38.rész- A nagy beszélgetés

-Szerintem most az lesz a legjobb, ha elmész.-mondtam.

-Ahogy akarod...

Lesétáltunk a lépcsőn, aztán a bejárati ajtóhoz értünk.

-Hát te mit keresel itt?! -szólt ki apu a nappaliból.

-Itt lakom...-mondtam.

-Nem te! Ez a szemét! Mit keres itt? Nem úgy volt,hogy megbántott és szakítottatok?

-De...

-Akkor meg?! Tűnj innen! Megsértetted a lányom!-ordította apu.

-Apu! Nemár! Újra együtt vagyunk...

-Hiszen megbántott.

-Megbocsájtottam neki.

-Hogy képzeli,hogy ide tolja a képét? -újra ordított.

-Apu! Nyugi már! Ha szeretnél elfogadnád a döntésem...-mondtam sírva.

-Ne sírj kérlek. Szeretlek. -mondta apu.

-Most mit tett Jessicával? Alig tudtam abbahagyatni vele a sírást és most megint elkezdte.-mondta idegesen Niall.

-Te nekem ne szólj be,jó?! -itt apu majdnem lekevert egy pofont Niallnak.

-Hagyjátok abba!!!-kiabáltam- Niall most kérlek menj el.

-De...

-Nincs de. Menj!

Niall elment én pedig egy szó nélkül felmentem a szobámba aput magára hagyva a nappaliba. A szobámba érve becsaptam az ajtót és megindultam a fürdőszoba felé, amikor hangokat hallottam az ablakom felől. Mi lehet ez? Kinéztem és láttam,hogy Niall dobálja az ablakom kicsi kő darabokkal. Mit keres még mindig itt? Kinyitottam az ablakot.

-Hát te mit keresel még mindig itt?

Ő nem válaszolt csak elővett egy papírt amire ez volt ráírva: "Szeretlek"

Elkönnyesedett a szemem,majd küldtem neki egy puszit az ablakomból. Annyira édes. Aztán elment én pedig befeküdtem egy kád forró vízbe. Annyira jó volt pihenni. Fél órát feküdhettem a vízbe. Kopogást hallottam.

-Ki az? -kérdeztem.

-Én. -hallottam apu hangját.

-Mindjárt megyek. Csak felöltözöm.-szóltam ki neki.

Kiszálltam a kádból, megtöröltem magam és magamra kaptam a rózsaszín köntösömet. Kiballagtam a fürdőszobámból és leültem az ágyra.

-Mit szeretnél? -kérdeztem aputól.

-Bocsánatot kérni.

-Miért?

-Azért mert olyan csúnya dolgokat vágtam az új barátodhoz. Nem kellett volna. Igazad van, ha szeretlek elfogadom a te választásod.

-Semmi baj. Ideges voltál...

-És szeretlek.

-Én is szeretlek apu.

-De az a gyerek még mindig nem szimpi...

-Apu kérlek!

-Na jó, csak vicceltem. -nevette el magát.

-Reméltem is.