37.rész- Hogyan is tovább?

Niallnak igaza volt. Élveztem a csókot. Nem kellett volna. Mire válaszolni tudtam volna neki,hallottam egy ajtó csapást. Kimentem a szobából megnézni ki volt az.

-Harry! Ne! Harry kérlek hallgass meg!

-Nincs mit meghallgatnom.-láttam a könnyes szemét.

Ez most komoly? Ez nem történhet meg velem. Vagy mégis? Igen. Megtörtént.

-Harry várj! Kérlek. -estem össze a földön.

-Hagyj békén! -ordította.

Niall utánam jött és felkapott a földről.

-Megütötted?! -szaladt le Harryhez.

-Dehogy ütöttem meg. Annyira bolond nem vagyok. Sose ütök lányt.

-Szerencséd!

-Téged kéne megütnöm! Azt hittem haverok vagyunk. Erre meg megcsókolod.

-Bocs,hogy megcsókoltam a volt barátnőmet.

-Ott van a hangsúly! A VOLT barátnődet. Ő már az enyém. Legalábbis az enyém volt... Úgy látom megint egymásra találtatok.

Lerohantam hozzájuk.

-Hagyjátok abba. Nem érek ennyit. Jobb ha most elmegyek.

-Ne menj! Kérlek! -mondták.

-Nincs itt semmi keresnivalóm. Biztos egy ribinek képzeltek,amiatt,hogy 4 hét alatt találtam új pasit és máris dobnám a volt pasim miatt.

-Ez nem igaz.

-Akkor mind hazudtok... -majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Hazarohantam. Nem néztem semerre, csak egyenesen az utat figyeltem. Negyed óra múlva hazaértem. Felrohantam a szobámba és sírtam. Még én sírok? Ez hülyeség. Miért tettem ezt? Miért élveztem Niall csókját? Talán mégis őt szeretem és Harry csak egy "lelki segély" volt nekem? De őt is szeretem. Akkor most melyiket válasszam? Vagy jobb lenne, ha egyiket se? Nem tudok választani. Anyu segítségét nem merem kérni. Meg nem is tudnám, hisz nincs itthon. Mit tegyek? Most olyan kedvemben vagyok,hogy senkivel se szeretnék beszélni. Egyszer csak valaki csöngetett. Ki lehet az este 7kor? Lementem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem.

-Baj,hogy jöttelek megvigasztalni? Elvégre miattam van minden.

-Nem, nem miattad van.

-De, miattam van. Te sírtál?! -kérdezte.

-Nem, dehogy.

-Te sírtál. Miért?

-Még kérdezed?

-Az is miattam. Remek. Ne sírj kérlek. Nem akartalak megbántani.-mondta Niall.

-Nem bántottál meg. Vagyis mégis. Sőt... De szeretlek. Mit tehetnék?!

-Szóval szeretsz. -mosolyodott el.

-De nekem ott van Harry.

-Csak volt.

-Gondoltam,hogy emiatt szakít velem. Mit is gondolhattam volna? Hülye voltam.

-Bevallotta,hogy szeret téged. De tudja,hogy Te csak úgy tekintenél rá,mint a második Niallra.

-Ezt ő mondta?

-Igen Ő...

-Biztos ez?

-Halál komoly.

-Miért gondolja ezt?

-Gondolom azért mert látta a csókunkat...

-Aj istenem! Miért történik mind ez velem? -kérdeztem szomorúan és leültem az ágyra.

-Ne szomorkodj! -ölelt át- Én itt vagyok neked.

-Tudom... De milyen érzés lenne ez nekünk hármunknak ha újra összejönnék veled?

-Hármunknak?

-Állítólag most dobott Harry,nem? Te pedig máris boldogítasz?

-Kibírná.

-Én nem hiszem.

-Mégse szeretsz?
-Nem erről van szó.

-Akkor meg?

-I want but that's crazy...-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Miért?

-Ajj Niall ne kérdezz már ennyit vissza. Magamat se tudom megérteni...

Itt újra megcsókolt.

-Niall. Kérlek, ne most... -egy könnycsepp szökött ki a szememből.

-Abbahagyom, csak kérlek ne sírj! -mondta.