-Szia anyu.
-Szia Jess! Hogy vagy?
-Már egy kicsit jobban.
-Akkor nem muszáj hazamennem?
-Nem,dehogy. Majd este jössz.
-Vigyázz magadra. Puszi-köszönt el.
-Oké. Szia.
Alig raktam le a telefont,máris újra csörgött. Milyen népszerű vagyok. Haha.
-Halo? -szóltam bele.
-Jobban vagy? -hallottam Niall hangját a kagyló másik végén.
-Igen. Egy kicsit.
-Annak örülök. Csak azért hívtalak,mert szóltam Laurának,hogy beteg vagy és nem tudsz menni edzésre. Mondta,hogy majd mondja Jamesnek,hogy sajna nem tudsz járni 1 hétig. Ja és gondoltam benézek hozzád,mert már tanultam is, sőt a leckém is kész van.
-Ó. Hirtelen elkezdtél leckét írni?-nevettem.
-Hé! Úgy látom már túlságosan is jól vagy.Szóval mehetek?
-Persze! Gyere majd fel. Nincs erőm lemenni és kinyitni az ajtót.
Kb. 15 perc múlva kopogtak.
-Gyere be. -szóltam halkan.
-Szia. Máris jobb színed van. Hoztam egy kis csokit neked.
-De édes vagy. Köszönöm szépen. -mondtam.
Leült az ágyam szélére. Megakart csókolni, de eltoltam magamtól.
-Nem akarlak megfertőzni. Szerintem te se szeretnéd azt,hogy ne tudj énekelni. Vagy épp suliba járni.
-Nem érdekel.
-Te tudod. -nevettem.
Beszélgettünk még egy kicsit. Amikor benyitott anyu, hogy szóljon,hogy hazaért és kérek-e valamit. Csak megrántottam a vállam.
-Akkor húsleves? Oké. Csinálom.
Niall elnevette magát.
-Milyen könnyen megértitek egymást.-nevetett- Segítsek valamiben Mrs. Mason? -kérdezte.
-Kedves vagy, de nincs szükség rá. -mosolygott rá anyu.
Niallnak megcsörrent a telefonja. 2 perc múlva pedig ezt mondta:
-Jessy! Ne haragudj, el kell mennem. Apu hívott, beszélni akar velem. És tudod...
-Semmi baj. Menj csak. El leszek egyedül is. -mosolyogtam.
Nialler elment. Anyu főzött. Elővettem a laptopom. Felléptem Twitterre megnézni,hogy mi újság. Unalom. Mindenhol. Bepötyögtem a kis fehér mezőbe,hogy "Betegen...". Amire jöttek a válaszok,hogy jobbulj. Harry is írt.
"Szia Jess! Remélem,hogy jobban vagy. Átmehetnék? Nem zavarok?"
Amire én írtam is neki vissza.
"Szia! Dehogy zavarsz. Gyere nyugodtan. Várlak x"
20 perc múlva kopogtak az ajtómon.
-Szia Harry! -mondtam.
-Szia Jess! Látom már jobban érzed magad. Ez csakis nekem köszönhető. -húzta ki magát.
-Aha persze. Mit tettél értem?-kérdeztem.
-Itt vagyok. Már az segítség.
Nevetni kezdtem.
-Az ego az benned van. Túlságosan is.
-Mondani akartam valamit Jess.
-És mi lenne az? Mondd.
-Ezt nem lehet mondani.
Mire válaszolni tudtam volna már az ajkai az enyémen voltak.
-Harry! Ezt nem szabad!
-De igenis szabad! -erősködött.
-Harry Styles! Tűnj innen most! Ezt mégis,hogy képzelted?
-Így...-újra felém közeledett.
Én felugrottam az ágyból.
-Harry! Tűnj innen! Most!-ordítottam.
-Nyugi már!-mondta.
-Nem! Nincs nyugi. Harry, nekem barátom van. Az egyik legjobb barátod a pasim. Ez nem esett le eddig?
-Nem érdekel.
-Jó, akkor menj el.
-Nem megyek.
-Hagyj békén.-ordítottam.
Köhögni kezdtem. Nem bírtam tovább. Azt hittem megfulladok. Amikor már a földön landoltam,azt hittem vége az életemnek. Harry épp indult volna ki az ajtómon,mikor én összeestem.
-Jessica! Jessica! Ébredj fel! Hallod? Jessica!-csak ezt a hangot hallottam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése