11.rész- A suli kezdete

*Pár nap múlva*

Reggel 6:30. Felébresztett az ébresztő órám. Szeptember elseje van. Sulikezdés napja. Hú de jó... Újra kelhetek korán. Felpattantam az ágyamból, kimentem a fürdőmbe, megmosakodtam aztán lerohantam a konyhába. Anyu csinált gofrit, ott hagyta az asztalon. Találtam egy cetlit is mellette.

"Szia Jessy! Csináltam gofrit,egyél! Anya xo "-Ez állt a papíron. Befaltam a finom reggelit. Aztán felsiettem a szobámba. Kiválasztottam az aznapi ruhámat, ami egy kék csőnadrágból és egy fehér mintás pólóból állt. Felvettem hozzá az egyik tornacipőmet és elindultam a suliba. Ez lesz az első napom itt. Ajaja! Rettegek. Először is attól,hogy mit fognak gondolni rólam, mert eddig a másik suliba én voltam az egyik "legjobb" tanuló. Ezért nem szeretek új suliba menni. Soha! A másik ok pedig az,hogy már napok óta nem találkoztam a fiúkkal. Nem is nagyon beszéltem velük. Csak Niallal. 7:45- már az iskolában ültem az igazgatóiban, első órába bemutat az új osztályomnak.

-Jó reggelt osztály! -mondta- Ő itt Jessica Mason. Az új osztálytársatok.

Mire kimondhattam volna,hogy sziasztok,betoppantak a fiúk. Mivel egy osztályba fogunk járni.

-Gondoltam,hogy elkésnek uraim! -mondta Mrs. McCartney.

-Elnézést a késésért. -mondták bánatosan.

-Ők is az új osztálytársaitok. Ha még nem ismernétek őket a nevük: Liam Payne, Louis Tomlinson,Harry Styles,Niall Horan és Zayn Malik.

Így hatan beültünk a hátsó padba,mert csak ott volt hely. Amilyen szerencsés vagyok én Harry és Niall közé kerültem. Észrevettem,hogy egy barna hosszú hajú lány folyton lenézően néz rám. Egész órán. Már nekem volt kínos,ahogy néz.

-Hé! Mi baja van annak a csajnak veled? -bökött meg Harry.

-Őszintén? Nem tudom. Én is észrevettem,hogy egész végig néz.

-Mason kisasszony! Miért beszél az órámon?-szólt az új osztályfőnököm.

-Elnézést kérek Mr. Brooks.

Mr. Brooks elég fura. Egész órán a suliról beszélt. Minden hülyeségről. Aztán hála az égnek kicsöngettek. Kimentem szünetre. Találkoztam Fruzsival, Barbival és Bettivel. Fruzsi bemutatta nekem a testvérét Nicolet. A lányokkal egy évfolyamba járok,de sajnos más osztályba. Nicole pedig már végzős. Aranyos csajszi. Hosszú barna hajjal, barna szemekkel. Őt is megkedveltem. Csak 10 perces szünetünk volt. Rohantunk biológia órára. Az óra 15. percében rájöttem,hogy nagyon unalmas. Ezért utáltam én mindig a sulit. Igaz,hogy jó tanuló vagyok. De az órákat sose tudom végig ülni nyugalmasan. Biosz után kimentünk az udvarra tízóraizni. Szerencsére ez a szünet már sokkal hosszabb volt. Kb 20 perc. Leültünk az egyik fa alá és szendvicseket kezdtünk enni. Egy lány zavart meg minket. Nem is akármilyen lány. Az a csaj, aki végig engem méregetett első órába.

-Sziasztok.-köszönt illedelmesen.

-Szia.

-Ööö. Csak azért jöttem,hogy kaphatnék egy közös képet veletek? -kérdezte félénken.

-Persze. -mosolyogtak rá a fiúk.

Kész lett a kép. Én kicsit arrébb húzódtam a lánnyal és megkérdeztem tőle:

-Bocsi,hogy így rád török. Mi bajod van velem?

-Veled? Semmi...

-Mondd már. Reggel végig méregettél és flegmán néztél rám, sőt most is azt csináltad.

-Na jó, megmondjam mi bajom van veled? Csak simán annyi,hogy létezel. Ahogy itt teszed magadat a fiúk előtt, meg minden. Kinek képzeled te magad? -ordította.

Meg se tudtam szólalni. Ő aztán elrohant. Visszamentem a fiúkhoz.

-Mi volt ez?-kérdezte Niall.

-Hát hallottad,nem?

-Nem nagyon...

-Csak azt mondta,hogy teszem magam előttetek meg az a baja velem,hogy csak úgy simán létezem.

A srácok se tudtak erre mit mondani. Pár perc múlva csak annyit nyögtek ki,hogy ne foglalkozzak vele. Remek. Első napomon máris magamra haragítottam egy lányt, azzal,hogy létezem. Mi lesz később?