-Hahó! Akárki vagy kérlek menj arrébb,mert összenyomsz. -mondtam.
-Jól van már.
Az a valaki,nem más volt,mint Harry. Annyira erőlködött a felkelésben,hogy visszaesett. Szerencsére már nem rám,mert gyorsan kimásztam alóla. Kisiettem a konyhába csinálni valami reggelit. Felvertem a tojásokat és rántottát csináltam. Mire megterítettem a fiúk már az asztalnál ülve várták a reggelit.
-Anyu! Mikor hozod a kaját? -ordította Louis.
-Lou! Nem vagyok az anyád. És mindjárt.
Eléjük raktam a rántottát és enni kezdtünk.
-Úgy egyétek,hogy ez az első kaja amit itt főztem Londonban. -nevettem el magam.
-Nem rossz. -kaptam a választ.
Hirtelen megcsörrent Liam telefonja, a manager volt az. Idegesnek hangzott. Liam lecsapta a telefont és a cuccait szedegetve mondta:
-Ööö mennünk kéne. Sikeresen elkéstünk egy interjúról. Utálom az ilyeneket.
-Bocsi Jessica. Sietnünk kell.-szólt oda Harry és elindultak.
A fiúk elmentek.Magamra maradtam,mert anyu és apu dolgoznak. De jó. Most mit csináljak? Úgy döntöttem,hogy elmegyek abba a parkba,ahol Niallel voltunk. Nagyon tetszett. Egy kis kikapcsolódás sose árt. Felöltöztem, megigazítottam a hajam és fogat mostam. Az a park kb. 10 percre van tőlünk. Hamar odaértem. Odamentem a tóhoz, ahol kacsák úszkáltak. Annyira gyönyörű volt,ahogy a nap rásütött a vízre. Az idő kezdett beborulni,úgyhogy hazaindultam. Körbe-körbe mentem a parkban. Rájöttem,hogy eltévedtem. Közeledett felém 3 lány. Megállítottam őket,hogy nem-e tudnának segíteni,mert eltévedtem. Megmondtam az utcánk nevét,kiderült,hogy az egyik lány, Barbi, ugyanabban az utcában lakik,ahol én, úgyhogy elkísértük egymást. A másik két lányt Bettinek és Fruzsinak hívták. Mind a 3an annyira kedvesek voltak hozzám. Sokat beszélgettünk. A házunknál telefonszámot is cseréltünk,hogy majd egyik nap átjöhetnének hozzám.
-Szia Anyu!-köszöntem a konyhába.
-Szia kicsim. Vár fent valaki a szobádban.
-Mi? Beengedtél valakit a szobámba? Anyu...
-Bocsánat kislányom. De inkább nézd meg,hogy ki az.
Felszaladtam a szobámba, az ágyon Harry ült.
-Szia Jess! -állt fel.
-Szia. Hát te? Mit keresel itt?
-Téged vártalak. Mivel nem voltál itthon,anyukád beengedett. Nagyon kedves. Sütött nekem sütit is.
-Ez vicces. Miért jöttél?
-Nem örülsz nekem?
-De.
-Hát akkor meg?
-Amúgy meg hamar véget ért az interjú,gondolom visszajövök bocsánatot kérni,amiért majdnem összenyomtalak reggel.
-Á semmi baj. Túléltem.
-Azt látom. Szóval Jess... Igazából nem is emiatt jöttem. Azt akartam elmondani,hogy igaz,hogy csak tegnap óta ismerlek, de,hogy is mondjam. Eléggé kedvellek. Te,hogy érzel? -kérdezte rám nézve azokkal a nagy zöld szemeivel.
-Huh. Ez most váratlanul ért. Nem számítottam erre. -csak ennyit mondtam- I want but that's crazy.
-Miért?
-Mert te híres vagy. Én egyelőre nem szeretnék híres pasit. Nem akarom azt,hogy a média minden lépésemet kövesse,vagy rólunk kérdezősködjenek.
-Ez érthető. És ha titkolnánk? -nézett rám azzal a furcsa mosolyával.
-Egyszer úgyis kiderülne. Meg csak tegnap ismertük meg egymást. Még túl korai.
-Jójó. Értelek. Akkor majd még máskor is próbálkozom.
E mondata után kiment az ajtómon. Gondolkodni kezdtem. Nem tudom pontosan,hogy hány rajongójuk van és hányan szerették volna ezt hallani Harrytől. Én sajnos nem tudok rá úgy tekinteni. Még... Aztán kitudja mit hoz a jövő.
Nem sokkal később anyu lehívott. A suliról beszéltünk. Most kezdődött augusztus utolsó hete. Még be kell szereznem a könyveket, a füzeteket és persze be kell iratkoznom. Annyira izgulok az új suli miatt. Mi van,ha nem fognak kedvelni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése