20.rész-A betegség

Kb. fél8 fele értem haza este. Megcsináltam a maradék leckémet,aztán hulla fáradtan lezuhanyoztam. Felvettem a rózsaszín hálóingem és bebújtam az ágyba. Reggel, 9 óra múlva kipihenten keltem fel hétfő reggel. Ilyen nem mindig van. Kinéztem az ablakon, szomorúan láttam,hogy esik az eső. Remek. Utálom az ilyen reggeleket. Leballagtam a konyhába valami kajáért. A szüleim már nem voltak otthon, alig találkozom velük egy héten. Utálom a munkájukat. Csináltam magamnak egy szendvicset, megettem és ittam hozzá egy pohár narancslevet. Általában minden nap iszom, persze ha csak el nem felejtem... Reggeli után visszamentem a szobámba, kikerestem a szekrényemből a pink kabátomat, ledobtam az ágyra, elővettem az Oh Shit It's Monday-os pólómat és egy fekete csőgatyát. Felöltöztem, amikor csörgött a telefonom. Liam volt az.

-Jó reggelt. Gondolom már láttad ezt a szörnyű időt. Elvigyünk a suliba?

-Szia. Azt megköszönném.

-Akkor 5 perc múlva ott vagyunk. Ne késs!

-Nem én vagyok késős Payne!

-Meg se szólaltam. -nevetett.

Letettem a telefont, felkaptam a kabátomat. Lerohantam a lépcsőn,felvettem a cipőmet és a kabátomat, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót. Zayn várt ott egy nagy esernyővel.

-Hozz magadnak esernyőt is! -mondta.

-Neked is jó reggelt Zayn! -szóltam.

Elővettem a fekete hangjegyes esernyőmet és már indultam is az autóig. Fölösleges volt kinyitni az esernyőt,mert futottam. Na de mindegy is. Elkocsikáztunk a suliig. Oda is futva mentünk esernyővel.

-Utálom az esős időszakot! -mondta szomorkásan Harry.

-Nem vagy egyedül. -szólaltam meg.

Befutottunk a suliba. Jó,hogy nem áztunk el teljesen. Az első órát végig köhögtem.

-Miss Mason! Nem tudná ezt a köhögést valahogy abba hagyni?-kérdezte a történelem tanárom.

-Elnézést Mr. Bass. -mondtam.

Megpróbáltam azt a köhögésemet valahogy abbahagyni. Kevés sikerrel. Az óra végén megkérdezte Niall:

-Hé Jess! Jól vagy?

-Fogjuk rá...

-Neked lázad van! -fogta meg az arcom Louis.

-Úristen. Orvoshoz kéne menned!

-Nem! Semmi szükség rá. Jól vagyok. -álltam fel az asztaltól.

-Jessica! Ez így nem állapot. Gyere elviszlek az orvoshoz. -fogott meg Niall.

-Nem! Nem kell!

-Héé! Nem ellenkezel! Én szólok az igazgatónak,hogy elmentetek,mert eléggé rosszul néztél ki. Jó?-kérdezte Zayn.

-Köszi bro. -mosolyogtam rá.

*1 óra múlva*

-Na,mi baja? -kérdezte aggódva Niall az orvost.

-Megfázás. 1 hétig otthon kellene maradnia Miss Mason.

-1 hét? -kérdeztem.

-Pontosan.

-Annyit nem hiányozhatok,már a második héten a suliból.

-Sajnálom. Ezt a gyógyszert kéne bevenni egy nap háromszor.

-Remek. -mondtam.

-Gyere Jess! Hazaviszlek.

-Kösz Niall.-igaz barát vagy.

-Tudom. -húzta ki magát.

Niall hazavitt,rögtön bebújtam a meleg ágyba. Ő pedig leült mellém.

-Köszi,hogy elvittél az orvoshoz és itt vagy velem.

-A barátnőmért mindent. -mosolygott rám.

-Ha most nem haragszol. Lehet elalszom. Úgyhogy nyugodtan menj vissza a suliba, vagy haza.

-Szerintem még egy kicsit maradok. Felhívjam anyud,hogy beteg lettél?

-Megtennéd?

-Persze. Akkor felhívom és elmegyek. Gyógyulj meg. Később még benézek. Szia. -nyomott egy puszit az arcomra.

-Hé Niall! Megtennél még valamit? Megmondanád Laurának,hogy ma nem tudok menni tánc órára?

-Átadom.

-Köszi. -mosolyogtam rá.

Alig ment ki a szobámból, engem már elnyomott az álom...