-Hé! Jessica! Ne sírj! Hányszor mondtam már?!
-De nem tudom abbahagyni. Minden miattam van.
-Nyugi már! Van egy ötletem.
Felcsillant a szemem.
-Mi az?
-Elmegyünk hozzánk. Ha minden jól megy otthon van Niall is.
-És? -kérdeztem.
-Mi az,hogy és? Nem érted?
-Most nem vagyok olyan állapotba,hogy mindent értsek.
-Ja bocs... Szóval elmegyünk és te élőbe bocsánatot kérsz. Mit tudom én. Ahogy jön. Benne vagy? -kérdezte.
Gondolkodni kezdtem.
-És mi van,ha nem figyel rám?
-Szerintem vagy olyan okos,hogy megoldod...
-És ha nem?
-Muszáj ennyit visszakérdezned? Annyi hülye kérdésed van Jessica,hogy á mindegy.
-Jó abbahagyom bocs. Megyünk?
-Még szép.
Beültünk a kocsiba és pár perc alatt ott voltunk a fiúk lakásánál.
-Nekem ez nem fog menni.
-Mi?
-Ez az egész... -mondtam.
-Ne csináld már Jess! Nincs visszaút. Meg csak egy bocsánatkérésről van szó.
-De...
-Nincs de. Gyere bemegyünk! -mondta Harry.
-Jó...
Beballagtunk a lakásba.
-Hé haver. Niall merre van? -kérdezte Harry Louistól.
-Szobájába. Már 2 órája nem evett semmit. Nem tudod mi baja lehet?
Harry elnevette magát.
-Menj fel. Balra a második ajtó.
-Köszi. -mosolyogtam rá.
Felmentem a lépcsőn, aztán balra a második ajtóhoz mentem. Kopogtam,de nem szólt ki senki.
-Niall! Én vagyok az Jess. Bemehetek?
-Nem. -jött a válasz.
-Ne csináld már ezt kérlek. Beszélni szeretnék veled.
Hallottam ahogy a kulcs csörög a zárban és kinyílik az ajtó.
-Köszönöm.-mondtam.
-Mit akarsz?
-Bemehetnék?
-Gyere...
Ő lefeküdt az ágyára, egy plüssmackót dobálva.
-Szóval...-kezdtem el.
-Igen?
-Először is kérlek,hogy ne szakíts félbe. Végig akarom mondani.
Elmosolyodott majd mondta:
-Jó.
Belekezdtem a mondandómba.
-Hülye voltam, nem tudtam az egész sztorit, az újságnak hittem,amikor tudom,hogy nem szabadott volna. Harry elmondott mindent. Ő mondta,hogy talán itthon vagy, próbáljam meg így, ha már a telefont rám csaptad... Szóval bocsánatot akarok kérni. Mindent tudok. Utálom azt a ribit. De most nem ez a lényeg. Megígérem,hogy többet nem hiszek senki másnak, csak neked. És ez most nagyon nyálas bocsánat kérés. Így alakult. Megbocsájtasz?
-Nem is tudom... -gondolkodott el sokáig.
-Naa?
-Persze,hogy meg. Kíváncsi voltam meddig bírod nélkülem.-nevetett.
-Hééé! Ez így nem fair.
-Dehogynem az édesem.
-Visszakapod. -nevettem el magam.
Lesétáltunk a lépcsőn.
-Újra együtt az álompár? -kérdezte mosolyogva Zayn.
-Jól mondod. -válaszoltunk egyszerre.
-Kösz haver.-fogott kezet Niall Harryvel.
Mosolyogtam. Boldog voltam,hogy Niall megtudott bocsájtani.
-Na jó. Elég a lelkizésből. Menjünk kajálni. Éhen halok.
-Nem csodálom Nialler. Már 2 és fél órája nem ettél semmit.-nevetett Louis.
-Hé! Nando's jó lesz? -kérdezte.
-Persze! -válaszoltuk mind az 5en...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése