10.rész-A békülés

Remek! Mindkét srácot magamra haragítottam. Most mit tegyek? Tehetetlenül ültem a földön összekuporodva. Órákig lehettem ott, amíg anyu meg nem érkezett.

-Kicsim! Mi történt?-rohant oda hozzám.

-Anyu! Nem tudom mit tehetnék.-sírtam-Ismered az új barátaimat. Először Harry mondta,hogy kedvel. És szeretné, ha több lenne köztünk, erre én nemet mondta,amiatt,hogy híres és nem lenne jó vége. Aztán Niall is bevallotta ugyanezt, neki pedig igent mondtam. Őt jobban kedvelem és őt ismertem meg először. Harry meglátott minket,mikor csókolóztunk. Veszekedni kezdtünk, hogy ezt,hogy képzelem, meg milyen már ez... Niall lejött a szobámból,megkérdezte,hogy mi volt ez, nem válaszoltam neki erre ő elment és becsapta maga után az ajtót... Azóta itt ülök tehetetlenül. -bőgtem.

-Jaj, ne sírj Jessica! Nem érnek ennyit!

-De anyu! Ők a barátaim. És nem akarom ilyen hamar elveszíteni őket.

-Nem fogod. Egy kis idő kell nekik.

-De...-nem tudtam belekezdeni a mondandómba,mert anyu közbeszólt.

-Pszt! Nyugi! És nincs de.

-Ajj!

-Nyugodj meg!

-Köszi anyu,máris jobb. Te mindig megtudsz nyugtatni. -mosolyogtam rá.

Felrohantam a szobámba, megmostam az arcom. Szörnyen néztem ki. Rám fért. Aztán tárcsázni kezdtem a mobilomon. Kicsöng. Hála az égnek.

-Halo?-szólt bele egy unott hang.

-Harry! Ne tedd le kérlek!

-Mond.

-Figyelj, ne haragudj. Nem akartam. De így alakult. Tényleg ne haragudj.

-Jess! Ez nehéz. Eléggé megbántottál ezzel a dologgal.

-Tudom. De...

-Á mindegy hagyjuk. Felejtsük el.

-Haragszol még?

-Egy kicsit. Majd elmúlik.

-Köszönöm.

-Semmiség. Majd megoldjuk.-nevetett.

Letette a telefont. Felhívtam Niallt.

-Niall!- szóltam bele.

-Mi az?-kérdezte.

-Bocsánatot szeretnék kérni.

-Miért? -nevette el magát.

-Mert,miért ne?

-Na jó. Mond.

-Bocs,hogy nem mondtam el mi volt a baj Harryvel.

-Azon már túlléptem. Semmi baj. Neked is kell egy kisebb magánélet,amiről nem tudok.

-Ez igaz. Akkor nincs harag?

-Dehogy. Nyugi.

Újra eljött az este. Lezuhanyoztam, az ágyban csak forgolódtam. Nem tudtam elaludni. A mai napot gondoltam át. Lehet hülyén hangzik, de 1 óra forgolódás után eldöntöttem,hogy elkezdek számolni. Azon úgyis mindig elálmosodom. Hát sikerült...