18. rész- A meglepetés vendég

Vasárnap. Utálom a vasárnapokat. Leballagtam a konyhába,ahol már anyu nagyba csinálta az ebédet.

-Jó reggelt Anyu! -szóltam álmosan.

-Jó reggel Jess!

-Mi lesz az ebéd?

-Már az ebédre gondolsz? Még a reggelidet se etted meg. Ott van az asztalon.-mondta.

-Palacsinta! Jeee! Imádom. Köszi anyu.-öleltem át.

Megettem a nutellás-meggyes palacsintáimat aztán felmentem a szobámba.Kinéztem az ablakon, azt láttam,hogy meleg idő van, ezért felvettem egy pink fölsőt egy rövid nadrággal és egy tornacipővel. Lementem a konyhába.

-Most már megtudhatom,hogy mi lesz az ebéd?

-Persze.

Nagy csönd támadt.

-És el is mondod?

-Ha megkérdezed.

-Anyu! Ne csináld ezt velem.

-Mit?

-Direkt szívatsz?

-Ki? Én?

-Na jó, akkor most megkérdezem,hogy mi lesz a mai ebéd kedves anyukám?

-Persze.

-Anyuu! Kérlek!

Itt elnevette magát.

-Szóval borsó leves lesz, sült krumplival,rántott hússal és francia salátával.

-Köszönöm! A kedvencem.

-Tudom.

-Akkor miért nem lehetett megmondani?

-Meglepi volt.

-Most már nem az.

-Tudom.

-Na jó anyu. Úgy látom ma nem nagyon akarsz velem rendesen beszélgetni. Úgyhogy átmegyek a lányokhoz, ha nem baj. Délre itthon vagyok.

-Jól van. Szia.

-Szia. -köszöntem el.

Elsétáltam Barbiék házához, Zaynnel találtam magam az ajtóba.

-Ööö szia Zayn. Hát te? -köszöntem.

-Öööö izé. Most jöttem én is. Este itt hagytam a kulcsaimat. Ezért Liamnél aludtam. És most visszajöttem érte. De már itt se vagyok szia.

-Hát jó.-mentem be a házba.

-Szia Jessica! -köszönt oda hozzám Fruzsi.

-Sziasztok.

-Képzeld! Itt volt Zayn. -rohant oda hozzám Betti.

-Láttam. És?

-Vágod? Itt volt.

-Tegnap is itt volt.-nevettem.

-Jó de ez most más. Barbihoz jött.

-Tényleg? Nekem azt mondta,hogy itt hagyta a kulcsait.

-Öö az nem teljesen igaz.

-Ja,hogy hazudott.

Odamentem Barbihoz.

-Miért keresett Zayn? -néztem rá azzal a rosszlányos mosolyommal.

-Öö semmit.

-Ne hazudj te is Barbara! -mondtam.

-Na jó... Bevallotta,hogy az utóbbi napokba jobban megkedvelt. Én nem akartam hinni neki, erre megcsókolt.

-Wohoo! Gratulálok kislány. Akkor most együtt vagytok? -mosolyogtam.

-Úgy látszik igen.

-Jejejeje. Végre mindketten boldogok lesztek.

Kipletykáltuk a fiúkat majd közeledett a déli 12 óra. Hazaindultam. Otthon már meg volt terítve és ki volt készítve a kaja. Imádom!