23.rész-A kórházban -2 felvonás

*Jessica szemszöge*

Amikor megláttam Niallt a kórterembe nagyon megörültem. Hiányzott. De mikor megláttam Harryt is,hogy milyen szomorúan néz minket, elment a kedvem mindentől. Miért történik ez a szerelmi háromszög velem? Én Harryre úgy tekintek,mint a bátyám. Ő ezt nem érti meg. Sajnos... Ha ő szomorú én is. És ezt mindegyik sráccal így érzem. Ha ők nevetnek én is. Ha ők szomorúak én is. És ez így rossz nekem. Hosszú percekig elgondolkodtam.

-Jessica! Jessica! Jessica! Figyelsz rám? -kérdezte Niall.

-Ja igen,bocsi. Csak elgondolkodtam.

-Min?

-Teljesen mindegy...

-Ahogy gondolod. Hogy érzed magad?

-Jól. Nyugodj meg.

-Örülök neki.

Anyu odajött hozzám.

-Kicsim! Most el kell rohannom. Behívtak éjjeli munkára. Ne haragudj!

-Semmi baj! Úgyis fáradt vagyok.

-Vigyázz magadra. -mondta.

Kisétált az ajtómon Harryvel együtt.

-Szóval én is menjek? -kérdezte Niall.

-Ahogy gondolod.-mondtam fáradtan.

-Jó,látom,hogy fáradt vagy. Elmegyek. De nehezen hagylak itt. Féltelek.

-Nem kell mitől. Itt vigyáznak rám. Vagyis remélem. -nevettem.

-Hozzak valamit? Magazin,kaja?

-Nem kell köszi.-válaszoltam.

Ő kiment az ajtón, én pedig egyedül maradtam. Hamar elaludtam. Reggel 7 óra lehetett, amikor felriadtam. Valaki fogta a kezemet. Lassan kinyitottam a szemem és megláttam Niallt. Milyen édes. Néztem rá mosolyogva. 5 perc nézés után felébredt.

-Jó reggelt Niall.-mosolyogtam rá.

-Ó szia. -állt fel az ágyamtól.

-Azt ne mondd,hogy egész éjjel itt aludtál...

-Pedig de.

-Most ez komoly?

-Igen. Érted mindent.

-Olyan édes vagy. Nem kellett volna. Annyira kényelmetlen az ágy. Főleg ha ülsz...

-De én így szerettem volna.

-Köszönöm. -mondtam, és adtam neki egy puszit-Jut eszembe. Neked nem kéne suliba menni?

-Hirtelen milyen fontos lett az iskola Jess!

-Csak nem akarom,hogy bajod legyen belőle,hogy nem mész.

-Nyugi! Mindjárt indulok. Ma csak 5 órám lesz, hála az égnek. Aztán benézek megint.

-Oké. Majd dobok egy üzit,ha tudok valamit,hogy mikor engednek haza.

-Remélem minél hamarabb.-nézett rám.

-Én is...

22.rész- A kórházban

*Harry szemszöge*

Úristen! Mit tettem vele?! Gyorsan hívtam a mentőket, felhívtam az anyját a szobába,hogy pakoljon neki össze pár cuccot,megyünk a kórházba. Az édesanyja remegett. Nem tudta,hogy mi van a lányával. Azt se tudta,hogy miattam történt. Pedig én nem csináltam semmit. Na jó de. De nem csináltam semmi rosszat. Gyorsan megérkeztek a mentők. Az út közben is végig fogtam Jessica kezét. Ő meg se mozdult. Csak ájultan feküdt ott az autóban. Beszállították az egyik orvoshoz, aki megvizsgálta. Az anyja és én a váróban ültünk, aggódva. 10 perc múlva kilépett az orvos. Odarohantunk hozzá.

-Elnézést! Rendbe jön ugye? -kérdeztem.

-Rendbe fog jönni. Nyugodjanak meg.

-Hála az égnek. -szólalt meg a mellettem lévő nő.

-Még egy napot bent tartjuk. Ha semmi baja nem lesz hazamehet.

-Köszönjük doktor úr! -szólaltam meg.

Amíg Jess édesanyja bement a kórterembe én addig felhívtam Niallt.

-Haver. Jessica kórházban van.

-Mert? Mi történt? -aggodalmaskodott.

-Nyugi! Már jól van. Volt egy kisebb baj. De már semmi baja.

-Rohanok.

-Jó. Gondoltam szólok...

-Kösz haver.

Én is beindultam Jessicahoz.

Ő rám nézett.

-Sajnálom! -suttogtam.

-Semmi baj. -nézett rám egy kisebb mosoly kíséretével.

Az anyja rám nézett.

-Te tetted ezt?! -kérdezte mogorván.

-Én nem csináltam semmit Mrs. Mason.

-De! Te juttattad kórházba. Veled kiabált. Miattad van itt!

-Anya! -szólt rá Jessica!

-Ne Jess! Hagyd, igaza van.

-Nem nincs igaza. Mivel rosszul voltam, így is-úgy is ide kerültem volna. Szóval anyu! Hagyd békén. Nem az ő hibája!

-Hát nem is tudom...

Ekkor benyitott Niall.

-Jessy! -rohant oda az ágyhoz-Mi történt? -kérdezte.

-Köhögni kezdett és elájult. Behoztuk ide. Holnap már hazamehet. Szerencsére.-válaszoltam neki.

-Pontosan.Ahogy Harry mondja. -ejtette ki félénken Jessica ezeket a szavakat.

Boldognak láttam Niallal. Hülye voltam,hogy megcsókoltam. Miért akarom elvenni Nialltól? Szeretik egymást. De nekem akkor is kell Jessica. Állj Harry! Ilyenre ne is gondolj. Nem szabad. Ha Jessica boldog, akkor én is. Talán...

21.rész- Egy váratlan meglepetés

A telefonom csörgésére ébredtem. Álmosan felvettem.

-Szia anyu.

-Szia Jess! Hogy vagy?

-Már egy kicsit jobban.

-Akkor nem muszáj hazamennem?

-Nem,dehogy. Majd este jössz.

-Vigyázz magadra. Puszi-köszönt el.

-Oké. Szia.

Alig raktam le a telefont,máris újra csörgött. Milyen népszerű vagyok. Haha.

-Halo? -szóltam bele.

-Jobban vagy? -hallottam Niall hangját a kagyló másik végén.

-Igen. Egy kicsit.

-Annak örülök. Csak azért hívtalak,mert szóltam Laurának,hogy beteg vagy és nem tudsz menni edzésre. Mondta,hogy majd mondja Jamesnek,hogy sajna nem tudsz járni 1 hétig. Ja és gondoltam benézek hozzád,mert már tanultam is, sőt a leckém is kész van.

-Ó. Hirtelen elkezdtél leckét írni?-nevettem.

-Hé! Úgy látom már túlságosan is jól vagy.Szóval mehetek?

-Persze! Gyere majd fel. Nincs erőm lemenni és kinyitni az ajtót.

Kb. 15 perc múlva kopogtak.

-Gyere be. -szóltam halkan.

-Szia. Máris jobb színed van. Hoztam egy kis csokit neked.

-De édes vagy. Köszönöm szépen. -mondtam.

Leült az ágyam szélére. Megakart csókolni, de eltoltam magamtól.

-Nem akarlak megfertőzni. Szerintem te se szeretnéd azt,hogy ne tudj énekelni. Vagy épp suliba járni.

-Nem érdekel.

-Te tudod. -nevettem.

Beszélgettünk még egy kicsit. Amikor benyitott anyu, hogy szóljon,hogy hazaért és kérek-e valamit. Csak megrántottam a vállam.

-Akkor húsleves? Oké. Csinálom.

Niall elnevette magát.

-Milyen könnyen megértitek egymást.-nevetett- Segítsek valamiben Mrs. Mason? -kérdezte.

-Kedves vagy, de nincs szükség rá. -mosolygott rá anyu.

Niallnak megcsörrent a telefonja. 2 perc múlva pedig ezt mondta:

-Jessy! Ne haragudj, el kell mennem. Apu hívott, beszélni akar velem. És tudod...

-Semmi baj. Menj csak. El leszek egyedül is. -mosolyogtam.

Nialler elment. Anyu főzött. Elővettem a laptopom. Felléptem Twitterre megnézni,hogy mi újság. Unalom. Mindenhol. Bepötyögtem a kis fehér mezőbe,hogy "Betegen...". Amire jöttek a válaszok,hogy jobbulj. Harry is írt.

"Szia Jess! Remélem,hogy jobban vagy. Átmehetnék? Nem zavarok?"

Amire én írtam is neki vissza.

"Szia! Dehogy zavarsz. Gyere nyugodtan. Várlak x"

20 perc múlva kopogtak az ajtómon.

-Szia Harry! -mondtam.

-Szia Jess! Látom már jobban érzed magad. Ez csakis nekem köszönhető. -húzta ki magát.

-Aha persze. Mit tettél értem?-kérdeztem.

-Itt vagyok. Már az segítség.

Nevetni kezdtem.

-Az ego az benned van. Túlságosan is.

-Mondani akartam valamit Jess.

-És mi lenne az? Mondd.

-Ezt nem lehet mondani.

Mire válaszolni tudtam volna már az ajkai az enyémen voltak.

-Harry! Ezt nem szabad!

-De igenis szabad! -erősködött.

-Harry Styles! Tűnj innen most! Ezt mégis,hogy képzelted?

-Így...-újra felém közeledett.

Én felugrottam az ágyból.

-Harry! Tűnj innen! Most!-ordítottam.

-Nyugi már!-mondta.

-Nem! Nincs nyugi. Harry, nekem barátom van. Az egyik legjobb barátod a pasim. Ez nem esett le eddig?

-Nem érdekel.

-Jó, akkor menj el.

-Nem megyek.

-Hagyj békén.-ordítottam.

Köhögni kezdtem. Nem bírtam tovább. Azt hittem megfulladok. Amikor már a földön landoltam,azt hittem vége az életemnek. Harry épp indult volna ki az ajtómon,mikor én összeestem.

-Jessica! Jessica! Ébredj fel! Hallod? Jessica!-csak ezt a hangot hallottam...

20.rész-A betegség

Kb. fél8 fele értem haza este. Megcsináltam a maradék leckémet,aztán hulla fáradtan lezuhanyoztam. Felvettem a rózsaszín hálóingem és bebújtam az ágyba. Reggel, 9 óra múlva kipihenten keltem fel hétfő reggel. Ilyen nem mindig van. Kinéztem az ablakon, szomorúan láttam,hogy esik az eső. Remek. Utálom az ilyen reggeleket. Leballagtam a konyhába valami kajáért. A szüleim már nem voltak otthon, alig találkozom velük egy héten. Utálom a munkájukat. Csináltam magamnak egy szendvicset, megettem és ittam hozzá egy pohár narancslevet. Általában minden nap iszom, persze ha csak el nem felejtem... Reggeli után visszamentem a szobámba, kikerestem a szekrényemből a pink kabátomat, ledobtam az ágyra, elővettem az Oh Shit It's Monday-os pólómat és egy fekete csőgatyát. Felöltöztem, amikor csörgött a telefonom. Liam volt az.

-Jó reggelt. Gondolom már láttad ezt a szörnyű időt. Elvigyünk a suliba?

-Szia. Azt megköszönném.

-Akkor 5 perc múlva ott vagyunk. Ne késs!

-Nem én vagyok késős Payne!

-Meg se szólaltam. -nevetett.

Letettem a telefont, felkaptam a kabátomat. Lerohantam a lépcsőn,felvettem a cipőmet és a kabátomat, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót. Zayn várt ott egy nagy esernyővel.

-Hozz magadnak esernyőt is! -mondta.

-Neked is jó reggelt Zayn! -szóltam.

Elővettem a fekete hangjegyes esernyőmet és már indultam is az autóig. Fölösleges volt kinyitni az esernyőt,mert futottam. Na de mindegy is. Elkocsikáztunk a suliig. Oda is futva mentünk esernyővel.

-Utálom az esős időszakot! -mondta szomorkásan Harry.

-Nem vagy egyedül. -szólaltam meg.

Befutottunk a suliba. Jó,hogy nem áztunk el teljesen. Az első órát végig köhögtem.

-Miss Mason! Nem tudná ezt a köhögést valahogy abba hagyni?-kérdezte a történelem tanárom.

-Elnézést Mr. Bass. -mondtam.

Megpróbáltam azt a köhögésemet valahogy abbahagyni. Kevés sikerrel. Az óra végén megkérdezte Niall:

-Hé Jess! Jól vagy?

-Fogjuk rá...

-Neked lázad van! -fogta meg az arcom Louis.

-Úristen. Orvoshoz kéne menned!

-Nem! Semmi szükség rá. Jól vagyok. -álltam fel az asztaltól.

-Jessica! Ez így nem állapot. Gyere elviszlek az orvoshoz. -fogott meg Niall.

-Nem! Nem kell!

-Héé! Nem ellenkezel! Én szólok az igazgatónak,hogy elmentetek,mert eléggé rosszul néztél ki. Jó?-kérdezte Zayn.

-Köszi bro. -mosolyogtam rá.

*1 óra múlva*

-Na,mi baja? -kérdezte aggódva Niall az orvost.

-Megfázás. 1 hétig otthon kellene maradnia Miss Mason.

-1 hét? -kérdeztem.

-Pontosan.

-Annyit nem hiányozhatok,már a második héten a suliból.

-Sajnálom. Ezt a gyógyszert kéne bevenni egy nap háromszor.

-Remek. -mondtam.

-Gyere Jess! Hazaviszlek.

-Kösz Niall.-igaz barát vagy.

-Tudom. -húzta ki magát.

Niall hazavitt,rögtön bebújtam a meleg ágyba. Ő pedig leült mellém.

-Köszi,hogy elvittél az orvoshoz és itt vagy velem.

-A barátnőmért mindent. -mosolygott rám.

-Ha most nem haragszol. Lehet elalszom. Úgyhogy nyugodtan menj vissza a suliba, vagy haza.

-Szerintem még egy kicsit maradok. Felhívjam anyud,hogy beteg lettél?

-Megtennéd?

-Persze. Akkor felhívom és elmegyek. Gyógyulj meg. Később még benézek. Szia. -nyomott egy puszit az arcomra.

-Hé Niall! Megtennél még valamit? Megmondanád Laurának,hogy ma nem tudok menni tánc órára?

-Átadom.

-Köszi. -mosolyogtam rá.

Alig ment ki a szobámból, engem már elnyomott az álom...

19.rész-A focimeccs

Megettem az ebédet és úgy gondoltam találkozhatnánk a fiúkkal. Felhívtam Niallt.

-Szia Niall.

-Szia édes. Pont most akartalak hívni.

-Igen? Miért?

-Megakartalak hívni egy focimeccsünkre délután.Találtunk egy kihalt focipályát. Alig járnak arra emberek. Eljössz, ugye? Zayn már meghívta Barbit,gondolom tudsz a kapcsolatukról. Harry felhívja Fruzsit, Louis pedig Bettit.

-Benne vagyok.

-Jó,akkor majd felveszünk kocsival. Legyél kész 3 óra fele.

-Oké, várlak titeket.

Leraktam a telefont. 3 óráig még volt 2 óra. Mit csináljak addig? Úgy döntöttem,hogy megnézek egy részt az egyik kedvenc sorozatomból,a Pletykafészekből. Eltelt 45 perc. Felmentem a szobámba, vettem fel egy rózsaszín sportos gatyát egy Nike felsővel és egy ugyanolyan cipővel. Mivel focimeccsre megyek ezért nem raktam fel sminket. Jobban szeretem magam natúran. Még mindig csak negyed óra telt el ezzel. Ezért megnéztem még egy részt a sorozatomból. Imádom. Nem tudom megunni. Érdekes,vicces és valamikor idegesítő. Eltelt újabb 45 perc. Aztán bekapcsoltam a zene csatornát és táncolni kezdtem. Cher Lloydtól ment a Want U Back. Szeretem azt a számot. Elkezdtem "rappelni" Aston szövegét. Hát nem jött jól össze. El is nevettem magam. Aztán megszólalt egy hang mögöttem.

-Jessica. Most őszintén, te mit csinálsz? -nevetett Liam.

-Ö izé. Táncoltam, meg rappeltem.

-Ami nem jött össze ugye?-bökött meg Zayn.

-Haha röhög a vakbelem. Tényleg...

-Jól van na. Csak vicceltünk. -ölelt át Niall.

-Én meg viccből bedurciztam. Örülsz? -mosolyogtam.

-Hát nem. Szóval,abbahagynád a durcit és beülnél a kocsiba? Még el kell mennünk Fruzsiért és Bettiért. Barbi meg kint ül az autóba.

-Mi? Miért nem jött be?

-Fura környéken laksz. Nem fogom ott hagyni egyedül a drága autómat. -tette össze karját Louis.

-Á. Már értem. Akkor induljunk. Ne legyen egyedül.

Elköszöntem aputól és anyutól,akik épp tv-t néztek és a közös estéjüket szervezték.

-Sziasztok! Majd jövök. Megyek focimeccsre.

-Szia. Vigyázz magadra és ne gyere későn! -mondták.

Elindultunk Fruzsiékért.

-Na végre! -jöttek ki az ajtón-Azt hittem, sose jöttök.

-Bocs a késésért. -mondta Harry.

-El van nézve. -kacsintott Fruzsi.

Elindultunk arra az elhagyatott focipályára. Kb.20 perces volt az út.

-Wohooo!-kiáltottam.

-Majd mi is focizhatunk ugye? -kérdezte Betti.

-Neeem! Az lehetetlen! Hogy képzelted? Most őszintén. -komoly arcra váltott Louis.

-Naaa! Ne csináld már. -mondta Betti.

-Tudod,hogy csak vicceltem. Persze,hogy játszhattok. -nevetett.

A fiúk elkezdték a meccset. Voltak esések, gólok, elég jó védések. Annyira jól játszottak. Jó volt nézni. Majd negyed óra múlva megszólal Fruzsi.

-Na jó! Most már mi jövünk.

-Hé kislány! Nyugi! Majd eljön a ti időtök is. Most a profik vannak a pályán. -mondta Harry.

-Harry Edward Styles! Mit mondtál? -indult el felé Betti.

-Hogy én? Én semmit.Gyertek csak nyugodtan. Itt a labda is.

Bettitől "féltek" a fiúk. Vagyis nem féltek. Csak tudták,hogy nagyot üt,ha valami nem oké. És jól tették. Szóval na, értitek. Két csapatba álltunk, fiúk és lányok. Sokat nevettünk meccs közbe.

-Nyertünk!! -ordítottam el magam.

-Dehogy kislány! Csak hagytunk titeket nyerni.-szólt oda Liam.

-Ez nem igaz. Túl jól játsszunk. Valld be.

-Hát ööö. -nyekegett Zayn.

-Most komoly hagytatok minket nyerni?-mondta Barbi.

-Csak egy kicsit rásegítettünk...

-Jó,akkor legyen visszavágó. És most ne hagyjatok nyerni. Simán játsszatok. -mondtam.

-Hát jó... Ti akartátok. -nyögte ki Niall.

A visszavágó végén is elkiáltottam magam:

-Na ki nem tud focizni? Most is kik nyertek?-nevettem.

-Ez így nem igazság. Átvágtatok. -szomorkodott Louis.

-És mégis mivel kedves "bátyus"? -kérdeztem.

-Csak úgy,hogy...

-Hogy?

-Á mindegy.

-Oké, te tudod.-nevettem-Csak nem tudod elfogadni,hogy jobbak vagyunk nálatok.

-Jó, ez is benne van.

-Na látod?-nevettem megint.

Ez a délután annyira jól telt. Szórakoztunk, a lányok nyertek két focimeccset is...

18. rész- A meglepetés vendég

Vasárnap. Utálom a vasárnapokat. Leballagtam a konyhába,ahol már anyu nagyba csinálta az ebédet.

-Jó reggelt Anyu! -szóltam álmosan.

-Jó reggel Jess!

-Mi lesz az ebéd?

-Már az ebédre gondolsz? Még a reggelidet se etted meg. Ott van az asztalon.-mondta.

-Palacsinta! Jeee! Imádom. Köszi anyu.-öleltem át.

Megettem a nutellás-meggyes palacsintáimat aztán felmentem a szobámba.Kinéztem az ablakon, azt láttam,hogy meleg idő van, ezért felvettem egy pink fölsőt egy rövid nadrággal és egy tornacipővel. Lementem a konyhába.

-Most már megtudhatom,hogy mi lesz az ebéd?

-Persze.

Nagy csönd támadt.

-És el is mondod?

-Ha megkérdezed.

-Anyu! Ne csináld ezt velem.

-Mit?

-Direkt szívatsz?

-Ki? Én?

-Na jó, akkor most megkérdezem,hogy mi lesz a mai ebéd kedves anyukám?

-Persze.

-Anyuu! Kérlek!

Itt elnevette magát.

-Szóval borsó leves lesz, sült krumplival,rántott hússal és francia salátával.

-Köszönöm! A kedvencem.

-Tudom.

-Akkor miért nem lehetett megmondani?

-Meglepi volt.

-Most már nem az.

-Tudom.

-Na jó anyu. Úgy látom ma nem nagyon akarsz velem rendesen beszélgetni. Úgyhogy átmegyek a lányokhoz, ha nem baj. Délre itthon vagyok.

-Jól van. Szia.

-Szia. -köszöntem el.

Elsétáltam Barbiék házához, Zaynnel találtam magam az ajtóba.

-Ööö szia Zayn. Hát te? -köszöntem.

-Öööö izé. Most jöttem én is. Este itt hagytam a kulcsaimat. Ezért Liamnél aludtam. És most visszajöttem érte. De már itt se vagyok szia.

-Hát jó.-mentem be a házba.

-Szia Jessica! -köszönt oda hozzám Fruzsi.

-Sziasztok.

-Képzeld! Itt volt Zayn. -rohant oda hozzám Betti.

-Láttam. És?

-Vágod? Itt volt.

-Tegnap is itt volt.-nevettem.

-Jó de ez most más. Barbihoz jött.

-Tényleg? Nekem azt mondta,hogy itt hagyta a kulcsait.

-Öö az nem teljesen igaz.

-Ja,hogy hazudott.

Odamentem Barbihoz.

-Miért keresett Zayn? -néztem rá azzal a rosszlányos mosolyommal.

-Öö semmit.

-Ne hazudj te is Barbara! -mondtam.

-Na jó... Bevallotta,hogy az utóbbi napokba jobban megkedvelt. Én nem akartam hinni neki, erre megcsókolt.

-Wohoo! Gratulálok kislány. Akkor most együtt vagytok? -mosolyogtam.

-Úgy látszik igen.

-Jejejeje. Végre mindketten boldogok lesztek.

Kipletykáltuk a fiúkat majd közeledett a déli 12 óra. Hazaindultam. Otthon már meg volt terítve és ki volt készítve a kaja. Imádom!

17. rész- A szülinapi buli

Hazafele beugrottam az egyik étterembe,hogy hazavigyek valami kaját. Gyros tálat vettem. Hazamentem, beültem a konyhába és megettem egy kis zene kíséretével. Elrepült az idő. Készülődnöm kellett. Megbeszéltem a fiúkkal,hogy este 7re jönnek értem és együtt indulunk Barbi bulijába. Felvettem az egyik kedvenc ruhámat. Kisminkeltem magam, vettem fel pár ékszert végül kifestettem feketére a körmöm és lementem a nappaliba. Ittam egy narancslevet és bekapcsoltam a tv-t. Felhívtam Niallt,hogy hol vannak már. Megint késnek.

-Niall. -fel se tudtam tenni a kérdést már jött is a válasz.

-Úton vagyunk. Csak elakadtunk. Tudod, a forgalom.

-Aha, persze. Mond inkább azt,hogy Harry még mindig a haját csinálja.

-Hééé! -hallottam Harry hangját a telefonba.

-Jó igazad van. Tényleg még mindig a haját csinálja.

-De már elmúlt 7 óra.

-Tudom,tudom... De tudod milyen Harry, ha nincs jól megcsinálva a haja.

-Igen, sajnos tudom. És kb. mikor értek ide?

-Legkésőbb negyed óra múlva.

-Remek. -majd letettem a telefont.

Átkapcsoltam a zene csatornára,hogy hangolódjak egy kicsit a bulira. Épp az LMFAO-tól ment a Sorry for party rockin'. Imádom azt a számot. Elkezdtem táncolni. Lement még 3 szám aztán csöngettek.

-Végre már! -nyitottam ajtót.

-Szia Jess! Mehetünk?-kérdezte Lou.

-Hogy mehetünk-e? Már 20 perce titeket várlak. Még szép,hogy mehetünk.

Kb. 10 perc alatt értünk oda Barbihoz. Csodaszép kék ruhája volt. Ő beengedett minket, a parti már elkezdődött. Átölteltem és odaadtam neki az ajándékot. Ő kinyitotta és újra megölelt.

-Köszönöm! Nagyon tetszik. -mondta.

-Kajaaaa! -ordította mellettem Niall.

-Haver! Nincs 40 perce,hogy utoljára ettél. Hogy lehet már megint éhes?-nevetett Zayn.

-Hát ö szóval. -nézett ránk azzal a szép kék szemeivel.

-Menj! Majd mindjárt megyek utánad. -szóltam nevetve.

Ő már el is szaladt a kajás pulthoz.

-Mennyit tud enni. -nevetett Fruzsi és Nicole.

-Elég sokat. -szólt Betti.

-Egyetértek.-nevettem fel.

A bulin sokan voltunk. Táncoltunk, nevetgéltünk, ettünk, ittunk. Hatalmas parti volt. Egy darabig... 3 óra múlva este 11kor csöngettek. És nem akárki volt az. A rendőrség. Állítólag feljelentettek minket a szomszédok,mert hangos volt a zene. Király. És eddig miért nem szólt semelyik szomszéd? Rögtön a rendőrséget kell hívni,nem? Remek. Megijedtem,hogy most mi lesz. Niallék lenyugtattak,hogy nyugi, semmi baj nem lesz. Igazuk lett. Megbeszéltük a rendőrökkel,hogy abba hagyjuk a bulit, csak ne csináljanak semmit. Vagyis azt hiszem ezt mondtuk nekik. A partinak hamar vége lett,de Barbi azt mondta,hogy ez volt élete egyik legjobb szülinapja a barátaival.

-Ja és a torta is finom volt. -szólt közbe Niall.

-Ó,igen! A torta.-nevette el magát Barbi.

Éjfél után hazaindultunk. Betti, Fruzsi és Nicole ott maradtak Barbinál. Nekem haza kellett mennem,mert anyunak nem szóltam,hogy maradnék... Én hülye. A fiúk hazakísértek és ők is elmentek. Én felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és elnyomott az álom...

16.rész- Az ajándék

A kocsihoz tartva Lou már majdnem kétszer elesett.

-Ennyire fáradt vagy?

-Eléggé.

-Akkor aludjatok nálam. Látom mindenki hulla fáradt. Anyu biztos megengedné.

-Hát jó. Te úgyis közelebb laksz.

A limó hazavitt minket, fáradtan besétáltunk a házba. Előszedtem valami kaját magunknak, anyuék már aludtak,úgyhogy csöndbe kellett maradnunk. Lassan felmentünk a szobámba, kikészítettem pár ágyneműt a fiúknak, ők a földön aludtak én meg az ágyamba. Hamar elnyomott az álom. Reggel anyu hangjára ébredtem.

-Jó reggelt Jessica! -kedvesen köszönt a szobámba, amíg fel nem kapcsolta a villanyt...

-Ö jó reggelt anyu.

-Jessica Mason! Kik ezek a srácok itt?

-Ők itt a barátaim. Már ismered őket, tudod... Liam,Louis,Zayn,Harry és Niall.

-De mit keresnek itt? Ki engedte be őket?

-Én...

-Jessica! Mégis hogy képzelted?!-ordította.

-Anyu! Nyugi.

-Hol vagyok? -jött a hang a szobám jobb sarkából.

-Most maradj csöndbe Zayn.

-Nyugodjak meg? 5 srác van a szobádban és azt mondod,hogy nyugodjak meg?-ordította újra.

-Anyu! Nyugi már. Nem csináltunk semmit. Hazahoztam őket a díjátadó után,mert fáradtak voltunk és nem akartam,hogy késő este vezessenek. Már ez is baj?

-Igen baj!

-De mégis miért?

-Ezt még majd megbeszéljük... -E mondat után kiment a szobámból.

Remek! Anyunak mégis mi baja van? Eddig semmi gond nem volt abból, ha nálam aludt pár barátom.

-Hány óra van? -kérdezte Harry.

Előkutattam a telefonom és mondtam:-Úristen! Délután 2 óra. Hogy aludtunk mi eddig?

-Húúú! Akkor ideje indulnunk. -szólt Liam.

Gyorsan felpattantak a földről és hazamentek. Azt üzenték,hogy fél 4kor interjújuk van egy rádióban, úgyhogy sietniük kell. Nem is baj. Úgyis elakartam menni megvenni Barbi szülinapi ajándékát. Felkaptam egy pink gatyát egy pink pólóval,felvettem hozzá pár színes karkötőt, felhúztam a fekete tornacipőm és elindultam a plázába. Mikor odaértem beültem egy kávéra a Starbucksba. Körbe-körbe jártam az üzleteket,amikor megragadt a szemem egy gyönyörű szép ékszeren. Azt gondoltam,hogy ezt muszáj megvennem, egyik legjobb ajándéknak tartottam Barbinak. Megvettem az ajándékot, szépen becsomagoltattam egy kis dobozba utána pedig hazaindultam.

15. rész-A díjátadó

*Pár nappal később*

Péntek van. Ugrottam ki reggel az ágyamból. Lementem a konyhába, ittam egy narancslevet. Visszamentem a szobámba, kapcsoltam be egy kis zenét és kikerestem az aznapi szerelésemet, ami egy rózsaszín csőgatyából,egy pink London2012-es pulcsiból és egy Believe-es nyakláncból állt.Elindultam a suliba. Félúton találkoztam a lányokkal. Velük mentem együtt a suliba. Odaérve leültünk a szokásos helyünkre a fiúkat várva. Ők is meg lettek hívva a holnapi születésnapi buliba. Je! Mehetünk együtt. Az órán megint szembe találtam magam azzal a lánnyal,akinek még most sem tudom a nevét. Ezt mondogattam magamba: "Nyugi Jess! Már péntek van. Este díjátadó. Semmi se ronthatja el a kedved". Ezzel egész nap elvoltam. Végig ültem egy angol,egy töri, egy föci, egy biosz, egy fizika és egy matek órát. Aztán megbeszéltem Laurával,hogy ma megyek edzésre, ott találkozunk. Hazasiettem. Felkaptam a másik cuccom,amibe a táncos szerkóm van. Alig értem haza már el is mentem. Siettem a táncterembe. Épp,hogy odaértem. Nem is értem,hogy miért nem tudok odaérni időbe sehova. Lenyomtuk az edzést. Hú elég durva! Nem tudom,hogy fogom én ezt bírni háromszor egy héten, hétfőn, szerdán és pénteken. Újra hazasiettem,ledobtam a táskám,felrohantam a szobámba,gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a ruhám, kisminkeltem magam,megcsináltam a hajam. Indulásra készen voltam. 15 percet vártam rájuk.

-Még,hogy én vagyok késős. - böktem meg Zaynt amikor megérkeztek.

-Gyönyörű vagy édes.-puszilt meg Niall.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá és éreztem,hogy elpirulok.

-Jaj ne pirulj el. -nevetett Harry.

-Indulhatunk? A kocsi előállt.-szólt oda Liam és Louis.

-Persze. -mondtuk egyszerre.

Mikor kiléptem a házból nem tudtam,hogy mit higgyek.

-Wohoo! -kiáltottam fel- Nem tudtam,hogy limóval megyünk.

-Most már tudod húgi. -nevette el magát Lou.

Odaértünk a díjátadó helyszínére. Hatalmas helység, sok emberrel,kamerákkal. Csináltunk közös képeket,mert kérték. Örültem is meg nem is. Bementünk a helyszínre, a srácok tök sok mindenkit ismertek, én meg szinte senkit. Kicsit rosszul is éreztem magam emiatt.

-Mi a baj? -kérdezte aggodalmasan Niall.

-Semmi. Csak ti olyan sok mindenkit ismertek, én meg senkit. Kicsit fura ez nekem.

-Jaj nyugi. Mi itt vagyunk. Nem kell félni senkitől.- fogta meg a kezem és visszaindultunk a többiekhez. Az este többi része annyira jól telt. Buliztunk a fiúkkal, megismertem pár új embert. A srácok nyertek egy díjat is. Aminek mindannyian nagyon örültünk. Annyira jó látni,hogy ennyien szeretik őket és szavaznak rájuk. A parti után hazaindultunk...

14.rész- A kis balhé

A szobámba érve, gyorsan neki álltam a házimnak,amiből nem volt sok. Aztán bekapcsoltam a gépem megnéztem az üzeneteimet. Kaptam egyet Barbitól.

"Szia Jessica! Megszeretnélek hívni a szombati születésnapi partimra. Remélem eltudsz jönni! Barbi x"

Visszaírtam neki:

"Szia. Ott leszek. x"

Már úgyis rég voltam szülinapi buliba. Vajon mit vegyek neki? Még van pár napom. Addig kitalálok valamit. Kikapcsoltam a gépem és lefeküdtem aludni. 9 óra múlva csörgött az ébresztőm. Majdnem hozzávágtam a falhoz,hogy miért éppen az álmom kellős közepén? Végül nem tettem. Kivánszorogtam a szobámból egyenesen le a lépcsőn a konyhába. Pár darab frissen sütött palacsintával és egy pohár narancslével kezdtem a napot. Felrohantam a lépcsőn, kiválasztottam egy zöld csőgatyát egy fekete pulcsival, egy fekete tornacipővel,felvettem hozzá a szívecskés nyakláncom és leszaladtam a lépcsőn,mert már késésben voltam. A suliba is futottam. Épp,hogy beértem az első órára. Leültem a hátsó padba a fiúk mellé.

-Jó reggelt Mrs. Késő!-mondta Zayn.

-Jó reggelt. Én vagyok a késő? Én pont beértem. Ti tegnap késtetek az első óráról. -morogtam.

-Jó te nyertél...-motyogta Liam.

Elkezdődött a töri óra. Annyira utálom. Sose tudom megérteni,hogy miért kell nekem történelmet tanulni amikor én a jelenbe élek. Na mindegy. Ez az óra hamar eltelt, sőt az utána következő matek is. Annyira irritált annak a bizonyos lánynak a jelenléte. Még a nevét se tudom,de azt észrevettem,hogy még mindig nem kedvel. És ha így áll hozzám,akkor legyen így. Végig ültem még egy angol órát,aztán jött a kaja szünet. Végre már. Éhen haltunk Niallel. Épp vittem az asztalunkhoz a kajámat, amikor nekem jött az a lány. Az még nem is lett volna baj,ha nem borítja rám az ebédjét...

-Ez most mire volt jó?!-ordítottam.

-Bocs,direkt volt.

-Igen?! Ezt mégis,hogy képzeled? Elmondanád? Miért utálsz ennyire? Most komolyan mit tettem? Hozzád se szóltam egész héten, mégis miért utálsz?

-Őszintén? Már egyszer mondtad. Meg ahogy csókolgatod a pasid. Hányok tőletek.

-Szóval féltékeny vagy? -nevettem rá.

-Én? Rád? Dehogy...

-Szóval igen. Tudtam én. De nem fogod elvenni tőlem.

-Azt mondod?-nézett rám azzal a fura szemeivel.

Majdnem neki ugrottam, csak a fiúk lefogtak.

-Engedj el Louis. Hagyj már!

-Jessica!

-Engedj el!

-Jessica állj le!

-Nem hallottad mit mondott?

-Nem és nem is érdekel. Menjünk innen! -mondta Niall.

-Én innen el nem mozdulok. Engedj már el.-ordítottam.

-Jess nyugi! Gyere menjünk inkább be.

A fiúk elráncigáltak a helyszínről. Az a csaj őrült. Még,hogy ő elakarja venni tőlem Niallt... Röhejes. Jó,hogy már csak 2 órát kellett kibírnom azzal a... Inkább nem mondom ki amire gondoltam. A szünetekben a fiúk körül álltak,hogy sehova se tudjak menni. Megmondom őszintén,hogy örülök,hogy elállták az utam. Nem akarok balhét már az első pár napomba.

13.rész-A tánc suli

Visszamentem a szobámba, beálltam a zuhany alá, megmostam a hajam, aztán megszárítottam. Felvettem a pizsim aztán bebújtam az ágyba. Azon gondolkodtam,hogy holnap suli után benézek abba a tánc suliba Laurával. Este hamar elaludtam. Újra eljött a reggel. Felpattantam az ágyból, kimentem a fürdőmbe, megmostam az arcom és lesiettem a konyhába. Ittam egy kávét és ettem egy szendvicset, majd felmentem újra a szobámba, kiválasztottam az aznapi öltözetemet,ami egy kék csőnadrágból, egy pink felsőből egy fekete balett cipőből és pár színes karkötőből állt. Megmostam a fogam, felfogtam a hajam copfba és elindultam az iskolába. Leültem az egyik padhoz, ahol Nicoleék ültek.

-Sziasztok! -köszöntem.

-Szia. -köszöntek vissza.

A másik padnál az a fura lány és a barátai ültek. Elég furcsán néztek rám/ránk.

-Valami hülye dolog van rajtam? -kérdeztem Barbit.

-Nem,miért?

-Azért mert azok a lányok eléggé furán néznek rám.

-Ó, ne is törődj velük. Ők mindig is ilyenek voltak. Flegmán néztek az újakra, mintha ők jobbak lennének.

-Ja, már értem.

Elindultam matek órára. Barbi, Fruzsi,Nicole és Betti más irányba indultak,mert nem egy osztályba járunk. Egyedül voltam. Ezt az órát utálom. Gondoltam a hátsó padban magamba. 45 perc múlva kicsöngettek. Hurrá! Végre már. A fiúk első órába nem jöttek be,úgyhogy felhívtam Niallt.

-Szia.

-Szia Jess!

-Merre vagytok?

-Már úton... Elaludtunk, de mindjárt ott vagyunk.

-Huh oké. Várlak.

-A suli előtt találkozunk. 2 perc és ott vagyok.

Majd letette a telefont. Én ott vártam őket, hamar meg is érkeztek.

-Sziasztok.-futottam oda mosolyogva.

-Hiányoztunk? -mosolygott Zayn.

-Hát persze. Annyira unalmas volt az a matek óra. Nem maradtatok le sokszor.

-Ja akkor jó. De most siessünk angolra. Nehogy elkéssünk.

-Azt hallottam,hogy elég kemény a tanár...- szólt Louis.

Még pont beértünk a tanár előtt az osztályba. Volt még egy angolunk, egy olasz és egy töri.Suuli után találkoztam Laurával, akivel megbeszéltem,hogy elmehetnénk abba a tánc suliba,amit mondott. Összepakolta a cuccait én elköszöntem a fiúktól és indulni kezdtünk.

-Amúgy milyen ez a suli? Nehéz?-kérdeztem.

-Majd meglátod. Neked kell eldöntened,hogy nehéz-e vagy nem.-nevetett.

-Igazad van.

Hamar odaértünk. Laura bemutatott engem a tanárnak.

-Szia Jessica. James vagyok. Az új tánctanárod. Gondolom azért jöttél ide,hogy csatlakozz. Jól gondolom? -kérdezte mosolyogva.

-Szia. Igen, jól gondolod.

-Örülök,hogy jöttél. Biztos jól fogod érezni magad köztünk.

A tánccsapat megmutatta,hogy milyen táncra fognak megtanítani.

-Wohoo! -kiáltottam fel a végén.

-Tetszett? -jött oda Laura.

-Hogy tetszett-e? Imádtam! Nagyon jók vagytok.

-És majd te is ilyen jó leszel.-jött oda Bryan Laura pasija.

-Nagyon remélem.

Az beiratkozásom napján még nem csináltam semmit. Majd 3 nap múlva. Akkor lesz a következő "edzés". Hazaindultam Laurával.

-Csodásak voltatok. -szóltam újra.

-Tudom.-nevetett.

-Ego benned is megvan. -mondtam.

-Az mindenkibe benne van.

-Úgy van!-mondtam.

Hamar hazaértem. Elköszöntem Laurától és ledőltem a kanapéra. Megmozdulni nem tudtam olyan fáradt voltam. Amikor berontott a házba anyu.

-Mi a baj anyu?

-Á semmi!

-Tudom,hogy van valami.

-Ez a munkahely...

-Mi van vele?

-Összevesztem az egyik kollégámmal.Elakarja venni az ötletemet. De mit tehetnék? Feljebb van nálam pár szinttel. Én még kezdő vagyok ott...

-Anyu! Nem szabad hagyni. Nehogy már ő kapja az elismerést helyetted!

-Igazad van. Majd csinálok valamit.

Én neki álltam a kaja készítésnek. Igazából nem csináltam nagy dolgot. Csak sütöttem sült krumplit meg sajttal töltött húst, vagyis valami ilyesmi volt a neve. Pont kész lett mire apu hazaért. Megvacsiztunk, aztán én felmentem a szobámba,ahogy minden este szoktam...

12.rész- A pizzadélután

Az első napot a suliban túléltem. Egész nap azon a lányon gondolkodtam,akivel hirtelen "összevesztünk" a semmin. Én nem tettem neki semmi rosszat, sőt ma ismertem meg. Nem kérem azt,hogy mindenki szeressen, de mielőtt véleményt állít rólam valaki, előbb ismerjen meg. Szerintem ezzel nem egyedül vagyok. A többi osztálytársamnak nem volt velem baja. Szerencsére. Sok mindenkivel összebarátkoztam. Találkoztam egy Laura nevű lánnyal, aki mondta,hogy van a közelben egy tánc suli, ha érdekel akkor járhatnánk oda együtt. Kedves csajszi, barna hajjal,sötét szemekkel. Belementem. Hisz miért ne? Szeretek táncolni, bár már rég csináltam. Jó buli lesz. Eltelt a nap. Hazaindultam a fiúkkal. Már szinte a bátyáim. Úgy tekintek rájuk. Félúton találkoztunk a lányokkal, mármint Bettivel, Barbival, Fruzsival és Nicole-al. Elhülyültünk így 10-en. Elértünk Barbiék házáig, ő és Betti bement hozzájuk. Mi tovább indultunk felénk, mert egy utcába lakunk, 6-an, vagyis Niall,Liam,Louis,Harry,Zayn és én bementünk hozzánk. Fruzsi és Nicole pedig hazaindultak. Elsajátítottam a kanapét, lefeküdtem rá.

-Hé Jessy! -morgott Liam.

-Miért szólítasz Jessynek? Így csak anyukám szólíthat.-morogtam vissza.

-Mostantól nem. -nevetett.

-Na jó. Mi kéne?-kérdeztem.

-Mondjuk a kanapé. Nem vetted észre,hogy nem tudunk hova ülni?

-Nem. Ott a konyha.-nevettem.

Úgy látszik ezt nem kellett volna mondanom, mert rögtön rám ugrottak a többiek.

-Neee! -ordítottam.

-Fáj? -kérdezte Harry.

-Nem kicsit. -válaszoltam.

-Ez volt a cél. -mondta.

-Szóval felkelsz végre? -ugrott rám Louis is.

-Jól van. Megyek már. Csak szálljatok le rólam. -rohantam el a kanapétól.

A fiúk kényelmesen letelepedtek a kanapéra. Én pedig kimentem a konyhába valami kaját csinálni az éhes "bátyáimnak".

-Srácok. Nincs semmi kaja.Rendeljek pizzát?

-Ahaa! -jött a válasz.

Tárcsázni kezdtem a közeli pizzázót, megrendeltem 4 hatalmas pizzát dupla sajttal, aztán letettem a telefont.

-Mennyi pizzát rendeltél? Mondd,hogy nem csak egyet. -nézett rám Niall.

-Gondoltam rád is ,tudom,hogy sokat eszel, ezért 4 fog érkezni.

-Zsííír! -mondta.

Kb. fél óra múlva csöngetett valaki.

-Hála az égnek! -ordítottam.

-Most az egyszer megszabadultál a csikizésünkből, de legközelebb nem úszod meg! -jött a válasz Liamtől.

Kinyújtottam rá a nyelvem,majd kinyitottam az ajtót. Kifizettem a 4 pizzát, majd bevittem a konyhába. Kikészítettem pár tányért, poharat és hívtam a fiúkat.

-Hahóó! A kaja tálalva. -mondtam.

-Je! Végre már!-mondta Zayn.

-Éhen halok. -szólt Niall.

-Azt mindjárt gondoltam- nevettem.

Ettük a gyrosos, a sonkás, a hawaii és a gombás pizzát. Sokat nevettünk.

-Jessy!

-Ne szólíts így kérlek Lou!

-Jó, akkor Jess!

-Arra gondoltunk...-kezdte Harry.

-Hogy...- folytatta Liam.

-Hogy...-újra folytatta Zayn.

-Nyögjétek már ki! -mondtam.

-Eljönnél velünk pénteken az egyik díjátadóra? -nyögte ki végül Niall.

-Hm. Megnézem a naptáram,hogy ráérek-e... Persze! -nevettem.

-Remek. -mondták.

-Akkor még ezt megbeszéljük. Még csak úgyis hétfő van.-szóltam.

-Ja, igen.

Végeztünk a kajával, a fiúk lassan elmentek. Én meg felmentem a szobába. Becsomagoltam a könyveimet, bepakoltam holnapra aztán ledőltem az ágyra a laptopommal együtt. Sajnos megint nem tudtam beszélni a régi barátaimmal,amiatt a fránya időeltolódás miatt. Utálom ezt. Már kora este fele lehetett, amikor anyu és apu hazaért. Hulla fáradtak voltak. Megették a maradék pizzát. Beszéltünk a suliról. Nem mondtam el nekik azt a fura lányt. Lehet,hogy jobb is...

11.rész- A suli kezdete

*Pár nap múlva*

Reggel 6:30. Felébresztett az ébresztő órám. Szeptember elseje van. Sulikezdés napja. Hú de jó... Újra kelhetek korán. Felpattantam az ágyamból, kimentem a fürdőmbe, megmosakodtam aztán lerohantam a konyhába. Anyu csinált gofrit, ott hagyta az asztalon. Találtam egy cetlit is mellette.

"Szia Jessy! Csináltam gofrit,egyél! Anya xo "-Ez állt a papíron. Befaltam a finom reggelit. Aztán felsiettem a szobámba. Kiválasztottam az aznapi ruhámat, ami egy kék csőnadrágból és egy fehér mintás pólóból állt. Felvettem hozzá az egyik tornacipőmet és elindultam a suliba. Ez lesz az első napom itt. Ajaja! Rettegek. Először is attól,hogy mit fognak gondolni rólam, mert eddig a másik suliba én voltam az egyik "legjobb" tanuló. Ezért nem szeretek új suliba menni. Soha! A másik ok pedig az,hogy már napok óta nem találkoztam a fiúkkal. Nem is nagyon beszéltem velük. Csak Niallal. 7:45- már az iskolában ültem az igazgatóiban, első órába bemutat az új osztályomnak.

-Jó reggelt osztály! -mondta- Ő itt Jessica Mason. Az új osztálytársatok.

Mire kimondhattam volna,hogy sziasztok,betoppantak a fiúk. Mivel egy osztályba fogunk járni.

-Gondoltam,hogy elkésnek uraim! -mondta Mrs. McCartney.

-Elnézést a késésért. -mondták bánatosan.

-Ők is az új osztálytársaitok. Ha még nem ismernétek őket a nevük: Liam Payne, Louis Tomlinson,Harry Styles,Niall Horan és Zayn Malik.

Így hatan beültünk a hátsó padba,mert csak ott volt hely. Amilyen szerencsés vagyok én Harry és Niall közé kerültem. Észrevettem,hogy egy barna hosszú hajú lány folyton lenézően néz rám. Egész órán. Már nekem volt kínos,ahogy néz.

-Hé! Mi baja van annak a csajnak veled? -bökött meg Harry.

-Őszintén? Nem tudom. Én is észrevettem,hogy egész végig néz.

-Mason kisasszony! Miért beszél az órámon?-szólt az új osztályfőnököm.

-Elnézést kérek Mr. Brooks.

Mr. Brooks elég fura. Egész órán a suliról beszélt. Minden hülyeségről. Aztán hála az égnek kicsöngettek. Kimentem szünetre. Találkoztam Fruzsival, Barbival és Bettivel. Fruzsi bemutatta nekem a testvérét Nicolet. A lányokkal egy évfolyamba járok,de sajnos más osztályba. Nicole pedig már végzős. Aranyos csajszi. Hosszú barna hajjal, barna szemekkel. Őt is megkedveltem. Csak 10 perces szünetünk volt. Rohantunk biológia órára. Az óra 15. percében rájöttem,hogy nagyon unalmas. Ezért utáltam én mindig a sulit. Igaz,hogy jó tanuló vagyok. De az órákat sose tudom végig ülni nyugalmasan. Biosz után kimentünk az udvarra tízóraizni. Szerencsére ez a szünet már sokkal hosszabb volt. Kb 20 perc. Leültünk az egyik fa alá és szendvicseket kezdtünk enni. Egy lány zavart meg minket. Nem is akármilyen lány. Az a csaj, aki végig engem méregetett első órába.

-Sziasztok.-köszönt illedelmesen.

-Szia.

-Ööö. Csak azért jöttem,hogy kaphatnék egy közös képet veletek? -kérdezte félénken.

-Persze. -mosolyogtak rá a fiúk.

Kész lett a kép. Én kicsit arrébb húzódtam a lánnyal és megkérdeztem tőle:

-Bocsi,hogy így rád török. Mi bajod van velem?

-Veled? Semmi...

-Mondd már. Reggel végig méregettél és flegmán néztél rám, sőt most is azt csináltad.

-Na jó, megmondjam mi bajom van veled? Csak simán annyi,hogy létezel. Ahogy itt teszed magadat a fiúk előtt, meg minden. Kinek képzeled te magad? -ordította.

Meg se tudtam szólalni. Ő aztán elrohant. Visszamentem a fiúkhoz.

-Mi volt ez?-kérdezte Niall.

-Hát hallottad,nem?

-Nem nagyon...

-Csak azt mondta,hogy teszem magam előttetek meg az a baja velem,hogy csak úgy simán létezem.

A srácok se tudtak erre mit mondani. Pár perc múlva csak annyit nyögtek ki,hogy ne foglalkozzak vele. Remek. Első napomon máris magamra haragítottam egy lányt, azzal,hogy létezem. Mi lesz később?

10.rész-A békülés

Remek! Mindkét srácot magamra haragítottam. Most mit tegyek? Tehetetlenül ültem a földön összekuporodva. Órákig lehettem ott, amíg anyu meg nem érkezett.

-Kicsim! Mi történt?-rohant oda hozzám.

-Anyu! Nem tudom mit tehetnék.-sírtam-Ismered az új barátaimat. Először Harry mondta,hogy kedvel. És szeretné, ha több lenne köztünk, erre én nemet mondta,amiatt,hogy híres és nem lenne jó vége. Aztán Niall is bevallotta ugyanezt, neki pedig igent mondtam. Őt jobban kedvelem és őt ismertem meg először. Harry meglátott minket,mikor csókolóztunk. Veszekedni kezdtünk, hogy ezt,hogy képzelem, meg milyen már ez... Niall lejött a szobámból,megkérdezte,hogy mi volt ez, nem válaszoltam neki erre ő elment és becsapta maga után az ajtót... Azóta itt ülök tehetetlenül. -bőgtem.

-Jaj, ne sírj Jessica! Nem érnek ennyit!

-De anyu! Ők a barátaim. És nem akarom ilyen hamar elveszíteni őket.

-Nem fogod. Egy kis idő kell nekik.

-De...-nem tudtam belekezdeni a mondandómba,mert anyu közbeszólt.

-Pszt! Nyugi! És nincs de.

-Ajj!

-Nyugodj meg!

-Köszi anyu,máris jobb. Te mindig megtudsz nyugtatni. -mosolyogtam rá.

Felrohantam a szobámba, megmostam az arcom. Szörnyen néztem ki. Rám fért. Aztán tárcsázni kezdtem a mobilomon. Kicsöng. Hála az égnek.

-Halo?-szólt bele egy unott hang.

-Harry! Ne tedd le kérlek!

-Mond.

-Figyelj, ne haragudj. Nem akartam. De így alakult. Tényleg ne haragudj.

-Jess! Ez nehéz. Eléggé megbántottál ezzel a dologgal.

-Tudom. De...

-Á mindegy hagyjuk. Felejtsük el.

-Haragszol még?

-Egy kicsit. Majd elmúlik.

-Köszönöm.

-Semmiség. Majd megoldjuk.-nevetett.

Letette a telefont. Felhívtam Niallt.

-Niall!- szóltam bele.

-Mi az?-kérdezte.

-Bocsánatot szeretnék kérni.

-Miért? -nevette el magát.

-Mert,miért ne?

-Na jó. Mond.

-Bocs,hogy nem mondtam el mi volt a baj Harryvel.

-Azon már túlléptem. Semmi baj. Neked is kell egy kisebb magánélet,amiről nem tudok.

-Ez igaz. Akkor nincs harag?

-Dehogy. Nyugi.

Újra eljött az este. Lezuhanyoztam, az ágyban csak forgolódtam. Nem tudtam elaludni. A mai napot gondoltam át. Lehet hülyén hangzik, de 1 óra forgolódás után eldöntöttem,hogy elkezdek számolni. Azon úgyis mindig elálmosodom. Hát sikerült...

9.rész-A veszekedés

Gondolkodtam,hogy felvegyem-e. Majd rászántam magam és kimentem a nappaliból.

-Szia Jess.-Harry volt a telefon másik oldalán.

-Á Szia.

-Merre vagy?

-Ööö.

-Szóval?

-Niallnál.

-Mi? Hogyhogy?

-Bemutat a szüleinek.

Nem kaptam választ, lecsapta a telefont.Remek. Talán megharagudott? Ez nem lehet igaz. Lassan visszamentem a szobába és kaptam egy kérdést.

-Ki volt az?

-Ö Harry...

-Mit akart?

-Igazából nem tudom. Rám csapta a telefont.

-Nem tudom mi baja lehet.

Kicsit még gondolkodtam,hogy Harry miért haragudott meg hirtelen. Aztán már nem érdekelt. Nem csináltam semmi rosszat. Kb még fél órát voltunk Niallék házában, aztán visszaindultunk hozzánk.

-Bejössz? -kérdeztem szépen mosolyogva.

-Ha szépen kéred.-nevetett.

-Nagyon szépen kérem.

Ledobtam magam a kanapéra, hulla fáradt voltam. Niall meg elkezdett csikizni. Hurrá! Még ezért is szenvedjek. Tudja,hogy nem bírom a csikizést és direkt csinálja. Felszaladtam a szobámba, de utolért. Még 5-10 percig kergethetett amikor mondtam:

-Elég! Megadom magam-nevettem fel.

-Megadod? -kacsintott.

-Nem úgy,te bolond.-nevettem.

Csókolgatni kezdett. Amikor egy ajtócsapódást hallottam. Gyorsan az illető után futottam.

-Harry! Ne! -kiabáltam a srác után.

-Hazudtál! Vele miért tudtál összejönni? Ő nem híres? Vele nem lesz gond? Mi vagy te? -vágta hozzá a fejemhez.

-De Harry! Ne haragudj kérlek!

-Ne haragudjak? Jessica! Úristen...

Kiszaladt a bejárati ajtón én pedig összeestem. Niall utánam szaladt.

-Jól vagy? Bántott? -kérdezte aggódva.

-Nem, nem bántott. Hagyd...

-De mégis mi történt?

-Semmi Niall. Hagyjuk.

-Nem,nem hagyjuk. Mi volt ez? Miért mondta,hogy hazudtál és miért vágta azokat a dolgokat a fejedhez?

Én nem tudtam megszólalni, csak sírtam.

-Most mi bajod van? Hahó! Jessica! Szólalj már meg az Isten szerelmére!

-Nem,nem,nem tudok. Hagyj!

-Jó,hát ha így akarod.- Ő is kilépett a házamból, becsapta maga mögött az ajtót, én pedig ott sírtam a bejárati ajtó előtt...

8.rész- A találkozás

Átöltöztem valami kényelmesebb ruhába és leültem a TV elé.

-Kicsim! Mindjárt kész a vacsi. Kérsz?

-Köszi,nem. Tele vagyok. Majd később eszek egy kis gyümölcs salátát.

-Oké. Amúgy ki volt az a helyes srác az ajtóban?

-Szóval láttad... Niall volt az. Ismered. Tudod, pár napja találkoztam vele.

-Ja igen. Boldognak látlak,úgyhogy örülök,hogy van barátod.

-Hát én is.

Megnéztem egy részt az egyik kedvenc sorozatomból a Pletykafészekből. Aztán felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, felvettem a pizsim és lehunytam szemem. Reggel megint a telefonom csörgése ébresztett.

-Halo?-szóltam bele álmosan.

-Szia Jess! Azt ne mond,hogy megint felkeltettelek.

-De, felkeltettél.

-Hogy bírsz eddig aludni?

-Hajnali 11 van.

-Aha. Hajnali 11... Délután 1 óra van Jessica.

-Komolyan? Nemár! Hogy tudtam eddig aludni?

-Hát én azt nem tudom. -nevetett Niall.

-Azt akartam kérdezni,hogy akkor mikor megyünk szüleidhez?

-Pont emiatt hívtalak. Egy óra múlva elkészülsz vagy tegyük későbbre?

-Simán elkészülök. Mit hittél? -nevettem.

-Jó. Akkor kettő után ott vagyok.

-Várlak.

Kipattantam az ágyból és felöltöztem. Sokáig tanakodtam mit vegyek fel, amíg egy fekete rövidnadrág és egy lila top mellett döntöttem. Előkaptam a tornacipőmet aztán lementem reggelizni. Nem is volt az reggeli,mert már 1 óra múlt és csak egy almát ettem. Felszaladtam fogat mosni. Még maradt 20 percem 2 óráig ezért úgy döntöttem bekapcsolom a laptopom. Felnéztem twitterre, mert már rég voltam fent. Zajlott az élet elég rendesen. Gyorsan elrepült az idő,mert Niall már csöngetett is.

-Szia. -ugrottam a nyakába.

-Szia. Indulhatunk? A szüleim már nagyon várnak.

-Persze.

Beültünk a kocsijába és elfurikázott a házukig. Csodaszép házuk volt és hatalmas.

-Wohoo! -kiáltottam.

-Tetszik?-kérdezte.

-Még szép. Gyönyörű. -mosolyogtam rá.

Kézen fogva bementünk a lakásba.

-Sziasztok. -üvöltötte hangosan Niall.

-Sziasztok. -jött a válasz.

-Jó napot! Jessica Mason vagyok.

-Szia. Én Bobby. Örülök,hogy megismertelek.

-Szia. Én pedig Maura. És kérlek tegezz nyugodtan.

-Oké. Örülök,hogy megismertelek titeket.

-Mi is.

Sokat beszélgettünk a kanapén ülve. Jó fej szülei vannak a barátomnak. Úgy vettem észre,hogy kedvelnek. Ami jó. Nem is értem,hogy miért féltem ennyire.

-És amúgy,hogy találkoztatok? -kérdezte kedvesen Maura.

-Ez egy vicces történet.-kezdtem bele-Mert Niall épp futott a rajongói elöl, én pedig a boltból indultam ki,amikor fellökött.

-Ez tényleg vicces. -nevetett Bobby.

Ez a család annyira édes. Mindenen tudnak nevetni, mint az én családom. A beszélgetésünk közepén megcsörrent a telefonom. Egy elég váratlan személy hívott...

7.rész- Nandos

Nem szólt egy szót sem, felém közeledett és megcsókolt.

-Ezt,ezt,ezt nem szabad...- dadogtam.

-Miért nem?

-Mert. Hát,hogy is mondjam. Több oka is van.

-Mondj párat...

-Például nem rég ismertelek meg, te híres vagy én nem és...

-És?

-Aj! Mindegy.

-Nem,nem mindegy.

-Hát szóval... Én kedvellek, meg minden. Sőt... Örülök,hogy fellöktél a boltnál,mert így sose találkoztunk volna, de.

-Nincs de. Szeretsz nem? Akkor meg?

-Nem akarom,hogy megtudja az egész világ. Mindenki utálna.

-Dehogy utálna. A mi rajongóink a legjobbak. Ők nem utálják a barátnőinket, hanem szeretik őket.

El se tudtam kezdeni a mondatomat ő újra megcsókolt.

-De Niall.

-Pszt!-suttogta.

Nem tagadom, élveztem a csókot. Éreztem,hogy szeretem Niallt. Őt ismertem meg először, kedves, intelligens, eléggé vicces is. Ő kell nekem. Rámosolyogtam. Amikor megszólalt.

-Hé. Nem megyünk el kajálni? Meghívlak.

-Mindig csak a hasadra tudsz gondolni.-nevettem.

-Ez nem igaz. Na, de most komolyan. Nandos jó lesz?

-Persze.-mosolyogtam.

Sétálni kezdtünk az étterem felé. Tényleg meg kell majd anyunak köszönnöm,hogy jó helyre költöztünk. Ez a kajálda is közel volt hozzánk. Nialler az egyik kedvenc ételét rendelte mindkettőnknek. Közös ízlésünk van. Isteni kaját választott Niall. Beszélgettünk, nevetgéltünk a késői ebéd közben. Végeztünk, kézen fogva sétálni kezdtünk. Egy lány megszólított minket.

-Sziasztok. Te vagy Niall Horan? -kérdezte félénken.

-Szia. Igen.

-Elnézést,hogy megzavarlak titeket. Kaphatnék egy közös képet?-nézett a nagy barna szemeivel Niallre.

-Hát persze.

Ők beálltak én pedig elkészítettem a képet.

-Köszönöm.Minden vágyam ez volt. És ha jártok, akkor sok boldogságot. Cukik vagytok együtt. -mosolyogva elment.

-Hát nem aranyos? -néztem rá Niallerre.

-De az.

A séta után hazaindultunk.

-Örülök,hogy végül igent mondtál. -nézett rám a kék szemeivel.

-Én is.

-Ööö lehetne arról szó,hogy holnap bemutathatnálak a szüleimnek?-kérdezte.

-Igen. Örülnék neki.

-Jó, akkor majd holnap hívlak.

Kaptam egy búcsúcsókot tőle és bementem a házunkba. A holnapi napról gondolkodtam. Vajon szimpatikus leszek a szüleinek?

6.rész-A koncert

Én felmentem a szobámba, kerestem magamnak egy fekete szoknyát egy kék felsővel és a felvettem a tegnap vásárolt magassarkúmat. Beraktam a fülembe a legújabb fülbevalómat és tettem fel egy kisebb sminket. Miután kész lettem lerohantam a fiúkhoz.

-Hát ti mit csináltok?-kérdeztem döbbenten.

-Öö.

-Szóval...

-Mi csak...

-Véletlen volt...

-Eltörtük a vázát.-jöttek a válaszok.

-Mi? Az volt anyum kedvenc vázája. Hogy történt?

-Csak játszottunk. -mondta szomorúan Liam.

-Sajnáljuk.

-Semmi baj. Majd kap másik vázát. Szerintem nem fog haragudni.

-Hát akkor jó. -nevetett Niall.

Beültem melléjük a kocsiba és elindultunk a helyszínre. Épp,hogy odaértünk. Úgy látszik elég késős típusok vagyunk mind a 6an. Én a színpad mögött voltam figyelve őket. Annyira aranyosak,amikor rámosolyognak az egyik rajongójukra,aki elkezd sikítozni. Hihetetlen. A koncertet én is végig ugráltam. Igaz,hogy most hallottam először a zenéjüket, de tetszett. Csodásak. Volt egy kisebb dedikálás is. Ott aláírtak mindenféle képet, CD-t és a könyvüket is. Maradt egy kis idő a fotózásra is. Annyira jó volt látni ahogy a lányok mosolyognak,ha meglátják a fiúkat. Elgondolkodtam. Vajon ha én is itt éltem volna eddig is, akkor most én is ilyen rajongójuk lennék? Vagy nem? Teljesen lényegtelen kérdés volt ez. Végeztek a dedikálással. Felém szaladtak.

-Na,hogy tetszett? -kérdezték kíváncsian.

-Őszintén? Gratulálok. Túl jók vagytok. -nevettem.

-Ó, köszönjük. Megtisztelő. -mosolyogta el magát Liam.

Beszálltunk az autóba. A rádióba persze,hogy a One thing ment. Megint. Mert idefele is ezt játszották.

-Nagyon változatosak a zenéik. -nevettem fel.

-Ez nem vicces Jess. Mi örülünk neki. -mondta Zayn.

-Tudom, de nem unjátok a saját zenéiteket? Mármint,hogy egy héten elég sokszor hallhatjátok, meg a koncertek...

-Ja,hát úgy egy kicsit uncsi. De muszáj végig csinálnunk. -szólt vissza Louis.

-Igazad van.

Kitettek a házam előtt. Niall is kiszállt velem együtt.

-Menjetek srácok. Én még maradok. -szólt a kocsi után.

-Hogyhogy maradsz? -kérdeztem.

-Beszélni szeretnék veled.

-Rosszat csináltam? -döbbentem meg.

-Nem,dehogy. Csak beszélgetni szeretnék. -mosolygott.

Bementünk a házba, aztán egyenesen fel a szobámba. Beköszöntem anyuhoz, aki épp a számítógépével ügyködött valamit.

-Szóval, miről akartál beszélni?

-Először is... Beiratkoztál már a suliba ugye?

-Aha. Miért?

-Egy osztályba fogunk járni.

-Mi? Hogyhogy?

-Többet szeretnénk veled találkozni és ha elkezdődik a suli, csak így tudjuk megoldani.

-Ez remek. De jó. És mi lesz a rajongókkal? Nem fognak letámadni titeket a suliba?

-Beszéltünk az igazgatóval és azt megmondja majd az összes diáknak, aki sikítozni mer, vagy zavarni minket tanulás közbe, az figyelmeztetőt kap.

-Ez nem is rossz ötlet. -nevettem-És mi a másik ok amiért beszélni szerettél volna velem?

-Hát öö... Hogy is kezdjek neki...-nézett rám azokkal a nagy kék szemeivel.

5.rész-A vásárlás

Pár percig még gondolkodtam ezen, aztán felhívtam Barbit.

-Szia Barbi.

-Szia.

-Lenne kedved eljönni a többiekkel vásárolni? Kéne pár új cucc.

-Persze. Felhívom Fruzsit és Bettit is.

-Oké, akkor találkozzunk nálam 20 perc múlva. Ha úgy jó nektek.

-Ott leszünk.

Letettem a telefont és készülődni kezdtem. Vagyis csak megigazítottam a hajamat meg tettem fel egy kisebb sminket. Megittam egy pohár narancslevet, szóltam anyunak, hogy elmegyek vásárolni és pont meg is érkeztek a legújabb barátaim. Megöleltem őket és indultunk az ottani bevásárló központba. Jó helyre költöztünk,mert közel volt a pláza. Lehet,hogy meg kéne köszönnöm anyunak. Körbementünk az egész helyen. Hatalmas volt ez az üzlet. A lányok mutattak pár jó márkát,ahol ők is szoktak vásárolni. Gyönyörű ruhákat találtam. Vettem magamnak pár színes csőnadrágot, pár pólót, egy magassarkút meg egy tornacipőt is. Aztán rátaláltam a kedvenc üzletemre. Ahol kiegészítők voltak.

-Ide nem szabad beengednetek. -nevettem el magam.

-Nyugodtan menj be. Itt elég jó áron kaphatsz több jó dolgot is. -mondta Fruzsi.

Berohantam. Annyi jó cuccot találtam. Nem hagyhattam ott őket. Aztán megszólalt a rádióban Kelly Clarkson száma a Because of You. Egy könnycsepp jött ki a szememen.

-Mi a baj? -kérdezte Betti.

-Á semmi.

-Naaa. Mondd már.

-Semmi különös. Csak eszembe jutott a régi életem...

-Elszeretnéd mesélni? -kérdezte kedvesen.

-Nem számít. De azért köszi.

Kimentem az üzletből. Nem sokkal később a többiek is követtek. Elindultunk a Candybox felé, örültem,hogy a kedvenc boltom itt is megtalálható. Rögtön választottam magamnak 3 gombóc fagyit. Meggyes joghurtot, citromot és egy málnát. Ez a 3 kedvencem. A lányok is imádják a fagyit. De ők most inkább gumicukrot választottak.

-Ez rohadt savanyú. -nyögte ki Fruzsi fura fejjel.

Mi csak nevettünk. Igaza volt. Tényleg nagyon savanyú volt a cukor. Hazaindultunk. Nevetve telt ez a nap is. Örülök,hogy találtam új barátokat. Mondok egy tanácsot, sose indulj el gyalog a plázába... Sok cuccom volt. Alig bírtam hazacipelni. Utána meg még a lépcsőn is fel. Ajaj! Majdnem visszaestem, de sikerült megtartanom magam a szatyrokkal együtt. Kipakoltam a szobámba és újra felpróbáltam a ruhákat. Csodás. Imádom ezeket. Anyu lépett be a szobámba.

-Szia kicsim. Milyen volt a napod?

-Szia. Fárasztó. A délelőtt furán kezdődött. Délután pedig vásárolni voltam a barátaimmal. Ezeket vettem.

-Ez gyönyörűen áll rajtad. Örülök,hogy jól érezted magad.

-És neked,hogy telt a napod? Milyenek a munkatársaid?

-Kedvesek. Egy irodába vagyok bezárva, de a kilátás nagyon szép.

-Na, az jó.

Anyu kilépett a szobámból, úgy elrepült az idő,hogy már este tíz óra volt. Bementem a fürdőszobámba,lezuhanyoztam,felvettem a pizsimet és fogat mostam. Befeküdtem a puha ágyamba és leragadtak a szemeim. 11 órát aludhattam. Szeretek aludni. Legalább kipihent voltam. Vajas pirítóssal és egy pohár narancslével kezdtem a reggelt. Amikor csöngettek. Kiabáltam anyunak,hogy kinyithatná most az egyszer. Kiderült,hogy hiába kiabáltam,mert nem volt otthon. Ezért odavánszorogtam pizsibe az ajtó elé.

-Szia. Cuki a pizsid.-nevették el magukat a fiúk.

-Á, sziasztok...Köszi. -mosolyogtam- Hát ti?

-Gondoltuk,hogy benézünk hozzád és elviszünk az egyik zártkörű koncertünkre. Azt hittük,hogy már fel vagy öltözve.

-Nem szóltatok, ezért nem is készültem. Amúgy,hogyhogy engem? Miért nem mást?

-Mert téged ismerünk és kedvelünk is...

-Gondolhattam volna.

Beengedtem a fiúkat,hogy csináljanak valamit a nappaliba amíg én elkészülök.

4.rész - A hirtelen jött vallomás

Lökdösni kezdtem a mellettem lévő srácot.

-Hahó! Akárki vagy kérlek menj arrébb,mert összenyomsz. -mondtam.

-Jól van már.

Az a valaki,nem más volt,mint Harry. Annyira erőlködött a felkelésben,hogy visszaesett. Szerencsére már nem rám,mert gyorsan kimásztam alóla. Kisiettem a konyhába csinálni valami reggelit. Felvertem a tojásokat és rántottát csináltam. Mire megterítettem a fiúk már az asztalnál ülve várták a reggelit.

-Anyu! Mikor hozod a kaját? -ordította Louis.

-Lou! Nem vagyok az anyád. És mindjárt.

Eléjük raktam a rántottát és enni kezdtünk.

-Úgy egyétek,hogy ez az első kaja amit itt főztem Londonban. -nevettem el magam.

-Nem rossz. -kaptam a választ.

Hirtelen megcsörrent Liam telefonja, a manager volt az. Idegesnek hangzott. Liam lecsapta a telefont és a cuccait szedegetve mondta:

-Ööö mennünk kéne. Sikeresen elkéstünk egy interjúról. Utálom az ilyeneket.

-Bocsi Jessica. Sietnünk kell.-szólt oda Harry és elindultak.

A fiúk elmentek.Magamra maradtam,mert anyu és apu dolgoznak. De jó. Most mit csináljak? Úgy döntöttem,hogy elmegyek abba a parkba,ahol Niallel voltunk. Nagyon tetszett. Egy kis kikapcsolódás sose árt. Felöltöztem, megigazítottam a hajam és fogat mostam. Az a park kb. 10 percre van tőlünk. Hamar odaértem. Odamentem a tóhoz, ahol kacsák úszkáltak. Annyira gyönyörű volt,ahogy a nap rásütött a vízre. Az idő kezdett beborulni,úgyhogy hazaindultam. Körbe-körbe mentem a parkban. Rájöttem,hogy eltévedtem. Közeledett felém 3 lány. Megállítottam őket,hogy nem-e tudnának segíteni,mert eltévedtem. Megmondtam az utcánk nevét,kiderült,hogy az egyik lány, Barbi, ugyanabban az utcában lakik,ahol én, úgyhogy elkísértük egymást. A másik két lányt Bettinek és Fruzsinak hívták. Mind a 3an annyira kedvesek voltak hozzám. Sokat beszélgettünk. A házunknál telefonszámot is cseréltünk,hogy majd egyik nap átjöhetnének hozzám.

-Szia Anyu!-köszöntem a konyhába.

-Szia kicsim. Vár fent valaki a szobádban.

-Mi? Beengedtél valakit a szobámba? Anyu...

-Bocsánat kislányom. De inkább nézd meg,hogy ki az.

Felszaladtam a szobámba, az ágyon Harry ült.

-Szia Jess! -állt fel.

-Szia. Hát te? Mit keresel itt?

-Téged vártalak. Mivel nem voltál itthon,anyukád beengedett. Nagyon kedves. Sütött nekem sütit is.

-Ez vicces. Miért jöttél?

-Nem örülsz nekem?

-De.

-Hát akkor meg?

-Amúgy meg hamar véget ért az interjú,gondolom visszajövök bocsánatot kérni,amiért majdnem összenyomtalak reggel.

-Á semmi baj. Túléltem.

-Azt látom. Szóval Jess... Igazából nem is emiatt jöttem. Azt akartam elmondani,hogy igaz,hogy csak tegnap óta ismerlek, de,hogy is mondjam. Eléggé kedvellek. Te,hogy érzel? -kérdezte rám nézve azokkal a nagy zöld szemeivel.

-Huh. Ez most váratlanul ért. Nem számítottam erre. -csak ennyit mondtam- I want but that's crazy.

-Miért?

-Mert te híres vagy. Én egyelőre nem szeretnék híres pasit. Nem akarom azt,hogy a média minden lépésemet kövesse,vagy rólunk kérdezősködjenek.

-Ez érthető. És ha titkolnánk? -nézett rám azzal a furcsa mosolyával.

-Egyszer úgyis kiderülne. Meg csak tegnap ismertük meg egymást. Még túl korai.

-Jójó. Értelek. Akkor majd még máskor is próbálkozom.

E mondata után kiment az ajtómon. Gondolkodni kezdtem. Nem tudom pontosan,hogy hány rajongójuk van és hányan szerették volna ezt hallani Harrytől. Én sajnos nem tudok rá úgy tekinteni. Még... Aztán kitudja mit hoz a jövő.

Nem sokkal később anyu lehívott. A suliról beszéltünk. Most kezdődött augusztus utolsó hete. Még be kell szereznem a könyveket, a füzeteket és persze be kell iratkoznom. Annyira izgulok az új suli miatt. Mi van,ha nem fognak kedvelni?

3.rész -A pizsiparti

A gyomrom görcsben volt. Mi van, ha nem leszek nekik szimpatikus, vagy ők nem lesznek nekem szimpik? Ezen gondolkodtam amíg oda nem értem az ajtóig. Kinyitottam, rájuk mosolyogtam. Niall állt elöl.

-Szia Jess! -köszönt Niall.

-Sziasztok. -engedtem be őket.

Leültünk a nappaliba,aztán Nialler bemutatta mind a 4 srácot.

-Ő itt Harry, Zayn,Louis és Liam.

Harrynek nagy zöld szemei voltak, göndör barna hajjal, Zayn egy fekete hajú,barna szemű srác, Louis egy barna hajú kék szemű fiú,első látásra elég bolondos, Liam pedig egy göndör hajú kedves srác. Miután megismertem őket már nem aggódtam a "szimpi kérdésen". Úgy éreztem,hogy kedvelem őket és ők is engem. Sokat nevettünk, amikor Harry összecsapta a kezét és mondta:

-Szerintem itt az ideje annak,hogy hülyeséget csináljunk.

-Haver, te mindig hülyeséget csinálsz. -nevetett Zayn.

Harry elővette azt a fura mosolyát és rám nézett.

-Jessica! Felelsz vagy mersz?

-Ööö nem is tudom. Merek.

-Kitalálok valamit. Szaladj ki az utcára és kiabáld azt,hogy Szeretem Harry Stylest. Mindenki hallja? Imádom őt! Rendes srác.

-Az ego ott van. -mondtam- de megteszem.

Kimentem az udvarra, ordítottam a szövegemet végig futva az egész utcán.

-Na most örülsz? -kérdeztem.

-Nagyon! -kaptam a választ.

-Én jövök. Zayn! Felelsz vagy mersz?

-Felelek.

-Mikor csókolóztál először?

-Hmmm. Nem nagyon emlékszem, de azt hiszem hatodikos voltam. Louis, te jössz.-fel se tette a kérdést Louis már ordította:

-Merek!

-Igyál meg egy olyan "turmixot",amit mi keverünk össze.

-Úristen! Előre félek. De megteszem.

Mi összekevertünk minden hülyeséget amit a hűtőben találtunk. Összeöntöttük a narancslevet a tejjel, csavartunk bele egy kis citromot, dinnyét tettünk bele,megszórtuk egy csipetnyi sóval és összeturmixoltuk. Lou befogta az orrát és lehúzta.

-Fúj! Ez mi volt? -kérdezte.

-Szerintem nem akarod tudni. -nevettem.

-Harry! Édesem! Te felelsz vagy mersz? -kérdezte Louis.

-Felelek. Félek tőled. -nevette el magát.

-Tőlem nem kell félni, csak olykor-olykor. Szóval az itt ültek közül kit csókolnál meg?

-Mivel egyetlen egy lány van köreinkben, így őt. De gondolom nem engedné,úgyhogy téged szerelmem!

Niall és én már a földön nevettünk. Már csak Niall maradt hátra.

-Niall! Te melyiknél döntöttél?

-Felelek.

-Akkor. Hmm. Ki a női ideálod?

-Természetesen Demi Lovato. Imádom a csajt. A hangja csodás és elég jól néz ki. -mosolygott.

Abbahagytuk a játékot. Párna csatázni kezdtünk. Felnevettem. Csodás. Párna csatázok 5 sráccal,akik túlerőben vannak és levernek. Elfáradtunk. Letelepedtünk a tv elé és beraktunk valami filmet. Az első 10 percből kiderült,hogy unalmas. 3 filmet tettünk még be,de egyiket se tudtuk végig nézni. Elaludtunk, hajnalba keltem arra fel,hogy valaki szuszog mellettem. Nem bírtam megmozdulni. Remek.

2.rész -A városnézés

Reggel a telefonom csörgésére keltem.

-Halo? -szóltam bele álmosan.

-Szia Jess! Felkeltettelek?

-Öö igen.

-Bocsi. Csak azt akartam kérdezni,hogy van kedved eljönni velem egy városnézésre ma? Tegnap mondtad,hogy most költöztetek ide, és még nem sokat tudsz a városról.

-Persze. Benne vagyok.

-Oké. 1 óra múlva ott vagyok, ha úgy jó.

-Várlak.-majd letettem a telefont.

Felpattantam az ágyból és a fürdőmbe igyekeztem. Megmostam az arcom,felvettem egy farmergatyát egy lila toppal és egy fekete tornacipővel. Feltettem egy egyszerű sminket és lementem a konyhába. Ettem egy kis müzlit. Alig ettem meg,már csöngettek is.

-Szia Niall.-ugrottam a nyakába.

-Szia.Indulhatunk? -kérdezte.

-Igen. Köszi,hogy megmutatod a várost.

-Igazán nincs mit.

Elindultunk. Sokat sétáltunk,ültem a nagy piros buszon, voltam a Big Bennél, a Buckingham Palotánál és egy csodaszép parkban is. Niall elvitt a kedvenc éttermébe a Nandosba. Isteni a kaja ott. Amikor újra sétálni indultunk sikoltást hallottam. Egy csapat lány kezdett el futni felénk.

-Remek.-mondta Niall.

-Mi? Kik ezek? És miért futnak utánunk?-kérdeztem kétségbeesetten.

-Majd később elmondom, csak fuss!

Futottunk, futottunk. Egyszer csak egy nagy házhoz értünk,ahova behúzott.

-Pszt! Maradj csendben. -suttogta.

Én meg sem szólaltam. Csak vártam. Végre eltűntek a sikítozó lányok. Rákérdeztem a mellettem lévő szőke srácra,hogy mégis mi volt ez.

-Úgy érzem,hogy ideje elmondani azt a dolgot...

-Igen, ezt jól érzed. Szóval? Elmesélnéd végre,hogy miért futottunk sikítozó lányok elől?

-Nem így terveztem ezt Jessica, de egy banda tagja vagyok, a banda neve One direction. Egy tehetségkutatóban tűntünk fel. Nem hallottál rólunk?

-Kanadában nem igazán hallani londoni fiúcsapatokról.Szóval ezért voltál napszemüvegben és kapucniban amikor fellöktél.És most is azért vagy így felöltözve.

-Pontosan.

-De miért nem mondtad el?

-Mert örültem,hogy te nem sikítasz ha meghallod a nevem,vagy ha csak hozzád szólok.

-Ez érthető.

Nagy csönd támadt. Elkezdtem hazaindulni.

-Most haragszol? -futott utánam Nialler.

-Miért haragudnék? Nincs miért. -mosolyogtam rá.

-Akkor hazakísérhetlek?

-Gyere.

Elindultunk a házunk felé. Beszélgettünk.

-Szóval, mivel így alakult, szeretnélek bemutatni a többi banda tagnak is. Persze,ha csak szeretnéd.

-Szívesen megismerném őket is. Biztos olyan jó fejek mint te. -rámosolyogtam.

Hazaértünk. Megbeszéltem vele,hogy ma este átjönnek mind az öten és tartunk egy kisebb pizsipartit. Niall elment, azt mondta,hogy rádiós interjújuk van,este jönnek majd. Miután elment én úgy döntöttem,hogy elmegyek a boltba, bevásárolok chipsekből meg üdítőkből. Hamar hazaértem. Összedobáltam a cuccokat a nappaliba,mert ott fogunk lenni. Elővettem pár párnát, meg kipakoltam a ropogtatni valókat. Pont kész lettem,mikor a srácok megérkeztek.

1.fejezet -A költözés

-Jessica! Kész vagy már? -szólt anyu a nappaliból.

-Igen! Mindjárt megyek.

Jessica vagyok. Egy átlagos 17 éves tinilány Kanadában. De már nem sokáig. Ma költözünk Londonba,mert anyu kapott ott egy állást. Aminek nagyon örültem. Hiszen imádom Londont.

-Gyere már kislányom! Lefogjuk késni a repülőgépet. -mondta apu.

-Jól van,megyek már. -levittem a lépcsőn a bőröndjeimet.

Bepakoltuk a bőröndöket,dobozokat a teherautóba,ami elvitte őket a reptérig. Mi is elindultunk. Hiányozni fog ez a ház,meg a barátaim, a suli. Remélem,hogy tartani fogom velük a kapcsolatot. Odaértünk a reptérre, elintéztük az általános dolgokat és felszálltunk a gépre. Ez lesz az első utam repülőn. Annyira izgultam. Nem lehetett valami érdekes út,mert elaludtam. Anyukám keltett,hogy mindjárt leszállunk,úgyhogy keljek fel. Jee! Végre Londonban vagyunk. A gép leszállt, mi felvettük a csomagjainkat, hívtunk egy teherautót,ami elviszi a csomagjainkat az új házunkba, és hívtunk egy taxit is, ami pedig minket visz el oda. Alig vártam,hogy megérkezzünk. Amikor kiszálltam a taxiból,beugráltam a házba. Ujjongni kezdtem. Úristen. Londonban vagyok. Jaj de jó! Bementem az új konyhába, a nappaliba, a szobákba,a fürdőszobába és minden kis helyre ami még a házban volt.

-Anyu!-ordítottam- csodás házat vettetek! Imádom! -mondtam.

-Örülök,hogy tetszik Jessica. Menj,foglald el a szobád. Tudod, az a rózsaszín. -nevette el magát apu.

Felrohantam a szobámba,közben megérkeztek a cuccaim, amit felhozott a szállító. Kipakoltam a ruháimat, a laptopomat, a hangfalamat, meg az összes dolgot,ami az én dobozaimban volt. Felléptem Twitterre és Facebookra,hogy megtudjam a barátaim,hogy vannak.

-Szia Jenny! -köszöntem rá a legjobb barátnőmre.

-Szia Jess! Miújság Londonban?

-Nem rég értünk haza. Csodás a ház. Már ki is pakoltam. Gondoltam felnézek,hogy fent vagy-e. És mi történik Kanadában?

-Unalmas hétköznapok. Hiányzol. Mindenkinek.

-Ti is borzalmasan hiányoztok. Remélem,hogy minden nap tudunk majd beszélni.

-Most mennem kell Jess, örülök,hogy beszéltünk. Vigyázz magadra. -Jenny le is lépett.

Elhatároztam,hogy elmegyek várost nézni ,meg bevásárolok kaja ügyben. Készíteni kéne valami vacsit. Felvettem egy csőnadrágot, egy pink pólót,elköszöntem anyutól és aputól, majd neki indultam Londonnak. Először nem nagyon tudtam merre induljak, de gondoltam elindulok jobbra, csak találok egy boltot. Elindultam egyenes,mentem,csak mentem. Emberekkel találkoztam. Végre találtam egy nagyobb boltot,ahol mindent megtudtam venni a vacsorához. Beszereztem mindenféle finomságot, salátához vettem paradicsomot,paprikát,uborkát és még pár ilyen dolgot. Aput se felejtettem el, neki pedig vettem húst és krumplit,amiből rántott hús és krumplipüré lesz uborkasalátával. Kifizettem ezeket az ételeket, kiindultam a boltból. Amikor valaki kirántotta a szatyrokat a kezemből.

-Remek! -ugrottam fel a földről.

-Bocsi, nem akartam.-hallottam egy srác hangját.

Segített felszedni a cuccaimat egy magas srác kapucniban és napszemüvegben. Kedvesnek tűnt.

-Amúgy hogy hívnak? -kérdezte.

-Jessica Mason. -mondtam mosolyogva-És téged?-kérdeztem.

-Ööö. -gondolkodott egy darabig.

-Elfelejtetted a nevedet? -kérdeztem nevetve.

-Ja nem... Niall Horan vagyok.

-Örülök,hogy megismertelek.-mosolyogtam rá.

-Én is. Segíthetek hazavinni a cuccaid? Bocsánatkérésként,mert ellöktelek.

-Nyugodtan. De nem szükséges.

-Én ragaszkodom hozzá!-mondta széles mosollyal.

Hazaindultunk. Ő végig aranyosan nevetett. Megismertük egymást. Sokat nevettünk,amíg a házunkig nem értünk.

-Szóval itt vagyunk. Köszönöm,hogy haza kísértél.

-Igazán nincs mit. Jessica! Várj egy percet. Azt szeretném kérdezni,hogy megadnád a telefonszámod? Felhívnálak később. -mondta.

-Persze.-bepötyögtem a számom a telefonjába,amíg ő az övét az enyémbe.

Megöleltük egymást,én bementem a házba a szatyrokkal.

-Anya! Megjöttem. Neki állok a vacsinak,jó?

-Ó! Házavató vacsi. Ez jó ötlet. Segítsek? -kérdezte.

-Nem kell, köszi. Megcsinálom egyedül.

-Oké! Akkor felmegyek a szobába és pakolok egy kicsit.

Én elkezdtem a vacsorát csinálni. Megpucoltam a krumplit,összevágtam, oda tettem főni, majd a húst bepaníroztam és kisütöttem. Közben a salátát is megcsináltam. Míg sült a hús, megcsörrent a telefonom. Niall volt az. Felvettem.

-Szia. -szólt bele.

-Szia.

-Hiányoztál.

-Ma ismertél meg.

-Jó, de hiányoztál.

-Ha ennyire hiányzom,miért nem jössz át vacsorára? Mindjárt kész és végül is te is segítettél benne, te hoztad a szatyrokat.

-Hmm. Ez egy jó ötlet. Indulok. Negyed óra múlva ott vagyok.-köszönt el.

-Anyuuu! -kiabáltam fel az emeletre-Vendégünk érkezik. Ma megismertem egy srácot,aki segített haza hozni ezt a sok szatyrot, ezért meghívtam vacsorára. Nem baj,ugye?-kérdeztem.

-Dehogy baj! Örülök,hogy máris találtál egy barátot.-mondta apu.

Én megterítettem, már a kaja is ki volt pakolva, amikor csöngettek. Jól tudtam,hogy ki az.

-Szia Niall. -öleltem meg.

-Szia Jess.

-Gyere beljebb. Kész a kaja. Gondolom éhes vagy. -nevettem rá.

-Ezt jól gondolod. Rántott hús? Egyik kedvencem.

-Nekem is. -szólalt meg apu a lépcsőn lefele jőve.

-Jó estét Mr.Mason. Niall Horan vagyok.

-Szia Niall. Jeremy vagyok. Örülök,hogy megismertelek.

Leültünk az asztalhoz,már csak anyut vártuk, amikor ő is megjelent.

-Jó estét.-Állt oda Niall anya elé és bemutatkozott.

-Szia. Alison vagyok.

Megettük a vacsorát. Állítólag nagyon finom lett. Legalábbis ezt mondták. Sokat beszélgettünk közben. Anyuéknak szimpatikus Niall és persze nekem is. Örülök,hogy találkoztam vele. Az este jól telt, aztán Niall hazament,én lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.