Úristen! Mit tettem vele?! Gyorsan hívtam a mentőket, felhívtam az anyját a szobába,hogy pakoljon neki össze pár cuccot,megyünk a kórházba. Az édesanyja remegett. Nem tudta,hogy mi van a lányával. Azt se tudta,hogy miattam történt. Pedig én nem csináltam semmit. Na jó de. De nem csináltam semmi rosszat. Gyorsan megérkeztek a mentők. Az út közben is végig fogtam Jessica kezét. Ő meg se mozdult. Csak ájultan feküdt ott az autóban. Beszállították az egyik orvoshoz, aki megvizsgálta. Az anyja és én a váróban ültünk, aggódva. 10 perc múlva kilépett az orvos. Odarohantunk hozzá.
-Elnézést! Rendbe jön ugye? -kérdeztem.
-Rendbe fog jönni. Nyugodjanak meg.
-Hála az égnek. -szólalt meg a mellettem lévő nő.
-Még egy napot bent tartjuk. Ha semmi baja nem lesz hazamehet.
-Köszönjük doktor úr! -szólaltam meg.
Amíg Jess édesanyja bement a kórterembe én addig felhívtam Niallt.
-Haver. Jessica kórházban van.
-Mert? Mi történt? -aggodalmaskodott.
-Nyugi! Már jól van. Volt egy kisebb baj. De már semmi baja.
-Rohanok.
-Jó. Gondoltam szólok...
-Kösz haver.
Én is beindultam Jessicahoz.
Ő rám nézett.
-Sajnálom! -suttogtam.
-Semmi baj. -nézett rám egy kisebb mosoly kíséretével.
Az anyja rám nézett.
-Te tetted ezt?! -kérdezte mogorván.
-Én nem csináltam semmit Mrs. Mason.
-De! Te juttattad kórházba. Veled kiabált. Miattad van itt!
-Anya! -szólt rá Jessica!
-Ne Jess! Hagyd, igaza van.
-Nem nincs igaza. Mivel rosszul voltam, így is-úgy is ide kerültem volna. Szóval anyu! Hagyd békén. Nem az ő hibája!
-Hát nem is tudom...
Ekkor benyitott Niall.
-Jessy! -rohant oda az ágyhoz-Mi történt? -kérdezte.
-Köhögni kezdett és elájult. Behoztuk ide. Holnap már hazamehet. Szerencsére.-válaszoltam neki.
-Pontosan.Ahogy Harry mondja. -ejtette ki félénken Jessica ezeket a szavakat.
Boldognak láttam Niallal. Hülye voltam,hogy megcsókoltam. Miért akarom elvenni Nialltól? Szeretik egymást. De nekem akkor is kell Jessica. Állj Harry! Ilyenre ne is gondolj. Nem szabad. Ha Jessica boldog, akkor én is. Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése