Amikor megláttam Niallt a kórterembe nagyon megörültem. Hiányzott. De mikor megláttam Harryt is,hogy milyen szomorúan néz minket, elment a kedvem mindentől. Miért történik ez a szerelmi háromszög velem? Én Harryre úgy tekintek,mint a bátyám. Ő ezt nem érti meg. Sajnos... Ha ő szomorú én is. És ezt mindegyik sráccal így érzem. Ha ők nevetnek én is. Ha ők szomorúak én is. És ez így rossz nekem. Hosszú percekig elgondolkodtam.
-Jessica! Jessica! Jessica! Figyelsz rám? -kérdezte Niall.
-Ja igen,bocsi. Csak elgondolkodtam.
-Min?
-Teljesen mindegy...
-Ahogy gondolod. Hogy érzed magad?
-Jól. Nyugodj meg.
-Örülök neki.
Anyu odajött hozzám.
-Kicsim! Most el kell rohannom. Behívtak éjjeli munkára. Ne haragudj!
-Semmi baj! Úgyis fáradt vagyok.
-Vigyázz magadra. -mondta.
Kisétált az ajtómon Harryvel együtt.
-Szóval én is menjek? -kérdezte Niall.
-Ahogy gondolod.-mondtam fáradtan.
-Jó,látom,hogy fáradt vagy. Elmegyek. De nehezen hagylak itt. Féltelek.
-Nem kell mitől. Itt vigyáznak rám. Vagyis remélem. -nevettem.
-Hozzak valamit? Magazin,kaja?
-Nem kell köszi.-válaszoltam.
Ő kiment az ajtón, én pedig egyedül maradtam. Hamar elaludtam. Reggel 7 óra lehetett, amikor felriadtam. Valaki fogta a kezemet. Lassan kinyitottam a szemem és megláttam Niallt. Milyen édes. Néztem rá mosolyogva. 5 perc nézés után felébredt.
-Jó reggelt Niall.-mosolyogtam rá.
-Ó szia. -állt fel az ágyamtól.
-Azt ne mondd,hogy egész éjjel itt aludtál...
-Pedig de.
-Most ez komoly?
-Igen. Érted mindent.
-Olyan édes vagy. Nem kellett volna. Annyira kényelmetlen az ágy. Főleg ha ülsz...
-De én így szerettem volna.
-Köszönöm. -mondtam, és adtam neki egy puszit-Jut eszembe. Neked nem kéne suliba menni?
-Hirtelen milyen fontos lett az iskola Jess!
-Csak nem akarom,hogy bajod legyen belőle,hogy nem mész.
-Nyugi! Mindjárt indulok. Ma csak 5 órám lesz, hála az égnek. Aztán benézek megint.
-Oké. Majd dobok egy üzit,ha tudok valamit,hogy mikor engednek haza.
-Remélem minél hamarabb.-nézett rám.
-Én is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése