30.rész- A hirtelen jött döntés

Este korán elaludtam. Reggel anyu és apu is otthon volt,amikor felkeltem.

-Hát ti?-kérdeztem.

-Neked is jó reggelt! -mondták.

-Ja igen. Jó reggelt.

-Itthon maradtunk. Szabadnapot kaptunk mindketten. Örülsz? -mosolyogtak.

-Nagyon. -válaszoltam.

-Látom nagyon örülsz. Arra gondoltam,hogy elmehetnénk így hármasban vásárolgatni, ebédelni, esetleg moziba.-hozta fel az ötletet apu.

Ezer éve nem vásárolgattunk együtt. Főleg nem Londonban. Szóval miért is ne?

-Benne vagyok! -mondtam- csak előbb még rendbe hozom magam..

-És a reggelid? -szólt utánam anyu.

-Mindjárt jövök. Előtte most már felöltözöm.

-Hát jó. Ahogy akarod.-mondták.

Felmentem a szobámba, kiválasztottam az aznapi szerelésemet,ami egy fekete csőgatyából,egy fekete alapú,pink betűs Spring Break 2012ős topból,egy fekete tornacipőből és egy színes karkötőből állt. Lementem a nappaliba.

-Hát nem vitted túlzásba a színeket... -mondta apu.

-Nem tetszik?

-De. Csak nagyon,hogy is mondjam... Fekete...

-Nekem így tetszik.

-Jó,hát te tudod. -mondták mind ketten.

Gyorsan bekaptam a reggelim,ami egy lekváros pirítósból állt. Reggeli után elmentünk a plázába vásárolgatni. Anyunak tök sok jó cuccot vettünk. Végre lett egy jó ízlése. Apu kapott 2 új pólót és egy edzőcipőt is. Amúgy ő utál vásárolni. Nem tudom mi lett vele,hogy eljöttünk. Vásárlás után beültünk egy étterembe. Én a Nando'sba akartam menni,de anyu mondta,hogy nemár. Hát jó... Gondoltam magamba. Abban a furcsa étterembe,ahova fura emberek jártak,fura táskákkal és fura kiegészítőkkel, hagymalevest ettünk. A főétel hal volt rizzsel és persze a desszert se maradhatott ki,ami gyümölcstorta volt. Wohoo! Imádom. Hazafele a kocsiba megcsörrent a telefonom. Rejtett szám. Vajon ki lehet?

-Halo? -szóltam bele.

-Jó napot kívánok! Én Bibiricskó Richárd vagyok. Azt szeretném kérdezni,hogy...-szakítottam félbe.

-Szia Louis! -mondtam.

-Hé! Honnan tudtad,hogy én vagyok? -kérdezte.

-Csak te tudsz kitalálni ilyen hülye nevet. Bibiricskó? Ez most komoly? -kérdeztem nevetve.

-Na mindegy is... Azt szeretném kérdezni,hogy hol vagy? Mivel otthon nem vagy,mert neten nem vagy fent, ezért gondoltam felhívlak.

-Kb. 5 perc múlva otthon leszek. Kocsiba ülök.

-Ja jó. Akkor leszel neten? Kamerázhatnánk már.Hiányzol. Pedig egy napja nem vagyunk csak ott.

-Persze. Akkor 5-10 perc múlva jelentkezem.-tettem le a telefont.

Mikor hazaértünk én felrohantam a szobámba, ledobtam az ágyra az új cuccokat és bekapcsoltam a laptopom. Láttam,hogy a fiúk fent vannak. Rájuk is írtam és bekapcsoltam a kamot.

-Heeey! -ordítottam a mikrofonba.

-Hello Jessica! Vas happenin'? -kérdezték egyszerre.

-Ezt ti betanultátok? -nevettem el magam.

-Mit?
-Ezt a Vas happeninges dolgot.

-Ja nem. Vagyis de. Na érted. -hadarták el.

-Mindegy is. És veletek mizu?

-Semmi különös. Hiányzol. Szeretlek. -mondta Niall.

-Én is szeretlek.-mosolyodtam el.

Kb. negyed óra múlva megváltozott ez a mosoly... Egy lányt láttam meg a kamerába... Addig még nem is lett volna semmi baj. De aztán az a lány, hosszú barna hajjal,barna szemekkel, lesmárolta Niallt. Én abban a percben elkezdtem bőgni és rögtön kikapcsoltam a webkamot. Ahogy kikapcsoltam a kamerát csörgött a telefonom. *Niall*. Azt hiszi,hogy felfogom venni neki a telefont ezek után? Azt várhatja. Többször csörgött. Már a harmadik hívásánál nem bírtam tovább és kikapcsoltam a telefonomat. Sírtam, sírtam és csak sírtam. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Magamba beszéltem. Miért? Miért velem történik ez? Nem szeret? Miért csinálja ezt velem? Annyi kérdés jutott hirtelen eszembe. És ezt nem fogom neki megbocsájtani. Vége... Azt a fura lányt az iskolába még kimagyarázta, ami oké volt. De ez. Ezt a csajt már nem tudja csak egy sima rajongónak mondani. Nem! Nem érdekel ki az a csaj. Vége! Vége mindennek közöttünk... De egyet nem értek. Már az első nap után új csaja van? Vagy már régi kapcsolat? Én csak egy sima kaland voltam? Köszönöm Niall. Most megtanítottad nekem azt,hogy sose higgyek egyetlen egy pasinak se...