15. rész-A díjátadó

*Pár nappal később*

Péntek van. Ugrottam ki reggel az ágyamból. Lementem a konyhába, ittam egy narancslevet. Visszamentem a szobámba, kapcsoltam be egy kis zenét és kikerestem az aznapi szerelésemet, ami egy rózsaszín csőgatyából,egy pink London2012-es pulcsiból és egy Believe-es nyakláncból állt.Elindultam a suliba. Félúton találkoztam a lányokkal. Velük mentem együtt a suliba. Odaérve leültünk a szokásos helyünkre a fiúkat várva. Ők is meg lettek hívva a holnapi születésnapi buliba. Je! Mehetünk együtt. Az órán megint szembe találtam magam azzal a lánnyal,akinek még most sem tudom a nevét. Ezt mondogattam magamba: "Nyugi Jess! Már péntek van. Este díjátadó. Semmi se ronthatja el a kedved". Ezzel egész nap elvoltam. Végig ültem egy angol,egy töri, egy föci, egy biosz, egy fizika és egy matek órát. Aztán megbeszéltem Laurával,hogy ma megyek edzésre, ott találkozunk. Hazasiettem. Felkaptam a másik cuccom,amibe a táncos szerkóm van. Alig értem haza már el is mentem. Siettem a táncterembe. Épp,hogy odaértem. Nem is értem,hogy miért nem tudok odaérni időbe sehova. Lenyomtuk az edzést. Hú elég durva! Nem tudom,hogy fogom én ezt bírni háromszor egy héten, hétfőn, szerdán és pénteken. Újra hazasiettem,ledobtam a táskám,felrohantam a szobámba,gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a ruhám, kisminkeltem magam,megcsináltam a hajam. Indulásra készen voltam. 15 percet vártam rájuk.

-Még,hogy én vagyok késős. - böktem meg Zaynt amikor megérkeztek.

-Gyönyörű vagy édes.-puszilt meg Niall.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá és éreztem,hogy elpirulok.

-Jaj ne pirulj el. -nevetett Harry.

-Indulhatunk? A kocsi előállt.-szólt oda Liam és Louis.

-Persze. -mondtuk egyszerre.

Mikor kiléptem a házból nem tudtam,hogy mit higgyek.

-Wohoo! -kiáltottam fel- Nem tudtam,hogy limóval megyünk.

-Most már tudod húgi. -nevette el magát Lou.

Odaértünk a díjátadó helyszínére. Hatalmas helység, sok emberrel,kamerákkal. Csináltunk közös képeket,mert kérték. Örültem is meg nem is. Bementünk a helyszínre, a srácok tök sok mindenkit ismertek, én meg szinte senkit. Kicsit rosszul is éreztem magam emiatt.

-Mi a baj? -kérdezte aggodalmasan Niall.

-Semmi. Csak ti olyan sok mindenkit ismertek, én meg senkit. Kicsit fura ez nekem.

-Jaj nyugi. Mi itt vagyunk. Nem kell félni senkitől.- fogta meg a kezem és visszaindultunk a többiekhez. Az este többi része annyira jól telt. Buliztunk a fiúkkal, megismertem pár új embert. A srácok nyertek egy díjat is. Aminek mindannyian nagyon örültünk. Annyira jó látni,hogy ennyien szeretik őket és szavaznak rájuk. A parti után hazaindultunk...