befeküdtem egy kád forró vízbe. Annyira jó volt pihenni. Fél órát feküdhettem a vízbe. Kopogást hallottam.

-Ki az? -kérdeztem.

-Én. -hallottam apu hangját.

-Mindjárt megyek. Csak felöltözöm.-szóltam ki neki.

Kiszálltam a kádból, megtöröltem magam és magamra kaptam a rózsaszín köntösömet. Kiballagtam a fürdőszobámból és leültem az ágyra.

-Mit szeretnél? -kérdeztem aputól.

-Bocsánatot kérni.

-Miért?

-Azért mert olyan csúnya dolgokat vágtam az új barátodhoz. Nem kellett volna. Igazad van, ha szeretlek elfogadom a te választásod.

-Semmi baj. Ideges voltál...

-És szeretlek.

-Én is szeretlek apu.

-De az a gyerek még mindig nem szimpi...

-Apu kérlek!

-Na jó, csak vicceltem. -nevette el magát.

-Reméltem is.

37.rész- Hogyan is tovább?

Niallnak igaza volt. Élveztem a csókot. Nem kellett volna. Mire válaszolni tudtam volna neki,hallottam egy ajtó csapást. Kimentem a szobából megnézni ki volt az.

-Harry! Ne! Harry kérlek hallgass meg!

-Nincs mit meghallgatnom.-láttam a könnyes szemét.

Ez most komoly? Ez nem történhet meg velem. Vagy mégis? Igen. Megtörtént.

-Harry várj! Kérlek. -estem össze a földön.

-Hagyj békén! -ordította.

Niall utánam jött és felkapott a földről.

-Megütötted?! -szaladt le Harryhez.

-Dehogy ütöttem meg. Annyira bolond nem vagyok. Sose ütök lányt.

-Szerencséd!

-Téged kéne megütnöm! Azt hittem haverok vagyunk. Erre meg megcsókolod.

-Bocs,hogy megcsókoltam a volt barátnőmet.

-Ott van a hangsúly! A VOLT barátnődet. Ő már az enyém. Legalábbis az enyém volt... Úgy látom megint egymásra találtatok.

Lerohantam hozzájuk.

-Hagyjátok abba. Nem érek ennyit. Jobb ha most elmegyek.

-Ne menj! Kérlek! -mondták.

-Nincs itt semmi keresnivalóm. Biztos egy ribinek képzeltek,amiatt,hogy 4 hét alatt találtam új pasit és máris dobnám a volt pasim miatt.

-Ez nem igaz.

-Akkor mind hazudtok... -majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Hazarohantam. Nem néztem semerre, csak egyenesen az utat figyeltem. Negyed óra múlva hazaértem. Felrohantam a szobámba és sírtam. Még én sírok? Ez hülyeség. Miért tettem ezt? Miért élveztem Niall csókját? Talán mégis őt szeretem és Harry csak egy "lelki segély" volt nekem? De őt is szeretem. Akkor most melyiket válasszam? Vagy jobb lenne, ha egyiket se? Nem tudok választani. Anyu segítségét nem merem kérni. Meg nem is tudnám, hisz nincs itthon. Mit tegyek? Most olyan kedvemben vagyok,hogy senkivel se szeretnék beszélni. Egyszer csak valaki csöngetett. Ki lehet az este 7kor? Lementem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem.

-Baj,hogy jöttelek megvigasztalni? Elvégre miattam van minden.

-Nem, nem miattad van.

-De, miattam van. Te sírtál?! -kérdezte.

-Nem, dehogy.

-Te sírtál. Miért?

-Még kérdezed?

-Az is miattam. Remek. Ne sírj kérlek. Nem akartalak megbántani.-mondta Niall.

-Nem bántottál meg. Vagyis mégis. Sőt... De szeretlek. Mit tehetnék?!

-Szóval szeretsz. -mosolyodott el.

-De nekem ott van Harry.

-Csak volt.

-Gondoltam,hogy emiatt szakít velem. Mit is gondolhattam volna? Hülye voltam.

-Bevallotta,hogy szeret téged. De tudja,hogy Te csak úgy tekintenél rá,mint a második Niallra.

-Ezt ő mondta?

-Igen Ő...

-Biztos ez?

-Halál komoly.

-Miért gondolja ezt?

-Gondolom azért mert látta a csókunkat...

-Aj istenem! Miért történik mind ez velem? -kérdeztem szomorúan és leültem az ágyra.

-Ne szomorkodj! -ölelt át- Én itt vagyok neked.

-Tudom... De milyen érzés lenne ez nekünk hármunknak ha újra összejönnék veled?

-Hármunknak?

-Állítólag most dobott Harry,nem? Te pedig máris boldogítasz?

-Kibírná.

-Én nem hiszem.

-Mégse szeretsz?
-Nem erről van szó.

-Akkor meg?

-I want but that's crazy...-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Miért?

-Ajj Niall ne kérdezz már ennyit vissza. Magamat se tudom megérteni...

Itt újra megcsókolt.

-Niall. Kérlek, ne most... -egy könnycsepp szökött ki a szememből.

-Abbahagyom, csak kérlek ne sírj! -mondta.

36.rész- Melyiket válasszam?

A suliban az egész hetem dolgozat írásból telt. Tanultam,tanultam és csak tanultam. Megígértem anyunak,hogy jól fogok tanulni. Nem hagyhatom cserben. Töri témazáró egy irodalom dolgozattal egybevéve. Angol felelés. Nézzetek hülyének, de mindenre tanultam. Kaptam egy négyest föci felelésre is. Mi van velem? A nagy unalomban rám tört a tanulhatnék... Voltam háromszor a táncórán. Kiderült,hogy James benevezett minket egy kisebb táncversenyre. Jól gondoltam, a Give your heart a break-re fogunk táncolni. Még jobbnak kell lennie, mint most az. Arra gyakoroltunk. A verseny 2 hét múlva lesz. Már most várom. Szóval ez a hét is hamar elment. Péntek délután 2 órakor kaptam egy smst Harrytől.

"Két óra múlva leszállunk. Remélem találkozhatunk még ma"

2 óra múlva landol a gépük. Gondoltam meglepem őket és kimegyek eléjük a reptérre. De félek. Ez lesz az első találkozásom Niallal a szakítás óta. Ahogy rá gondoltam pillangók kezdtek el röpködni a gyomromban. Mit jelent ez? Talán még mindig szeretem? Nem, erre nem szabad gondolnom. Nekem már itt van Harry. Miért kéne még szeretnem Niallt? Az nem lehet. Ezt már 4 hete lezártam. Hagyjuk is. A jó dolog, hogy láthatom a "bátyusaimat" és Harryt is. Hiányoznak. Akármennyire is nem akarok Niallal találkozni Ő is hiányzik. Elkezdtem készülődni. Hiszen már csak 2 óra és végre láthatom őket. 28 napja várom ezt a napot. Igen... Számolom. Odakullogtam a szekrényemhez. Kiválasztottam az egyik fekete csőgatyámat, egy fehér toppal és egy fekete tornacipővel. Mivel nekem még nincs kocsim... Sajnos. És anyu se volt otthon ezért buszra szálltam és elindultam a reptér felé. Kb. háromnegyed órát utazhattam,amikor végre leszállhattam a reptér előtt. Na még negyed óra és leszáll a gép. Alig várom. -mondtam. Vártam,vártam és csak vártam. Semmi. Ideje lenne elindulni valahova szétnézni. Vettem magamnak egy szendvicset. Ami a kukába landolt. Ez borzalmas. Hogy tudják ezt megenni az emberek? -gondoltam magamban. Egy kedves női hangot hallottam meg a hangos bemondóban. "A 16:15-ös gép hamarosan leszáll" Jee! Végre! Már csak pár perc és találkozunk. Egyre több pillangó mozgott a gyomromban. A gép leszállt én pedig odamentem a váróteremhez.

-Srácok!!!-futottam oda hozzájuk.

-Egy őrült rajongó! Futás!!! -kiáltott Louis.

-Louis. Csak én vagyok. Jessica!

-Ja akkor jó. Téves riasztás! -nevetett.

Beálltam a kör közepére és mindannyian megöleltek.

-Annyira hiányoztatok! -mondtam majd külön-külön megöleltem mindenkit.

-Te is nekünk.-mondták.

Mikor Niallhoz értem és megöleltem Ő ezt súgta a fülembe:

-Sajnálom.

-Már késő. -mondtam szomorúan.

Akart még mondani valamit, de Harry megzavart minket.

-Édesem! -mondta-Gyere ide. Annyira hiányoztál. -adott egy puszit az arcomra.

Láttam,hogy Niall húzta a száját. De megérdemli. Vagy mégse? Amikor vele beszéltem újra előjöttek a pillangók. Ugyanezt éreztem Harryvel is. Akkor most mégis mi legyen?! Miért érzem ezt? Miért történik ez velem? Miért? Annyi kérdésem volt magamhoz. Észbe se kaptam máris a fiúk házában találtam magam.

-Amúgy milyen volt a turné? -kérdeztem.

-Hatalmas! A rajongók nagyon durvák. Kaptunk pár durva ajándékot is...-nevetett Zayn.

-Ja arról hallottam. -nevettem.

-Hé Jess! Zavarhatnálak pár percre? -kérdezte kedvesen Niall.

Ránéztem Harryre, ő aranyosan bólintott és bementem Niallal az egyik szobába.

-Szóval...

-Igen? -kérdeztem.

-Csak bocsánatot szeretnék kérni. Hülye voltam. Nem is értem miért jöttem össze azzal a lánnyal. Amúgy már vége. Becsapott...

-Jó és ezt most miért mondtad el nekem?

-Hogy megbocsáss.

-Bocsássak meg? Niall... Ez ez ez...lehetetlen.

-Lehetetlen? Miért? Újra összejöhetne minden. Kérlek.

-Tudod, amíg te nem voltál mellettem Harry tartotta bennem a lelket. És megmondom őszintén,hogy jól esett...

-De én szeretlek.

-Tudod mit? Én is szeretlek Niall. De ez így nem mehet tovább.

-Miért nem?

-Hogy miért nem? Ez még kérdés?

-Szeretsz, én is szeretlek. Miért ne jöhetnénk újra össze?

-Mert nekem itt van Harry. Őt is szeretem... Nem tudok köztetek választani.

Az utolsó mondatom után kiakartam lépni a szobából, amikor Niall visszahúzott magához és megcsókolt.

-Ezt nem szabad. -toltam el magamtól.

-Valld be,hogy élvezted...

35.rész- A csajos nap

*Jessica szemszöge*

Hamar eltelt ez a 3 hét a fiúk nélkül. Ebben a 3 hétben történt pár dolog az életemben. Összejöttem Harryvel, a nagy szakítás után. Ezt csak Ő és Én tudtuk. Nem akartuk nagy dobra verni. Már csak 1 hét és magamhoz ölelhetem. Hiányzik a közelsége. Ebben a 21 napban kiszellőztettem a fejem. Fogjuk rá új életet kezdtem. Egyre jobban megy a tánc is. Kész lett a Give your heart a break-re a koreográfiánk. Szuper lett! Imádom táncolni. Ha minden jól megy, jelentkezünk is vele egy versenyre. Ami nagyon jó lenne. Simán megnyernénk. Vagyis remélem. Bár ez még nincs tervben. Az első pár napba miután itt hagytak a srácok, az a fura lány (érdekes,még most se tudom a nevét...) piszkált. Én nem akartam megint az igazgatóiba kikötni,ezért rá hagytam. Aztán ő is leállt. Látta,hogy nem érdekel engem. Jobb is így. Voltam vásárolni a barátnőimmel. Egyik nap 4 órát töltöttünk a plázában. Barbival cipőket próbálgattunk az egyik boltban, amíg Fruzsi, Nicole és Betti a NewYorkerben keresgettek pár Londonos cuccot. Végül mind az öten a Clarie's-ben kötöttünk ki. Mindannyian imádjuk azt a boltot. Minden apró dolog annyira jó ott. Találtunk nyakláncokat, fülbevalókat, gyűrűket. Vettünk 5 darabos Best Friends karkötőt is. Barbié lett a lila,Bettié a zöld, Nicoleé a kék, Fruzsié a piros és enyém a pink. Mostantól mindig rajtunk lesz. Remélhetőleg. A kis vásárlásunk után megrohamoztuk a CandyBox-ot. Szeretem az édességet. Ez az egyik kedvenc boltom. A lányokkal kértünk különböző ízű fagyikat. Mint például menta, citrom,eper, csoki,meggyes joghurt és kókusz. Leültünk az egyik közeli asztalhoz és falatozni kezdtük a finom fagyikat. Mikor végeztünk mindennel visszamentem a pulthoz. Elvettem egy kisebb zacsit és elkezdtem bele pakolgatni különböző cukrokat.

-Te mit csinálsz? -kérdezte Barbi.

-Cukrot veszek.

-Miért?

-Miért ne? -nevettem el magam.

Kivettem sok-sok savanyú cukrot. Az egyik kedvencem. Meg vettem valami újdonságot is. Mazsolával töltött csoki. Meg mi is volt még? Igazából minden fajtából vettem egy kicsit.

-Nem lesz ez egy kicsit sok?-kérdezte Fruzsi.

-Dehogy! Imádom a cukrot. Ha jól viselkedtek akkor talán ti is kaphattok.-nevettem el magam.

-Jess neked megártott a sok fagyi!-nevettek a lányok is.

-Dehogyis! Ha itt vagyok mindig veszek cukrot. Annyira jó.

-Tudjuk. De ennyit?

-Ennyit? Ennél sokkal többet szoktam. Elszoktam raktározni. -nevettem.

-Na jó! Te beteg vagy. -ölelt át Betti.

-Csak édesszájú. -mosolyogtam.

Kifizettem a cukrokat és hazaindultunk. Sétálni kezdtünk. Közel voltunk. Miért ne sétálnánk? Nem árt a mozgás. Hazaértünk. Behívtam a lányokat hozzám. Talán tartunk egy csajos délutánt. Így is lett. Anyu és apu magunkra hagyott minket mi pedig filmet kezdtünk nézni.

-Bajos csajok? -kérdezte Barbi.

-Felőlem.

-Az jó.

-Már ezerszer láttam, de nézzük meg megint!-mondtuk.

Filmnézéssel és sok nevetéssel fejeztük be együtt ezt a napot...

34.rész-A furcsa üzenetek

*Niall szemszöge*

Már 3 hete alig hallottam valamit Jessicáról. Még egy hét van a turnéból. Aztán végre élőbe is beszélhetek vele. Nem hiszem,hogy megfog bocsájtani,amit meg is értek. De szeretem. Miért kezdtem ki én ezzel a lánnyal a turnén? Hülye voltam. Pozitívan állok hozzá. Engem így neveltek, mindent pozitívan nézzek. Apropó. Jessicáról eszembe jutott,hogy állítólag Harry szokott vele beszélni. Megakartam kérdezni tőle,hogy mit tud róla.

-Harry! -rohantam be a szobájába.

Ő nem volt ott. Időközbe észrevettem,hogy épp zuhanyzik. Mi baj lehet ha megnézem a telefonját? Tuti,hogy nem fog haragudni. Úristen! -ültem le az ágyra. Ez nem lehet igaz.

"Hiányzol" "Szeretlek" "Már csak pár nap és végre magamhoz szoríthatlak" -Ilyen üzeneteket találtam Harry telefonjában. És minden második órában beszéltek egymással. Hazudott nekem. Azt mondta,hogy nem nagyon tartja Jessel a kapcsolatot. Alig szakítottunk, ő máris rámászott a csajomra. Vagyis a volt csajomra... Ez lehetetlen. Vagy mégis igaz? Ekkor Harry kilépett a fürdőszobából.

-Haver! Te mit csinálsz a telefonommal? Add ide most!!! -mondta.

-Haver? Te nevezel engem havernak? Harry. Én bíztam benned.Te meg elveszed tőlem a barátnőmet?!

-A volt barátnődet...

-Az mindegy. Itt levelezel vele. "hiányzol,szeretlek" Mi ez?!

-Na jó szerintem most menj ki Niall...

-Nem! Nem megyek sehova! Ezt mégis,hogy képzelted?

-Szakítottatok nem?

-De...

-Akkor meg? Ő akarta így. Te megbántottad, én megvigasztaltam és ez lett belőle. Zavar?

-Hogy zavar-e? Azt hittem barátok vagyunk Harry.

-Azok is vagyunk.

-Voltunk.

-Voltunk? Most ez komoly Niall? Emiatt dobod a barátságunkat?

-Megtehetem,nem?

-De ne csináld már ezt haver.

-Nem vagyok a haverod. -itt meglöktem. Amit nem kellett volna. Neki löktem az ágy szélének. Beverte a fejét. Én barom. Miért vagyok ilyen hülye?!

-Harry! Harry! Ébredj fel! Haho! Harry!!

Hoztam egy pohár vizet és leöntöttem. Ő felkelt. Hála az égnek!

-Jól vagy? -kérdeztem.

-Fogjuk rá...

-Sajnálom haver. Ne haragudj. Minden rosszat mondtam. Bocs...

-Dühös voltál. Megértelek.

-De...

-Nincs de. Inkább hozz egy kis jeget. -mondta.

Lerohantam a konyhába egy kis jégért.

-Hova viszed azt a jeget? -utánam szólt Liam.

-Á mindegy...

Visszarohantam Harry szobájába és rátettem a jeget. Szerencsére nem volt nagy baja. Csak kicsit beütötte a fejét. A manager se fog megölni,mert a hangja nem ment el. Úgyhogy nincs baj. -nevettem el magam.

33.rész- A tánc suli 2

Ezt a borzalmas napot túléltem. Aztán rohantam a tánc suliba Laurával.

-Sok mindenről maradtam le? -kérdeztem.

-Á! Annyira nem sok mindenről. Múlthéten csak az új zenét választottuk ki. A koreográfia még nincs meg.

-Huh! Akkor megnyugodtam. -mondtam.

Kicsit késve, de megérkeztünk a suliba.

-Hát ti? Hol voltatok? -kérdezte James.

-Akadt egy kis gondunk. -mondta Laura.

-Igen. Kilyukadt a metró kereke...-mondtam mosolyogva.

-Ha ha ha nagyon vicces kedvedbe vagy ma Jessica. -nevette el magát James.

Elkezdtük a koreográfiát készíteni. Demi Lovato egyik számára jutott a választás. A Give your heart a break-re. Amúgy is imádom ezt a számot. Demi az egyik példaképem. Az óra végére a fél koreográfia megvolt.

-Wohooo! -kiáltottam fel.

-Ez király lesz. -mondta Laura.

-Király? Zsírkirály. -szólt közbe James.

Elnevettem magam. Annyira szeretem a csapatot. Jól összehozta ezt James. Az óra után hazaindultam Laurával.

-Imádom a táncot. Ebben a másfél órában elfelejtettem minden gondom. -mondtam mosolyogva.

-Na annak örülök. Végre mosolyogni látlak ma. -szólt hozzám Laura.

-Én is nagyon örülök ennek.

Hazaértem. Senki nem volt otthon, ezért felballagtam a szobámba,ledobtam a cuccom az ágyra. Amikor csörgött a telefonom.

-Szia Harry! Jól tudsz időzíteni. Pont most értem haza. -mondtam neki nevetve.

-Szia. Igen? Túl jó vagyok. -éreztem a büszke mosolyát.

-Ahogy mondod. A turné? Hogy megy?

-Egész jól. Kedvesek a rajongók.Csak sok a paparazzi...

-És még?

-Ha Niallra gondolsz nincs semmi vele meg a csajjal. Vagyis már egy ideje nem láttam őket együtt.

-Ne hazudj Harry. De igazából nem rá gondoltam. Hanem rád... Te hogy vagy? -kérdeztem kedvesen.

-Elég jól bírom ezt a sikítozást meg aláírósdit.

-Aláírósdit?-kérdeztem.

-Aha. Nem is rossz. Tök sok fura dolgot kapok ajándékba.

-Mint például?

-Piros tangabugyit. Mondjuk a sok közül ez az egyik...

-Hmmm. -nevettem el magam.

-Érdekes mi?

-Aha. De biztos cuki.

-Nagyon...-nevetett- és veled mizu? -kérdezte.

-Őszintén? Borzalmas napom volt. Az a csaj, tudod... Rám öntötte a kávéját, "verekedni" kezdtünk. Az igazgatóiba kötöttünk ki. Jó,hogy nem rúgtak ki... Aztán voltam táncolni. Az volt az egészben a legjobb.

-Hú! Az a csaj elég durva...

-Eléggé.

-Diliházba való.

-Hát kb. -nevettem el magam.

-Hé Harry! Indulnunk kell. Lesz egy interjúnk. -hallottam Liam hangját a háttérből- Kivel beszélsz?

-Jessicával.

-Üdözlöm. -mondta.

Harry átadta Liam üzenetét és elköszönt tőlem. Megint egyedül maradtam. A nagy unalomban elkezdtem leckét írni. Húha. Lehet kapok pár jó jegyet ezekben a rossz napjaimban...

32.rész- Az őrült élet

A telefonbeszélgetésünk után hamar elaludtam. Fáradt voltam. Reggel kinyitódott a szemem. Még mindig fáradt voltam. De sehogy se tudtam visszaaludni. Kiballagtam a fürdőszobámba. Saját magamtól riadtam meg. Úristen! Hogy nézek ki? -kérdeztem magamtól. A szemem ki volt sírva, a szemem alatt karikák voltak.Remek! Ezeket nem lehet eltüntetni. Semmit nem csináltam magammal,csak vettem fel egy fekete melegítőt egy kék pólóval. Unalmas vasárnap. Reggelizni se volt kedvem. A szüleim elmentek bevásárolni. Én megint egyedül maradtam. Visszamentem a szobámba azzal az unott fejemmel és tanulni kezdtem. Én? Tanulni? Igen az unalom és a fájdalom ezt teszi velem. Tanulok. Holnap hétfő. Egy hetet hiányoztam. Muszáj már mennem és bepótolnom mindent. Nem vettem észre,hogy anyuék hazaértek. Ők meg azt hitték,hogy még alszom, ezért nem is kerestek. Délután már kezdtem éhes lenni, olyan 4-5 óra fele. Lementem hátha találok valami kaját.

-Jó reggelt Jess! Így délután 5 órakor.

-Már rég fent voltam. Tanultam.

-Mit csináltál? -nevetett apu.

-Tanultam. Nem vicces apu. -néztem rá.

-Rossz kedved van? -kérdezték.

-Á semmi...

-Na! Mi baj?

-Pasik...-mondtam anyunak.

-Niall? Mit csinált veled? Megölöm. -idegeskedett apu.

-Nyugi már apu! Semmi baj nincs. Vagyis van, de az a mi dolgunk.

-Mond már mi történt! -hajoltak felém a szüleim.

-Szakítottam vele.-mondtam szomorúan.

-De hát miért? Olyan aranyosak voltatok együtt. És szerettétek is egymást nem?! -kérdezte anyu.

-Én mindig is tudtam,hogy ez a Niall gyerek nem való hozzád...

-Apu...-mondtam-Igen szerettem, de ő megcsalt. Alig ment el a turnéra máris új barátnője van...

-Az a srác... Hú! -idegeskedett apu.

-Nyugi apu. Lesz jobb...-mondtam reménykedve.

Felmentem a szobámba. Már nem csináltam semmit. Lefeküdtem az ágyamra és gondolkodni kezdtem a falat bámulva. A fiúkra gondoltam. Vajon mit csinálhatnak most? De ha a fiúkra gondoltam,akkor eszembe jutott Niall is és az új "barátnője". Inkább aludtam egy nagyot. Reggel az ébresztőórámra ébredtem. Ugrottam fel az ágyból! Úristen! Hétfő van. Kirohantam a fürdőbe, tettem egy gyors zuhanyt,felvettem az egyik szakadt farmerem egy Everyday I'm shufflin' pólóval és egy balettcipővel. Reggelizni se volt időm. Nem is voltam éhes. Indultam a suliba. Az utcán találkoztam Fruzsival.

-Szia. Jól vagy? -kérdezte.

-Szia. Fogjuk rá...

-Hallottam mi történt.

-Á inkább ne is beszéljünk róla... -mondtam.

Szerencse,hogy itt van nekem Fruzsi! Annyira jó fej. Mindig meg tud nevettetni, akármilyen gondom is van. Beértünk a suliba. Ő és a többi lány sajna más órára ment. Úgy utálom ezt! Egyedül voltam. Magányosan az órákon. Kaja szünetben belekeveredtem egy kisebb balhéba. Vittem a kajám az asztalunkhoz, amikor megfogta a vállamat, az a fura lány.

-Na mizu kis csaj? Hallottam,hogy dobott a pasid. -nézett rám flegmán a barátaival együtt.

-Én dobtam őt. De teljesen mindegy.

-Ó az mindegy. Az a lényeg,hogy most már szabad. Az enyém lehet.

-Azt csinálsz,amit akarsz. -vágtam egy pofát.

-Tényleg? -nevetett rám és rám öntötte a kávéját.

-Te nem vagy normális! -ugrottam rá- Kinek képzeled magad?! -ordítottam és tépni kezdtem a haját.

Begurultam. Amióta itt vagyok,azóta ez a lány szekál. Most komolyan,semmi rosszat nem tettem ellene. Miért kell engem leönteni, meg szívatni? Nem szoktam hirtelen begurulni. De most betelt a pohár nálam is. Így is rossz napom van. Most még ő is kezdi. Az igazgató szedett szét minket.

-Mindketten az irodámba! Most! -ordított velünk.

Remek! Beültünk az irodába. Az a lány,akinek még most se tudom a nevét, flegmán nézett rám. Még mindig. Az igazgatóra vártunk. Közben "beszélgetni" kezdtünk.

-Most ez mire volt jó? -kérdeztem tőle.

-Mire volt jó? Utállak te kis ribi.

-Én vagyok a ribi? Halo! -ráztam meg.

-Hozzám ne érj! -mondta.

Elengedtem nagy nehezen. Megint kiabálni akart velem, vagy rám ugrani, de ezt az igazgató nem engedte. Pont akkor nyitott be.

-Hölgyeim! Örüljenek,hogy nem rúgom ki önöket! Ezt mégis,hogy képzelték? Iskolai verekedés? -kérdezte.

-Sajnáljuk.-mondtuk egyszerre.

-Most elmehetnek egy figyelmeztető kíséretével.Többet ne forduljon elő ilyen! -mondta hangosan. Kimentünk az irodából. A folyosón ketté váltunk. Nem akartam még egy percet együtt tölteni azzal a lánnyal. Elegem van belőle. Teljesen!

31.rész- A telefonos beszélgetés

Egész este sírtam. Miért is sírok? Nem érdemlek meg egy ilyen pasit. De lehetetlen volt nem bőgni. Nem is próbálkoztam vele. Nyugtatózeneként beraktam egy kis Miley Cyrus-t. Imádom a lassú zenéit. Mindig megnyugtatnak. 10 perc múlva már a laptopomat nyomogattam. Még mindig könnyeztem, én szeretem Niallt, de ez így nem mehet tovább. Felléptem twitterre. Twitter függő vagyok, minden esetben. Ha jó kedvem van,ha nincs. Kiírtam a bánatomat. "Elveszítettem egy olyat,akit szerettem..."-írtam. Jöttek a rajongói válaszok. Rajongó?! Nem,nekem nincsenek rajongóim. Aminek örülök. Szóval jöttek Niall rajongói. "Megbántottad Niallt? Mondd,hogy nem!" meg "Mit csináltál te szemét?!"-Ezek a rosszabbik fajták voltak. De voltak kedves emberek is,akik csak szépen rákérdeztek,hogy mi bajom. Esetleg Niall miatt van-e? Vagy más? Őket kedvesen visszakövettem, de nem válaszoltam nekik. Nem volt erőm. Mikor a fiúk meglátták,hogy fent vagyok,biztos szóltak Niallnak,hogy halo! Menj fel twitterre és írj neki ott. Mert rögtön rám talált.

"Jessica! Ne haragudj!" -írta. Még,hogy ne haragudjak. Ez lehetetlen. Ebből már nem húzod ki magad jól édes... Láttam,hogy az a csók a kamerába élvezetes volt neked. Akkor? Még azt várod,hogy bocsássak meg? Szánalmas vagy. Nem írtam neki vissza. Nem érdemel meg tőlem egyetlen egy betűt se. Aztán Harry is írt. "Jessica! Jól vagy?"-kérdezte kedvesen. Harry nem tett ellenem semmit,úgyhogy neki válaszoltam. "Fogjuk rá..." -írtam. "Akkor kapcsold be a telefonod." -írt még egyszer. Én megtettem amit kért. Láttam,hogy amíg ki volt kapcsolva ez a szerencsétlen telefon, kaptam 20 nem fogadott hívást. A legtöbb Niall volt... És 5 sms-t. Az már Harry,Liam,Lou és Zayn. Az utolsó sms pedig Nialltól jött... "Kérlek had magyarázzam meg!"-ezt olvastam. Mikor megnéztem,hogy ki keresett már csörgött is a telefonom. *Harry* Felvettem.

-Na végre,hogy felvetted! -mondta idegesen.

-Ne legyél ideges... -mondtam neki félve.

-Jaj! Ne félj tőlem Jessica. Nem úgy mondtam. Nyugi. Szóval csak annyit akartam,hogy Niall beszélni szeretne veled...

-Jó, én meg nem akarok vele.

-Azt tudom. Azért hívtalak én. Átadom neki a telefont.

-Harry! Ne! Kérlek! -mondtam.

-Már késő.

-Hé Jess! -szólt a telefonba Niall.

-Add vissza Harry-t.-mondtam flegmán.

-Nem adom! Addig nem adom,amíg el nem mondtam,amit akartam.

-Nem érdekel. Add vissza!

Nem érdekelte,hogy én mit mondok. Ő mondta a magáét.

-Sajnálom. Nem akartam, véletlen volt, ő jött rám. Rajongó. -itt félbe szakítottam.

-Niall! Nem érted?! De nagyon is akartad, nem volt véletlen, élvezted azt a csókot Niall! És nem rajongó. Érzem,hogy nem rajongó. Már régebbi kapcsolatod,én csak egy kaland voltam! -ordítottam.

-Jessica! Ne sírj!

-Még,hogy ne sírjak? -ordítottam megint.

-Jó... Én elmondtam, amit akartam. Nem hiszel nekem...

-Persze,hogy nem hiszek. Ezek után?! -ordítottam megint és estem össze.

A telefonban Harry hangját hallottam.

-Jessica! Jess! Jessy! Ott vagy még? Kérlek szólalj meg!! -mondta.

-I-i-igen itt vagyok. Csak nem a legjobb állapotban.-sírtam megint.

-Kérlek nyugodj meg! Az első, amit tegyél meg,hogy kelj fel a földről. Nem akarom,hogy megint beteg legyél. Feküdj le az ágyra, nyugodj meg. Ha akarod egész éjjel beszélek hozzád. Csak nyugodj meg.

-Annyira kedves vagy velem Harry! Miért teszed ezt? Hisz nemrég szakítottam az egyik legjobb barátoddal...

-Engem ez nem érdekel. Mindenkinek van magánélete. Azt csinál mindenki,amit akar. Én úgy gondolom,hogy egyik legjobb barátod vagyok, és én igaz barát vagyok. Az igaz barát mindig ott van minden bajban, nem? -kérdezte. Éreztem,ahogy mosolyog.

-Igazad van. Mindent köszönök! -mosolyodtam el.

-Örülök,hogy jobb kedved van. Szóval? Maradjak éjszakai szolgálatban is, vagy nem muszáj? -nevette el magát.

-Menj csak. Köszi még egyszer. Szia. -köszöntem el.

-Jó éjt Jess!

30.rész- A hirtelen jött döntés

Este korán elaludtam. Reggel anyu és apu is otthon volt,amikor felkeltem.

-Hát ti?-kérdeztem.

-Neked is jó reggelt! -mondták.

-Ja igen. Jó reggelt.

-Itthon maradtunk. Szabadnapot kaptunk mindketten. Örülsz? -mosolyogtak.

-Nagyon. -válaszoltam.

-Látom nagyon örülsz. Arra gondoltam,hogy elmehetnénk így hármasban vásárolgatni, ebédelni, esetleg moziba.-hozta fel az ötletet apu.

Ezer éve nem vásárolgattunk együtt. Főleg nem Londonban. Szóval miért is ne?

-Benne vagyok! -mondtam- csak előbb még rendbe hozom magam..

-És a reggelid? -szólt utánam anyu.

-Mindjárt jövök. Előtte most már felöltözöm.

-Hát jó. Ahogy akarod.-mondták.

Felmentem a szobámba, kiválasztottam az aznapi szerelésemet,ami egy fekete csőgatyából,egy fekete alapú,pink betűs Spring Break 2012ős topból,egy fekete tornacipőből és egy színes karkötőből állt. Lementem a nappaliba.

-Hát nem vitted túlzásba a színeket... -mondta apu.

-Nem tetszik?

-De. Csak nagyon,hogy is mondjam... Fekete...

-Nekem így tetszik.

-Jó,hát te tudod. -mondták mind ketten.

Gyorsan bekaptam a reggelim,ami egy lekváros pirítósból állt. Reggeli után elmentünk a plázába vásárolgatni. Anyunak tök sok jó cuccot vettünk. Végre lett egy jó ízlése. Apu kapott 2 új pólót és egy edzőcipőt is. Amúgy ő utál vásárolni. Nem tudom mi lett vele,hogy eljöttünk. Vásárlás után beültünk egy étterembe. Én a Nando'sba akartam menni,de anyu mondta,hogy nemár. Hát jó... Gondoltam magamba. Abban a furcsa étterembe,ahova fura emberek jártak,fura táskákkal és fura kiegészítőkkel, hagymalevest ettünk. A főétel hal volt rizzsel és persze a desszert se maradhatott ki,ami gyümölcstorta volt. Wohoo! Imádom. Hazafele a kocsiba megcsörrent a telefonom. Rejtett szám. Vajon ki lehet?

-Halo? -szóltam bele.

-Jó napot kívánok! Én Bibiricskó Richárd vagyok. Azt szeretném kérdezni,hogy...-szakítottam félbe.

-Szia Louis! -mondtam.

-Hé! Honnan tudtad,hogy én vagyok? -kérdezte.

-Csak te tudsz kitalálni ilyen hülye nevet. Bibiricskó? Ez most komoly? -kérdeztem nevetve.

-Na mindegy is... Azt szeretném kérdezni,hogy hol vagy? Mivel otthon nem vagy,mert neten nem vagy fent, ezért gondoltam felhívlak.

-Kb. 5 perc múlva otthon leszek. Kocsiba ülök.

-Ja jó. Akkor leszel neten? Kamerázhatnánk már.Hiányzol. Pedig egy napja nem vagyunk csak ott.

-Persze. Akkor 5-10 perc múlva jelentkezem.-tettem le a telefont.

Mikor hazaértünk én felrohantam a szobámba, ledobtam az ágyra az új cuccokat és bekapcsoltam a laptopom. Láttam,hogy a fiúk fent vannak. Rájuk is írtam és bekapcsoltam a kamot.

-Heeey! -ordítottam a mikrofonba.

-Hello Jessica! Vas happenin'? -kérdezték egyszerre.

-Ezt ti betanultátok? -nevettem el magam.

-Mit?
-Ezt a Vas happeninges dolgot.

-Ja nem. Vagyis de. Na érted. -hadarták el.

-Mindegy is. És veletek mizu?

-Semmi különös. Hiányzol. Szeretlek. -mondta Niall.

-Én is szeretlek.-mosolyodtam el.

Kb. negyed óra múlva megváltozott ez a mosoly... Egy lányt láttam meg a kamerába... Addig még nem is lett volna semmi baj. De aztán az a lány, hosszú barna hajjal,barna szemekkel, lesmárolta Niallt. Én abban a percben elkezdtem bőgni és rögtön kikapcsoltam a webkamot. Ahogy kikapcsoltam a kamerát csörgött a telefonom. *Niall*. Azt hiszi,hogy felfogom venni neki a telefont ezek után? Azt várhatja. Többször csörgött. Már a harmadik hívásánál nem bírtam tovább és kikapcsoltam a telefonomat. Sírtam, sírtam és csak sírtam. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Magamba beszéltem. Miért? Miért velem történik ez? Nem szeret? Miért csinálja ezt velem? Annyi kérdés jutott hirtelen eszembe. És ezt nem fogom neki megbocsájtani. Vége... Azt a fura lányt az iskolába még kimagyarázta, ami oké volt. De ez. Ezt a csajt már nem tudja csak egy sima rajongónak mondani. Nem! Nem érdekel ki az a csaj. Vége! Vége mindennek közöttünk... De egyet nem értek. Már az első nap után új csaja van? Vagy már régi kapcsolat? Én csak egy sima kaland voltam? Köszönöm Niall. Most megtanítottad nekem azt,hogy sose higgyek egyetlen egy pasinak se...

29.rész-A takarítós nap

A fiúk elmennek. 4 hét. Az nagyon sok idő. Megcsörrent a telefonom. *Barbi*

-Szia. -szólt bele.

-Szia.-köszöntem én is.

-Te tudtad,hogy a fiúk elmennek turnézni? Most dobtak egy üzit...

-Igen. Sajnos tudom. Bár ne mennének. De megértem őket. A rajongók is ott vannak. Nem csak mi, a barátok. Örülök,ha élvezik az életet. -mondtam.

-Jó, de annyira fognak hiányozni.

-Hát még nekem... -mondtam.

Beszéltünk még egy kicsit, aztán beültem a laptop elé. Beléptem twitterre. Hirtelen olyan sok követőm lett. Nem értem miért, hisz alig írok ki valamit mostanában. Eltelt pár óra. Egész nap alig csináltam valamit. Neteztem,ettem,zenét hallgattam,net és most máris este 9 van. Hú! A fiúknak negyed óra múlva indul a gépük. Ajjj! Csak 4 hét Jess! Bírd ki valahogy.Mondtam magamnak. Ideje aludni. Beballagtam a zuhany alá. Kb. 10 percet állhattam a meleg víz alatt. Gondolkodtam. Ott szeretek a legjobban gondolkodni. Felvettem a rózsaszín hálóingemet és bebújtam az ágyba. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.

-Szia Jess! Csak nem felkeltettünk? -szólt bele a telefonba Liam.

-Helo. Hát öö de.

-Bocs.

-Túlélem. Odaértetek? -kérdeztem kedvesen.

-Aha. Tök szép itt minden.

-Annak örülök.

-Csak felhívtunk,hogy miújság otthon. De úgy látom még nem vagy rendesen magadnál. További jó éjszakát reggel 10 órakor.-nevették el magukat.

-Ha ha ha. Vicces. Sziasztok.

Felkeltem álmosan. Lementem a konyhába, ahol anyuék szokásosan megint nem voltak ott. Dolgoznak. Ajj! Alig találkozom velük. Csináltam magamnak egy szendvicset,öntöttem ki egy pohár narancslevet és leültem a TV elé. Semmi érdekeset nem adtak, ahogy lenni szokott. Bekapcsoltam a Music Channel-t ahol a Hot Chelle Rae -tól ment a Honestly. Annyira imádom azt a számot. Nem tudom miért, de nagyon jó. Visszamentem a szobámba,felvettem egy sötétkék csőgatyát egy szürke pulcsival. Gondoltam a mai napom elég unalmas lesz,úgyhogy takarítani kezdtem. Utáltam takarítani,de ezzel eltelik az idő. Már csak pár nap itthon aztán mehetek újra a suliba. Nem lesz időm hülyeségekre, mint például a takarítás. Nevettem el magam. Beraktam a Maroon5 albumomat a lejátszóba, aztán pedig a Chris Brown lemezem is pörgött. Egész nap csak takarítottam. Soha többet ilyet! Késő délután rendeltem egy gyros tálat. Egyik kedvenc ételem. És aztán egy magányos estét terveztem a plüssmacijaimmal...

28.rész- A turné

-Ugye,hogy finom volt a sütid Jess?-kérdezte mosolyogva Zayn.

-Igeen. Az volt. Köszi,hogy nem beszéltél le róla.

Zayn kihúzta magát és mosolyogni kezdett.

-Kezdek fáradni... Túlságosan is... -mondtam.

-Juj Jessy! Te még beteg vagy. Akkor most gyorsan irány haza és lefekszel.

20 perc alatt hazasétáltunk. Nagyon fáradt voltam. Ez a nap csodás volt. A fiúk hazamentek én pedig felballagtam a szobámba,gyorsan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Mélyen aludtam,amikor egy ajtónyitásra lettem figyelmes. A szememet még nem tudtam kinyitni... Elkezdődött egy nyugtató zene. Gondoltam biztos álmodom. Amikor a srácok ugrálni kezdtek az ágyamon változott a véleményem. "It's time to get up" -ordították.

-Ébren vagyok! Hagyjatok! -kiáltottam egyet.

-De olyan puha az ágyad! Hagy ugráljak még egy kicsit rajta! Kérleeek! -nézett rám kék szemeivel Louis.

-Na jó. De előbb hagy keljek fel belőle.

Gyorsan felálltam az ágyról és Lou máris ugrált rajta.

-Ennyire jó? -nevettem.

-Aha!

-Amúgy hány óra van?-kérdeztem álmosan.

-Reggel fél kilenc.

-Mi? Minek keltettetek fel ilyen korán?

-Mert holnap már nem biztos,hogy mi ébreszthetünk fel...

-Mi van? -néztem nagy szemekkel.

-Kisebb turné lesz a környéken. És még kiszeretnénk használni az utolsó napunkat itt. Aztán 4 hétig nem leszünk itthon. -mondta szomorkásan Liam.

-Pontosan. -ölelt át Niall.

-De... De...

-De vissza fogunk jönni Jessy! Ne aggódj. -öleltek át mind az öten.

-Hiányozni fogtok. Nagyon is! -mondtam nekik.

-Csak 4 hétről van szó.

-Az nekem 4 év. -nevettem.

-Nyugi Jess! Szóval mi legyen a mai program?

-Filmezés? -kérdezte Harry.

-Nekem jó. De ne valami nyálas ,hanem valami vicces. Adam Sandler-es film? Azokat imádom.

-Hát jó. Akkor hozok popcornt.-mondtam.

Amíg én a popcornt készítettem addig a fiúk berakták a Nagyfiúk című filmet.

-Hé! Várjatok meg! -szóltam ki a konyhából.

-Siess Jessica!

Pont elkezdődött a film mire ráugrottam a kanapéra a 3 tál popcornnal. Sokat nevettünk. Adam Sandler és a társai nagy arcok. Imádom őket. Már sírtunk a nevetéstől a filmen, amikor Louis felszólalt:

-Amúgy izé! Miből van a popcorn? -nagy komoly arccal kérdezte.

-Haver! Ez most nem komoly ugye?-kérdezte nevetve Niall.

-De! Halál komoly.

-Nemár haver! -már mindenki szakadt a röhögéstől.

-Naaa! Miért nevettek?

-Louis! Mondd,hogy csak vicceltél és tudod,hogy miből van a popcorn.-mondtam neki nevetve.

-Vicceltem! És tudom,hogy miből van. Legalábbis azt hiszem...

Már mindenki nevetett. Ez egy életre megmaradt poén marad Louistól.

Megnéztük ezt a filmet. Mindenki jól szórakozott.

-Jessica! Most már sajnos mennünk kell. Még össze kell pakolnunk.

-Aj. -mondtam szomorkásan.

-Ne légy szomorú. Minden nap hívunk és majd beszélünk neten. -mosolyogtak rám és megöleltek.

-Hiányozni fogtok! Nagyon! -egy könnycsepp jött ki a szememen, ők pedig kiléptek az ajtón...

27.rész- A hatalmas "lakoma"

Elsétáltunk a Nando'sba. Leültünk egy messze lévő padhoz és rendeltünk. Odajött a pincér.

-Helo! A szokásosat? -kérdezte.

-Aha. -mondták egyszerre a srácok.

-És a hölgynek? -kérdezte.

-Hát nem is tudom. Talán egy cézár salátát kérnék. -válaszoltam.

-Mi? Nemár Jess!-mondta Zayn.

-Most mi van? -néztem rá furán.

-Cézár saláta? Ez most komoly? Hé! Ne is figyelj a rendelésére. Hozd neki azt,amit nekünk is. -kacsintott Zayn a pincérre.

A lány elindult a konyha felé.

-Most ezt miért kellett?-kérdeztem.

-Mert tudom,hogy az a saláta kevés lenne neked...

-Kevés?

-Ja. Baj?

-Hát öö nem...

Negyed óra múlva kihozták a kajánkat. Ami nem tudom milyen húsból, sült krumpliból, valami fura öntetből és egy üdítőből állt.

-Wohoo! Srácok én ezt nem fogom tudni megenni. -mondtam.

-Dehogynem! -válaszolták mind az öten.

Elkezdtük enni a hatalmas adagot. A felét bírtam megenni, miközben Niall csak tömte magába a kaját.

-Te hogy bírsz ennyit enni? -kérdeztem.

-Nézd csak. Így. -nevette el magát és bevett még egy sült krumplit a szájába. Mindenki megevett mindent, amikor Harry szólt fel.

-Ki kér fagyit? Elmehetnénk egy cukrászdába.

-Én!-szólt Zayn.

-Én én én én. -mondta Louis is.

-Engem se felejts ki! -válaszolt Liam.

-És te Niall? -kérdezte Harry.

-Jó lenne. -szólt.

-Na és te Jessica?

-Most csak viccelsz ugye? Már így is tele vagyok.

-Komolyan kérdeztem.

-Most inkább kihagyom,ha nem baj.

-Á nem baj. Akkor induljunk.-mondta.

Elmentünk a Nando'sból egyenesen egy cukrászdába. Ott is leültünk egy elhagyatott asztalhoz ,a fiúk pedig kértek pár gombóc fagyit. Csoki,eper, citrom. Mindenféle íz. Annyit tudnak enni. Jó, oké, pasiból vannak. Na de ennyire... Gondoltam magamba. Én csak szürcsölgettem az üdítőmet, amikor jött a pincér.

-Szóval hozhatom a szokásos süti adagot? -kérdezte a pincér.

-Persze! Hozd csak! -mondták a fiúk.

-És a lánynak mit hozzak?

Meg se tudtam szólalni, már rendeltek is helyettem.

-Valami újabb gyümölcstortát ha lehet.

A pincér elment,amikor Niall megkérdezte:

-Szereted a gyümölcstortát nem? Mert látom kicsit furán néztél,mikor kikértük.

-Jaaa.. Szeretem. Csak hát nem kértem volna...

-Tudom,hogy kértél volna, csak nem merted. -mondta Zayn.

-Jaaaj! Inkább hagyj. Mindig te nyersz... -nevettem el magam.

26.rész- A nehezen sikerült békülés

Sírtam, sírtam és csak sírtam. Harry megfogta a fejem.

-Hé! Jessica! Ne sírj! Hányszor mondtam már?!

-De nem tudom abbahagyni. Minden miattam van.

-Nyugi már! Van egy ötletem.

Felcsillant a szemem.

-Mi az?

-Elmegyünk hozzánk. Ha minden jól megy otthon van Niall is.

-És? -kérdeztem.

-Mi az,hogy és? Nem érted?

-Most nem vagyok olyan állapotba,hogy mindent értsek.

-Ja bocs... Szóval elmegyünk és te élőbe bocsánatot kérsz. Mit tudom én. Ahogy jön. Benne vagy? -kérdezte.

Gondolkodni kezdtem.

-És mi van,ha nem figyel rám?

-Szerintem vagy olyan okos,hogy megoldod...

-És ha nem?

-Muszáj ennyit visszakérdezned? Annyi hülye kérdésed van Jessica,hogy á mindegy.

-Jó abbahagyom bocs. Megyünk?

-Még szép.

Beültünk a kocsiba és pár perc alatt ott voltunk a fiúk lakásánál.

-Nekem ez nem fog menni.

-Mi?

-Ez az egész... -mondtam.

-Ne csináld már Jess! Nincs visszaút. Meg csak egy bocsánatkérésről van szó.

-De...

-Nincs de. Gyere bemegyünk! -mondta Harry.

-Jó...

Beballagtunk a lakásba.

-Hé haver. Niall merre van? -kérdezte Harry Louistól.

-Szobájába. Már 2 órája nem evett semmit. Nem tudod mi baja lehet?

Harry elnevette magát.

-Menj fel. Balra a második ajtó.

-Köszi. -mosolyogtam rá.

Felmentem a lépcsőn, aztán balra a második ajtóhoz mentem. Kopogtam,de nem szólt ki senki.

-Niall! Én vagyok az Jess. Bemehetek?

-Nem. -jött a válasz.

-Ne csináld már ezt kérlek. Beszélni szeretnék veled.

Hallottam ahogy a kulcs csörög a zárban és kinyílik az ajtó.

-Köszönöm.-mondtam.

-Mit akarsz?

-Bemehetnék?

-Gyere...

Ő lefeküdt az ágyára, egy plüssmackót dobálva.

-Szóval...-kezdtem el.

-Igen?

-Először is kérlek,hogy ne szakíts félbe. Végig akarom mondani.

Elmosolyodott majd mondta:

-Jó.

Belekezdtem a mondandómba.

-Hülye voltam, nem tudtam az egész sztorit, az újságnak hittem,amikor tudom,hogy nem szabadott volna. Harry elmondott mindent. Ő mondta,hogy talán itthon vagy, próbáljam meg így, ha már a telefont rám csaptad... Szóval bocsánatot akarok kérni. Mindent tudok. Utálom azt a ribit. De most nem ez a lényeg. Megígérem,hogy többet nem hiszek senki másnak, csak neked. És ez most nagyon nyálas bocsánat kérés. Így alakult. Megbocsájtasz?

-Nem is tudom... -gondolkodott el sokáig.

-Naa?

-Persze,hogy meg. Kíváncsi voltam meddig bírod nélkülem.-nevetett.

-Hééé! Ez így nem fair.

-Dehogynem az édesem.

-Visszakapod. -nevettem el magam.

Lesétáltunk a lépcsőn.

-Újra együtt az álompár? -kérdezte mosolyogva Zayn.

-Jól mondod. -válaszoltunk egyszerre.

-Kösz haver.-fogott kezet Niall Harryvel.

Mosolyogtam. Boldog voltam,hogy Niall megtudott bocsájtani.

-Na jó. Elég a lelkizésből. Menjünk kajálni. Éhen halok.

-Nem csodálom Nialler. Már 2 és fél órája nem ettél semmit.-nevetett Louis.

-Hé! Nando's jó lesz? -kérdezte.

-Persze! -válaszoltuk mind az 5en...

25. rész- A balhé

Újra sírni kezdtem. Belépett egy fiatal nővér a terembe.

-Hé! Miért sír kedves? -kérdezte.

-Pasik...

-Ó! Az a kedves fiatalember,aki nem rég ment el?

-Igen...-válaszoltam.

-Nagyon feldúlt volt,amikor elment. Veszekedtek? -kérdezte.

-Igen...Egy elég durva újságcikk miatt.

-Jessica! Szólíthatom így ugye? -kérdezte.

-Persze!

-Szóval kedves Jessica! Ne higgyen az újságcikkeknek. Minden hülyeséget írnak.

-Tudom, de egy kép is van...

-Á! Az már más. Szerintem beszéljék meg együtt. Ne hagyja,hogy a média tönkretegye a kapcsolatukat. De most mennem kell. Csak behoztam az ebédet.

-Mindent köszönök! -mosolyogtam rá.

Megtöröltem az arcom. Felöltöztem egy farmerbe és egy pólóba,amit még anyu hozott be nekem. Amikor mindennel kész lettem benyitott egy váratlan vendég.

-Jól vagy ? -kérdezte.

-Inkább most hagyj.- fordultam el.

-Jessica! Most ez komoly.

-Nem, egyáltalán nem vagyok jól Harry! Meg amúgy hogy kerülsz ide?

-Eljöttem érted... Hallottam,hogy mi történt köztetek. Ez a kisebb veszekedés. Hát,hogy is mondjam, fura.

-Fura? -kérdeztem.

-Igen az. Mert ez az újság... Ööö.

-Mit tudsz? -pattantam fel az ágyról.

-Én? Én semmit...-kapta el a tekintetét.

-Harry! Tudom,hogy tudsz valamit.

-De nem szabad elmondanom.

-Harry Edward Styles! Addig mondd,amíg nyugodt vagyok.

-Te nyugodt? Most épp nem vagy az.

-Ha elmondod lenyugszom.

A mondatom után benyitott az orvos,hogy készen vannak a papírok, hazamehetek. Felkaptam a cuccaimat, megköszöntem az orvosnak mindent. Elköszöntem a kedves nővérkétől és hazaindultam Harryvel.

-Szóval? Mit tudsz pontosan?-kérdeztem Harryt az autóban.

-Emlékszel arra a csajra a suliban? Aki flegmázott veled és azt mondta,hogy megfogja szerezni Niallt?

-Nee!! Mondd,hogy csak viccelsz.

-Nem. Ez halál komoly.

Könnyezni kezdtem.

-Jaj ne sírj Jessica! Ez nem a teljes igazság.

-Akkor mi az igazság?

-Az,hogy ezzel a lánnyal Niall csak találkozott vásárlás közbe. A csaj meg megfogta a kezét, tette magát a paparazzik előtt.

-De várj! Annak a csajnak barna volt a haja. Akkor most mi van?

-Sok minden változott mióta nem vagy suliba. A csaj befestette szőkére a haját, sminkeli magát. Elég durva.

-Szóval komolyan gondolta...

-Van tovább is...

-Na mondd!

-Az a csaj megfogta Niall kezét. Niall rángatta,hogy hagyjál már. Engedj el. Ezt persze az újságírók nem írták meg...

-Úristen...-mondtam.

-Aztán meg az a csaj, megakarta csókolni Niallt a kocsinál,amikor Nialler ellökte és mondott neki valamit,amit most nem mondok,ha nem baj... Aztán már meg is volt a pletyka. A felét ami történt nem is írták le. Sose higgy az újságnak Jess!

-De...

-Nincs de! Pszt! Szerintem ideje lenne Nialltól bocsánatot kérned.

-Jól mondod...

Megérkeztünk a házunkhoz. Harry bejött velem, amíg én felhívtam Niallt.Kicsöngött.

-Halo? -szólt bele egy hang.

-Niall! Beszélnünk kell! -mondtam.

-Inkább ne...

-Találkozzunk!

-Ne. Nincs kedvem hozzá. -szólt unottan.

-Hát jó. Akkor telefonon mondom. Ne haragudj. Harry mindent elmondott.

-Nem érdekel.

-Niall! Kérlek!

Letette a telefont. Be se tudtam fejezni a mondatom. Végül is megértem... Miért voltam ennyire hülye?! Harry vállára tettem a fejem és sírni kezdtem. Miért is sírok? Azért mert szeretem, de megbántottam. Remek.

24.rész- A fura újságcikk

Niall elindult az ajtó felé. Még egy utolsó pillantást vetett rám egy széles mosollyal és elment. Unatkoztam. Dúdolgattam, már mindent csináltam, amikor benyitott anyu.

-Szia! -mondta.

-Szia anyu! -mosolyogtam rá.

-Hoztam neked pár újságot, a mostani pletykákkal, hírekkel. Meg hoztam narancslevet,gyümölcsöt és még...

-Anyu! -állítottam meg- már ma hazamehetek. Miért hoztál ennyi mindent?-kérdeztem.

-Gondoltam ne unatkozz.

-De ennyi minden. Húúú!

-Sajnos ma se tudok itt lenni veled egész nap. Lehet,hogy nem is tudok bejönni érted. Ez a munka. Annyira nem szeretem. Mindig akkor hívnak be dolgozni,amikor nagyon nem lenne jó... -panaszkodott.

-Nyugi anyu. Megoldom. Majd hazamegyek gyalog. Vagy majd meglátjuk.

-Nem, arról szó se lehet!

-Jó,akkor kitalálok valami mást...

Ekkor megcsörrent anyu telefonja. Hurrá!

-Kicsim...-kezdte.

-Menj csak. El leszek.-mondtam.

-Ne haragudj! -szólt.

-Semmi baj anyu. Menj. -mosolyogtam rá.

Ő kiment az ajtón én pedig elkezdtem olvasgatni az újságokat. Egyszer kétszer benézett egy nővér és egy orvos. Megnézték a papírjaimat és kb ennyi volt. Lapozgattam a második újságot egyszer csak megakadt a szemem valamin. "Niall Horan és az ismeretlen szőke lány". Ácsi. Én barna vagyok, tuti nem velem volt. Kézen fogva ezzel a lánnyal? Ki ez? És miért fogja a pasim kezét? Úristen! Mi történt amíg én kórházban voltam/vagyok? Én nem így ismertem meg Niallt. Sőt... Könnyezni kezdtem. Írtam neki egy smst, mert tudtam,hogy órán van.

"Niall! Beszélnünk kell... Suli után gyere a kórházba. Fontos!!" -írtam neki. Erősebben könnyeztem. Ez valami tévedés lehet. Nagyon remélem. Szeretem Niallt. Ő nem ilyen. De ki az a csaj? Én már semmit sem értek. Falhoz vágtam a magazint. 2 óra múlva találkozom Niallel. Ki kell faggatnom. De mégis hogy? Nincs rá erőm. Abban a 2 órában csak gondolkodni tudtam. Járkáltam a szobába, kinéztem az ablakon. Láttam egy szerelmes párt. Róluk is mi jutottunk eszembe. Visszafeküdtem az ágyba. Újra sírni kezdtem. Háttal ültem az ajtónak, amikor valaki benyitott. Hátranéztem.

-Jessica! Miért sírsz? -szaladt oda hozzám Niall.

-Még kérdezed,hogy miért sírok?!-mondtam kicsit felemelt hanggal...

-Most mi bajod van?!-kérdezte.

-Mi bajom van? -hozzávágtam az újságot.

-Jess! Ez nem az aminek látszik...-magyarázta.

-Akkor minek látszik? Megtudod magyarázni? -ordítottam.

-Hé!! Ne kiabálj! Ne itt..

-Akkor hol? -hozzávágtam még egy újságot.

-Majd otthon.

-Nem! Nem beszélünk meg semmit otthon.

-Miért nem?

-Tűnj innen!

Ekkor belépett az orvosom,hogy 1 óra múlva hazamehetek,csak még elkészítik a zárójelentésemet.

-Jó, akkor majd csörögj és jövök érted. -szólt Niall.

-Azt várhatod. Te ne gyere értem. Inkább hazamegyek taxival. -mondtam sírva.

-Jessica! -szólt hozzám.

-Niall! Menj innen! Most!! -kiabáltam vele és kiment az ajtón...