31.rész- A telefonos beszélgetés

Egész este sírtam. Miért is sírok? Nem érdemlek meg egy ilyen pasit. De lehetetlen volt nem bőgni. Nem is próbálkoztam vele. Nyugtatózeneként beraktam egy kis Miley Cyrus-t. Imádom a lassú zenéit. Mindig megnyugtatnak. 10 perc múlva már a laptopomat nyomogattam. Még mindig könnyeztem, én szeretem Niallt, de ez így nem mehet tovább. Felléptem twitterre. Twitter függő vagyok, minden esetben. Ha jó kedvem van,ha nincs. Kiírtam a bánatomat. "Elveszítettem egy olyat,akit szerettem..."-írtam. Jöttek a rajongói válaszok. Rajongó?! Nem,nekem nincsenek rajongóim. Aminek örülök. Szóval jöttek Niall rajongói. "Megbántottad Niallt? Mondd,hogy nem!" meg "Mit csináltál te szemét?!"-Ezek a rosszabbik fajták voltak. De voltak kedves emberek is,akik csak szépen rákérdeztek,hogy mi bajom. Esetleg Niall miatt van-e? Vagy más? Őket kedvesen visszakövettem, de nem válaszoltam nekik. Nem volt erőm. Mikor a fiúk meglátták,hogy fent vagyok,biztos szóltak Niallnak,hogy halo! Menj fel twitterre és írj neki ott. Mert rögtön rám talált.

"Jessica! Ne haragudj!" -írta. Még,hogy ne haragudjak. Ez lehetetlen. Ebből már nem húzod ki magad jól édes... Láttam,hogy az a csók a kamerába élvezetes volt neked. Akkor? Még azt várod,hogy bocsássak meg? Szánalmas vagy. Nem írtam neki vissza. Nem érdemel meg tőlem egyetlen egy betűt se. Aztán Harry is írt. "Jessica! Jól vagy?"-kérdezte kedvesen. Harry nem tett ellenem semmit,úgyhogy neki válaszoltam. "Fogjuk rá..." -írtam. "Akkor kapcsold be a telefonod." -írt még egyszer. Én megtettem amit kért. Láttam,hogy amíg ki volt kapcsolva ez a szerencsétlen telefon, kaptam 20 nem fogadott hívást. A legtöbb Niall volt... És 5 sms-t. Az már Harry,Liam,Lou és Zayn. Az utolsó sms pedig Nialltól jött... "Kérlek had magyarázzam meg!"-ezt olvastam. Mikor megnéztem,hogy ki keresett már csörgött is a telefonom. *Harry* Felvettem.

-Na végre,hogy felvetted! -mondta idegesen.

-Ne legyél ideges... -mondtam neki félve.

-Jaj! Ne félj tőlem Jessica. Nem úgy mondtam. Nyugi. Szóval csak annyit akartam,hogy Niall beszélni szeretne veled...

-Jó, én meg nem akarok vele.

-Azt tudom. Azért hívtalak én. Átadom neki a telefont.

-Harry! Ne! Kérlek! -mondtam.

-Már késő.

-Hé Jess! -szólt a telefonba Niall.

-Add vissza Harry-t.-mondtam flegmán.

-Nem adom! Addig nem adom,amíg el nem mondtam,amit akartam.

-Nem érdekel. Add vissza!

Nem érdekelte,hogy én mit mondok. Ő mondta a magáét.

-Sajnálom. Nem akartam, véletlen volt, ő jött rám. Rajongó. -itt félbe szakítottam.

-Niall! Nem érted?! De nagyon is akartad, nem volt véletlen, élvezted azt a csókot Niall! És nem rajongó. Érzem,hogy nem rajongó. Már régebbi kapcsolatod,én csak egy kaland voltam! -ordítottam.

-Jessica! Ne sírj!

-Még,hogy ne sírjak? -ordítottam megint.

-Jó... Én elmondtam, amit akartam. Nem hiszel nekem...

-Persze,hogy nem hiszek. Ezek után?! -ordítottam megint és estem össze.

A telefonban Harry hangját hallottam.

-Jessica! Jess! Jessy! Ott vagy még? Kérlek szólalj meg!! -mondta.

-I-i-igen itt vagyok. Csak nem a legjobb állapotban.-sírtam megint.

-Kérlek nyugodj meg! Az első, amit tegyél meg,hogy kelj fel a földről. Nem akarom,hogy megint beteg legyél. Feküdj le az ágyra, nyugodj meg. Ha akarod egész éjjel beszélek hozzád. Csak nyugodj meg.

-Annyira kedves vagy velem Harry! Miért teszed ezt? Hisz nemrég szakítottam az egyik legjobb barátoddal...

-Engem ez nem érdekel. Mindenkinek van magánélete. Azt csinál mindenki,amit akar. Én úgy gondolom,hogy egyik legjobb barátod vagyok, és én igaz barát vagyok. Az igaz barát mindig ott van minden bajban, nem? -kérdezte. Éreztem,ahogy mosolyog.

-Igazad van. Mindent köszönök! -mosolyodtam el.

-Örülök,hogy jobb kedved van. Szóval? Maradjak éjszakai szolgálatban is, vagy nem muszáj? -nevette el magát.

-Menj csak. Köszi még egyszer. Szia. -köszöntem el.

-Jó éjt Jess!